A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Egyéb sütemények<br />
A táplálkozás rendjében bekövetkezett újítási törekvések legszembetűnőbben a<br />
tésztafélék változatosságában figyelhetők meg. A különböző úri és polgári divatok a<br />
<strong>XX</strong>, század első felében jutottak el a módosabb paraszti rétegekhez, aminek következtében<br />
főleg a reprezentatív vendégváró, ünnepi tésztafélék teljesen átalakulnak.<br />
Amennyiben a XIX. században a cukor elterjedése jelentette a forradalmi változást,<br />
úgy a <strong>XX</strong>. században a különböző sütőporok, a vajas, vaníliás, kakaós krémek,<br />
töltelékek alakítják át a tésztafélék korábbi rendjét. Az újítások legtöbbször a hivatásos<br />
cukrászoktól származnak. Debreceni, derecskéi, berettyóújfalui gazdák már a<br />
két világháború között is lakodalmak alkalmával cukrászt fogadtak, aki elkészíti a<br />
megrendelt süteményeket. A körülöttük szorgoskodó parasztasszonyok aztán ellesik,<br />
s egymás között továbbadják a tapasztalt fogásokat. Az 1940-es évek elején magam<br />
is megfigyelhettem, hogy a derecskéi cukrászok által népszerűsített vajkrémes torták,<br />
a hozzávaló díszítőeszközökkel együtt hogyan terjedtek el a környéken. Segítik ezt a<br />
folyamatot az ekkor már tömegesen megjelenő népszerű szakácskönyvek, reklámhirdetések.<br />
(„Haladni akar a korral? Süssön Váncza sütőporral!") Az ebben az időben<br />
már fellelhető, szinte végtelennek tűnő variációsorból csak néhány olyan süteményt<br />
ismertetünk, melynek a paraszti közösségek életében számottevőbb szerepe volt. Ebben<br />
az időben már alig volt olyan gazda háztartás, ahol ne lett volna nyomtatott, vagy<br />
kézzel írt valamilyen receptgyűjtemény. Ezeknek azonban alig 4-5%-a ment át a gyakorlatba,<br />
ezért számbavételük, elemzésük igen hosszadalmas és kevés sikert ígérő vállalkozás<br />
lett volna. Alapvető szempontunk tehát az volt, hogy csak a népi<br />
emlékezetben rögződött receptek jelesebbjeit gyűjtsük össze.<br />
Ostya<br />
A korábban közölt „molnár" ostyától az különbözteti meg, hogy ez minden esetben<br />
tej, tojás és cukor hozzáadásával készült. A palacsintaszerűen kikevert masszából<br />
nem a hagyományos, hanem újabb, keresztbe bordázott ostyasütővel készítik. A ropogósra<br />
sült lapokat a módosabbak kávéval ették, majd egymásra rakva, vaníliás, csokoládés<br />
krémmel töltve belőle készült az úgynevezett dobos torta.<br />
Vidékünkön nem nagyon általános. Debrecenben cukrászok, vagy hivatásos ostyasütők<br />
árusították s a cívisek tőlük vásárolták. Tájunkon a palócokra jellemző ostyahordás<br />
nem volt szokásban, így az ostyasütés csak kevés helyen fordul elő<br />
(Tiszacsege, Püspökladány, <strong>Bihar</strong>nagybajom).<br />
Mézestészta<br />
A mézeskalácsot évszázadok óta zömmel tanult mesterek készítették, és vásárban<br />
árulták. A mézeskalács sütés egyik központja a XVIII. század eleje óta Debrecen<br />
volt, ahol összesen közel negyvenféle mézestésztát sütöttek. A mézeskalácsos mesterséget<br />
kitűnően leírta Szabadfalvi József, ezért ezzel itt nem foglalkozunk. 352<br />
Többfajta<br />
mézestésztát készítettek azonban paraszti háztartásokban is.<br />
3 csupor lisztet, 1 csupor cukrot, 3 kanál mézet összekevertek. Adtak hozzá egy<br />
kanál szódabikarbónát, kevés fahéjat, 1 kanál zsírt, 1 dl vizet, 1 tojást. Az egészet jól