A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A fonott kalácsok tetejére olykor kis tésztadarabkákból díszeket ragasztottak.<br />
Régen lakodalmakra is sütöttek ilyen kalácsot, ma legszebb példái a hajdúdorogi<br />
húsvéti szentelő kalácsok, vagy pászka kalácsok, melyekre 5 darab rózsát formáltak.<br />
Ezek a Krisztus öt sebét jelképezik.<br />
Kerek, vagy vese alakú kalácsokat sütöttek minden nagyobb ünnepre, de különösen<br />
karácsonyra, pünkösdre. Ilyenkor a házba belépőt kaláccsal kínálták, s a pásztorok<br />
is kaptak ajándékba egy-egy kisebb kalácsot. Elengedhetetlen tartozéka a<br />
lakodalmaknak. Módosabbak ilyenkor „5-6 kemence kalácsot" sütöttek. (Egy kemence<br />
kalácsot Álmosdon 6-8 kg nullás lisztből sütöttek, s 6-8 dkg élesztő, kb. 2 liter<br />
tej, 1/4 kg cukor, 1/2 kg vaj, ennél valamivel kevesebb zsír, s 2-3 dkg só kellett<br />
hozzá.) Fonott kalácsot sütöttek temetéskor, szüretkor s minden fontosabb társas<br />
összejövetel alkalmával. Debrecenben voltak hivatásos kalácssütők is, akiktől a cívisek<br />
megrendelhették az ünnepi alkalmakhoz szükséges kalácsokat. 316<br />
Lyukas kalács<br />
A két, három ágra fonott tésztát perec alakba görbítették, hogy közepén lyuk<br />
maradjon. Ezt nálunk lakodalmakra készítették, amikor is a vőfélyek a kulacs nyakára<br />
akasztották, s úgy kísérték a násznépet az esküvőre. Régen a lyukas kalácsot a<br />
kulacs borral együtt a vőfély az eskető papnak adta.<br />
Ablakos kalács<br />
A vajjal gazdagított kalácstésztát ujjnyi vastagságú pálcikákká sodorták. Ebből<br />
előbb egy kb. 30 cm átmérőjű karikát formáltak, majd ezt 8 kisebb pálcikával<br />
rácsszerűen átfonták. Megyénkben egyelőre csak Püspökladányban bukkan fel.<br />
Töltött kalácsok<br />
Leggyakoribb formája, amikor a kelt kalácstésztát elnyújtották, valamilyen tölteléket<br />
raktak rá, majd rúdba összetekerték. A töltőanyag lehetett cukrozott dió,<br />
mák, lekvár, túró, fahéj, kakaó, szentjánoskenyér, ritkán napraforgó mag, barackmag,<br />
sőt Újszentmargitán, Tiszacsegén sült cukorrépa. Neve a töltelék szerint diós<br />
kalács, mákos kalács stb. Ritkán -tekercs (Hajdúszovát, Zsáka, Szerep), rudas kalács<br />
(Hajdúböszörmény, Tiszacsege), göngyöleg (Balmazújváros), ködmönujja (Tiszacsege).<br />
Tetejét tojással kenték, tepsiben sütötték.<br />
Tiszacsegén az elnyújtott kalácstésztát négyszögletes darabokra vágták, majd<br />
minden kockába lekvárt tettek, összehajtogatták s tepsiben kisütötték. Neve: apró<br />
lekváros. A töltött kalácsok sütése kevésbé alkalomhoz kötött: fontosabb munkaalkalmakra,<br />
névnapokra is megsütötték.<br />
Kürtös kalács<br />
A zsírral, vajjal gazdagított kalácstésztát ujjnyi vastag rúdba sodorták, majd ezt<br />
egy erre a célra készített, 5-10 cm átmérőjű fa hengerre feltekerték. A fát újabban<br />
jó vastag napraforgókóró helyettesítette. A rudat előbb megzsírozták, hogy a tészta<br />
rá ne ragadjon. A tészta felületét tojással kenték meg, majd kristálycukorba, sok helyen<br />
törött dióba hengergették. Ezután a kemence előtt a kürtő alatt parázs fölött