Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

A szülô beleegyezése nélkül nem lehet a tanulóval foglalkoznia sem a mentortanárnak, sem
a pszichológusnak. A szülônek, ha szeretné, alkalmat kell teremteni arra is, hogy érdeklôdjön
a gyermeke felôl, és a szülô segíti a tanulóval való együttmûködést is. Több esetben személyesen
és telefonon is kapcsolatot tartottam a szülôvel, amennyiben ezt az eset megkívánta.
A szülôk kerestek meg többször a gyermekük érdekében.
A munkám nagy részét a diákokkal való egyéni foglalkozás töltötte ki, csak nagyon csekély
számú tanár kért segítséget, elvétve szülôkkel kapcsolatot tartottam, és néhányszor
osztályfônöki órán vettem részt. Az osztályfônök eldönthette, hogy részt vesz-e az órán vagy
nem. Az osztályfônöki órák után módom volt néhány szót váltani az osztályról.
A gyermekekkel való kapcsolat gördülékeny volt, akár csoportos, akár egyéni találkozásról
volt szó. Fôleg azokra az esetekre volt ez jellemzô, amikor a tanuló magától jött. Ha valaki
hozza a tanulót, akkor nagyon nagy munka a bizalmatlanság leküzdése, ez nem mindig sikerül.
Az elsô találkozás után a fiatal eldönthette, hogy szeretne járni, ha nem, akkor joga
volt nemet mondani. Elôfordult, hogy elzárkózott a találkozás elôl, de késôbb mégis megkeresett
a problémájával. Az elsô találkozás után már a tanulóval beszéltem meg a további
találkozásokat.
Több olyan gyerekkel volt kapcsolatom, akiknél családi konfliktusokat tapasztaltam, problémák
merültek fel a tanulással kapcsolatban, szomatikus tüneteik volta, identitás problémák
és étkezési zavarok jelentkeztek náluk. Olyan gyerekek is kerültek hozzám, akiket az
osztályfônök „furcsának” talált.
111
A mentori szerep összetett, mint ahogy a pedagógus szerepe is az, a nevelô pedagógus, az
oktató pedagógus, a szülôkkel kapcsolatot tartó pedagógus, mind más szerep. A különféle
szerepek konfliktusba léphetnek egymással. Nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor melyik a
legelônyösebb. Könnyen rendezetlenség alakul ki, ami elbizonytalanít.
Amennyiben röviden szeretnénk meghatározni, hogy ki a mentor, úgy határozhatnánk meg,
mint egy segítô, aki a másikat személyesen elkíséri, aki tanácsaival, konkrét segítségnyújtással
támogatja a másikat, s az úton való haladását szolgálja. Nem neveli, nem irányítja, hanem
segítséget ad neki ahhoz, hogy a másik a saját döntéseit meghozza, a saját útját járja.
A mentor, segítô, de nem „ápoló”, elkísér, de nem barát, meghallgat, de nem pszichológus,
iránymutatást, tanácsokat ad, de nem szülô és nem tanár, nem alakít ki függôséget
a résztvevôvel, ha kell konkrét segítséget ad (beszél xy-nal x érdekében), de nem úgy, hogy
a másik helyett csinálja meg, amit ô is meg tud tenni.
A tanár, a szülô, a barát szerepek egyes elemei megjelenhetnek a mentori szerepekben is.
Veszélyes azonban egyenlôségjelet tenni a mentorság és az elôbb említett szerepek közé.
Nagyon fontos, hogy vannak olyan szerepek, amelyekkel semmiképpen nem szabad azonosulni
a mentori kapcsolat során. Ha például súlyos lelki, pszichés válságról van szó, akkor
nem szabad a pszichológus vagy a pszichiáter szerepébe bújnia. Ezen kívül nem lehet
szociális segítô sem. Abban segítheti a tanulót, hogy a megfelelô szakemberhez eljusson, de
nem vállalhatja fel ezeket a szerepeket. Nagyon óvatosnak kell lenni a szerepek és a konkrét
magatartásmódok tekintetében.