Növényvédelmi Mezőgazdasági Tudományos Napok - Országos ...

Növényvédelmi
Tudományos
Napok
2005
Budapest

51. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK
Szerkesztők
HORVÁTH JÓZSEF
HALTRICH ATTILA
MOLNÁR JÁNOS
Budapest
2005. február 22-23.
ii

Szervező bizottság
Szűcs István 1
Horváth József 2
Haltrich Attila 3
Molnár János 4
Halmágyi Tibor 5
Eke István 6
1 Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke
2 MAE Növényvédelmi Társaság elnöke
3 MAE Növényvédelmi Társaság titkára
4 MAE Növényvédelmi Társaság szervező titkára
5 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat főigazgatója
6 FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztály vezetője
Lektori bizottság
Agrozoológia: Pénzes Béla, Imrei Zoltán
Növénykórtan: Fischl Géza, Kiss Levente
Gyomnövények, gyomírtás: Kádár Aurél, Tóth Ádám
ISSN 0231 2956
ISBN 963 8131 071
Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft.
Készült: 100 példányban
Felelős kiadó: Dr. Eke István főosztályvezető
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
iii

T A R T A L O M J E G Y Z É K
I. PLENÁRIS ÜLÉS
TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁK VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA
A KERTÉSZETI KULTÚRÁK NÖVÉNYVÉDELMÉRE
PÉNZES BÉLA
MAE Növényvédelmi Társaság, Agrozoológiai Szakosztály
II. AGROZOOLÓGIA
Oldal
KELLENEK A PÉLDAKÉPEK, EMLÉKEZZÜNK KIVÁLÓ ELŐDEINKRE 1
BOGNÁR SÁNDOR
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
A KERTÉSZETI GYÖKÉRGUBACS-FONÁLFÉREG (MELOIDOGYNE INCOGNITA
CHITWOOD) SZABADFÖLDI ÁTTELELÉSE MAGYARORSZÁGON 2
BUDAI CSABA, SOMOGYI ERIKA, ILLÉS MIHÁLY
Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
A HAGYMAFÉLÉK LEGÚJABB KÁRTEVŐJE A TRIOZA (BACTERICERA)
NIGRICORNIS FÖRSTER 3
HUDÁK KRISZTINA és PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
A FILOXÉRA (DAKTULOSPHAIRA VITIFOLAE, FITCH) ALAKJAI FERTŐZŐ-
KÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ALANY- ÉS TERMŐFAJTÁKON 4
IFJ. SZALAI FERENC 1 , HALTRICH ATTILA 1 és JENSER GÁBOR 2
1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A KÉTCSÍKOS KARCSÚMOLY (EUZOPHERA BIGELLA ZELLER, 1848)
KÁRTÉTELE KÖSZMÉTE ÜLTETVÉNYBEN 5
SZEŐKE KÁLMÁN 1 és KLEMENCSICS ANDRÁS 2
1 Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Velence
2 Agárd-Frucht Mg. Rt., Agárd
KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA
ALMAÜLTETVÉNYEK HANGYA (HYM., FORMICIDAE) EGYÜTTESEIRE 6
NAGY CSABA 1 és MARKÓ VIKTOR 2
1 ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
iv

TALAJTÍPUS ÉS MŰVELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK
Oldal
FUTÓBOGÁR (COL., CARABIDAE) EGYÜTTESEIRE 7
KUTASI CSABA 1 , MARKÓ VIKTOR 2 , SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT 3
és ITTZÉS ANDRÁS 2
1 Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
3 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
A MÁJUSI CSEREBOGÁR LÁRVÁJÁNAK SÚLYOS KÁRTÉTELE TERMŐ
GYÜMÖLCSÖSBEN ÉS FAISKOLÁBAN 8
ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF, RÉDEI DÁVID, VÉTEK GÁBOR és PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
BT-KUKORICA EREDETŰ CRY 1 AB TOXINRA REZISZTENS PLODIA
INTERPUNCTELLA 9
DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA, KINCSES JUDIT, VAJDICS GYÖNGYI,
JURACSEK JUDIT és SZÉKÁCS ANDRÁS
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és
Környezetanalitikai Osztály, Budapest
PESTICID E-LINE PROGRAMCSOMAG, NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉS MÁSODLAGOS
HATÁSAIK ELEMZÉSÉHEZ 10
DARVAS BÉLA 1 , KOTROCZÓ BÉLA 2 , POLGÁR A. LÁSZLÓ 1 és SZÉKÁCS
ANDRÁS 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és
Környezetanalitikai Osztály, Budapest
2 Assert Bt, Budapest
A KÖZÖNSÉGES FÖLDIBOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE,
COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) AGGREGÁCIÓS FEROMONKOMPONENSEI:
AZ EGYES KOMPONENSEK ÉS TISZTA ENANTIOMÉRJEIK
VISELKEDÉSBEFOLYÁSOLÓ HATÁSA 11
CSONKA ÉVA 1 ,TÓTH MIKLÓS 1 , ROBERT J. BARTELT 2 , ALLARD A. COSSÉ 2 ,
BRUCE W. ZILKOWSKI 2 és KENJI MORI 3
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 USDA Agricultural Research Service Peoria, Amerikai Egyesült Államok
3 Insect Pheromone & Traps Divison, Fuji Flavor Co., Ltd, Hamura-City, Tokyo, Japan
A KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA) FAJOK
IDENTIFIKÁLÁSÁNAK PROBLÉMÁI 12
BAKCSA FLÓRIÁN 1 , BENEDEK PÁL 1 és TÓTH MIKLÓS 2
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
v

NÖVÉNYI KIVONATOK TÁPLÁLKOZÁST GÁTLÓ HATÁSÁNAK
Oldal
VIZSGÁLATA BURGONYABOGÁR LÁRVÁKON 13
KUTAS JÁNOS és NÁDASY MIKLÓS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Állattani
Tanszék, Keszthely
ÚJFAJTA FELÉPÍTÉSŰ, NEM RAGACSOS CSAPDATÍPUS A
KUKORICABOGÁR FOGÁSÁRA: A CSALOMON® KLP CSAPDA 14
TÓTH MIKLÓS 1 , SZARUKÁN ISTVÁN 2 , VÖRÖS GÉZA 3 , IMREI ZOLTÁN 1 és
VUTS JÓZSEF 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen
3 Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd
KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ CSALOGATÓANYAGOT HASZNÁLÓ CSAPDÁK
FOGÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE 15
VOIGT ERZSÉBET
Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht., Budapest
A MEGPORZÓ MÉHEK ÉS A VÁLTOZÓ MEZŐGAZDASÁG 16
BENEDEK PÁL
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
SÚLYOS ERDŐVÉDELMI GONDOK A ZALA MEGYEI BÜKKÖSÖKBEN 17
KOVÁTS ZSOLT
Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg
A KUKORICABOGÁR TOJÁSAINAK ÉS LÁRVÁINAK TALAJBÓL VALÓ
KIMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI, ELŐNYEI ÉS NEHÉZSÉGEI 18
TAKÁCS JÓZSEF és NÁDASY MIKLÓS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely
A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS HBN.) LEPKÉINEK RAJZÁS- ÉS
BEREPÜLÉS VIZSGÁLATA A BALATONGYÖRÖKI FÉNYCSAPDA
FOGÁSADATAINAK, ILLETVE KESZTHELYI ÖBÖL KUKORICA
VETÉSTERÜLETÉNEK FÜGGVÉNYÉBEN 19
KESZTHELYI SÁNDOR 1 , BOZAI JÓZSEF 2 és †TAKÁCS ANDRÁS 2
1 Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár
2 Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
vi

A GOMBASZÚNYOGOK ELLENI VÉDEKEZÉS ENTOMOPATOGÉN
Oldal
NEMATODÁKKAL 20
KOCSNER NÓRA, NÁDASY MIKLÓS, KERESZTES BALÁZS és PEKÁR SZILVIA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Állattan Tanszék, Keszthely
A KÖZÖNSÉGES KAROLÓPÓK (XYSTICUS KOCHI THORELL)
NYUGATI VIRÁGTRIPSZ (FRANKLINIELLA OCCIDENTALIS PERGANDE)
FOGYASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA 21
BÍRÓ TÍMEA, NAGY ATTILA és TÓTH FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
III. NÖVÉNYKÓRTAN 22
AZ ERWINIA AMYLOVORA FERTŐZÉSI VESZÉLYNEK AZ EGYES
ÜLTETVÉNYEKRE ADAPTÁLT ELŐREJELZÉSI LEHETŐSÉGEI 23
BUBÁN TAMÁS 1 és DORGAI LÁSZLÓ 2
1 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó
2 BAY ZOLTÁN Biotechnológiai Intézet, Szeged
GFP JELZETT ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK MIGRÁCIÓJA ÉS
SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA A TŰZELHALÁSSAL SZEMBEN SZENZITÍV ÉS
TOLERÁNS ALMAFAJTÁK VIRÁGAINAK SZÖVETEIBEN 24
MIHALIK ERZSÉBET 1 , RADVÁNSZKY ANTAL 1 , DORGAI LÁSZLÓ 2 és
BUBÁN TAMÁS 3
1 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar,
Növénytani Tanszék és Füvészkert, Szeged
2 Bay Zoltán Biotechnológiai Intézet, Szeged
3 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó
A BION-INDUKÁLTA REZISZTENCIA VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ
SZKLEROTÍNIÁS BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN 25
FENYVESI ZSANETT, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
ÚJABB ADATOK A NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRÁVAL SZEMBENI
INDUKÁLT REZISZTENCIA VIZSGÁLATÁHOZ 26
KÖRÖSI KATALIN, BÁN RITA és VIRÁNYI FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
vii

NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRA (PLASMOPARA HALSTEDII) SZUB- Oldal
POPULÁCIÓK VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA iSSR MÓDSZERREL 27
KOMJÁTI HEDVIG és VIRÁNYI FERENC
Szent István Egyetem, Növényvédelemtani Tanszék és
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
A VENTÚRIÁS VARASODÁS JÁRVÁNYOK ELEMZÉSE: ÚJ EREDMÉNYEK A
JÁRVÁNYOK MATEMATIKAI FÜGGVÉNYVÁLTOZÓIRÓL ÉS AZOK
ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL ELŐREJELZÉSI RENDSZEREKBEN 28
HOLB IMRE
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum,
Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
HAZAI ÉGERESEKBEN IZOLÁLT FITOFTÓRÁK 29
BAKONYI JÓZSEF 1 , NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD 1 , KOLTAY ANDRÁS 2 ,
JAN NECHWATAL 3 és VARGA KRISZTINA 4
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest
3
Universität Konstanz, Konstanz, Németország
4
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZER AZ ÉGERVÉSZT OKOZÓ
FITOFTÓRA FAJHIBRID KÖZVETLEN KIMUTATÁSÁRA ÉS AZONOSÍTÁSÁRA 30
BAKONYI JÓZSEF, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és ÉRSEK TIBOR
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
SZÜRKEROTHADÁST OKOZÓ BOTRYTIS CINEREA POPULÁCIÓK
JELLEMZÉSE MINISZATELLIT SZEKVENCIA VIZSGÁLATÁVAL 31
VÁCZY KÁLMÁN 1 , KARAFFA LEVENTE 2 , KÖVICS GYÖRGY 3 és
SÁNDOR ERZSÉBET 3
1 FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger
2 Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológiai és
Biotechnológiai Tanszék, Debrecen
3 Debreceni Egyetem, ATC, Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
GYÓGYNÖVÉNYEKEN ELŐFORDULÓ ASCOCHYTA FAJOK 32
NAGY GÉZA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Növénykórtani Tanszék, Budapest
SZÜRKEPENÉSZ ELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSA DOHÁNYBAN
TRICHODERMA ENDOKITINÁZ GÉN SEGÍTSÉGÉVEL 33
KÁLAI KATALIN 1 , GICZEY GÁBOR 1 , MÉSZÁROS ANNAMÁRIA 1 ,
DÉNES FERENC 2 és BALÁZS ERVIN 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2
Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród
viii

A BURGONYA Y VÍRUS KÖPENYFEHÉRJE HIBRIDJEINEK
Oldal
ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FERTŐZŐKÉPESSÉGÜK VIZSGÁLATA 34
BUKOVINSZKI ÁGNES 1 , REINHARD GÖTZ 2 , EDGAR MAISS 3 és
BALÁZS ERVIN 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2 Biologische Bundesanstalt, Braunschweig, Németország
3 Institut für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Universität Hannover, Németország
STRESSZ-VÁLASZOKBAN RÉSZTVEVŐ MAP KINÁZ JELLEMZÉSE
FUSARIUM PROLIFERATUMBAN 35
ÁDÁM ATTILA 1 , KOHUT GÁBOR 1 és HORNOK LÁSZLÓ 1,2
1 Szent István Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai és
Mikrobiológiai Tanszék, MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
EGY REKOMBINÁNS ÉS KÖPENYFEHÉRJÉJÉBEN DELÉCIÓT HORDOZÓ
SZILVA HIMLŐ VÍRUS IZOLÁTUM JELLEMZÉSE 36
SZATHMÁRY ERZSÉBET 1,2 , NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA 1 ,
TÓBIÁS ISTVÁN 3 és PALKOVICS LÁSZLÓ 1,2
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont,
Környezetbiotechnológiai Intézet, Gödöllő
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Növénykórtani Tanszék, Budapest
3 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
MEDICAGO TRUNCATULA GAERTNER, MINT A SUNNHEMP MOSAIC
VIRUS (SHMV, GENUS: TOBAMOVIRUS) KISÉRLETI GAZDANÖVÉNYE 37
VÁRALLYAY ÉVA 1 , SALAMON PÁL 2 és BURGYÁN JÓZSEF 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2 Berkesz, Rákóczi út 14.
A BAKTÉRIUMOK ÁRULKODÓ JELEI: MI ALAPJÁN ISMERIK FEL
A NÖVÉNYEK A BAKTÉRIUMOKAT? 38
VARGA GABRIELLA J., OTT PÉTER G. és KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
GENOMSZINTŰ TRANSZKRIPCIÓS VÁLTOZÁSOK BAKTÉRIUM FERTŐZÉST
KÖVETŐEN KIALAKULÓ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ
SORÁN MEDICAGO TRUNCATULA NÖVÉNYBEN 39
BOZSÓ ZOLTÁN 1 , SZATMÁRI ÁGNES 1 , KONDOROSI ÉVA 2 , KONDOROSI
ÁDÁM 2 és KLEMENT ZOLTÁN 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Institut des Sciences du Vegetal, Gif-sur-Yvette, Franciaország
ix

A KÖRNYEZETI HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A BAKTÉRIUMOK ÁLTAL Oldal
PAPRIKA NÖVÉNYEKBEN INDUKÁLT VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUSOK
ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLHATÓ FEHÉRJÉK MEGJELENÉSÉRE 40
BESENYEI ESZTER, OTT PÉTER G, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD,
SZATMÁRI ÁGNES, VARGA GABRIELLA J és KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
ANTIOXIDÁNSOK SZEREPE AZ ÁRPA LISZTHARMAT-ELLENÁLLÓSÁGÁBAN 41
HARRACH BORBÁLA, FODOR JÓZSEF és BARNA BALÁZS
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMOK ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSA ÉS VIRULENCIÁJA 42
FODOR JÓZSEF, KÜNSTLER ANDRÁS, YASSER M. HAFEZ és KIRÁLY ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
BÚZA SZÁRTŐMARADVÁNYOK MIKROGOMBA EGYÜTTESE ORSZÁGOS
MINTÁK ALAPJÁN 43
FISCHL GÉZA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
TERMESZTETT FŰFÉLÉK SZEMTERMÉSÉNEK GOMBAFERTŐZÖTTSÉGE 44
VARGA ZSOLT és FISCHL GÉZA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
ÚJ KÓROKOZÓ GOMBA A BIRSEN 45
PINTÉR CSABA 1 , FISCHL GÉZA 1 és VAJNA LÁSZLÓ 2
1 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
RÉGI HATÓANYAGOK ÚJ KOMBINÁCIÓBAN A SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN 46
SCHMIDT ÁGNES 1 , CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ 2 , RÁBAI ANDREA 3 és
KEREKES GÁBOR 4
1 Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger
2 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs
3 Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak
4 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest
A KÉMIAI VÉDEKEZÉS ÚJABB LEHETŐSÉGEI A SZŐLŐ
LISZTHARMATGOMBA PRIMER INOKULUMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE 47
FÜZI ISTVÁN 1 és HOFFMANN PÉTER 2
1 BASF Hungária Kft., Budapest
2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
x

ÁLVIRÁGKÉPZŐDÉST INDUKÁLÓ SZISZTÉMIKUS ROZSDAGOMBA Oldal
FERTŐZÉS FŰZLEVELŰ KUTYATEJEN (EUPHORBIA SALICIFOLIA HOST.) 48
TŐKÉS ÁGNES
Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Növénykórtani Osztály, Budapest
MONILINIA LAXA/MONILIA LAXA TÖRZSEK ÖKOFIZIOLÓGIAI JELLEMZÉSE 49
SZŐDI SZILVIA és TURÓCZI GYÖRGY
Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
LEVÉLROZSDAGOMBA HAZAI ELŐFORDULÁSA, VIRULENCIÁJA BÚZÁN
ÉS TRITIKÁLÉN 2004-BEN 50
MANNINGER SÁNDORNÉ
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A CRYPHONECTRIA PARASITICA (MURR). BARR VIZSGÁLATÁNAK
EREDMÉNYEI SZELÍDGESZTENYÉN (CASTANEA SATIVA MILL.)
ÉS TÖLGYÖN (QUERCUS SPP.) SZLOVÁKIÁBAN 51
GABRIELA JUHÁSOVÁ 1 , MAREK KOBZA 1 , KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ 1 ,
KRISZTINA VARGA 2 és JANA LIBANTOVÁ 3
1 Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai Kutatóintézete Zólyom,
Dendrobiológiai Állomás, Nyitra, Szlovákia
2 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
3 Szlovák Tudományos Akadémia Genetikai és Mikropropagáció Kutatóintézete, Nyitra
A MELAMPSORA FAJOK FERTŐZÉSÉVEL SZEMBENI ELTÉRŐ TOLERANCIA
NEMESNYÁRAKON 52
SZÁNTÓ MÁRIA 1 , KISS ERZSÉBET 2 és SZŐKE ANTAL 2
1
Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár
2 Szent István Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő
IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMÍRTÁS 53
HERBICIDEK HATÁSA A NAPRAFORGÓ ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSÁRA 54
NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET és HORVÁTH ZITA ETELKA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A NAPRAFORGÓ POSZTEMERGENS GYOMÍRTÁSA – A GRANSTAR®
TOLERÁNS HERBICID/HIBRID RENDSZER 55
TÓTH ELEMÉR 1 , MOLNÁR ISTVÁN 1 , SOMLYAY ISTVÁN 1 ,
BÁLINT SÁNDOR 1 , GULYÁS ANDRÁS 2 és KARA BÉLA 2
1 DuPont Magyarország Kft., Budapest
2 Pioneer Hi-Bred Magyarország Rt., Budapest
xi

NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) KASZAT CSÍRÁZÁSI
Oldal
VIZSGÁLATOK ŐSSZEL BÚZÁBAN 56
REISINGER PÉTER és POMSÁR PÉTER
Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár
A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE L. PERS) ELLENI HATÉKONY
VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN 57
GARA SÁNDOR 1 , TÓTH VERONIKA 2 és LEHOCZKY ÉVA 2
1 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
AZ EGYNYÁRI SZÉLFŰ (MERCURIALIS ANNUA L.) ÉS A KUKORICA
KOMPETÍCIÓJÁNAK TANULMÁNYOZÁSA 58
MAGYAR LÁSZLÓ 1 és LEHOCZKY ÉVA 2
1 Summit-Agro Hungaria Kft., Budapest
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A TALAJTULAJDONSÁGOK HATÁSA A MANDULAPALKA (CYPERUS
ESCULENTUS L.VAR. LEPTOSTACHYUS BOECK.) TERJEDÉSÉRE 59
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA és LABANT ATTILA
Somogy Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kaposvár
A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSÜLTETVÉNYEK ELSŐ ORSZÁGOS
GYOMFELVÉTELEZÉSÉNEK ELŐZETES EREDMÉNYEI 60
DANCZA ISTVÁN 1, TÓTH ÁDÁM 1 , SZENTEY LÁSZLÓ 2 , BENÉCSNÉ BÁRDI
GABRIELLA 3 , DOMA CSABA 4 , HÓDI LÁSZLÓ 5 , HORNYÁK ATTILA 6 , KŐRÖSMEZEI
CSABA 7 , MADARÁSZ JÁNOS 8 , MOLNÁR FERENC 9, NOVÁK RÓBERT 10 , SZABÓ
ROLAND 7 , UGHY PÉTER 11 és VARGA LÁSZLÓ 12
1 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest; 2 FVM, Növény- és
Talajvédelmi Főosztály, Budapest; 3 Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi
Szolgálat, Gödöllő; 4 Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak;
5 Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely; 6 Nógrád
Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Balassagyarmat; 7 Bács - Kiskun Megyei
Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kecskemét; 8 Borsod - Abaúj - Zemplén Megyei
Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Miskolc; 9 Békés Megyei Növény- és Talajvédelmi
Szolgálat, Békéscsaba; 10 Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg;
11 Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd; 12 Tolna Megyei Növényés
Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd
xii

KARBENDAZIM ÉS KLÓRFACINON HATÓANYAG MARADÉK
Oldal
VIZSGÁLATOK MADARAK TOJÁSAIBAN 61
REISINGER KATALIN
Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Élelmiszertudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár
A TARLÓ GYOMOSODÁSÁNAK VIZSGÁLATA TALAJMŰVELÉSI KÍSÉRLETEKBEN
62
LEHOCZKY ÉVA és KISMÁNYOKY ANDRÁS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
GYOMFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK KEMENESHÁTON ÉS KÖRNYÉKÉN 63
UGHY PÉTER 1 és PINKE GYULA 2
1 Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd
2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
ÚJABB EREDMÉNYEK A SPÁRGA VEGYSZERES GYOMIRTÁSÁBAN 64
VARGA LÁSZLÓ 1 és KÖVECSES IMRE 2
1 Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd
2 Dunai Spárga Kft., Tengelic
HERBICIDEK REPCEFAJTÁK NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TÁPANYAGFEL
VÉTELÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA 65
LEHOCZKY ÉVA és BUZSÁKI KAMILLA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) ELLENI VÉDEKEZÉSI
LEHETŐSÉGEK 66
NÉMETH IMRE 1 , SZABÓ ISTVÁN 2 , BLASKÓ DÁVID 1 és KIS GÁBOR 1
1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
2 Dow AgroSciences, Budapest
A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) MAKROELEM
TARTALMÁNAK VÁLTOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ TALAJMŰVELÉS HATÁSÁRA 67
BLASKÓ DÁVID és NÉMETH IMRE
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
GYOMIRTÁSI LEHETŐSÉGEK REPCÉBEN ÉS MUSTÁRBAN 68
NÉMETH IMRE 1 , SZABÓ ISTVÁN 2 ÉS BLASKÓ DÁVID 3
1,3 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
2 Dow AgroSciences
xiii

VÉDETT GYOMNÖVÉNYÜNK A KONKOLY (AGROSTEMMA GITHAGO L.) Oldal
NÖVÉNYMINTÁKBÓL IZOLÁLT GOMBAFAJOK 69
CZIMBER GYULA 1 , FISCHL GÉZA 2 és PINKE GYULA 1
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A MÁRIATÖVIS (SILYBUM MARIANUM /L./ GAERTN.) KELLEMETLEN
GYOM A SOKORÓALJÁN 70
CZIMBER GYULA
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
A SZÁLKÁS BORJÚPÁZSIT (ANTHOXANTHUM PUELII) TÖMEGES
ELŐFORDULÁSAI SOMOGY MEGYÉBEN 71
PINKE GYULA 1 , PÁL RÓBERT 2 , SZENDRŐDI VIKTÓRIA 1 és KIRÁLY
GERGELY 3
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs
3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron
NÉHÁNY ALLELOKEMIKÁLIA SZINTJÉNEK VÁLTOZÁSA OLASZ
SZERBTÖVISBEN (XANTHIUM ITALICUM MOR.)
A TENYÉSZIDŐSZAK FOLYAMÁN 72
DÁVID ISTVÁN és BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum,
Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen
ALLELOPÁTIÁS GYOMNÖVÉNYEK 73
KAZINCZI GABRIELLA 1 , BÉRES IMRE 2 , HORVÁTH JÓZSEF 2 és TAKÁCS
ANDRÁS PÉTER 1
1 MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Növényvirológiai Tanszéki Kutatócsoport,
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
A ROSTOSÜSZÖG (SOROSPORIUM CENCHRI (LAGERHEIM) VÁNKY)
HATÁSA AZ ÁTOKTÜSKE (CENCHRUS PAUCIFLORUS BENTH.)
FEJLŐDÉSÉRE ÉS A BETEG NÖVÉNY FERTŐZÉSI POTENCIÁLJA 74
MIKULÁS JÓZSEF és LÁZÁR JÁNOS
FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, Kecskemét-Miklóstelep
xiv

A TRANSZGÉNIKUS KUKORICA GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE Oldal
TARJÁNYI JÓZSEF 1 , LEHOCZKY ÉVA 2 és REISINGER PÉTER 3 75
1 Isk-Biosciences Europe S.A., Budapest
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és
Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
3 Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár
V. POSZTEREK 76
A SZEMZÉSRONTÓ-GUBACSSZÚNYOG (RESELLIELLA OCULIPERDA)
ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE A SZEGED-SZŐREGI
RÓZSATERMESZTŐ TÁJKÖRZETBEN 77
ANDÓ ESZTER 1 , BUDAI CSABA 2 és NÁDASY MIKLÓS 1
1
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
2
Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
A BT ÉS A HAGYOMÁNYOS KUKORICA EGYÜTTES TERMESZTÉSE
SPANYOLORSZÁGBAN 78
GUY BLACHE 1 , JAIME COSTA 2 és CZEPÓ MIHÁLY 3
1 Monsanto France, Lyon, Franciaország
2 Monsanto Spain, Madrid, Spanyolország
3 Monsanto Kereskedelmi Kft., Budapest
A KUKORICAMOLY ELLENI KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS
LEVÉLTETŰ- ÉS HASZNOS ÍZELTLÁBÚ POPULÁCIÓKRA GYAKOROLT
HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA 79
MILAN HLUCHY 1 és LÁSZLÓ GYULA 2
1
Biocont Laboratory Kft., Brno, Cseh Köztársaság
2
Biocont Magyarország Kft., Budapest
A VYDATE 10 EC (OXAMIL) KÉSZÍTMÉNY ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI
ÜVEGHÁZI HAJTATÁSBAN CSÖPÖGTETŐ ÖNTÖZÉSI RENDSZERREL 80
MOLNÁR ISTVÁN 1 , BUDAI CSABA 2 , SOMOGYI ERIKA 2 és LUCZA ZOLTÁN 3
1 Du Pont Hungaria Kft., Budapest
2 Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
3
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI
ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI I. XIPHINEMA
VUITTENEZI (LUC, LIMA, WEISCHER & FLEGG, 1964) 81
1
RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1 NAGY PÉTER, 2 MARIA I. COIRO, 2 AOGOSTA
AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI
1
Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő
2
Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország
xv

A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI
Oldal
ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI II.
A XIPHINEMA PACHTAICUM (TULAGANOV, 1938, KIRJANOVA, 1951),
A X. SIMILE (LAMBERTI, CHOLEVA & AGOSTINELLI 1983) ÉS
A X. TAYLORI (LAMBERTI, CIANCIO, AGOSTINELLI & COIRO, 1992) 82
1
RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1 NAGY PÉTER, 2 MARIA I. COIRO, 2 AOGOSTA
AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI
1
Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő
2
Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország
ÚJ ADATOK A CAMERARIA OHRIDELLA DESCHKA & DIMIČ, 1986,
EURÓPAI ELTERJEDÉSÉHEZ (LEP.: GRACILLARIIDAE) 83
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
KÁRTEVŐ AKNÁZÓMOLYOK 84
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA SÜLYSÁPON 85
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA A MARGIT-SZIGETEN 86
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
ROVARTANI VIZSGÁLATOK BAKHÁTAS MŰVELÉSŰ KUKORICÁBAN 87
STINGLI ATTILA, BENCSIK KATALIN és UJJ APOLKA
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
A TÁJ MOZAIKOSSÁGA ÉS ÍZELTLÁBÚ-EGYÜTTESÉNEK ÖSSZETÉTELE
KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS ELEMZÉSE 88
VERES ANDREA és TÓTH FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÉS A SZŐLŐ KARANTÉN GOMBÁI 89
VÉGHELYI KLÁRA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar
xvi

ALMAGYÜMÖLCSÖK NAPÉGÉSI KÁROSODÁSA AZ ALANYOK
Oldal
FÜGGVÉNYÉBEN, A NAPÉGÉSI KÁR ÉS GYÜMÖLCSMINŐSÉG KAPCSOLATA 90
RACSKÓ J. 1 , KOVÁCS J. 2 , SZABÓ ZOLTÁN 1 és NYÉKI JÓZSEF 1
1 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Szaktanácsadási és
Fejlesztési Intézet, Debrecen
2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Erőforrásgazdálkodási
Tanszék, Debrecen
GOMBABETEGSÉGEKNEK ELLENÁLLÓ SZŐLŐFAJTÁK ÉS HIBRIDEK
ÉRTÉKELÉSE 91
KOZMA PÁL és CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA
FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs
ÚJONNAN FELLÉPETT LISZTHARMATFERTŐZÉSEK MAGYARORSZÁGON 92
JANKOVICS TÜNDE és SZENTIVÁNYI ORSOLYA
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK ALKALMAZHATÓSÁGA A
KALÁSZFUZÁRIUMMAL SZEMBENI REZISZTENCIANEMESÍTÉSBEN 93
PUSKÁS KATALIN, KOMÁROMI JUDIT, VIDA GYULA, VEISZ OTTÓ és
BEDŐ ZOLTÁN
MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár
MIKOFIL GOMBÁK A MYCENA FAJOKON 94
LENTI ISTVÁN
Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza
AZ IDŐJÁRÁS HATÁSA A LÉGKÖRI GOMBAELEMEK MORFOLÓGIAI
VÁLTOZÉKONYSÁGÁRA 95
MAGYAR DONÁT 1 és FRENGUELLI GIUSEPPE 2
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete
2 Universitá di Perugia, Perugia, Olaszország
A HAZAI ÉGEREK FITOFTÓRÁS MEGBETEGEDÉSÉNEK ÚJABB
VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI 96
KOLTAY ANDRÁS
Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
ELSŐ ADATOK A FÖLDIMOGYORÓ (ARACHIS HYPOGAEA L.)
VÍRUSBETEGSÉGEINEK FELLÉPÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON 97
SALAMON PÁL
Berkesz, Rákóczi út 14.
xvii

FOKOZOTT ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ BURGONYA-VONALAK
Oldal
IN VITRO SZELEKTÁLÁSA 98
VICZIÁN ORSOLYA, HARRACH BORBÁLA, BARNA BALÁZS és
KIRÁLY ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
AZ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ JELLEMZÉSE
REPREZENTATÍV GÉNEK AKTIVÁLÓDÁSI MINTÁZATAINAK SEGÍTSÉGÉVEL 99
SZATMÁRI ÁGNES, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD és
KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
ŐSZI LEMOSÓ KEZELÉSEK HATÁSA SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN 100
DULA BENCÉNÉ
Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger
xviii

I. PLENÁRIS ÜLÉS
xix

TERMESZTÉSTECHNOLÓGIÁK VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA A KERTÉSZETI
KULTÚRÁK NÖVÉNYVÉDELMÉRE
PÉNZES BÉLA
MAE Növényvédelmi Társaság, Agrozoológiai Szakosztály
A kertészeti termesztés a magyar mezőgazdaság sikerágazata lehet, ha élni tudunk a
természet adta hazai lehetőségekkel, ha minőségben és árban is meg tudunk felelni a fogyasztók
által támasztott jogos követelményeknek. A külpiacon, de idehaza is, egyre inkább nő a
mezőgazdasági terményekkel szembeni minőségi követelmény. A piacokért folyó versenyben a
kertészeti termesztés módszerei gyorsan fejlődnek és szinte napról napra változnak. Új fajták,
eljárások, termesztési módszerek kerülnek bevezetésre, és a hagyományos
termesztéstechnológiák fokozatosan átalakulnak. Egy kialakult termesztési mód bármely
elemének megváltoztatása hatással lehet a növénytermesztés bonyolult biológiai, ökológiai
rendszerének egészére és ezen belül természetesen a növényvédelemre is. A növényvédelmen
belül a változás különösen tetten érhető a tápnövényközösségben élő kártevő állatfajokon és
kórokozó mikroorganizmusokon.
A kertészeti kultúrákban a korábbiaktól eltérő tápanyagadagok felhasználása, a
tenyészterület változása, az öntözéses termesztés elterjedése, a fajtahasználat, a koraiság olykor
értelmetlen hajszolása, a mesterséges közegek és a talajtakarás használata, a fitotechnikai
beavatkozások átalakítása a tápnövény és a károsítók kapcsolatában is változást okozott. A
kertészeti ágazatok között különösen a zöldségtermesztés területén bevezetett új technológiai
eljárások, elemek kártevőkre és kórokozókra gyakorolt hatása követhető nyomon, de változások
növényegészségügyi hatásai valamennyi növényállományban, beleértve az állókultúrákat is,
tetten érhetők. Az újonnan kialakult termesztési körzetekben koncentrálódott, azonos fajú
növényeken a kártevők gradációjának, a kórokozók epidemiájának kialakulása és vele együtt a
kártétel bekövetkezésének lehetősége is nagyobb. Természetesen a termesztésben bekövetkezett
változások kedvező növényvédelmi hatására is lehet szép számmal példát találni. A nagylégterű
növényházak megjelenésével például egyre ritkábban jelentkeznek a hajtatott zöldségfélék
gombás betegségei, továbbá a klímatizált növényházakban eredményesen használható a biológiai
növényvédelem számos eljárása.
A zöldségtermesztésben az elmúlt húsz évben jelentős fajtaváltás és termesztéstechnológiai
változtatás történt. A termesztésből kiszorultak a hazai fajták és zömmel nagyobb hozamot, jobb
minőséget ígérő külföldi fajták terjedtek el. A fajtaváltás és technológiaváltás kedvezőtlen
mellékhatásának példájaként említhető a dohánytripsz (Thrips tabaci) ismétlődő kártételének
kialakulása fejes káposztán. A termesztéstechnológia változás kártevőkre gyakorolt hatásának jó
példája támrendszeres uborkatermesztés elterjedését követően a mezei poloskák (Lygus spp.) és a
közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) gyakori, jelentős kártétele. A korai
dinnyetermesztés országos jelentőségű növényvédelmi gondjainak okai is a megváltozott
termesztési módszerekre vezethetők vissza. A zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztésben
bekövetkezett káresetek sokaságával alátámasztható, hogy a termesztéstechnológia jelentős
változásának károsítókra gyakorolt hatását az új eljárások, fajták bevezetéskor vizsgálni kell, és a
szükséges környezetkímélő védekezési módszerek kidolgozása sem várathat magára. Ez a
feladat, csak a növényvédelmi kutatással, fejlesztéssel és a kertészeti termesztéssel foglalkozó
szakemberek összehangolt munkájával valósulhat meg.
xx

II. AGROZOOLÓGIA

Agrozoológia
KELLENEK A PÉLDAKÉPEK, EMLÉKEZZÜNK KIVÁLÓ ELŐDEINKRE
BOGNÁR SÁNDOR
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Buda
A valódi értékeinket gyakran torzító, zavaros világunkban nagyon is kellenek a példaképek! Az
előttünk élőkre joggal lehetünk büszkék. Napjainkban viszont tudomásul kellene már vennünk,
hogy „aki a múltat nem ismeri, nem becsüli, az a jelent nem értheti és a jövőt sem építheti!”
Ehhez az általános műveltségen túl kellő szakmai műveltség is kell. Nem véletlenül hirdette az
ókor nagy tudósa: ARISZTOTELÉSZ / Kr. e. 384-322 /, hogy”… a műveltség jó korban ékszer,
rossz korban menedék!”. A mi SZÉCHENYI ISTVÁNUNK / 1791-1860 / régen ismert mondása
is jusson az eszünkbe: „… a tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma!”. Ne
adjuk alább mi sem a műveltség iránti igényünket!
250 éve születtek:
FÖLDI JÁNOS / 1755-1801 / orvos, kiváló természettudós. A „Rövid kritika és rajzolat a
füvésztudományokról” címen 1793-ban, Bécsben kiadott műve fontos mérföldköve a nemzeti
természettudományi szaknyelv megteremtésének. Szilárd alapokat adott a helyes növény és
állatnevek írásához. A többi között, pl. a „növény” szó eredete, továbbá a pillangó, lepke, pille,
ilonca, bagolypillék, stb. az ő nevéhez kötődik.
NAGYVÁTHY JÁNOS / 1755-1819 / Gróf Festetics György keszthelyi uradalmának
jószágigazgatója. Nevéhez fűződik a szigorú gazdasági számtartás bevezetése. Elsőként vezette
be a kettős könyvvitelt. Azt is előírta, hogy a gazdasági munkák minden mozzanatát írásban kell
rögzíteni. Ezzel a szemléletével és gyakorlatával a hazai üzemtani oktatás elindítója lett.
Növényvédelmi szemszögből nézve napjainkban is alapvetően fontos műve: „A szorgalmatos
mezei gazda Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül” / Pest, 1793
/ c. könyve.
100 éve születtek:
DOHY /ifj. GÖLLNER / JÁNOS / 1905-1990 / a növénykórtan jeles művelője. Debrecen,
Kolozsvár, Keszthely, Mosonmagyaróvár mezőgazdasági akadémiáin, főiskoláin a növénykórtan
kiemelkedő professzora. Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartásáért 10 évi /!/
börtönbüntetésre ítélték. Abból hat évet le is töltött. Amikor egyéni kegyelemmel szabadult,
előbb a Lábodi Á.G., majd a Növényvédelmi Kutató Intézet Laboratóriumában Keszthelyen, mint
tudományos tanácsadó tevékenykedett. A burgonya gombás betegségeinek külföldön is jól ismert
kutatója. Élete alkonyán értékes és áldozatos munkásságát Széchenyi díjjal ismerték el.
GYŐRFI JÁNOS / 1905-0965 / erdőmérnök, az erdőben károsító ízeltlábúak jeles kutatója.
Sopronban az Erdészeti Egyetemen az Erdővédelemtani Tanszék vezetője. Mint
hymenopterológus is jelentőset alkotott. Az 1957-ben kiadott „Erdészeti rovartan” c. tan- és
kézikönyve kitűnő összefoglalója az erdei ültetvényekben károsító ízeltlábú állatoknak.
1

Agrozoológia
A KERTÉSZETI GYÖKÉRGUBACS-FONÁLFÉREG (MELOIDOGYNE INCOGNITA
CHITWOOD) SZABADFÖLDI ÁTTELELÉSE MAGYARORSZÁGON
BUDAI CSABA, SOMOGYI ERIKA, ILLÉS MIHÁLY
Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
Magyarországon ez idáig hét gyökérgubacs fonálféreg faj jelenlétét és kártételét sikerült
regisztrálni, melyek között kifejezetten melegigényes fajok is találhatók. Ilyen a Meloidogyne
incognita is, melynek előfordulása növényházakhoz kötött – a szakirodalom is egyöntetűen ezt
jelzi – a szabadföldi átteleléséről ez eddig nincs megbízható adat.
AMIN és BUDAI (1992) már említést tesz arról, hogy ez a faj Dél – Magyarország
homokos talajú területén gyomnövényeken szabadföldön is előfordul, azonban ez még nem
bizonyítja egyértelműen az áttelelést.
A Szeged környékén Forráskút község határában található dohányültetvényen 2004-ben
foltonként pusztulást észleltünk. A gyökérzet kiásása után szembe tűnt a gyökérgubacs fonálféreg
kártétel.
A károsítás körülményét kitűnt, hogy a kérdéses 2 ha dohányültetvényhez (Pallagi 5 fajta)
a palántanevelés a Nyidofer Kft zsanai telephelyén vízkultúrában történt, tehát a szaporítóanyag
fertőzésmentesen került ki.
A laboratóriumi identifikálás két fonálféreg faj együttes károsítását mutatta ki. A
Meloidogyne hapla szabadföldi gyökérgubacs fonálféreg a talajfelszín alatt 10 – 15 cm mélységig
volt található, alatta a Meloidogyne incognita jellegzetes kárképével találkoztunk. Tehát ez a
fonálféreg az utóbbi időkben szabadföldön is áttelel.
Ez a megfigyelés magyarázatot ad arra, hogy a homokos talajú területen létesített
növényházakban miért jelentkezik a Meloidogyne incognita már a szaporítástól kezdődően.
2

Agrozoológia
A HAGYMAFÉLÉK LEGÚJABB KÁRTEVŐJE A TRIOZA (BACTERICERA)
NIGRICORNIS FÖRSTER
HUDÁK KRISZTINA és PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
A levélbolhák a kertészek körében elsősorban a körte kártevőiként ismertek. Zöldségféléken
okozott kártételük Magyarországon ismeretlen volt, bár jelenlétüket a vöröshagymán a hetvenes
évek közepétől megfigyeltük. Az elmúlt esztendőkben, vöröshagymán termesztési módtól
függetlenül, egyre növekvő mértékű levélbolha kártételt figyeltünk meg és ezért indokoltnak
tartjuk, hogy a kártevő jelenlétére és kártételére felhívjuk a figyelmet.
A levélbolha kártétele különösen magról vetett vöröshagymán gyakori. Főleg az áttelelő
hagymát károsítja, előfordulásával és kisebb mértékű kártételével a metélőhagymán, a téli
sarjadék hagymán, és a póréhagymán is találkoztunk. A kártétel a fiatal növényeken szembetűnő.
A levélbolha imágók és lárvák szívogatásának hatására a vöröshagyma levelei kosszarvszerűen
lefelé kunkorodnak, rendellenesen csavarodnak és a fejlődésben visszamaradnak. A károsított
áttelelő hagyma levelei, a talajra simulnak, és pattanva törnek. A levélbolha fitotoxikus nyála
indítja el a levelek rendellenes növekedését. A károsított növények aránya akár elérheti a 90 %-ot
is.
A kártevő azonosítása során megállapítottuk, hogy a kártevő faj a Trioza (Bactericera)
nigricornis Förster és tekintettel arra, hogy a kártevőnek magyar neve nem volt, a jelenleg ismert
legfontosabb tápnövénye alapján hagyma-levélbolha névvel illettük.
A hagyma-levélbolha több nemzedékű faj. Áttelelő vöröshagyma állományba már
szeptembertől megjelennek az imágók, és a még fiatal növényeken megkezdik a táplálkozást,
majd a tojások lerakását. A fiatal károsított leveleken ilyenkor alakul ki a legsúlyosabb kártétel.
A károsított növények növekedése leáll, a torz növekedésű levelek gyakran a talajra fekszenek.
Az imágók az áttelelő vöröshagymán egész télen megtalálhatók. Kora tavasszal, sőt akár már
februárban is folytathatják a tojások lerakását. Az imágók sárga színű, ragadós lapokkal
csapdázható.
A hagyma-levélbolha ellen az áttelelő vöröshagymán, a hagymakelés után, az imágó betelepedést
követő őszi időszakban feltétlenül indokolt lehet védekezés. Ennek elmulasztása, már jelentős kár
kialakulását eredményezi. Védekezés eddigi tapasztalatai szerint a piretroid hatóanyagú
növényvédő szerek kielégítő védelmet adtak az imágók ellen.
A 2004-ben inszekticides kezelésben nem részesített növényállományból származó hagymalevélbolha
nimfából a Tamarixia tremblayi Domenichini, 1966 (Chalcidoidea: Eulophidae,
Tetrastichinae) parazitoidot neveltünk ki.
3

Agrozoológia
A FILOXÉRA (DAKTULOSPHAIRA VITIFOLAE, FITCH) ALAKJAI FERTŐZŐ-
KÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ALANY- ÉS TERMŐFAJTÁKON
IFJ. SZALAI FERENC 1 , HALTRICH ATTILA 1 és JENSER GÁBOR 2
1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Ma, a filoxéra hazai megjelenése után csaknem 140 évvel, a filoxéra újra problémát jelent a
termőültetvényekben és az alanytelepeken. Jelenleg is rengeteg az elhanyagolt, elhagyott
ültetvény, melyeken a nemes rész pusztulása után az alanyból előtörő lombozaton megjelenhet a
kártevő levéllakó alakja. Irodalmi adatok szerint a szőlőgyökértetű képessé vált arra, hogy egyes
alanyfajták gyökérzetét és termőfajták lombozatát is gazdaságilag jelentősen károsítsa.
Kísérleteink során alanyfajták és termőfajták filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae)
érzékenységét vizsgáltuk 12 alanyfajta, 6 interspecifikus fajta és 4 európai fajta gyökérzetén és
lombozatán. A fajták levéllakó és gyökérlakó alakra való érzékenységét konténerben nevelt
gyökeres dugványokon tanulmányoztuk. A kártevő levéllakó alakjával mesterségesen fertőztük a
dugványokat, a szőlőfajták érzékenységét a mesterséges fertőzés következtében kialakult tünetek
alapján értékeltük.
A kísérlet során fajtánként vizsgáltuk a levelek fertőzöttségének mértékét, az egyes
leveleken lévő gubacsok számát, a kontroll gyökeres dugványok visszafertőződésének mértékét,
valamint a kísérlet ideje alatt kifejlődött nemzedékek számát. A gyökereken tanulmányoztuk a
nodozitások és tuberozitások mennyiségét, és ezek arányát a különböző fajták között. Az
alanyfajták 2003-as gyökér fertőzöttségi adataiból alanyfajta sort állítottunk fel, melynek
segítségével 2004-ben értékeltük az európai nemes fajták és az interspecifikus fajták gyökereinek
a filoxéra gyökérlakó alakjával szemben mutatott érzékenységét.
Kísérleteink során a gyökérlakó alak kártételével szemben nagymértékben ellenállónak
bizonyult a Rupestris du Lot és a Fercal alanyfajta. Az interspecifikus Bianca gyökérzetét csak
minimális mértékben tudta az állat károsítani. A gyökérlakó alak erősen fertőzte a Solonis x
Riparia 1616C, Riparia x Rupestris 101-14 és a Mourvédre x Riparia 1202C alanyfajtákat,
valamint a kísérletbe vont európai fajtákat. A vizsgált interspecifikus fajták nagyrészt megfelelő
ellenállóságot mutattak a kártevő gyökérlakó alakjával szemben.
A gallicola nem okozott gubacsokat a Rupestris du Lot, a Berlandieri x Riparia T5C
Gm10 és a Mourvédre x Riparia 1202C fajták levelein. Nagymérvű levélfertőzést tapasztaltunk a
Rupestris mettalica, Bianca, Néró, Viktória gyöngye, Zala gyöngye, Szürkebarát és Merlot noir
fajták esetében.
A konténerben nevelt gyökeres dugványok a kártevővel szemben az érzékenység
maximumát mutatják, ezért a gyakorlatban a fertőzöttség mértékére vonatkozó adatok
valószínűleg változnak. A gyökér- vagy levéllakó alak kártételével szemben érzékeny fajták
esetén a vizsgálatokat érdemes ültetvényi körülmények között megismételni. A gyökérlakó alak
kártételével szemben érzékenynek bizonyult fajtáknál célszerű lenne preferencia vizsgálatok
elvégzése, és ezek alapján a fajták érzékenységével kapcsolatos végső következtetések levonása.
4

