A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

összegyúrták, elnyújtották, s vagy pogácsákat szaggattak belőle, vagy rudacskákra
vágták, s azt apró darabokra aprították. Ebből lett a mézes mogyoró. Tepsiben vagy
platton kisütötték.
Változhatott a tojás, a cukor és a méz aránya, s ennek megfelelően a tészta karaktere
is módosult.
A tésztát ízesíthették reszelt citromhéjjal, citromlével, törött ánizsmaggal, szegfűszeggel.
Gazdagíthatták olvasztott vajjal. Némelyek rumot, mazsolát is tettek a
tésztába. A tészta tetejére kenhettek valamilyen krémet, pl. vajas kakaót, baracklekvárt
stb. Néha két lapot egybe tettek, s közé helyeztek valamilyen ízesítő tölteléket.
Mézes grízes
Egy egész tojást, 3 dkg zsírt, egy kávéskanál szódabikarbónát, 2 evőkanál mézet,
3 kanál tejet, 15 dkg cukrot egy edényben lassú tűzön kevertek, majd hozzáadtak 45
dkg lisztet. Összegyúrták, majd három részre kicipózták. Fél órát pihentették, azután
a három csomó tésztát külön-külön elnyújtották és tepsi hátlapján megsütötték. A lapok
közét kitöltötték 20 dkg cukor, 15 dkg vaj, 1/2 1 tej, 4 evőkanál gríz, 1 evőkanál
vaníliás cukor keverékéből nyert krémmel. Tetejét vajban oldott kakaó krémmel leöntötték.
Forró vízbe mártott késsel lehetett vágni (Álmosd).
Piskóta
Mindenfajta piskóta lényege: 8-10 tojás sárgáját, ugyanannyi kanál cukrot,
ugyanannyi kanál lisztet egy csomag sütőporral tálban folyton egyirányú kavarással
teljesen simára kavartak. Majd belekavarták a tojások fehérjéből felvert habot. A
lágy masszát előre zsírozott tepsibe, tortasütőbe öntötték, s nem túl forró sütőben
megsütötték. Sütés közben a tészta kb. duplájára megnőtt, könnyű, rugalmas lett. Magát
ezt az alaptésztát aztán tovább alakíthatták. Volt, aki egyszerűen szeletekre vágta,
tetejét cukorral meghintette, s fogyasztották (Tiszacsege). Mások két lapot lekvárral
összeragasztottak, azután vágták szeletekre (Újszentmargita, Kismarja, Nagykereki).
Elég gyakori az úgynevezett piskóta tekercs, amikor a megszokottnál vékonyabb,
1-2 cm vastag tésztalapot sütöttek, azt diókrémmel töltötték, majd tekercsbe
hengerítették. Vastagabbra sütött tésztát éles késsel vízszintesen 2-3 lapra elvágtak,
s ezek közé különféle cukros, vajas krémet kentek, és külső felületét is krémmel kenték,
esetleg díszítették. Ezt már tortának nevezték. A tortakészítés már a cukrászmesterség
körébe tartozik, de a XX. században vidékünkön már nem volt olyan
gazdasszony, aki valamiféle tortát ne tudott volna készíteni. Készítés és díszítésmódjában
1920-1950 között is többféle divathullám jelentkezését figyelhettük meg, de
ennek vizsgálata már nem feladatunk.
SZALAKÁLIS TÉSZTÁK
(A népetimológia szálikáli, szalagáré, szalakáré, szalagória néven ismeri.) A
tészta alapanyaga liszt, tej, tojás, cukor, kevés szalakáli, még kevesebb só, tejföl, vaj
vagy zsír. Az anyagok aránya igen változó. Pl. 1/2 kg liszt, 1-3 tojás, 8-20 dkg cukor,
10-15 dkg zsírozó, 2-3 dkg szalakáli, csipet só. Az anyagokat jól összedolgozták, s a
jól gyúrható masszából különféle alakú tésztákat formáltak.