Mentorok könyve - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

I. rész
Mayer József – Vígh Sára
1. Mentorálás a szakképzésben
1.1. Bevezetés
10
Az elmúlt másfél évtized egyik legszembetûnôbb változása a közoktatás területén az a jelenség volt, amelyet
a középfokú oktatás expanziójának 1 neveznek. Egyrészt arról van szó, hogy az általános iskolát egyegy
korcsoportból szinte mindenki be tudja fejezni, másrészt pedig arról, hogy az alapfokú oktatásból
kilépô tanulók túlnyomó többsége középfokon folytat(hat)ja tanulmányait. Ennek a folyamatnak a jeleit
már 70-es évek végén lehetett tapasztalni. 1977-ben Budapesten a nyolcadik osztályt követôen a tanulók
29,7%-a gimnáziumban, 36,6%-a pedig szakközépiskolában tanult tovább, míg a többiek az érettségit
nem nyújtó szakmunkásképzô iskolákban folytathatták tanulmányaikat. 2 Ez a beiskolázási arány
már jelezte azt, hogy a következô évtizedben tovább emelkedhet az igény az érettségit (is) nyújtó képzések
iránt, és ez így is történt. Az ezredfordulót követôen a tanulók hetvenöt százaléka már gimnáziumban
vagy szakközépiskolában folytatta tanulmányait. 3
Az expanzió másik elemét a tanulási idô meghosszabbodása jelentette, mert a tankötelezettségi korhatár a tanulók
18. életévéhez kötôdött. Ezzel párhuzamosan – és részben ehhez igazodva – az iskolarendszerben szerkezeti
változások zajlottak le. Az érettségihez kötött szakmatanulás a 13. és 14. évfolyamokra tolódott, így számos
fiatal gyakorlatilag „felnôttkorban” lépett ki a közoktatás rendszerébôl. (A „0.” évfolyam indításának a
lehetôsége tovább bonyolította ezt a kérdést.)
A középfokú – és különösen az érettségit nyújtó – iskolákat érintô tanulói arányváltozások nem maradtak következmények
nélkül. Számos olyan tanuló került be a középfokú iskolákba, akiknek az elôképzettsége, a motivációja
s a szociális környezete sem volt arra alkalmas, hogy a tanuláshoz szükséges pozitív attitûdöket erôsítse.
Ez nemcsak Budapesten, hanem az ország más területein is problémát okozott. Egy vidéken szervezôdött
TISZK pedagógusai így nyilatkoztak:
„Nagyon sok olyan tanulónk van, akik szociálisan hátrányos körülmények közül jönnek. A szülôk sem
motiváltak, ráadásul a kollégium, az étkeztetésük megoldása is gondot okoz, hiszen a szülôk – úgy tûnik
– már erre sem tudnak áldozni… Probléma az érkezô gyerekek felkészületlensége, a munkához való
hozzáállása, egyáltalán a jelenlét, a megjelenés az iskolában, illetve a normális emberi viselkedés.” 4
1 Lásd errôl: Halász Gábor: A magyar közoktatás az ezredfordulón. OKKER 2001 207-210. o.
2 Mezei Gyula: A közoktatás fejlesztési koncepciójának kimunkálása Budapesten. In: Az oktatás távlati fejlesztése
Budapesten. Oktatáskutató Intézet, Bp. 1987. szerk.: Forray R. Katalin – Kozma Tamás
3 Lásd errôl: Polónyi István: Budapesti oktatási anziksz. Educatio 2005. tavasz 28. o.
4 Knausz Imre: A TISZK, a pedagógia és a pedagógusok. In: Az együttmûködés kényszere /A Térségi Integrált
Szakképzô Központok jelene és jövôje/. MPT-Miskolci Egyetem BTK Tanárképzô Intézet 2009. szerk.: Ádám