Agrozoológia
A KÉTCSÍKOS KARCSÚMOLY (EUZOPHERA BIGELLA ZELLER, 1848)
KÁRTÉTELE KÖSZMÉTE ÜLTETVÉNYBEN
SZEŐKE KÁLMÁN 1 és KLEMENCSICS ANDRÁS 2
1 Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Velence
2 Agárd-Frucht Mg. Rt., Agárd
A bogyós gyümölcsű köszméte (Ribes uva-crispa) elsősorban házi kerti növény, de helyenként üzemi
termesztése is gyakorlattá vált. Utóbbi esetben a termés elsősorban hűtőházi feldolgozásra, és
nagyrészt exportálva friss, gyümölcsként való fogyasztásra kerül.
A nagybani (üzemi méretű) termesztés sajátossága, hogy míg egyes, a hagyományos termesztésnél
megtűrt kártevők ellen ezúttal fel kell venni a küzdelmet, ugyanakkor -néhány zöld, vagy sárga
környezetvédelmi besorolású készítmény felhasználásától eltekintve- a vegyszeres növényvédelem
kerülendő. Ezért fokozott szerephez jut a megelőzés, és a jelentős kézi munkaerőt igénylő
agrotechnikai eljárások, mint például a sebkezelés, hajtásválogatás.
Az agárdi Agárd Frucht Mg. Rt-ben 10 ha, 1997-1998-ban telepített, (arany ribiszke alanyra oltott)
Pallagi óriás fajtájú köszméte telepítés van. A 2,5x0,9 m-es sor és tőtávolságú, csepegtető öntözésben
részesített állományban 2003-2004 években leromláshoz, és tőpusztuláshoz vezető kártétel
jelentkezett. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a kárt egy lepkehernyó okozza, mely a 90 cm
magas, törzses fácskák oltási helyén, leváló kéregrészek alatt található. A mintegy 1,5 cm-es hernyók
a kéregben a háncs szöveteket fogyasztva, kanyargós járatokat rágtak. Az ürülék szemcsékkel
körülvett, világos szövedékkel bélelt lárva járatok és bennük lárvák, a kéreg leválasztása után
könnyen megtalálhatók voltak. Kinevelés céljából többször is mintát gyűjtöttünk. A kinevelést
laboratóriumi körülmények között végeztük. Tavaszi és nyárvégi mintákból egyaránt 16-18 mm
fesztávolságú, szürke alapszínű, halvány kereszt csíkozású lepkék keltek. E lepkék a tűzmolyok
(Pyralidae) családján belül a karcsúmolyok (Phycitinae) alcsaládjába tartoznak. Ismert magyar
elnevezésük kétcsíkos karcsúmoly, tudományos nevük Euzophera bigella (Zeller, 1848).
Az Euzophera bigella érdi őszibarack fákon okozott kártételéről Sziráki (1985), 1981-ben végzett
megfigyelései alapján számolt be. A lepkéket kinevelte, meghatározása szerint az Euzophera bigella
egeriella Milliére alfajhoz tartoztak. Az alfaji önállóság azóta vitatott (Slamka, 1997).
Agárdon végzett megfigyeléseink alapján elmondhatjuk, hogy a köszméte ültetvényben a kétcsíkos
karcsúmoly 2004 őszén már cca. 40 %-os tőfertőzöttséget okozott. Az irodalomból ismert kéregmoly
(Enarmonia formosana Scopoli) Agárdon nem károsított. A kéregmoly kártétele, csonthéjasokon
leírtak alapján (Balás 1966, Reichart 1975, Mészáros 1993) hasonlít a kétcsíkos karcsúmoly
kártételéhez. Ám a kétcsíkos karcsúmoly hernyója a kéregmollyal ellentétben, röpnyílást nem rág a
kéregbe. Ezért sem a rágalék szemcsék, sem a bábingek kitolódása ez esetben nem figyelhető meg.
Jobbágy és Glits (2004) a kéregmoly kártételéről írnak köszmétében.
Helyszíni megfigyelések, és laboratóriumi kineveléseink szerint a kétcsíkos karcsúmoly évente két
nemzedéket fejleszt. A telet az oltáshelyeken leváló kéregrészek alatt, laza szövedékben tölti 5-ös
lárva-fokozatban. A két nemzedék rajzása áprilistól nyár végéig figyelhető meg. Az első kirajzás
április közepétől május közepéig, a második junius végétől julius végéig tart. A nyár második felén
fejlődő hernyók részben még abban az évben lepkévé fejlődnek, és kirajzanak A többi hernyó áttelel,
belőlük csak a következő év tavaszán kelnek lepkék. Ezt szabadföldi gyűjtés és kinevelés egyaránt
igazolta.
Eredményes védekezés csak a rajzás idején végzett permetezésekkel, és aprólékos törzsápolással
képzelhető el. A hatékony védekezéstechnológia kifejlesztése a jövő feladata.
5

Agrozoológia
KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA
ALMAÜLTETVÉNYEK HANGYA (HYM., FORMICIDAE) EGYÜTTESEIRE
NAGY CSABA 1 és MARKÓ VIKTOR 2
1 ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
A gyümölcsösökben kialakuló hangya együttesek többféleképpen befolyásolhatják a kártevő és
hasznos ízeltlábú szervezeteket. A hangyák egyrészt védelmezik az afidofág predátorokkal
szemben a levéltetű telepeket, másrészt képesek átvinni entomopatogén gombákat az egyik
telepről a másikra. Egyes fajok predátorként is viselkedhetnek. Gyakran megfigyelhető, nagy
egyedszámuk ellenére a gyümölcsösökben kialakuló hangya együttesekről nagyon kevés
ismeretünk van.
Széles hatásspektrumú inszekticideken alapuló hagyományos (HAGY), terméskötődés előtti,
valamint szüret utáni kezeléseken alapuló szermaradvány mentes (SZMEN), továbbá kezeletlen
kontroll (KON) parcellákban vizsgáltuk egy kísérleti alma ültetvény Formicidae együtteseinek
alakulását. Az összesen 1,5 ha-os ültetvény Nagy Britanniában, az East Malling Research
területén található. A vizsgált három kezelést négy ismétlésben – összesen 12, egyenként 0,1 haos
parcellán – végeztük. A mintavételezések 2001 és 2002 között talajcsapdázással, 2001 és 2004
között fűhálózással, kopogtatással és 2004-ben vizuális megfigyeléssel történtek, minden évben
április elejétől november elejéig.
Az ültetvény talajszintjén a domináns fajok a Lasius niger és a Lasius flavus voltak. A
gyepszinten nagyobb arányban gyűjtöttük a L. niger dolgozókat. Az almafák lombkoronájában
szinte kizárólag a L. niger fordult elő, egyben kizárólagosan ez a faj látogatta a Dysaphis
plantaginea levéltetű telepeket. A talajfelszínen további 3-4 faj dolgozója és ezen túl egy-két faj
királynője került elő.
A különböző kezelések eltérően hatottak a hangyák denzitására. A HAGY és SZMENT
parcellákban a L. niger egyedsűrűsége nem különbözött sem a lombkoronában, sem a
gyepszinten. A kezeletlen KON parcellákban pedig szignifikánsan nagyobb egyedsűrűséget
tapasztaltunk, mindkét vertikális szinten. Azaz, az időben csak a vegetációs periódus elejére és
végére koncentrálódó kezelések nem csökkentették jelentősen a hangyabolyokra nehezedő
inszekticid terhelést. Érdekes feltételezésként az a tendenciát figyeltük meg, hogy a kisebb
levéltetű fertőzöttségű parcellákban és években a gyepszinten nagyobb L. niger aktivitás
tapasztalható, mint a nagyobb levéltetű fertőzöttségű parcellákban és években. Azaz a nagyobb
aktivitás a lombkorona szinten egyben kisebb aktivitással járhat a gyepszinten.
A szoláriumok számlálásával a kolóniák számára vonatkozóan kaphatunk reálisabb közelítést. A
parcellánkénti szoláriumok száma azonos kezelésen belül is jelentős ingadozást mutatott. A L.
niger esetén egyes parcellákban a kolóniák nagy száma arra utal, hogy a talajszintre épített
fészkek az inszekticid kezelések negatív hatását sokáig képesek legalább részben kompenzálni. A
L. flavus fajnál viszont a növekvő inszekticid terheléssel csökkent a szoláriumok száma.
6

Agrozoológia
TALAJTÍPUS ÉS MŰVELÉS HATÁSA ALMAÜLTETVÉNYEK FUTÓBOGÁR (COL.,
CARABIDAE) EGYÜTTESEIRE
KUTASI CSABA 1 , MARKÓ VIKTOR 2 , SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT 3 és
ITTZÉS ANDRÁS 2
1 Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest
3 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
Tizenegy különböző helyszínen (Bakonygyirót, Györgytarló, Hárskút, Kecskemét, Nagykovácsi,
Pókaszepetk, Szentlőrinc, Szigetcsép, Tura, Újfehértó, Vámosmikola) található, összesen 19 alma- és
körteültetvény futóbogár együtteseit hasonlítottuk össze az agrotechnikai-növényvédelmi kezelések
intenzitása (művelés alól kivont /felhagyott/ és üzemi ültetvények), valamint a talajtípus (homoki és
agyagos talajra telepített ültetvények) szempontjából. Az ültetvények megoszlása a vizsgált
paraméterek szerint a következő volt: homoki-üzemi 8, homoki-felhagyott 3, agyagos-üzemi: 5,
agyagos-felhagyott 3 ültetvény. A mintákat talajcsapdákkal gyűtöttük. A különböző évjáratok hatását
minimum kettő, maximum 4 év fogásának átlagolásával küszöböltük ki. Az elemzéseket
kétszempontos rang varianciaanalízissel végeztük.
A homokos és az agyagos talajú almaültetvények között a fajszám és az egyedszám tekintetében
szignifikáns különbséget nem találtunk. A homoktalajon szignifikánsan kisebb volt a vizsgált évek
közötti egyed- és fajszám ingadozás mértéke. Az eltérő talajtípuson kialakult futóbogár együttesek
fajösszetétel szempontjából jól elkülönültek, azonban a dominancia-viszonyok tekintetében nem
mutattak eltérést.
Összesen 12 futóbogár kötődött szignifikánsan a homoktalajú ültetvényekhez: Amara aulica, Amara
bifrons, Calathus ambiguus, Calathus erratus, Harpalus serripes, Harpalus distinguendus, Poecilus
lepidus, Amara fulva, Harpalus froelichii, Dolichus halensis, Calathus melanocephalus,
Pseudoophonus griseus. Ezek a fajok egy kivételével eurytopikus, psammophil vagy xerophil fajok.
Az agyagos talajú ültetvényekhez összesen 5 faj kötődött: Carabus coriaceus, Pterostichus melas,
Abax parallelus, Carabus germari, Nebria brevicollis. Ezek a fajok egy kivételével eurytopikusak és
valamennyien silvicol és carnivor fajok. Egy faj kivételével valamennyien röpképtelenek.
A felhagyott almaültetvények futóbogár együttesei fajgazdagabbak voltak és minden
skálaparaméternél nagyobb (Rényi) diverzitást mutattak. Az egyedszámok tekintetében azonban nem
találtunk szignifikáns különbséget. A faj- és egyedszámingadozás, valamint a fajkicserélődés az
üzemi ültetvényekben volt szignifikánsan nagyobb. Csak az agyagos talajú ültetvények fajösszetétele
különbözött a kezelések hatására, a dominancia-viszonyok tekintetében az üzemi és felhagyott
ültetvények együttesei nem különültek el.
Az üzemi ültetvényekhez négy futóbogár faj kötődött: Trechus quadristriatus, Amara familiaris,
Harpalus affinis, H. distinguendus. Ezek jól repülő, a kedvező élőhelyeket gyorsan kolonizáló, apróközepes
termetű, generalista fajok. Ezek a tulajdonságok az ökológiai zavarásban részesített területek
fajaira illenek
A felhagyott ültetvényekhez hét futóbogár faj kötődött: A. aulica, Calathus fuscipes, Calathus
melanocephalus, H. serripes, Harpalus rubripes, C. germari, A. bifrons. Ezeknek a fajoknak fele
brachypter, ami a stabil élőhelyek esetében jellemző. A többi - felhagyott ültetvényhez kötődő - fajnál
pedig jelentős a gyommagfogyasztás.
A Pseudoophonus rufipes és Harpalus tardus fajok mellett, további 12 fajnál nem tapasztaltunk
eltérést a talajtípusok, és további 19 fajnál az eltérő intenzitású művelés között.
7

Agrozoológia
A MÁJUSI CSEREBOGÁR LÁRVÁJÁNAK SÚLYOS KÁRTÉTELE TERMŐ
GYÜMÖLCSÖSBEN ÉS FAISKOLÁBAN
ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF, RÉDEI DÁVID, VÉTEK GÁBOR és PÉNZES BÉLA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
Az utóbbi években a gyümölcstermesztő üzemekből egyre több jelzés érkezik
tanszékünkre a cserebogár lárvák fokozódó kártételéről. A károsítás főleg a homoktalajú
ültetvényekre telepített állókultúrákat és szaporítóanyag előállító üzemeket érintette.
Az engedélyezett növényvédelmi kezelések hatása elmaradt a várakozásoktól, így a
kertészek érdeklődése új növényvédelmi módszerek kidolgozására irányult. Ebbe a munkába
kapcsolódtunk azzal a céllal, hogy értékeljük mindazokat a tényezőket és változásukat, amely a
kártétel fokozódásához vezetett.
Módszeres vizsgálatainkat 2004. évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye cserebogarak
által erősen veszélyeztetett növényállományaiban végeztük. Vizsgálataink kiterjedtek
gyümölcsfaiskolai kultúrák, anyatelepek és termőültetvények vizsgálatára is. A cserebogár lárvák
korának, elhelyezkedésének és károsításának vizsgálatára a tenyészidőben 2 alkalommal
talajfeltárásokat végeztünk termő meggy, málna, szeder növényállományokban és szamóca, alma,
birs, ribiszke anyatelepeken.
Megállapítottuk, hogy az L 3 -as lárvák valamennyi mintavételi helyen a Melolontha
melolontha lárvái voltak. Valamennyi növényállományban a kultúrnövény gyökerei által sűrűn
átszőtt talajrétegben volt a legnagyobb a lárvák egyedsűrűsége. A termő meggy ültetvényben
lárvák már június végén 50-70 cm mélységben, míg a sekélyebben gyökeresedő bogyós
kultúráknál 20-40 cm mélyen helyezkedtek el. A fejlett L 3 -as lárvák még az ősz folyamán is
folytatták a károsítást. Különösen jelentős, növényállomány pusztulásában is mérhető kártételt
termő meggy, málna, szeder ültetvényekben, továbbá alma, birs alanytelepeken figyeltünk meg.
A feltárás során előkerült lárvák entomopatogén szervezetek előfordulására utaló tüneteket nem
mutattak.
A ribiszke anyanövények a gyökérzónájukban nagy számban előforduló lárvák ellenére
növekedésbeli lemaradást nem mutattak. A környező fiatal akácerdő talajában szintén jelentős
L 3 -as lárvapopulációt találtunk, ami a következő évi tömeges rajzás bekövetkezését valószínűsíti.
8

Agrozoológia
BT-KUKORICA EREDETŰ CRY 1 AB TOXINRA REZISZTENS PLODIA
INTERPUNCTELLA
DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA, KINCSES JUDIT, VAJDICS GYÖNGYI,
JURACSEK JUDIT és SZÉKÁCS ANDRÁS
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és
Környezetanalitikai Osztály, Budapest
Egy 2001. júniusában, Bt-kukoricalevél-őrleménnyel Plodia interpunctella lárvákon
elvégzett kísérlet túlélőiből (200 imágó) tenyészetet létesítettünk. A ~1,4 ppm (ez valamivel
magasabb, mint a nedves kukoricaszárban mérhető Cry1Ab tartalom) kurtított Bacillus
thuringiensis-toxin (Cry1Ab) és kukoricalevél-eredetű allelokemikália tartalmú PI db -tápon tartott
állatok reakcióját 21 nemzedéken keresztül, 6 ismétlésben követtük nyomon. A 4., 10. és 20. Btrezisztens
(Bt R ), továbbá Bt-érzékeny (Bt S ) nemzedékeken – a mortalitáson túl (5 ismétlés), a
bábtömeg (10 ismétlés) és a tojás lerakásától az imágó kibúvásáig tartó fejlődési idő mérésével
(>100 ismétlés) – ellenőriztük a Bt-kukorica hatékonyságát. A DK-440 BTY (YIELDGARD)
fajtájú, Monsanto tulajdonú (MON 810 genetikai esemény) kukoricalevél-őrlemények Cry1Ab
toxintartalmát ELISA módszerrel mértük (EnviroLogix Inc., Portland, ME, USA). A vizsgálatra
felhasznált, szárított kukoricalevél-őrlemények Cry1Ab tartalma ~10 ppm volt.
A törzstenyészet imágószámra vonatkoztatott utódprodukciója alapján azt találtuk, hogy
már az első három nemzedékben megfigyelhető a túlélők számának növekedése. A rezisztencia
stabilizálódása azonban dinamikus folyamat. A tenyészet mélypontját a 6. nemzedékben érte el, s
Cry1Ab-rezisztens tenyészetünk mintegy 24 állat utódának tekinthető. Ennek oka az első négy
generációban kiszelektálódó népességrész előnytelen génkombinációja lehetett. Figyelmet
érdemel, hogy vizsgálatunk során nem csupán a kurtított Cry1Ab volt a szelektáló ágens, hanem
– szinte azonos szinten – a június eleji kukoricalevél-eredetű allelokemikáliák, melyek közül a
DIMBOA a legismertebb. A 10-11. nemzedékek csúcsa után újabb – az előzőnél kevésbé mély
hullámvölgy jelentkezett.
A 4. Bt R generációban a szelekciós nyomásnál (1,5 ppm) kisebb mennyiségű, 0,9 ppm
Cry1Ab-t a lárvák túlélték, míg 1,7 ppm még jelentős pusztulást váltott ki. A kezelt lárvák
imágóvá fejlődésének időtartama megnyúlt. A 4. Bt R aszalványmoly generáció toleránsabbá vált
Cry1Ab toxinra, mint a Bt S .
A 10. Bt R generációban a szelekciós nyomásnál nagyobb, 1,6 ppm Cry1Ab mennyiséget a
lárvák jelentős számban túlélték. A Bt-kukorica-levélőrleményt tartalmazó tápon tartott lárvákból
csaknem fele tömegű bábok fejlődtek, bár az embrionális + posztembrionális kifejlődési
időtartamuk közeledett a kontroll tápon tartottakéhoz. A 10. Bt R aszalványmoly generáció közel
rezisztenssé vált Cry1Ab toxinra.
A 20. Bt R generációban nem tapasztaltunk mortalitási különbséget az 1,6 ppm Cry1Ab
toxint tartalmazó és a kezeletlen tápon tartott lárvák között. Az izogenikus kukoricalevélőrleménnyel
kevert tápon fejlődő állatokhoz hasonló volt a bábtömeg és a kifejlődési idő is.
Bt-kukoricafajták esetében a védekezési módszer viszonylag gyorsan csökkenő
hatásosságára kell számítanunk.
9

Agrozoológia
PESTICID E-LINE PROGRAMCSOMAG, NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ÉS
MÁSODLAGOS HATÁSAIK ELEMZÉSÉHEZ
DARVAS BÉLA 1 , KOTROCZÓ BÉLA 2 , POLGÁR A. LÁSZLÓ 1 és
SZÉKÁCS ANDRÁS 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és
Környezetanalitikai Osztály, Budapest
2 Assert Bt, Budapest
Fejlesztési munkánkat két nagyobb lépésben hajtottuk végre. 2001-2002 között elkészítettük a
PESTICIDE E-LINE szakértői program (MICROSOFT ACCESS 1997-re alapozva) első változatát, amely az
alábbiakat tartalmazta:
– a Pesticide Manual köteteinek információira támaszkodva a hatóanyagok legfontosabb
környezetanalitikai és akut toxicitási adatait. A hatóanyag adatlapoktól az EPA, IARC, CCRIS és
EXTOXNET krónikus hatásokat összegző angol nyelvű dokumentumaihoz lehet eljutni. A hatóanyag
paraméterek elemzését úgy oldottuk meg, hogy az egyes hatóanyagok az átlagokhoz vagy
határértékekhez viszonyíthatók. Ezen túlmenően elérhetővé tettük a hatóanyagok kémiai képletét, a
formázott készítmények hasznos élőszervezetekre gyakorolt hatásait (IOBC alapján), valamint a
növényvédő szerek néhány európai országra vonatkozó engedélyezését illetve felhasználását is. A
GAP 2000 (EPA és IARC) segítségével a hatóanyagok mutagenitásával és karcinogenitásával
kapcsolatos összefoglaló ismeretek szintén hozzáférhetőek.
– az engedélyezett szerek jegyzékeire támaszkodva a hazai készítmények legfontosabb
adatait. Ellenőrizhető a hazánkban 2002-ben elfogadott szermaradék mennyisége, valamint link vezet
a hatóanyagra vonatkozó jellemzőkhöz.
– közel tízezer angol nyelvű közlemény (Biosys, Chemabs, CC, Medline, Toxline
információinak szelektálása) összefoglalóját és nemzetközi szervezetek dokumentumait (EPA, PAN
adatbázisa) gyűjtöttük össze. Ebben kulcsszavak alapján lehet keresni.
2003-2004 között a program programcsomaggá való bővítését oldottuk meg (már MICROSOFT
ACCESS 2000-re alapozva), amennyiben az alábbiakat változtattuk:
– A szükséges aktualizálások után a világban alkalmazható hatóanyagok áttekintésénél már
megjeleníthető a magyarországi használat (1968-tól napjainkig). A hazai engedélyezésnél
összehasonlító, elemző ábrák készítésére nyílik lehetőség.
– Új tartalom a növényvédelmi technológiák feldolgozása. Kultúra, kártevő és hatóanyag
szerinti keresésre és összehasonlító elemzésére nyílik lehetőség. Széleskörű ökotoxikológiai elemzést
is végezhetünk vele, amennyiben általunk javasoltan, de interaktív módon választott pontszámok
segítségével a különböző hatóanyagokra épülő technológiákat egymáshoz viszonyíthatjuk. Az
összehasonlítás mérőszámai: a./ baleseti veszély (emlős LD 50 érték, tűz és robbanás-veszély,
munkaegészségügyi várakozási idő); b./ az akut toxicitás területi dózisára korrigált környezetegészségügyi
veszély (környezetkémiai paraméterek – DT 50 érték, víz- és talajszennyező-képesség;
környezetbiológiai paraméterek – bioakkumuláció, biomagnifikáció; akut toxicitás – emlős, madár,
hal, méh, bolharák; krónikus toxicitás – mutagenitás, karcinogenitás, teratogenitás, hormon- és
immunmoduláns hatások); c./ fogyasztói szempontok (hatástípus, élelmezés-egészségügyi várakozási
idő, rezisztencia-rizikó).
A programcsomag segítségével felülvizsgálható a szabadforgalmú és integrált védelemben
alkalmazott készítmények köre, lehetőséget nyújt a rendszeres peszticid re-regisztráció objektív
végrehajtására. Oktatási célú felhasználása szintén ajánlott.
Fejlesztésünket a KvVM KAC pályázati rendszere támogatta.
10

Agrozoológia
A KÖZÖNSÉGES FÖLDIBOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE,
COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) AGGREGÁCIÓS FEROMONKOMPONENSEI:
AZ EGYES KOMPONENSEK ÉS TISZTA ENANTIOMÉRJEIK
VISELKEDÉSBEFOLYÁSOLÓ HATÁSA
CSONKA ÉVA 1 ,TÓTH MIKLÓS 1 , ROBERT J. BARTELT 2 , ALLARD A. COSSÉ 2 ,
BRUCE W. ZILKOWSKI 2 és KENJI MORI 3
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 USDA Agricultural Research Service Peoria, Amerikai Egyesült Államok
3 Insect Pheromone & Traps Divison, Fuji Flavor Co., Ltd, Hamura-City, Tokyo, Japan
Nemrégiben elsőként sikerült kimutatnunk a közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae Goeze,
Coleoptera, Chrysomelidae) hímekből kivont, feltételezett aggregációs feromon Bartelt és mtsai
(2001) által azonosított, és szintetikusan előállított komponenskeverékének viselkedésbefolyásoló
hatását (Csonka és mtsai, 2003). A komponenskeverék hozzáadása megnövelte az allil izotiocianáttal
(ALLYL ITCN; ez a káposztabolha fajok ismert táplálkozási attraktánsa) csalétkezett csapdák
fogásait.
A vegyületek optikailag aktívak, vagyis több enantiomérjük lehetséges. Az eddigi vizsgálatainkban
használt vegyületek enantiomer keverékek (= racém) voltak. Az élővilágban a biológiailag aktiv
vegyületek enantiomériája általában rendkívüli fontossággal bír. Mostani vizsgálatunk arra irányult,
hogy a közönséges földibolhából kivont komponensek esetében is megvizsgáljuk ezt a kérdést.
Első kísérletünkben még racém vegyületeket használva igazoltuk, hogy a -kadinén (D jelű
komponens) elvétele a himachalén komponensek keverékéből (A, C, D, E és H jelű komponensek -
jelölés Bartelt és mtsai, 2001 szerint) nem csökkenti a fogásnövelő hatást. Ennek megvizsgálására
azért volt szükség, mert a -kadinén tiszta enantiomérjei nem álltak rendelkezésre; az eredmény
alapján a tiszta sztereoizomerekkel végzett vizsgálatokat az A, C, E és H himachalén keverékkel
végeztük. Ezekben a vizsgálatokban a tiszta (+) enantioméreket tartalmazó csapdákban jelentős
fogásnövekedést tapasztaltunk, míg a (–) enantiomérek keverékével ellátottak nem fogtak többet,
mint a csak ALLYL ITCN -t tartalmazó kontroll. A racém vegyületeket tartalmazó csapdák hasonló
mértékben növelték a fogásokat, mint a tiszta (+) enantioméreket tartalmazók, tehát bár a biológiai
aktivitás egyértelműen a (+) enantiomérekhez kötődik, a (–) enantiomérek jelenléte a racém
elegyekben nem rontja le azt. Ez gyakorlati szempontból kedvező, mivel a racém elegyek szintézise
jóval egyszerűbb és olcsóbb, mint a tiszta enantioméreké. Az egyes komponensek relatív jelentőségét
vizsgálva (racém komponenseket használva) azt találtuk, hogy a P. cruciferae kivonatában eredetileg
csekély mennyiségben jelen levő C, E és H jelű komponensek elhagyása sem csökkentette a vonzó
hatást, tehát a komponensek közül csupán az A jelű himachalén származék az, amely a biológiai
aktivitást hordozza.
A kísérletek meglepően új eredménye volt, hogy a muharbolha (Phyllotreta vittula, Redtenbacher)
válaszreakciója hasonló tendenciákat mutatott a közönséges földibolháéval, ezért feltételezhető, hogy
e faj aggregációs feromonjának szintén alkotórésze az A komponens (+) enantiomérje.
Idézett irodalom:
Bartelt, R. J. és mtsai, 2001., J. Chem. Ecol. 27:12. 2397-2423.
Csonka és mtsai, 2003., Lippai J. –Ormos I.-Vas K. Tud. Üléssz., 410.
11

Agrozoológia
A KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA) FAJOK IDENTIFIKÁLÁSÁNAK
PROBLÉMÁI
BAKCSA FLÓRIÁN 1 , BENEDEK PÁL 1 és TÓTH MIKLÓS 2
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A káposztafélék termesztésében, növényvédelmi szempontból a kártevő levélbogarak
köréből a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel a káposztabolha (Phyllotreta) fajok rendelkeznek.
A legnagyobb veszélyt a fiatal kelések és a még kellően be nem gyökeresedett palánták számára
jelentik. Megfelelő védelem hiányában, kedvező környezeti feltételek és tömeges betelepedésük
esetén, nagyon rövid idő alatt, nagy területen képesek kipusztítani a kultúrnövényeket.
A káposztabolhákkal kapcsolatos növényvédelmi vizsgálatok során gyakorta ismétlődő
feladat az identifikáció. A Phyllotreta génusz nagyon homogén rovarcsoport, vagyis a csoportba
morfológiai sajátosságaik tekintetében egymáshoz nagyon közelálló fajok tartoznak. Ugyanakkor
egyes külső alaktani jegyeik a földrajzi elterjedéstől és ivari hovatartozástól függően nagyfokú
varianciát mutatnak (pl. egyes csápízek színe, formája, mérete), illetve bizonyos fajok (Ph.
nemorum, Ph. undulata, Ph. striolata, Ph. ochripes, Ph. flexuosa) esetében az alapformától eltérő
jegyeket viselő változatok is léteznek. Mindez nagymértékben nehezíti a pontos identifikációt.
Az előzőekben vázolt problémák miatt, a káposztabolhák határozása során általánosan
elfogadott és követett módszertani eljárás a hím egyedek párzószervének (aedoeagus) vizsgálata.
A hím párzószerv morfológiai sajátosságai ugyanis fajra jellemzőek és kellően stabilak, így a hím
ivarú egyedek faji hovatartozásának megállapítása nem ütközik nehézségekbe. Felmerül azonban
a kérdés, hogy a nőivarú egyedek esetében a természet adott-e a kezünkbe hasonló lehetőséget?
A káposztabolhákkal kapcsolatos munkánk során figyelmet fordítottuk annak megállapítására,
hogy a női ivarkészülék, vagy annak valamelyik egysége hordoz-e csak az egyes fajokra
jellemző alaktani jegyeket.
Megfigyeltük, hogy a palpus vaginalis kiszélesedő és ellaposodó csúcsi része fajonként
eltérő formát és szőrözöttséget mutat. A felhasználását a határozás során azonban a „finomsága”
és törékeny volta megnehezíti. A feltárása nehézkes és nagyon időigényes. A fajok
meghatározása szempontjából a palpus vaginalisnál sokkal több és jobb lehetőséget biztosít az
erősen szklerotizált ondótartály (receptaculum seminis). A tartály (receptaculum) és a hozzá
csatlakozó nyúlvány (appendix) formája, határoló éleiknek aránya fajonként variálódik.
Fajonként eltérő, jellegzetes formát mutat a tartály csúcsi, a nyúlvány betorkolásánál
elhelyezkedő szakasza is.
Tapasztalataink szerint, az ondótartály alaktani jegyei alkalmasak a káposztabolha fajok
elkülönítésére. Ennek megfelelően a női ivarú egyedek esetében, a faji hovatartozás
megerősítésének céljából kellő gyakorlati tapasztalat megszerzését követően jól alkalmazható.
(OTKA: T 043289)
12

Agrozoológia
NÖVÉNYI KIVONATOK TÁPLÁLKOZÁST GÁTLÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA
BURGONYABOGÁR LÁRVÁKON
KUTAS JÁNOS és NÁDASY MIKLÓS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely
A rovarkártevők elleni védekezés egyik környezetkímélő módszere lehet a természetes eredetű
táplálkozást gátló anyagok használata. Számos növényfajról kiderült már, hogy a növényvédelmi
gyakorlat számára is elfogadható erősségű másodlagos anyagcsere-termékeket tartalmaz.
Kísérletsorozatunkban 7, Magyarországon is előforduló növényfaj (Orvosi székfű - Matricaria
chamomilla L., Kaporlevelű ebszékfű - Matricaria inodorum (L.) Schultz-Bip., Gilisztaűző
varádics – Tanacetum vulgare L., Gyalogakác – Amorpha fruticosa L., Selyemmályva – Abutilon
theophrasti Medic., Kislevelű hárs - Tilia cordata Mill. és Kalinca ínfű – Ajuga chamaepitys (L.)
Schreb.) metanolos kivonatának hatását vizsgáltuk fiatal, 4. stádiumú burgonyabogár
(Leptinotarsa decemlineata Say) lárvákon. Az ismerten erős deterrens hatású Ajuga kivonatot
standard kontrollként használtuk. Az etetéses vizsgálatokat a tanszék entomológiai
laboratóriumának klímakamráiban állítottuk be. A kivonatok hatását 0,5 és 5% (v/v) dózisban 3
és 24 órás kettős választású levélkorongos tesztekkel valamint 3 órás választás nélküli teszttel
vizsgáltuk. Az értékelés során a levélkorongok képét videokamerával digitalizáltuk és felületüket
számítógéppel, képelemző szoftver segítségével mértük. Az eredmények könnyebb
összehasonlíthatósága érdekében a kezelt és kontroll levélkorongokból elfogyasztott
mennyiségek alapján különböző, a táplálkozásgátló hatást százalékosan kifejező indexeket (A.I.,
I.P., S.I.%) számoltunk. Az aktivitással rendelkező kivonatok hatásmechanizmusának felderítése
érdekében a választás nélküli teszt során folyamatosan figyeltük és dokumentáltuk a lárvák
viselkedését. Az általunk megfigyelt 3 viselkedési forma (evés, pihenés, keresés) százalékos
megoszlását – a különböző kezelések esetében – összehasonlítva próbáltunk következtetni a
kivonatok deterrens vagy toxikus tulajdonságaira. A kapott eredmények alapján megállapítható,
hogy 0,5%-os dózisban a vizsgált növényi kivonatok egyike sem képes gátolni a burgonyabogár
lárvák táplálkozását. 5%-os dózisban a kaporlevelű ebszékfű (M. inodorum) deterrens hatása volt
a legerősebb (mindhárom tesz alapján), többször felülmúlva a standard kontroll (Ajuga) hatását
is. A lárvák viselkedés-mintázatának elemzéséből valószínűsíthető, hogy az ebszékfűben jelen
lévő fagoinhibitor anyagok hatásukat pusztán a kemoreceptorokon keresztül érvényesülő gátlás
útján fejtik ki.
13

Agrozoológia
ÚJFAJTA FELÉPÍTÉSŰ, NEM RAGACSOS CSAPDATÍPUS A KUKORICABOGÁR
FOGÁSÁRA: A CSALOMON® KLP CSAPDA
TÓTH MIKLÓS 1 , SZARUKÁN ISTVÁN 2 , VÖRÖS GÉZA 3 , IMREI ZOLTÁN 1 és
VUTS JÓZSEF 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen
3 Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica v. virgifera, Coleoptera, Chrysomelidae) viselkedési
sajátosságainak figyelembevételével fejlesztettük ki az új KLP (“kalap”) csapdát. A csapda nem
ragacsos, és jóval egyszerűbb felépítésű, mint előfutára, a varsás VARs+ típus. Az új KLP csapda
mind érzékenység, mind fogóképesség tekintetében felveszi a versenyt a hagyományosabb
ragacsos csapdatípusokkal (PAL, PALs), de jóval egyszerűbben és tisztábban kezelhető, továbbá
nem telítődik egykönnyen a fogott bogarakkal. Az eredmények arra mutatnak, hogy nőstényeket
legmagasabb arányban a virág-illatanyagos csalétekkel ellátott KLP csapda fog (1-2 ábra).
1. ábra: Kukoricabogarak
fogásai feromonos csalé-tekkel
ellátott “PAL”, ill. “KLPfero”
csapdákban. Szekszárd, 2004
júl. 2. – szept 3.
2. ábra: Kukoricabogarak
fogásai virágillatanyagos
csalétekkel ellátott “PALs”
ill. “KLP-flor” csapdákban.
Debrecen, 2004 jún. 28. –
okt. 8.
Az intézetünkben kifejlesztett kukoricabogár csapdák főbb tulajdonságait a táblázat mutatja:
Csapdatípus KLPfero KLPflor PAL PALs VARs+
Csalétek feromon virág-illatany. feromon virág-illatany. mindkettő
Fogott ivar csak hímek mindkét ivar csak hímek mindkét ivar mindkét ivar
Ivararány >99% hím főleg nőstény >99% hím több nőstény természetes
Szelektivitás igen szelektív igen szelektív sok más rovar sok más rovar igen szelektív
Fogókapacitás < 5-6000 db < 5-6000 db < 4-500 db < 4-500 db >10000 db
Felépítés egyszerű egyszerű egyszerű egyszerű bonyolult
Kezelés tiszta, könnyű tiszta, könnyű ragacsos ragacsos tiszta
Ölőszer szükséges szükséges ragacs ragacs szükséges
14

Agrozoológia
KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ CSALOGATÓANYAGOT HASZNÁLÓ CSAPDÁK
FOGÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE
VOIGT ERZSÉBET
Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht., Budapest
Egyre több rovarkártevő esetében áll rendelkezésünkre a kártevő populációjának megfigyelésére
szolgáló csapda. Ezek a csapdák fajra specifikus csalogató anyagokat (ide érthetjük a különböző
színeket is, mint vizuális ingert kiváltó anyagok) tartalmaznak, amelyek a rovarokra gyakorolt
ingerhatást használják ki.
Típusai lehetnek :
-szintetikus szex feromonok,
-szín és illatanyagok,
-szín és táplálkozási anyagok
Ezek az anyagok, illetve ezekkel az anyagokkal ellátott csapdák, a sok tényezőt figyelembevevő
vizsgálatoknak köszönhetően, megfelelően érzékelik a kártevők jelenlétét, de hogy az egyes
populációk változásai hogyan tükröződnek fogásokban, az fajok és anyagok szerint változhat.
Az egyes csalogatóanyag típusok értékeléséhet a szőlő- és gyümölcstermesztés egy-egy
kártevőjét választottuk.
1. Szintetikus szex feromoncsapdák: a legrégebbi múltra tekintenek vissza, így a legtöbb
adat is velük kapcsolatos. A csapda segítségével kapott rajzásgörbe az egyes fajokra
jellemző, az értékelést is az egyes fajokra külön-külön kell elvégezni.
2. szín és illatanyagok: a virágillat anyagok közül a transz-anetol és a fahéjalkohol
keveréke erős csalogató hatást gyakorol a bundásbogárra (Epicometis hirta) ha a
vegyületeket kék színű csapdában helyezzük el, a fogás nagyobb. A szín és illatanyagot
használó csapdák az adott kultúra (pl., :alma, cseresznye meggy) virágzásakor
konkurencia képen jelentkeznek, ha virágzás befejeződik, akkor a vadon élő tápnövények
jelentenek versenytársat. A „versenytárs” nélküli csapda fogása viszonylagosan nagyobb
lesz, így a potenciális kártétel meghatározása szempontjából megtévesztő.
3. szín és táplálkozási anyagok : A cseresznyelégy esetében az ammónium-acaetát és
ammónium-karbonát keveréke volt a legjobb táplálkozási attraktáns. (a színanyagok közül
a zöldessárga adott a legjobb eredményt. Ha csupán a táplálkozási attraktáns csalogató
hatását vesszük figyelembe, nem tudjuk megmondani, hogy a fogott cseresznyelégy
imágók milyen életkorban repültek a csapdába. Így a gyakorlati növényvédelem számára
„torz” képet is adhatnak.
4. színek, mindkét utóbbi típusú csapda kihasználja az egyes színek befolyásoló (pozitív
inger-hatást kifejtő) szerepét. De néhány esetben leírták, hogy a szintetikus szex feromont
tartalmazó csapdák is különböző fogóképességűek lehetnek, ha a színek hatását
vizsgáljuk.
Ennek a tényezőnek a megértése számunkra a legnehezebb, mivel nem tudjuk, hogy a
rovarfajok a színeket hogyan és mikor érzékelik .
15

Agrozoológia
A MEGPORZÓ MÉHEK ÉS A VÁLTOZÓ MEZŐGAZDASÁG
BENEDEK PÁL
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
A mezőgazdaság általános tájhasználatot jelent, ennél fogva igen nagy hatása van az
agrárterületek természetes élővilágára. Hatása nem szorítkozik a művelés alatt álló táblákra
hanem kiterjed közelebbi illetve távolabbi környezetükre is. Ezekről a hatásokról azonban
nagyon kevés megbízható információval rendelkezünk.
A lucernát megporzó vadméheken három különböző periódusban végzett nagyszabású
felmérések eredményeinek összehasonlítása hozzásegít ahhoz, hogy a változó mezőgazdaság
természetes élővilágra gyakorolt hatásairól képet alkothassunk. Az első felmérés ugyanis az 50-es
évek végén, a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítása és a peszticid használat elterjedése előtti
időszakban történt, a második 60-as évek második felében és a 70-es évek elején, a nagyüzemi
mezőgazdaság kialakulása és a peszticidek széles körű elterjedése után került sorra, a harmadik
felmérés pedig a legutóbbi években, a nagyüzemi mezőgazdaság átalakulása és a peszticid
mérséklődése utáni időszakban valósult meg.
Megállapítható volt, hogy a vadméhekre a mezőgazdasági területhasználat átalakulása,
valamint a modern mezőgazdasági módszerek növényzetre (gyomnövényzet) gyakorolt hatása a
legmarkánsabb, nagyobb mint a peszticidek (rovarölőszerek) közvetlen befolyása. Egyes
tényezők azonban különböző életforma csoportokhoz tartozó vadméhekre eltérő hatást
gyakoroltak, egyesek számára kedvezőtlen változások mások számára kedvezőnek bizonyultak.
A változó mezőgazdaság természetes élővilágra gyakorolt hatásait ezért differenciáltan kell
figyelembe venni.
A legutóbbi, a nagyüzemi mezőgazdaság és a peszticid mérséklődése utáni időszakban
megvalósult vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy bár az utóbbi másfél évtizedben a
mezőgazdaságban több olyan változás történt, amelynek alapján a vadméh népességekben
kedvező változásokat várhatnánk, ezek a változások mégsem következtek be. Bizonyos tényezők
ugyanis változatlanok maradtak és ezek befolyása ma is domináns a vadméhekre.
A vadméhekre gyakorolt kedvezőtlen hatások között olyanok is vannak, amelyek a
mézelő méheket is kedvezőtlenül befolyásolják. Ugyanakkor a hazai méhészetben a következő
évtized folyamán – piaci tényezők miatt - olyan átrendeződésre számíthatunk, ami számtalan kis
méhészet megszűnését és a méhcsaládok számának drasztikus csökkenését fogja kiváltani. Ennél
fogva a termesztett és a vadon termő entomofil növények megporzása szempontjából a következő
évtizedekben nálunk is súlyos problémák várhatók (pollinator decline), holott hazánk környezeti
viszonyai a vadméhek és a mézelő méhek számára sokkal kedvezőbbek, mint pl. Nyugat-
Európában vagy Észak-Amerikában. (OTKA: T 46723)
16

Agrozoológia
SÚLYOS ERDŐVÉDELMI GONDOK A ZALA MEGYEI BÜKKÖSÖKBEN
KOVÁTS ZSOLT
Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Zalaegerszeg
Az extrém szárazság, forróság és az erős napsugárzás hatására legyengült Zala megyei
bükkösökben 2003-2004-ben jelentős károkat okoztak a bükk (Fagus sylvatica L.) kéregkárosítói,
elsősorban a zöld karcsúdíszbogár (Agrilus viridis).
2003-ban a károsítás mintegy 1200 ha erdőt érintett.
2004-ben robbanás szerűen terjedt a fertőzés és a kártétel, több mint 2700 ha tiszta, és 1300 ha
elegyes bükk állományt érintve.
A kárt súlyosbítja, hogy a díszbogár utat nyit a különböző farontó gombáknak. A fertőzés után
sok esetben 1 hónapon belül elhalt a fa. Nagy területek pusztultak el így, rövid időn belül. A
károsodás miatt 41 ha-on erdő felújítási kötelezettséggel járó, és több ezer ha-on szálankénti
kitermelést kellett végezni ami, 71250 bruttó m 3 kitermelt fát jelentett.
Mivel a jövőben sem várható a csapadék jelentős növekedése, a bükkösök legyengülése tovább
fog folytatódni. Arra is számítani kell, hogy a fertőzés nemcsak Zala megyében növekszik,
hanem tovább terjed a szomszédos megyékre is, különösen a gyapjaslepke (Lymantria dispar)
által még tovább gyengített Veszprém megyei területekre.
A védekezés, mint minden erdészeti károsítónál, nehéz. Fontos az előrejelzés megszervezése, az
egészségügyi vágások elvégzése, a károsított törzsek eltávolítása. Az eltávolítandó fák kijelölését
késő nyáron kell elvégezni, amikor már jól látható a bükkök 80 % feletti lombvesztése és
ugyanakkor a rovarkárosítók jelenléte. Ez esetben annak, hogy a faanyag értékét veszti és a
fertőzött fa elpusztul, nagy a valószínűsége. A kijelölt bükk törzseket az eredményes védekezés
érdekében télen feltétlenül ki kell vágni, és legkésőbb február végéig az állományokból ki kell
szállítani. A területbejárásokat és az egészségügyi vágásokat első körben az állományszegélyeken
és a kiritkult állományokban kell végrehajtani. Kétséges esetekben a törzseket kijelöljük, és bent
hagyva az állományban azokat folyamatosan megfigyeljük.
Az aktuális megfigyelések és jelzések alapján, a zöld karcsúdíszbogár károsítása egy növekvő és
jelentős probléma marad. A bükkpusztulás fertőzésének további terjedésének függvényében,
valamint a kutatási eredmények alapján kell kialakítani a védekezési stratégiát, illetve a fertőzés
terjedésének megakadályozását segítő intézkedéseket, így biztosítani a bükkösök fennmaradását.
17

