Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

tek, olyan „személyre szabott” támogatást nyújtsanak, amelynek a segítségével a jelzett dolgok
elkerülhetôvé válhatnak.
Láttuk, hogy egy-egy mentorpedagógusra egy-három tanuló jutott, amely jelentôs többletterhet
rótt a feladatot vállaló személyre. E pedagógusok helyzetét nem könnyítette
meg, hogy a feladat megkezdése elôtt nem szerveztek számukra megfelelô idôtartamú és
szakmaiságú felkészítést. Ennek a programnak a hiánya végül nem okozott nagyobb gondot
a késôbbiekben, mert a feladatot ellátók többsége a tanulói támogatásnak ezt a formáját
– noha ebben a formában nem nevesítve – már korábban is végezte, igaz, akkor díjazás
nélkül. Így tehát az önképzés, a gyakorlatban (és egymástól) történô tanulás volt az, ami
megalapozta a tevékenység szakmaiságát.
A mentori munkába többnyire az idôsebb korcsoportokhoz tartozó, tapasztalt pedagógusok
kapcsolódtak be, illetve vállalták ezt a feladatot. Fontos tényezôként könyvelhetjük el azt,
hogy egyetlen esetben sem találtunk olyan személyt a programban, akit saját akarata ellenére
„delegált” volna az iskola vezetése.
84
A tanulók kiválasztásának nem volt egységes módszertana, bár a projekt irányítói biztosítottak
egységes szempontrendszert. A várttal szemben a támogatott tanulók körébe jóval magasabb
arányban kerültek olyan tanulók, akiknek a családi körülményei, egyáltalán a szociális
feltételrendszerük a szakirodalmak tanúsága alapján ezt nem tették volna (feltétlenül)
szükségessé.
A mentori munka eredményességét
• részben a tanulók kedvezôen alakuló iskolai eredményei,
• részben pedig az igazolja, hogy a tanulók még azokban az esetekben sem hagyták
abba tanulmányaikat, amikor a tanulmányi eredmények romlása a támogatás ellenére
sem volt megállítható.
A megkérdezett szülôk többsége számára megnyugtató és elfogadható volt az a szakmai
megközelítés, amelyet az iskola gyermekeikkel kapcsolatban alkalmazott. Hangsúlyozni kell
azonban azt is, hogy e szülôk közül kevesen voltak olyanok, akik érdemi módon tudtak volna
a pedagógusok számára segítséget nyújtani. Eredménynek azt könyvelhetjük el, hogy ennek
az ellenkezôje sem történt. Ez a jövôt illetôen jó jel lehet az iskola számára, s lehetôséget
kínál(hat) egy új típusú, a jelen gyakorlat keretein túl mutató kapcsolatrendszer kimunkálására
a szülôkkel, családokkal.