Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

Az egyéni esetvezetésben nagyon fontos tényezô a rendszeresség: leginkább a heti egy alkalmas
találkozás a megszokott. Esete válogatja, hogy hány találkozásra lesz szükség, az
iskolában azonban, heti 2-4 órás beosztás mellett nem könnyû kivitelezni sem a rendszerességet,
sem a gyakoriságot. Egyrészrôl sokan várnak arra, hogy bejussanak egyáltalán a
pszichológushoz, másrészrôl egy-egy kimaradt alkalom jelenheti azt is, hogy a tanuló hoszszabb
idôre kiesik az ellátásból. Márpedig elôfordul, hogy hiányzik egy-egy diák, megbetegedett,
vagy dolgozatírásról nem engedik el – amit az idôpont egyeztetésekor még nem láthattunk
elôre.
Az egyéni foglalkozás egy egész tanórát tesz ki, ami a fix munkabeosztás mellett problematikus
a hiányzások tekintetében. Voltak tanulók, akiket könnyebben elengedtek, arra gondolván,
hogy nagy szükségük van a segítségre. Az érzelmi konfliktusaik miatt úgysem képesek
figyelni órán, vagy a lógások miatt már rég nem követik az órák anyagát. Felmerült az
a szempont is néha, hogy az adott diáktól nem tudnak haladni, mert zavarja az órát, így távolmaradása
inkább áldásos, mint nemkívánatos. Máskor viszont az volt a kérés, hogy ne
mindig ugyanarról az óráról jöjjön el a tanuló, ami már nehezebben kivitelezhetô, ha több
diák igényeit kell szem elôtt tartani egy rövid és rögzített idôintervallumban. Kényes, de mindenképp
kezelendô kérdéskör: aki a pszichológushoz jár, kivételezett helyzetben van? Amit
érdemes itt még szem elôtt tartani az, hogy a pszichológussal töltött idô nem lehet a büntetés-jutalmazás
eszköze, sem akkor, ha az adott tanuló szeret járni, sem akkor, ha önszántából
nem menne el hozzá.
105
Milyen problémákkal jönnek a fiatalok? Erre sokszor azok is kíváncsiak, akik felkeresnek,
hogy elhelyezzék magukat a klientúrában: elég nyomós indokkal jöttek-e? Vajon itt van-e a
helye ennek a problémának? Mennyire általános az a nehézség, amivel küszködnek? Azokról
már esett szó, akiket úgy küldenek, mert korábban már javasoltak számukra pszichológust
vagy észrevettek rajtuk valamit, netalán maga a tanuló kért segítséget a tanárától,
amit a pedagógus saját feladatkörén és illetékességén kívül állónak tartott. Ha egy-egy esetet
alaposabban megvizsgálunk, az önként jelentkezô diákok gondjai is sokrétûek. A folyamat
elején tisztázzuk, mi legyen a találkozásaink célja, mit tûzzünk ki magunk elé, ami az
együttmûködésünk eredménye lehet. Lényeges elem itt, hogy meg lehessen maradni a realitás
talaján, a túlzó elvárásokat visszautasítani, még ha csalódást is kell ezzel okozni. Az élet
sok-sok területén egyszerre jelentkezô gondok közül egyet állítunk a fókuszba, ezzel dolgozunk.
Az esetek sokszínûségét mutatja, hogy a szülôk válásától elkezdve volt téma szerelmi
csalódás, párkapcsolati nehézségek, beilleszkedési zavarok, tanulmányokkal kapcsolatos
szorongás, teljesítményzavar, testvérrel való konfliktus, szülôkkel való szembenállás, gyász,
rendôrségi ügy és identitás-problémák.
A heti 2-2 óra egy-egy iskolában olyan kevés idô, hogy ezt egyéni foglalkozásokra fordítani,
idônként szélmalomharcra emlékeztet. Mivel még a tanulók nagyfokú elkötelezettsége
és motivációja esetén sem folyhat valódi terápia az iskolai környezetben, ezért a hangsúly
inkább a megelôzésen és a csoportos foglalkozásokon van azért, hogy minél szélesebb legyen
az iskolapszichológus klientúrája, munkájának hatósugara.