Agrozoológia
A KUKORICABOGÁR TOJÁSAINAK ÉS LÁRVÁINAK TALAJBÓL VALÓ
KIMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI, ELŐNYEI ÉS NEHÉZSÉGEI
TAKÁCS JÓZSEF és NÁDASY MIKLÓS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Állattani Tanszék, Keszthely
A kukoricabogár több mint kétszáz éves mezőgazdasági kártételi periódusa alatt több módszer
látott napvilágot a vegetáción kívüli időszakban végzett előrejelzés megoldására.
Egyik legnagyobb biztonsággal alkalmazható módszer lényege, hogy laboratóriumban talajokat
termosztálunk állandó, 20 o C feletti hőmérsékleten és a kukoricabogár lárváit a talajra helyezett
csírázó kukoricanövények gyökereivel, azok CO 2 kibocsátásával gyűjtjük össze. Mivel a fiatal
lárvák a gyökerekben aknáznak, a csíranövényekkel együtt eltávolíthatók a talajokból. A lárvákat
legtöbbször sós vízbe való merítéssel távolítják el a gyökerekből, aminek hibafaktora, hogy
sokuk a növényi részek közé szorulva a folyadékban elpusztul. Jobb megoldásnak bizonyult a
száraz futtatás, ahol a kiszáradó gyökerekből a lárvák teljes számban az alattuk elhelyezkedő
folyadékfelületre menekülnek, így nagyobb pontossággal számolhatók. A módszer nagy
hátránya, hogy nagyon hosszú idő (két hónap) szükséges a végső eredmény eléréséhez.
Sokkal rövidebb idő (egy-két nap) szükséges a tojáskimosásos vizsgálatokhoz. Mivel a talajban
hidratálódott tojások mechanikai ellenállósága nagyon nagy, nem tesznek kárt bennük a
laboratóriumi rosták, amiket az elválasztáshoz használhatunk. Gyors talajmosással a tojás
mérettartományába tartozó részek elkülöníthetők a többi taljalkotótól és túltelített, meleg
sóoldatban sztereómikroszkóp alatt jól számolhatóvá válnak a tojások.
A módszer hátránya, hogy nem értékelhető meghatározott számú, laboratóriumban nevelt
imágótól nyert tojás visszamosásával. Ezek a tojások a hidratáció előtt ki vannak téve a
mechanikai hatásoknak így nagyon sérülékenyek. A módszer eredményei szoros összefüggést
mutatnak a korábban tárgyalt vizsgálatnál és a laboratóriumi imágónevelésnél tapasztaltakkal, így
jól használható a vegetációra vonatkozó kártétel előrejelzésére. Mivel alapvető célunk egy olyan
módszer kidolgozása, ami adatot szolgáltat a következő évben várható kártételre, a laboratóriumi
kísérletek szabadföldi ismétléseinek elvégzésével, így a természetes mortalitással való
korrekcióval pontos és praktikus összefüggést tudunk felírni a módszerek eredményei közti
kapcsolatra, illetve tisztázható azok valódi gyakorlati alkalmazhatósága.
A továbbiakban laboratóriumban és szabadföldön egyaránt el kell végezni a talajmosást, a
futtatást, illetve az imágó stádiumig való nevelést, hogy többszörös összefüggéssel lehessen
igazolni a gyors módszer gyakorlati alkalmazhatóságát.
18

Agrozoológia
A KUKORICAMOLY (OSTRINIA NUBILALIS HBN.) LEPKÉINEK RAJZÁS- ÉS
BEREPÜLÉS VIZSGÁLATA A BALATONGYÖRÖKI FÉNYCSAPDA
FOGÁSADATAINAK, ILLETVE KESZTHELYI ÖBÖL KUKORICA
VETÉSTERÜLETÉNEK FÜGGVÉNYÉBEN
KESZTHELYI SÁNDOR 1 , BOZAI JÓZSEF 2 és †TAKÁCS ANDRÁS 2
1 Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár
2 Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
Vizsgálatainkat egy Balatongyörökön üzemeltetett, több éve működő Jermy-típusú fénycsapda
fogási eredményei késztették. A Keszthelyi-hegység lábánál elhelyezkedő csapda minden évben
tekintélyes mennyiségű kukoricamolyt fogott. Kérdésként vetődött fel, hogy nagyobb
kukoricatáblák közelsége hiányában miként fogott a csapda ennyi kukoricamolyt. Ennek
tisztázása érdekében megkértük az 1998-2003 közötti fénycsapda fogási eredményeket, az erre az
időszakra és területre vonatkozó kukorica-vetésterületek nagyságát, illetve a Keszthely térségére
az 1999-2002 közötti időszakra vonatkozó havi csapadék összegeket és hőmérsékleti
átlagértékeket (az abiotikus környezeti tényezők segítségével elkészítettük az évek Walter-Lieth
klímadiagramjait, amellyel a terület csapadék viszonyokat jellemezni tudtuk).
Az adatok segítségével a következő megállapításokat tettük. A Balatongyörökön üzemeltetett
fénycsapdába került kukoricamolyok a helyszíntől 4-6 km-re délre található somogyi
kukoricásokból származtak. Ezt a megállapításunkat a domborzati viszonyokkal, a gyűjtési körzet
vetésterületével (összes szántó Somogyban 2042 ha, a Tapolcai-medencében 70 ha), az éves
átlagos szélerősséggel (1,8 m/s), a rajzásidőszakban megfigyelhető klimatikus viszonyok
értékeivel és a kukoricamoly imágóinak etológiájával támasztottuk alá. Vizsgálatunk szerint a
kukoricamoly imágói több kilométeres nyílt vízfelszínt is képesek átrepülni, akár 5-6 km-nyi
távolság megtételével is.
19

Agrozoológia
A GOMBASZÚNYOGOK ELLENI VÉDEKEZÉS ENTOMOPATOGÉN
NEMATODÁKKAL
KOCSNER NÓRA, NÁDASY MIKLÓS, KERESZTES BALÁZS és PEKÁR SZILVIA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Állattan Tanszék, Keszthely
A csiperkegomba termesztésében számos kórokozó és kártevő lép fel. Az állati kártevők közül
leggyakoribbak és legjelentősebbek a Sciaid- gombalegyek, mint például a Lycoriella auripilla, a
L.mali, a L. solani és a Bradysia tritici.
A termesztett csiperke (Agaricus bisporus) védelme nehézkes, mivel termesztéséhez sok szerves
anyagot tartalmazó és megfelelően érlelt komposzt szükséges, amely nemcsak a
csiperkegombának, hanem más patogén mikroszervezetnek is táptalaja, illetve életciklusát
tekintve gyors lefutású szervezet, emiatt a vegyszeres védekezés a termesztés idején korlátozott.
Ezért világszerte vizsgálják és alkalmazzák a biológiai védekezések széles skáláját a
gombatermesztésben is. Ennek egyik lehetősége a rovarpatogén fonálférgek alkalmazása,
amelyek szimbiózisban élnek bizonyos entomopatogén baktériumokkal (Photorhabdus és
Xenorhabdus fajok).
Dolgozatunk témája a Sciarid-legyek elleni biológiai védekezés rovarpatogén fonálférgek
segítségével. Kísérleteinket a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán
végeztük, 2004. augusztusában. A kísérletben felhasznált nematodák a Steinernema feltiae fajhoz
tartoznak. Két, fonálférgeket tartalmazó készítmény hatékonyságát vizsgáltuk, a NEMASYS M
illetve a STEINERNEMA FELTIAE C nevű szereket. A kijuttatás mindkét esetben három
koncentrációban történt egy-, másfél-, és kétmillió egyedet tartalmazó oldatot juttattunk ki a
takaróanyag felszínére. A nematodák hatékonyságát úgy vizsgáltuk, hogy izolátorokat helyeztünk
el minden komposztzsák fölé, és az imágókat sárga fogólap segítségével számoltuk meg. A két
szer hatékonysága között eltérést nem tapasztaltunk. A kísérlet eredményességét mutatja, hogy a
kezelt zsákokon kevesebb Sciarid-legyet tartalmaztak a sárga fogólapok. A Sciarid legyek mellett
a Phoridae, Drosophilidae és Psychodidae fajok is megjelentek a termesztésben. A
gombaszúnyogok, amellett, hogy károsítják a gombát, jelenősek a különböző betegségek
terjesztésében, amit a kísérlet során is tapasztaltunk, ugyanis a kontroll zsákokról a termesztés
második felében már nem lehetett egészséges gombát szedni.
20

Agrozoológia
A KÖZÖNSÉGES KAROLÓPÓK (XYSTICUS KOCHI THORELL) NYUGATI
VIRÁGTRIPSZ (FRANKLINIELLA OCCIDENTALIS PERGANDE)
FOGYASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA
BÍRÓ TÍMEA, NAGY ATTILA és TÓTH FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) hazai megjelenése 1989-re tehető. A
zöldséghajtatásban (elsősorban paprikában) egyre nagyobb károkat okoz.
Minőségi és jelentős gazdasági veszteséget okoznak a generatív részeken. A paradicsom
bronzfoltosság vírusát terjesztő vektor. Az ellene való védekezést megnehezíti rejtőzködő
életmódja és az egyes szerekkel szemben kialakult rezisztenciája. Az egyoldalú és gyakran nem
okszerűen alkalmazott kémiai védekezést felváltó módszerek közül az egyik lehetőség az élő
biopeszticidek alkalmazása.
Magyarországon a virágtripsz ellen engedélyezett biopeszticidek a ragadozó atkák (Amblyseius
spp.) és virágpoloskák (Orius spp.). A tripszek természetes ellenségei közé tartoznak a
karolópókok (Thomisidae) is. A közönséges karolópók a leggyakrabban előforduló talaj
felszínén élő fajok egyike. Kísérleti tapasztalok szerint e faj frissen kelt egyedei számára ideális
zsákmányállatot jelentenek a tripszek. Előzetes kísérletek szerint nyugati virágtripsszel fertőzött
hajtatott paprikában a karolópók lárvák szignifikánsan csökkentik a kártételt. További kérdések
merültek fel azzal kapcsolatban, hogy hányadik fejlődési stádiumig fogyasztják a tripszeket, ill.
a tripsz-monodiétának milyen hatása van a pókok fejlődésére, mennyi tripszet fogyasztanak
naponta, és van-e különbség a fejlődési stádiumok fogyasztása között.
Két kezelt („A” és „B” csoport) és egy kontroll sorozatot használtunk. A frissen kikelt pókokat
20 ismétlésben, egyedileg, Petri-csészében helyeztük el. A 24 óra alatti tripsz fogyasztást
vizsgáltuk, valamint az elfogyasztott tripszek fejlettségét és az ivararányát is. Az „A” csoport
esetében 38 napon, a „B” csoportnál 16 napon keresztül heti két etetést végeztünk. Figyelemmel
kísértük a pókok mortalitását és a vedlést is. A levedlett kitinpáncélok mellpajzsait lemértük.
Az előző tripsz-monodiétás kísérletet egy másik etetési kísérlettel hasonlítottuk össze. Itt két
monodiétás (Drosophila, Collembola), egy vegyes (Drosophila és Collembola) és egy kontroll
sorozat volt.
A tripsz-monodiétás kísérlet ideje alatt a pókok a negyedik vedlést követő fejlődési stádiumot is
elérték. Nem tapasztaltunk jelentős pókpusztulást. A pókok naponta 10-15 tripszet
fogyasztottak. Az egyes fejlődési stádiumok között szignifikáns eltérés mutatkozott a napi
fogyasztás terén a fejlettebb pókok javára.
A vegyes és monodiétás kísérlet esetében az eltérő kokonokból való származásnak hatása volt a
pókok fejlődésre. Összehasonlítva a tripszen tartott pókok fejlődésével, a növekedés nagyobb
mértékű, a mortalitás pedig kisebb volt a vegyes táplálás esetén.
Összességében elmondhatjuk, hogy a tripsz-monodiéta a fejlődést kis mértékben hátráltatta.
Ezen eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a közönséges karolópóknak nem csak a frissen
kelt egyedei alkalmasak a tripszek elleni védekezésre.
A kutatást az OTKA F 034474 sz. és a GAK ALAP1-00052/2004 sz. pályázat támogatja.
21

III. NÖVÉNYKÓRTAN
22

Növénykórtan
AZ ERWINIA AMYLOVORA FERTŐZÉSI VESZÉLYNEK AZ EGYES
ÜLTETVÉNYEKRE ADAPTÁLT ELŐREJELZÉSI LEHETŐSÉGEI
BUBÁN TAMÁS 1 és DORGAI LÁSZLÓ 2
1 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó
2 BAY ZOLTÁN Biotechnológiai Intézet, Szeged
Egy adott ültetvény megbízható növényvédelmének a helyi időjárási körülményekből és az
ültetvény sajátságaiból adódó kockázati tényezőkön kell alapulnia, ideértve az aktuális fertőzési
nyomást is.
A környezeti tényezőktől függő fertőzési veszély előrejelzésére három egyszerű – a
termesztők által is könnyen használható – előrejelző módszer megbízhatóságát vizsgáltuk,
amelyek az átlaghőmérséklet előrejelző vonal (Thomson et al., 1982), a Cougarblight 98C modell
(Smith 1993, 2000) és a Billing-féle integrált rendszer (Billing 1999, 2000). A fenti módszerek
előrejelzésének pontosságát a Maryblyt számítógépes rendszer előrejelzésével összehasonlítva
véleményezzük.
A fertőzési nyomás, azaz a még tünetmentes virágokban kialakuló E. amylovora populáció
mérete közvetlen információ az aktuális fertőzési veszély becslésére. Ennek érdekében, az
általunk kifejlesztett módszer szerint mértük a virágok baktérium népességét, fél-kvantitatív PCR
technikával. A fertőzési nyomás becslésére alkalmas másik módszer, a bibe imprint technika
megbízhatóságát ebben az évben szintén ellenőriztük.
A fertőzési veszélyt előrejelző módszereket az alábbi szempontok szerint vizsgáltuk:
– milyen összefüggés van az előrejelzett fertőzési veszély és a ténylegesen kialakult
fertőzöttség mértéke között,
– milyen a helyi előrejelzésre használható egyszerű módszereknek (a Maryblyt előrejelző
rendszerrel ellenőrzött) megbízhatósága, ill.
– mennyire jellemzi a fertőzési nyomást a praktikusan gyors bibe imprint technikával
szerezhető információ?
Megállapíthattuk, hogy az előrejelzett fertőzési veszély és az ezt követően kialakuló
fertőzöttség között jó megfelelőség van, különösen akkor, ha mind a környezeti tényezőktől
függő, mind a kórokozó jelenlététől függő kockázatot figyelembe vesszük.
A három, helyi előrejelzésre ajánlott módszer a Maryblyt rendszerrel gyakorlatilag
megegyezően – esetenként érzékenyebben (korábban) – jelzi a fertőzési veszélyt. Mindhárom
módszer többlet információja, hogy a sziromhullás kezdete után is jelzik a kockázati napokat.
Ekkor az eddig még nem fertőzött virágok természetesen már nem veszélyeztetettek, de
megtudjuk azt, hogy a környezeti feltételek kitűnőek a baktérium szaporodásához és ez a hajtások
másodlagos fertőzésének fokozott veszélyét hordozza magában.
A bibe imprint módszerrel a virágok baktérium népességének mérete nem jellemezhető, de
megismerjük az olyan virágok előfordulási gyakoriságát, amelyek bibéin már elegendően nagy
baktérium kolónia alakult ki ahhoz, hogy az a bibéről a nektárium felületére lemosódás után
előidézze a tényleges fertőzést.
23

Növénykórtan
GFP JELZETT ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK MIGRÁCIÓJA ÉS
SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA A TŰZELHALÁSSAL SZEMBEN SZENZITÍV ÉS
TOLERÁNS ALMAFAJTÁK VIRÁGAINAK SZÖVETEIBEN
MIHALIK ERZSÉBET 1 , RADVÁNSZKY ANTAL 1 , DORGAI LÁSZLÓ 2 és
BUBÁN TAMÁS 3
1 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar,
Növénytani Tanszék és Füvészkert, Szeged
2 Bay Zoltán Biotechnológiai Intézet, Szeged
3 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó
Ismeretes, hogy a tűzelhalás kórokozója legnagyobb mennyiségben a virágok bibéjén kolonizálódik
és szaporodik fel, s innen csapadék vagy harmat mossa le a hipantiumba, ahol a nektársztómákon
keresztül lép a szövetekbe. Más forrásmunkákból tudjuk, hogy a sebzéssel (vágás, szúrás) növénybe
juttatott baktériumok a fa- és háncsrészben terjednek. Bár a virágok hipantium-felszíne alatt
közvetlenül nem találhatók szállítószövetek, fertőződés esetén rövid idő alatt kialakulnak a
kórfolyamatot jelző vizuális tünetek. Jelen munka célja az, hogy a természetes fertőződést modellezve
nyomon kövessük az Erwinia amylovora migrációját a bibe felszíntől a hipantium szövetein keresztül
a virágkocsányig, s összehasonlítsuk a baktériumok szöveti lokalizációját egy szenzitív (Jonagold
Decosta ) és egy toleráns (Freedom) fajtánál. E fajták egyedeiről gyűjtött balloon stádiumú virágok
kocsányát szaharóz oldatot tartalmazó kémcsövekbe merítettük, s a kémcsöveket állandó
hőmérsékletű és páratartalmú konténerbe helyeztük. Az egynapos inkubálás után kinyílt virágok
bibéit kapilláris segítségével 10 9 CFU/ml Gfp (zöld fluorescens protein) jelzett baktérium
szuszpenzióval inokuláltuk. A következő napon 30 µl, 0,25% Tween 20 nedvesítőszert tartalmazó
steril vizet cseppentettünk a bibékre, lemosva ezzel a baktériumokat a hipantiumba. A baktériumok
hipantiumba történő lemosását követő naptól a virágok elszáradásáig naponként vizsgáltuk
epifluoreszcens mikroszkóppal a baktériumok szöveti lokalizációját és az akkumuláció mértékét a
bibefelszínen, a hipantium felszínén, s kriosztáttal készített metszetek felhasználásával a glanduláris
szövetben, a hipantium parenchimában és a virágkocsányban.
A baktériumok a bibepapillákon mindkét fajtánál azonos mértékben szaporodnak fel és
aggregálódnak. A szenzitív fajta ráncos hipantium felszínén a felületi egyenetlenségek mentén a
baktériumokat hordozó vízcsepp szétterül. A baktériumok a sztómák környezetében aggregálódnak, s
jelentős felhalmozódás tapasztalható a sztómák pórusain. A toleráns fajta hipantium felszíne sima,
viaszos kutikuláján a víz apró cseppekben helyezkedik el, s csak azokon a sztómákon láthatók
baktériumok, amelyeket a vízcseppek beborítják. A baktériumok hipantiumra juttatását követő napon
a hipantium epidermisze alatt a glanduláris szövetben mindkét fajtánál baktérium aggregátumok
jelennek meg az intercellulárisokban. Az aggregáció a szenzitív fajtánál igen jelentős, a toleráns fajta
esetében csak kis elszórt baktérium kolóniák jönnek létre. A további 2-5 nap alatt a toleráns fajtában
nem figyelhető meg a baktérium továbbterjedése. A szenzitív fajtában a 2-4. napon a glanduláris
szövet, a hipantium parenchima és a magház falának intercellulárisaiban számos nagyméretű
baktérium kolónia alakul ki. Az 5. napon a baktériumokat a virágkocsányban is kimutattuk, ahol
szintén a parenchima intercellulárisaiban lokalizálhatók. Munkánkban sikerült feltárni a
baktériummal szembeni tolerancia egyik strukturális elemét (hipantium felszín minősége) és
bizonyítottuk, hogy a baktériumok a toleráns fajta virágaiban a vizsgálataink időtartama alatt csak a
glanduláris szövet néhány intercellulárisát kolonizálják.
Tervezzük az intercellulárisok baktérium migrációban betöltött szerepének további vizsgálatát.
24

Növénykórtan
A BION-INDUKÁLTA REZISZTENCIA VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ
SZKLEROTÍNIÁS BETEGSÉGÉVEL SZEMBEN
FENYVESI ZSANETT, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A napraforgó jelentős gazdasági szerepet játszik hazánk mezőgazdaságában. A kielégítő
termésmennyiséget és minőséget csak megfelelő növényvédelemmel lehet biztosítani. A
termesztés biztonságát leginkább a növénykórokozó gombák befolyásolják, komoly
veszteségeket okozva az egyes gazdasági években. A napraforgó egyik legjelentősebb betegsége
a szklerotíniás szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary). A kórokozóval
szembeni küzdelemben sem a csávázás, sem a vegyszeres állománykezelés nem jelent biztos
védelmet. Ezidáig a rezisztens fajták nemesítése sem adott kielégítő eredményeket.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy célszerű új eljárásokat keresni, melyek kiegészíthetik a
hagyományos módszereket. Ezen új megoldások közé tartozhat a különböző
immunaktivátorokkal létrehozott, ún. szisztemikus aktivált rezisztencia (SAR), melynek során a
növények természetes ellenállóképessége fokozódik. Kutatócsoportunk célja az volt, hogy
megvizsgáljuk, vajon egy korábban a köztermesztésben is használt immunaktivátor, a BION 50
WG, milyen hatással van a napraforgó szklerotíniás betegségére.
A vizsgálatokat a SZIE Növényvédelemtani Tanszék kísérleti telepén és
kutatólaboratóriumában végeztük. Kísérleteinkben a 288-as hibridet és a GK-70-es fajtát
vizsgáltuk és fertőztük a Sclerotinia sclerotiorum Z5-ös törzsével. Munkánk során két különböző
kísérletet végeztünk. Az elsőben előcsíráztatott napraforgó magvakat kezeltünk a BION 50 WG
különböző koncentrációjú (80,160,320 mg/l) oldatával, míg a másodikban az első pár
lomblevélre permeteztük a növényi aktivátort a fenti koncentrációkban. A növényeket
üvegházban neveltük. A napraforgó növényekről az első kísérlet során két időpontban, a
másodikban egy alkalommal vettünk mintát. A begyűjtött lombleveleket steril körülmények
között petricsészébe tettük és ráhelyeztük a gomba tenyészetéből kivágott micéliumkorongot. A
fertőzöttséget 4 fokozatú értékelési skálán mértük több napon keresztül.
A csírakorban aktivátorral kezelt fogékony napraforgók levelein kisebb mértékű volt a
megbetegedés és a Bion 50 WG hatása még öt héttel a kezelést követően is megnyilvánult.
Érdekes módon az alkalmazott koncentrációk közül a 80 és 160 ppm hatásosabbnak bizonyult a
320 ppm-es Bion-oldatnál. A növényi aktivátort a lombra permetezve azt tapasztaltuk, hogy rövid
ideig ugyan, de mindhárom koncentráció esetében csökkent mértékű volt a levelek
megbetegedése a kezeletlenekhez képest.
Bár a kísérletek még kezdeti stádiumban vannak, úgy tűnik, hogy számos más betegség
mellett az alkalmazott növényi aktivátor képes csökkenteni a szklerotíniás fertőzés mértékét is.
25

Növénykórtan
ÚJABB ADATOK A NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRÁVAL SZEMBENI INDUKÁLT
REZISZTENCIA VIZSGÁLATÁHOZ
KÖRÖSI KATALIN, BÁN RITA és VIRÁNYI FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii (Farlow) Barlese et de Toni) elleni védelem
alapja a rezisztenciára nemesítés és a vetőmagcsávázás, az alternatív védekezési eljárások
azonban egyre nagyobb teret kaphatnak e két hagyományos módszer mellett. Ennek egyrészt az
az oka, hogy a rezisztens fajtákkal szemben időről időre újabb kórokozó patotípusok (rasszok)
jelennek meg, másrészt pedig csökkenhet a gomba érzékenysége a növényvédőszerekkel
szemben (fungicid-rezisztencia).
Az alternatív védekezési lehetőségek közül az egyik legígéretesebb az indukált (aktivált)
rezisztencia. A Bion 50 WG egy immunaktivátor, amely ellenállóságot képes aktiválni a
fogékony növényekben azok saját, természetes védekező mechanizmusán keresztül.
Vizsgálataink célja az volt, hogy az elsősorban gabonafélék lisztharmata ellen használt Biont a
napraforgó-peronoszpórával szemben kipróbáljuk és annak hatását tanulmányozzuk a betegség
kialakulására tüneti, valamint szöveti szinten, további gazda-parazita kapcsolatok bevonásával.
Kísérleteinkben négy napraforgó vonalat (HA 89, RHA 274, HA 335, RHA 340) fertőztünk a
napraforgó-peronoszpóra 700-as patotípusával (3-as rassz), így két kompatibilis és két
inkompatibilis kapcsolatot vizsgáltunk. A kezeléseket 160 ppm Bion-oldattal végeztük, amelyben
a csírákat három órán át úsztattuk. A minták egy részénél a csírakezelés helyett a lomblevelet
fertőztük, amelynek során Bion-oldatba mártott szűrőpapírt helyeztünk az éppen megjelenő két
csúcsi levél közé. Ültetést követően a növényi magasságot és a sziklevélen, illetve a lomblevélen
megjelenő tüneteket értékeltük. A szövettani vizsgálatokat Olympus BX fluoreszcensz
mikroszkóppal 485 nm-en végeztük, ahol a gombaképletek és a növényi válaszreakciók
(hiperszenzitív reakció, sejtnekrózis, másodlagos sejtosztódás) megjelenését vizsgáltuk.
A csírakorban alkalmazott növényi aktivátor hatékonyan csökkentette a peronoszpóra okozta
tüneteket a fogékony növényekben. A kezelt és fogékony egyedek szöveteiben a fertőzést
követően hiperszenzitív reakciót, sejtnekrózisokat és másodlagos sejtosztódást figyeltünk meg,
amely hasonló volt a genetikai rezisztenciával rendelkező növények reakciójához. A Biont a
fogékony növények fiatal levelein alkalmazva azt tapasztaltuk, hogy a később fejlődő
lombleveleken csökkent mértékű volt a megbetegedés a kezeletlen egyedekhez képest.
Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az alkalmazott növényi aktivátor környezetkímélő
megoldást nyújthat a napraforgó-peronoszpórával szembeni védelemben.
26

Növénykórtan
NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRA (PLASMOPARA HALSTEDII) SZUB-POPULÁCIÓK
VÁLTOZÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA iSSR MÓDSZERREL
KOMJÁTI HEDVIG és VIRÁNYI FERENC
Szent István Egyetem, Növényvédelemtani Tanszék és
MTA-SZIE Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
A napraforgó peronoszpórás betegségét okozó Plasmopara halstedii (Farl.) Berl. et de
Toni világszerte elterjedt és jelentős gazdasági kárt okoz a termesztőknek. A fő gazdanövénye a
napraforgó (Helianthus annuus) mellett más Helianthus fajokon (H. laetiflorus) és vadon élő
gyomnövényeken (pl. Xanthium strumarium, Ambrosia artemisiifolia) is előfordul. Ez
utóbbiakról származó izolátumok fertőzőképesnek bizonyultak napraforgón és részben a
virulencia jellegük is tisztázódott. A P. halstedii fajnak jelenleg több mint 14 patotípusa ismert
világszerte, hazánkban ezek közül öt (100, 330, 700, 710, 730) rendszeresen megtalálható. A
gomba nagyfokú fiziológiai változékonysága ellenére az eddigi, molekuláris módszerekkel
(RAPD, AFLP, iSSR) végzett analízisek nem vagy csak kis mértékű változékonyságot tudtak
kimutatni francia, német, amerikai, illetve magyar laboratóriumokban. Az iSSR (inter simple
sequence repeat) módszer rövid ismétlődő szakaszokból álló indító szekvenciákat használ
polimorfizmus-keresésére. Ezeket az ismétlődő, néhány bázisból álló szekvenciákat gombáknál
és növényeknél egyaránt sikerrel alkalmazzák populációk variabilitásának tanulmányozására.
Munkánk célja az volt, hogy a patológiailag már jellemzett, magyar és külföldi P.
halstedii izolátumokat iSSR indító szekvenciák használatával is megvizsgáljuk az esetleges
polimorfizmusok kimutatására. Ehhez 23, magyar, német, francia és amerikai eredetű,
többségében napraforgóról, illetve a H. laetiflorus-ról és a szerbtövisről származó izolátumot
választottunk. A kiinduló izolátumokból egysporangium vonalakat állítottunk elő, melyek tíz
eltérő patotípust [100, 300, 310, 330, 700, 703, 710, 730, 717(CLI) és 002] reprezentáltak: Az
izolátumok között metalaxil-toleránsak is voltak, ez utóbbiak Franciaországból származtak. A
DNS kivonást követően kilenc indító szekvenciával külön-külön végeztük a vizsgálatokat két
ismétlésben. Öt indító szekvenciával kaptunk jól reprodukálható mintázatot. Ezek a (CAC)4RC,
T3B, (GAG)4RC, (GT)7YG és (GTG)5. A vizsgált törzsek genetikai távolságát Treecon
programcsomag segítségével számoltuk, ehhez egyszerű párosítást alkalmaztuk.
Az analízis a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan gyenge polimorfizmust eredményezett,
azaz sem a patotípus, sem a metalaxil-érzékenység vonatkozásában nem volt számottevő
különbség a napraforgóról származó izolátumok között. Ugyanakkor két minta esetében, ezek a
H. laetiflorus-ról, illetve a X. strumarium-ról származnak és a napraforgót is fertőzik, a gél
mintázatok eltértek a többitől. A különbségek arra utalnak, hogy létezniük kell a Plasmopara
halstedii fajon belül olyan változatoknak, amelyek a gazdanövény választás tekintetében
valamelyest különböznek egymástól. Erre régebbi irodalmi források is utalnak, ahol a faj
komplex voltát hangsúlyozzák. Mindenesetre ez a jelenség mind agronómiai, mind patológiai
szempontból fontos és további vizsgálatok sorát igényli.
27

Növénykórtan
A VENTÚRIÁS VARASODÁS JÁRVÁNYOK ELEMZÉSE: ÚJ EREDMÉNYEK A
JÁRVÁNYOK MATEMATIKAI FÜGGVÉNYVÁLTOZÓIRÓL ÉS AZOK
ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL ELŐREJELZÉSI RENDSZEREKBEN
HOLB IMRE
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
A járványok időbeni lefolyását idősoros adatpontokkal és az erre illeszthető matematikai
függvényekkel (ún. járványgörbékkel) jellemezhetjük. Az általánosan alkalmazható matematikai
függvények számos függvényváltozó által determináltak, melyek közül 1-3-at a függvény
matematikai képlete határoz meg, azonban ezek nem mindíg megfelelőek a vizsgált biológiai
tulajdonság leírására, és így pl. a növényvédelmi szempontból értékesnek ítélhető jellemzőket
sem teljeskörűen tartalmazzák. Ezért ezeket az értékes biológiai jellemzőket (változókat) meg
kell határozni és a függvénymodellből le kell vezetni. Mivel a matematikai és biológiai
függvényváltozók száma nagy és nem egyforma súllyal esnek latba a gyakorlati értékelésnél,
ezért a járvány lefolyása szempontjából legfontosabbakat kell kiválasztani. Ezt követően lehet
módunk a gyakorlati alkalmazásra. Jelen tanulmány célkitűzése volt a ventúriás varasodás
járványok jellemzésére legalkalmasabb függvénytípus meghatározása valamint a
függvényváltozók közül a növényvédelmi szempontból legalkalmasabbak kiválasztása. Az
eredmények alapján előrjelzési modellek kidolgozására is sor került.
Nyolc év hazai adatsorra alapozott függvényillesztési vizsgálat igazolta, hogy a szigmoid
típusú (elsősorban a logisztikus) matematikai függvények írják le a legprecízebben a ventúriás
varasodás időbeni lefolyását függetlenül a fajta fogékonyságától vagy az alkalmazott
növényvédelmi technológiától. A logisztikus függvény matematikai képlete 3 változót határoz
meg (végső pont, inflexiós pont, abszolút növekedési ráta). A növényvédelmi szempontból
értékesnek ítélhető egyéb változókat azonban a függvény nem tartalmazza, ezért a
járványelemzések során a következő lehetséges biológiai változókat sikerült meghatározni és a
függvénymodellből levezetni: kezdőpont, relativ növekedési ráta, aszkospóraszóródás kezdete és
vége, konídiumképződés kezdete és vége, rügyzáródás időpontja, ontogénikus rezisztencia
kialakulási időpontja, görbe alatti terület. Integrált és bioültetvényekben végzett elemzéseim
kimutatták, hogy a bioalmaültetvényekben a legmeghatározóbb változók: a görbe alatti terület, a
relativ növekedési ráta, rügyzáródás időpontja és az ontogénikus rezisztencia kialakulási
időpontja; míg az integrált ültetvényekben: a görbe alatti terület, a relativ növekedési ráta és a
konídiumképződés végső fázisa a döntő.
Az előbbi változók által meghatározott jellemzőket a jelenleg ismert előrejelzési rendszerek
még nem veszik figyelembe, mint lehetséges döntésmegalapozó determinánsokat. Ezért jelen
munka során ezek beépítési és közvetlen gyakorlati felhasználási lehetőségei is kidolgozásra
kerültek. Az előadásban részletezésre kerül a kidolgozott szimulációs modellek felépítése és az
előrejelzési rendszerekben történő alkalmazás lehetősége is.
Jelen munka az OTKA F043503 és a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.
28

Növénykórtan
HAZAI ÉGERESEKBEN IZOLÁLT FITOFTÓRÁK
BAKONYI JÓZSEF 1 , NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD 1 , KOLTAY ANDRÁS 2 ,
JAN NECHWATAL 3 és VARGA KRISZTINA 4
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest
3
Universität Konstanz, Konstanz, Németország
4
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
Phytophthorák előfordulása és károkozása erdészeti kultúrákban napjainkban már nem számít
ritkaságnak. Legújabb példa erre a Ph. alni sp. nov. Brasier & S. A. Kirk, melyet a fitoftórás
égervész felelősének tartanak. A kórokozó komoly károkat okoz szerte Európában, s azonosítása
néhány éve Magyarországon is megtörtént. A betegség hazai elterjedtségének vizsgálatakor
azonban egyéb fitoftórákat is találtunk égeresekben. Célunk az izolált fitoftórák azonosítása volt.
Kitenyésztésre az alábbi módszereket alkalmaztuk: (1) nekrotikus kéreg, illetve gyökér szelektív
táptalajra helyezése, ill. (2) rajzóspórák csapdázása babérmeggy levelekkel az égerfák gyökereit
is tartalmazó vizes talajszuszpenzióból.
Kéregszövetből csak Ph. alni tenyészett. E kórokozót gyökerekből vagy gyökereket is tartalmazó
vizes talajszuszpenzióból mindössze egy-egy alkalommal tudtuk kimutatni. Utóbbi
szubsztrátumokból a Ph. citricola és – számos Pythium-izolátum mellett – főleg olyan fitoftórák
növekedtek, melyeket pusztán morfo-fiziológiai tulajdonságaik alapján nem lehetett teljes
biztonsággal azonosítani. Riboszomális DNS ITS szekvenciáik a Ph. gonapodyides és az alakilag
rá nagyon emlékeztető, de formálisan eddig le nem írt „Ph. taxon Salixsoil” és „Ph. taxon
Forestsoil” izolátumokéihoz álltak legközelebb. Szinte valamennyi fitoftóra, továbbá egy
Pythium-tenyészet is fertőzte sebzésen keresztül az üvegházban nevelt égercsemeték törzsét vagy
fiatal hajtását. Szabadföldi kísérletekben legagresszívebbnek a Ph. alni standard típusa bizonyult.
Őt követte a Ph. citricola és a Ph. alni svéd variánsa. Ezzel szemben egy valószínűleg Ph.
gonapodyides fajhoz tartozó izolátum apatogén volt. Az eredmények alapján feltételezzük, hogy
a Ph. alnin kívül egyéb fitoftórák is károsítják az égert. Szerepük azonban a fák pusztításában
valószínűleg kevésbé jelentős.
29

Növénykórtan
MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI MÓDSZER AZ ÉGERVÉSZT OKOZÓ
FITOFTÓRA FAJHIBRID KÖZVETLEN KIMUTATÁSÁRA ÉS AZONOSÍTÁSÁRA
BAKONYI JÓZSEF, NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD és ÉRSEK TIBOR
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Az égert (Alnus spp.) Európa-szerte, így Magyarországon is károsító fitoftóráról ma már tudott, hogy
az két égert nem betegítő kórokozó, a Phytophthora cambivora és a Ph. fragariae aneuploid
hibridjeinek komplexuma. Igen agresszív standard típusa genetikailag viszonylag stabil, alakilag
különböző (svéd, holland, német és brit) variánsai ellenben igen képlékenyek és kevésbé agresszívek.
E hibridek izolálása és morfológiai alapon történő meghatározása igen körülményes, mindamellett
gyakorlott hozzáértést kíván. Mivel az égervész terjedésében meghatározó szerepet játszik az új
telepítésű csemeték eleve fertőzött volta, kívánatos volna a kórokozó kimutatása és ezzel a fertőzött
egyedek kiszűrése már a faiskolai állományban. Ezért célul tűztük ki egy olyan molekuláris módszer
kidolgozását, amellyel gyorsan, közvetlenül és nagy biztonsággal azonosítható a szóban forgó
kórokozó.
Célunk megvalósításához az alábbi táblázatban összesített, már részben közölt módszerünket, ill. vele
elért eredményeinket használtuk fel. Eszerint a különböző hibridtípusokra specifikusnak tűnő RAPDszakaszok
bázissorrendje alapján indítószekvencia (primer)-párok tervezhetők, amelyek PCR
segítségével egyedi termékeket specifikusan szaporítanak fel a kórokozó tisztatenyészetéből kivont
DNS igen kis (pikogramm) mennyiségéből.
Indítószekvencia-pár
Származása: izolátum
RAPD-primer/termék
Standard P772
OPG-02/930 bp
Jele
SAP1
SAP2
PCR-termék/izolátum
(méret, min. templátmennyiség)
Standard Svéd Német Holland
Típus variáns variáns Variáns
930 bp Nincs 930 bp 930 bp
20 pg termék 20 pg 20 pg
Svéd var. P876
OPK-12/1130 bp
SWAP1
SWAP2
1130 bp
40 pg
1130 bp
20 pg
Nincs
termék
Nincs
Termék
Jelenlegi munkánkban arra voltunk kíváncsiak, vajon az általunk tervezett indítószekvencia-párok
valamelyikével tudjuk-e közvetlenül diagnosztizálni a kórokozót (1) a természetes úton fertőződött
égerfa betegségtünetet mutató törzsi kéregszövetéből, ill.(2) talajminta nem steril vizes kivonatában
képződő zoospórákból. Ez irányú vizsgálatainkhoz a Sigma cég REDExtract-N-Amp Plant PCR
csomagját használtuk, amely alkalmas arra, hogy az extrakciós pufferrel kivont DNS-t közvetlenül
alkalmazzuk PCR-re, a szokásos tisztítási lépések mellőzésével. A SWAP1/SWAP2
indítószekvencia-pár a PCR során mind a beteg kéregszövetből, mind az adott tünetet okozó izolátum
zoospóra-szuszpenziójából (már 10 spórából!) egy 1130 bp nagyságú DNS-szakaszt szaporított fel,
ami alapján a betegséget vagy a standard típus vagy a svéd variáns okozhatta. Mivel a kitenyésztett
izolátum morfológiai sajátságai egyeztek a svéd variáns jellemzőivel, a másik primerpár felhasználása
nélkül is pontosan, típus szerint azonosíthattuk a kórokozót.
Nagy érzékenysége révén módszerünk alkalmas az égervész kórokozójának néhány óra alatt
elvégezhető közvetlen kimutatására és azonosítására akár a kórokozó által kolonizált növényi
szövetből, akár az éger talajkörnyezetében előforduló fitoftórafajok közül, a kirajzó zoospórákból.
30

Növénykórtan
SZÜRKEROTHADÁST OKOZÓ BOTRYTIS CINEREA POPULÁCIÓK JELLEMZÉSE
MINISZATELLIT SZEKVENCIA VIZSGÁLATÁVAL
VÁCZY KÁLMÁN 1 , KARAFFA LEVENTE 2 , KÖVICS GYÖRGY 3 és
SÁNDOR ERZSÉBET 3
1 FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger
2 Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológiai és
Biotechnológiai Tanszék, Debrecen
3 Debreceni Egyetem, ATC, Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
A növénykórokozó gombák populációinak ismerete elengedhetetlen az ellenük történő védekezés
kialakításakor. Populációgenetikai elemzésük során hagyományosan a patogenitást és a peszticidekkel
szembeni rezisztenciát vizsgálták. Mivel azonban ezek a tulajdonságok erős szelekciós nyomás alatt
állnak, csak torzított információt adnak a genetikai variabilitásáról. Ezért olyan genetikai markereket kell
kiválasztani, amelyek (vélhetően) függetlenek a szelekciós nyomás alatt álló tulajdonságoktól.
A miniszatellit a DNS egy meghatározott, fehérjét nem kódoló szakasza. Rövid (6-120
bázispárnyi), változó számú és egymástól csak minimálisan különböző variánsokból épül fel, melyek
egymást szorosan követve többször ismétlődnek (tandem repeat). Kifejezetten variábilis régió; a variánsok
szekvenciája és az ismétlődő egységek száma is egyedről egyedre változhat.
A szürkerothadást okozó Botrytis cinerea (teleomorf: Botryotinia fuckeliana) gomba
miniszatellitje (MSB1) az ATP szintetáz gén intronjában (vagyis a genom egyetlen lókuszán) található, és
37 bp hosszúságú ismétlődő variánsokból áll.
A termelők fungicidek alkalmazásával próbálnak védekezni a B. cinerea ellen, de egyre
gyakrabban jelennek meg rezisztens törzsek. A sikeres védekezést megnehezíti, hogy nagyon variábilis
gombáról van szó, melynek populációiról nincsenek megfelelő ismereteink. Két évvel ezelőtt
elkezdett kutatásaink célja az Egri Borvidék szőlőültetvényein élő B. cinerea populációk genetikai
változatosságának vizsgálata volt. A borvidék területéről begyűjtött fertőzött bogyókról 2003-ban 40 db,
tiszta, egyspórás B. cinerea izolátumot sikerült készítenünk. Az izolátumokból nyert DNS-ből az MSB1
miniszatellit szekvenciát tartalmazó ATP szintetáz gén intronját felszaporítottuk, majd szekvenáltattuk
(MWG Biotech, Németország).
Minden B. cinerea izolátumból amplifikálni tudtuk az MSB1 miniszatellit szekvenciát. Összesen 21 féle
miniszatellit variáns (minisatellite variant repeats – MVRs) ismétlődött a 40 izolátum miniszatellit
szekvenciáiban. Az ismétlődések száma 6 és 9 között változott. Az MVR-ek közül az a11 és a b111
minden izolátumban megtalálható volt. Az izolátumok az MSB1 miniszatellit szekvencia alapján 9
csoportba oszthatók. Két allél gyakorisága magas (40%, illetve 17%) volt, öt allél viszont csak 1-2
izolátumban volt jelen. A gyakoribb allélok az Egri Borvidék több pontjáról is kimutathatók voltak.
Összegzésként megállapítható, hogy az MSB1 miniszatellit szekvencia alapján az Egri Borvidék
B. cinerea populációja nagyon variábilis. Nagyobb mintaszám vizsgálatával, illetve a DNS egyéb
variábilis régióinak szekvenálásával lehetőségünk lesz a fontosabb populációs paraméterek (genetikai
variábilitás mértéke, populációnagyság, a szexuális szaporodás megléte illetve gyakorisága)
meghatározására, melyek reményeink szerint megmutatják majd, hogy a szürkerothadással szemben
mennyi ideig remélhető hatékony védekezés egy adott fungiciddel. Egy nagy populáció ugyanis
nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel tartalmaz különböző fungicid rezisztencia, vagy virulencia
géneket. Egy olyan populációban pedig, ahol gyakran és rendszeresen van szexuális szaporodás a törzsek
között, gyorsabban alakulhatnak ki egyszerre többféle fungiciddekel szemben is rezisztenciát mutató
típusok.
31

Növénykórtan
GYÓGYNÖVÉNYEKEN ELŐFORDULÓ ASCOCHYTA FAJOK
NAGY GÉZA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Növénykórtani Tanszék, Budapest
Az elmúlt években a gyógy- és aromanövények betegségeit tanulmányozva Budapest-Soroksáron
és Herencsényben fekete mályvarózsa (Althaea rosea var. nigra), festő buzér (Rubia tinctorum),
közönséges bojtorján (Arctium lappa), közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare subsp.
capillaceum var. vulgare) és orvosi zíliz (Althaea officinalis) növényen 4 Ascochyta faj fellépését
figyeltem meg.
Morfológiai és tenyészbélyegek alapján a fekete mályvarózsát és orvosi zílizet fertőző kórokozót
Ascochyta malvicola Sacc., a festő buzért fertőző kórokozót A. rubiae Bub., a közönséges
bojtorjánt fertőző kórokozót A. doronici Allesch. és a közönséges édesköményt fertőző kórokozót
A. foeniculina McAlp. fajnak határoztam meg.
Az Ascochyta malvicola Sacc. fekete mályvarózsán és orvosi zílizen, az A. doronici Allesch.
közönséges bojtorjánon levélfoltosságot, az A. rubiae Bub. festő buzéron levél- és
szárfoltosságot, az A. foeniculina McAlp. közönséges édesköményen szárfoltosságot, valamint a
magvakon töppedést okozott.
A fertőzött növényrészek száradása és pusztulása következtében fekete mályvarózsán az
Ascochyta malvicola Sacc., festő buzéron az A. rubiae Bub., közönséges bojtorjánon az A.
doronici Allesch. közepes-, közönséges édesköményen az A. foeniculina McAlp. és orvosi zílizen
az A. malvicola Sacc. kismértékű kártételt okozott. Az A. foeniculina McAlp. Okozta
magtöppedés a magvak csírázását és a kelést nem befolyásolta.
Az A. doronici Allesch. és A. malvicola Sacc. piknídiumai lapított lencse alakúak, fakóbarnák
ritkán feketék. Az A. foeniculina McAlp. és A. rubiae Bub. piknídiumai gömbölydedek, feketék
ill. világosbarnák. Mind a 4 faj konídiuma színtelen, elliptikus, vagy hengeres, esetleg kissé
hajlított, 1 vagy 2 sejtű. Az A. foeniculina McAlp. konídiuma ritkán 3 sejtű is lehet.
Kórokozó Piknídium szélessége Konídium mérete
szélsőérték Átlag h. × sz. átlag
µm µm
A. doronici 50,0-150,0 92,6 5,4-11,7×2,5-3,8 8,0×3,1
A. foeniculina 62,5-212,5 127,0 7,5-16,2×3,8-6,2 12,4×4,4
A. malvicola 87,5-150,0 110,0 5,8-11,7×2,5-4,6 8,6×3,1
A. rubiae 162,0-268,8 196,1 5,0-10,0×2,1-3,3 7,2×2,8
A vizsgált Ascochyta fajok tenyészbélyegeiben lényeges eltérést nem tapasztaltam. Leonianmaláta
agar táptalajon jól tenyészthetők. A fiatalabb egykonídiumos tenyészetük piszkosfehér
színű, közepük sötétebb szürkésbarna, szélük karéjos, ritkán hullámos. Légmicélium képzés
általában bőséges. Az idős tenyészetekben termőtestek gyakran képződnek.
A kórokozók közül Boerema (1976) és Kövics (1995) nyomán elvégzett vizsgálataim alapján az
Ascochyta doronici Allesch. és az A. malvicola Sacc. fajok Phoma nemzetségbe történő
átsorolása lehetséges. A hazai irodalomban az Ascochyta foeniculina McAlp., az A. malvicola
Sacc. és az A. rubiae Bub. gombák eddigi előfordulására utalást nem találtam.
32

