Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

40/a. ábra A tanulók szüleinek iskolai végzettsége (fô)
74
Forrás: A kutatás során használt kérdôív
Ha azt vizsgáljuk, hogy a szülôk iskolázottága megfelel-e a munkaerô-piaci elvárásoknak,
akkor sem kapunk lehangoló képet. Azt látjuk ugyanis, hogy a szülôk mindössze 10 százaléka
minôsíthetô abszolút értelemben alacsony iskolázottságúnak, olyannak, aki(k)nek gyakorlatilag
nincs esélye arra, hogy szerephez jusson a munkaerôpiacon, vagy ha mégis, akkor
többnyire alacsony presztízsû és jövedelmû munkakörökben. Ezekben az esetekben
ugyanakkor komoly elôrelépést jelent az, hogy ezek a családok mégiscsak középfokú képzésbe
íratták gyermekeiket, ami szinte bizonyos, hogy jelentôs próbatétel elé állította a család
költségvetését.
Az érettségivel nem rendelkezô szülôk esetében a reális cél a középfokú végzettség megszerzése,
lehetôség szerint olyan, amelyben a szakma érettségire épül. A kérdés itt az, hogy
a korábban szakmunkásnak nevezett szülôk többségének hogyan alakul a munkaerô-piaci
pozíciója.
Ebben a megközelítésben mindenképpen meglepô az, hogy a szülôk hatvan százaléka elfogadható
vagy magas iskolai végzettséggel rendelkezik. Ez azért fontos, mert a hazai munkanélküliek
összetételének az alakulását az iskolázottság döntô mértékben befolyásolja. A magasabb
iskolai végzettség önmagában nem óv meg feltétlenül a munkanélküliségtôl, de annak
idôtartamát nagyban befolyásolja. És ez fordítva is igaz. Az alacsony iskolázottságúak
esetében a legnagyobb problémát éppen az jelenti, hogy a munkanélkülivé válás elôbb
vagy utóbb nem epizódot, hanem végleges állapotot jelent. Végleges kiesésre a munka világából
úgy tûnik, hogy annál kevesebb az esély, minél magasabb (és sokrétûbb) végzettséggel
rendelkezik a munkavállaló.