Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

feladatok hiánya, a felkészületlenség a tanítási órára azt a képet mutatta, hogy hiányzik
a tanulókból ezen magatartásformák kiépítése, megszilárdítása.”
Kommentár
A tanulók kiválasztása a mentori tevékenység egyik kulcsfontosságú mozzanata. A gyakorlat
azt mutatja, hogy az iskolákban sokkal több olyan támogatást igénylô tanuló
van, mint ahánynak a támogatása humán vagy anyagi jellegû kapacitások hiánya miatt
megvalósítható lenne.
A döntéseket szakmai szempontok alapján kellene meghozni, de erre gyakorlatilag
ritkán, vagy talán sohasem adódik lehetôség. Az emberi sorsok sokrétûsége, a tanulók
iránti szeretet és aggódás elôtérbe állít(hat)ja a szubjektív tényezôket is, amelyeknek
a „kikapcsolása” amúgy nem lehetséges. Mindez különösen nagy súllyal veti fel a
felelôsség(vállalás) kérdését a döntés pillanataiban.
A bemutatott példák jól érzékeltetik azt, hogy a pedagógusok elôszeretettel választottak
olyan tanulókat, akiket már jól ismernek. Az is fontos tényezô, hogy számos esetben a
kiválasztott tanulók a pedagógus osztályába jártak, és ez a tény sok lehetôséget biztosított
a mérlegelésre. Az idô, a sok órai és órán túli szituáció megteremtette a mérlegelés
lehetôségét, és idôt adhatott a döntés átgondolásához.
M.J. –V.S.
87
5.3. A mentori munka tervezése
„Azzal a tanulóval folytatott munkámat szeretném jobban bemutatni, akit tanítok is. A közös
munka megkezdése elôtt röviden elmondtam neki a mentorság lényegét, hogy miben
tudok neki segíteni, hogy miért is lehet neki jó, hogy van valaki, akihez mindenféle problémájával
fordulhat. A tájékozódás érdekében sokat beszélgettem vele, interjút készítettem, és
különbözô tanulás-módszertani és- személyiség teszteket töltettem ki. Hetente 3 órában tanítom
is, így az órákon is nagyon figyeltem a reakciót, viselkedését. Annak érdekében, hogy
teljesebb képet kapjak a problémáiról, beszéltem az osztályfônökkel, a gyermekvédelmi
felelôssel és a diák anyukájával.”
„Beszéltem magával a tanulóval, a gyermekvédelmi felelôssel, az osztályfônökkel, a tanító
szaktanárok mindegyikével és a gyermekotthonban lévô két közvetlen nevelôvel. A tanuló
iskolai körülményeit ismertem, de ismerni akartam emellé a gyermekotthoni életét is,
ezért felkerestem a gyermekotthont. A tanulói beszélgetések legelsô alkalmai során tájékoztattam
a tanulót a mentorálási rendszer lényegérôl, mûködésérôl, lehetôségeirôl, segítô
tevékenységérôl, elônyeirôl, a problémák közös megoldásának lehetôségérôl.”
„Évismétlôként került az osztályomba, ezért elôször az elôzô tanév eredménytelenségének
az okát kellett kideríteni, hogy tovább tudjunk lépni. Tanulásmódszertani feladatokat oldat-