Növénykórtan
SZÜRKEPENÉSZ ELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSA DOHÁNYBAN TRICHODERMA
ENDOKITINÁZ GÉN SEGÍTSÉGÉVEL
KÁLAI KATALIN 1 , GICZEY GÁBOR 1 , MÉSZÁROS ANNAMÁRIA 1 ,
DÉNES FERENC 2 és BALÁZS ERVIN 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2
Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród
A gomba-betegségek elleni rezisztencia kialakítása mind a mai napig nagy kihívást jelent a
növénynemesítők számára. A biotechnológiai módszerek előtérbe kerülésével új távlatok
nyílhatnak meg ebben a kérdésben is. Ígéretes lehetőség az antifungális anyagokat termelő gének
kefejeztetése a növényben. A Trichoderma fajok gombagátló hatásukról ismertek, amely részben
annak köszönhető, hogy extracelluláris kitináz enzimeket választanak ki. A kitinázok a gombák
sejtfalát alkotó kitint hidrolizálják.
Hazai kutatások rámutattak, hogy a Trichoderma hamatum endokitináz enzime gátolja más
gombák növekedését. Úgy gondoltuk, hogy az enzim termelésért felelős gén kifejeztetése
növényekben megnövelheti azok gomba-betegségekkel szembeni toleranciáját. Hipotézisünket
először egy modell-növényen, a dohányon kívántuk alátámasztani.
A Trichoderma hamatum 42 kDa-os endokitinázát kódoló gént transzformáltuk dohány
növényekbe. A szelektív táptalajon nőtt növények morfológiailag és élettanilag nem különböztek
a vad típusú növényektől. PCR tesztek bizonyították, hogy a felnevelt növények mindegyike
tartalmazta a Trichoderma hamatum endokitináz génjét. Az üvegházi körülmények között zajló
szürkepenész-fertőzések során megállapítottuk, hogy a transzgénikus vonalak eltérő fokú, de a
kontrollhoz képest megnövekedett toleranciát mutatnak a gombával szemben. A vizsgált gén a
második és harmadik utódnemzedékből is kimutatható volt.
A pozitív eredmények alátámasztották azt a hipotézisünket, hogy Trichoderma hamatum
endokitináz gén segítségével ellenállóbb növényi vonalakat lehet létrehozni, tehát megkezdhetjük
a munkát gazdaságilag fontos növényekkel is.
33

Növénykórtan
A BURGONYA Y VÍRUS KÖPENYFEHÉRJE HIBRIDJEINEK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS
FERTŐZŐKÉPESSÉGÜK VIZSGÁLATA
BUKOVINSZKI ÁGNES 1 , REINHARD GÖTZ 2 , EDGAR MAISS 3 és BALÁZS ERVIN 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2 Biologische Bundesanstalt, Braunschweig, Németország
3 Institut für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz, Universität Hannover, Németország
A burgonya Y vírus (Potato virus Y – PVY) fertőzi a Solanaceae családba tartozó fontos
haszonnövényeket, legjelentősebb kártételei a burgonya esetében ismertek. Legalább három
általánosan elterjedt, klasszikus értelemben vett törzse létezik, de ennél több patotípust írtak le. A
hazánkban legnagyobb károkat okozó és a többihez képest túlnyomó részt jelen lévő törzs a
PVY-NTN. Ez a törzs a burgonya gumó nekrotikus gyűrűsfoltosság, az egyik legsúlyosabb
vírusos burgonyabetegség okozója.
A vírusok elleni modern védekezéshez a rezisztenciára való nemesítés a legígéretesebb út. Ehhez
azonban elengedhetetlen az adott vírus alapos ismerete, amely modern molekuláris módszerek
alkalmazása nélkül nem tekinthető kielégítőnek. Különösen az RNS vírusok esetén alapvető
fontosságú az, hogy rendelkezésre álljon a vírus fertőzőképes cDNS klónja, amely így a
vírusgenomot „manipulálható” formában tartalmazza. A PVY-ból egészen 1997-ig nem sikerült
ilyen teljes cDNS klónt előállítani, és tudomásunk szerint a kész klón felhasználásával
kapcsolatos további közlemények még nem születtek.
Célunk az volt, hogy a PVY köpenyfehérjéjének (coat protein - CP) szerepét megvizsgáljuk a
vírus egyes törzseire jellemző különböző tünetek kialakításában. Ehhez olyan hibrid vírusokat
állítottunk elő, amelyek „hátterét” a PVY-N törzs genomja alkotja, a köpenyfehérje régió pedig
más törzsek (PVY-NTN, PVY-O, ill. PVY-N-Wilga) CP-iből származik. Ezután Nicotiana
benthamiana növények „génpuskával” való inokulálásával ellenőriztük, hogy a kimérák
megtartották-e fertőzőképességüket. Több párhuzamos kísérlet után elmondható, hogy az NTN és
az O hibrid biztosan megőrizte, míg az N-Wilga hibrid esetén ez még nem bizonyított. A két új
fertőzőképes hibrid és a három szülői törzs (PVY-N, PVY-NTN, PVY-O) birtokában ezután
széleskörű gazdanövény fertőzési kísérletet indítottunk. Ennek során elsősorban olyan fajokat
kerestünk, amelyeken a hibridek egymáshoz képest eltérő, vagy a szülői vírussal azonos tüneteket
okoznak.
Négy Nicotiana fajt (N. tabacum cv. Xanthi, N. clevelandii, N. glutinosa, N. rustica), négy
Physalis fajt (Ph. floridana, Ph. pubescens, Ph. peruvianae, Ph. alkekengi), négy paradicsom
fajtát (L. esculentum cv. Manó, Marmande, Mobil, Zömök), négy burgonya fajtát (S. tuberosum
cv. Mindenes, Kisvárdai Rózsa, Gülbaba, Russet Burbank) és néhány Chenopodium fajt
inokuláltunk.
Az eddigi eredmények alapján a ’Mindenes’ burgonyafajta a hibrid klónokkal nem, míg a szülői
törzsekkel fertőzhető. A Physalis floridana – mint a legtöbb megvizsgált faj – mindegyik vírussal
fertőzhető volt, ám ebben az egy esetben tapasztaltunk jellegzetes tünetbeli különbségeket is. A
PVY-N nem okozott jól látható tüneteket a vírus jelenléte ellenére. Ezzel azonos képet mutatott a
PVY-N/NTN hibrid, ami arra utal, hogy az NTN köpenyfehérje nem meghatározó a PVY-NTN
szülőre jellemző tünetek kialakulásában. Ezzel épp ellenkező eredményt adott a PVY-N/O,
amelyen a PVY-O-ra jellemző tünetek alakultak ki, azt sejtetve, hogy itt viszont a CP
befolyásolja a törzsre jellemző tüneteket.
34

Növénykórtan
STRESSZ-VÁLASZOKBAN RÉSZTVEVŐ MAP KINÁZ JELLEMZÉSE FUSARIUM
PROLIFERATUMBAN
ÁDÁM ATTILA 1 , KOHUT GÁBOR 1 és HORNOK LÁSZLÓ 1,2
1 Szent István Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék,
MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő
2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
Gombákban a mitogén aktivált protein (MAP) kinázok három alcsoportját különböztetik meg: a
YERK1 (yeast and fungal extracellular regulated kinases), a YERK2 és az YSAPK (yeast and
fungal stress activated protein kinases) csoportot. Fejlett növénykórokozó gombákban
(Magnaporthe grisea, Claviceps purpurea) a YERK1 és YERK2 típusú MAP kinázok az
appresszórium képződésben és a biotróf kapcsolat kialakításában játszanak szerepet. Az YSAPK
csoportba tartozó MAP kinázok pedig az ozmoregulációban és a stressz-adaptációs
folyamatokban vesznek részt.
A fakultatív kórokozó, polifág, mikotoxin termelő gombákban nem sokat tudunk a
jelátviteli folyamatok e fontos elemeiről, ezért kezdtük el vizsgálni szerepüket és működésüket a
modellként kiválasztott Fusarium proliferatumban.
„In-gel kinase” módszer alkalmazásával kimutattuk, hogy különböző abiotikus stressz
faktorok (hő, ozmotikus nyomás és hidrogén peroxid) hatására ugyanaz a 49 kDa
molekulatömegű MBP (mielin bázikus protein) kináz aktiválódik a F. proliferatum
micéliumában. Ez az FpMK1-nek elnevezett fehérje hasonló funkciót tölt be, mint a M.
griseaból, a Cryphonectria parasiticaból és az élesztőgombából ismert MgOSM1, CpMK1,
illetve HOG-1 YSAPK típusú MAP kinázok, valamint az emberből származó p38 MAP kináz,
amelyek változatos abiotikus stresszhatásokra adott válaszokban játszanak szerepet.
Több, mint 40 gombaeredetű MAP kináz gén szekvenciájának elemzése alapján
azonosítottunk egy olyan, hét aminosav hosszúságú motívumot, amely az egyes gomba MAPK
alcsoportokon belül nagyfokú konzerváltságot mutatott. Ez adott lehetőséget arra, hogy
specifikus indítószekvenciákat tervezzünk, és polimeráz láncreakció segítségével klónozzuk a F.
proliferatumban kimutatott 49 kDa-os fehérje génjét. Az FpMK1 génről származtatott fehérje N-
terminális 220 aminosava 96.9, 96.1, illetve 87.8%-os hasonlóságot mutatott a MgOSM1, a
CpMK1, illetve a HOG1 fehérjével. A származtatott FpMK1 fehérjén azonosítottuk az YSAPK
alcsoportra jellemző ThrGlyTyr (TGY) kettős foszforilációs (treonin/tirozin) motívumot is; ez a
szakasz a MAP kinázok poszttranszlációs aktivációjáért felelős. Az FpMK1 TGY szekvencia
környezete (MTGYVSTR) nagyfokú homológiát mutatott a humán p38 MAP kináz hasonló
helyzetű szekvenciájával (MTGYVATR) is, annak ellenére, hogy az FpMK1 és a p38 gének
közötti általános homológia csak 50.9 %-os volt. Ez a megegyezés lehetővé teszi az FpMK1
fehérje immunológiai azonosítását is, annak igazolását, hogy az elektroforézissel kimutatott 49
kDa fehérje valóban YSAPK típusú MAP kináz.
Jelen kutatás az OTKA támogatásában valósult meg (OTKA T046529, T043221).
35

Növénykórtan
EGY REKOMBINÁNS ÉS KÖPENYFEHÉRJÉJÉBEN DELÉCIÓT HORDOZÓ SZILVA
HIMLŐ VÍRUS IZOLÁTUM JELLEMZÉSE
SZATHMÁRY ERZSÉBET 1,2 , NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA 1 , TÓBIÁS ISTVÁN 3
és PALKOVICS LÁSZLÓ 1,2
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont,
Környezetbiotechnológiai Intézet, Gödöllő
2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar,
Növénykórtani Tanszék, Budapest
3 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A szilvahimlő vírus (Plum pox virus, PPV) Európa gazdaságilag egyik legjelentősebb
víruskórokozója, amely súlyos károkat idéz elő a magyarországi szilva-, kajszi- és őszibarack
ültetvényekben. A világon több, szerológiai tulajdonságaiban különböző csoportja ismert, nemrég
az ún. rekombináns izolátumok csoportját is elkülönítették.
Korábbi munkánk során Magyarország észak-keleti részéről, helyi szilvafajtákról PPV
izolátumokat gyűjtöttünk be és vizsgáltunk meg. Vizsgálataink során a molekuláris virológia
széles körben elterjedt módszereit használtuk (totál nukleinsav-kivonás, reverztranszkripció, PCR
reakció, klónozás, western blot). A vírusgenom 3’ végét PCR reakcióval szaporítottuk fel. A
primereket úgy választottuk meg, hogy a PCR termék tartalmazza a nagy sejtmagi zárványfehérje
gén (NIb) 3’ végét, a teljes köpenyfehérje gént (CP) és a 3’nem-transzlálódó régiót (3’ UTR). Az
egyes izolátumok PCR termékeit vizsgálva közülük egy, a B1298 jelű, rövidebbnek bizonyult,
mint a többi, így azt további vizsgálatoknak vetettük alá.
Annak tisztázására, hogy nem egy PCR műtermékről van szó ezt a rövidebb köpenyfehérje gént
tartalmazó szakaszt beépítettük a korábban elkészített SK-68 vírusizolátum fertőzőképes
klónjába. A köpenyfehérje csere nem volt hatással a vírus létfontosságú életfolyamataira.
Lágyszárú tesztnövényekből össz nukleinsav-kivonást végeztünk, amit reverztranszkripció, majd
PCR követett. A PCR terméket klónoztuk és nukleinsav sorrendjét meghatároztuk.
A köpenyfehérje gén vizsgálatakor 135 nukleotid hosszúságú (45 aminosav) deléciót mutattunk
ki a gén 5’ végén. A PPV köpenyfehérjében lévő delécióra ez idáig csak három másik példa
(PPV-NAT, PPV-SH, PPV-KAZ) ismert. A B1298 izolátumban a mutáció nem érintette a
levéltetűvel való átvihetőségért felelős DAG aminosav motívumot, mivel a mutáció ez után
helyezkedett el a genomon.
Az izolátum klónozott nukleinsav szekvenciájának vizsgálata után aminosav sorrendjét
összehasonlítottuk más PPV izolátumokéval, és elkészítettük a filogenetikai törzsfát. E szerint a
B1298 izolátum a rekombináns izolátumok egy tagja.
A B1298 izolátum levéltetűvel való átvihetőségét is vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy ez az
izolátum hasonló hatékonysággal vihető át, mint más delécióval nem rendelkező izolátum.
Számítógépes analízis segítségével elkészítettük a B1298 izolátum CP-jének feltételezett
harmadlagos szerkezetét. A mutáció nem eredményez strukturális változást a fehérje
szerkezetében.
A B1298 izolátum kimutathatóságát különböző cégek által forgalmazott poli- és monoklonális
antitestekkel teszteltük. A felhasznált antitestektől függően eltérő eredményeket kaptunk,
bizonyos antitestek esetében az izolátum rossz hatékonysággal volt kimutatható.
36

Növénykórtan
MEDICAGO TRUNCATULA GAERTNER, MINT A SUNNHEMP MOSAIC VIRUS
(SHMV, GENUS: TOBAMOVIRUS) KISÉRLETI GAZDANÖVÉNYE
VÁRALLYAY ÉVA 1 , SALAMON PÁL 2 és BURGYÁN JÓZSEF 1
1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő
2 Berkesz, Rákóczi út 14.
A hüvelyesek (Leguminosae) családjához tartozó Medicago truncatula a lúdfű
(Arabidopsis thaliana) mellett a növényi genomika egyik legfontosabb modell növénye.
Génfunkcióinak (pl. a fejlődésbiológiai és a kórokozókkal szembeni rezisztenciát biztosító
mechanizmusok) tanulmányozásához olyan vírus-vektor kifejlesztésére volt szükség, mely
lehetővé teszi a géncsendesítés (gene silencing) jelenségének felhasználását. Ezeket a kutatásokat
hátráltatta, hogy a M. truncatula vírusokkal szembeni fogékonyságát és/vagy ellenállóságát eddig
nem vizsgálták. Ezért nem állt rendelkezésre olyan vírusvektor, melynek segítségével a növénybe
genetikai transzformáció nélkül különböző gének juttathatók. A módszerrel növényi gének is
kiüthetők, így a hiánymutánsok fenotípusából következtethetünk a növényi gének funkcióira.
A M. truncatula vírusfogékonyságának tanulmányozásához a növény különböző
ökotípusait a Tobamovirus genushoz tartozó Tobacco mosaic virus (TMV), Tomato mosaic virus
(ToMV) és Sunnhemp mosaic virus (SHMV) izolátumaival fertőztük. Megállapítottuk, hogy fenti
vírusok a növényen tüneteket nem okoztak. Biotesztekkel kimutattuk, hogy a M. truncatula nem
gazdanövénye a TMV-nek és a ToMV-nek, azonban szisztémikusan fogékony az SHMV
fertőzésére. Az SHMV-t a fertőzött növényekből Northern hibridizációval is kimutattuk.
Vírusvektor kifejlesztéséhez az SHMV-t klónoztuk és fertőzőképes transzkriptumot
készítettünk. A zöld fluoreszcens fehérjét (GFP-t), illetve annak darabját tartalmazó vírusvektor
géncsendesítő tulajdonságát GFP transzgénikus N. benthamiana növényen teszteltük. A vektor
hatékony volt, így tesztelése M. truncatula-n is elkezdődött.
A M. truncatula – SHMV gazda-vírus kapcsolatot először állapítottuk meg és használtuk
genetikai vizsgálatokhoz.
37

Növénykórtan
A BAKTÉRIUMOK ÁRULKODÓ JELEI: MI ALAPJÁN ISMERIK FEL A NÖVÉNYEK
A BAKTÉRIUMOKAT?
VARGA GABRIELLA J., OTT PÉTER G. és KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Az indukált növényi védekezési mechanizmusokat az idegen felismerése alapján két csoportba
sorolhatjuk: 1. Általános elicitorok (PAMP- Pathogen Associated Molecular Patterns)
felismerésén alapuló általános rezisztencia (basal resistance), 2. Avirulencia faktorok
felismerésén és R-fehérjék által közvetített rezisztencia, mely többnyire hiperszenzitív reakcióval
jár. Az általános rezisztencia a legősibb védekezési mechanizmus. Az evolúció során
fennmaradását és jelentőségét annak köszönheti, hogy azonnal felismeri és néhány óra alatt
visszaszorítja a növényi szövetekbe jutó mikróbákat. A baktériumok, vírusok és gombák nem
tudják elkerülni a növények általi felismerést, mivel nem nélkülözhetik az általános elicitorokat.
Az általános rezisztencia jelenlétét és létjogosultságát a szaprofiton mikroorganizmusok –
növény-kapcsolat példáján is nyomon követhetjük. Az általános rezisztencia során megfigyelhető
jellemző vonások dohányban két, egymással összefügésben álló, fő jellemzőiben mégis
különböző szakaszra utalnak: a gyorsan kialakuló, korai általános rezisztenciára (továbbiakban
KÁR) és az egy-két nap elteltével megjelenő, késői általános rezisztenciára. Mivel a felismerés és
gyorsaság kulcsszerepet játszik az általános rezisztencia sikerességében, kísérleteink elsődleges
célja a KÁR elicitorának vagy elicitorainak meghatározása volt. Korábban leírtunk két kitináz
fehérjét, melyek megjelenése a dohány sejtközötti folyadékában a KÁR-hoz kapcsolható.
Kísérleteinkben az állati – és részben a növényi – immunkutatásokból ismert elicitorok KÁR
indukcióját vizsgáltuk. A vizsgált elicitorok a flagellin, hideg-sokk fehérje, peptidoglükán,
lipopoliszacharid voltak.
Megvizsgáltuk a baktériumok ostorának fehérje alkotórészét képző flagellin szintetikus, 15
aminosav hosszúságú peptidjének KÁR indukcióját. Azonban ez nem bizonyult rezisztencia
elicitornak dohányban. A flagellin 22 aminosavas peptidje indukálta a kitinázokat és a KÁR-t is.
A gram-pozitív Micrococcus lisodeicticusból tisztított hideg-sokk fehérje és peptidoglükán
elicitor szerepét nem sikerült egyértelműen kimutatni. A teljes baktérium sejtek kitináz
indukciója jóval felülmúlta az önmagukban növénybe injektált elicitorok általi kitináz indukciót.
A gram-negatív baktériumok sejtfalának lipopoliszacharid (LPS) alkotóeleme gyengén indukálta
a kitinázokat, és azok időbeli megjelenése a sejtközötti folyadékban nem esett egybe a KÁR
várható megjelenésével. A flagellin növénybe injektálásával a kezelt területen hatékony általános
rezisztenciát indukáltunk. Azonban a Micrococcus lisodeicticus baktérium nem rendelkezik
ostorral, ezért a flagellint nem mondhatjuk egyedüli elicitornak. Teljes baktériumsejtek növénybe
injektálása esetén a növényben reakciók sokasága fejti ki együttes hatását. A KÁR elicitorainak
meghatározásával elkerülhető a teljes baktériumsejtek használata, és az egyes felismerési
reakciók, jelátviteli utak külön-külön tanulmányozhatóvá válnak.
38

Növénykórtan
GENOMSZINTŰ TRANSZKRIPCIÓS VÁLTOZÁSOK BAKTÉRIUM FERTŐZÉST
KÖVETŐEN KIALAKULÓ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ
SORÁN MEDICAGO TRUNCATULA NÖVÉNYBEN
BOZSÓ ZOLTÁN 1 , SZATMÁRI ÁGNES 1 , KONDOROSI ÉVA 2 ,
KONDOROSI ÁDÁM 2 és KLEMENT ZOLTÁN 1
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2 Institut des Sciences du Vegetal, Gif-sur-Yvette, Franciaország
A baktériumok növényi szövetbe jutása után a növényi védekezési reakciók közül az idegen
molekulák felismerésén alapuló általános védekezési reakció alakul ki elsőként. Az általános
védekezési reakció kialakulásának gyorsasága (néhány óra) következtében hatékonyan képes gátolni
a bejutott mikroorganizmusok szaporodását. A baktériumok esetében, a sejtek felszínén általánosan
megtalálható molekulák felismerése a kiváltóka ennek a fajta védekezési módnak. Mivel ezek az
általános sejtfelszíni faktorok a patogén és a nem-patogén baktériumok esetében is megtalálhatóak,
így az általános védekezési reakció mindkét esetben aktiválódik. Ezen kívül a patogén baktériumok
esetében a kórokozó képesség kialakításában résztvevő (többnyire fehérje természetű) molekulák
rezisztencia gének közvetítette felismerése további védekezési reakciókat vált ki, amely sokszor a
növényi sejtek elhalásához (HR) vezet. Az általános, és a patogének indukálta specifikus reakciók
(HR) egymást kiegészítve, egymással kölcsönhatásban alakítják ki a növény védekezését.
Az általános védekezési reakció kialakulása igen összetett folyamat, melynek létrejöttéhez számos
növényi gén aktivitásának megváltozása (és fehérjévé történő átíródása) szükséges, melyekről
viszonylag kevés ismeretünk van. A génaktivitás változások genomi szintű vizsgálata az egyik első
lépés ezen védekezési reakció pontosabb megismeréséhez. A transzkripciós változásokat Medicago
truncatula levélszövetből nyert mintákban vizsgáltuk a Medicago közel 16000 génjének próbáját
hordozó microarray segítségével. A fertőzéseket a Pseudomonas syringae pv. syringae vad típusú
(HR-t kiváltó), és annak HR-negatív mutáns törzsével, illetve a Sinorhizobium meliloti-val végeztük.
A génaktivitás-változásokat korai (a fertőzést követő 6. órában) és késői (a fertőzést követő 24.
órában) vett mintákban elemeztük.
Általánosan elmondható, hogy a baktériumfertőzésnek már a korai fázisában igen széleskörű, több
száz gén aktivitását megváltoztató transzkripciós változások történnek. A vártaknak megfelelően a
HR-t kiváltó baktérium okozta a gének aktivitásában a legintenzívebb változást, azaz egy-egy adott
gén esetében a legnagyobb mérvű aktivációt vagy repressziót. A HR-negatív P. syringae baktérium
ennél kisebb, míg a S. melioti a legkisebb mértékű változást váltotta ki. A HR-negatív baktériummal
kezelt késői (24 órás) mintákban a növényi válasz lecsengését figyelhettük meg. Ekkor kevesebb gén,
kisebb génaktivitás-változást mutatott a kontrollhoz képest.
A megváltozott aktivitású gének funkció szerinti csoportosítása azt mutatja, hogy az általános
védekezési reakció kialakulása során, a különböző növényi folyamatokhoz kapcsolható gének széles
skáláján történtek változások. Aktiválódtak pl. a sejt antioxidáns/méregtelenítési reakcióiban, a
növényi sejtfal felépítésében, erősítésében résztvevő gének. Számos jelátvitelben résztvevő gén,
transzkripciós faktor, transzport folyamatban résztvevő, és természetesen már korábban a kórokozók
elleni védekezésben leírt gének aktivitása megváltozott. A fokozott növényi fehérjeszintézis igényét a
riboszóma és egyéb, ezzel kapcsolatos gének megnövekedett átírása szolgálta. A fotoszintézishez
kapcsolható gének átíródása viszont átmenetileg gátol volt a fertőzések után.
Ezek a vizsgálatok lehetőséget teremtenek az egyes gének, illetve géncsoportok szerepének későbbi
részletesebb feltárásához, és az általános védekezési folyamat kialakulásának alaposabb
megismeréséhez.
39

Növénykórtan
A KÖRNYEZETI HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A BAKTÉRIUMOK ÁLTAL PAPRIKA
NÖVÉNYEKBEN INDUKÁLT VÉDEKEZÉSI MECHANIZMUSOK ÉS AZ EHHEZ
KAPCSOLHATÓ FEHÉRJÉK MEGJELENÉSÉRE
BESENYEI ESZTER, OTT PÉTER G, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD,
SZATMÁRI ÁGNES, VARGA GABRIELLA J és KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A korai általános rezisztencia a baktérium-növény kapcsolatban kialakuló gyors, első vonalbeli,
nem-specifikus növényi védekezési mechanizmus. Lokális folyamat, amely szaprofiton
baktériumokkal a hiperszenzitív reakciótól (HR) függetlenül indukálható. Gátolja a szövetek
sejtközötti járataiba került kórokozó és nem kórokozó baktériumok szaporodását. Ezért egy
későbbi felülfertőzés által okozott HR megjelenését is gátolja, de fogékony kapcsolatban nem
képes megakadályozni a betegség kialakulását.
Szabályozott körülmények között bizonyítottuk, hogy mind az általános rezisztencia mind a HR
kialakulása erősen függ a hőmérséklettől. A 30 o C-on tartott paprika növényeken mindkét
védekezés 24 órán belül kialakul. Ezzel ellentétben 5 o C-on a fertőzést követő két napon belül
egyik védekezési válasz sem mutatható ki. Az általános rezisztenciát a HR-től függetlenül
indukáló szaprofiton Pseudomonas fluorescens (Pf) valamint az általános rezisztenciát és a HR-t
együttesen kiváltó hidegtűrő, opportunista patogén Pseudomonas syringae pv. syringae (Pss) 30
és 5 o C-on tartott paprika növényekben mért szaporodásgörbéje a tüneti megfigyeléseinket
alátámasztotta. Az általános rezisztencia a Pf koncentrációját 30 o C-on gyorsan csökkenti. A Pss
kezdeti szaporodását pedig az általános rezisztencia és a HR együttes hatása képes letörni. Ezzel
ellentétben a szélsőségesnek tekinthető 5 o C-on, egyik védekezés sem hatékony a paprika
levélszövetébe injektált baktériumokkal szemben.
Eddigi eredményeink alátámasztására megkezdtük a baktériummal kezelt levélszövetből kinyert
intercelluláris folyadék (IWF) proteomikai vizsgálatát. Natív és denaturáló körülmények között
tanulmányoztuk a baktérium sejtek közvetlen környezetében bekövetkező enzimatikus
változásokat. 30 o C-on az általános rezisztencia és a HR esetében gyors és azonos mértékű kitináz
aktivitás növekedést tapasztaltunk. Az általános rezisztencia működésekor a kitináz aktivitás a
fertőzést követő 24 órára elérte a maximumát és 72 óra múlva lecsengett. A HR kialakulásakor a
legmagasabb kitináz aktivitást a fertőzést követő 48 óra múlva mértük, de a későbbi vizsgált
időpontokban is magas maradt. A baktériumkezelések hatására a kitináz aktivitás 5 o C-on a
vizsgálat folyamán (8-120 óra) mindvégig alacsony maradt. A 30 o C-on tartott, baktériumokkal
kezet növények sejtközötti folyadékában a peroxidáz aktivitás is megemelkedett. A két
baktériumos kezelés között nem volt különbség. Azonban 5 o C-on a peroxidázok aktivitása is
gyenge maradt.
Denaturáló körülmények között az általános rezisztenciához kapcsolható markereket is találtunk,
melyek erőssége, időbeli lefutása párhuzamba állítható a paprika baktériumok által indukált
védekezésével.
40

Növénykórtan
ANTIOXIDÁNSOK SZEREPE AZ ÁRPA LISZTHARMAT-ELLENÁLLÓSÁGÁBAN
HARRACH BORBÁLA, FODOR JÓZSEF és BARNA BALÁZS
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Előzetes kísérleteink szerint árpában a hiperszenzitív reakciót (HR) mutató, nekrózissal járó
lisztharmat-rezisztencia esetében fokozódik az oxigén reaktív származékainak (szuperoxid-gyök,
hidrogén-peroxid, hidroxil-gyök) képződése és a lipid-peroxidáció. Ugyanakkor a HR-t nem
mutató, vagyis az mlo gén által kódolt, nem-specifikus rezisztencia esetében nem ismert az
antioxidáns kapacitás szerepe. Kísérleteink során összehasonlítottuk a lisztharmat-fogékony
’Ingrid’ fajtát az Mla, Mlg (mindkettő HR-típusú rezisztenciát kódoló) vagy mlo rezisztenciagént
hordozó, közel-izogén rezisztens árpa-vonalakkal.
Spektrofotométerrel vizsgáltuk a legfontosabb antioxidáns enzimek aktivitását (kataláz,
aszkorbát-peroxidáz, gvajakol-peroxidáz, glutation-reduktáz, glutation-S-transzferáz,
dehidroaszkorbát-reduktáz) és nem-enzimatikus antioxidánsok koncentrációját (aszkorbinsav és
glutation oxidált és redukált formáit) lisztharmat-fertőzött árpalevelekben.
Fertőzés hatására az antioxidáns enzimek aktivitása általában nőtt, legnagyobb mértékben a
fogékony árpában. A kataláz aktivitása szignifikánsan nem változott, a dehidroaszkorbátreduktázé
viszont csökkent a fertőzetlen kontrollhoz képest. Az mlo gént hordozó árpában
indukálódott leghamarabb a gvajakol-peroxidáz a lisztharmat-fertőzés után.
Az előadásban tárgyaljuk a megváltozott aktivitású antioxidánsok közötti összefüggéseket és
ezek lehetséges hatását a lisztharmat elleni rezisztenciára.
A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.
41

Növénykórtan
KÓROKOZÓ BAKTÉRIUMOK ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSA ÉS VIRULENCIÁJA
FODOR JÓZSEF, KÜNSTLER ANDRÁS, YASSER M. HAFEZ és KIRÁLY ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Előzetes adatok azt mutatják, hogy egyes baktérium kórokozók virulenciája és antioxidáns
aktivitása között ok-okozati összefüggés van. Ezt az elképzelést alátámasztja az a tény, hogy pl.
az Agrobacterium tumefaciens kataláz aktivitása igen nagy és nincs ellene ható gazdanövény
fajtarezisztencia. Ebből az következik, hogy a fertőzés után a növényben felhalmozódó
prooxidánsok (O 2
•¯, H 2 O 2 , OH • ) káros hatását a nagy antioxidáns kapacitással rendelkező
kórokozó ellensúlyozni tudja. A katalázon kívül vizsgáltuk a kórokozók szuperoxid-dizmutáz
aktivitását is, mely szintén magasabbnak bizonyult az Agrobacterium tumefaciens esetében.
Kísérleteinket kiegészítettük az eltérő virulenciával illetve antioxidáns kapacitással rendelkező
baktériumok hidrogén-peroxiddal szembeni érzékenységének vizsgálatával is.
Kísérleteinkbe különböző Pseudomonas, Erwinia és Agrobacterium fajokat vontunk be.
A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.
42

Növénykórtan
BÚZA SZÁRTŐMARADVÁNYOK MIKROGOMBA EGYÜTTESE ORSZÁGOS
MINTÁK ALAPJÁN
FISCHL GÉZA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A fertőzött növényi maradványok fontos primér fertőzési forrást jelentenek bizonyos betegségek
esetén. Ezek közé tartozik a búzatarlón visszamaradt szalma, de méginkább a búza szártő. Ezeken
a növényi maradványokon, különösen ha azokat nem sikerült megfelelő módon bedolgozni a
talajba, következő év tavaszára több kórokozó ivaros és ivartalan szaporítóképlete is kialakul.
A tervezett vizsgálatok célja, hogy az ország területéről a megyei Növény- és Talajvédelmi
Szolgálatok szakembereinek segítségével begyűjtött búza szártő minták milyen mértékben
"hordozzák" a primér fertőzési forrásokat.
A beküldött mintákat megfelelő előkészítés után nagyméretű Petri-csészékben kialakított
(kétrétegű nedvesített szűrőpapírra műanyag szunyogháló került, majd erre történt a minták
ráhelyezése) nedveskamrában, termosztátban inkubáltuk. A 2. és 4-5, napokon a vizuális
vizsgálat után közvetlen mikroszkópi vizsgálatot végeztünk. Számos esetben tiszta tenyészetek
előállítására is sor került, elsősorban a fajszintű identifikálás céljából. Az azonosítot
gombanemzetségek fajairól Flex-cam videokamera segítségével közvetlenül számítógépre
kerültek a mikrofotók.
Eredmények: 2004. tavaszán összesen 81 minta vizsgálatára került sor, amelyről 31
gombanemzetséget mutattunk ki. A leggyakoribb gombanemzetségek megoszlása: Alternaria
(79%), Pleospora (64%), Pyrenophora (26%), Rhizoctonia (21%), Fusarium (16%), Bipolaris
(8%). A Pyrenophora nemzetség jellegzetes pszeudotéciumait és érett aszkospóráit 21 mintából
sikerült kimutatni. Néhány esetben a pszeudotécumok felületén közvetlenül megindult a
konídiumok képződése (anamorf: Drechslera). Fontosabb azonosított kórokozó fajok:
Pyrenophora tritici-repentis, Fusarium avenaceum, F. semitectum, F. graminearum, Bipolaris
sorokiniana. A várttal ellentétben egyetlen mintából sem lehetett kimutatni a Gibberella
nemzetség peritéciumait. Az Alternaria nemzetség következő fajait azonosítottuk: A. alternata, A.
tenuissima, A. infectoria). További vizsgálatot igényel a Rhizoctonia, továbbá a vizsgált
mintákból általunk kimutatott piknídiumos gombák (Phoma, Diplodia, Stagonospora, Ascochyta
nemzetségek) fajainak azonosítása. Egy-egy mintában fordult elő a Drechslera biseptata és a
Curvularia lunata var. aeria gombafaj. Mindkét faj új hazai adatnak minősül a búza esetében. A
következő szaprotróf gombanemzetségek azonosítására került sor: Penicillium, Stachybotrys,
Periconia, Gonatobotrys, Dendryphion, Pythomyces, Cladosporium, Geotrichum, Chaetomium,
Epicoccum, Stemphylium, Dictyosporium, Helicomyces.
Összefoglalva a vizsgálatok eredményeit megállapítható, hogy a búza betegségeit okozó
gombafajok (Pyrenophora, Fusarium, Bipolaris fajok) fennmaradva a fertőzött
tarlómaradványokon, jelentős primér fertőzési forrásul szolgálnak.
43

Növénykórtan
TERMESZTETT FŰFÉLÉK SZEMTERMÉSÉNEK GOMBAFERTŐZÖTTSÉGE
VARGA ZSOLT és FISCHL GÉZA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A hazai fűmagtermesztés az Európai Uniós tagállamokhoz való csatlakozásunk során
jelentős mértékben megemelkedhet. A szabadabbá vált nemzetközi kereskedelem révén
országunkba érkező fűvetőmagtételekkel esetlegesen olyan kórokozók is bejuthatnak, amelyek
eddig hazánkban még nem fordultak elő. A termesztett fűfélék gombabetegségeiről, illetve a
szemterméseken előforduló gombakórokozókról hiányosak ismereteink, ezen a területen
fellelhető irodalmi adatok szegényesek.
Vizsgálataink során azt tűztük ki célul, hogy különböző fűfajok, illetve fajták szemtermésének
gombafertőzöttségét megállapítsuk. A kísérletek során az egyes fűfajták csírázási százalékának
megállapítására is sor került. Összefüggést próbáltunk keresni a szemek csírázása és
gombafertőzöttsége között.
Vizsgálatainkat a Növénykórtani és Növényvirológiai Tanszék laboratóriumában
végeztük. A szükséges fűvetőmag mintákat a Genetika és Növénynemesítés Tanszék, valamint a
szombathelyi Polder Kft. biztosította számunkra. Munkánk során 5 fűfaj (angolperje, csomós
ebír, vörös csenkesz, nádképű csenkesz, réti perje) 13 fajtáját vizsgáltuk.
A csíráztatást az egyes fűfajokra vonatkozó MSZ 6354 számú szabvány előírásai alapján
végeztük. A Petri-csészéket és a szűrőpapírokat a vizsgálatok előtt 60 °C-on 3 órán keresztül
sterilizáltuk a kontamináció elkerülése érdekében. A csíráztatás szobahőmérsékleten, természetes
megvilágítás mellett történt. A csírázási erély és a csírázási százalék megállapításával egyidejüleg
végeztük el a mikológiai értékelést is. A mikológiai értékelés során a csírázott szemeket először
sztereomikroszkóp alatt 45x-es nagyításon vizsgáltuk. A fertőzött szemeket feljegyeztük, majd
fénymikroszkópos vizsgálatokat (64x-es; 200x-os nagyítás) végeztünk. A határozás során a
gombaképletekről számítógépes felvételeket készítettünk.
Egyes fűfajtáknál meglehetősen erős gombafertőzöttséget tapasztaltunk. A nádképű csenkesz
Strand fajta esetében az összes gombafertőzöttség 94,75 % volt. A legkisebb gombafertőzöttséget
(2,5 %) a réti perje Balin fajta esetében tapasztaltunk.
A magtételekről a gyakoriság sorrendjében többek között a következő gombanemzetségeket,
illetve fajokat mutattuk ki: Alternaria altarnata, Epicoccum nigrum, Cladosporium
sphaerospermum, Drechslera siccans, Drechslera biseptata, Stemphylium botryosum, Fusarium
semitectum. Új, hazai vonatkozásban még nem közölt gombafajokat, illetve nemzetségeket is
sikerült azonosítanunk (Curvularia lunata, Septonema sp., Embellisia sp., Ulocladium sp.,
Pithomyces sp.).
A csírázási százalék és a gombafertőzöttség közötti összefüggést bizonyító matematikai
vizsgálatok folyamatban vannak.
44

Növénykórtan
ÚJ KÓROKOZÓ GOMBA A BIRSEN
PINTÉR CSABA 1 , FISCHL GÉZA 1 és VAJNA LÁSZLÓ 2
1 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Az „Ormánság Alapítvány” felkérésére a Duna-Dráva Régióban rendszeres növényvédelemben
nem részesített szórványkertekben növényi kórokozókra vonatkozó kezdeti felmérő vizsgálatokat
folytattunk 2004. év őszén.
A felmérések során a Régióba tartozó egyik kisközség határában felfigyeltünk egy, a birsen
fellépő barna levélfoltosodásra, amelyet kezdetben (tüneti vizsgálat) a birs diplokarponos
betegségének (Diplocarpon mespili, anamorf: Entomosporium mespili) véltünk.
A laboratóriumi nedveskamra, majd mikroszkópos vizsgálatok alkalmával azonban egyértelműen
kiderült, hogy nem a fent említett kórokozóról van szó.
A kezdeti mikroszkópos vizsgálatokat követően a vonatkozó szakirodalmak áttanulmányozása
után bebizonyosodott, hogy olyan gomba-kórokozóval állunk szemben, amelyet Magyarországon
még nem azonosítottak, nem írtak le.
A kórokozó gomba a Myriellina cydoniae (Desm.) Höhn nevű acervuluszos, ill. acervulusz
jellegű sztromatikus termőtesttel rendelkező gombafaj.
A fentieken túlmenően a meglepő az volt, hogy a gomba 70-80 %-os fertőzést okozott a
lombozaton, tehát a birsen gyakorlatilag járványszerűen lépett fel.
A leveleken szabálytalan alakú, viszonylag nagyméretű (0,5-2 cm-es), összefolyó sötétbarna
foltok alakultak ki, a foltokon pedig idővel szürkésfehér „penész-szerű” képletek jelentek meg,
amelyek tulajdonképpen a gomba acervulusz telepében megjelenő konídiumtömegek. A
konídiumok világosak, sima felszínűek, kissé szabálytalanok, megnyúltak, 3-6 sejtűek
(hyalophragmiae), lekerekített végűek, az alapi részük vaskosabb, esetenként enyhe oldalsó
kitüremkedéssel. Méretük: 10-22x3-5 µm. Megjegyezzük, hogy a nekrotizálódott foltokon
gyakran igen kisméretű fekete piknídiumszerű képletek is megjelentek. Ezek szerepe még nem
tisztázott.
Az előadásban részletesen bemutatásra kerülnek a gomba birsleveleken előidézett tünetei,
továbbá a mikroszkópos vizsgálatok eredményei.
A szerzők a kórokozó gombával a jövőben további vizsgálatokat (kitenyésztés, visszafertőzések,
elterjedés stb.) terveznek, hogy tisztázzák az új kórokozó tényleges jelentőségét.
45

Növénykórtan
RÉGI HATÓANYAGOK ÚJ KOMBINÁCIÓBAN A SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN
SCHMIDT ÁGNES 1 , CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ 2 , RÁBAI ANDREA 3 és
KEREKES GÁBOR 4
1 Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger
2 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs
3 Veszprém Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Csopak 4 Dow AgroSciences
Hungary Kft., Budapest
A szőlőlisztharmat elleni védekezés évről évre folyamatos kihívást jelent a szőlőtermesztők számára.
Az ivaros áttelelési mód dominanciájának erősödése az ivartalan átteleléssel szemben, csapadékos
esztendőkben is súlyos lisztharmat járványok kialakulásához vezetett. Az aszkospórás fertőzésnél a
gomba korai és diszkrét megtelepedés után, a levélzeten képes még a virágzás előtt jelentősen
felszaporodni és súlyos fürtfertőzést kiváltani. A 2004-ben kialakult lisztharmat járvány is elsősorban
aszkospórás fertőzésből indult.
2004 tavaszán engedélyezetési vizsgálat keretében 2 helyszínen, Egerben és Hosszúhetényben
állítottunk be kisparcellás kísérleteket két engedélyezett hatóanyag, a quinoxifen és a myclobutanil
(45+45 g/l) gyári kombinációjával szőlőlisztharmat ellen. A készítményt 100 ppm és 125 ppm
koncentrációban (4,5+4,5 ppm a.i. ill. 5,6+5,6 ppm a.i.), háti permetező géppel juttattuk ki. Az
összehasonlító kezelés a Kristály IQ (quinoxifen 6,5 ppm dózisban), a Systhane 12 E (myclobutanil
4,5 ppm ill. 5,6 ppm dózisban), egy másik azol, egy strobilurin, valamint két a gyakorlat által követett
technológia (szterol inhibitorok és strobilurinok) volt. A kísérleti kezeléseket Hosszúhetényben
Kékfrankos fajtában 4-6 leveles állapotban kezdtük és 13-15 naponta borsó nagyságú bogyó állapotig
folytattuk. Egerben Leányka fajtában egy kontakt kénes kezelés után a fürtkezdemények
növekedésétől, szintén 13-15 naponta, fürtzáródásig folytak a kísérleti kezelések. Az időzítésen kívül,
a lisztharmat fertőzési nyomásban is nagy különbség volt a két kísérleti helyen, ez jelentősen
befolyásolta az eredmények alakulását is.
Hosszúhetényben a lisztharmat levéltüneteit az első kezelés után észlelték, a bogyón pedig csak a
kísérleti kezelések után jelentek meg az első tünetek. A fertőzöttség gyakorisága fürtzáródáskor
94,3%, erőssége 41,9 % volt. A preventív védekezés hatására a quinoxifen + myclobutanil
kombinációval kezelt parcellákon, erős fertőzési nyomás mellett sem jelent meg a lisztharmat és a
standard kezelések hatékonysága is jó volt.
Egerben az első kezelés időpontjában a levelek fonáki részén már megindult a szőlőlisztharmat
felszaporodása. Az egész tenyészidőszak alatt erős és folyamatos volt a fertőzési nyomás, a fürtökön
már kötődés után 96%-os gyakorisággal 40,52%-os erősségű volt a lisztharmat fertőzés, és
fürtzáródásig csaknem 100%-os erősséget ért el. A csapadékos és hűvös időjárás a fürtök növekedését
lelassította, kitolva ezzel a lisztharmatra érzékeny fenológiai stádiumot. A lombozat növekedése
viszont rendkívül intenzív volt az egész vegetáció alatt. Ilyen körülmények között a felszívódó
készítmények a csúcsirányú vándorlás miatt felhígultak, a csak triazolokkal kezelt parcellákon erős
fürtfertőzés alakult ki. Megbízható hatékonyságot csak a több hatásmóddal rendelkező, vagy a
kutikula viaszrétegében megkötődő, hosszú hatástartamú készítmények (pl.: Kristály IQ)
biztosítottak.
Az új quinoxifen + myclobutanil kombináció rendkívül erős fertőzési nyomás mellett, 2 hetes
permetezési fordulóval is megbízható, kiváló védelmet nyújtott a szőlőlisztharmat ellen. Az öt
egymást követő permetezésből álló technológia statisztikailag felülmúlta a tisztán azol és tisztán
strobilurin hatóanyagokra alapozott védekezést, valamint az egyik gyakorlatban alkalmazott
technológiát. A másik technológiához képest nem tudtunk szignifikánsan jobb eredményt elérni.
46

