A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX ... - Déri Múzeum
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
„Pattanj Péter, pattanj Pál,<br />
Olyan legyél, mint egy tál!" 18<br />
Amelyik szem jól kipattant, annak neve kokas, ami nem az cipó.<br />
Árpa, zab. Emberi táplálkozásra csak nagyon ínséges időkben használták.<br />
Köles. A <strong>XX</strong>. század elejéig megyénk egész területén a legfontosabb kásanövény.<br />
Nem kellett belőle sokat vetni, mert a köles igen bőhozamú növény: „terem,<br />
mint a köles", szokták mondani. Valószínűleg a táplálkozási szokások átalakulása<br />
miatt jelentősége a <strong>XX</strong>. század első felében csökkent. Termesztését már sok helyen<br />
el is hagyták, amikor az 1930-as évek végén sok bihari faluban néhány évig újra divatba<br />
jött. Ekkor elsősorban zöld takarmánynak vetették, de kásának valót is hagytak<br />
egy keveset.<br />
Bab vagy paszuly. Tájunkon csak a tanult, vagy régeben az „úrizáló" emberek<br />
mondták babnak. Faluként 6-8, összesen 10-15 féle fajtáját ismerik. Főként kerti<br />
növény, de nagyobb mennyiségben köztesként termesztették a kukorica földeken. A<br />
búza mellett talán a paszuly megszerzése volt a legfontosabb minden háztartásban.<br />
Évi szükséglet családtagonként 5-10 kg. 19<br />
Borsó. A népi táplálkozásban betöltött szerepe a babhoz hasonló, de jóval kevesebb<br />
fajtáját ismerik. Ez is elsősorban kerti növény. Az 1930-as évek végétől egyre<br />
többen vetették szántóföldekbe, takarmányozás céljára is, de a finomabb borsófajtákat<br />
továbbra is kertben termesztették.<br />
Lencse. XVIII. századi forrásokból úgy tűnik, régebben nagyobb szerepe lehetett<br />
a táplálkozásban. A <strong>XX</strong>. század elejétől azonban - a kölessel párhuzamosan - csaknem<br />
teljesen elfelejtették. 20<br />
Eltűnésének valószínűleg az volt az oka, hogy elszaporodott<br />
a zsizsik, mely a hüvelyes magvakat, de különösen a lencsét igen kedvelte. Az<br />
1930-as évek végén a kormányzat a lencse termesztését is igyekezett felújítani.<br />
Ezért minden falu végén zsizsiktelenítő bunkereket építettek, ahol cséplés után az<br />
összes hüvelyes magot szénkéneggel fertőtlenítették. Ennek következtében - egy ideig<br />
- a lencse kezdett visszatérni a paraszti étrendbe.<br />
Burgonya. Neve tájunkon kolompir, polgárosultabb körökben krumpli. Levéltári<br />
forrásokban nálunk a XVIII. század elejétől szerepel. 21<br />
A XIX. században már a népi<br />
táplálkozás talán legsokoldalúbban használt alapanyaga. Ebben az időben már szántóföldi<br />
növényként is termesztették. 22<br />
Héjában sütve, vagy főzve természetes formájában<br />
is fogyasztották. Különösen a sült krumpli téli esti összejövetelek kedvelt<br />
csemegéje. A markukban feltört kolompirt több helyen kacsazsírba, vagy olajba mártották,<br />
úgy ették (Almosd, Artánd, Debrecen, Szerep, Újszentmargita). A kolompirt<br />
krumpliásáskor nyílt tűzben, parázsban, odahaza kemencében sütötték. Különösen<br />
szegény embereknek alig telt el napja kolompir nélkül.<br />
Hagyma. A két alfaj közül mennyiségben a vereshagyma dominál, de a fűszerezésben<br />
a fokhagyma is nélkülözhetetlen. Mindkettő elsősorban kerti növény, de<br />
termesztik köztesként - szőlősorok között -, és Derecskén szántóföldi növényként<br />
is. 2<br />
A vereshagymát szegény emberek nyersen, kenyérrel is ették, de általában szalonna,<br />
zsíroskenyér mellé fogyasztották. Nyers fokhagymát kevésbé ettek, legfeljebb