A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

A TÁPLÁLKOZÁS RENDJE
„A táplálkozás sohasem ételek rendezetlen sorából áll, hanem étkezésekből,
amelyek köré az egyes ételeket szervezik." 356
A népi kultúra a táplálkozást éppen
úgy rendszerbe fogta, mint az ember egyéb ösztöntevékenységét. Az anyagi lehetőségek
határain belül a szokásrendszer szabályozta, hogy mikor, mit, mennyit és hogyan
lehetett fogyasztani. Tudjuk, hogy ez a négy kritérium különbözőképpen
mutatkozott az úgynevezett hétköznapi-, az ünnepi-, és a bizonyos alkalmakhoz kötődő
étrendekben.
Meghatározó volt az is, hogy milyen munkát végeztek? A nagy fizikai megterhelést
jelentő munkák alkalmával az étkezést rendszerint pálinkával kezdték és általában
kalóriadúsabb ételeket fogyasztottak. Ilyenkor a mennyiséget se nagyon
korlátozták. Ezzel szemben pihenő időben mind a mennyiséget, mind a minőséget
igyekeztek redukálni.
Az étrend rendszerint összefügött a nappalok hosszúságával is. A hosszú nyári
napokon többször, és többet ettek, rövid téli napokon kevesebbszer és kevesebbet.
Az évszakok étkezési rendje közismerten öszefügg a rendelkezésre álló élelmiszerek
milyenségével és mennyiségével is. Télen voltak a disznótorok. Ilyenkor még
abban az esetben is több zsíros, húsos ételt ettek, ha igyekeztek takarékoskodni ezzel,
hiszen a disznóölések sok zsíros melléktermékét frissen kellett elfogyasztani.
Nyáron ezzel szemben a zöld növényi tápanyagok álltak rendelkezésre. Közismert,
hogy a régi világban nyár elején már fogytán volt a gabona, a hús, a bor, s ilyenkor
fokozottabb takarékosságot követelt a szükség.
Az étkezési rend nagyban igazodott az egyes munkák helyéhez, jellegéhez. A
mezőre járó ember nyári étrendje pl. függött attól, hogy reggel mikor indult el hazulról,
vagyis tudott-e még otthon reggelizni, vagy már a reggelit is a „tarisznyában"
vitte magával? Délben kint volt-e a mezőn, vagy hazament ebédelni? Este hazatért-e
vacsorára, vagy kint hált a tanyán? Az is kérdés, hogy kint a helyszínen volt-e valami
stabil főző-, sütő alkalmatosság, pl. kemence, vagy csak szabadtűznél lehetett
ételt készíteni? Az is kérdés, hogy a kint dolgozóknak vittek-e hazulról főtt ételt,
vagy a maguk főztjén éltek?
A mezőn dolgozók étkezését az is befolyásolta, hogy milyen volt az időjárás.
Esőben, zimankós őszi időben pl. nem volt kedve az embernek szalonnát sütni, főzéssel
bíbelődni. Más volt az utazó ember étrendje, mint az otthoniaké. Bizonyos mér-