Növénykórtan
A KÉMIAI VÉDEKEZÉS ÚJABB LEHETŐSÉGEI A SZŐLŐ LISZTHARMATGOMBA
PRIMER INOKULUMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE
FÜZI ISTVÁN 1 és HOFFMANN PÉTER 2
1 BASF Hungária Kft., Budapest
2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
Az újabb kutatások hazánkban is igazolták, hogy a tenyészidőszakban végzett rendszeres
kémiai védekezés befolyásolja a szőlő lisztharmatgombájának (Erysiphe necator Schwein)
kleisztotéciumképződését. A hatékony védekezési programokkal jelentősen csökkenthető a
következő évi primer inokulum mennyisége. 2003/2004. évi vizsgálatainkban arra kerestünk
választ, milyen hatása van a szüret utáni védekezésnek a gomba kleisztotéciumképződésére, a
termőtestek beérésére, termékenységére, lemosódására és áttelelésére.
Szabadföldi kísérletünkben több fungicidet (kén, mészkénlé, dinokap, penkonazol,
kresoxim-metil, pyraklostrobin és boscalid) teszteltünk e szempontok szerint. A lombpermetezés
2003. szeptember 25-én, három nappal a szüret után történt. A gombaölő szereket hektáronként
500 liter (a kén és a mészkénlé esetében 500 és 1000 liter is) lémennyiséggel juttattuk ki. A
védekezés idején a levelek színét közel 50 %-os mértékben borította a lisztharmatbevonat, de a
fertőzöttség a továbbiakban már nem növekedett. A levelek színén hozzávetőlegesen 28000 db, a
fonákán pedig 13000 db kleisztotéciumot számoltunk meg 1000 cm 2 -enként. A termőtestek zöme
még éretlen volt. A védekezést követő 20 nap során, a kezeletlen tőkék levelein az éretlen
kleisztotéciumok fokozatosan beérték, ugyanakkor újak már csak kis számban képződtek. Az
érett termőtestek egy jelentős hányada – elsősorban a levelek színéről – az esőzések
következtében lemosódott.
A kezelések hatására a gomba micéliuma és vele az éretlen kleisztotéciumok elhaltak,
függelékeik elcsökevényesedtek. Egyes termőtestek, ha be is értek, kevesebb aszkospóra
képződött bennük. Az éretlen kleisztotéciumok elpusztítása tekintetében a leghatékonyabb
kezelések a pyraklostrobin, a 2 %-os mészkénlé (1000 l/ha) és a dinokap voltak. Húsz nappal a
védekezés után az érett termőtestek száma ugyancsak az e hatóanyagokkal kezelt tőkék
lombozatán csökkent a legjelentősebben. Hatástalan volt a penkonazol, és közepes hatékonyságú
a többi kezelés. A tőkéken maradt érett termőtestekben az aszkospórák számát a pyraklostrobinkezelés
redukálta legnagyobb mértékben, de számottevően csökkent az aszkospóraszám a
kresoxim-metil, a mészkénlé, a kén (nedvesítőszerrel kombinálva) és a dinokap kijuttatását
követően is. Mindezen előnyös hatások mellett hátrányként értékelhető, hogy a termőtestek
lemosódása a kezeléseknek tulajdoníthatóan fokozódott. Élenjárók e tekintetben is a
pyraklostrobin-, a dinokap- és a mészkénlé-kezelések voltak, egyedül a penkonazol-kezelés nem
növelte a lemosódást.
A 2004-es év tavaszán kezelésenként meghatároztuk a tőkék törzsére lemosódott s ott
áttelelt termőtestek számát, majd később az induló fürtfertőzöttség mértékét is. Azokon a tőkéken
volt legalacsonyabb az áttelelt kleisztotéciumok száma, amelyeket a szüret után 2 %-os
mészkénlével (500 l/ha), pyraklostrobinnal vagy kénnel (500 l/ha, nedvesítőszerrel kombinálva)
kezeltük. A fürtök fertőzöttsége a pyraklostrobin-, a mészkénlé- (1000 l/ha), a kén- (1000 l/ha) és
a boscalid-kezelések után csökkent legjelentősebben, mintegy 70-85 %-os mértékben.
Vizsgálataink alapján gyakorlati jelentősége elsősorban a mészkénlé szüret utáni
alkalmazásának lehet az inokulum gyérítése céljából, de a kén (nedvesítőszerrel kombinálva) is
számításba vehető. A védekezést célszerű a kleisztotéciumképződés kezdetére időzíteni, amikor
az érett termőtestek száma még csekély. Korai szüretnél jobbak az esélyeink.
47

Növénykórtan
ÁLVIRÁGKÉPZŐDÉST INDUKÁLÓ SZISZTÉMIKUS ROZSDAGOMBA FERTŐZÉS
FŰZLEVELŰ KUTYATEJEN (EUPHORBIA SALICIFOLIA HOST.)
TŐKÉS ÁGNES
Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Növénykórtani Osztály, Budapest
A pontus-pannóniai flóratartományban honos fűzlevelű kutyatej (Euphorbia salicifolia Host.)
középhegységeinkben gyakrabban, síkvidéken nyílt helyek középszáraz rétein, tápanyagban
gazdag legelők társulásaiban szórványosan fordul elő. Közepesen ritka évelő faj. Ezen a
növényen a rozsagombák közül eddig a Melampsora helioscopiae (PERS.) WINT fertőzését írták
le.
2001. tavaszán Budakeszi Mammutfenyő természetvédelmi terület közelében erdőszéli
réten az E. salicifolia olyan állományára bukkantunk, melyben különleges tüneteket mutató
egyedek fordultak elő. A kora tavasszal kihajtó növények között környezetükből élesen kitűnő,
világossárga színű töveket találtunk gyakran csoportosan. Ezeken a növényeken a nóduszok
megrövidültek, a sárguló csúcsi levelek egymáshoz közel kerülve tavaszi sárga virágokra
emlékeztető rozettát, un. álvirágot (pseudoflower) képeztek. A tenyészidőszak előrehaladtával a
hajtások megnyúltak, a levelek megvastagodtak, a virágképződés elmaradt. A levelek színén
kiemelkedő, élénksárga spermogóniumok, fonákán sárga tányérszerű ecidiumok képződtek. Az
ecidiospórák lefűződőek, vékony falúak, kissé szögletesek (leggyakrabban szabálytalan
ötszögűek) voltak. A rozsdatelepek és a spórák kialakulása után a fertőzött növények
elpusztultak. A megfigyelt tünetek szisztémikus rozsdagomba fertőzésre utalnak. A kórtünetek
előidézője feltehetően heterothallikus rozsdagomba faj, melynek micéliuma több évig fennmarad
a gyökérben. Teleutospórákat több éves megfigyelések során egyetlen alkalommal sem találtunk.
Feltételezzük, hogy a szisztémikus fertőzést a fűzlevelű kutyatejen nem ismert Endophyllum faj
okozta, mely növénytári kutatásaink és a fellelhető szakirodalom alapján azonos lehet az
Endophyllum euphorbiae-silvaticae (DC.) WINT rozsdagombával.
Az E. salicifolia-n megfigyelt szisztémikus rozsdagomba fertőzés különlegessége a
növényen tavasszal kialakuló tünet, az álvirág képződés. Ez megjelenésében analóg a már jól
tanulmányozott Arabis holboellii - Puccinia monoica és az Euphorbia cyparissias - Uromyces
pisi gazda-parazita kapcsolatokban megfigyelt tünetekkel (Roy 1993, Nature 362: 56-58; Pfunder
és Roy 2000, Amer. J. Bot. 87: 48-55).
48

Növénykórtan
MONILINIA LAXA/MONILIA LAXA TÖRZSEK ÖKOFIZIOLÓGIAI JELLEMZÉSE
SZŐDI SZILVIA és TURÓCZI GYÖRGY
Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A csonthéjasok moníliás hajtás száradását okozó Monilinia laxa/Monilia laxa gomba a
kilencvenes évektől egyre jelentősebb károkat okoz Magyarországon. A járványok már nem csak
a meggyen jelentkeznek egyre súlyosabb mértékben, hanem megfigyelhetők a többi csonthéjason
(kajszi, mandula, szilva, cseresznye), amelyeket korábban nem, vagy alig károsított ez a
betegség.
A virágzáskori kedvező időjárás (hűvös, párás, csapadékos) befolyásolja a betegség kialakulását,
így jelentősen hozzájárul a virágelhaláshoz és hajtásszáradáshoz. Fontos befolyásoló tényező
lehet az egyes fajták eltérő fogékonysága is, amelyről azonban még kevés adattal rendelkezünk.
Mindezek mellett azonban feltételezhető, hogy a betegség elsősorban a kórokozó
agresszivitásában történt változás miatt vált az utóbbi évtizedben ilyen jelentőssé. Ezért célul
tűztük ki a kórokozó hazai populációjának összehasonlító vizsgálatát.
Eddig mintegy 80, meggyről, almáról, kajsziról, szilváról, manduláról és cseresznyéről származó
izolátumot gyűjtöttünk össze, az ország minden részéről.
Első lépésben minden izolátumból monospórás tenyészetet hozunk létre, és a további
vizsgálatokat ezekkel végezzük.
A törzsek morfológiáját vizsgálva megállapítottuk, hogy ugyanazon törzs eltérő körülmények
között képződött konídiumainak méretében szignifikáns különbség mutatható ki. Ez arra hívja fel
a figyelmet, hogy a fajok konídium méret alapján történő elkülönítése különös körültekintést
igényel.
A hőmérsékletnek a kórokozó növekedésére és sporulációjára gyakorolt hatását 5°C, 15°C, 25°Con
vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a legtöbb törzs 5°C–on sporulált a leggyorsabban. A törzsek
telepmorfológiája között nagymértékű színbeli és alakbeli eltérések figyelhetők meg a különböző
hőmérsékleteken.
A törzsek nyolc fungicid hatóanyaggal (réz, kaptán, fenarimol, benomil, triadimefon, iprodion,
procimidon, vinklozolin) szemben mutatott érzékenységét vizsgálva megállapítottuk, hogy –
elsősorban a botricid szerekkel szemben – jelentősen különbözött a törzsek ellenálló képessége.
Ez arra utal, hogy a Botrytis és Sclerotinia fajokhoz hasonlóan itt fenn áll a veszélye rezisztens
törzsek kialakulásának.
A manduláról izolált törzsekért köszönetünket fejezzük ki Dr. Vajna Lászlónak.
49

Növénykórtan
LEVÉLROZSDAGOMBA HAZAI ELŐFORDULÁSA, VIRULENCIÁJA BÚZÁN ÉS
TRITIKÁLÉN 2004-BEN
MANNINGER SÁNDORNÉ
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
A rozsdagombák hazai előfordulását a gabonaféléken évről évre figyelemmel kísérjük és
vizsgáljuk a rozsdapopulációk virulenciáját, valamint a virulencia változását.
2004-ben Bólyban, Kecskeméten, Mosonmagyaróváron, Röjtökmuzsajon és
Táplánszentkereszten végeztünk megfigyeléseket búzán és tritikálén és gyűjtöttünk
rozsdamintákat különböző fajtákról a levélrozsdagomba tanulmányozásához. A levélrozsdapopuláció
patotípusait 15 különböző rezisztenciagént hordozó közel izogén vonalon tapasztalt
virulencia-különbségek alapján azonosítottuk. A levélrozsda-populációval szemben hatékony
rezisztenciagének kiderítése 41 különböző rezisztenciagént hordozó közel izogén vonalon
üvegházban végzett vizsgálatok segítségével történt.
Júniusban a búza levélrozsdája mindenütt megjelent, ugyanakkor járványos terjedése a különböző
vizsgálati helyen nem mutatott egységes képet. A tritikálé fajták levélrozsdával történt jelentős
mértékű fertőződését Kecskeméten és Mosonmagyaróváron figyeltük meg.
A rozsdaizolátumok tanulmányozása során az előző években előforduló patotípusok mellett olyan
patotípusokat is azonosítottunk, amelyek korábban nem fordultak elő a hazai levélrozsdapopulációban.
Az új patotípusok közül az Lr1, Lr2c, Lr3, Lr11, Lr17, Lr21, Lr26
rezisztenciagéneket hordozó izogén vonalakon virulens patotípus valamennyi vizsgálati helyen
előfordult. Az újdonság, hogy ez a patotípus az ismert patotípusokkal szemben az Lr1
rezisztenciagént hordozó izogén vonalon is virulensnek bizonyult. Ennek a patotípusnak jövőbeni
szerepét, jelentőségét a hazai levélrozsda-populációban a növénytermesztésben használt
búzafajtáknak e patotípussal szembeni fogékonysága, illetve ellenállósága fogja meghatározni.
A fiatalkori vizsgálati eredmények feltárták, hogy 2004-ben valamennyi vizsgált rozsdaizolátum
az Lr2a, Lr9, Lr19, Lr24, Lr28, Lr29, Lr38, Lr44, LrW rezisztenciagéneket hordozó izogén
vonalakon avirulens volt. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a tritikálé fajtákról származó
izolátumokkal szemben az Lr3 és Lr26 rezisztenciagének is hatékonyak voltak.
50

Növénykórtan
A CRYPHONECTRIA PARASITICA (MURR). BARR VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI
SZELÍDGESZTENYÉN (CASTANEA SATIVA MILL.) ÉS TÖLGYÖN (QUERCUS SPP.)
SZLOVÁKIÁBAN
GABRIELA JUHÁSOVÁ 1 , MAREK KOBZA 1 , KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ 1 ,
KRISZTINA VARGA 2 és JANA LIBANTOVÁ 3
1 Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai Kutatóintézete Zólyom,
Dendrobiológiai Állomás, Nyitra, Szlovákia
2 Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
3 Szlovák Tudományos Akadémia Genetikai és Mikropropagáció Kutatóintézete, Nyitra
A szelídgesztenye fertőzését Cryphonectria parasitica kórokozóval Szlovákiában először 1976-
ban fedeztük fel, két év után megjelent a tölgyön is. A dolgozatban értékeljük a gomba
elterjedését és károsítását az utóbbi majdnem harminc év alatt. A kutatómunkánk során minden
új gócból izoláltuk a kórokozót, megállapítottuk a törzsek virulencia és a hypovirulencia
képességét. Vegetatív kompatibilis (v-c) tesztel azonosítottuk a törzsek rokonsági viszonyait.
Európai teszterekkel beosztottuk őket 10 v-c csoportokba. Hét lelőhelyen egy v-c csoportott
azonosítottunk (H. Plachtince, Príbelce, duchonka, Bojná, Podhradie, H. Lefantovce, Štitáre). Hat
lelőhelyen két v-c csoportott azonosítottunk (S. Plachtince, Nitra, Párovské háje, Hlohovec, Rača,
Pezinok). Hét lelőhelyen három v-c csoportot azonosítottunk (Lipovník, Radošina, Senec, Svätý
Jur, Grinava, Modra, Limbach). Két lelőhelyen négy v-c csoportott azonosítottunk (Modrý
Kameň, Bratislava). A legtöbb hat v-c csoport a Malonyai Arborétumban fordult elő. A dsRNA
kimutatásával bebizonyítottuk 8 izoláltumban, öt lelőhelyről (Limbach, Modra, S. Plachtince, H.
Lefantovce, Arborétum Mlyňany) a gomba hypovirulencia képességét. A rákos sebeket 1992 óta
francia eredetű hipovirulens törzsekkel kezeltük. Az utóbbi években már a saját hipovirulens
törzseket használjuk a biológiai védekezésben.
A kutatásunkat közösen végezzük a magyarországi szakemberekkel több nemzetközi
programban (COST, COPERNICUS) és egy bilaterális Szlovák – Magyar pályázat keretében. Az
elvégzett vizsgálatok alapján megállapítottuk hogy a kórokozó a mai napig 36 lelőhelyen károsít.
A lelőhelyek száma évente növekszik.
A tölgyről 4 lelőhelyről: Prašice- Duchonka (1978), Modrý Kameň (1991), Stredné Plachtince
(1994), Modra Harmónia (2003) izoláltuk a kórokozót a következő taxonokról: Quercus petrea
(Matuschka) Liebl., Q. robur L., Q. dalechampii Ten. Megállapítottuk hogy a tölgyön nem
károsít olyan nagy mértéken mint a szelídgesztenyén.
51

Növénykórtan
A MELAMPSORA FAJOK FERTŐZÉSÉVEL SZEMBENI ELTÉRŐ TOLERANCIA
NEMESNYÁRAKON
SZÁNTÓ MÁRIA 1 , KISS ERZSÉBET 2 és SZŐKE ANTAL 2
1
Erdészeti Tudományos Intézet, Sárvár
2 Szent István Egyetem, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő
A Populus nigra, P. alba, P x canescens és a P. tremula nyárfajok őshonosak Magyarországon.
A feketenyár elterjedésének kedvezett a síkvidékek egykori gazdag felszíni vízrendszere, a
szabályozatlan folyók nagy kiterjedésű árterei. A fehér- és a szürkenyárnak jelentős
előfordulásai voltak elsősorban a homoktalajú tájak magas talajvízszintű területei is. A
rezgőnyár előfordulása és szerepe a magyarországi hegyvidéki viszonyok között nem jelentős.
Az őshonos nyárak európai viszonylatban még mindig gazdagnak ítélhető hazai génkészletének
a feltárása és megőrzése nagyon fontos feladatunk. Ennek egyik lehetősége - a nem
természetvédelmi területeken - nemesnyárak alkalmazása a faanyagigény megoldására. Jelenleg
a 2004. évet követő időszakra vonatkozóan több 100 ezer hektáros erdőtelepítési program
elindításán dolgoznak és ezen belül több 10 ezer hektár nyár telepítése is tervezett.
A nemesnyárak betegségei között jelentős kórokozóknak tekinthetők a levélrozsdát okozó
Melampsora fajok, a Melampsora alli-populina Kleb. és a Melampsora larici-populina Kleb. A
megbetegedés elsősorban csemetekertben és anyatelepeken okoz komoly problémát. Maga a
megbetegedés fenotípusosan jól látható, a kórokozó támadásával szemben jelentkező növényi
válasz jól kategorizálható, és a fajták e kategóriák alapján jól jellemezhetők. A rozsdagombákkal
szembeni fogékonyság illetve tolerancia utalhat a növény egyéb kórokozókkal szembeni
tolerancia-tulajdonságaira, ezért lényeges az egyes fajták ilyen tulajdonságának ismerete.
Munkánk során célunk az volt, hogy a fajták szabadföldi és laboratóriumi vizsgálatok alapján
elvégzett fenotípusos vizsgálati eredményeit genetikai vizsgálatokkal támasszuk alá. A fenotípus
vizsgálatok eredményeként kilenc nemesnyár klónt vontunk be a vizsgálatokba. A vizsgált
kilenc nemesnyár klón három fogékonysági csoportba volt sorolható: nagyon fogékony,
közepesen fogékony és nagyon toleráns. Azt feltételeztük, hogy a fenotípusosan jól leírható
különbözőségeket a genotípus molekuláris vizsgálata során is igazolni tudjuk. Ennek érdekében
a klónokat illetve a három jól elkülöníthető fogékonysági csoportot jellemeztünk molekulárisan
RAPD és AP-PCR módszerrel.
52

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMÍRTÁS
53

Gyomnövények, gyomirtás
HERBICIDEK HATÁSA A NAPRAFORGÓ ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSÁRA
NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET és HORVÁTH ZITA ETELKA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
Ma a napraforgó sikeres termesztésének egyik meghatározó eleme a megfelelő hatékonyságú
gyomirtás. A hagyományos, erőteljes növekedésű fajták jó gyomelnyomó képességgel
rendelkeztek, ugyanakkor a magas olajtartalmú új fajtáknak gyengébb a kompetíciós képességük.
A napraforgó fejlődése kezdetén, az első 4-6 hétben igen érzékeny az elgyomosodásra. Később
gyors növekedése folytán sikeresen felveszi a versenyt a gyomnövényekkel. A korai gyomosodás
nagy, akár 50%-os termésveszteséget is okozhat. Emiatt a tenyészidőszak kezdetén fokozott
figyelmet kell fordítani a gyomszabályozásra. A gyomok irtása történhet mechanikai úton, illetve
gyomirtó szerekkel. A herbicideket vetés előtt, vagy preemergensen alkalmazzuk. A
napraforgóban jelenleg herbicides állománykezelésre alig van lehetőség.
A talajon át ható herbicidek a gyomnövényeken kívül a kultúrnövények csírázását és kelését is
befolyásolják. Megváltoztathatják továbbá a talajban lejátszódó mikrobiális tápanyag átalakulási
folyamatokat, ezáltal közvetve hathatnak a kultúrnövény ásványi táplálkozására, de közvetlen
módon is befolyásolhatják azt, a növény életfolyamatain keresztül. Az egyes napraforgófajták és
hibridek herbicidekkel szembeni érzékenysége eltérő, hasonlóan más növényfajokhoz.
Kísérletünk során több, napraforgóban engedélyezett preemergens herbicid hatását vizsgáltuk két
napraforgó hibrid csírázására és ásványi táplálkozására üvegházi tenyészedényes kísérletben.
Az Itanol és Rigasol PR hibridek N, P, K, Ca tartalmának változását tanulmányoztuk az Afalon
Dispersion (linuron), Galigan 240 EC (oxifluorfen), Pledge 50 WP (flumioxazin), Proponit 720
EC (propizoklór) és Stomp 330 EC (pendimetalin), szántóföldi kijuttatásra javasolt maximális
dózisának hatására. A kísérletet 4 ismétlésben állítottuk be, a növények a kezeletlen kontrol
kivételével N, P, K műtrágyát is kaptak. A növényeket 4 hétig neveltük, ezután meghatároztuk a
hajtás és a gyökér friss- és száraztömegét, majd mindkét növényi rész tápelemtartalmát.
Kísérletünk alapján megállapítható, hogy a herbicid-kezelések a napraforgó gyökérzetének frissilletve
száraztömegét erőteljesen csökkentették 4 hetes korra. Kisebb mértékű csökkenés a
hajtásfejlődésben is mutatkozott. A herbicidek a két hibrid ásványi táplálkozására különböző
mértékben hatottak. Az Itanol nitrogén felvételét a Stomp kezelés jelentősen csökkentette, így az
egész növényben alacsonyabb nitrogén koncentrációt mértünk. A herbicidek hatására a gyökér
kevesebb foszfort vett fel, és az Itanol hibrid bizonyult érzékenyebbnek. Az Afalon Dispersion
stimulálóan hatott a kálium felvételére, míg a Stomp, elsősorban a gyökérzetben gátolta azt. A
Rigasol PR hajtásainak Ca tartalma alacsonyabbnak bizonyult a herbicidek hatására.
Az eredményeket összegezve a Rigasol PR hibrid jobban tolerálta a herbicideket, mint az Itanol.
Az egyes preemergens gyomirtó szerekkel szembeni érzékenység is különbözött a két hibridnél.
A Stomp gátolta legnagyobb mértékben a napraforgó ásványi táplálkozását, míg az Afalon
Dispersion növelte a gyökér K és Ca, valamint a hajtás N, P, K tartalmát.
54

Gyomnövények, gyomirtás
A NAPRAFORGÓ POSZTEMERGENS GYOMÍRTÁSA – A GRANSTAR® TOLERÁNS
HERBICID/HIBRID RENDSZER
TÓTH ELEMÉR 1 , MOLNÁR ISTVÁN 1 , SOMLYAY ISTVÁN 1 ,
BÁLINT SÁNDOR 1 , GULYÁS ANDRÁS 2 és KARA BÉLA 2
1 DuPont Magyarország Kft., Budapest
2 Pioneer Hi-Bred Magyarország Rt., Budapest
A napraforgóban eddig nem létezett hatékony megoldás olyan fontos gyomfajok, mint pl. a
Xanthium spp.- szerbtövis fajok vagy a Cirsium arvense- mezei aszat ellen, amelyek szinte
lehetetlenné teszik a napraforgótermesztést. A DuPont-Pioneer kutatói visszakeresztezéses
módszerrel létrehozták a DPX-L5300 DuPont tribenuron-metil hatóanyaggal szembeni tolerans
napraforgó vonalakat. Széles genetikai populációt kezeltek Granstar ®- -ral majd a túlélő egyedek
szelektálásával létrehoztak egy genetikai bázist. 2002-től széleskörű vizsgálatok kezdődtek és
megtörtént a Granstar ® engedélyokiratának kiterjesztése Granstar ® toleráns napraforgóra illetve a
megfelelő hibridek törzskönyvezése. Igy a piacon 2005-ben EXPRESS ® /Granstar ® tolerans és
peronoszpóra leggyakoribb rasszaira rezisztens PR63E82-es termelhető.
A technológia nagy előnye a csapadék viszonyoktól függetlenebb hatás.Az utóbbi 20 év
időjárási adatait elemezve láthatjuk, hogy csupán 50 % az esélye a megfelelő időben és
mennyiségben érkező bemosó csapadéknak.
A Granstar ® -száraz és nedves években is megbízhatóan használható a napraforgót kárositó
kétszikű gyomok ellen.
Granstar ® használata csak Granstar ® -toleráns napraforgóban engedélyezett, a többi,
hagyományos napraforgó hibridet elpusztítja. Más herbicidre rezisztens hibridekben sem
használható mivel nem áll fenn kereszt rezisztencia. A Granstar ® tolerans napraforgó hibrid nem
kezelhető más szulfonil karbamid hatóanyagú készitménnyel mivel ez esetben sem áll fenn
keresztrezisztencia igy a hibrid súlyosan károsodna.
A Granstar ® alkalmazható egyszeri kezelésként 30 g/ha dózisban vagy osztott kezelésként
15+15 g/ha-os dózisban, mindkét esetben szükséges mellé a kalászos kultúrákban már
megszokott módon a Trend nedvesítőszer 0,1 %-os dózisban. Az egyszikű gyomfajok elleni
védekezést valamely preemergens vagy posztemergens egyszikűirtó készítménnyel oldhatjuk
meg.
A DuPont és Pioneer dolgozói felkészültek, hogy a termelőkkel együtt sikeresen
alkalmazzák ezt a teljesen új lehetőséget.
55

Gyomnövények, gyomirtás
NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) KASZAT CSÍRÁZÁSI VIZSGÁLATOK
ŐSSZEL BÚZÁBAN
REISINGER PÉTER és POMSÁR PÉTER
Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár
A napraforgó (Helianthus annuus) kaszatpergésből adódó árvakelés probléma sok esetben
megoldatlan helyzet elé állítja a gyakorlati szakembereket. Korábbi vizsgálataink szerint az
elpergett kaszatok száma 300-400 db is lehet négyzetméterenként. A kaszatpergés elsősorban a
nem megfelelő minőségű gépi betakarítás következménye. A kaszatok a talajművelés során
különböző mélységű rétegekbe kerülnek, ahonnan 4-5 évig is megtartva csírázó képességűket,
váratlanul kikelhetnek.
A napraforgó árvakelés elleni védekezés stratégiájában nagy szerepet kapnak a nem vegyszeres
módszerek. A védekezés integrált elve szerint az elpergett kaszatok csírázását elsősorban sekély
talajműveléssel kell elősegíteni, mert az őszi tömeges csírázás során a kikelt növényegyedeket a
téli hideg időjárás elpusztítja.
Vizsgálatunkat 2004. őszén végeztük el az Annamajori Gazdaság (Baracska) M 4-5 számú
tábláján. A napraforgót október 2-án takarították be, majd a növényi maradványokat szárzúzóval
felaprították. Ekkor a területen szabályos elrendezésben, 0,5 hektáronként, 38 db. 4x4 méteres
kvadrátot jelöltünk ki, melyeken belül további 4 db. 1x4 méteres alakzatokat határoltunk el és
ilyen részletességgel megszámoltuk az elpergett kaszatok számát. A négyzetek sarkait
nagypontosságú (DGPS) műszerrel megjelöltük. A kaszatokat nem gyűjtöttük össze, hanem
további vizsgálatok céljaira az elpergés helyén bántatlanul hagytuk. Ezt követően a területet 15
cm mélyen nehéz tárcsával, majd azonnal 10 cm mélyen könnyűtárcsával megjárattuk. Az így
kialakított vetőágyba október 15-én őszibúzát vetettek. A közbejött esős időjárás miatt a búza
vetését félbe kellett szakítani, amit október 27-én folytattak és be is fejeztek. Az enyhe
csapadékos időjárásban a búza és a napraforgó árvakelés is néhány napon belül kicsírázott.
A vizsgált területen a korábban megjelölt négyzeteket - a DGPS eszköz navigációs funkcióját
alkalmazva - november 23-án felkerestük és megszámoltuk a csírázott napraforgó árvakelések
számát. Kísérletünkben a négyzetméterenként átlagosan elpergett 271 db. kaszatból 43 db.
csírázott ki ősszel, amely érték nagy szórást mutatott. A minimális érték 0,89 %, a maximális
érték pedig 75,21 % volt. Vizsgálataink alapján a betakarítás során elpergett kaszatok 12,42 %-
ban csíráztak ki az ősz folyamán, melyek a november 29-én megérkezett jelentősebb fagy
hatására csíranövény állapotban elpusztultak. A viszonylag alacsony csírázási % összefügghet a
napraforgó mag-csírázás azon tulajdonságával, mely szerint a magvaknak néhány hétig tartó
utóérési folyamaton kell átesniük.
Korábbi, hasonló jellegű vizsgálatainkban a sekélyen művelt területeken nagyobb mértékű
csírázást tapasztaltunk, mint mélyművelés esetén. Vizsgálataink ezt a tapasztalatot megerősítik.
A napraforgó árvakelés elleni védekezési stratégia egyik legfontosabb eleme az lehet, hogy a
betakarítást követően a talajt sekélyen műveljük - így kedvező időjárás esetén – számos mag
csíráztatható ki. Az árvakelésből kikelt növények száma a fagy, vagy az őszi talajművelés során
mechanikai módon jelentősen gyéríthetők. A jelenlegi növénytermesztési gyakorlatban a
napraforgót az esetek nagy részében őszi kalászos követi, melynek vetőágy előkészítési
munkafolyamataiba a sekély talajművelés jól beilleszthető.
56

Gyomnövények, gyomirtás
A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE L. PERS) ELLENI HATÉKONY
VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN
GARA SÁNDOR 1 , TÓTH VERONIKA 2 és LEHOCZKY ÉVA 2
1 Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Pécs
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A fenyércirok (Sorghum halepense L. Pers) hazánkban a jelentős kárral fenyegető
gyomnövények közé tartozik. A IV. országos gyomfelvételezés során a gyomnövények
fontossági sorrendjében a 10. helyet foglalta el.
Gazdasági jelentősége a növénykultúra elnyomásában, víz és tápanyag elvonásban,
terméscsökkentésben, allelopatikus hatásában valamint a védekezési lehetőségek nehézségében
és költségességében van.
Életformájából (G 1 ) adódóan felszaporodásában és elterjedésében több tényező is fontos szerepet
játszik, mint pl. a talajművelés, a vegetatív és a generatív szaporodási formák, valamint a
védekezések elhanyagolása, hiánya.
A kísérlet kezeléseit Motivell herbiciddel, 2 időpontban végeztük, az első alkalommal korai
posztemergensen a kukorica 2-3 leveles, a második alkalommal késői posztemergensen annak 7-
8 leveles fejlettségénél.
A Motivell 1,0 l/ha-os adagjával, mindkét fenológiánál végeztünk egy kezelést, valamint egy
kezelésben megosztottuk a teljes dózist (0,6 és 0,5 l/ha), és ugyanazon parcellákon (a két
időpontban) kétszer permetezve juttattuk ki azt.
A kísérlet beállításainak idején csapadékos, változékony, de többnyire hűvös idő volt, ami a
későbbi kezelések elvégzését késleltette.
A kezelések hatását az FVM módszertana szerint gyomirtó hatásra és fitotoxicitásra 3
alkalommal értékeltük a kukorica betakarításáig.
A teljes dózisú korai posztemergensen kijuttatott Motivell herbicid elpusztította a magról kelő
egyedeket, és leszárította a rizómáról kihajtott egyedek föld feletti részeit, amit erős újra hajtás és
tömeges kelés követett.
A kései kijuttatású, teljes dózisú Motivell kezelés a korai posztemergens kezeléshez viszonyítva,
kisebb hatékonyságú volt. A megkésett kezelés következtében a kukorica a fenyércirokkal való
versengés következtében károsodott.
Az osztott kezelés alacsonyabb adagjánál a herbicid hatás lassabban érvényesült, de a végső
hatékonysága ezeknek a kezeléseknek volt a legjobb. A magról kelő egyedek ellen közel teljes
gyomirtó hatást biztosított és a rizómás egyedek ellen is ez a kezelés érte el a legjobb hatást.
Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenyércirok elleni védekezésben
a Motivell herbicid alkalmazása esetén a legmegbízhatóbb hatás érdekében az osztott kezelés
javasolható.
57

Gyomnövények, gyomirtás
AZ EGYNYÁRI SZÉLFŰ (MERCURIALIS ANNUA L.) ÉS A KUKORICA
KOMPETÍCIÓJÁNAK TANULMÁNYOZÁSA
MAGYAR LÁSZLÓ 1 és LEHOCZKY ÉVA 2
1 Summit-Agro Hungaria Kft., Budapest
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A Kisalföld kapásvetéseiben az utóbbi években egyre jelentősebb mértékben terjed egyéves, mérgező
kétlaki gyomnövényünk, az egynyári szélfű (Mercurialis annua L.). Tömeges, helyenként
egyeduralkodó fajként való megjelenése mára már olyan méretűvé vált, hogy a gyomirtási
technológiák üzemi szintű tervezésekor, ellene táblaszintre adaptált, célzott védekezési eljárások
kidolgozása válik szükségessé. Ennek megvalósítása érdekében a faj biológiai sajátosságainak alapos
megismerése elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos kérdés.
A kísérletes gyombiológiai kutatások egyik lényeges területe a kultúr- és gyomnövények közötti
kompetíció vizsgálata. A M. annua különböző növénykultúrákban okozott terméscsökkentő
hatásának mértékére vonatkozó konkrét adatok eléggé hiányosak, és elsősorban a cukorrépával
foglalkozó külföldi szakirodalmakból ismertek.
Mindezek alapján célul tűztük ki az egynyári szélfű kultúrnövényekkel folytatott versengése biológiai
hátterének részletes tanulmányozását, amely adatokat szolgáltat kompetíciós képességének
megítéléséhez és ezen keresztül a gyomszabályozás további lehetőségeinek feltárásához is.
A kísérletet szabadföldi körülmények között végeztük Dunaszentpál határában. A kísérleti terület
talaja réti öntéstalaj. A kukorica előveteménye őszi búza volt, a kukoricát 2004. április 30-án vetették,
a gyomirtott kísérleti területen posztemergensen Callisto Megaprim (0,3 l/ha Callisto + 2 l/ha
Gesaprim) herbiciddel történt kezelés, a másik mintaterületen nem volt gyomirtás.
A mintavételeket 3 időpontban: a kukorica 8 leveles fejlettségénél, június 12-én, majd július 5-én és
október 11-én, a betakarítást megelőzően végeztük. Az első két mintavételi időpontban a kukorica és
a M. annua növényekből is vettünk mintát, 1-1m 2 -ről, 4 ismétlésben az ott előforduló valamennyi
növény hajtását begyűjtöttük. A harmadik mintavétel során a kukorica növényekből kezelésenkét 5-5
növényt gyűjtöttünk be 4 ismétlésben.
Mértük a begyűjtött növények friss hajtástömegét, majd az egyedszámlálást követően a mintákat
szárítottuk és mértük a száraz tömegüket.
Az első mintavételi időpontban kapott eredmények azt mutatják, hogy a kukorica és a M. annua
között erős versengés folyt a létfontosságú forrásokért. Az egységnyi területre vetített
biomasszaprodukciót összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a gyomnövénnyel versengő kukorica
friss és száraz hajtástömege is 19%-kal volt kevesebb, mint a gyomirtott kukoricáé. A kukoricával
versengő M. annua biomasszaprodukciója a kukoricáét meghaladó volt az első mintavételi
időpontban. A gyomból átlagosan 314 db/m 2 volt megszámlálható.
Két hónappal a kukorica vetése után a kompetíció következtében a gyomokkal együtt fejlődő
kukorica és a gyomirtott kukorica hajtástömege közötti különbség lényegesen nőtt, kifejezettebbé
vált, ebben az időpontban a gyomos kukorica friss hajtástömege 37%-kal, a száraz hajtástömege
27%-kal volt kevesebb.
A betakarítás idején végzett vizsgálatok eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a kukorica és a
M. annua kompetíciójának következtében, a M. annua tömeges jelenlétében nagyon jelentős
biomasszaprodukció- és terméscsökkenés következett be a kukoricánál. A gyomirtott kukoricához
viszonyítva a gyomos területen nőtt kukoricák csőtömegében 53%-os csökkenés, a szemtermésben
60%-os veszteség volt megállapítható.
58

Gyomnövények, gyomirtás
A TALAJTULAJDONSÁGOK HATÁSA A MANDULAPALKA (CYPERUS
ESCULENTUS L.VAR. LEPTOSTACHYUS BOECK.) TERJEDÉSÉRE
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA és LABANT ATTILA
Somogy Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Kaposvár
A talaj a növények számára az egyik legjelentősebb ökológiai tényező. Ismerünk a talaj bizonyos
tulajdonságaival szemben igényes – ilyenek az egyes jelzőnövények - növényeket, melyek
elterjedését alapjában véve határozzák meg egyes talajtulajdonságok. Ezen növények esetében a
rendelkezésre álló talajtani adatok birtokában a növény későbbi elterjedése, térhódítása előre
jelezhető, modellezhető.
A mandulapalka Holm és munkatársai kutatásai alapján a világ legveszélyesebb gyomnövényei
között a 16. helyet foglalja el. Hazánkban Dancza jegyezte le 1993-ban, Hévíz-Keszthely határában.
Azóta terjedése töretlen, a fertőzött területeken jelentős gazdasági károkat okoz. A mandulapalkáról
szerzett ismeretek birtokában – és személyesen megtapasztalva kártételét – megjósolható, hogy nagy
valószínűséggel hamarosan hazánkban is a „veszélyes 24” korántsem elit klubját fogja gyarapítani.
Jelenleg 4 tájegység 16 településének határában ismert előfordulása, azonban valószínűleg ennél több
ponton is fellelhető hazánkban. Legnagyobb területen Somogy megyében fordul elő, mintegy 2500-
3000 ha-t gyomosítva. Somogy megyén belül négy gócpontot ismerünk a megye területén elszórva.
Kiterjedtebb területen a Balaton környékén a Nagyberekben, valamint a Tetves patak vízgyűjtőjén
található.
Vizsgálataink során a térinformatika eszközeivel próbáltuk felderíteni a gyomnövény terjedésének
jellegét, valamint fényt deríteni a növény optimális talajigényére.
Az esetlegesen fennálló összefüggéseket a Szolgálatunknál rendelkezésre álló ’60-as, ’70-es években
készült 1:10.000 méretarányú üzemi genetikus, valamint a ’80-as években készült 1:10.000
méretarányú földértékelést szolgáló talajtérképek felhasználásával kívántuk felderíteni. A terepi
felderítést műholdas helymeghatározó eszközzel (GPS) végeztük.
Vizsgálatunk helyszínéül az ország leginkább fertőzött területét, a Tetves patak völgyét választottuk.
Az ismert előfordulások földrajzi koordinátáit GPS-el rögzítettük. Az érintett területekről meglévő
papír alapú talajtérképeket, valamint az azok alapjául szolgáló pontszerű szelvényadatokat
digitalizáltuk és térinformatikai rendszerben jelenítettük meg. A digitalizált talajtérképekre vetítettük
rá az ismert előfordulások koordinátáit. Első lépésben leválogattuk azokat a talajfoltokat, melyek
területén a mandulapalka gyomosított, majd pedig megvizsgáltuk az adott talajfoltokhoz tartozó
laborvizsgálati adatokat. A kapott értékeket az egész vizsgált terület talajtani paramétereivel
összevetve megállapítható hogy:
Erózió: A mandulapalka mind az enyhén, mind az erősen erodált talajokon is előfordult.
Humusztartalom: A mandulapalkával fertőzött területek humusztartalma 0,5-2,45 % közt
helyezkedett el, míg az egész vizsgált terület talajainak humusztartalma 0,2-3 %.
Kötöttség: A mandulapalkával fertőzött területek kötöttsége 24 és 45 között mozgott, míg az egész
terület 24 és 58 közti kötöttséggel jellemezhető. Megemlítendő, hogy a mandulapalka előfordulások
90 %-a esetében a talaj kötöttsége 29 és 38 közötti.
pH: A mandulapalkával fertőzött területek talajainak kémhatása pH 5,1 (Y1=11,4) és pH 8,1
(CaCO 3 = 20%) közötti. A vizsgált terület kémhatása pH 5,1 és pH 8,8 közötti.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a mandulapalka előfordulása nagy valószínűség szerint nem
függ a talaj erodáltságától, humusztartalmától és kémhatásától. Az előfordulás kötöttségtől való
függése kérdéses, és további vizsgálatokat igényel, hiszen a mintaterület talajainak kötöttsége egy
viszonylag szűkebb határon belül mozog.
59

Gyomnövények, gyomirtás
A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSÜLTETVÉNYEK ELSŐ ORSZÁGOS
GYOMFELVÉTELEZÉSÉNEK ELŐZETES EREDMÉNYEI
DANCZA ISTVÁN 1, TÓTH ÁDÁM 1 , SZENTEY LÁSZLÓ 2 , BENÉCSNÉ BÁRDI
GABRIELLA 3 , DOMA CSABA 4 , HÓDI LÁSZLÓ 5 , HORNYÁK ATTILA 6 , KŐRÖSMEZEI
CSABA 7 , MADARÁSZ JÁNOS 8 , MOLNÁR FERENC 9, NOVÁK RÓBERT 10 , SZABÓ
ROLAND 7 , UGHY PÉTER 11 és VARGA LÁSZLÓ 12
1 NTKSZ; 2 FVM NTF; 3 Fővárosi és Pest m.; 4 Veszprém m.; 5 Csongrád m.; 6 Nógrád m.; 7 Bács -
Kiskun m.; 8 Borsod - Abaúj - Zemplén m.; 9 Békés m.; 10 Zala m.; 11 Vas m. és 12 Tolna m. NTSZ
Az országos szántóföldi és regionális szőlőültetvény gyomfelvételezések gyakorlati tapasztalatai alapján a
szőlő- és gyümölcsültetvények első országos felvételezését a növény- és talajvédelmi szolgálatok
szakemberei 2002-től 2004-ig végezték el. Az országos gyomfelvételezést az ültetvények tulajdonos váltásá
t követő jelentős gyomosodása indokolta. Az ültetvények megváltozott tulajdoni viszonyait követően igen
jelentőssé vált azoknak a területeknek az aránya, ahol a gyomnövények elleni védekezés nem volt kellő
hatékonyságú. A különböző színvonalú termesztési módok következtében a gyomnövényzet fajösszetétele,
valamint a gyomnövények dominancia viszonyai jelentősen megváltoztak. Az országos gyomfelvételezés
célja a fajösszetétel és dominancia viszonyok országos felmérése volt. A szőlő- és gyümölcsültetvények
első országos felvételezése 2002-től 2004-ig négy időpontban Újvárosi módszere szerint történt.
Országosan száz mintavételi helyen, felvételi helyenként tíz felvételi pont került kijelölésre. A szőlő, alma,
körte, őszibarack, kajszi, cseresznye, meggy, szilva, málna, köszméte és ribiszke kultúrákból származó
adatok rögzítése 2004-ben kezdődött el. Az eddig feldolgozott és elemzett adatokból az alábbi előzetes
eredmények állnak rendelkezésre. Szőlőültetvényekben, nyolc megyében (Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-
Zemplén, Csongrád, Pest, Tolna, Vas, Veszprém, Zala) összesen 25 mintavételi helyen, 250 felvételi
ponton, 1000 felvételezés történt. A felvételezett fajok száma: 298. A leggyakrabb előforduló és
legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás sorrendjében az alábbiak: Convolvulus arvensis, Elymus
repens, Stellaria media, Amaranthus retroflexus, Capsella bursa-pastoris, Conyza canadensis, Amaranthus
chlorostachys, Bromus tectorum, Cynodon dactylon, Calamagrostis epigeios, Chenopodium album,
Echinochloa crus-galli, Hordeum murinum, Erigeron annuus, Cirsium arvense, Geranium pusillum,
Cenchrus incertus, Ambrosia artemisiifolia, Bromus sterilis, Lactuca serriola. Almaültetvényekben, kilenc
megyében (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Nógrád, Pest, Tolna, Vas, Veszprém,
Zala) összesen 18 mintavételi helyen, 180 felvételi ponton, 720 felvételezés történt. A felvételezett fajok
száma: 232. A leggyakrabb előforduló és legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás sorrendjében
az alábbiak: Stellaria media, Elymus repens, Convolvulus arvensis, Conyza canadensis, Taraxacum
officinale, Chenopodium album, Capsella bursa-pastoris, Echinochloa crus-galli, Senecio vulgaris, Cirsium
arvense, Bromus sterilis, Digitaria sanguinalis, Hordeum murinum, Calamagrostis epigeios, Senecio
vernalis, Amaranthus retroflexus, Bromus hordaceus subpsp. hordaceus, Amaranthus chlorostachys,
Polygonum aviculare, Cynodon dactylon. Meggyültetvényekben, négy megyében (Bács-Kiskun, Békés,
Csongrád, Pest) összesen 4 mintavételi helyen, 40 felvételi ponton, 160 felvételezés történt. A felvételezett
fajok száma: 140. A leggyakrabb előforduló és legnagyobb borítási értékű fajok az átlagos borítás
sorrendjében az alábbiak: Elymus repens, Ambrosia artemisiifolia, Conyza canadensis, Chenopodium
album, Silene latifolia subsp. alba, Calamagrostis epigeios, Convolvulus arvensis, Stellaria media,
Taraxacum officinale, Poa trivialis, Bromus sterilis, Bromus tectorum, Poa annua, Achillea millefolium,
Lactuca serriola, Amaranthus retroflexus, Lamium purpureum, Capsella bursa-pastoris, Setaria pumila,
Daucus carota. Az előzetes eredmények alapján megállapítható, hogy szőlő- és almaültetvényekben az
évelő gyomnövények közül az Elymus repens, valamint a Convolvulus arvensis a leggyakoribb fajok. A
csonthéjas ültetvények közül, meggyültetvényben az Ambrosia artemisiifolia előfordulása igen jelentős.
Mind három kultúra esetében jelentősnek tekinthető a Calamagrostis epigeios nagy gyakorisága. A
hazánkban gyorsan terjedő Asclepias syriaca kilenc megye szőlőültetvényei közül öt megye ültetvényeiben
(Bács-Kiskun, Csongrád, Pest, Tolna és Veszprém) fordul elő. A talajmunkákra, kaszálásra és herbicidekre
érzékeny Solidago gigantea Vas, Veszprém és Zala megyékben szőlő- és almaültetvényekben egyaránt
gyomosít.
60

