Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

4.1. A mentorok
A kiválasztott mentorok többsége a nôk közül került ki. Ez nem okozott meglepetést, egyrészt
azért nem, mert a tantestületekben magasabb arányban dolgoznak nôk, mint férfiak,
másrészt pedig azért, mert a férfiak többsége vélhetôen vagy „nôi tevékenységnek” tartja a
mentorálást, vagy ha többletmunkát vállal, akkor azt iskolán kívül teszi meg.
19. ábra A válaszadó neme (fô/%)
42
Forrás: A kutatás során használt kérdôívek
A mentorok túlnyomó többségét a tapasztalt, több éve, évtizede a pályán dolgozó pedagógusok
alkotják. A teljes létszámhoz képest szinte elenyészô azoknak a fiataloknak a száma,
akik 30 év alatt vállalták ezt a tevékenységet. Ezt az aránytalanságot is több tényezôvel lehet
magyarázni. Korábbi kutatások tapszatalatai alapján mondhatjuk, hogy a fiatal pedagógusok
közül sokan azért nem vállalnak többlettevékenységet az iskolában, mert ahogy mondani
szokták, „nem fér bele az életükbe”. Erre az idôszakra esik a családalapítás/gyermekvállalás,
az egzisztencia megteremtése, és az ehhez szükséges forrásokat nem az iskolában
próbálják elôteremteni. Sokuk esetében újabb tanulmányok folytatásáról van szó, vagy csak
egyszerûen arról, hogy bizonytalanok abban, hogy elkötelezôdjenek-e az intézmény felé
egy-egy hosszabb idôtávon végzendô tevékenységgel. Többen közülük azonnal felhagynak
a tanítással, amikor jövedelmezôbb, perspektivikusabb munkalehetôség mutatkozik. Annak
is van realitása, hogy sok intézményben nem bíznak meg fiatalokat ilyen és ehhez hasonló
feladatokkal. Részben azért, mert szeretnék, ha az alapfeladataikban mélyednének el, de
arra is van példa, hogy az idôsebb, hosszabb távon bizonyított kollégákat támogatja (és ezáltal
igyekszik az iskolához kötni) az intézmény vezetése. Ebben a helyzetben talán a legfontosabb
tényezônek az bizonyult, hogy a vállalkozó pedagógusok közül sokak számára nem
volt idegen az új feladat, és ezért – joggal – gondolhatták azt, hogy „értenek hozzá”.
Ugyanakkor felvethetô az is, hogy a tanulók és pedagógusaik között meglévô korkülönbség
olyan nagy, hogy az sok esetben az együttmûködés gátjává, akadályává válhat. A generációk
közötti távolság „növekedése” miatt nem tekinthetô véletlennek, hogy a nemzetközi gyakorlatban
már régóta, Magyarország esetében pedig az elmúlt években vált egyre gyako-