Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
a csuka szaporodik korábban, a süllôivadék<br />
számára késôbb nagy veszélyt jelent a na -<br />
gyobb méretû, már ragadozó csuka, ezért döntenünk<br />
kell valamelyik faj javára. A döntésünkben<br />
kapjon hangsúlyt a népesíteni kívánt<br />
tó jellege.<br />
A csuka kevésbé igényes faj, mint a süllô,<br />
tehát oda is telepíthetjük táplálkozó ivadékként,<br />
ahová a süllôt már nem mernénk kihelyezni (pl.<br />
sekély, felmelegedô, növényes tavak). A harcsa,<br />
mivel a tó más területén mozog, extenzív népesítésben<br />
süllôvel együtt is nevelhetô, azonban<br />
nagyon fontos, hogy mindkét fajnak legyen megfelelô<br />
méretû táplálékhala.<br />
Végezetül szinte kivétel nélkül ajánlhatjuk<br />
minden tógazdának, hogy ne hagyják tavaikat,<br />
azok biológiai potenciálját, a mindenütt termelôdô<br />
gyomhal tömegeket kihasználatlanul, népesítsék<br />
vizeiket olcsón beszerezhetô, illetve könnyen<br />
szaporítható ôshonos ragadozóink valamelyikével<br />
a gyomhalak hasznosítására és termékeik<br />
skálájának bôvítésére.<br />
Dr. Horváth László<br />
és Dr. H. Tamás Gizella<br />
A halpusztulásokról<br />
Avízen járó, vagy vízszeretô ember, legyen az<br />
horgász, vagy megélhetéséért küszködô<br />
halász, vagy csak vízszeretô, vízparton sétáló<br />
kiránduló, gyakran találkozik halhullákkal. Ezek<br />
ott ringatódznak a víz felszínén, mert a bennük<br />
keletkezô gázok rövidesen a felszínre hozzák a<br />
„fenékdögöket” is, amit azután a szél a part közelébe<br />
sodor. A legtöbb ember nem látja ezekben a halhullákban<br />
azt a tragédiát, amit egy nagy állat, vagy<br />
éppen ember hullája kiváltana. Ha egyes halhullákat<br />
látunk és azok nem méretesek, ügyet sem<br />
vetünk rájuk, ha méretes, gondoljuk, elpusztult,<br />
mert eljött az ideje, lejárt a pályája, mert minden<br />
élônek ez a vége. Ha pedig már több, vagy sok<br />
elpusztult halat látunk, akkor már gondolkodunk<br />
azon, hogy mi pusztította el a vizeknek ezeket a<br />
különleges lakóit, amelyek tulajdonképpen annak<br />
a legfejlettebb „tulajdonosai”. Több hal egyidejû<br />
elpusztulásának, fôként a tömeges pusztulásnak<br />
több oka lehet. Legtöbbször a „hivatalos” vizsgálat<br />
a pusztulás okának az oxigénhiányt mutatja ki, és<br />
azt feltételezi, hogy az oxigén hiányát valami szerves<br />
szennyezôdés okozta. Ha gyár vagy más<br />
szennyvíz-termelô üzem közelében van a pusztulás,<br />
az ok könnyen lehet mérgezés, káros anyag<br />
elengedése, amit a szennyezô nem mindig ismer<br />
el, mert minden kártevô – természetébôl adódóan<br />
– körömszakadtáig tagad, ártatlannak vallja magát.<br />
Életem során nagyon sok halpusztulás okának<br />
kivizsgálására hívtak meg. Amíg Magyarországon<br />
aktív voltam, de külföldön is, a fejlôdô országokban,<br />
sok tapasztalatot szerezhettem. Felhozok<br />
néhány hírhedt halpusztulást.<br />
Amikor Fülek hazánkhoz tartozott, 1940-ben<br />
a zománcedény gyár úgy karácsony táján elhatározta,<br />
hogy savas kádjait kitakarítja, és a kádakat<br />
friss savval tölti fel. (A zománc felvitele elôtt a<br />
pléh lemezbôl készített edényt minden rozsdától,<br />
szennyezôdéstôl meg kell tisztítani. Erre való a<br />
savas lemaratás.) A „fáradt” savat éjszaka eresztették<br />
el, mely a gazdag halállományú Ipolyba<br />
folyt. A horgászok rögtön jelentették a Halélettani<br />
és Szennyvízvizsgáló Intézetnek, hogy nagy baj<br />
van itt. A halak apraja-nagyja a partra veti magát,<br />
és ott vergôdik ahelyett, hogy a vízbe menekülne.<br />
A sav bármennyire felhígult, marta a szerencsétlen<br />
állatok érzékeny kopoltyúját, azok kínjukban<br />
a partra ugráltak, és ott pusztultak el a számukra<br />
idegen élettérben. A füleki gyár mindent tagadott.<br />
Amikor pedig a savas kádak kiürítésére is<br />
fényt derítettem, a gyár a megvesztegetés kísérletétôl<br />
sem riadt vissza. Az ügyben indított pert<br />
elvesztette. A becslés szerint megállapított kárt<br />
meg kellett fizetni.<br />
A háború alatt Albrecht fôherceg kérésére<br />
dr. Homonnay Nándor madarász kutatóval a Duna-<br />
Dráva háromszög madár- és halvilágát tanulmányoztuk<br />
hetekig Bellye és Kopács falvak közelében<br />
egy szigeten táborozva. Élelmünk nyersanyagairól<br />
a gazdaság erdészete gondoskodott. Magunknak<br />
fôztünk, sütöttünk, legtöbbször halat. A vízen járva<br />
hajnalban sokszor tapasztaltam, hogy a sûrû<br />
hinarasok ága-boga között igen sok halivadék és<br />
apró halhulla volt, amit a sirályok gyorsan eltávolítottak,<br />
de másnapra újra megismétlôdött a látvány.<br />
Fôként esô, felhôs nap után volt sok az apró halhulla.<br />
Feltûnô volt, hogy a halacskák mind lezárt és<br />
nem széttárt kopoltyúfedôvel pusztultak el. A széttárt<br />
kopoltyúfedô az oxigénhiány elôzetes jele a<br />
tapasztalat szerint. Késôbb rájöttem, hogy a széndi-<br />
172
Change language