2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
2009/9. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
512 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), <strong>2009</strong><br />
zedékes molylepke okozza. Érdekes története<br />
van ennek a fajnak. Késôn ismerték fel, tudományra<br />
új fajként csak 1986-ban írták le Dél-<br />
Európából, az Ohridi tó mellôl. (Innen neve:<br />
ohridella).<br />
Az elsô érdekesség onnan adódik, hogy a<br />
Cameraria-nemzetség minden korábbi faja<br />
Észak-Amerikában honos, az egyetlen Európából<br />
(és késôn!) leírt faja az ohridella. A következô érdekességnek<br />
azonban nagy gyakorlati jelentôsége<br />
van. Az ohridella a leírása utáni évben (1987-<br />
ben) köztes területek érintése nélkül bukkant fel<br />
a leírási helyétôl északnyugatra mintegy 800 kmre<br />
lévô Grazban. Onnan azután ment is (illetve<br />
jött is) megállás nélkül tovább, hozzánk 1994-ben<br />
jutott el. Gyors feltûnése gyanús volt, a két leíró<br />
egyikét Ausztriában perbe is fogták, mesterséges<br />
betelepítéssel vádolva, mivel azonban a vádat bizonyítani<br />
nem tudták, végül is elejtették.<br />
Az ohridella valódi múltját máig nem ismerjük.<br />
Származását azonban továbbra is gyanússá<br />
teszi, hogy egyetlen tápnövénye a fehér virágú<br />
vagy balkáni vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)<br />
amelyet könyörtelenül károsít. Ezzel<br />
szemben a hernyók nem (vagy alig) eszik meg<br />
az Észak-Amerikából származó piros virágú<br />
vadgesztenye-fajok (A. pavia és carnea) valamint<br />
a sárga virágú faj (A. octandra) leveleit. Ez<br />
a felismerés egy jó védekezési módhoz vezet:<br />
ahol a vadgesztenyefák kipusztultak, ott valamelyik<br />
piros virágú fajjal kell pótolni azokat.<br />
Sokkal világosabb a múltja az amerikai fehér<br />
medvelepkének (Hyphantria cunea). Észak-<br />
Amerikából egyenesen hozzánk: a Csepeli<br />
Szabadkikötôbe jutott, ahova akkor még (a<br />
negyvenes-ötvenes években) tengerjáró hajók is<br />
jártak. Egy ilyen hajóval ért talajt az amerikai<br />
fehér medvelepke is, amelyik valamiféle amerikai<br />
áruval érkezhetett. Az elsô példányokat<br />
Csepelen 1940 augusztusában gyûjtötték, de<br />
különösebb figyelmet akkor még nem fordítottak<br />
rá A medvelepke hernyói azután sugárirányban<br />
ellepték az egész országot, 1950–<br />
1951-ben már a politikai határainkig eljutottak.<br />
Néhány éven belül megtalálták ôket Bulgáriában,<br />
Jugoszláviában és Ausztriában is. A háború<br />
utáni években behurcolták ôket Japánba és<br />
Koreába is.<br />
A Hyphantria közismert faj, hernyóit mindenhol<br />
ismerik (sôt felismerik), hiszen nemcsak<br />
kártevô, hanem szôrei – fôleg kisgyerekeken –<br />
allergiát is okoznak.<br />
Jött azonban vele körülbelül egy idôben<br />
ugyanoda Csepelre egy másik medvelepke faj: a<br />
Spilosoma virginica is. Ez a faj is Észak-<br />
Amerikából érkezett, ôshazájában Kanadától a<br />
Mexikói öbölig honos. Az elsô példányokat<br />
Csepelen, a Szabadkikötô környezetében 1951–<br />
1953-ban gyûjtötték. A rá következô években<br />
ugyanazon a környéken rendszeresen lehetett találni,<br />
de mindig csak néhány kilométeres körzetben.<br />
Az utolsó adat 1985-bôl származik, azóta<br />
(keresve sem) találták.<br />
Mi lehet a különbség a két faj között, hogy<br />
az egyikbôl néhány éven belül kártevô lett, a<br />
másik faj pedig néhány évtized után eltûnt?<br />
A különbség a következô lehet: a Hyphantria<br />
hernyói a lombkoronaszintben élnek, és<br />
igencsak polifágok. Legkedvesebb tápnövényeik<br />
az eperfák (Morus alba), melyeket az elmúlt<br />
évszázadban a selyemhernyó tenyésztése<br />
miatt „epreskertekbe” és útsorfáknak is szívesen<br />
ültettek. Másik kedvelt tápnövényük az<br />
amerikai juhar (Acer negundo), amely régebben<br />
szintén gyakori, gyorsan növô sorfa volt.<br />
A fiatal hernyókat viszi a szél, s a teherautókon<br />
is szívesen utaznak akár többszáz kilométert<br />
is.<br />
A Spilosoma virginica hernyói ezzel szemben<br />
a gyepszintben élnek, s annak ellenére,<br />
hogy a kétszikû növényeken polifágok, sem a<br />
szél, sem a teherautók nem szállították ôket. Ott<br />
maradtak tehát, és a környezet megváltozásával<br />
együtt ôk is kipusztultak.<br />
Legfontosabb behurcolt bogárfajunk a burgonyabogár<br />
(korábbi néven kolorádóbogár,<br />
Leptinotarsa decemlineata). Ôshazája Észak-<br />
Mexikó és az USA déli területén fekvô Új-<br />
Mexikó. Eredetileg szárazságkedvelô Solanumfajokon<br />
élô ritka faj volt.<br />
Amerikában a farmerek hurcolták magukkal<br />
északra, Nebraska államban találkozott elôször<br />
a burgonyával, ahol azután optimális körülményeket<br />
találva tömegesen elszaporodott. A tizenkilencedik<br />
század közepe után ezt követôen<br />
gyorsan haladt tovább kelet felé.
Change language