A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum

A kenyérnek minden részét hagyományos névvel nevezték. A jó kenyér „foszlós",
„likacsos", „könnyű", „magasra nőtt". Külső színe: „pirosbarna", „cigányos"
(fekete), „leányszínű". Van „fehér kenyér", „barna kenyér", „fekete kenyér". A
rossz kenyér „szalonnás", „sikertelen", „sületlen", „keserű", „penészes", „savanyú".
A bevágás helyén „felhasadt", ahol sülés közben kidomborodik: „dúcos", maga a kitüremkedett
rész „dúc". 305
A kenyérnek van „teteje", „alja", vagy „feneke", „eleje",
„hátulja" vagy „fara", „oldala", „haja", vagy „héja". A feketére égett rész a
„felső haja", alatta a piros „alsó haja". A kenyér legértékesebb része a „béle". Sülés
után még „lágy kenyér", később „szikkadt", majd „száraz kenyér". 306
A kenyeret lehet enni „magában", „nyersen", vagy „pirítva". Eszik zsírozva
(zsíros kenyér), lekvárral, sózva (sós kenyér), tejfellel, vajjal, mézzel, cukorral. Eszik
szalonnával, hússal, levesekkel, főzelékekkel. Ecsedi szerint a magyar ember minden
ételféleséghez kenyeret eszik, sokan még a főtt tésztához is. Régen a kisgyermeknek
az anyja rongyba kötött kenyérbelet tett a szájába (kenyércsuszli) 3 0 7 -
Tejbe, kávéba
a kenyeret beleaprították. Igen elterjedt reggeli volt a zsíros pirítós, melyhez a kenyeret
a pirítóvassal, vagy vaskóval parázs fölött pirították.
Az 1930-as években Márton Béla felmérése szerint megyénkben egy munkás
ember naponta kb. 1 kg kenyeret evett meg. Ma a kenyér jelentősége csökken. Megyénkben
az 1960-as évektől a házikenyér sütés fokozatosan megszűnt, ma már a
kemencék nagyobb részét is elpusztították. 308
Különleges kenyereket megyénkben nem sütöttek. Kivétel a nagyon ünnepélyes,
nullás lisztből sült kenyér (Balmazújváros). 309
Vidékünkön a gyümölcskenyér ismeretlen.
310
Kenyértésztából készült sütemények
Kenyérsütés alkalmával a kelt kenyértésztából, vagy a teknő oldalára tapadt
úgynevezett vakaró-ból sokféle süteményt készítettek. Ezeket rendszerint a kenyérsütés
napján, főleg reggelire fogyasztották.
Cipó
Kétfajta cipót sütöttek. Egyik a kb. félkenyér nagyságú cipó, másik a kb. ökölnyi
nagyságú kiscipó, melyet főleg a gyerekek kaptak a kenyérsütés reggelén. Mindkét
esetben a kelt tésztából egy-egy darabot kiszakítottak s ezeket a kemence elején
sütöttek meg.
Lángos, lángálló, kenyérlepény, kenyérlángos
Kivétel nélkül minden helységben ismerték, legfeljebb az ízesítés módjában voltak
némi eltérések. A kenyértésztából cipónyi nagyságú darabot kiszakítottak, s amikor
a kenyeret a kemencéből kiszedték, akkor a sütőlapáton nyújtófával elnyújtották
kb. fél cm vastagságúra, s a még meleg kemencében megsütötték. Részben, hogy a