A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
lamilyen kásás vagy krumplis ételt. Ha kedvük volt, sütöttek szalonnát, vagy nyers<br />
kosztot ettek. A napi háromszori étkezést itt is tartották, de az egyes étkezések fogásai<br />
itt összemosódtak. 365<br />
Pásztorok, mezei munkások<br />
Debrecenben s a hajdú városokban a pásztorok, de sok esetben a gazdák földjén<br />
dolgozó mezei munkások is a gazdáktól természetbeni járandóságot kaptak, s így<br />
nyári kosztjukat ebből maguk állították elő. Mivel a pásztorszállásokon ritkán épültek<br />
stabil tüzelő berendezések, itt az ételkészítésnek kezdetlegesebb módszerei konzerválódtak.<br />
A „kikészítés" a legfontosabb étel alapanyagokat tartalmazta. Egy<br />
hortobágyi pásztor kikészítése az 1930-as évek elején: két hétre 12 nagy kenyér, 30<br />
levél lebbencstészta, 25 kg szalonna, 25 kg kása, fejenként két étel savanyúlé. 366<br />
Ezeknek az embereknek a nyári táplálkozása meglehetősen egyhangú volt. Hónapokon<br />
át alig ettek mást, mint a különböző izzított zsíron készült tésztás, kásás,<br />
krumplis ételeket, napközben kenyeret, szalonnát. Ebben csak heti egy-két alkalommal<br />
a savanyú leves jelentett változatosságot. A gulyások, de főleg a juhászok hozzájuthattak<br />
néha tejhez, tejtermékekhez, akik rendszeresen megkapták a vasárnapi<br />
tejet, s ebből csinálhattak maguknak gomolyát, túrót is.<br />
A pásztoroknál is egyhangúbb volt a kintlakó munkásoknak a kosztja, akik a két<br />
világháború közt egy hétre kaptak egy egész kenyeret, egy kiló szalonnát, egy zacskó<br />
tördelt tésztát, 3-4 kg krumplit, hozzá sót, borsot, paprikát. 367<br />
Mindezek mellett ünnepszámba ment, ha valami módon hús kerülhetett a bográcsba.<br />
A pásztori elbeszélések gyakran szólnak nagy húsevésekről, ez azonban valószínűleg<br />
inkább vágyálom, mint valóság, hiszen a pásztor a gazda jószágát nem<br />
vághatta le, azért felelnie kellett, a magáét meg, ha volt, nem pusztította el. A napi<br />
háromszori étkezést ez a réteg is tartotta, de a reggeli-ebéd-vacsora milyensége teljesen<br />
egybefolyt, s főleg az egytálételes felfogás uralkodott náluk.<br />
A <strong>XX</strong>. században Debrecen környékén is mindinkább az jött divatba, hogy a<br />
munkások élelmezését is pénzben fizették a gazdák. A szűkös időkben, főleg a gazdasági<br />
válság éveiben ezt a pénzt az egész család élelmezésére voltak kénytelenek<br />
fordítani, így a szegényemberek táplálkozása nagyon leromlott, ami az 1930-as évek<br />
derekán igen komoly társadalmi, közegészségügyi konfliktusok forrása lett. 36<br />
Korabeli tudósítások rendkívül szegényesnek írják le a két világháború között a<br />
debreceni vákáncsosok táplálkozását is. „Haldoklik a debreceni vákáncsos!" - írja<br />
1936-ban a Debreceni Újság tudósítója, amikor kimutatja, hogy egy 10 tagú család<br />
évi keresete nem éri el a 150 pengőt, az ilyen körülmények mellett éhhalál fenyegeti<br />
a gyerekeket. 369