A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Gyümölcsfélék<br />
A népi táplálkozás rendjében a gyümölcsféléknek nincs túl nagy értéke, de hiánya<br />
minden bizonnyal egészségügyi problémákat okozna. 33<br />
Szőlő. Tájunkba ékszerűen benyúlik az Érmellék, mely egykor neves történelmi<br />
borvidék volt. 4<br />
A XIX. század elejére már minden faluban volt zárt szőlőskert. Ennek<br />
ellenére nem sok szőlőt ettek, hiszen csak az érés egy-két hónapjában fogyasztották,<br />
minden rendszer nélkül. Akiknek nem volt szőlője, jószerint csak szüretkor<br />
evett szőlőt. A termés túlnyomó többségéből bort készítettek. A tényen nem sokat<br />
változtatott, hogy szüretkor a legszebb fürtökből valamennyit meghagytak „álló szőlődnek,<br />
s ezeket spárgára fűzve a padláson felakasztották, mely jó esetben egy-két<br />
hónapig elállt. A még zöld szőlőszemekből levest főztek (nálunk ezt nevezik „egres"-<br />
nek), az érett szőlőből ritkán lekvárt főztek.<br />
Alma. Egész megyénkre jellemző. A Sárrét szélén szép almáskertek is voltak, de<br />
többnyire a szőlőskertekben oltották, nevelték az almafákat is. A fejlettebb piaci igényeket<br />
kielégítő gyümölcsösök - főleg a nyíri részeken - csak a <strong>XX</strong>. század közepétől<br />
létesültek. Addig 8-10 féle népi tájfajtát ismertek (borízű, búzás, lyánycsecsű,<br />
Simon piros, fontos, vajalma stb.). Az almát többnyire nyersen fogyasztották. Télire<br />
eltették a búza közé, a szalmakazalba. Keveset aszaltak, főztek belőle levest, felhasználták<br />
tészta ízesítésére, némelyek csináltak belőle almabort, vagy főztek almapálinkát.<br />
35<br />
Körte. Többnyire kertekben, szőlő közt neveltek néhány fát, melynek gyümölcsét<br />
nyersen vagy aszalva fogyasztották. Téli eltevésre csak nagyon kevés fajta<br />
alkalmas, ezért többnyire csak az érés időszakában ették, akinek több termett, pálinkát<br />
főztek belőle. 5-6 fajtáját ismerték.<br />
Szilva. A szomszédos dél-bihari, szilágysági, szatmári vidékekhez képest jelentősége<br />
kisebb, de még így is számottevő. 5-6 féle fajtája egész sor étel alapanyaga,<br />
ízesítője. Ették nyersen, aszalva, télire befőzték egészben vagy cefre formájában,<br />
főztek belőle lekvárt és elég sok pálinkát. Kertekben, szőlők között, vagy azok végében,<br />
kerítések mentén, mindenütt megélt. A <strong>XX</strong>. században a szilvafák száma csökkent,<br />
s fajta változata is kevesbedett.<br />
Cseresznye. Minden háznál, szőlőskertben 1-2 fát neveltek. Érés idején nagyon<br />
népszerű csemege, de étel alapanyagként és befőzésre kisebb mértékben hasznosították,<br />
mint a szilvát.<br />
Meggy. Nem bőtermő, mégis eléggé elterjedt gyümölcs. Nyersen nem nagyon<br />
ették, de a főzésben többféle célra felhasználták, mint a cseresznyét. Fája többnyire<br />
vadon kelt, s arra alkalmas helyen ezek közül hagytak meg néhányat.<br />
Barack. Őszi- és kajszi (itt kajszin ) alfaja vidékünkön mindkettő megtalálható,<br />
de nem nagy mennyiségben. A <strong>XX</strong>. első felében még kevesen oltották, így többnyire<br />
a magról kikelő elvaduló példányokat hagyták meg a kertben, szőlő közt. Általában<br />
nyersen csemegézték, ha sok termett, akkor lekvárt főztek belőle, vagy néhány üveggel<br />
befőztek.