Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

felelôsséget azért, hogy jól dönt-e. Ha ezt megtenné a hozzá segítségért folyamodóval, mintegy
lefokozná, gyermekszerepbe kényszerítené, mintha azt mondaná, hagyja az okosabbra
életének irányítását, problémáinak megoldását, csak kövesse engedelmesen a pszichológus
utasításait. Ennek ellenére sok embernek az lenne a legegyszerûbb, ha nem kellene
problémáiba belebonyolódnia, és valódi tanácsot kapna azzal kapcsolatban, hogy mit kellene
tennie adott helyzetben. Döntéseinknek azonban súlya van, amit senki másra nem terhelhetünk.
A felnôtt szerepbe való beletanulás elmaradhatatlan eleme a felelôsségvállalás,
így az iskolapszichológus nem csak attól tartózkodik, hogy a pedagógusoknak tanácsokat
osztogasson, nem teszi ezt a diákok esetében sem. Van, hogy ezzel csalódást okoz klienseinek,
ugyanakkor a sikeres tanácsadási folyamat végén a kliens olyan képességekkel gazdagodik,
amelyek segítségével más problémákkal is könnyebben néz szembe a jövôben, és
nem válik függôvé a pszichológus tanácsaitól. Önbizalma is gyarapszik, mert megtanult egy
problémát kezelni, és saját megoldást találni.
A pedagógia és a pszichológia ma már kéz a kézben jár a tanárképzésben is. De mi helye
van a lélektannak a leendô pedagógusok felkészítésében? Az emberi viselkedés minél
jobb megértésének érdekében egy pedagógusnak szüksége lehet pszichológiai ismeretekre
is, melyek túlmutatnak az alapvetô érzelmi intelligencián. Hasznát vehetik a diákokkal,
szülôkkel és kollégákkal való kapcsolatok építésekor ugyanúgy, mint amikor arra kerül sor,
hogy konfliktusokat kezeljenek.
107
Az iskola komplex társas környezet, ahol szükségszerûen jelentkeznek olyan problémák,
amelyek meghaladják a pedagógusok kompetenciáját, illetékességi és feladatkörükön kívül
esnek. A segítô szakemberek jelenléte megkönnyíti a pedagógus munkáját, hiszen nem
egyedül kell szembenéznie olyan helyzetekkel, amelyek megoldásában nincs tapasztalata.
Ugyanakkor a segítségért folyamodó tanár vagy tanító a segítôvel mindenkoron egyenrangú,
hiszen míg a pszichológus az emberi viselkedés szakértôjeként van jelen, úgy a pedagógus
az, aki jártasabb a tanításban és jobban ismeri a kérdéses osztályt vagy diákot.
A konzultáció keretében történô együttmûködés igen gyümölcsözô lehet, hiszen a pedagógus
készségeinek fejlesztésén túl a lelki egészség megôrzésének szempontjából sem elhanyagolható
tényezô, hogy van-e olyan szakember, akihez fordulhat, ha nehézsége támad
munkájában.
Közkeletû felfogás, hogy nem a pedagógusnak, hanem a diákoknak van szüksége pszichológusra,
az azonban könnyen belátható, hogy minél több egyéni foglalkozást várnak el egy
iskolapszichológustól, munkájának hatósugara annál szûkebb lesz. Alapvetô célja az lenne,
hogy tevékenységének jótékony hatása minél több résztvevôre terjedjen ki. A tanulókkal való
közvetlen foglalkozás még a kívülállóban is sziszifuszi munka érzetét kelti, jóllehet, a diákokkal
való személyes törôdés hozhat eredményeket. Ehhez azonban idôre van szükség, hiszen
a bizalom kiépítésének szakasza egyszerûen nem spórolható meg. Másrészrôl, a tanulókban
az az érzés alakulhat ki, hogy problémáikkal osztályfônökükhöz, tanáraikhoz nem fordulhatnak,
hiszen nekik se idejük nincs erre, se nem feladatuk többé ez. Ez ellentétes hatást
vált ki a diákokból, mint ami a célunk lenne: személyes, együttmûködésen alapuló, teherbíró
kapcsolat pedagógusok és tanítványaik között.