Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

Partnereim a kapcsolattartásban: szülôk (édesanya), ifjúságvédelmi felelôs, igazgató, szaktanárok,
osztályfônök, iskolapszichológus. Köszönet nekik!
6. 2. Virágh Szabolcs (Bókay János Kéttannyelvû Szakközépiskola):
A motiváció és az alkotás szerepe a mentorálási folyamatban
Cikkemben a mentori munka két aspektusát szándékozom körüljárni: célom, hogy saját példákon
keresztül mutassam be a mentorált diák motivációjának kiemelt fontosságát és az
esetleges alkotói tevékenységében rejlô fejlôdési potenciált.
Motiváció
A mentorálási folyamat kezdôpontját a mentorált diák kiválasztása jelenti, ami látszólag egy
teljesen világos helyzet: a mentor felajánlja segítségét a diáknak, ô pedig dönt arról, hogy
elfogadja-e azt vagy sem. Ezt az egyszerû képletet azonban tovább bonyolíthatja néhány
tényezô. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mentor és leendô mentorált már a segítô folyamat
megkezdése elôtt kapcsolatban állnak – jellemzôen mint szaktanár és diák –, így mindkettejükben
kialakult egy kép a másikról. Mi más is jelenthetné az alapot arra, hogy éppen azt
a diákot válassza ki a mentora, akit választ? Innen nézve a mentori folyamat tehát a szaktanárként
létesített kapcsolat elmélyítéseként, árnyalásaként értendô, és nagyban befolyásolja
azt a mentor intuíciója, érdeklôdése és szimpátiája.
99
A másik oldalon pedig természetesen ott áll a leendô mentorált és az ô motivációja. Ha ez
a motiváció nem jut tovább a valamely külsô elvárásnak való megfelelés kényszerén, akkor
nincs az a zseniális módszer, empatikus mentor, támogató környezet, ami a mentorálási folyamatot
valóban eredményessé és értelmessé tudná tenni. Mindezt saját példával szeretném
illusztrálni.
Egy éve tanítottam a tizenhét éves Katát 23 , aki jó képességei ellenére a tanórákon feltûnôen
passzívan viselkedett, a dolgozatokat legtöbbször üresen adta be, és egyfajta világ iránti közönyt
árasztott magából. Általános tanulmányi eredménye is az elégséges környékén mozgott.
Úgy gondoltam, hogy egy jó mentori kapcsolat kialakításával többet meg tudnék érteni
viselkedésének okaiból, és talán nem csak aktivitása, hanem tanulmányi eredménye is
megerôsödne lassan. Ellenállásra számítottam, így meg is lepôdtem, hogy az elsô két találkozásunkkor
együttmûködôen és nyíltan viselkedett. Felvettem a kapcsolatot édesanyjával,
aki szintén támogatásáról biztosított. Ezek után azonban Kata többször nem jelent meg a
megbeszélt idôpontban, sôt láthatóan menekült a találkozás elôl. Végül barátnôje kíséretében
hajlandó volt beszélni velem, és elmondta, hogy neki valójában ez az egész mentorálás
csak teher, édesanyja viszont azt tanácsolta neki, hogy ne utasítson vissza, mert az nem
„célszerû”, hiszen „a magyartanárral azért érdemes jóban lenni”. Természetesen ezután
nem folytattuk a mentorálást, mivel kiderült, hogy Kata számára az csak egy újabb külsô
(szülôi és feltételezett tanári) elvárásnak való behódolás lenne, annak esélye nélkül, hogy a
passzivitásba burkolt, távoli hierarchikus szaktanár-diák kapcsolat valódi bizalmi viszonnyá
23 A cikkben szereplô személyek nevét természetesen megváltoztattam.