Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

ségét annak, hogy felkészítsenek rá. De az fontos, hogy nagy baj, hogy a gyerekek nem kapnak semmiféle
támogatást. Ez így félkarú, jobb lenne, ha kapnának valamit, mert ôk rászorulók tulajdonképpen.”
Néhány helyen azonban volt felkészítés, de ennek a hatékonyságát és eredményességét nem minden
esetben lehet megítélni:
„Évek óta csináljuk, pénztôl függetlenül, saját szabadidônkben, akik erre rászorulnak. Volt azért a
TÁMOP-on belül valamilyen képzés, tanulásmódszertan, és ehhez hasonlók.”
„Nálunk volt egy felkészítés. De a hivatalos inkább az adminisztratív és technikai lebonyolítására vonatkozott.
A többirôl inkább csak beszélgettünk, mert nálunk ez nem volt idegen feladat. Ezt a tevékenységet,
amit most mentornak neveznek, már évek óta végezzük. Mindenkinek van egy-két-három olyan tanítványa,
akirôl azt gondolja, hogy másképpen kell vele foglalkozni, mint sok más gyerekkel.”
„Alapvetôen módszertani tanácsokat kaptunk. Összehívtak minket együtt. Módszertani, gyakorlati és adminisztratív
feladatokról, tevékenységekrôl volt megbeszélés, mellette futottak a továbbképzések, ahol
többek között a tanulástechnikáról, a tanulásmódszertanról, konfliktuskezelésrôl esett szó.”
Azt, hogy a mentorálás alatt valójában mit is kell érteni, a jelentkezôk többsége a korábban szerzett gyakorlatok
alapján pontosan tudta, függetlenül attól, hogy a továbbképzéseken vagy értekezleteken ezzel
kapcsolatban milyen információk hangzottak el.
39
„Elsôsorban a tanulmányi eredményekre fókuszáltak sokan, de az én mentorálásom nemcsak erre megy
ki, hanem szociális segítségnyújtásra is. Volt, akinek ez volt a legfontosabb. Ez mindig a családtagok bevonásával
történt.”
„Én is az egész családdal foglalkozom, nagymamával, apukával. Mert máskülönben nem megy, nem lehetne
hatékonyan intézkedni. Sokszor a mentális élethelyzetet kell kezelni.”
3.2. A tanulók kiválasztása
A tanulók kiválasztása a mentorok feladata volt. Ez sokszor nem lehetett könnyû feladat, hiszen több iskola
esetében bizonyosan magasabb volt azoknak a tanulóknak a száma, akik igényelték volna a támogatást,
mint amennyit a rendelkezésre álló létszámkeret lehetôvé tett.
„Nagyon nehéz volt egy 28-as osztálylétszámból kiválasztani maximum négy gyereket, akiket majd
mentorálni fogok – mert kiválaszthattam volna az összes tanulót – fôleg kilencedik osztályban, és ez
nagyon nehéz volt.”
A mentorok többsége pontosan tudta, hogy kik (vagy kik lehetnek) azok, akiknek szükségük van/lehet a
támogatásra. Ez a korábban mondottakkal függ össze, hiszen sokan már a korábbi években is végezték
ezt a fajta tevékenységet, noha mint láttuk, nem így nevezték. A szempontokat mindenki ismerte, ezt a
menedzsment a felhívás szövegével együtt tette nyilvánossá. Néhány esetben az iskolában dolgozó többi
pedagógus és szakember nyújtott segítséget a döntésben.