A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Különleges<br />
alkalmak<br />
A nyári étkezési szokásokkal kapcsolatosan kell még szólni bizonyos nagyobb<br />
munkakampányok különleges étrendjeiről. így némileg eltért az aratók kosztja a<br />
megszokott hétköznapi étrendtől. Nem maradhatott el pl. a reggeli aratópálinka.<br />
Reggel ugyan többnyire szalonnát ettek kenyérrel, de ebédre már jó tartalmas, két,<br />
vagy három fogásból álló ebédet vittek ki az aratóknak. Első fogás rendszerűit valamilyen<br />
savanyú leves (kaszás leves, zöldpaszuly, húslében főtt almaleves stb.), azután<br />
csirkepaprikás galuskával, vagy gulyásleves mákos tésztával (Szerep), gyakori a kalács.<br />
Gyakori volt az igen tartalmas leves egytálétel is, melyet egyesek kint a tallón<br />
maguk főztek meg (Kornádi, Újtikos stb.).<br />
Vacsorára az aratók is déli maradékot, szalonnát ettek. Ha este hazamentek a<br />
faluba, otthon este is főtt étel várta őket.<br />
Az étkezés rendje<br />
Nálunk a polgári étkezés etikettjét a parasztok csak az 1930-as évektől kezdték<br />
megismerni, de a hétköznapi étkezések alkalmával ezt nem tartották be. Ennek ellenére<br />
a paraszti étkezésnek is szigorú, csaknem kultikus rendje volt, melyet mindenkinek<br />
be kellett tartani.<br />
Szabály volt, hogy nem illett kimutatni, ha valaki éhes, s erről főleg nem ülett<br />
beszélni. Ha eljött az étkezés ideje, otthon a gazdasszony, mezőn a rangidős férfi adta<br />
meg a jelt, hogy kezdődhet az evés. Otthon az óra, mezőn a kihallatszó harangszó<br />
adta meg a jelt az evéshez, de a hosszas gyakorlat során a nap állásából is meg tudták<br />
állapítani, ha eljött az ebéd ideje. A debreceni tanyákon hatalmas fűzfakürtöt<br />
fújtak meg, a hortobágyi pásztorok a kútgémre felhúzott ruhadarabbal jelezték, hogy<br />
dél van. Aztán mindenki szépen, rendben lerakta a szerszámot - éles szerszámoknál<br />
ügyelve arra, nehogy valaki belelépjen -, s alkalmas helyet keresve kezdtek enni.<br />
Mezőn, úton a hideg kosztot, kenyeret, szalonnát, húst mindig kézből ették. A<br />
szalonnát a bal kéz mutató- és hüvelykujja közé fogták (lehetőleg kis darab kenyérhéjjal,<br />
hogy a kezük ne legyen zsíros), jobb kézbe vették a bicskát, s azzal levágtak<br />
egy szeletet, rá egy falat kenyeret, s megették. Az evéssel nem ülett nagyon sietni,<br />
kapkodni, de az még nagyobb szégyen volt, ha valaki lassan „nyámnyogott", húzta<br />
az időt.<br />
Amikor jószággal dolgoztak, az étkezés idejét az állatok etetése is befolyásolta.<br />
A ló csaknem annyi idő alatt jóllakott, mint az ember, de az ökröt, tehenet hosszabb<br />
ideig kellett etetni, esetleg legeltetni. Ilyenkor volt idő arra, hogy a szalonnát megsüssék,<br />
esetleg főzzenek valamit. Deleléskor néha a szomszédok is összejöttek s keveset<br />
elbeszélgettek, ha az idő engedte, 15-20 percet szunyókáltak. Ha jószággal voltak, a<br />
delelés akár 1 -2 órát is igénybe vett. A mezőn egymást étellel nem kínálták: mindenki