Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

tették „másoddiplomával” az egyetemi képzés során, de olyanok is akadtak, akiknek több
egyetemi diplomájuk van.
Az évek során ketten pedagógiai szakvizsgát tettek, többen módszertani jellegû továbbképzéseken
vettek részt. Az érdeklôdésük elsôsorban a kompetenciafejlesztéssel kapcsolatos
kérdések mellett tananyagfejlesztésre és konfliktuskezelési technikák elsajátításra irányult.
Voltak olyanok is, akik vizsgaelnöki „képesítést” szereztek, de olyan is akadt, aki „munkaügyi
ismereteket” sajátított el.
A program vezetésére többeket az igazgató kért fel. Ez részben a hosszú vezetési gyakorlat
miatt, részben pedig azért következett be, mert az illetônek amúgy is kulcsszerepe volt az intézmény
irányításában:
„…igazgatóhelyettes vagyok, az igazgató konkrét megbízása alapján vállaltam, noha a
projektírásban nem vett részt.”
28
„…kis iskola a mienk, sok mindent kellett vállalni amúgy is, de ezért mindenre van rálátásom.
Jó ez, mert nagyobb a kommunikációs lehetôség a kollégákkal…”
Arra is volt példa, hogy a jelölt számára nem derült ki egyértelmûen, hogy miért esett rá a
választás:
„…magyar-holland szakos tanár vagyok és idegenvezetô. Nem tudom, hogy miért jelöltek,
inkább sejtéseim vannak. Valószínûleg úgy gondolták, hogy kívülállóként jobban látom a
dolgokat. De az is lehet, hogy közrejátszott ebben a vezetôváltás. Tény, hogy az új pályázóval
együtt végzett a vezetôképzôben...”
Volt olyan iskola, ahol nem volt könnyû megfelelô személyt találni erre a feladatra. „Többen
kiszálltak, mert voltak nehézségek az indításnál” – fogalmazta meg egyikük.
Több iskola esetében azt lehetett tapasztalni, hogy a tanulók támogatását hasonló formában
már évek óta végezték, bár nem nevezték mentorálásnak. Ez is megkönnyítette a feladatvállalással
kapcsolatos döntéseket.
„Nálunk évek óta van szakpszichológus, és ha nem is mentorálásnak hívják, ez a tevékenység
mûködik (patronálás, szociális segítés.”
Két esetben önként vállalkoztak a feladatra, s törekvéseik sikerrel jártak, mert az intézmény
vezetôje elfogadta a jelentkezéseket. A döntés mögött ebben az esetben az állt, hogy olyan
munkatársakról volt szó, akik hosszú ideje dolgoztak az intézetben, s számos területen szereztek
tapasztalatot.
Azt azonban, hogy ténylegesen mi lesz a projektben a feladat, elôre talán kevesen tudták
pontosan.
„…nem tudtuk, hogy milyen munkát vállalunk, ez a projekt folyamán derült ki…”