Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

„Nekem olyan mentoráltam volt, akit a gyermekvédelmissel választottam ki. Fontos volt a tanulmányi
eredmény, milyen a családi környezet.”
A pedagógusok pontosan megfogalmazták azt, hogy kiket kell/lehet problematikus tanulóként kezelni.
Ez azért volt fontos, mert az okok azonosítása nélkül nem lehetett volna kidolgozni a mentorálás eredményességéhez
nélkülözhetetlen stratégiákat.
„Magatartás-probléma, tanulási nehézségekkel küzdô tanulók, családi problémák, fegyelmezetlenség,
az órai munka megzavarása, rendszeres késés, órákról való eltûnés, késés, és egyáltalán az, hogy a tanítási
órákon nem jelennek meg a tanulók. Ezek az apró jelek, amelyekre, mint osztályfônök, azonnal
felfigyelünk, vagy mint osztályfônök és mentor együtt ezekre a gyerekekre koncentrálunk.”
A hagyományosnak tekinthetô, „szokásos” iskolai jellegû problémák mellett a tanulók szegénysége
okozza a legnehezebben kezelhetô problémát.
„És az anyagiak… persze. Nálunk meleg van. Innentôl kezdve egészen más a hozzáállása a gyerekeknek,
nem a tanuláshoz, mint motiváció, hanem a közösséghez – itt együtt vagyunk, és összetartunk.”
40
„A gyerekek az éhezésrôl nem mernek beszélni .Nem közvetítik felénk. Ebbôl következtethetünk arra,
hogy indulatosabbak, kicsit paranoiásabbak, és nyilván segítünk nekik, hogy legalább a napi egyszeri
étkezést próbáljuk biztosítani – illegális úton-módon.”
A döntéseket követôen az iskolák többségében nyilvánvalóvá tették, hogy a pedagógusok speciális támogatásban
részesítenek néhány tanulót, de ez nem okozott problémát. Azért sem, mert ahogy ezt egy
mentor megfogalmazta, az új helyzet nem jelenti azt, hogy
„…a többivel nem foglalkozunk. Akinek támogatásra van szüksége, megkapja. Általában tetszik a többieknek
is. Ez a mentor-probléma kicsit megágyaz annak, hogy érzik a gyerekek, hogy van helye az ô
problémáiknak is. Nekem olyan tanulóm van, akitôl mindenki kiütést kap. De szép énekhangja van. Ez
olyan tehetség, amit nem szabad veszni hagyni.”
4. A mentorprogram szereplôi
A mentorprogram szereplôinek a bemutatása egy e célra szervezett kutatás eredményeire épül. A kutatás
vezetôi 3 fókuszcsoportos beszélgetést szerveztek a program koordinátorai, a mentorok és a mentorálásban
érintett tanulók számára, majd ezeknek a beszélgetéseknek a tanulságait felhasználva önkitöltôs papíralapú
kérdôíveket szerkesztettek a mentorok, a tanulók és a szülôk számára. A mintavétel teljes körû volt, minden,
a programban részt vevô pedagógus és tanuló kapott kérdôívet, és ugyanígy jártunk el a szülôk esetében
is. Azt reméltük, hogy a szülôk esetében mind az apák, mind pedig az anyák részérôl elegendô esetszámhoz
jutunk majd. Nem volt alaptalan az aggodalom, hiszen több korábban folytatott kutatás során tapasztalhattuk
azt, hogy a gyermek iskolai ügyeivel kapcsolatban az apák aktivitása jóval alacsonyabb, mint