A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

vittek magukkal sült krumplit, édesmáiét, vagy görhemálét. Természetesen, ha volt
otthon pogácsa, vagy más sütemény, ez is belekerült a gyerek iskolás bakójába. Mivel
a tanítás régen mindig délután négy óráig tartott, azoknak a gyerekeknek, akik távolabb
laktak az iskolától, délben nem mehettek haza, ez az étel az ebédet is jelentette.
Nyári étkezés
A nyári étkezés még több variációt mutat. A téli étkezés három kategóriája pl.
azzal bővült, hogy a nyári mezei munkákhoz való alkalmazkodás miatt a család tagjai
különböző módon étkeztek, s az étkezés rendje is folyton változott.
Nyáron nem jellemző már a kétszeri étkezés, sőt nagyon sokszor az ebéd és a
vacsora közé még egy pótétkezés, az uzsonna (nálunk ozsonya) is beiktatódik. 363
Nyáron változatosabbak a munkahelyek is, így jobban elválnak a foglalkozási rétegek
és ezek táplálkozási szokásai.
A gazdacsalád nyári táplálkozása
Egy jobb módú gazdacsalád nyáron a családtagokon kívül rendszerint kibővült
cselédekkel, napszámosokkal. így a gazdasszonynak gyakran naponta 10-15 főre kellett
főzni. Ha a családtagokon kívül idegen munkások is voltak, nagyobb gonddal
igyekeztek az étkezést megszervezni.
Hajnalban, a munkába indulás előtt a család férfi tagjai és a munkások rendszerint
ittak egy kis pohár pálinkát. Ez különösen a nagyobb munkák, pl. az aratás
idején volt jellemző. Ilyenkor megszólták azt a gazdát, aki nem kínálta meg a munkásait
pálinkával.
A reggeli, vagy fröstök nyáron megoszlott: azok a családtagok, akik a mezőn
dolgoztak, tarisznyában vitték ki magukkal a kenyeret, szalonnát, görög katolikusok
néha kis üvegben olajat, s kint a mezőn 7-8 óra között fogyasztották el. Mellé vizet
ittak. A tanyasiak és a pásztorok ilyenkor is megfőzték a tísztalevest.
Akik a reggeli időt éppen otthon töltötték, azok a téli reggelihez hasonlóan valamilyen
folyadékot, ciberét, tejet, kávét ittak, s hozzá zsíros kenyeret, lábasban sült
szalonnát, gomolyát, valamilyen előző napi maradékot ettek.
Az ebéd ideje 12 óra körül volt, s különféle módon történhetett. Ha délre otthon
volt a család, akkor asztal mellett rendes egy-, vagy kétfogásos főtt ebédet ettek.
Ezt jó idő esetén kint a szabadban, valamilyen árnyékos helyen költötték el. Ilyenkor
a leves nem maradhatott el, különösen szerették a savanyú leveseket, de igyekeztek
ezeket minél tartalmasabbá tenni. Akinek módja volt hozzá, nem maradhatott el a
második fogás sem, valamilyen laktató vastagétel, sült tészta, gyümölcs.
Ha a munkások nem túlságosan messze dolgoztak, akkor a gazdasszony, nagyobb
leánygyerek a főtt ebédet cserépszilkében, ételhordóban, négyszögletes ruhával
átkötve kivitte a mezőre, s azt ott a helyszínen elfogyasztották. Rendszerint főtt