A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

kemence fogyó melegét pótolják, de azért is, hogy a tészta nyílt láng mellett süljön,
a kemencében kisebb tüzet gyújtottak. Amikor a tűz a kemencében jól lángolt, a sütőlapáton
levő tésztát késheggyel megszurkálták, majd a láng elé bevetették. Ez pár
perc múlva megsült, s azon melegen zsírral, hájjal, katolikusoknál olajjal megkenték,
sózták, egyesek paprikázták, vagy fokhagyma gerezdekkel bedörzsölték, s még melegen
fogyasztották. Eléggé elterjedt a tejfeles lángos. Ebben az esetben sütés előtt a
lángos szélén kis peremet formáltak, hogy ez a ráöntött tejfelt megtartsa. Ha a friss
lángos reggel nem fogyott el, este tejbe aprítva ették.
Ami a terminológiát illeti, legtöbb faluban lángos a neve. Kismarjában, Hencidán,
Almosdon lángálló. Fülöpön, Bárándon kenyérlángos, Berettyóújfaluban kenyérlepény,
Egyeken parasztlángos.
Molnárpogácsa, kenyérpogácsa
Rendszerint a fateknő oldalára ragadt tésztából készült. 311
Ezt késsel, vagy vakarával
lekaparták, liszttel, sóval, kevés zsírral összegyúrták és jó nagy kerek pogácsákat
formáltak belőle. A pogácsák tetejét késsel kockásán megvagdalták. Keveset
kelni hagyták, majd a kenyér kiszedése után a még forró kemencében, tepsiben kisütötték.
Néhol kenyértésztával pótolták a vakarékot, ha az nem volt elég. Volt, aki
zsír nélkül sütötte, mások meg még tejfelt is gyúrtak bele. Elnevezése: molnárpogá -
csa (Hajdúszovát, Báránd, Debrecen), mónársován (Sáp), vakaró, vakarcs, vakarík
(Sáp, Kismarja, Újszentmargita, Fülöp), mónárvakaró (Püspökladány, Hajdúhadház),
kenyérpogácsa (Kismarja).
Kenyérlepény
Mind elnevezésben, mind elkészítésében megyénken belülis igen nagy változatosságot
és terminológiai keveredést mutat. Lényege mindig az, hogy a kenyértésztát
elnyújtják, zsírozzák, esetleg fűszerezik, vagy töltik. Fontosabb típusai:
Dübbencs, (dubbancs, dublitekercs, varjú, kenyérlepény)
A kenyértésztát kicipózták, vékonyra nyújtották, megkenték olvasztott zsírral,
megsózták, majd összehajtogatták, újból elnyújtották, zsírozták, sózták. Ezt még
egy-két alkalommal megismételték. Közben több helyen borssal, nyáron zöld kaporral
is megszórták. Sápon közben még szét is tépték a tésztát, hogy minél rétegesebb
legyen. Az elkészült tésztából néhol féltenyérnyi darabokat hajtogattak össze, és így
sütötték ki (Hajdúszovát). Más helyen tepsiben nyújtották és csak sülés után darabolták
fel kockákra (Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Püspökladány, Debrecen,
Balmazújváros). Harmadik változat szerint a megzsírozott, többször összehajtogatott
tésztát tekercsbe sodorták össze, s úgy sütötték ki (Biharnagybajom, Sáp, Szerep).
Zsákán juhtúróval töltötték. Földesen a tésztába krumplit is gyúrtak. Parányi cipókat
formáltak belőle, kezükkel ellapították, közepébe fagyos zsírt tettek, s így sütötték
ki. Elnevezései: dübbencs (Berettyóújfalu, Hajdúszovát, Sáp, Zsáka, Földes,
Konyár, Debrecen, Biharnagybajom), dubbancs (Balmazújváros, Debrecen, Hajdúszoboszló),
dublitekercs (Sáp), kenyérlepény (Püspökladány, Sáp, Szerep, Nádudvar),
vamyú (Püspökladány).