Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

A tapasztalat azt mutatta, hogy a kisebb létszámú iskolák esetében a problémák nem a személyekbôl
adódtak, hanem infrastrukturális jellegûek voltak.
„Mi kevesen vagyunk. A munkacsoport-vezetô jól kézben tartja a munkát. Folyamatosan ellenôrzi a kollégákat.
Néha elhelyezési problémáink voltak.”
Más esetben a helyhiány kifejezetten a program elônyére vált:
„Nálunk 13 mentortanár van. Egy tanári szobánk van, és ez azért fontos, mert azok a kollégák, akik nem
vesznek részt ebben a programban, a mentorok beszélgetése kapcsán tapasztalatokat szerezhetnek, és
meg is keresik a mentorokat. Hivatalosan annyi mentor van, amennyi a táblázatban szerepel, de már
sokkal többen csinálják ezt.”
Az elmondottakat megerôsítik maguk a mentorok is. Több helyen valóban egyéni döntés (vállalás) után
lehetett ebbe a szerepbe kerülni, de sok esetben az érintett személyek már korábban is folytattak hasonló
jellegû tevékenységet.
38
„Nálunk az iskolában vállalásos alapon történt. A koordinátor tanár elmesélte a tanáriban a programot.
Voltak olyan kollégák, akiknek szóltak, hogy te évek óta annyi gyereket patronálsz, vegyél részt ebben a
programban – hát ki, ha nem Te? – de bárki jelentkezhetett, de viszonylag hamar eldôlt, hogy ki vállalja
az adott munkát. A gyerekeket nem kellett keresnünk nekünk sem.”
„Iskolai szociális munkát végzek, innentôl kedve minden osztályfônök és szaktanár hozzám fordul, ha
bármiféle probléma felmerül egy-egy tanulónál. Segítséget kérnek tôlem, akkor, amikor azt mondják,
hogy nekem bajom van, a baj konkrétan elhangzik. A halmozottan hátrányos helyzetû, az SNI gyerekek
nálam azonnal elôtérbe kerülnek. Én fel tudom térképezni a prevenciós tevékenységeket.”
„A mi iskolánkban erre engem külön felkértek. Feltétlenül vállaljam el ezt a feladatot. De ennek az az
oka, hogy én 25 éve vagyok ebben az iskolában és ilyen problémás gyerekekkel foglalkoztam – fôleg
szakiskolai osztályokban, és nagy eredményeket értem el. Nagyon sokan folytatják tanulmányaikat a
szakközépiskolában – és a másik legjobb tanuló osztály.”
A mentorok felkészítésére nem volt átfogó stratégia. Ez részben azért lehetett így, mert többségük – s erre
sok példát láttunk – ilyen és ehhez fogható tevékenységet már korábban is végzett. Joggal gondolhatták
a program irányítói, hogy többségük a szükséges módszertani eljárásoknak az elmúlt évek gyakorlatban
szerzett tapasztalatai alapján már birtokában van.
„A koordinátor elmondta, hogy mi ennek a programnak a lényege, és akik ehhez kedvet és elhivatottságot
éreztek, jelentkeztek rá.”
„Én éveken keresztül mentálhigiénés gondozást végeztem az iskolában, és így ezt gyakorlatilag annak a
folytatásaként fogtam fel…”
„Én nem emlékszem konkrét felkészítésre, de én pszichológus vagyok és nem éreztem különösebb szük-