2009/9. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

524 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009
DR. KÜKEDI ENDRE
Ez év júniusában, nyolcvanadik évében távozott
az élôk sorából Kükedi Endre, az MTA
Martonvásári Mezôgazdasági Kutató Intézetének
nyugalmazott kutatója. Életútja messzire, a
két világháború közötti idôkre nyúlik vissza.
Egy Gyôr-Moson-Sopron megyei falu gazdálkodó
családjába született. Itt nyílott alkalma a
korabeli, nehéz sorsú mezôgazdasági munkából
élôk mindennapjait megismerni, életvitelüket elsajátítani.
Így a mezôgazdasági munkával már
gyermekkorában megismerkedett. Kiváló képességei
ellenére, a polgári iskola befejeztével,
az áhított továbbtanulás helyett a családi gazdaságukban
volt kénytelen tevékenykedni. Hitvallása
szerint mégis sokat köszönhetett annak az
emberformáló kilenc évnek, amit atyai felügyelet
mellett gazdálkodással töltött. Már-már úgy
tûnt, hogy egykor átveszi szüleitôl a gazdaságot,
és ô is gazdálkodó lesz. Ám a gazdasági válság
elmúltával, 1943-tól lehetôség kínálkozott arra,
hogy titkon áhított tanulmányait végre elkezdhesse.
A már sokat tapasztalt, tudományra
szomjas, tettre kész fiatalember egy komáromi
tanintézetben kezdte meg a tanulmányait, de a
háborús körülmények miatt azt kénytelen volt
félbeszakítani. Mint annyian a hasonló korú és
sorsú fiatalok közül, hamar a fronton, majd hadifogságban
találta magát. Innen viszontagságos
körülmények között, de szerencsésen hazakerülve,
folytathatta tanulmányait Pápán, a hajdani
komáromi középiskola jogutódjában, így 1947-
ben kitüntetéssel érettségizett.
Válaszút elé került, megy vissza az otthoni
gazdaságba, vagy tanul tovább. Tudásszomjától,
szakmai érdeklôdésétôl hajtva a továbbtanulást
választotta. Tanulmányait Keszthelyen, az Agrártudományi
Egyetemen, kezdte el, de bánatára
1949-ben az egyetemet bezárták. Így tanulmányait
Budapesten, majd Gödöllôn folytatta,
végig jeles eredménnyel. Tanulmányainak a befejezése
után Martonvásárra kerül a Növénytermesztési
Kutató Intézetbe. Itt számos kutatási
feladattal bízták meg, mint a füves vetésforgók,
takarmánycirkok, zöldtrágyanövények stb. termesztésével.
Hajdani témavezetôit (Takáts
Lajost, Bajai Jenôt, Surányi Jánost) sokszor hálával
emlegette. Egyetemi doktori disszertációját
a szudáni füvek termesztésérôl 1959-ben
védte meg. Kandidátusi értekezését (Koltay Árpád
és Gyôrffy Béla témavezetésével) szintén a
szudánifû-termesztési kísérleteirôl írta és védte
meg 1970-ben. Közben az 1956-os események
az ô életébe is beleszóltak. Az események idején
az intézet vezetését bízták rá, de a forradalom
bukása után ezért keményen felelôsségre vonták.
Elmondása szerint, évekig tudományos elômenetelét
(mint például a kandidátusi védését)
is gátolták.
A kandidátusi fokozat birtokában új feladattal
bízták meg. Kutatási feladata a búza növényvédelme
lett. Ebben az idôben már javában publikált,
ám az ezt követô három évtizedben közleményei
szinte kizárólag a búza betegségeirôl,
kártevôirôl, gyomnövényeirôl és védekezéstechnológiájukról,
az ezzel kapcsolatos kísérleti
eredményeirôl szóltak. Témáit mindig a gyakorlatból
merítette. A növényvédelmen belül mindig
súlypontozottan, a gyakorlat aktualitásaira
összpontosított. Mint sokszor tréfásan emlegette,
ô nem akart „a cserebogár halhatatlanságával
foglalkozni”. A búza kórokozói közül sokat foglalkozott
a kalászfuzáriummal, a torsgombával,
a lisztharmattal és a kôüszöggel. Ám a 70-es
években jelentkezô gabonalégykárok már az ál-