Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A Balaton állattani kutatásának fôbb<br />
eredményei<br />
Dr. Bíró Péter<br />
A19. század utolsó harmadáig alig találunk a<br />
tó életével kapcsolatos munkákat. Károlyi<br />
János 1879-ben sorolta fel a tó halait és<br />
bôvítette a madarakra vonatkozó ismereteinket.<br />
1881-ben Margó Tivadar egy új szivacsfajt fedezett<br />
fel (Spongilla carteri), amely addig csupán<br />
Elô-Indiából és a kelet-indiai szigetekrôl volt<br />
ismert. 1884-ben jelent meg Daday Jenônek a<br />
Balaton planktonjára és mikroflórájára vonatkozó<br />
tanulmánya. Ebben az idôben Herman Ottó<br />
figyelme a Balatonra is kiterjedt, s több könyvében<br />
ismertette a tó halait, a halászat – mint ôsfoglalkozás<br />
– hagyományos mesterségét (1887), a<br />
madárvilágot, a tó környékének néprajzát.<br />
A halakkal kapcsolatos, tudományos igényû<br />
leírások 1892-tôl kezdve, Vutskits Györgytôl származnak.<br />
Koch Antal a kövült gerinces állatleleteket<br />
lajstromozta (1895). Meg kell említenünk,<br />
hogy 1891 elôtt a Balaton gerinctelen állatvilágáról<br />
hiányosak voltak az ismereteink, de 1897-ben<br />
„A Balaton faunája” c. mûvében Entz Géza már<br />
462 fajt említ.<br />
A Balaton rendszeres és elmélyült kutatása<br />
1891-ben kezdôdött és id. Lóczy Lajosnak<br />
(1849–1920), a Magyar Földrajzi Társaság elnökének<br />
a kezdeményezésére életre hívott Balaton<br />
Bizottság keretében folyt (1897–1918: „A Balaton<br />
tudományos tanulmányozásának eredményei”, 35<br />
kötet). A XX. század elsô két évtizedének nagy<br />
vállalkozása volt ez, de nem csekélyebb jelen -<br />
tôségûek a Fauna Regni Hungariae (1900–1918)<br />
sorozatban megjelent monográfiák sem, pl.<br />
Daday Jenô mikroszkópikus állatvilág (Fonál-<br />
férgek, Kerekesférgek, Rákfélék, Víziaktkák),<br />
továbbá lágytestûek és halak (1897); Csiki Ernô<br />
Puhatestûek-Mollusca (1902), Vutskits György<br />
Halak-Pisces (1913). A Fauna-sorozat nemcsak<br />
az addig rendelkezésre álló botanikai-zoológiaihidrobiológiai<br />
ismeretek rendszeres átnézetét,<br />
de e korszak „megkoronázását” is jelenti.<br />
A XX. század elsô két évtizedében, a Balatonkutatásban,<br />
az akkori kor tudományos színvonalára<br />
jellemzô „modern” szemlélet is érvényesült: több<br />
kísérletes, élettani vizsgálat is folyt (izom mûködés,<br />
idegrendszer, hormonális szabályozás stb).<br />
A Balaton kutatása kiterjedtebbé és rendszeresebbé<br />
vált, amikor a tó partján laboratórium,<br />
majd kutatóintézet létesült, ami 1925–27-ben<br />
következett be. 1925-ben a Magyar Nemzeti<br />
Múzeum a révfülöpi kikötô épületében létesítette<br />
az elsô balatonkutatási laboratóriumot, amelynek<br />
vezetôje Hankó Béla volt, s munkássága az apró<br />
vízi állatok kutatására irányult. Fôleg leíró jellegû<br />
eredményeket külön kötetben publikálták.<br />
A Balaton kutatására új, nagyobb lehetôségek<br />
nyiltak 1927-ben Tihanyban, a Magyar Biológiai<br />
Kutatóintézet megnyitásával, ahol két osztály<br />
mûködött: Balatoni Biológiai Osztály és Általános<br />
Biológiai Osztály. Hankó Béla lett a balatoni részleg<br />
osztályigazgatója, míg a másik osztályt Verzár<br />
Frigyes debreceni orvosprofesszor vezette, aki egyben<br />
1936-ig az egész intézetnek is igazgatója volt.<br />
A Balatoni Osztály irányítását 1929-ben Entz<br />
Géza vette át, aki a vele dolgozó Sebestyén Olgá -<br />
val együtt évtizedes szorgos munka eredményeként<br />
1940-ben megírta „A Balaton Élete” címû<br />
könyvet. Ebben összegezték mindazt, ami addig<br />
a tó élôvilágáról ismeretes volt.<br />
A balatonkutatásban a harmincas években és<br />
a háború alatt az állattani kutatások domináltak,<br />
tanulmányozták a halakat, az üledéklakókat és a<br />
víz lebegô szervezeteit, de kiterjedtek a kutatások<br />
a növényekre, fôleg a nádra és hínárra, a<br />
baktériumokra és az algákra is.<br />
Ezekben az években egy jelentôs biológiai<br />
eseményt is leírtak a Balatonon: a vándorkagyló<br />
inváziót. A balatonkutatás a háború elôtti években<br />
balatoni szervezeteken folytatott élettani és<br />
morfológiai kutatásokkal is kiegészült, így foglalkoztak<br />
halak táplálkozásával, bélrendszerével és<br />
annak idegi szabályozásával, kagylók növekedésével,<br />
víztisztító mûködésével és baktériumflórájával.<br />
A II. Világháború alatt és azt követôen 4–5 évig<br />
a balatonkutatás még a korábbi szûk mederben<br />
folyt. Az ötvenes években az Akadémiához csatolt<br />
tihanyi intézetben vízkémiai, üledék mikro -<br />
biológiai és algológiai, valamint zoológiai, ezen<br />
belül hal és halászatbiológiai kutatások domináltak.<br />
A mikrobiológiai kutatások nem annyira<br />
anyag forgalmi, mint inkább higiénés és orvosi<br />
vonatkozásúak voltak, (pl. sugárgombát izoláltak<br />
az üledékbôl) és a florisztikai indíttatású algo -<br />
lógiai kutatások is egyre gyakorlatibb orientáltságot<br />
mutattak: az algatörzsek izolálásának és<br />
fenntartásának célja alga tömegtermesztés fel-<br />
156
Change language