Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

5.4. A tanulóval kapcsolatos problémák azonosítása
„Édesanyával többször beszéltem, elmondta, hogy keveset keres, de lányáról igyekszik
gondoskodni. Véleményem szerint alkoholproblémákkal küzd, és hétköznapi problémáit
sem igazán tudja kezelni, inkább „sodródik” az idôvel. Van egy élettársa, de ô is
inkább problémát jelent és nem segítséget. A tanulóval való kapcsolata a maga módján
jónak mondható, de nem tud igazi támasz lenni gyermeke számára, és ezt érzi is.
Tanácsot, segítséget, útmutatást hivatalos ügyei intézésében szívesen fogad.”
„A konfliktusról az osztályomban csak néhányan tudnak, azok, akiknek az érintettek elmondták.
Az osztályfônöki órák keretein belül rendszeresen beszélünk a másságról, az
elfogadásról, a toleranciáról, a konfliktusmegoldási technikákról. Természetesen ezek
visszatérô témák, akár van konkrét apropójuk, akár nincs.
A két tanulóval napi szinten találkozom, de segítô beszélgetésekre heti két vagy több alkalommal
kerül sor, elôre egyeztetett idôpontban.”
„Elvált szülôk, akivel a gyermek él, rengeteget dolgozik. Másik szülô próbálja pénzzel
befolyásolni a gyermeket. Meghallgattam a szülôt, aki kérte, hogy próbáljam meg a helyes
irányba terelgetni én is a diákomat. Osztályfônöki órán felvetettem, a pénz és gazdagság–szegénység
fogalmát, kinek mit jelent ez a két fogalom. Közösen (nem személyeskedve)
beszélgettünk errôl a témáról.”
89
„Tudtam róla, hogy édesanyja 16 éves korában szülte meg, majd 5 évesen a nagymama
gondjaira bízta, és elhagyta. Azóta nem látta az édesanyját. Akit a család (nagymama,
ill. anyja bátyja) apukaként megnevez, nagy valószínûséggel nem a gyerek biológiai
apja, mert a gyerek öröklôdô betegsége egyedi a családban, és ugyanígy egyedi
a családtagjaiét messze meghaladó intellektuális képessége. „
„A gyermekkel kapcsolatos mentorálást igénylô problémák jelentôs része már az informális
beszélgetések alatt jórészt tudatosult. Nagyon sok információt kaptam a gyerek
baráti körétôl, akikkel szintén informális csatornákon tartottam a kapcsolatot (ôk is a
vonaton utaztak). Sokat segítettek a problémák felmérésében, illetve a megoldások kidolgozásában
a gyermek családtagjai, elsôsorban a nagymama, akivel mindvégig szoros
kapcsolatot tartottunk, és akivel a gyerek szoros érzelmi kötôdésben áll. Szintén segítségemre
volt a gyermek osztályfônöke, és a többi szaktanár, akik más nézôpontból
látták a problémát, és szintén ötletekkel tudtak ellátni a megoldásokat illetôen. Végül
nagy segítségemre volt az iskolai ifjúságvédelmi felelôs, akivel többször konzultáltam,
és akitôl sok konkrét tanácsot kaptam.”