Gyomnövények, gyomirtás
KARBENDAZIM ÉS KLÓRFACINON HATÓANYAG MARADÉK VIZSGÁLATOK
MADARAK TOJÁSAIBAN
REISINGER KATALIN
Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Élelmiszertudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár
Magyarországon az engedélyezett csávázó szerek száma jelenleg 63 db. Az egészséges vetőmag
használat mellett a vetőmagcsávázás az egyik leghatékonyabb prevenciós védekezési módszer a
betegségek és az állati kártevők ellen. A csávázó szerek közül legnagyobb mértékben a
karbendazim hatóanyagot használja a gyakorlat széles hatásspektruma és alacsony fajlagos
költsége miatt.
A rágcsálóirtó szerek száma hazánkban 6 db. Az egyik leginkább használt készítmény a
klórfacinon hatóanyagú Redentin 75 RB, amely megfelelő védelmet nyújt az emlős rágcsálók
ellen. A hatóanyagot kukoricaőrleményre viszik fel, melyet tavasszal, illetve ősszel, a növények
nyugalmi időszakában egyenletesen juttatnak ki a védendő területre.
A csávázó szerekkel kezelt termények illetve a csalétekként kijuttatott rágcsálóirtó szerek– nem
rendeltetésszerű használat, gondatlanság, vagy tévesztés esetén – potenciális veszélyt jelentenek
élelmezésben és a takarmányozásban.
Egy általunk végzett kísérlet célja az volt, hogy kimutassuk a karbendazim és a klórfacinon
hatóanyag maradványt tojó tyúkok tojásában.
A vizsgálatban egy kezeletlen kontroll és egy további kezelt csoportot alakítottunk ki, a
csoportonkénti állatlétszám 24-24 volt. Az at random kiválasztott tojókat a kezelés megkezdése
előtt 14 napig szoktattuk a kísérleti feltételekhez. Az etetéses kezelés 4 hétig tartott, amit további
4 hetes megfigyelési szakasz követett. A kísérlet indulásakor az egyes ketrecekben tartott állatok
száma négy volt.
A tojás mintákból a karbendazim hatóanyagot etil-acetáttal vontuk ki, majd tisztítás után
kromatográfiásan határoztuk meg Merck-Hitachi LaChrom HPLC rendszeren 278 nm-en történő
méréssel. A klórfacinon hatóanyagot acetonitrillel vontuk ki a mintákból, majd oldószer
megoszlatásos zsírtalanítás és florizil oszlopkromatográfiás tisztítás után
folyadékkromatográfiásan NH 2 módosított poláros, reverz fázisú oszlopon határoztuk meg 288
nm-en történő méréssel.
A kísérleti állatok csoportos tartása miatt egyedi tojásgyűjtés nem volt lehetséges, ezért a
tojásminták eredményét a negyedik héten begyűjtött összes tojásból mutatjuk be, ahol a mért
eredmény kevesebb, mint 0,020 mg/kg karbendazim illetve 0,107 mg/kg klórfacinon volt.
A kimutatási határ alatti mennyiségű hatóanyagot találtunk tojásmintákban, így ez az adat jóval a
34/2004. (IV. 26.) EszCsM rendeletben meghatározott 0,1 mg/kg karbendazim határérték alatt
volt (Magyar Közlöny, 2004).
Hivatkozva a 49100/2000. számú okiratra a klórfacinon esetében nincs engedélyezett
szermaradvány érték meghatározva.
Az adatokat tekintve egyértelműen megállapítható, hogy a karbendazimmal csávázott magvak
fogyasztása során a hatóanyag nem kerül be az tojó tyúk tojásába, így emberi expozíció nem
valószínűsíthető. A klórfacinonnál célszerű lenne az engedély okirat szermaradvány értékkel
történő kiegészítése.
61

Gyomnövények, gyomirtás
A TARLÓ GYOMOSODÁSÁNAK VIZSGÁLATA TALAJMŰVELÉSI
KÍSÉRLETEKBEN
LEHOCZKY ÉVA és KISMÁNYOKY ANDRÁS
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
A talajművelési rendszerek értékelése, összehasonlítása jelentős helyet foglal el a
növénytermesztési kutatásokban, mivel a talajművelés alapvetően befolyásolja a talaj, mint
természeti erőforrás állapotát, a mezőgazdaság produktivitását és a termelés gazdaságosságát.
Az utóbbi évtizedekben a figyelem középpontjába kerültek a tárcsás és minimális talajművelési
módok.
Vizsgálatainkat a Keszthelyen 1972-ben beállított talajművelési tartamkísérletben végeztük,
amelyben eltérő művelési módokat alkalmaznak: a minimális, a sekély (tárcsás) és a
hagyományos (szántás) művelést.
A talajművelési tartamkísérlet a Földműveléstani Tanszék Kísérleti Telepén található. A kísérlet
kéttényezős, osztott parcellás elrendezésű, négyismétléses, amelyben három különböző
talajművelési változat és öt különböző, növekvő N adag hatása tanulmányozható. Az őszi búza és
a kukorica jelzőnövények bikultúrában kétévenként váltják egymást (őszi búza – őszi búza –
kukorica – kukorica).
Vizsgálatainkat 2004-ben az őszi búza tarlón végeztük. Az őszi búzát (Mv 23 fajta) 2003. október
17-én vetették és 2004. július 21-én aratták le, ez után július 26-án történt a tarlóhántás a
hagyományos és tárcsás művelésű kezelésekben tárcsával. A hagyományos művelésű parcellákon
augusztus 28-án végeztek tarlóápolásként sekély szántást, a tárcsás művelésű parcellákon
tárcsával végezték a tarlóápolási munkát augusztus 25-én, a minimális művelési módú
parcellákon nem történt tarlóhántás és ápolás sem.
Ősszel, másfél hónappal az őszi búza betakarítása után, október 6-án végeztük a gyomborítottság
felmérését Balázs-Ujvárosi féle felvételezési módszerrel.
Tanulmányoztuk a gyomnövényzet faji összetételét és a fajok életforma csoport szerinti
megoszlását is.
Felméréseink eredményei szerint a minimális művelésben részesített parcellákon rendkívül
nagymértékű volt a gyomosodás, ami 65-90%-os gyomborítottságot jelentett. A sekélyművelésű
parcellák gyomborítottsága a N kezelések átlagában 35% volt.
A legkevesebb gyomnövény és a legkisebb gyomborítottság a hagyományos művelésű
parcellákat jellemezte, ahol 10-17% közötti gyomborítást állapítottunk meg.
Érdekesen és jellemzően alakult a különböző művelésű kezelésekben a gyomnövényzet faji
összetétele és az előforduló gyomnövényfajok száma is.
A kísérletben a vizsgálataink időpontjában mindösszesen 36 gyomnövényfaj fordult elő. A
különböző kezelésekben 4-15 gyomnövény faj volt fellelhető egy-egy parcellán.
A minimális és a tárcsás művelésű parcellákon hasonlóan alakult a gyomfajok száma, amelyeken
átlagosan 10 faj fordult elő egy-egy parcellán. A hagyományos művelés alkalmazásánál volt a
legkisebb a fajszám, ezeken a parcellákon átlagosan 6 faj fordult elő.
62

Gyomnövények, gyomirtás
GYOMFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK KEMENESHÁTON ÉS KÖRNYÉKÉN
UGHY PÉTER 1 és PINKE GYULA 2
1 Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Tanakajd
2 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
Az ember állandó, sokirányú tevékenységével megváltoztatja maga körül az ősi növény- és
állatvilágot. Kultúrtevékenysége a civilizáció fejlődésével és az emberiség szaporodásával mind
nagyobb és sokoldalúbb lesz. Mindezek következtében az ősi, természetes élővilág egyre kisebb
területre szorul vissza. Európa szerte az iparszerű mezőgazdasági termelés eltüntette a korábban
kialakult sokszínű gyomvegetációt és fajokban rendkívül szegény, de invidiumokban gazdag
gyomtársulások keletkeztek.
A vizsgálatunk célja az extenzív szántóterületek nyári és őszi gyomflórájának bemutatása
Kemenesháton és környékén.
A mai intenzív termesztési viszonyok mellett, a ritka gyomfajokban gazdag táblák felkutatása
nem egyszerű feladat. Az elhanyagolt, műveléssel felhagyott területeken, ugyanis elsősorban a
„veszélyes” gyomok szaporodtak fel. Az extenzív művelési módok általában a sekély
termőrétegű, vagy nehezen művelhető termőhelyeken maradtak fenn. A fajokban leggazdagabb
gyomvegetáció általában a szántók szegélyében fejlődött ki. A fajdiverzitás és a talajok
magkészlete a szántóföld belseje felé haladva jelentősen elszegényedett.
A vizsgálat során 73 település és környékét jártuk be nyáron és ősszel egyaránt, melyből 28
esetben felvételeztünk. Természetesen útközben sikerült néhány értékes florisztikai adatot is
feljegyeznünk.
Jelen munka célja nem elsősorban a kártékony gyomok térfoglalási mértékének megállapítása,
hanem a ritka és a veszélyeztetett gyomfajok elterjedésének felderítése volt.
Az aratás előtt készült felvételek közül valamennyit extenzív jellegű parcellák szegélyében
végeztünk. Átlagosan 34 fajt, de volt olyan hely ahol 44 fajt találtunk 50 m 2 -en.
Az Anthemis fajok (arvensis, austriaca, ruthenica) minden felvételben nagy borítással, de együtt
sohasem fordultak elő. Ezek az Ambrosia artemisiifolia-val és a Tripleurospermum inodorummal
kombinálódva, olykor külön-külön tisztán uralták a szegélyek felső, középső vagy alsó
szintjét. Azokon a helyeken ahol nem fordulnak elő ezek a nagy borítású állományok, ott a ritka
fajok is szerepelhetnek nagyobb egyedszámmal. Az Aphanes arvensis, Centaurea cyanus vagy a
Scleranthus annuus néhány felvételben magas borítást adott. Mindezekből arra
következtethetünk, hogy a vegyszerezetlen vetések szegélyében a kevésbé sűrű kultúrnövényállomány
ellenére a ritka szántóföldi gyomnövényekre erős kompetíciós nyomás nehezedik és
azok, mint például az Agrostemma githago, Filago lutescens, Herniaria hirsuta, Papaver
argemone, Sherardia arvensis, Spergularia rubra általában csak szálanként jelentkeztek.
A tarlón felvételezett állományok más jelleget mutattak az aratás előtt készített vizsgálatokhoz
képest. Itt átlagosan 28 faj szerepelt felvételenként.
A tarlón állandó és nagy borítással az Ambrosia artemisiifolia, az Anagallis arvensis, a
Chenopodium album, a Setaria pumila és a Tripleurospermum inodorum szerepelt. Ezenkívül
még figyelemre méltó az Oxalis dillenii gyakori előfordulása is.
A tarlón több ritka gyomfajt is találtunk, mint pl. Ajuga chamaepitys, Euphorbia exigua,
Euphorbia falcata, Kickxia elatine, Myosotis ramossisima, Myosurus minimus, Ranunculus
arvensis.
63

Gyomnövények, gyomirtás
ÚJABB EREDMÉNYEK A SPÁRGA VEGYSZERES GYOMIRTÁSÁBAN
VARGA LÁSZLÓ 1 és KÖVECSES IMRE 2
1 Tolna Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Szekszárd
2 Dunai Spárga Kft., Tengelic
Tengelicen a TENKOP Rt. részvételével alapított magyar-német kft-kben 1993 óta termesztünk
halványított spárgát.
Bár a spárga hazai termesztése a kultúra speciális talajigénye miatt inkább az Alföldön
koncentrálódik, a tengelici laza, humuszos homoktalaj kiválóan megfelel ezen igényeknek. Így az
elmúlt évtizedben közel 100 ha-on foglalkoztunk a közvetlen német exportra kerülő spárga
előállításával. Az ültetvény volumene, valamint az export minőségű spárgasíp igénye a gyomirtás
során - a gyakoribb mechanikai beavatkozás mellett - nélkülözhetetlenné teszi a herbicidek
használatát is.
A spárga gyomirtására engedélyezett gyomirtó szer jelenleg nem áll rendelkezésre. Vegyszeres
gyomirtásának gyakorlata korábban főleg a külföldi termesztési technológiák javaslatain alapuló
üzemi próbálkozások tapasztalataira épült.
Az utóbbi években a már bevált, a saját területen is ismételten ellenőrzött hatóanyagokon kívül,
kísérletképpen újabb és újabb készítmények, kombinációk gyomirtó hatását és szelektivitását
vizsgáltuk.
2000-2004. között végzett kísérleteinkben
- a kora tavaszi bakhátpermetezésre a Stomp 330 5,0 l/ha mellett a Dual Gold 960 EC 1,2
l/ha + Sencor 70 WG (Metripaz) 0,5 –,6 kg/ha készítményeket;
- a bakhátbontást követően az Afalon Dispersion 1,5 – 2,0 l/ha vagy Diuron 600 FW 2,0 -
3.0 l/ha, valamint a Diuron 600 F W 1,5 l/ha + Click FL 2,0 l/ha kezeléseket;
- a nyár közepén végzett, évelő gyomok ellen is hatásos „állománykezelésre” levél alá
permetezéssel glifozát hatóanyagú készítményeket (Dominator, Roundup Bioaktiv, stb.)
3,0 – 4,0 l/ha ( Hyspray 1,0 l/ha), Roundup Mega 3, 0 - 3,5 l/ha és Folar 4,0 l/ha;
- új telepítésben a Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Click FL 2,0 – 3,0 l/ha, Diuron 600 FW
3,0 l/ha, Dual Gold 960 EC 1,5 l/ha + Pledge 0,08 kg/ha herbicideket találtuk hatékonynak
és megfelelően szelektívnek.
A felsoroltakon kívül további gyomirtó szereket (pl. Trophy, Merlin) is kipróbáltunk.
A halványított spárga termesztésének sajátosságai (pl. bakhátművelés) a herbicidek kijuttatástechnikájában
is speciális fejlesztéseket igényeltek. A kft. szakemberei a mechanikai
sorközművelő eszköz mellett -már szintén eredményesen alkalmazott – bakhátpermetező keretet
és védőlemezes levél alá permetező egységet is terveztek.
Az üzemi gyomirtási kísérletek és gépfejlesztések reményeink szerint és az eddigi kedvező
tapasztalataink alapján hozzájárulnak a spárga még sikeresebb és gazdaságosabb termesztéséhez.
64

Gyomnövények, gyomirtás
HERBICIDEK REPCEFAJTÁK NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TÁPANYAGFELVÉTELÉRE
GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA
LEHOCZKY ÉVA és BUZSÁKI KAMILLA
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
Napjainkban a repce a világ tíz legfontosabb olajos magja közül a második helyen áll.
Magyarországon az elmúlt 10 évben a repce vetésterülete 50-170 ezer hektár között változott, a
termésátlag 1,5-2 t/ha volt. A termőterület növekedése várható. Mindamellett, hogy kiváló
előveteménye az őszi búzának, felhasználható különböző takarmány keverékekben, és jelentős az
ipari hasznosítása is.
Az új fajtákat és hibrideket kisebb állománysűrűséggel termesztik, mivel elegendő teret kell
biztosítani a növényeknek az oldalhajtások kifejlesztésére, ugyanis ezeken képződik a teljes
termés 60-70 %-a. Ebből következik az 1 hektárra eső tőszám csökkenése, ami magával vonja az
állomány későbbi záródását, ezáltal növelve az őszi gyomok és az őszi gyomirtás jelentőségét. A
kezdeti gyomkonkurencia kizárásával sokat lehet tenni az egyenletes fejlődésért, mivel a gyomok
tápanyagot, vizet, fényt vonnak el és életteret foglalnak el a repcétől. A preemergens gyomirtás a
kezdetektől előnyhöz juttatja a kultúrnövényt a gyomkonkurenciával szemben.
Modellkísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy egyes köztermesztésben lévő repcefajták (Bristol,
Rasmus) és hibrid (Colombo) milyen érzékenységet mutatnak különböző preemergens
herbicidekkel szemben.
Tenyészedényes modellkísérletet végeztünk üvegházi körülmények között, amelyben a következő
herbicideket alkalmaztuk: Teridox 500 EC (dimetaklór), Devrinol 45 F (napropamid), két
dózisban (felhasználói dózis és annak kétszerese), 4 ismétlésben. A növényeket 5 hétig neveltük.
A herbicideknek a fiatal repce növények növekedésre gyakorolt hatásának elemzéséhez a
következő paramétereket vizsgáltuk: zöld és száraz hajtástömeg, hajtáshossz, levélszám,
levélterület. A fiatal növények tápanyagfelvételében a herbicidek hatására bekövetkező
változásokat is elemeztük. A tápanyagok közül a nitrogén, foszfor, kálium és kalcium
koncentrációját és a növények által felvett mennyiségét vizsgáltuk.
A herbicid kezelésekkel szemben a fajták, illetve hibrid különböző érzékenységet mutatott. A
vizsgált paraméterek közül a száraz biomassza tömegben bekövetkezett változások jól jelezték az
érzékenységbeli különbségeket.
A Teridox 500 EC herbiciddel szemben különösen kétszeres dózisban alkalmazva, a Colombo
hibrid és a Bristol fajta lényegesen érzékenyebbnek mutatkozott, mint a Rasmus fajta.
A vizsgált növekedési paraméterekben a herbicid kezelések hatására bekövetkezett változásokat
elemezve összefoglalóan megállapítható, hogy a Rasmus fajta tolerálta a legjobban a
herbicideket.
A növények a herbicid kezelésre fokozott nitrogén felvétellel reagáltak, amely a jelentős
biomassza produkció (száraz hajtástömeg) csökkenés ellenére a Bristol fajtánál és Colombo
hibridnél a kontrollal megegyező, a Rasmus fajtánál a kontrollban kapott mennyiséget lényegesen
meghaladó nitrogén felvételben jelentkezett. Hasonló mértékű változás a foszfor és a kálium
felvételben nem volt megfigyelhető. A Bristol fajtánál és Colombo hibridnél a növények által
felvett kalcium mennyisége a biomassza produkciónál tapasztaltakhoz hasonlóan alakult.
65

Gyomnövények, gyomirtás
A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) ELLENI VÉDEKEZÉSI
LEHETŐSÉGEK
NÉMETH IMRE 1 , SZABÓ ISTVÁN 2 , BLASKÓ DÁVID 1 és KIS GÁBOR 1
1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
2 Dow AgroSciences, Budapest
A vegyszeres gyomirtás terjedése és az egyre specifikusabb készítmények alkalmazása sem
eredményezte azt, hogy a Cirsium arvense kevesebb gondot okozna napjainkban, mint
évtizedekkel ezelőtt. Egyes kultúrákban irtása kifejezetten nehéz, másutt ez megoldható, de a
védekezések lehetőségét az anyagi ráfordítások aránya határozhatja meg. Talán segít a
választásban és a tervezésben, ha tudjuk, hogy mely kezelésekkel akarjuk gondjainkat a
betakarításig megoldani, vagy számíthatunk egy olyan gyomirtó hatásra, melynek utóhatásaként a
következő évben sem hajt ki a Cirsium, vagy csak korlátozott mértékben.
A klopiralid hatóanyagú készítményeket a szántóföldön alkalmazhatjuk a gabonafélékben,
kukoricában, cukorrépában, repcében, ahol a Cirsium mellett fontos az egyéb fészkes virágzatú
gyomnövények elleni védekezés is. Így repcében gondot okozhat a Matricaria, az Ambrosia, az
árvakelésű napraforgó, de cukorrépában is nehéz a tömegesen kelő Xanthium elleni védekezés.
Az elnyújtott kelés ill. kihajtás miatt felvetődő osztott kezelés lehetőségét is megvizsgáltuk
cukorrépában. Az osztott kezelés nyomán a répa fejlődése átmenetileg zavart szenvedett, de a
Cirsium és a Xanthium elleni hatás így már megfelelő lett.
Repcében és mustárban a klopiralid + pikloram hatása a fészkes virágzatú gyomnövények
ellen ugyanolyan megbízható volt, de a vizsgálatokat és megfigyeléseket ki kell terjesztenünk a
keresztes virágú gyomnövényekre is. Mustárban tömegesen kelt Descurainia sophia esetében
olyan hatást észleltünk, mely alapján legalább a gyomállomány ritkítása feltételezhető.
Kukoricában a floraszulam + 2,4-D kombináció hatása a Cirsium ellen megfelelő, bár
utóhatása kisebb, ugyanakkor gazdaságossága nem vitatható. Nem hatol a Cirsium föld alatti
szárában olyan mélyre, mint a klopiralid. Kölesben nincs engedélyezve, de fitotoxikus hatást nem
okozott, és a kölesben az évelő kétszikű gyomnövények elleni hatása jó, mert a köles állománya
sűrű és jó gyomelnyomó. A vegyszeres gyomirtás esetén érdemes a talajmunkákat is úgy
ütemezni, hogy minél hatásosabbak legyenek a Cirsium ellen. Nagyobb lehetőség van a
tarlókezelésben, ahol egy korán lekerülő kalászos után akár két kezelés is végezhető
hormonhatású készítménnyel, mert egy kezelés után a növény még újrahajt, s a két kezelés után
következő mélyszántással együtt a mezei aszat állománya egészen jól visszaszorítható volt
annyira, hogy a következő években fertőzése nem jelentett gondot.
A Cirsium esetében számolnunk kell azzal, hogy a művelésnél a mélyebben lévő
szárrészeken is életképes rügyei vannak, s előfordulhat, hogy egy mélyebb szántás vagy forgatás
esetén olyan rizómák kerülnek a talajfelszín közelébe, melyeken az életképes rügyek kihajtanak.
Úgy tűnik, hogy a klopiralidot leszámítva a többi kezelés hatása csak egy vegetációs időre terjed
ki, ami nem kevés, de ennél többel nem számolhatunk, legfeljebb a tarlókezelésre is alkalmazható
glifozát hatását emelhetjük ki, de kevéssel ez is elmarad a klopiralid mögött.
66

Gyomnövények, gyomirtás
A MEZEI ASZAT (CIRSIUM ARVENSE [L.] SCOP.) MAKROELEM TARTALMÁNAK
VÁLTOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ TALAJMŰVELÉS HATÁSÁRA
BLASKÓ DÁVID és NÉMETH IMRE
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
A mezei aszat egyike a legveszélyesebb és legnehezebben irtható gyomnövényeinknek. Ellene
csak következetes, több évig tartó védekezéssel érhetünk el eredményeket. A védekezésben
fontos szerep jut a talajművelésnek, illetve a megfelelő eszköz és időpont kiválasztásának.
Vizsgálatunk és ennek eredményei egy új nézőpontból vizsgálja a talajművelés hatását a mezei
aszat élettevékenységeire.
Egy előzőleg három évig nem trágyázott és nem vegyszerezett területen vizsgáltuk nem
bolygatott, tárcsázott, illetve szántott körülmények között a mezei aszat makroelem (N,P,K,Ca)
tartalmának alakulását az eredeti állapotokhoz képest. A kapott adatok értékét növeli az, hogy
szinte üzemi méretű kísérletről van szó, ugyanis a vizsgált terület egy 1,1 ha-os tábla, amelyen a
nagy mennyiségben felszaporodott mezei aszat helyenként 20 %-os borítást is elért.
A makroelem vizsgálathoz a növények legfiatalabb zöld hajtásait gyűjtöttük be. A kiindulási
állapotot bolygatatlan őszi árpa tarlóról szeptember végén gyűjtött növényminták makroelem
tartalma jelentette. A talajművelések elvégzése után a következő év tavaszán ismét
mintagyűjtésre került sor, de most már külön a szántott, a tárcsázott és a nem művelt részekről.
Ősszel ismét gyűjtöttünk mintát az egész területről, így egy teljes év változásait tudtuk nyomon
követni.
Az eredmények azt mutatták, hogy szignifikáns az eltérés mind a négy vizsgált makroelemre
vonatkoztatva a különböző művelések után. A legkisebb N,P,K,Ca tartalommal a nem művelt
területről begyűjtött mezei aszat minták rendelkezetek, a tápelem tartalom nagyobb volt az
előzőleg szántott részből gyűjtött aszatoknál és a tárcsázott talajon voltak ezek az értékek a
legmagasabbak.
A növények tápelemtartalmát rendkívül sok tényező befolyásolhatja, amelyek egymással
kibogozhatatlanul bonyolult kölcsönhatásban lehetnek. Egy dolog mégis elmondható. Egy
növény relatíve nagy makroelemtartalma mindig felfokozott anyagcserét, élettevékenységet
takar. Ezek pedig fokozott növekedésben nyilvánulnak meg. Logikus, ha egy növény intenzíven
fejlődik, akkor úgymond „jól érzi magát”. A mezei aszatnál ez az, amit el akarunk kerülni. Tehát
a tárcsás alapművelés biztosította a vizsgáltak közül a legoptimálisabb életfeltételeket a mezei
aszat számára.
A kísérlet eredménye újabb bizonyíték a tárcsa mezei aszat felszaporító tulajdonsága mellett.
Vizsgálatainkat tovább folytatva valamennyi talajművelés esetében kiegészítettük klopiralid,
floraszulam + 2,4.D és foramszulfuron + jodoszulfuron + izoxadifen-etil kezelésekkel, hogy a
talajművelés és a kezelések együttes hatását is értékeljük.
67

Gyomnövények, gyomirtás
GYOMIRTÁSI LEHETŐSÉGEK REPCÉBEN ÉS MUSTÁRBAN
NÉMETH IMRE 1 , SZABÓ ISTVÁN 2 ÉS BLASKÓ DÁVID 3
1,3 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
2 Dow AgroSciences
A repce vegyszeres gyomirtása nem mindig volt lényeges kérdés, mert a gyakorlatban, ha a repce
vetése optimális időben történt és télen nem fagyott ki, akkor a gyomnövények döntő többségét a
sűrű repceállomány elnyomta. Elsősorban az ősszel és kora tavasszal kelő gyomnövények
általában nem voltak versenyképesek, kivéve a ragadós galajt (Galium aparine). Nagy gondot
nem okoznak, de a repcével együtt nőhet a pipacs (Papaver rhoeas) és a sebforrasztó zsombor
(Descurainia sophia), mely utóbbi növény esetenként még a repcét is túlnövi. A mustár már
lényegesen érzékenyebb a gyomosodásra, s az agresszív fészkes virágzatú növények, mint az
Ambrosia artemisiifolia, Tripleurospermum inodorum és az árvakelésű napraforgó komoly
gondot okozhatnak.
A repcében a klopiralid + picloram (Galera) hatásos a fészkes virágzatúak ellen, s az acat
(Cirsium arvense) mellett a ragadós galaj (Galium aparine) is visszafogható. Mindkét
hatóanyagról az irodalom a keresztes növények elleni hatástalanságot kiemeli. Ezt a
továbbiakban részletesebben felül kell vizsgálni, mert a 2004-es kezelésekben a Descurainia
sophia tömeges állományának határozott ritkulása volt észlelhető.
A mustár gyomirtása sokkal kényesebb feladat, mivel tavasszal együtt kel a gyomnövényekkel, s
benne a nyárutói, nagy termetű fészkesek uralkodhatnak. Ezen még az alapkezelés sem segített,
mert mind az Ambrosia artemisiifolia, mind a Tripleurospermum inodorum olyan tömegesen
kelt, hogy még a 98 %-os hatékonyság sem megfelelő az esetükben. Az állománykezelés előnye
itt mutatkozik meg, mert a mustárban a klopiralid + picloram alkalmazása után gyakorlatilag
gyommentes maradt az állomány. Megelőző évek kísérleteinek eredményei arra utaltak, hogy a
mustár sok gyomnövény fejlődését, kelését korlátozhatja, még ritkább állomány esetében is, de ez
nem vonatkozik a fészkes virágzatú növényekre.
A mustár esetében a talajelőkészítés is nagyban befolyásolja a gyomosodást. Gyakori, hogy
elsősorban laza talajokon a talaj előkészítés tárcsával történik, ami egy adott éven belül
indokolható is. Ilyen esetben azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek a területek lényegesen
korábban elgyomosodhatnak, s pont a mustár kezdeti fejlődésekor, s a vegyszeres védekezéseknél
az alapkezelések hatékonysága is csökkenhet. Ismernünk kell a tábla gyomviszonyait is, mert a
korai gyomosodás ugyan veszélyesebbnek látszik, de ha az állományt elsősorban a sekélyen
gyökerező, kisebb termetű magról kelők alkotják, akkor azok jórészt figyelmen kívül hagyhatók.
(Capsella bursa-pastoris, Veronica polita, V. hederifolia, V. triphyllos, Lamium amplexicaule,
Stellaria media, Holosteum umbellatum, Viola arvensis, stb.) A foltonként akár 10-12 % borítást
adó Convolvulus arvensis is kisebb veszélyt jelent, mint a lényegesen kisebb borítású, de nagy
termetű fészkes virágzatú gyomnövények.
68

Gyomnövények, gyomirtás
VÉDETT GYOMNÖVÉNYÜNK A KONKOLY (AGROSTEMMA GITHAGO L.)
NÖVÉNYMINTÁKBÓL IZOLÁLT GOMBAFAJOK
CZIMBER GYULA 1 , FISCHL GÉZA 2 és PINKE GYULA 1
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Növényvédelmi Intézet, Keszthely
A konkoly hazánkban valaha jelentős gyomnövénynek számított. Az elmúlt évtizedekben
azonban a búzatáblákról eltűnt, feltehetően a rendszeres gyomirtó szer használat miatt. Látványos
visszaszorulásának oka valóban a herbicid használat volt, de már ezt megelőzően legalább ilyen
mértékben gyérítette a búza vetőmagtisztítása, triőrözése. Mindezek mellett e faj – mint egyik
legrégebbi gyomnövényünk elveszítette azokat a tulajdonságait is, ami természetes körülmények
között fajának fennmaradását szolgálta. Csiranyugalma a gyomok között a legrövidebb ideig tart
és versenyképessége, kompetitív ereje is gyenge. Az intenzív búzavetésekben magprodukciója
más gyomfajokhoz viszonyítva nagyon kicsi. Betegségeiről viszonylag hézagos ismereteink
vannak. A különböző szakirodalmi források szerint (Bánhegyi et al. 1985-87, Brandenburger
1985) a konkoly leggyakrabban említett betegségei a peronoszpóra (Peronospora
agrostemmatis), a rozsda (Puccinia arenariae). Megemlítik még az Ustilago violacea
üszöggombát, valamint a levélfoltosságokat okozó piknídiumos gombákat (Ascochyta githaginis,
Septoria lychnidis). A konkolyról még közlik a Fusarium sp. szártőrothadást, illetve a
Phymatotrichopsis omnivora gyökérrothadást okozó gombákat (Farr et al. 1995).
A konkoly napjainkban védett növénynek minősül és ritka előfordulása ellenére 2004-ben,
Mosonmagyaróváron egy kis populációban többé-kevésbé jellegzetes tünetek jelentkeztek a
konkoly alsó levélemeletein. A levelek kivilágosodtak, rajtuk kezdetben középen barnuló, majd
nekrotizálódó foltok jelentek meg. A növények levelei lassan elpusztultak, elszáradtak. A beteg
foltokról egy acervuluszos gomba jelenlétére utaló sporulációs telepeket találtunk. A foltokon a
sporuláció viszonylag gyér volt. A konídiumok jellegzetes alakúak, hialinok, megnyúltak,
görbültek, egy- és kétsejtűek, általában 1-3 olajcseppel. A konídiumok morfológiája, valamint a
mikroszkópi mérés alapján a konkolyt fertőző gomba a Diplosporonema delastrei (syn.:
Marssonina delastrei, Gloeosporium delastrei). A hazai szakirodalom szerint (Bánhegyi et
al.1985-87) több különböző gazdanövényen is előfordul.
Egy másik minta (Jánossomorja) levelein határozott körvonalú, kerek, barna levélfoltok jelentek
meg. A foltokról sötétbarna, megnyúlt, hengeres, nagyméretű, hosszanti- és keresztfalakkal tagolt
konídiumokat izoláltunk. Felületük enyhén szemölcsös-tüskézett,. A gyér penészszerű kiverődés
jellegzetessége, hogy a konídiumok hosszú, egyesével álló konídiumtartókon képződtek. A
gombát Stemphylium botryosum fajnak határoztuk meg, amely a szakirodalom szerint (Ubrizsy és
Vörös 1968) nekrotróf parazitának tekintendő. Az elhalt, idősebb levélfoltokon megjelentek az
Alternaria sp. konídiumláncai.
A konkolyt díszítő értéke miatt termesztik is (Nagy 1975). Vetőmagját több országban díszes
csomagolásban árusítják. A növény kivonata (agrostemin) más magvak csírázását stimulálja
(Gajic, 1972).
69

Gyomnövények, gyomirtás
A MÁRIATÖVIS (SILYBUM MARIANUM /L./ GAERTN.) KELLEMETLEN GYOM
A SOKORÓALJÁN
CZIMBER GYULA
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
A máriatövis a hazai gyomnövények között nem található (Ujvárosi, 1973). A növényhatározóban
mint mediterrán-előázsiai eredetű egyéves dísznövény szerepel. Kereszty (1998) szerint a máriatövis
vagy ezüstbogáncs a bibliai tájak útszélein és parlagföldjein lehetett igen gyakori kétéves gyom.
Olaszországi gyomfelvételezéseink során több kultúrában is gyomosított hatalmas példányaival
(Glemnitz et al., 2000). A klímaváltozás hatásainak tanulmányozásával kapcsolatos hazai
gyomfelvételezéseink alkalmával egy sokoróaljai kukoricatáblán nagy tőlevelekből álló levélrózsás
példányaival igen nagy mennyiségben találkoztunk. Így került a mintegy 50-60 hektárnyi terület
részletes gyomcönológiai felvételezésre.
A máriatövissel fertőzött kukoricatábla gyomfelvételezését az Ujvárosi-féle (1973) módszerrel
végeztük. A kijelölt mintaterületek (kvadrátok) gyomborítási adatait átlagoltuk és így megkaptuk egyegy
gyomfaj átlagborítási értékeit. A gyomnövények között a máriatövis ugyan csak 1,67 %-os
átlagos területfoglalási értékkel szerepelt, de egyes mintaterületeken borítása meghaladta az 50 %-ot
is. Átlagborításával sorrendben a 6. helyet foglalta el. A területen csak a következő gyomok
szerepeltek nagyobb átlagborítással: csattanó maszlag (4,18 %), parlagfű (3,24 %), köles (2,68 %),
kakaslábfű (2,65 %) és a karcsú disznóparéj (2,12 %).
A máriatövis a mediterrántól Elő-Ázsiáig elterjedt (Danert et al., 1973). Földesi (1993) is a
mediterrán vidékek napos, sziklás területeinek növényeként írja le, amely gyakori a Földközi-tenger
melléki országokban. Hazánkban vadon nem fordult elő, de ahol gyógynövényként
termesztették, ott elhullott terméseivel hosszú éveken át gyomosít. Így került a sokoróaljai
kukoricatáblára is gyomnövénynek.
A máriatövis magvai (kaszattermései) hazánkban – kellő talajnedvesség esetén – már márciusban
csíráznak és ez a csírázás szinte az őszi fagyokig tart. A későn kelt (május-június) növények
többsége viszont már nem indul szárba, nem hoz termést. A tőlevélrózsás növények kifagynak! A
telet termései különböző talajmélységekben fekszik át kényszernyugalmi- illetve valódi magnyugalmi
állapotukban. A termesztett állományokból elhullott magvai addig gyomosítanak, amíg a fertőzött
talaj magkészlete ki nem merül. Gyomként fejlődött virágzó példányai viszont pótolhatják az
életképes magok számát. A máriatövis herbicidekkel szemben is érzékeny, de folyamatos
csírázásukkal egy részük a herbicidhatásokat kikerüli.
A máriatövis a hazai gyomlistára felkerülhet, amit a következő tényezők okozhatnak: 1., A kiváló
gyógynövény hazai terőterülete valószínű emelkedni fog. Így – különösen a betakarítógépek
segítségével – gyorsan elterjedhet. 2., Árokpartokon, útszéleken, romos területeken – a parlagfűhöz
hasonlóan – elszaporodhat. Nagy tő- és szárleveleivel, gyors növekedésével jelentős versenytársa
lehet más gyomfajoknak is. 3.) Enyhe teleken (klímaváltozás!) tőlevélrózsáival nálunk is áttelelhet és
ezek az áttelelt példányok gazdagabb elágazásúak, több virágzatot, termést nevelnek.
A termesztett máriatövis március második felében vethető, mert magvainak csírázása már 8-10 o C-on
megindul. Valószínű, hogy a korai vetés esetén a csírázó mag embriója a koratavaszi alacsony
hőmérséklet hatására jarovizálódik és a növények a hosszúnappalos körülmények közé kerülve
virágzatot hoznak. A gyomosító máriatövis elfekvő magvaiból is így fejlődhetnek nálunk terméstérlelő
növények.
70

Gyomnövények, gyomirtás
A SZÁLKÁS BORJÚPÁZSIT (ANTHOXANTHUM PUELII) TÖMEGES
ELŐFORDULÁSAI SOMOGY MEGYÉBEN
PINKE GYULA 1 , PÁL RÓBERT 2 , SZENDRŐDI VIKTÓRIA 1 és
KIRÁLY GERGELY 3
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság-és
Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs
3 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron
Az Anthoxanthum puelii LEC. et LAM. (A. aristatum BOISS.) néhány nyugat-európai országban
veszélyeztetett, máshol viszont, mint például Lengyelországban, terjeszkedőben lévő terhes
gyom. A tápanyagszegény és savanyú homoktalajok jellemző növénye az atlantikus és
szubatlantikus területeken. Az őszi csírázása határozott fagyérzékenységgel párosul, ezért Közép-
Európában dél és kelet felé haladva a kontinentális hatás erősödésével már csak szétszórt előőrsei
léteznek különleges edafikus és mikroklimatikus termőhelyeken. Az Anthoxanthum puelii a
hasonló A. odoratum-tól legszembetűnőbben a felfelé is elágazó szárával és egyéves
életformájával különböztethető meg. Hazánkban elsőként POLGÁR SÁNDOR 1911-ben találta meg
Győrben a Rába partján. Vetési gyomként a Marcal-medencében, Nemeskeresztúr határában az
1990-es évek végén került elő egy extenzíven művelt tritikále vetés szegélyében. 2004 júniusában
a Belső-Somogy területén, savanyú homokon két lelőhelyére is rábukkantunk. Szabás község
északi részén tömegesen fordult elő egy napraforgótarlóban a következő kísérőfajokkal: Aphanes
microcarpa, Anthemis arvensis, Hypericum humifusum, Myosurus minimus, Spergula arvensis,
Spergularia rubra, Scleranthus annuus. Kaszó településétől délkeleti irányba, kb. 1 km-re egy
villanypászta pionír jellegű gyeptársulásában hatalmas tömegben szintén előkerült. Kísérőfajai
voltak pl. Jasione montana, Holcus mollis és Digitaria sanguinalis. Augusztusban Berzence
mellett, a „Homoki-mező” környékén HACK ANDRÁS agrármérnök mutatta meg a növény
elszáradt szőnyegszerű állományát egy nagyüzemi gabonavetés tarlójában. Mindezekből úgy
tűnik, hogy a növény Belső-Somogyban meghonosodottnak tekinthető és valószínűleg a környék
vetéseiben és nyitott gyepjeiben máshol is társulásalkotó, tömeges faj. Vélhetőleg a növény
gyérebb előfordulással már korábban is jelen volt e számára kedvező savanyú, homoki
termőhelyeken. Felszaporodásához – a többi terjedőben lévő gyompázsitfű fajokhoz hasonló
módon – talán a kétszikű irtó herbicidek alkalmazása és az arató-cséplő gépek használata is
hozzájárult.
Készült az OTKA F038119 sz. pályázat támogatásával
71

Gyomnövények, gyomirtás
NÉHÁNY ALLELOKEMIKÁLIA SZINTJÉNEK VÁLTOZÁSA OLASZ
SZERBTÖVISBEN (XANTHIUM ITALICUM MOR.) A TENYÉSZIDŐSZAK
FOLYAMÁN
DÁVID ISTVÁN és BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum,
Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen
Az olasz szerbtövis intenzíven terjedő, veszélyes gyomnövény, mely szántóföldi
kultúrákban (kukorica, napraforgó, cukorrépa, stb.) és természetes növénytársulásokban, mint
inváziós faj jelentős problémát okoz. A faj versenyképességének számos összetevője van, melyek
közül jelentős lehet az allelopátia.
Az allelopátia sok esetben nehezen elválasztható a versengés más eszközeitől, ezáltal csak
becsülni lehet, hogy természetes körülmények közül milyen mértékben valósul meg, továbbá
figyelembe kell venni, hogy az allelopátiáért felelős vegyületek a kibocsátást követően számos
kémiai, mikrobiológiai hatásnak vannak kitéve. A zavaró tényezőket többé-kevésbé kiszűrő Petricsészés
vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a szerbtövis ugyanazon populációján belül
különböző tényezőktől függően változhat az allelopátia mértéke, sőt iránya is. A növények
fejlettsége, csapadékviszonyok, vízellátottság, állomány sűrűség egyaránt befolyásolták a
biotesztek végeredményét.
Annak tisztázására, hogy a csírázás vagy növekedés eltérő befolyásolása tényelegesen az
allelokemikáliák változó mennyiségének és arányának következménye, négy, szerbtövisekben
jelenlévő, allelokemikáliaként ismert vegyület (klorogénsav, kumarin, p-kumarinsav, transzfahéjsav)
mennyiségét mértük. A növényi mintákat egy élőhelyről (Debrecen) gyűjtöttük 2004-
ben, a növények 4-5 leveles fejlettségénél és virágzáskor, eltérő sűrűségű növényfoltokból, 15-30
mm csapadék előtt és után. A hajtás és gyökérminták szárítása után vizes kivonatot készítettünk.
A mennyiségi meghatározást Merck-Hitachi HPLC készülékkel végeztük az alábbi feltételek
mellett: Lichrospher 100RP-18, 125x 4mm oszlop, víz: metanol: ecetsav 12:15:1 arányú eluens 1
ml/perc áramlás, L-4500 Diode Array Detector 275 nm hullámhossz.
A különböző körülmények között gyűjtött mintákban a négy vegyület mennyisége (mg/g
szárazanyagban kifejezve) a következő értékek között ingadozott:
Klorogénsav: gyökérben a minimum 2,94, a maximum 7,71, hajtásban a minimum 5,61,
maximum 52,27.
Kumarin: gyökérben a minimum 0 (0,04), a maximum 1,19, hajtásban a minimum 0,79, a
maximum 12,27.
Kumarinsav: gyökérben a minimum 0,17, a maximum 0,51, hajtásban a minimum 0
(0,34), a maximum 1,56.
Fahéjsav: gyökérben a minimum 0,03, a maximum 0,32, hajtásban a minimum 3,98, a
maximum 26,29.
Több esetben az egyes vegyületek mennyisége együtt változott a biotesztekben tapasztalt
eredményekkel, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a vizsgált agyagokon túl számos
vegyületnek van meghatározó szerepe az allelopátiában, illetve más vegyületek kisebb nagyobb
mértékben befolyásolhatják a végső hatást.
72

Gyomnövények, gyomirtás
ALLELOPÁTIÁS GYOMNÖVÉNYEK
KAZINCZI GABRIELLA 1 , BÉRES IMRE 2 , HORVÁTH JÓZSEF 2 és TAKÁCS
ANDRÁS PÉTER 1
1 MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Növényvirológiai Tanszéki Kutatócsoport,
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
Az allelopátia a magasabbrendû növények közötti olyan kölcsönhatások megjelölésére szolgál,
amelyben a növények kémiai anyagok - az általuk kibocsájtott másodlagos anyagcseretermékek
(allelokemikáliák) - segítségével befolyásolják egymás fejlõdését. A kemizáció káros
mellékhatásainak vizsgálata világszerte felgyorsította azokat a kutatásokat, melyek élõ
szervezetek természetes eredetû anyagainak a növényvédelemben való felhasználását tûzték ki
célul. A növényi eredetû természetes inhibitorokkal kapcsolatban korábban csak olyan jellegû
kutatások történtek, melyek a szomszédos, magasabb rendû növények élettani folyamatainak
gátlásával/serkentésével foglalkoztak. Ma már számos gyom- és kultúrnövény allelopátiája
ismert. A Negyedik Országos Gyomfelvételezés alapján legjelentõsebbnek tartott 20 gyomfaj
közül eddig már csak négy faj allelopátiája nem ismert. Az allelopátia - amely témakör ma már
széles körû tudományos kutatások tárgya - felveti a lehetõségét a gyompopuláció természetes
eredetû anyagokkal történõ szabályozásának. Tágabb értelemben ma már nemcsak a magasabb
rendû növények egymásra gyakorolt hatását, hanem a növény-rovar, növény-mikroorganizmus
kölcsönhatásokat is magába foglalja.
Vizsgálatainkban laboratóriumi bioassay és üvegházi tenyészedényes kísérletekben néhány
gyomfaj (Asclepias syriaca, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis) kultúrfajok csírázására és
fejlõdésére gyakorolt hatását tanulmányoztuk. További célkitûzésünk a tesztfajokra gyakorolt
allelopátiás hatás és a vírusfertõzött gazdanövények víruskoncentrációja közötti összefüggések
tanulmányozása volt.
Laboratóriumi csíráztatási kísérletekben a vizes növényi kivonatok csírázásra és
gyökérnövekedésre gyakorolt hatása nagymértékben függött a donor és a recipiens fajtól, a
növényi résztõl és az oldat töménységétõl. A töményebb oldatok általában gátlóbb hatásúnak
bizonyultak, és a gyökérnövekedésre erõteljesebb gátló hatást gyakoroltak, mint a csírázásra.
Üvegházi tenyészedényes kísérletekben az A. syriaca gyökérmaradványai valamennyi
tesztnövény faj zöldtömegét szignifikánsan növelték, ami arra utal, hogy a gyökérzetben lévõ
allelokemikáliákat a talaj mikroorganizmusai detoxifikálták. Szintén serkentõ hatást mutatott a C.
arvense friss hajtáskivonata a kultúrfajok fejlõdésére. Valószínû, hogy a növényi kivonatban lévõ
nitrogént a tesztfajok hasznosították, és ezáltal kedvezõbben fejlõdtek a kontroll növényekhez
képest. A C. arvensis gyökér- és hajtásmaradványai a tesztnövények fejlõdését kedvezõtlenebbül
befolyásolták, mint a csírázást. Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy az allelopátiás növényi
kivonatok tesztnövények fejlõdésére gyakorolt gátló hatása nincsen összefüggésben a gazda -
vírus kapcsolatokra történõ hatással.
73

