A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

tékig az életkor is meghatározó lehetett. A csecsemő étrendjét nem számítva is az iskoláskorú
gyerekek naponta többször ettek, mint a felnőttek, az idősebbek ritkábban
ettek, mint a fiatalok. Apróbb különbség még a nők és a férfiak étkezésében is megfigyelhető.
Mindezek sokféleképpen módosíthatták a mit, mennyit, és hogyan kategóriákat,
vagyis az étkezés rendjét. De ezek a kategóriák térben és időben is változhattak. Erre
az egyes ételek leírásánál is többször utaltunk. A városok, mezővárosok módosabb
parasztpolgárai, de a faluk nagygazda népe is hamarabb tért rá az újításokra, hagyott
el régies ételeket, mint a volt zsellérfaluk szegény népe, vagy a szabadban
kosztoló pásztorok, tanyasiak. Bizonyos mértékben konzervatívabb volt a nemzetiségiek,
különösen a románok s a balmazújvárosi németek táplálkozási rendje. Egyáltalán
nem illeszkedett a parasztság táplálkozási rendjéhez a cigányság, akiknek
táplálkozási szokásaikról nagyon keveset tudunk.
Ha ezeken felül még figyelembe vesszük, hogy településeink külön-külön is bonyolult
társadalmi képletek, ahol a volt közép- és kisnemesek, a XVIII. század vége
óta mind számottevőbb polgári elemek kölcsönösen hatottak egymásra, akkor megértjük,
hogy mindenfajta statikus térkép torz képet mutatna az étkezési szokásokról.
Pedig az elmondottakon túl még figyelembe kell venni a hétköznapitól eltérő ünnepi
és alkalmi táplálkozási szokásokat is. Ebben az esetben számolni kell azzal, hogy bizonyos
ünnepi szokások konzerválják az étkezési szokásokat, vagy egyes ételeket.
Sokszor azonban éppen ezek az alkalmak adnak okot az újítások bevezetésére, mint
azt a lakodalmi torták esetében láttuk.
A mi tájunkra is jellemző az az országos megfigyelés, hogy míg a parasztember
hétköznapi étkezéseit a legnagyobbfokú takarékosság jellemzi, ugyanakkor bizonyos
ünnepi étrendek szinte pazarlóan dúskálnak, mértéken felül tobzódnak a drága ételekben.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az időnként beköszöntő szükségállapotokat
sem. Az időnként jelentkező aszályok, gazdasági válságok nemcsak a létminimum alá
süllyedő nyomorultak étrendjét változtatják meg, de a módosabbak táplálékait is befolyásolják.
Ilyenkor felbukkannak olyan szükségeledelek, melyeket máskor nem ennének
meg, mint pl. az 1864-es nagy aszály idején a tölgyfakéregből sütött kenyér.
Az 1930-as évek elején még nagyobb gazdák is gyakran máléval sütötték a kenyerüket.
357
Vidékünkön is számolni kell a vallások befolyásoló hatásával, mely elsősorban a
böjtös ételek különbözőségében és bizonyos kultikus ételekben mutatkozik, de ezeken
keresztül befolyásolja a zsírozok igényét, s a nagyobb ünnepek étrendjét is. 358
A böjtöt legszigorúbban a görög katolikusok és görögkeleti vallásúak tartják, akik
évente közel száz böjtös napot tartanak számon, amikor disznózsírt nem esznek.
Legkevésbé a reformátusok, akik lényegében csak nagypénteken őrizkednek a zsíros
ételektől.
A kép tehát, melyet megyénk táplálkozási rendjéről adhatunk, mindenképpen
csak vázlatos lehet, hiszen a különböző előírások rítusok még egy faluközösségen belül
is igen különbözőek, még ha nem vesszük figyelembe az olyan csoportokat, akik