2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
514 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), <strong>2009</strong><br />
került Amerikába, az elsô amerikai adat 1898-<br />
ben került napvilágra, amikor a Washingtoni<br />
Rovartani Hivatal munkatársa beszámolt a barackmoly<br />
kártételérôl.<br />
Betelepítés<br />
Betelepítésnek nevezzük – a behurcolással<br />
ellentétesen – azt a folyamatot, amikor egy állatfajt<br />
szándékosan viszünk át ôshazájából más<br />
területre, többnyire egyik földrészrôl egy másik<br />
földrészre. Számos esetet ismerünk ôsidôktôl<br />
(Krisztus elôtti idôszaktól!) kezdve egészen a<br />
huszadik századig.<br />
A betelepítésnek mindig célja van. A célt<br />
vagy sikerül elérni, vagy nem. Ugyanolyan ez,<br />
mint az ember minden más cselekedete: hasznos,<br />
vagy nem hasznos, egyes esetekben egyenesen<br />
káros.<br />
„Az ember legrégebbi háziállatának” egy rovart<br />
tartanak, ez az eredetileg Kínában ôshonos<br />
és onnan fejvesztés terhe mellett Európába<br />
csempészett rovar a selyemlepke (Bombyx<br />
mori). Ennek a fajnak a hernyója évezredek óta<br />
adja (egyes helyeken még ma is) a hernyóselyem<br />
alapanyagát.<br />
Egész iparágat alapoztak a selyemhernyóra,<br />
a selyemlepke monopolhelyzete csak a huszadik<br />
század második felében, a szintetikus szálak, a<br />
selymet helyettesítô mûanyagok elterjedésével<br />
ért véget. A valódi selyem azonban ma is érték,<br />
egy „hernyóselyembôl” készült nyakkendô,<br />
vagy fehérnemû ma is egy mûanyagból készültének<br />
többszöröse. Lehet, hogy megérjük még a<br />
selyemhernyó reneszánszát.<br />
A selyemhernyó tenyésztésének múltját köd<br />
borítja. Azt tudjuk, hogy a selyemhernyógubó<br />
szövésre-fonásra való felhasználásának lehetôségét<br />
a kínaiak ismerték fel nagyon régen: Kr. e.<br />
3000 körül. A selyemhernyó tenyésztésének titka<br />
hosszú évezredeken át Kína titka maradt.<br />
A hernyóselyem legombolyíthatóságát Kr. e.<br />
2698-ben ismerték fel. Hoang-ti császár felesége<br />
(vagy lánya) figyelte meg, hogyan köti gubóját<br />
a selyemhernyó, s jött arra a gondolatra,<br />
hogy a selyemszálat ô is legombolyíthatja, és a<br />
szálat szövésre használhatja fel. A selyemhernyó<br />
tenyésztése Kína Santung tartományában néhány<br />
évszázad alatt elterjedt, ott azonban titoknak<br />
számított.<br />
Japánban a selyemhernyó tenyésztése Kr. e.<br />
a harmadik században kezdôdött. Indiában és<br />
Perzsiában, az ókorban kezdôdött a tenyészés, a<br />
feldolgozási technika azonban nem volt megfelelô,<br />
nem tudták a selyemszálat legombolyítani,<br />
így annak minôsége sokkal gyengébb volt. A kínaiak<br />
hernyótenyésztési monopol helyzete úgy<br />
szûnt meg, hogy egy kínai hercegnônek Kr. u. a<br />
negyedik században, a hajdíszében sikerült átvinni<br />
a határon a petéket, s ennek eredményeként<br />
Kotán tartományban (a mai Kelet-Turkesztánban)<br />
is megindult a tenyésztés. Innen terjedt<br />
azután tovább Közép-Ázsia és Európa felé.<br />
Európában Bizáncban 552-ben keletkezett<br />
az elsô selyemkultúra. Két perzsa szerzetes<br />
Kotánban elleste a titkot, és bambuszbotjukban<br />
petéket hoztak magukkal. A hetedik században<br />
a gyôztes arab csapatok vitték magukkal az<br />
anyagot és az ismereteket. Algíron és Marokkón<br />
keresztül jutott ez a tudás elôször Spanyolországba,<br />
majd Európa más részeibe.<br />
Magyarországon a selyemhernyó tenyésztését<br />
egy bevándorolt olasz: Passardi János Péter<br />
honosította meg 1680 körül. Pellérden selyemfonodát<br />
és szövödét alapított, damasztot és brokátot<br />
készített. Késôbb azután II. József volt a<br />
tenyésztés nagy patrónusa, az ô halála után az<br />
iparág visszafejlôdött. A 1<strong>9.</strong> század negyvenes<br />
éveiben, amikor a magyar iparfejlesztés a függetlenségi<br />
mozgalom része volt, Széchenyi<br />
István állt a fejlesztés mögé. Amikor a selyemhernyó<br />
házi tenyésztése az ország sok helyén jövedelmet<br />
jelentett, a selyemhernyó egyetlen tápnövényét,<br />
a fehér eperfát (Morus alba) az országutak<br />
szélére állami támogatással útsorfának<br />
ültették, sôt sok helyen „epreskerteket” is létesítettek.<br />
A selyemhernyó házi viszonyok között jól<br />
tenyészthetô volt, és az arra ráutalt, szorgalmas<br />
családoknak jövedelmet biztosított. A tenyésztést<br />
azután egy csapásszerûen terjedô baktériumos<br />
betegség: a Nosema bombycis tette tönkre.<br />
Az útszéli eperfákat a közelmúltban, a huszadik<br />
század hatvanas éveiben az amerikai<br />
medvelepke miatt vágták ki (ugyanis annak is<br />
egyik legfôbb tápnövénye). Az epreskertek nyo-
Change language