Mentorok könyve - Mérei Ferenc FÅvárosi Pedagógiai és ...
Mentorok könyve - Mérei Ferenc FÅvárosi Pedagógiai és ...
Mentorok könyve - Mérei Ferenc FÅvárosi Pedagógiai és ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tek, olyan „személyre szabott” támogatást nyújtsanak, amelynek a segítségével a jelzett dolgok<br />
elkerülhetôvé válhatnak.<br />
Láttuk, hogy egy-egy mentorpedagógusra egy-három tanuló jutott, amely jelentôs többletterhet<br />
rótt a feladatot vállaló személyre. E pedagógusok helyzetét nem könnyítette<br />
meg, hogy a feladat megkezdése elôtt nem szerveztek számukra megfelelô idôtartamú és<br />
szakmaiságú felkészítést. Ennek a programnak a hiánya végül nem okozott nagyobb gondot<br />
a késôbbiekben, mert a feladatot ellátók többsége a tanulói támogatásnak ezt a formáját<br />
– noha ebben a formában nem nevesítve – már korábban is végezte, igaz, akkor díjazás<br />
nélkül. Így tehát az önképzés, a gyakorlatban (és egymástól) történô tanulás volt az, ami<br />
megalapozta a tevékenység szakmaiságát.<br />
A mentori munkába többnyire az idôsebb korcsoportokhoz tartozó, tapasztalt pedagógusok<br />
kapcsolódtak be, illetve vállalták ezt a feladatot. Fontos tényezôként könyvelhetjük el azt,<br />
hogy egyetlen esetben sem találtunk olyan személyt a programban, akit saját akarata ellenére<br />
„delegált” volna az iskola vezetése.<br />
84<br />
A tanulók kiválasztásának nem volt egységes módszertana, bár a projekt irányítói biztosítottak<br />
egységes szempontrendszert. A várttal szemben a támogatott tanulók körébe jóval magasabb<br />
arányban kerültek olyan tanulók, akiknek a családi körülményei, egyáltalán a szociális<br />
feltételrendszerük a szakirodalmak tanúsága alapján ezt nem tették volna (feltétlenül)<br />
szükségessé.<br />
A mentori munka eredményességét<br />
• részben a tanulók kedvezôen alakuló iskolai eredményei,<br />
• részben pedig az igazolja, hogy a tanulók még azokban az esetekben sem hagyták<br />
abba tanulmányaikat, amikor a tanulmányi eredmények romlása a támogatás ellenére<br />
sem volt megállítható.<br />
A megkérdezett szülôk többsége számára megnyugtató és elfogadható volt az a szakmai<br />
megközelítés, amelyet az iskola gyermekeikkel kapcsolatban alkalmazott. Hangsúlyozni kell<br />
azonban azt is, hogy e szülôk közül kevesen voltak olyanok, akik érdemi módon tudtak volna<br />
a pedagógusok számára segítséget nyújtani. Eredménynek azt könyvelhetjük el, hogy ennek<br />
az ellenkezôje sem történt. Ez a jövôt illetôen jó jel lehet az iskola számára, s lehetôséget<br />
kínál(hat) egy új típusú, a jelen gyakorlat keretein túl mutató kapcsolatrendszer kimunkálására<br />
a szülôkkel, családokkal.