Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

válasszam ki belôlük az iskolai pályázatra beadandókat. (Itt érdemes megjegyezni, hogy milyen
fontos a támogató intézményi háttér, ahol például mûvészeti versenyek, pályázatok teszik
lehetôvé a diákok önkifejezését.) A lány esetében a nyíltsággal kevésbé volt gond, problémáiról
ugyanis bátran – persze azokat bagatellizálva – beszél, a versek tehát nem a „pszichés
nyomozás” eszközeiként, sokkal inkább az idô kreatív eltöltésének lehetôségeként és a gyakorta
kontrollálhatatlanul heves indulatok terelôútjaként funkcionálnak. A pályázaton való indulás
különösen fontos számára abból a szempontból, hogy ily módon a közösség számára
is lényeges értékként élheti meg saját alkotásait, noha az eredményhirdetésen közönség elôtt
elmondani ôket már nem akarta. Versei kapcsán többször beszélgettünk nem csak azok kimondott
témájáról, hanem megírásuk körülményeirôl és az azokhoz kapcsolódó érzésekrôl.
A versírás pandanjaként tekinthetô a versmondás, amelyben még hangsúlyosabb a közösségi-szociális
tényezô, ugyanis a versenyen való részvétel azáltal erôsíti az önbizalmat,
hogy a közönség elé való kiállás egyben a versmondó önmagáért való kiállását is jelenti,
azaz végsô soron egy lépést az önelfogadás felé. Brigi indult az iskolai versmondó versenyen
is, amelyet a versválasztás, a közös értelmezés és természetesen a gyakorlás, az
elôadás csiszolgatása elôzött meg. Kiemelkedôen fontos pillanat volt ebben a folyamatban
az, amikor Brigi saját kérésére osztálya elôtt elmondta a verset. A periférikus helyzetbôl
kis idôre központba került, képes volt megmutatni értékeit, kivívta társai figyelmét, és nem
utolsó sorban társai visszajelzést adtak neki, amit képes volt meghallani és igyekezett beépíteni
elôadásmódjába. A versenyen nem nyert ugyan, és ezt a tényt dühösen fogadta,
meggyôzôdésem azonban, hogy a közös és egyéni gyakorlással töltött órák akkor is árnyaltabbá,
érzékenyebbé és gazdagabbá tették Brigi személyiségét, ha nyilvánvaló, hogy
sem nagy költô, sem híres színésznô nem válik belôle. Azóta egy nyelvtanóra keretében rövid
szónoklatot tartott egy számára fontos témában (lakóhelyének negatív megítélése), amit
társai egyöntetûen magabiztosnak és meggyôzônek értékeltek, így mutatva neki a további
fejlôdés útját.
101
Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ennek az útnak az elsô lépése minden
mentorált diák számára a motiváció és annak tudatosítása, az elágazó ösvényeken pedig
alkotó kalandozások segíthetik ôt és idegenvezetôjét, tehát minket, mentorokat.
7. Ahogy a pszichológusok látják
A mentori munkát két iskolapszichológus kísérte végig. Az általuk készített kommentárok
egy harmadik nézôpontból láttatják a mentori munka folyamatát.
7. 1. Tóth-Mózer Szilvia: Az iskolapszichológus szerepe a mentori
programban
„Utazó pszichológusként” három szakközépiskolában láttam el iskolapszichológusi feladatokat,
heti 2-2 órában. Októberben, a megbízást követôen a három egészségügyi szakközépiskolából
kettôben a mentortanároknak, a harmadikban azonban az egész tantestületnek
bemutattak. Ebben a bizonyos harmadikban, a Semmelweis Ignác Humán Szakképzô