Gyomnövények, gyomirtás
A ROSTOSÜSZÖG (SOROSPORIUM CENCHRI (LAGERHEIM) VÁNKY) HATÁSA AZ
ÁTOKTÜSKE (CENCHRUS PAUCIFLORUS BENTH.) FEJLŐDÉSÉRE ÉS A BETEG
NÖVÉNY FERTŐZÉSI POTENCIÁLJA
MIKULÁS JÓZSEF és LÁZÁR JÁNOS
FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, Kecskemét-Miklóstelep
Az átoktüskét (növénynek, állatnak és embernek egyaránt kellemetlenséget okozó gyomnövény)
irodalmi adatok szerint 1922-ben találták meg először hazánkban, de csak 1939-ben lett
meghatározva (Litresits 1998). Természetes ellenségét 1895-ben Lagerheim Ustilago cenchri
néven Equadorban, majd 1896-ben Sorosporium cenchri néven Brazília Santa Caterina államában
írta le (Vánky, 1985). Hazánkban a Sorosporium cenchrit (rostosüszög) először 1967-ben
Kecskemét-Talfáján találták meg (Vörös- Ubrizsy 1968). Később (1990) mi is intézetünk
területén, majd az ország különböző részén, illetve 2000-ben Brazília Bahia államában
megtaláltuk. Az átoktövis a szőlőben is kellemetlen gyom. Leküzdése hagyományos módon
(kémiai eszközökkel) gondot jelent. Természetes ellenségével Sorosporium cenchri-vel biológiai
védekezés kidolgozása érdekében évek óta különböző vizsgálatokat folytattunk (a szóruszok
teliospóra mennyiségének megállapításáról, a csírázásukra gyakorolt tényezőkről, a gazdanövény
rövidnappalosságáról, stb.), melyről cikkekben, és előadásokban számoltunk be (Mikulás és
mtsai 1993, 1997, 1998 a, b., 1999 a, b., 2000.). Most a Sorosporium cenchri átoktüskére
gyakorolt hatásáról és a beteg növény fertőzési potenciájával kapcsolatos vizsgálatokról
számolunk be.
Megmértük az intakt és rostüszöggel fertőzött növények hajtásának (100+100) hosszát.
Megszámoltuk a fertőzött növényeken a szóruszok mennyiségét. Korábbi vizsgálataink szerint
ugyanis egy-egy szórusz több tízezer teleospórát tartalmaz. Elvileg egy teleutospóra elegendő ez
csírázó átoktövis fertőzéséhez. Az adatokból átlagot számoltunk.
Megállapítottuk, hogy a Sorosporium cenchri az átoktövis hajtáshosszát szignifikánsan (80%-kal)
csökkenti, ezzel csökken a fertőzött növények konkurenciája az egészségessel és a többi
növénnyel szemben. Ugyanakkor most is azt tapasztaltuk (amiről már korábban beszámoltunk
Csorba és mtsai 1999), hogy a fertőzött növények tovább zöldek maradnak, illetve zöldebbek,
mint az egészséges átoktövisek. Ez utóbbi ismeret megkönnyíti a fertőzött növények
megtalálását, kijelölését és begyűjtését. Megállapítottuk, hogy a szóruszok mennyisége
növényenként különböző, de jelentős (60 növény átlagában 20,82). Ez azt jelenti, hogy a
szóruszok mennyisége, a bennük lévő nagy mennyiségű teliospóra miatt komoly potenciát jelent
az átoktövis elleni biológiai védekezéshez.
74

Gyomnövények, gyomirtás
A TRANSZGÉNIKUS KUKORICA GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE
1 TARJÁNYI JÓZSEF, 2 LEHOCZKY ÉVA és 3 REISINGER PÉTER
1 Isk-Biosciences Europe S.A., Budapest
2 Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar,
Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék, Keszthely
3 Nyugat- Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar,
Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár
A biotechnológia segítségével bizonyos gyomirtó szerekkel szemben korábban érzékeny
kultúrnövények ellenállóvá tehetők (glifozát, glifonizát tűrő kukorica, szója, cukorrépa, stb.), ami
lehetővé teszi a már jól bevált, sok esetben évtizedek óta használt gyomirtó szerek alkalmazási
területének kiterjesztését.
Az első generációs transzgénikus növények közül a herbicid tolerancia talán a legjelentősebb,
legalábbis gazdasági szempontból.
A Magyar Országgyűlés elfogadta az 1998. évi XXVII. Törvényt a géntechnológiai
tevékenységről, amely 1999. január elsején lépett hatályba, így törvényileg szigorúan
szabályozott keretek között Magyarországon is elindulhattak a kísérletek glifozát és glufozinátammónium
rezisztens transzgénikus (GM) kukoricafajták gyomszabályozásában.
Vizsgálataink célja a transzgénikus (GM) és nem a génmanipulált kukoricanövény, különös
tekintettel az esetleges gyomrezisztencia megelőzésére szolgáló gyomirtási technológiájának
kidolgozása hazai körülmények között. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében 1999 és 2001
között, három egymást követő évben szabadföldi, kisparcellás kísérleteket végeztünk.
Az egyéves és évelő gyomokon elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a tartamhatás nélküli
glifozát, bár kiváló gyomirtó hatással rendelkezik, több vizsgált gyomnövény esetében is igényli
a kombinációs partnert. A glifozátot tartalmazó készítményt önmagában alkalmazva, minimum
3,0 liter Roundup kijuttatása ajánlható. Évelő egyszikűekkel fertőzött területen az osztott kezelés
szükséges. Adalékanyag hozzáadása segíti a hatóanyag gyorsabb felszívódását és gyorsítja a
gyomnövények pusztulását.
Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések adatait vizsgálva megállapítottuk, hogy
Magyarországon az elmúlt tíz esztendőben a nehezen irtható egy- és kétszikű gyomok hazánk
termelési szerkezetét meghatározó kukoricában nagyon elterjedtek, biztonságos
szabályozásukhoz új technológiai elemek szükségesek.
A transzgénikus kukorica hibridek várható bevezetése erre lehetőséget nyújt., vizsgálataink
eredményei az RR (glifozát rezisztens) kukorica engedélyezése után segíthetik a gyakorlatban
alkalmazható gyomirtási technológiák összeállításánál a szakembereket
75

V. POSZTEREK
76

Poszterek
A SZEMZÉSRONTÓ-GUBACSSZÚNYOG (RESELLIELLA OCULIPERDA)
ELŐFORDULÁSA ÉS KÁRTÉTELE A SZEGED-SZŐREGI RÓZSATERMESZTŐ
TÁJKÖRZETBEN
ANDÓ ESZTER 1 , BUDAI CSABA 2 és NÁDASY MIKLÓS 1
1
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
2
Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
A rózsa szaporítóanyag előállítás nagy szakértelmet kívánó, igen munkaigényes területe a
dísznövénytermesztésnek. Magyarországon évente 80-90 hektáron alakítanak ki rózsaiskolát, s
ennek a területnek több mint 90%-a a Szeged-szőregi tájkörzetben koncentrálódik.
A szaporítóanyag termesztés második évében a vadrózsa alanyokat a nemes rózsa egy rügyével
beszemzik. A szemzés eredményességét nagy mértékben befolyásolja egy rejtett életmódot
folytató gubacsszúnyog, a szemzésrontó-szúnyog [Reselliella oculiperda (RÜBSAAMEN 1893)]
kártétele. Életmódjáról tudott, hogy a nőstények a szemzés réseibe többesével helyezik tojásaikat.
Kártételére jellemző, hogy a lárvák táplálkozása következtében a behelyezett rózsaszem a
szempajzzsal együtt elszárad, elfeketedik és a szemzés alatti farész is elhal, és az újraszemzés is
eredménytelen marad.
A kártétel mértékéről hiányosak az ismereteink. Budaligetről származó adatok szerint nem túl
gyakori, de szőregi termesztők 1999-ben 30-40%-os kártételt is megfigyeltek. A rózsán kívül
gyümölcsfa-iskolákban, az alma-, körte-, szilva-, és őszibarack csemetéken is előfordul.
A kártétel mértékére vonatkozóan különböző, nagy szórást mutató becslések keringenek a
termesztők köreiben. Ezért is tűztük ki célul a megközelítőleg pontos eredményt adó
reprezentatív felmérést, azzal a meggyőződéssel, hogy a károsítás sok tényezős és évjáratonként
változó.
A megfigyelések három helyszínen, összességében 12 hektár területen folytak 2004
augusztusában. A felmérés összesen 18 táblát érintett. Táblánként véletlenszerűen kiválasztott
3x100 tövön meghatároztuk a károsított szemzések és a szemzésekben található lárvák számát. A
kapott adatokból tőfertőzési %-ot számítottunk. A kártétel mértéke a 18 vizsgált táblán 2-3%
tőfertőzés körül alakult. A fertőzött tövenkénti lárvaszám elég magasnak bizonyult, egy-egy
fertőzött szemzésben átlagosan 6-7 nyüvet találtunk.
A károsított növényekből 10 db-ot kimetszettünk, és laboratóriumba szállítottuk kinevelés
céljából. A begyűjtött lárvákból 12-14 nap alatt rajzottak ki az imágók. A szakirodalom szerint a
kifejlett egyedek szürkésfekete színűek. A leírással ellentétben a keltetésből kirepült imágók
többsége viszont narancssárga színű.
A felmérés eredményei azt jelzik, hogy 2004-ben a szemzésrontó-szúnyog kártétele a Szeged-
Szőregi rózsa szaporítóanyag termesztésben nem volt túl magas.
A jövőben feltétlenül ki kell dolgozni az eredményes védekezési technológiát, és egyben tisztázni
kell a begyűjtött állatok faji hovatartozását.
77

Poszterek
A BT ÉS A HAGYOMÁNYOS KUKORICA EGYÜTTES TERMESZTÉSE
SPANYOLORSZÁGBAN
GUY BLACHE 1 , JAIME COSTA 2 és CZEPÓ MIHÁLY 3
1 Monsanto France, Lyon, Franciaország
2 Monsanto Spain, Madrid, Spanyolország
3 Monsanto Kereskedelmi Kft., Budapest
2004 volt a hatodik esztendő a genetikailag módosított, Ostrinia nubilalis HÜBNER és
Sesamia spp. ellen védelmet nyújtó „bt” kukorica termesztés szempontjából Spanyolországban.
Az évek folyamán a „bt” kukoricával bevetett terület folyamatosan emelkedett a molykártevők
elterjedtsége, a technológia kedveltsége és a hagyományosnál magasabb jövedelmezősége miatt.
A „bt” kukorica termőterülete 2004-ben 58 219 hektár volt. Egy 200 termelőre kiterjedő felmérés
szerint, a technológiával elégedett gazdák aránya 90 százalék körüli. Az érintett gazdálkodók
együttműködésének köszönhetően a genetikailag módosított és hagyományos kukorica jól megfér
egymással Spanyolországban.
2003. július 23-án az Európai Unió ajánlásokat (2003/556/EK) tett közzé a
tagországokban kidolgozandó, a genetikailag módosított és hagyományos növények együttes
termesztését lehetővé tevő (koegzisztencia) szabályok megalkotásához. Az unió eltérő
körülmények miatt nemzeti stratégiák kialakítását javasolta, amelyek összhangban vannak az
uniós alapelvekkel.
Spanyolországban és több más Európai Uniós államban kísérletek kerültek beállításra a
koegzisztenciát biztosító, jó mezőgazdasági gyakorlat szabályainak kidolgozásához. A cél a 0,9
százalékos, transzgén tartalomra vonatkozó, jelölési határérték feletti keveredés elkerülése.
Spanyolországban 17 szabadföldi vizsgálatot végeztek a keveredés mértékének
meghatározásáhaz. A “bt” kukorica tábla mellé vetett hagyományos kukorica táblából növekvő
távolságban történt mintavétel. A homogenizált mintákból ”real time PCR” módszerrel
határozták meg a „bt” fehérje, azaz a keveredés mértékét.
A mérések eredménye szerint a keveredés mértéke 0,9 százalék alá csökkent már 12,6
méterre a bt kukorica táblától, még a legrosszabb esetben is, amikor a két tábla közvetlenül
egymás mellett helyezkedett el. A spanyol gyakorlati és kísérleti eredmények bizonyítják azt,
hogy a genetikailag módosított és hagyományos kukorica gazdasági szempontból biztonságosan
termeszthető egymás közelében. A kapott eredmények bizonyítékot szolgáltatnak arra
vonatkozóan is, hogy nincs szükség különleges intézkedésekre a genetikailag módosított
kukorica termesztéséhez. A spanyol és az ahhoz hasonló eredményt nyújtó francia és német
kísérletek alapján legfeljebb 20 m izolációs távolság elegendő a genetikailag módosított és
hagyományos kukorica tábla között, a 0,9 százalék feletti keveredés elkerüléséhez.
„bt”: Bacillus thuringiensis gént tartalmazó
PCR (polimeráz láncreakció): in vitro nukleinsav megsokszorozó eljárás.
Real-time-PCR: A target nukleinsav sokszorozását a reakció folyamán nyomon követő, pontos
mennyiségi meghatározásra alkalmas módszer.
78

Poszterek
A KUKORICAMOLY ELLENI KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS LEVÉLTETŰ-
ÉS HASZNOS ÍZELTLÁBÚ POPULÁCIÓKRA GYAKOROLT HATÁSAINAK
ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA
MILAN HLUCHY 1 és LÁSZLÓ GYULA 2
1
Biocont Laboratory Kft., Brno, Cseh Köztársaság
2
Biocont Magyarország Kft., Budapest
A 2004-es év szokatlanul hűvös és csapadékos nyara kedvezett mind a kukoricamoly, mind a
levéltetvek felszaporodásának. Dél-Csehországban a takarmánykukoricában az átlagos kukoricamoly
fertőzöttség 3 lárva/növény körül alakult, így az ellene való védekezés valamennyi területen indokolt
volt. Ilyen helyzetben lehetőség nyílott a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) elleni biológiai és kémiai
védekezés összehasonlítására. Vizsgálatunkban a kémiai és a biológiai védekezésben részesített
területek levéltetű és hasznos ízeltlábú populációinak időbeni alakulását vizsgáltuk a teljes vegetációs
időszakban.
A kísérleti terület Brno mellett, két szomszédos, egyenként 170X170 m-es parcella volt. A biológiai
védekezés során a Trichogramma peteparazitoid fémfürkészeket tartalmazó TRICHOPLUS
készítmény került alkalmazásra két kezelésben, 60 kapszula/ha dózisban. A kémiai kezelésre
carbosulfan hatóanyagú készítménnyel került sor. A levéltetű és hasznos ízeltlábú populációkat 3
alkalommal vételeztük fel: 1. a kémiai kezelés előtt (VI.28.), 2. a kémiai kezelés után 2 héttel
(VII.29.), 3. a kémiai kezelés után 40 nappal (IX.3.). A felvételezés során a kiválasztott ízeltlábú
csoportok egyedszámát adtuk meg, 3X10 növényt vizsgálva.
Az átlagos kukoricamoly lárvafertőzöttség a kártételi lyukakat 4X50 növényen számolva 1
lárva/növény volt a biológiai és 1,4 lárva/növény a kémiai kezelésű területen.
A levéltetű létszámok a három értékelés során az alábbiak szerint alakultak:
1. értékelés (kezelés előtt) 2. értékelés (kez. után) 3. ért.(40 nappal kez. után)
Kémiai 476 db/ növény 32 db/növény 516 db/növény
Biológiai 456 db/ növény 2 db/növény 0 db/növény
A hasznos ízeltlábú populációk a az alábbiak szerint alakultak (db állat/30 növény):
Haszn.ízeltlábú 1. értékelés (kez. előtt) 2. értékelés (kez. után) 3. ért.(40 nappal kez. ut.)
kémiai biológiai kémiai biológiai kémiai biológiai
Pókok 0 0 0 4 3 4
Aeolothrips 0 0 3 16 0 0
Orius spp. 2 0 0 5 1 11
C. septempunctata 6 4 0 3 4 0
C. bipunctata 0 0 0 8 1 0
Chrysopidae 0 0 0 0 2 2
Chalcididae 0 0 9 8 0 0
Aphidius 14 14 0 25 0 0
Syrphidae 5 1 3 18 1 1
Összesen: 27 19 15 87 12 18
Az adatokból látható, hogy a kémiai kezelésű területen drasztikusan alacsonyabb volt a
levéltetű fogyasztó hasznos ízeltlábúak faj- és egyedszáma, mint a biológiai területen, ahol
felszaporodtak azok, így a levéltetű populációk itt külön beavatkozás nélkül is összeomlottak, míg a
kémiai területen nyár végére újra megerősödtek. A hasznos élő szervezeteket kímélő növényvédelmi
technológiák előnye tehát vizsgálatunkban egyértelműen bebizonyosodott. Hasonló vizsgálat
elvégzését az idei évben Magyarországon is tervezzük.
79

Poszterek
A VYDATE 10 EC (OXAMIL) KÉSZÍTMÉNY ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI
ÜVEGHÁZI HAJTATÁSBAN CSÖPÖGTETŐ ÖNTÖZÉSI RENDSZERREL
MOLNÁR ISTVÁN 1 , BUDAI CSABA 2 , SOMOGYI ERIKA 2 és LUCZA ZOLTÁN 3
1 Du Pont Hungaria Kft., Budapest
2 Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezővásárhely
3
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Budapest
Magyarországon a zöldség- és dísznövényhajtatás a kertészeti termesztés kiemelt ágazata.
A termálvízfűtés előnyeit kihasználva elsősorban az ország dél-keleti részén nagy területen
találhatók növényházak. A zöldségnövények közül legnagyobb arányban a paprika, majd ezt
követően a paradicsom és az uborka szerepel az összességében mintegy 5000 hektár hajtató
felületen. A termesztés döntően talajon történik, de egyre több kertészet (kb. 200 ha) tér át a
kőzetgyapotos hajtatásra.
A növényházakban számos veszélyes kártevő között kiemelt szerepe van a talajból támadó
gyökérgubacs-fonálférgeknek (Meloidogyne spp.). Különösen az uborkában és a paprikában
jelentkezik kártételük, mert itt még nem találhatók nematoda-rezisztens fajták.
A fonálférgek ellen általános hatású talajfertőtlenítőszerekkel (pl. Metabrom 980, Basamid
G), vagy speciális nematicidekkel (Vydate 10 G, Nemathorin 10 G) védekeznek, illetve rezisztens
paradicsom fajtákat termesztenek.
A metilbromid 2005 évi kivonásával a védekezési lehetőségek még inkább szűkülnek, s
ezért is előnyös, hogy a Du-Pont cég lehetőséget és technológiai megoldást talált a Vydate 10 EC
(oxamil) zárt rendszerű, csepegtető öntöző berendezéssel történő kijuttatására.
2004-ben a Vydate 10 EC hatékonyságának elbírálására vizsgálatokat állítottunk be uborka
és paprikában Hódmezővásárhelyen, a Csongrád megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat
üvegházában. Az ismételt kijuttatás a Close System berendezéssel történt, 330 l/ha vízmennyiség
felhasználásával.
Az ismételt Vydate 10 EC kezelés a gyakorlat számára elfogadható nematicid hatást
eredményezett mind uborkában (70,70%), mind paprikában (71,05%). A kártevő visszaszorítása
a termésmennyiségek növekedésében (uborkában: 74%, paprikában: 60%) jól érzékelhető volt. A
kezelések a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) és kaliforniai virágtripsz (Frankliniella
occidentalis) ellen figyelemreméltó. Utóbbi elsősorban paprikában jelentős, ugyanis a tripszek
terjesztik a veszélyes paradicsom bronzfoltosság vírust (TSWV).
80

Poszterek
A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI
ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI I. XIPHINEMA
VUITTENEZI (LUC, LIMA, WEISCHER & FLEGG, 1964)
1
RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1 NAGY PÉTER, 2 MARIA I. COIRO,
2 AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI
1
Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő
2
Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország
A fonálférgek (Nematoda) törzsén belül a növényvédelemben különösen nagy jelentőséggel bír a
növényi kártevő fonálférgek csoportja. A mi fő kutatási területünk ezen szervezetek közül a
Xiphinema és a Longidorus genus fajainak részletesebb ökológiai, illetve elterjedési vizsgálata.
Világviszonylatban eddig több mint 220 Xiphinema fajt írtak le, de számuk az egyre szélesedő
adatgyűjtésnek köszönhetően, illetve bizonyos – a fajok elkülönítésében segítséget nyújtó –
molekuláris genetikai módszerek elterjedésével tovább nőhet.
Vizsgálataink első lépéseként előfordulási adatokat gyűjtöttünk több Xiphinema fajról, köztük a
Xiphinema vuittenezi-ről. Ez a faj Közép- és Kelet-Európa valószínűleg leggyakoribb
tűfonálféreg faja, ehhez képest feltérképezettsége meglehetősen hiányos hazánk területén.
Viszonylag kevés a vele kapcsolatos publikált hazai adat, mind előfordulását, mind pedig a faj
biológiáját, ökológiai jellemzőit illetően. Az eddigi vizsgálatok alapján az Osztrák-Magyar
Monarchia idején hurcolhatták be hazánkba, a szőlő betelepítések során.
Ebben a közleményben az elmúlt 6 évben az ország területéről általunk összegyűjtött adatok egy
részét adjuk közre. A kvalitatív adatgyűjtés egy olasz-magyar nematológiai együttműködés
részeként kezdődött, 1998-ban.
Az európai tűfonálféreg gyakori szőlőkártevő, megfigyelések szerint a régi telepítésű
ültetvényeket jobban kedveli, mint a fiatalabbakat. Számos egyéb növényi kultúrában is
dokumentálható az előfordulása. A Xiphinema vuittenezi az általunk vett minták több mint
felében megtalálható. Számszerűen a 42 területről gyűjtött 94 mintából 60 (64%) bizonyult
fertőzöttnek.
Felméréseink alapot biztosítanak a faj későbbiekben tervezett részletesebb vizsgálatához
különböző ökológiai és környezeti viszonyok (mikroklíma, talajtípus, talaj pH, művelési mód,
gazdanövény) között.
81

Poszterek
A TŰFONÁLFÉRGEK (DORYLAIMIDA: LONGIDORIDAE) HAZAI
ELTERJEDÉSVIZSGÁLATÁNAK ELŐZETES EREDMÉNYEI II. A XIPHINEMA
PACHTAICUM (TULAGANOV, 1938, KIRJANOVA, 1951), A X. SIMILE (LAMBERTI,
CHOLEVA & AGOSTINELLI 1983) ÉS A X. TAYLORI (LAMBERTI, CIANCIO,
AGOSTINELLI & COIRO, 1992)
1
RÉPÁSI VIKTÓRIA, 1 NAGY PÉTER, 2 MARIA I. COIRO,
2 AOGOSTA AGOSTINELLI, és 2 †FRANCO LAMBERTI
1
Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő
2
Istituto di Nematologia Agraria Applicata ai Vegetali, Bari, Olaszország
A fonálférgek (Nematoda) törzsén belül a növényvédelemben különösen nagy jelentőséggel bír a
fitonematodák csoportja. A mi fő kutatási területünk a növényi kártevő fonálféreg fajok közül a
Xiphinema illetve a Longidorus genus fajainak részletesebb ökológiai, elterjedésbeli vizsgálata.
Világviszonylatban eddig több mint 220 Xiphinema fajt írtak le, de számuk az egyre szélesedő
adatgyűjtésnek köszönhetően, illetve bizonyos – a fajok pontosabb meghatározásában fontos –
molekuláris genetikai módszerek elterjedésével tovább nőhet. Vizsgálataink első lépéseként
előfordulási adatokat gyűjtöttünk több Xiphinema fajról.
Ebben a közleményben az elmúlt 6 évben az ország több területéről általunk összegyűjtött adatok
egy részét mutatjuk be. A kvalitatív adatgyűjtés egy olasz-magyar nematológiai együttműködés
részeként kezdődött, 1998-ban.
Az általunk vizsgált fajok az eredetileg (Cobb, 1913) által leírt X. americanum fajból kialakított,
úgynevezett X. americanum-csoport tagjai. Az egész genus-on belül először leírt faj az eltelt
évtizedek során, a vizsgálati módszerek fejlődése révén több elemre vált szét. Az izoemzimes és
DNS-elemzéses illetve morfológiai meghatározási módszerekkel legalább 7-8, mások szerint 25,
Lamberti professzor és kutatócsoportjának vizsgálatai alapján pedig világszerte mintegy 50 fajból
áll össze a fajcsoport. Az eddig azonosított fajok rendszertana és nevezéktana viszonylag zavaros,
többször változott az évtizedek során. A jelenleg elfogadott álláspont szerint a Xiphinema
pachtaicum a korábban többnyire (így hazánkban is) Xiphinema mediterraneum (Martelli &
Lamberti, 1967) néven ismert faj korábbi szinonímája (a Longidorus pachtaicus Tulaganov, 1938
név alapján). Így a prioritás elve szerint a X. pachtaicum nevet kell érvényesnek tekinteni.
Később egy, a faj törzsalakjától szisztematikusan eltérő csoportot Lamberti és munkatársai
Xiphinema simile néven írtak le. Más okból, de a korábban X. brevicolle (Lordello & Da Costa,
1961) néven ismert faj státusza is megváltozott. Ennek az eredetileg trópusi elterjedésű fajnak az
Európában talált populációit a közelmúltban X. taylori néven új fajként írták le.
Európában a X. americanum-csoport tagjai közül eddig négy faj előfordulását regisztrálták: a X.
taylori, X. pachtaicum, X. simile, és a X. rivesi-ét. Vizsgálataink eredményei szerint az első
három közülük Magyarországon is megtalálható, a következő arányok szerint. A Xiphinema
pachtaicum a 94 vizsgált minta 9,6 %-ában, míg a X. taylori 7,4 %-ában volt megtalálható.
Előbbit a szőlőn kívül cseresznye és meggy kultúrákban, valamint mogyorón és vadgesztenyén,
utóbbit szőlőn, cseresznyén, kajszin, almán és szedren sikerült kimutatni. A Xiphinema simile
mindössze a minták 3,4 %-ából került elő, szőlő és juhar talajából.
A jelen közleményben tárgyalt 3 faj vírushordozó szerepe nem bizonyított, de ez a későbbiekben
fontos kérdés lehet, mivel a közeli rokon fajok, a X. americanum fajcsoport tagjai közül több is
veszélyes vírusvektor és ennek megfelelően (potenciális vagy aktuális) karanténkártevő.
82

Poszterek
ÚJ ADATOK A CAMERARIA OHRIDELLA DESCHKA & DIMIČ, 1986, EURÓPAI
ELTERJEDÉSÉHEZ (LEP.: GRACILLARIIDAE)
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
Folytatódik a kártevő „ámokfutása”. 2004. évben Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában és
Szlovákiában gyűjtöttem. Úgy tűnik a populáció változását az abiotikus tényezők sem tudják
érdemben befolyásolni. Igaz a hűvös, csapadékos tavaszi időjárás késleltette a „robbanást”, de
július-augusztus bőven elegendő volt a 100 %-os defoliáláshoz. Meglepő, hogy ez az „urbánus”
kártevő (nagy összefüggő, agyonpermetezett területek nélkül is) meghódította, letarolta
Magyarországot és Európát. Minden gesztenyefát „megtalált” (parkokban, fasorokban,
vasútállomásokon, erdőkben). Kizárólag a jól időzített peszticides kezelések (pl. Bp. Margitsziget)
mérsékelték a kártételt.
Gyűjtés eredménye: 2004.
Sorszám A gyűjtés helye A gyűjtés időpontja A fertőzés mértéke
1. RIJEKA V. 20. 0
2. IPOLYSZAKÁLAS VII. 29. ++
3. STUROVO VII. 29. +++
4. ČAKOVEC VIII. 23. +++
5. LENDAVA VIII. 23. +++
6. ODRANCI VIII. 23. +++
7. RAKIČAN VIII. 23. +++
8. MURSKA SOBOTA VIII. 23. +++
9. RADENCI VIII. 23. +++
10. GORNJA RADGONA VIII. 23. +++
11. BAD RADKERSBURG VIII. 23. +++
Jelmagyarázat: 0 nyomokban; + gyenge; ++ közepes; +++ erős fertőzés
83

Poszterek
KÁRTEVŐ AKNÁZÓMOLYOK
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
Csak tíz és százmilliókban mérhető az a veszteség, amelyet az aknázómolyok okoztak a
gazdálkodóknak az elmúlt három évtizedben (1972-2004). A KÁRTEVŐ AKNÁZÓ-MOLYOK
elsősorban a gyümölcsöskertekben, parkokban és az erdészetekben pusztítottak. Az elvégzett
faunisztikai, populáció-dinamikai, biológiai és populáció-szabályozási felmérések, kísérletek
eredményeként jelentősen mérséklődött a kártétel. Az irányítható, optimalizálható, környezetbarát
védekezés-technológiák kimunkálása azonban még további alapos vizsgálatokat igényel.
NEPTICULIDAE - TÖRPEMOLYFÉLÉK
1. STIGMELLA MALELLA (Stainton, 1854)
Almalevél-törpemoly
2. STIGMELLA PLAGICOLELLA (Stainton, 1854)
Kökénylevél-törpemoly
3. STIGMELLA CENTIFOLIELLA (Zeller, 1848)
Rózsaaknázó törpemoly
GRACILLARIIDAE – KESKENYSZÁRNYÚ-MOLYFÉLÉK
4. PARECTOPA ROBINIELLA Clemens, 1863
Akáclevél-hólyagosmoly
5. CALLISTO DENTICULELLA (Thunberg, 1794)
Almalevél-hólyagosmoly
6. PHYLLONORYCTER BLANCARDELLA (Fabricius, 1781)
Almalevélaknázó sátorosmoly
7. PHYLLONORYCTER GERASIMOVI M. Hering, 1930
Ékfoltos sátorosmoly
8. PHYLLONORYCTER CORYLIFOLIELLA (Hübner, 1796)
Almalevél-sátorosmoly
9. PHYLLONORYCTER PLATANI (Staudinger, 1870)
Platánlevél-sátorosmoly
10. PHYLLONORYCTER POPULIFOLIELLA (Treitschke, 1833)
Feketenyár-sátorosmoly
11. PHYLLONORYCTER ROBINIELLA (Clemens, 1859)
Akáclevél-sátorosmoly
12. CAMERARIA OHRIDELLA (Deschka & Dimic, 1986)
Vadgesztenye-sátorosmoly
LYONETIIDAE – EZÜSTÖS - FEHÉRMOLYFÉLKÉK
13. PARALEUCOPTERA SINUELLA (Reutti, 1853)
Nyáraknázó fehérmoly
14. LEUCOPTERA MALIFOLIELLA (O. Costa, 1836)
Lombosfalakó fehérmoly
15. LYONETIA CLERKELLA (Linnaeus, 1758)
Kígyóaknás ezüstmoly
84

Poszterek
AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA SÜLYSÁPON
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
Sülysáp egy „nagyon kellemes” biotóp. Igazából valamennyi említésre méltó kártevő
aknázómoly faj megtalálható. Jó terület a biológiai, populációdinamikai, faunisztikai
vizsgálatokhoz. 2004-ben három faj (P. robiniella, Ph. platani, C. ohridella) tömegszaporodását
figyeltem meg. Jelentősen „mérséklődött” a korábbi évekkel ellentétben Ph. robiniella kártétele.
Észlelési szinten valamennyi faj előfordul, kivételt képez a PARALEUCOPTERA SINUELLA.
Erősödött a C. denticulella és a L. clerkella jelenlét! A hűvös, szeles, csapadékos időjárás a Ph. és
a P. robiniella populációkat „károsította”.
2004
A FAJ NEVE
A GYŰJTÉS
IDEJE
V. 29.
VI. 6.
VII. 10.
VIII. 7.
IX. 4.
1. S. MALELLA 0 0 0 0
2. S. PLAGICOLELLA 0 0 0 0
3. S. CENTIFOLIELLA — — — — 0
4. P. ROBINIELLA — — 0 + ++
5. C. DENTICULELLA 0 + + +
6. PH. BLANCARDELLA 0 + + +
7. PH. GERASIMOVI — — — —
8. PH. CORYLIFOLIELLA — 0 0 0
9. PH. PLATANI + ++ +++ +++
10. PH. POPULIFOLIELLA 0 0 0 0
11. PH. ROBINIELLA 0 0 0 + ++
12. C. OHRIDELLA + ++ +++ +++
13. PARALEUCOPTERA SINUELLA — — — —
14. L. MALIFOLIELLA 0 0 0 0
15. L. CLERKELLA — + + +
Jelmagyarázat: — nincs, nem találtam, 0 nyomokban, + gyenge, ++ közepes,
+++ erős fertőzés
85

Poszterek
AKNÁZÓMOLYOK VIZSGÁLATA A MARGIT-SZIGETEN
SEPRŐS IMRE
Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely
A Bp.-i Margit-sziget növény és állatfajokban gazdag kitűnő „rovarász munkaterület”. Szinte
minden megtalálható az irdatlan mocsok (víz, talaj, levegő) ellenére is. 2004-ben „csak” két faj
(C. ohridella, Ph. platani) tömegszaporodása volt tettenérhető! Igaz ez csak egy-két
vadgesztenyefa esetében érvényes, mert az egész szigeten elvégzett peszticides kezelés kitűnő
eredményt adott most már évek óta. Valamennyi faj szinte csak észlelési szinten található.
„Eltűnt” a P. Ph. robiniella. Nagyítóval is csak egy-egy aknát találtam az állandó megfigyelési
pontokon (fákon).
Mérséklődött a Ph. populifoliella kártétele is és a P. sinuella előfordulása. Az időjárás (hűvös,
csapadékos tavasz) és a 96 ha-os kert rendszeres permetezése is oka lehet a drasztikus
változásoknak.
2004
TÁPNÖVÉNY/KÁROSÍTÓ
V. 9.
VI. 5.
VII. 11.
VIII. 8.
IX. 5.
ALMA
1. S. MALELLA — 0 0 0 0
2. C. DENTICULELLA — — 0 0 0
3. PH. BLANCARDELLA — 0 0 0 0
4. PH. GERASIMOVI — — — — —
5. PH. CORYLIFOLIELLA — — — — —
6. L. MALIFOLIELLA — — 0 0 0
7. L. CLERKELLA — — — — —
AKÁC
8. P. ROBINIELLA — 0 0 0 0
9. PH. ROBINIELLA — 0 0 0 0
(VAD) GESZTENYE
10. C. OHRIDELLA — ++ +++ +++ +++
NYÁR
11. PH. POPULIFOLIELLA — 0 + + ++
12. P. SINUELLA — — — — —
PLATÁN
13. PH. PLATANI + ++ ++ +++ +++
RÓZSA
14. S. CENTIFOLIELLA — 0 0 0 0
SZILVA
15. S. PLAGICOLELLA — 0 0 0 0
Jelmagyarázat: — nincs, nem találtam, 0 nyomokban, + gyenge, ++ közepes, +++ erős fertőzés
86

Poszterek
ROVARTANI VIZSGÁLATOK BAKHÁTAS MŰVELÉSŰ KUKORICÁBAN
STINGLI ATTILA, BENCSIK KATALIN és UJJ APOLKA
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
Az utóbbi időben nagyobb figyelem fordul azokra a termőhelyekre, ahol a talaj pusztulása – elvagy
lehordása, szerkezetének romlása – összefügg a gazdálkodással. Ide sorolhatók az 1-5%, ill.
5-12 % lejtésű területek is, ahol műszaki beavatkozások nélkül, a növénytermesztési és művelési
rendszerek átalakításával lelassíthatók a talajpusztulási folyamatok. A több évre tervezett
kutatásunk egyik fő célja a talajvédő művelési rendszerek növényvédelmi hatásának vizsgálata
kukoricában. A kísérleti területet a SZIE GAK Kht. József-majori Kísérleti és Tangazdaságában
jelöltük ki, amely az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság és a Cserhátalja határán, Hatvan és Aszód
térségében helyezkedik el. Talaj- és növényvédelmi megfigyeléseink 2002 óta folyamatosak. A
művelési kezelések:
1. Hagyományos művelés (szántás 22-25 cm), elmunkálás, magágykészítés, vetés
2. Bakhátas művelés (szántás a kísérlet beállítása évében; bakhátkiképzés, vetés a bakhátak
középsávjába, betakarítás után szárzúzás; a következő években: bakháttető lemetszése,
vetés, tenyészidőben bakhátmagasítás)
A parcellákat lejtőre merőlegesen alakítottuk ki. A parcellaméretet a terepviszonyokhoz és a
művelő/vetőgépek munkaszélességéhez igazítjuk, 2004-ben 75 m 2 (10 x 7.5 m) volt, az
összterület 600 m 2 . Az ismétlések száma 4, sávos, véletlen elrendezésben.
A kísérlet minden parcelláján egy tenyészidőben 4 alkalommal végeztünk növényvédelmi
megfigyeléseket. A rovarkártételt a bakhátas és a hagyományos kezelésekben 5-5
kukoricanövényen 2-2 ismétlésben mértük fel. A növények kiválasztása véletlenszerűen történt, a
vizsgálatokat mindenkor ugyanabban az időszakban, délelőtt 9-kor végeztük. A növények
magasságát lemértük, majd a címertől a tövéig haladva felvételeztünk. A levéltetű-fertőzöttséget
becsléssel határoztuk meg. A felvételezések során eddig 16 rovarfaj fordult elő, amelyből 5 faj
ragadozó, (hétpettyes katicabogár, mezei virágpoloska, közönséges fátyolka, közönséges
virágpoloska, zengőlégy fajok), vagyis természetes ellenség.
A kísérlet rovarfelvételezési eredményei két évre vonatkoznak, ezért messzemenő
következtetéseket még nem fogalmazhatunk meg. Annyi kétségkívül megállapítható, hogy a
hagyományos- és bakhátas kezelésben csaknem ugyanazok a rovarfajok megközelítőleg hasonló
számban fordultak elő. Vagyis a művelések eltérése a kérdéses idő alatt nem módosította a
rovarok előfordulását.
A környezetkímélő növényvédelem előtérbe kerülését szem előtt tartva vizsgálataink a
természetes rovar ellenségek felmérésére is kiterjednek. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a
természetes ellenségek számát illetően kedvezőtlen változások nem következtek be. A talajvédő
művelésre való áttérés mellett szól pl. a fátyolka-tojások nagyobb száma a bakhátas kezelésben.
Vizsgálatainkat tovább folytatjuk annak érdekében is, hogy jobban megismerjük az eltérő
talajállapot körülmények növényvédelemre gyakorolt hatásait. A kísérlet lehetőséget ad a
termesztés, a talaj- és növényvédelem összefüggéseinek egzakt elbírálására.
A kutatások az OTKA-34.274, OTKA-32.8, OTKA F046670, NKFP-3B/0057/2002, FVM
32.109/2003 programok, valamint a SZIE GAK Kht. József-majori Kísérleti és Tangazdaság
támogatásával folynak.
87

Poszterek
A TÁJ MOZAIKOSSÁGA ÉS ÍZELTLÁBÚ-EGYÜTTESÉNEK ÖSSZETÉTELE
KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS ELEMZÉSE
VERES ANDREA és TÓTH FERENC
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,
Növényvédelemtani Tanszék, Gödöllő
A növényvédelem táji léptékű értelmezése nemzetközi kutatói viszonylatban is újszerű,
Magyarországon pedig egyáltalán nem vizsgálták. A tájszerkezettel kapcsolatos hazai vizsgálatok
mind a természetvédelem oldaláról születtek. A természetvédelemi kutatások igazolták a
biotóphálózat fajfenntartásban és a biodiverzitás megőrzésében betöltött nélkülözhetetlen
szerepét; fontos lenne ezt a szemléletet a hazai táj 65,5%-át kitevő mezőgazdaságra is átvinni.
2003-ban a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) kártételét befolyásoló
tényezőket vizsgáltuk, melynek során igazoltuk, hogy a CORINE országos felszínborítási térkép
alapján számított tájmozaikosság-mutató szerint minél mozaikosabb egy táj, annál kisebb a
gyapottok-bagolylepke kártétele (NTKSZ adatok). Továbbá megállapítottuk, hogy a kukorica
bibéjében nagy a gyapottok-bagolylepke lehetséges természetes ellenségeinek aránya, ezek közül
is kiemelhetőek a virágpoloskák (Orius spp.) és a karolópókok (Xysticus spp.). Ennek
megfelelően a 2004-es évben célul tűztük ki, hogy a táj mozaikosságát és a mezőgazdasági táblák
ízeltlábú-együttesét leíró módszereket teszteljük (köztük a gyapottok-bagolylepkét, mint
modellkártevőt alkalmazva), és az egymást igazoló vagy az egymásnak ellentmondó
összefüggések alapján meghatározzuk, hogy a vizsgált módszerek közül melyek alkalmazhatóak
kártételi kockázatbecslésre. Célunk továbbá a rendelkezésre álló módszerek mellett a tájszerkezet
és a mezőgazdasági táblák közötti összefüggés feltárása.
2004-ben a tájmozaikosság-térkép segítségével országos körutat terveztünk. 53
kukoricatábláról vettünk mintát a kukorica virágzása idején és betakarításkor. Tájmozaikosságvizsgálati
módszerek – térkép-analitikai mutatók: relatív szabálytalanság, átlagos foltméret,
szabálytalanság, kompenzációs területek aránya, nagytáblás művelésmód aránya, mezőgazdasági
alkalmassági mutató. Az ízeltlábú-együttes leírására szolgáló módszerek: bibevizsgálat, kórótörpepók
hálózsebének gyűjtése, a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly kártételének őszi
felvételezése.
A térképanalitikai módszerek jelentősége abban állt, hogy „számszerűsíthettük” a tájat, így
lehetőség nyílt az egyes ízeltlábúcsoportok környezethez való viszonyának elemzésére. Mind a
matematikai (relatív szegélyhossz, szabálytalansági mutatók, átlagos foltméret), mind a tematikus
(mezőgazdasági alkalmassági mutató, kompenzációs területek/nagytáblás művelés mód aránya)
mutatók alkalmasnak bizonyultak a táj értékelésére.
A kukoricabibe jellemző ízeltlábú-együttessel rendelkezik, összetétele és a tájszerkezet között
szignifikáns összefüggés van, így alkalmas az összehasonlításra. Egyértelműen a gazdag
tájszerkezethez kötődnek a virágpoloskák (Orius spp.), amelyeket majd a 2005-ös évben
kiemelten vizsgálunk.
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), mint
modellkártevő a térképanalitikai mutatók által szegényesebbnek értékelt tájszerkezettel mutattak
szignifikánsan pozitív összefüggést.
A kóró törpepók (Theridion impressum) hálótartalmának elemzése még folyamatban van, azt
azonban már a hálók darabszáma alapján megállapítottuk, hogy a faj zavarástűrő.
A 2005-ös évben vizsgálatainkat egy konkrét tájablakon belül (Jászság) kívánjuk folytatni.
88

Poszterek
A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÉS A SZŐLŐ KARANTÉN GOMBÁI
VÉGHELYI KLÁRA
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar
A témában elnyert OMFB pályázat alapján 1991-1994 között feladatom, 1992-1993-ban, az USA
Michigan Állam Egyetemén (MSU) a rezisztencia nemesítés témakörében dolgozva, lehetőségem
volt, a hazánkban akkor még 5/1988 (IV. 26) MÉM rendeletben, zárlati és veszélyes besorolás
alatt szereplő kórokozó gombákat, az előfordulási helyükön tanulmányozni. Az Európai Unióhoz
való csatlakozásunk időpontjától, a 77/93/EGKirányelv szerinti karantén gombákra már az EU
növényegészség-ügyi jogi szabályozása vonatkozik.
A poszteren bemutatott fotók és ábrák elősegítik a karantén gombák megismerését.
Az EU karantén listáján feltüntetett kórokozó gombák:
Kórokozó neve Gazdanövényköre Előfordulása
I/A 1 lista
Cronartium occidentale
Cronartium quercuum
Ribes,
Castanea
Észak Amerika
Észak Amerika
Gymnosporangium spp.
nem európai fajok
Cydonia, Malus, Mespilus, Pyrus Észak Amerika
Ázsia
Monilinia fructicola
Cydonia, Malus, Prunus, Pyrus,
Rubus, Vitis
Észak Amerika,
Ausztrália
Phyllosticta solitaria Malus, Pyrus, Észak Amerika
Phymatotrichopsis omnivora Castanea, Corylus, Cydonia, USA, Mexico
Ficus, Juglans, Malus, Morus,
Punus, Pyrus, Ribes, Rubus,
Sambucus, Vitis
II/A 1 lista
Alternaria mali nem európai alfajok Cydonia, Malus, Prunus, Pyrus, USA
Apiosporina morbosa Prunus Észak Amerika
Atropellis pinicola Ribes Észak Amerika
Botryosphaeria dothidea
Castanea, Ficus, Juglans, Malus, Mérsékelt égöv
(B. berengeriana)
Prunus, Pyrus, Ribes, Rubus,
Sambucus, Vitis
Venturia nashicola Pyrus Ázsia
II/A 2 lista
Colletotrichum acutatum Fragaria É- Amerika,
Ausztrália
Cryphonectria parasitica Castanea Mérsékelt égöv
Phialophora cinerescens Fragaria Mérsékelt égöv
Phytophthora fragariae Fragaria USA, UK
II/B lista
Hypoxylon mammatum Malus Észak Amerika
Phytophthora cinnamomi
Castanea, Ficus, Juglans, Prunus,
Pyrus, Rubus
USA,
Görögország
89

