A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ételt vittek az aratóknak, a cséplógépi munkásoknak. Ilyenkor tányért nem mindig<br />
vittek, hanem a szilkéből kanalazták, mártogatták ki az ételt.<br />
Ha nem volt, aki az ebédet kivigye, vagy nagyon messze esett a munkahely a falutól,<br />
akkor a mezőn dolgozók csak tarisznyából ebédeltek. Ilyenkor a nyári ebéd<br />
rendszerint kenyér, szalonna, esetleg mellé hagyma, vagy savanyúság, s ha volt, akkor<br />
bor. Ha már nagyon unták a nyers szalonnát, akkor nyárson szabad tűznél megsütötték.<br />
Erre azonban a szorgos munkaidőben sokan sajnálták az időt pazarolni,<br />
meg a sík határban néhol tüzelőt se nagyon találhattak. így nyári hónapokban sok<br />
helyen szinte mindennapi ebéd - néha reggeli is - a nyers szalonna kenyérrel.<br />
Tanyás vidékeken, ahol a gazda és munkásai több napot is kint töltöttek a mezőn,<br />
délre rendszerint főztek, mégpedig rendszerint a megszokott pergelt levest, vagy<br />
valamilyen tésztás, kásás, burgonyás öreg ételt. Debrecenben, a Hajdú városokban az<br />
is gyakori volt, hogy hetenként egy napon „asszonyfőzte" ételt ettek, melyet maga a<br />
feleség, vagy valamelyik családtag vitt ki a dolgozóknak. Ilyenkor különösen örültek<br />
a húsos savanyú leveseknek, rántott, vagy habart leveseknek. 364<br />
Hosszú nyári napokon délután 5 óra körül a mezőn dolgozók gyakran megálltak<br />
néhány percre „ozsonyázni". Ilyenkor azt ettek, ami délről maradt a tarisznyában:<br />
kenyeret, szalonnát, legrosszabb esetben pucér kenyeret.<br />
A vacsora attól függött, milyen volt az ebéd. Ha délben főtt ételt ettek, akkor<br />
a vacsora a maradékból telt ki. Ha délben hideget ettek, akkor a vacsora lett a fő étkezés,<br />
s ilyenkor a gazdasszony gondoskodott róla, hogy a mezőről hazatérőket főtt<br />
étel fogadja. Nyáron nagy melegben kedvelt nyári ételek voltak a gyümölcsciberék,<br />
az aludttej, a tejbekása. A napi nagy folyadékveszteség miatt sokan szerették este a<br />
savanyú leveseket, de nagyobb munkák alkalmával az sem volt ritka, hogy vacsorára<br />
két, három fogásos húsos, tésztás ételeket főztek. A nyáresti tanyasi étkezés hasonló<br />
módon történt. Itt még a két világháború között is sok helyen közös tálból ettek: a<br />
tálat vagy bográcsot az asztalszékre, evőszékre tették, körülülték és hosszú nyelű kanalakkal<br />
ki-ki „maga elől" - kanalazta az ételt. Ha a gazdasszony kint lakott a tanyán,<br />
itt gyakrabban ettek baromfi húst, mint a faluban, de a többi étel inkább<br />
egyhangú volt.<br />
Tanyán lakó, de „bennkosztos" cselédek, tanyások<br />
A kint élő cselédek kosztját Debrecenben a gazdasszony otthon egy hétre készítette<br />
el. Szombaton kisült a kenyér. Vasárnap délelőtt megfőzték a vereshagymás<br />
ecetest (kanecetes), füstölt disznóhússal. Ezt nagy cserépfazékba, vagy fabodonba<br />
rakták. Az ételvivőnek megmondták, hogy hány embernek, hány napra való étel van<br />
benne. Azután az edény száját bekötötték lantornával (felfújt marhahólyag, vagy hólyagpapír),<br />
hogy ki ne lötyögjön. A főtt étel mellé helyezték a tésztás zacskót, szalonnás<br />
zacskót, kásás zacskót, sós-, paprikás zacskót, egy szilke zsírt, zsákban<br />
kolompírt, veres- és fokhagymát s természetesen egy nagy kenyeret. Kint a tanyán<br />
aztán maguk osztották be, hogy az étel egy hétre elegendő legyen, hogy minden napra<br />
jusson főtt étel. Természetesen, reggelire maguknak főztek tísztalevest, estére va-