Poszterek
ALMAGYÜMÖLCSÖK NAPÉGÉSI KÁROSODÁSA AZ ALANYOK FÜGGVÉNYÉBEN
VALAMINT A NAPÉGÉSI KÁR ÉS GYÜMÖLCSMINŐSÉG KAPCSOLATA
RACSKÓ J. 1 , KOVÁCS J. 2 , SZABÓ ZOLTÁN 1 és NYÉKI JÓZSEF 1
1 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum,
Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet, Debrecen
2 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum,
Erőforrásgazdálkodási Tanszék, Debrecen
A Nagykutason található alma fajtagyűjteményben, 33 fajta napégési károsodását
vizsgáltuk 3 alanyon (M9, MM106, magonc), valamint összefüggéseket kerestünk a napégési kár
és egyes gyümölcsminőségi paraméterek között. A napégésből adódódó károsodást gyakorisági
értékek alapján 3 csoportba soroltuk: I. „Nem érzékeny”, II. „Közepesen érzékeny” és III.
„Erősen érzékeny”.
Az eredmények igazolták, hogy az almafajták alanyspecifikusan viselkedtek az erős
napsütésre. A napégésből származó károsodás mértéke az M9, MM106 és vadalma alany
sorrendben csökkent. Az fajták érzékenysége elsődlegesen az alanyok növekedési, lombkoronamorfológiai
tulajdonságain alapultak. Ennek megfelelően az M9-es alanyon nagyfokú károsodást
tapasztaltunk, mert az alany a ráoltott nemes lassú növekedését eredményezte, így a kisebb
lombozat nem volt képes megvédeni a gyümölcsöket az erős napsugárzástól. A korona mérete és
a lombozat mennyisége ill. sűrűsége az M9, MM106 és vadalma alanyok irányában növekedett,
amely negatív korrelációban volt a napégési kár mértékével. A korona felső átmérőjének
nagysága, a levélnagyság, a fánkénti gyümölcsszám szoros összefüggésben volt a gyümölcsök
napégési gyakoriságával. A Gala fajtakör tagjai kisebb napégési károsodást (vagy
tünetmentességet) mutattak, míg a Golden fajtakör tagjai közepesen vagy erősen érzékenyek
voltak az erős napsugárzásra. A legérzékenyebbnek mindhárom alanyon a Jonica fajta bizonyult.
A napégésből adódó károsodás szoros összefüggést mutatott egyes gyümölcsminőségi
paraméterekkel is, pl. a gyümölcstömeggel és a fedőszín-borítottsággal. Ez utóbbi tulajdonság
összefüggésbe hozható azzal, hogy a jobb fedőszín borítottságú gyümölcsök a korona szélén
találhatók, így ezek jobban ki vannak téve a közvetlen napsugárzásnak, mint a korona belsejében
található gyümölcsök.
90

Poszterek
GOMBABETEGSÉGEKNEK ELLENÁLLÓ SZŐLŐFAJTÁK ÉS HIBRIDEK
ÉRTÉKELÉSE
KOZMA PÁL és CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA
FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs
Környezetünk védelme, így a környezetkímélő szőlőtermesztés megvalósítása napjaink nagy
kihívásai közé tartozik. Az integrált technológiák térhódítása mellett a betegségekkel szemben
ellenálló fajták termesztésbe vonása, a fajtaválaszték növelése is alternatívát jelent. A
növényvédelem költségeinek növekedése, a hatóanyagokkal szemben fellépő rezisztencia, a
szürkerothadás kártételét gátolni képes vegyszerek korlátozott hatékonysága is igényt támaszt az
ellenálló fajták iránt.
A régióban minimális kémiai védekezéssel sikeresen termeszthető fajták kiválasztása érdekében
intézményünkben közel másfél évtizede szabadföldi körülmények között, a vegyszeres
növényvédelem teljes elhagyásával figyeljük meg a toleráns fajtákat. A térségben a
gombakárosítók közül a legnagyobb gondot a lisztharmat, s évjárattól (a nyári jégesők
gyakoriságai is nagy) függően a Botrytis okozza. Az ültetvényben jelenleg 72 – a világ fő
nemesítői munkáiból származó - fajta ill. hibrid megfigyelése folyik. Ezek Vitis vinifera x Vitis
amurensis ill. Franco amerikai hibridek származékai. 2003-ban kísérletbe vontunk Muscadinia
rotundifolia származékokat is. A gyűjteményben minden fajtát 10 tőke képvisel 2,0x1,0 m-es
térállásban, középmagas kordon műveléssel.
Az ültetvény fele 1988-ban létesült, a többi fajta a ’90-es években került eltelepítésre. Az
ültetvényben 10 államilag elismert (Bianca, Csillám, Kunleány, Viktória gyöngye, Zala gyöngye,
Duna gyöngye, Medina, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz) és 6 próbatermesztésre
engedélyezett (Amadeus, Odysseus, Viktor, Göcseji zamatos, Pannon frankos, Eszter) fajta
mellett további ígéretes fajtajelöltek találhatók.
Eredményeink az utóbbi 8 év (1997-2004.) megfigyeléseiből, méréseiből származnak. A
fertőzések mértékét külön értékeljük levélen és fürtön. A betegségekkel szembeni
ellenállóképesség értékelését O.I.V.-kódok (N o 452, N o 455, N o 459, N o 476) szerint végezzük.
A vizsgált évek közül 2000-ben és 2003-ban volt a legkisebb a fertőzési nyomás. 1998-ban a
lisztharmat, 1999-ben pedig a peronoszpóra fertőzés, 2004-ben pedig mindkettő olyan nagy
mértékű volt, hogy differenciálta a fajtákat a fürt betegség ellenállósága szempontjából is.
A peronoszpóra és a lisztharmat levél és fürt ellenállóképessége is a skála szerint 7-9-es (jó) érték
a következő fajtáknál: Bianca, Refrén, MM.27, Feri szőlő és további három új hibridnél, melyek
(Muscadinia rotundifolia x Vitis vinifera) BC4 x ( Vitis amurensis x Vitis vinifera x Franco
amerikai hibrid) származékok. A jó lisztharmat tolerancia mellett a levél peronoszpóra
ellenállósága is jó, a fürtté pedig közepes a Csillám, Nero, Teréz, Viktor, MM.7, MM.18,
MM.32, MM.57 fajtáknál és fajtajelölteknél. A Petra fajta jó peronoszpóra ellenállósága mellett a
levél lisztharmatra sem érzékeny, a fürt ellenállósága viszont közepes.
Vegyszermentes termesztési körülmények között végzett összehasonlító vizsgálataink alapján
megállapíthatjuk, hogy a levél és fürt ellenállósága között nincs szoros kapcsolat. A
betegségekkel szemben ellenálló képességgel rendelkező hibridek többsége alacsony vagy
közepes fertőzési nyomás mellett permetezés nélkül is termeszthető, de járványveszélyes években
ill. érzékeny fenológiai stádiumban (pl.virágzás)– a termés mennyiségi és minőségi védelme
érdekében kémiai védekezést kell beiktatni. Az ellenállóképességgel rendelkező fajták esetében –
előrejelzésre alapozottan- elegendő évi 2-3 védekezés, a Vitis vinifera-nál alkalmazott 8-9-el
szemben.
91

Poszterek
ÚJONNAN FELLÉPETT LISZTHARMATFERTŐZÉSEK MAGYARORSZÁGON
JANKOVICS TÜNDE és SZENTIVÁNYI ORSOLYA
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
2004. évi gyűjtőmunkánk során lisztharmatfertőzést észleltünk a dísznövényként forgalmazott,
varjúhájfélék családjába tartozó majomfán (Crassula ovata) és Sedum alboroseumon, valamint a
vadon élő vérehulló fecskefűn (Chelidonium majus).
A Crassula ovatán egy, az Oidium nemzetségbe tartozó, lisztharmatgombafaj előfordulását
jelezték eddig Magyarországon. A Sedum alboroseum lisztharmatos betegségét illetően nem áll
rendelkezésünkre irodalmi adat, ugyanakkor Ázsiában az Erysiphe sedi által okozott fertőzés
több Sedum-faj esetében jól ismert. A Chelidonium majus lisztharmatgomba által okozott
fertőzésére vonatkozóan nem találtunk adatot a szakirodalomban.
A kórokozók azonosítása érdekében a begyűjtött növényi mintákat fénymikroszkóppal
vizsgáltuk. A fertőzött növényi részeken mindhárom növényfaj esetében konídiumait egyesével
képező, pseudoidium-típusú konídiumtartókat figyeltünk meg. Az ivartalan (anamorf) alak
morfológiai vizsgálata során megállapítottuk, hogy a majomfa lisztharmatfertőzésének okozója
nem azonos az irodalomból ismert Oidium-gombafajjal, míg a Sedum alboroseumon vélhetően az
Erysiphe sedi anamorf alakja okozott tüneteket.
Az ivaros (teleomorf) fejlődési alakot egyik faj esetében sem sikerült fellelni, így az újonnan
fellépett lisztharmatfertőzéseket okozó gombák fajszintű azonosítása érdekében meghatározzuk
az rDNS ITS régiójának bázissorrendjét. A jelenleg folyamatban lévő molekuláris vizsgálatok
segítségével keressük a választ arra a kérdésre, hogy a Crassula ovata, a Sedum alboroseum és a
Chelidonium majus esetében új lisztharmatgombafajok megjelenéséről van-e szó, vagy esetleg a
már ismert kórokozók gazdanövénykörének bővülése következett be.
92

Poszterek
RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK ALKALMAZHATÓSÁGA A
KALÁSZFUZÁRIUMMAL SZEMBENI REZISZTENCIANEMESÍTÉSBEN
PUSKÁS KATALIN, KOMÁROMI JUDIT, VIDA GYULA, VEISZ OTTÓ és
BEDŐ ZOLTÁN
MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár
A búza kalászfuzáriumos fertőződése a 70-es évekig Magyarországon csak szórványosan fordult
elő. Az intenzív termesztéstechnológia és az annak megfelelő búzafajták bevezetése kedvezett a
nagyobb fuzáriumjárványok kialakulásának, és ennek következtében jelentős minőségi és
mennyiségi veszteségek keletkeztek. Kísérletünkben a fuzárium járványokat megelőző
időszakban nemesített és termesztett régi magyar fajták populációit, valamint az e fajtákból
szelektált törzsek ellenállóságát vizsgáltuk. Kiváló minőségük és télállóságuk miatt, amennyiben
fuzárium-ellenállóságuk is megfelelő, a régi magyar fajták kiegészíthetnék a jelenleg ismert
rezisztens, főként tavaszi típusú és kedvezőtlen agronómiai tulajdonságú egzotikus
rezisztenciaforrások körét.
Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének provokációs kísérleti területén a 2003/2004-es
tenyészidőszakban 130 homogén törzset és populációt vizsgáltunk, melyeket 9 régi magyar fajta
– a Bánkúti 1201, a Bánkúti 1205, a Bánkúti 5, a Béta Bánkúti, a Székács 1055, a Székács 1242, a
Diószegi 2, a Lovászpatonai 407 és a Fertődi 293 – a tájfajtákhoz hasonlóan heterogén
populációjából hoztunk létre a 90-es években. A fertőzéshez egy Fusarium culmorum izolátumot
használtunk, melyet autoklávozott búza-zab (3:1 m/m) szemkeveréken szaporítottunk fel. Az
egyes genotípusok virágzásának kezdetekor a kalászok felületére konídiumszuszpenziót
permeteztünk, majd a kezelést 2 és 4 nappal később megismételtük. A törzsek fuzáriumellenállóságának
felmérésére a fertőzést követő 26. napon felvételeztük az elhalt kalászkák
arányát a kalászokban.
Kísérletünkben a rezisztens kontroll fajták, a Sumai 3 és a Nobeoka bozu kalászfertőzöttsége 1 és
40%-os volt. A vizsgált genotípusok közül 13 bizonyult rendkívül fogékonynak (80-90%-os
fertőzöttség). További 36 törzs és 1 populáció esetében a kalászkák több mint 50%-a elhalt a
fuzáriumfertőzés következtében. A vizsgálat során 18 olyan törzset azonosítottunk, melynek
ellenállósága a japán Nobeoka bozu fajtáéhoz volt hasonló, 48 genotípus pedig annál is jobb
kalászfuzárium-rezisztenciát mutatott. Utóbbiak közül mindössze 20%-os fertőzöttségű volt 9 db
a Bánkúti 1201-ből, 3 db a Bánkúti 5-ből, 3 db a Székács 1055-ből, 1 db a Lovászpatonai 407-ből
szelektált törzs és a Bánkúti 5 populáció. A legkiválóbb eredményeket 6 genotípus esetében
tapasztaltuk. A BKT-9112-95, BKT-9156-95, BKT1201-7-3, F293-24-5 törzsek és a Béta Bánkúti
fajta kalászkáinak fertőzöttsége 10% volt, míg a F293-23-1 törzs alig 5%-ban betegedett meg.
Első eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a régi magyar fajták populációi és a belőlük
létrehozott törzsek között szelektálhatók kiváló kalászfuzárium-ellenállóságú genotípusok,
melyek alkalmazása a rezisztencianemesítésben nagyon ígéretesnek tűnik.
A kutatási munkát az FVM 43084 sz. téma keretében végeztük.
93

Poszterek
MIKOFIL GOMBÁK A MYCENA FAJOKON
LENTI ISTVÁN
Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza
A gombák törzsfejlődésük során nagy mennyiségű, de eltérő tulajdonságú szubsztrátumot
hódítottak meg. Ezért nem kell azon csodálkozni, hogy ha egyes gombafajok egy egész sor
táplálékot a „saját fajtájából” választottak, tehát egy gomba a másikon fejlődik ki.
Azokat a gombákat, amelyek más gombafajokon élősködnek, azokkal fiziológiai kapcsolatban
állnak, mikoparazitáknak nevezzük (Vajna és Jakucs 2003). Hawksworth (1981) találóbbnak
vélte a „fungicolous fungi” elnevezést, még számos szerző a „mycoparasites” kifejezés mellett
döntött (Barnett 1963, Boosalis 1964, Cooke 1977). Rudakov (1978) a „mycophilic” névvel látta
el azokat a gombákat, amelyek gombákon élősködnek.
Az asszociációban lévő gombakapcsolatok minősége döntheti el, hogy a mikoparaziták
valójában milyen fiziológiai csoportokba sorolhatók. A szakirodalomból tudjuk, hogy a
Mucorales/Mucoraceae fajokra jellemző a mikofil tulajdonság (Müller 1941, Madelin 1968,
Hawksworth 1981, Helfer 1991).
Kutatásainkat, gyűjtőmunkákat 1995-ben kezdtük a Bátorligeti Természetvédelmi
Területeken. Az alig érintett tájban igen sok gazdag gomba-gomba kapcsolatot fedeztünk fel, s
jelen munkánkban a Mycena fajok mikofil gombáiról számolunk be.
A gombafelvételezések helyét a „véletlen bejárás” módszerével határoztuk meg a Bátorligetiőslápon
és a Fényi-erdőben. A nagytestű gombák fajainak identifikálásához Moser (1983),
Phillips (1990) és Lincoff (1995) műveit, határozókulcsait használtuk, s a felvételezett adatokat a
Német Mikológus Társaság „Pilzkartierung 2000 PC” programjával tároltuk és értékeltük (Seilt
1991, Rimóczi 1994). A mikofil gombák meghatározása Helfer (1991) ajánlott módszerével
történt. A gombakultúrák neveléséhez – in vitro – burgonyaglükóz-agar, burgonyalé-agar és
Moser-b-agar táptalajokat készítettünk. A gombákat szórt fényben, 22±2 ºC-on neveltük. A
pontos meghatározást egykonídiumos tenyészetekről nyert szaporító-képletekkel végeztük.
A nedves, párás, viszonylag hűvös környezetben jól tenyésznek a Mycena nemzetség fajai, s
munkánk során Bátorligeten 15 fajnak tudtuk bizonyítani jelenlétét (Rimóczi 2002). E fajoknak
egy része a Mucor hiemalis f. hiemalis Wehmer és a Spinellus fusiger (Link: Fr.) van Tiegh. által
parazitáltak. E nagytestű gombafajok a következők: Mycena epipterygia (Scop.: Fr.) Gray, M.
haematopus (Pers.: Fr.) P. Kumm., M. galericulata (Scop.: Fr.) Quél., M. pura (Pers.: Fr.) P.
Kumm., M. polygramma (Bull.: Fr.) Gray, M. pelianthina (Fr.) Quél., M. rosea (Bull.) Gramberg,
M. sanguinolenta (Alb. and Schw.) Kummer.
A Bátorligeti Természetvédelmi Területeken hatalmas mennyiségben keletkezik elhalt szerves
anyag, amelyek lebontásában a gombák kiemelkedő szerepet töltenek be. A tápláléklánc ezen
különleges esetének kevésbé kutatott szegmensei a mikofilek, melyek feltárása és fiziológiai
kapcsolataik tisztázása további érdekes és egyben értékes tudományos eredményekkel szolgálhat.
94

Poszterek
AZ IDŐJÁRÁS HATÁSA A LÉGKÖRI GOMBAELEMEK MORFOLÓGIAI
VÁLTOZÉKONYSÁGÁRA
MAGYAR DONÁT 1 és FRENGUELLI GIUSEPPE 2
1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete
2 Universitá di Perugia, Perugia, Olaszország
Vizsgálati sorozatunkban kísérletet tettünk a gombaspórák légkörben található morfológiai
változatainak elkülönítésére és biometeorológiai vizsgálatára. A levegőmintákat Hirst-típusú
spóracsapdákkal vettük, majd a mikroszópos vizsgálatot követően a fényképeket és az adatokat
morfometriai ill. statisztikai programokkal elemeztük. Az időjárási adatok és a gombaelemek
légköri száma (db/m 3 ) közötti összefüggés kimutatására Spearman-féle korrelációt alkalmaztunk.
Alaktani bélyegek alapján több spóratípust különítettünk el az Alternaria, Pithomyces és
Polythrincium gombanemzetségeken belül (Alternaria tenuissima/ A. alternata/ A. chrisanthemi/
A. raphani/ A. brassicae/ csőr nélküli-/ sötétbarna, ép-/ töredezett-/ töredezett és csírázó
konídiumok/ konídiumláncok, kiszáradt és ép Pithomyces-, kiszáradt és ép Polythrinciumkonídiumok).
Az egyes típusokat meteorológiai adatokkal összevetve számos környezeti hatást
lehetett megkülönböztetni. Általában a legkisebb napi hőmérséklet pozitív, míg a csapadék, és a
magas relatív páratartalom negatív hatását lehetett kimutatni. Az egyes morfológiai csoportok
között kisebb-nagyobb eltérések mutatkoztak. A sötétbarna Alternaria- konídiumok esetében a
napsütéses órák magas száma volt meghatározó. Több gombaelemnél a szélirány döntő szerepet
töltött be, ezek valószínűleg távoli forrásból szállítódtak a mintavételi területre.
A kórokozó gombaelemek légköri szállítódása lánc formájában hatékonyabb. A láncot alkotó
konídiumok könnyebben leszakadnak a gombatelepről, mint a nagyméretű, magányosan képződő
spórák. A láncszerkezet ’impaktor’ tulajdonságú részecske, amely kifejezés arra utal, hogy a
gombaelem alakja megkönnyíti a lombozaton való kitapadást. A konídiumláncok ülepedéskor
függőleges helyzetet vesznek fel, így aerodinamikai átmérőjük és súrlódásuk alig nagyobb, mint
a magános spóráké. A konídiumtestben található elsődleges vízszintes keresztfalak (transsepta) -
valószínűleg a gyűrűs szerkezetüknek köszönhetően jobban megőrzték az alakjukat, de a
hosszanti keresztfalak (longisepta) gyakran összegyűrődtek a légköri szállítódás közben kialakult
kedvezőtlen körülmények miatt. A életképtelenné vált konídiumok, bár növényvédelmi
jelentőségüket elvesztették, a közegészségügyi vonatkozásaikat továbbra is érdemes figyelembe
venni. A kiszáradás és sérülések nyomán töredeznek, aprózódnak konídiumok, sőt a spórafal
felszakadásával az allergén tartalmú citoplazma is kifolyhat és rákenődhet a légkör kisebb
mérettartományú (1-2 µm) összetevőire (pl. szállópor), miáltal olyan kis méretű allergén
részecskék jönnek létre, melyek képesek mélyebbre hatolni a légutakba és ott komolyabb
allergiás tüneteket okozni. Növényvédelmi szempontból szintén fontos a légkörben szálló
kórokozó fajok koncentrációján túl azok morfológiai tulajdonságait is figyelembe venni, mivel
így pontosabb képet alkothatunk a fertőzésveszély valós mértékéről.
95

Poszterek
A HAZAI ÉGEREK FITOFTÓRÁS MEGBETEGEDÉSÉNEK ÚJABB VIZSGÁLATI
EREDMÉNYEI
KOLTAY ANDRÁS
Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred
2001-ben az ERTI erdővédelmi osztálya egy többéves kutatási programot indított a
magyarországi égerpusztulással kapcsolatosan, melynek elsődleges célja a fitoftórás
megbetegedések országos elterjedésének felmérése, a károsodott területek nagyságának
megállapítása, és a jelentkező károk mértékének meghatározása. 2002-ben és 2003-ban az ország
különböző területein, összesen 228 éger erdőrészletet jártunk be. Az egyes erdőrészletekben
általában ¼-½ hektáros területen határoztuk meg a beteg, illetve a kátrányfoltokkal bíró fák
arányát az állományon belül.
Az országos felvételek mellett 2002-ben a hosszabbtávú, és részletes vizsgálatok céljára 22
mintaparcellát jelöltünk ki, különböző éger állományokban, ahol elsősorban a betegség
jellegzetességeit, tüneteit, lefolyását vizsgáljuk.
A kísérleti parcellákat különböző korú, és eredetű égeresekben tűztük ki, ahol a fertőzött fák
aránya legalább 3% vagy annál magasabb volt. Parcellánként 50 fát jelöltünk ki melyeket évente
két alkalommal, tavasszal és ősszel vizsgálunk részletesen. Az egyedenkénti egészségi állapot
meghatározása 17 paramétert figyelembe véve növényi testtájanként történik.
A monitoring vizsgálatokon túl - az MTA NKI Növénykórtani Osztályának munkatársaival
együttműködve - a kísérleti parcellák állományaiból és az ország más területein gyűjtött éger
mintákból folyamatosan végezzük a Phytophthora fajok azonosítását.
Az eddigi vizsgálatok újabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze:
‣ A jellegzetes fitoftórás fertőzési tünetek az ország egész területén megtalálhatók mind a
patakmenti, mind a lápi égeresekben, a fiatal és az idős állományban egyaránt.
‣ A fertőzés mértéke és a fertőzéssel érintett állományok eloszlása nagyon heterogén.
Valamennyi tájegységben találtunk erősen fertőzött és teljesen egészséges állományt
egyaránt.
‣ A vizsgált 228 erdőrészlet adatai alapján megállapítottuk, hogy a hazai éger állományok
75%-ában jelen vannak a jellegzetes fitoftórás tünetek.
‣ A vizsgált állományok 38,2%-ában a fertőzés mértéke minimális szintű, 1% alatti. A
területek 19,3%-án a fertőzött fák aránya 1-10% közötti értéket mutatott, míg az ennél
erősebben fertőzött állományok aránya 17,5%. A legerősebb fertőzést Hévízen regisztráltuk,
ahol a vizsgált erdőrészlet egyedeinek 78%-án jelentkeztek a tipikus kátrányfoltos tünetek.
‣ A fitoftórás foltok megjelenése a törzsön és a gyökfőben nem jár együtt azonnali korona
elváltozással. A foltok megjelenését követően, akár évekig is, a fa koronája teljesen
egészséges képet mutathat, mivel a korona elhalási tünetek csak a szállítószövet nagyobb
arányú elhalása esetén jelennek meg.
‣ A kísérleti parcellákban a kátrányfoltos fák arányának változása jelzi a betegség
terjedésének ütemét. 2002 őszén az összes vizsgált éger 23,6%-án volt kátrányfolt, ezzel
szemben 2004 őszén már az égerek 30,8%-án találtunk foltokat. A fertőzött állományokban a
foltos fák számának gyarapodása 2 év alatt 7,2% volt.
A fenti kutatások az OTKA (T 038309) támogatásával valósultak meg.
96

Poszterek
ELSŐ ADATOK A FÖLDIMOGYORÓ (ARACHIS HYPOGAEA L.)
VÍRUSBETEGSÉGEINEK FELLÉPÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON
SALAMON PÁL
Berkesz, Rákóczi út 14.
2004 nyarán földimogyoró (Arachis hypogaea L., Fam.: Leguminosae) kísérleti állományában (~
2000 tő) vírusok fertőzésére utaló betegségek fellépését figyeltük meg Berkeszen (Szabolcs-
Szatmár-Bereg megye). A termőhelyen a korábbi években (2002-2003) nem észlelt betegségek
tünetei az alábbiak voltak:
1. Az állományban 12 tő (~ 0,06 %) levelein júniusban feltűnő sárga mozaik foltosság jelent
meg, amely a tenyészidőszakban a középső leveleken erősödött, a csúcsi leveleken
enyhült. A beteg növények a növekedésben enyhén visszamaradtak. A hüvelytermések
tövenkénti száma és összsúlya jelentősen (20-30 %-al) csökkent.
2. Két növényen (~ 0,01 %) enyhe érközi sárga foltosságot, erős levélfodrosodást és súlyos
törpülést tapasztaltunk. Ezeken a töveken drasztikus (60-70 %-os) termésveszteséget
állapítottunk meg.
A fenti tünetek alapján a betegségeknek a sárga mozaik (yellow mosaic =YM) és a fodros mozaik
(crinkly mosaic = CRM) neveket adtuk.
A beteg növények vírusfertőzöttségét különböző tesztnövényekre (Capsicum annuum,
Chenopodium amaranticolor, Ch. murale, Ch. quinoa, Cucumis sativus, Nicotiana benthamiana,
N. clevelandii, N. glutinosa, N. megalosiphon, N. tabacum) végzett mechanikai átviteli kisérletek
igazolták. A CRM-1 és a CRM-2, valamint a YM-1, -2 –és 3 jelzésű beteg földimogyoró
mintákból olyan mechanikailag átvihető vírusokat izolátunk, melyek a fenti tesztnövények közül
csak a N. benthamiana és N. clevelandii fajokat fertőzték. Ezeken a tesztnövényeken a CRM-1 és
CRM-2 izolátumok súlyos mozaikot és levéldeformációkat, a YM jelzésű izolátumok pedig
enyhe klorotikus foltosságot idéztek elő. Ennek alapján feltételezhető, hogy a CRM és YM
betegségeket különböző vírusok, vírustörzsek vagy a CRM esetében víruskomplex okozta. A
CRM-1 és YM-1 izolátumokkal végzett visszafertőzések után az inokulált földimogyóró
növényeken a CRM és YM betegségek tünetei alakultak ki, melyek igazolták az izolált vírusok és
a megfigyelt betegségek ok-okozati kapcsolatát. A beteg tövek magjairól nevelt növényeken
(CRM – 8 növény, YM – 109 növény) üvegházi viszonyok között betegségtüneteket nem
figyeltünk meg. Az izolált vírusokat eddig más, a földimogyoróról leírt vírusokkal patológiai
tulajdonságaik alapján nem tudtuk azonosítani.
A földimogyoró vírusos betegségeinek előfordulása eddig nem volt ismert
Magyarországon.
(A szerző ezúton mond köszönetet a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontnak, Gödöllő
a vizsgálatok üvegházi feltételeinek biztosításáért.)
97

Poszterek
FOKOZOTT ANTIOXIDÁNS KAPACITÁSÚ BURGONYA-VONALAK IN VITRO
SZELEKTÁLÁSA
VICZIÁN ORSOLYA, HARRACH BORBÁLA, BARNA BALÁZS és
KIRÁLY ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Bevezetés
Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat rávilágított arra, hogy majdnem minden stresszhatás
megváltoztatja a redox-állapotot a növényi sejten belül olyan módon, hogy az anyagcsere oxidatív
irányba tolódik el. Fertőzések vagy abiotikus stresszorok hatására a növények oxidatív stresszel
válaszolnak. Előzetes kísérleteinkből kiderült, hogy a nagy antioxidáns kapacitású növények
ellenállóbbak a nekrotróf kórokozók, és az abiotikus stresszhatások okozta tünetekkel szemben.
Ebből az elméletből kiindulva kezdtük meg nagy antioxidáns kapacitású burgonya vonalak
előállítását in vitro szelekciós technikával.
Anyagok és módszerek
A kísérleteket négy burgonyafajtával [Desirée, Russet Burbank (RB), White Lady (WL) és Somogyi
kifli] in vitro szelekciós módszerrel végeztük. A szelekcióhoz és az élettani vizsgálatokhoz paraquatot
alkalmaztunk, amely a nekrotikus hatást biztosította. A kórtani (fertőzés Botrytis cinerea-val és
Alternaria alternata-val) és enzimes [szuperoxid diszmutáz (SOD), kataláz és aszkorbát peroxidáz
(APX)] vizsgálatokat a paraquat tartalmú táptalajon gyökeresedő növényekkel végeztük.
Eredmények
Szövettenyésztés
Első lépésként az egyes burgonyafajtákból in vitro szövettenyészetet hoztunk létre, majd ezekből
folyamatos szelekciós (paraquat) nyomás mellett gyökeresedő hajtásokat állítottunk elő. Később a
gyökeres növényeket kiültettük üvegházba.
Élettani vizsgálatok
A kísérletet szelektált és kontroll RB és Desirée levelekkel végeztük. Az RB szelektált levelek 7 nap
elteltével is zöldek maradtak paraquatot tartalmazó tápoldaton. A kontroll levelek teljesen elsárgultak.
A szelektált Desirée növények levelei a harmadik napig zöldek voltak, míg a kontroll levelek erősen
sárgultak, illetve nekrotizálódni kezdtek. A hetedik napra a szelektált levelek klorotikussá váltak, a
kontroll levelek pedig szinte teljesen nekrotizálódtak.
Kórtani vizsgálatok
A fertőzéses kísérleteket csak az RB fajtával tudtuk elvégezni. A Botrytis fertőzés során a szelektált
növények levelein a negyedik napon apró nekrotikus foltokat és a hetedik napon rendkívül gyenge
micélium fejlődést tapasztaltunk. A levélszövetek a kontroll leveleken már a második napon vízzel
átitatódtak és a kórokozó micéliuma kifejlődött. A tünetek a harmadik napra az egész levélre
kiterjedtek. A hetedik napra a levelek rothadásnak indultak. Az Alternaria fertőzést követően a
szelektált leveleken a hetedik napon sem volt micélium fejlődés. A kontroll leveleken már a harmadik
napon micélium fejlődést láttunk. A hetedik napon nagy kiterjedésű vízzel átitatott foltok alakultak ki
a leveleken, illetve erős micélium növekedést is tapasztaltunk.
Enzimes vizsgálatok
Eddig RB, Desirée és WL növényeken tudtunk enzim aktivitásokat vizsgálni. Az RB fajta esetében a
kataláz aktivitás a paraquat toleráns növényben a kontroll levelek 2,2-szerese volt. A SOD esetében
semmilyen különbséget nem tudtunk kimutatni. Az APX szint a paraquat toleráns növényekben csak
paraquat jelenlétében emelkedett meg jelentősen, 1,4-szeresére.
A kísérleteket az OTKA TS-040835 támogatásával végeztük.
98

Poszterek
AZ ÁLTALÁNOS NÖVÉNYI VÉDEKEZÉSI REAKCIÓ JELLEMZÉSE
REPREZENTATÍV GÉNEK AKTIVÁLÓDÁSI MINTÁZATAINAK SEGÍTSÉGÉVEL
SZATMÁRI ÁGNES, BOZSÓ ZOLTÁN, CZELLENG ARNOLD és
KLEMENT ZOLTÁN
MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest
Az „általános növényi védekezési rendszer” a növénykórtan kevésbé tanulmányozott területe. Ez
az ősi rezisztenciaforma egyaránt képes a patogén és nem-patogén, baktériumok szaporodásának
hatékony gátlására. Ezáltal megvédi a növényt a véletlenszerűen behatoló idegen
organizmusokkal szemben. Csoportunk munkája során bizonyítást nyert, hogy ez a növény
számára komoly aktivitást igénylő feladat. Az ilyen, fertőzés hatására indukálódó általános
rezisztencia olyan erős, hogy a patogénekkel történő későbbi felülfertőzést követően nem alakul
ki a betegség, sem a hiperszenzitív reakció. Korábbi munkánk során az általános növényi
védekezési rendszerben aktiválódó géneket klónoztunk szubtraktív hibridizációs módszerrel,
melyek közül több eddig ismeretlen volt, illetve legtöbbjüket még nem írták le baktériumos
kapcsolatból. Ezek közül választottunk ki néhány reprezentatív gént, melyeknek kifejeződési
szintjét mértük kvantitatív PCR-rel különböző kezelések során. E reprezentatív gének lehetőséget
adtak az általános növényi védekezés lefolyásának és a rá ható tényezőknek a tanulmányozására.
A dohány növényeket (Nicotiana tabacum cv. Samsun) az alap kísérletben P. syringiae pv.
syringiae patogenitását vesztett mutánsával kezeltük, kiváltva az általános védekezést, és a már
azonosított gének indukcióját. Reprezentatív génként négy sejtfalerősítéssel kapcsolatos gént
(ortometil-transzferáz, fahéjsav-4-hidroxiláz, extenzin, glicin-gazdag protein) és két
sejtvédelemmel kapcsolatos gént (epoxid hidroláz és glutation-S-transzferáz) választottunk ki. A
sejtfalerősítő géneknek a növényi rezisztencia egy lényeges elemében, a papillaképződésben lehet
fontos szerepük. A védekezés közbeni méregtelenítés szintén lényeges, hiszen a növény sokszor
nem csak a kórokozóra, hanem önmagára nézve is káros anyagokat termel.
Kimutattuk, hogy a szalicilsavnak mint jelátviteli molekulának az aktivációt erősítő hatása lehet,
ha együtt adjuk a baktériummal. Megállapítottuk azonban, hogy az általános növényi védekezés
beindításának nem előfeltétele a jelenléte, mivel a génaktivitások a NahG növényekben sem
csökkentek. A többi vizsgált jelátviteli molekulának - etilénnek, metil-jazmonátnak és
sperminnek nem tapasztaltuk befolyásoló hatását.
A gének, különböző növény-baktérium kapcsolatokban vizsgálva, a hiperszenzitív reakció
megjelenése során is aktiválódtak, méghozzá a nem-patogéneknél tapasztaltnál jóval erősebben,
tehát e védekezési reakciótípusok átfednek. Fogékony kapcsolat esetén azonban a legtöbb gén
átíródása gátlódott, ami feltehetőleg a kompatibilis baktérium növénysejtbe injektált effektor
fehérjéinek köszönhető.
A különböző típusú kórokozók elleni védekezésformák átfednek. Így több, általunk izolált gént
vagy ezek közeli rokonait már növény-vírus illetve növény-gomba kapcsolatokból ismerte az
irodalom. Ezért dohány mozaik vírusos fertőzés után vizsgáltuk a reprezentatív géneket, és az
extenzin fehérje génjének kivételével minden esetben kaptunk aktivációt. Azonban ezek mértéke,
és a gének egymáshoz viszonyított aránya eltért a baktériumos kapcsolattól, tehát az átfedések
ellenére ezek a védekezési formák eltérnek.
99

Poszterek
ŐSZI LEMOSÓ KEZELÉSEK HATÁSA SZŐLŐLISZTHARMAT ELLEN
DULA BENCÉNÉ
Heves Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Eger
A szőlő egyik legveszélyesebb járványos betegsége a lisztharmat. Az ivartalan micéliumos
telelés visszaszorulásával hazánkban is mintegy 20-25 éve, a korábban járványtani jelentőséggel
nem bíró ivaros, kleisztotéciumos alak szerepe a domináns. Az ivaros alakról induló fertőzés
miatt megváltozott járványdinamikához kell igazítani a védekezési technológiát is, mely során
felmerült az igény egy új elem, a lemosó kezelés bevezetésére. Laboratóriumi és szabadföldi
vizsgálat során arra kerestük a választ, hogyan fejtik ki hatásukat és mennyire hatékonyak a
szőlőben lemosó kezelésre engedélyezett készítmények ősszel, a kleisztotéciumok érése idején
alkalmazva?
A laboratóriumi tesztet az intenzív kleisztotécium képződés és 2-5%-os érettség idején (09.
18.), az NTSZ laborkertjében lévő Leányka tőkékről begyűjtött levelekből kimetszett
levélkorongokon végeztük. A szabadföldi vizsgálatot is Leányka fajtájú 4 tőkés mikro
parcellákon állítottuk be, 10 nappal később 09.29.én, amikor már a kleisztotéciumok 20-25 %-a
volt érett. A permetezés laboratóriumi kézi permetezővel, illetve D2 háti permetezővel
megcsurgásig, lemosásszerűen történt.
Laboratóriumi teszt kezelései: Karathane LC 0,1 %, Tiosol 1,0 és 2,0 %, Kumulus S 0,4 %,
Olajos Rézkén 2,0 és 4,0 %, Thiovit Jet 0,75 %, és kezeletlen.
Szabadföldi vizsgálat kezelései: Tiosol 1,0 és 2,0%, Olajos rézkén 4,0 %, Vektafid A 3,0 %,
Vektafid R 3,0 %, Szulfur 900 FW 0,5 %, és kezeletlen.
Sztereo binokuláris mikroszkóp alatt értékeltük a micélium-bevonat és a kleisztotéciumok
állapotát, majd a számát. Értékelések ideje a labortesztben: szeptember 19. 22. 23, és a
szabadföldi vizsgálatban: október 02. 07. 22.
A kezeletlenben ép, egészséges maradt a micélium bevonat, az ivaros termőtestek érése és
újak képződése folyamatos volt. A kezelésekben a hífák a levélfelszínhez tapadtak, a micélium
bevonat összeesett. A kleisztotéciumok függeléke sérült, letöredezett. Az éretlen sárga és barna
termőtestek összetöppedtek, beszáradtak újak nem képződtek csak a fekete, érett
kleisztotéciumok maradtak meg, melyekben differenciálódott aszkuszok és aszkospórák voltak. A
lemosó kezelések hatására 52-93%-al kevesebb ivaros termőtest maradt a levelek felszínén.
100

Névmutató
NÉVMUTATÓ
ÁCS TÍMEA 8
ÁDÁM ATTILA 35
ALLARD A. COSSÉ 11
ANDÓ ESZTER 77
AOGOSTA AGOSTINELLI 81, 82
BAKCSA FLÓRIÁN 12
BAKONYI JÓZSEF 29, 30
BALÁZS ERVIN 33, 34
BÁLINT SÁNDOR 55
BÁN RITA 25, 26
BARNA BALÁZS 41, 98
BEDŐ ZOLTÁN 93
BENCSIK KATALIN 87
BENÉCSNÉ BÁRDI GABRIELLA 60
BENEDEK PÁL 12, 16
BÉRES IMRE 73
BESENYEI ESZTER 40
BÍRÓ TÍMEA 21
BLASKÓ DÁVID 66, 67, 68
BOGNÁR SÁNDOR 1
BORBÉLYNÉ VARGA MÁRIA 72
BOZAI JÓZSEF 19
BOZSÓ ZOLTÁN 39, 40, 99
BRUCE W. ZILKOWSKI 11
BUBÁN TAMÁS 23, 24
BUDAI CSABA 2, 77, 80
BUKOVINSZKI ÁGNES 34
BURGYÁN JÓZSEF 37
BUZSÁKI KAMILLA 65
CZELLENG ARNOLD 40, 99
CZEPÓ MIHÁLY 78
CZIMBER GYULA 69, 70
CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA 91
CSONKA ÉVA 11
CSÖRNYEI LÁSZLÓNÉ 46
DANCZA ISTVÁN 60
DARVAS BÉLA 9, 10
DÁVID ISTVÁN 72
DÉNES FERENC 33
DOMA CSABA 60
DORGAI LÁSZLÓ 23, 24
DULA BENCÉNÉ 100
EDGAR MAISS 34
ÉRSEK TIBOR 30
101

FAIL JÓZSEF 8
FENYVESI ZSANETT 25
FISCHL GÉZA 43, 44, 45, 69
FODOR JÓZSEF 41, 42
†FRANCO LAMBERTI 81, 82
FRENGUELLI GIUSEPPE 95
FÜZI ISTVÁN 47
GABRIELA JUHÁSOVÁ 51
GARA SÁNDOR 57
GICZEY GÁBOR 33
GULYÁS ANDRÁS 55
GUY BLACHE 78
HALTRICH ATTILA 4
HARRACH BORBÁLA 41, 98
HÓDI LÁSZLÓ 60
HOFFMANN PÉTER 47
HOFFMANNÉ PATHY ZSUZSANNA 59
HOLB IMRE 28
HORNOK LÁSZLÓ 35
HORNYÁK ATTILA 60
HORVÁTH JÓZSEF 73
HORVÁTH ZITA ETELKA 54
HUDÁK KRISZTINA 3
IFJ. SZALAI FERENC 4
ILLÉS MIHÁLY 2
IMREI ZOLTÁN 14
ITTZÉS ANDRÁS 7
JAIME COSTA 78
JAN NECHWATAL 29
JANA LIBANTOVÁ 51
JANKOVICS TÜNDE 92
JENSER GÁBOR 4
JURACSEK JUDIT 9
KÁLAI KATALIN 33
KARA BÉLA 55
KARAFFA LEVENTE 31
KATARÍNA ADAMČÍKOVÁ 51
KAZINCZI GABRIELLA 73
KENJI MORI 11
KEREKES GÁBOR 46
KERESZTES BALÁZS 20
KESZTHELYI SÁNDOR 19
KINCSES JUDIT 9
KIRÁLY GERGELY 71
KIRÁLY ZOLTÁN 42, 98
KIS GÁBOR 66
KISMÁNYOKY ANDRÁS 62
KISS ERZSÉBET 52
102
Névmutató

KLEMENCSICS ANDRÁS 5
KLEMENT ZOLTÁN 38, 39, 40, 99
KOCSNER NÓRA 20
KOHUT GÁBOR 35
KOLTAY ANDRÁS 29, 96
KOMÁROMI JUDIT 93
KOMJÁTI HEDVIG 27
KONDOROSI ÁDÁM 39
KONDOROSI ÉVA 39
KOTROCZÓ BÉLA 10
KOVÁCS J 90
KOVÁTS ZSOLT 17
KOZMA PÁL 91
KÖRÖSI KATALIN 26
KŐRÖSMEZEI CSABA 60
KÖVECSES IMRE 64
KÖVICS GYÖRGY 31
KRISZTINA VARGA 51
KUTAS JÁNOS 13
KUTASI CSABA 7
KÜNSTLER ANDRÁS 42
LABANT ATTILA 59
LÁSZLÓ GYULA 79
LAUBER ÉVA 9
LÁZÁR JÁNOS 74
LEHOCZKY ÉVA 57, 58, 62, 65, 75
LENTI ISTVÁN 94
LUCZA ZOLTÁN 80
MADARÁSZ JÁNOS 60
MAGYAR DONÁT 95
MAGYAR LÁSZLÓ 58
MANNINGER SÁNDORNÉ 50
MAREK KOBZA 51
MARIA I. COIRO 81, 82
MARKÓ VIKTOR 6, 7
MÉSZÁROS ANNAMÁRIA 33
MIHALIK ERZSÉBET 24
MIKULÁS JÓZSEF 74
MILAN HLUCHY 79
MOLNÁR FERENC 60
MOLNÁR ISTVÁN 55, 80
NÁDASY MIKLÓS 13, 18, 20, 77
NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET 54
NÁDUDVARINÉ NOVÁK JÚLIA 36
NAGY ATTILA 21
NAGY CSABA 6
NAGY GÉZA 32
NAGY PÉTER 81, 82
103
Névmutató

NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD 29, 30
NÉMETH IMRE 66, 67, 68
NOVÁK RÓBERT 60
NYÉKI JÓZSEF 90
OTT PÉTER G 38, 40
PÁL RÓBERT 71
PALKOVICS LÁSZLÓ 36
PEKÁR SZILVIA 20
PÉNZES BÉLA 19, 3, 8
PINKE GYULA 63, 69, 71
PINTÉR CSABA 45
POLGÁR A. LÁSZLÓ 10
POMSÁR PÉTER 56
PUSKÁS KATALIN 93
RÁBAI ANDREA 46
RACSKÓ J. 90
RADVÁNSZKY ANTAL 24
RÉDEI DÁVID 8
REINHARD GÖTZ 34
REISINGER KATALIN 61
REISINGER PÉTER 56, 75
RÉPÁSI VIKTÓRIA 81, 82
ROBERT J. BARTELT 11
SALAMON PÁL 37, 97
SÁNDOR ERZSÉBET 31
SÁROSPATAKINÉ FAZEKAS JUDIT 7
SCHMIDT ÁGNES 46
SEPRŐS IMRE 83, 84, 85, 86
SOMLYAY ISTVÁN 55
SOMOGYI ERIKA 2, 80
STINGLI ATTILA 87
SZABÓ ISTVÁN 66, 68
SZABÓ ROLAND 60
SZABÓ ZOLTÁN 90
SZÁNTÓ MÁRIA 52
SZARUKÁN ISTVÁN 14
SZATHMÁRY ERZSÉBET 36
SZATMÁRI ÁGNES 39, 40, 99
SZÉKÁCS ANDRÁS 9, 10
SZENDRŐDI VIKTÓRIA 71
SZENTEY LÁSZLÓ 60
SZENTIVÁNYI ORSOLYA 92
SZEŐKE KÁLMÁN 5
SZŐDI SZILVIA 49
SZŐKE ANTAL 52
†TAKÁCS ANDRÁS 19
TAKÁCS ANDRÁS PÉTER 73
TAKÁCS JÓZSEF 18
104
Névmutató

Névmutató
TARJÁNYI JÓZSEF 75
TÓBIÁS ISTVÁN 36
TÓTH ÁDÁM 60
TÓTH ELEMÉR 55
TÓTH FERENC 21, 88
TÓTH MIKLÓS 11, 12, 14
TÓTH VERONIKA 57
TŐKÉS ÁGNES 48
TURÓCZI GYÖRGY 49
UGHY PÉTER 60, 63
UJJ APOLKA 87
VÁCZY KÁLMÁN 31
VAJDICS GYÖNGYI 9
VAJNA LÁSZLÓ 45
VÁRALLYAY ÉVA 37
VARGA GABRIELLA J. 38, 40
VARGA KRISZTINA 29
VARGA LÁSZLÓ 60, 64
VARGA ZSOLT 44
VÉGHELYI KLÁRA 89
VEISZ OTTÓ 93
VERES ANDREA 88
VÉTEK GÁBOR 8
VICZIÁN ORSOLYA 98
VIDA GYULA 93
VIRÁNYI FERENC 25, 26, 27
VOIGT ERZSÉBET 15
VÖRÖS GÉZA 14
VUTS JÓZSEF 14
YASSER M. HAFEZ 42
105