2009/9. - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r

More documents

Recommendations

Info

504 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 G. (2004): Assessment of the performance of the Ames II assay: A collaborative study with 19 coded compounds. Mutation Res., 558: 181–197. Kaya, B., Creus, A., Velázquez, A., Yanikoğlu, A. and Marcos, R. (2002): Genotoxicity is modulated by ascorbic acid. Studies using the wing spot test in Drosophila. Mutation Res., 520: 93–101. Kirkland, D. J., Henderson, L., Marzin, D., Müller, L., Parry, J. M., Speit, G., Tweats, D. J. and Williams G. M. (2005): Testing strategies in mutagenicity and genetic toxicology: An appraisal of the guidelines of the European Scientific Committee for Cosmetics and Non-Food Products for the evaluation of hair dyes. Mutation Res. / Genetic Toxicology and Environmental Mutagenesis, 588: 88–105. Kwan, K. K. and Dutka, B. J. (1990): Simple two-step sediment extraction procedure for use in genotoxicity and toxicity bioassays. Toxicitv Assessment, 5: 395–404. Legault, R., Blaise, C., Rokosh, D. and Chong-Kit, R. (1994): Comparative assessment of the SOS chromotest kit and the Mutatox test with the Salmonella plate incorporation (Ames test) and fluctuation tests for screening genotoxic agents. Environ. Toxicol. Water, 9: 45–57. Quillardet, P. and Hofnung, M. (1993): The SOS chromotest: a review. Mutat. Res., 297: 235–279. Rédei P. Gy. (1987): Genetika. Mezôgazdasági Kiadó – Gondolat, Budapest Szabad, J., Soós, I., Polgár, Gy. and Héjja, Gy. (1983): Testing the mutagenicity of malondialdehyde and formaldehyde by the Drosophila mosaic and the sex-linked recessive lethal tests, Mutation Res.,113: 117–133. Szabad J. (1987): Rákkeltô tényezôk szûrése muslica mozaikokkal. Tudomány, 2: 51–56. Szabad J. (2006a): A mutagenitás alapjai. 143–157. In: Darvas B. és Székács A. (eds.): Mezôgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan, Budapest Szabad J. (2006b): A daganatképzôdés molekuláris biológiája. 170–178. In: Darvas B. és Székács A. (eds.): Mezôgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan, Budapest Waters, M., Stack, F., Jackson, M., Lohman, P., Lohman, W. and Rice, J. (2000): Genetic activity profiles of short-term tests with data from the US EPA and the IARC Monographs (GAP2000 programme) White, P. A. and Claxton L. D. (2004): Mutagens in contaminated soil: a review. Mutation Res., 567: 227–345. Zeiger, E. (2001): Mutagens that are not carcinogens: faulty theory or faulty tests? Mutation Res., 31: 29–38. Zeiger, E. (2003): Illusion of safety: Antimutagens can be mutagens, and anticarcinogens can be carcinogens. Mutation Res., 543: 191–194. MUTAGENICITY TESTS AND MUTAGENIC SIDE-EFFECTS OF CERTAIN PESTICIDES Katalin Bokán, 1,2 Ágnes Fejes, 2,3 István Soós, 4 Gábor Fekete 1,2 and Béla Darvas 1,2 1 Szent István University and Department of Ecotoxicology of Plant Protection Institute, Gödöllô-Budapest 2 Department of Ecotoxicology and Environmental Chemistry, Plant Protection Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest 3 Eötvös Loránd University, Faculty of Science, Budapest 4 Szent István University, Faculty of Pedagogy, Institute of Science and Health Education, Szarvas It is estimated that there are approximately a hundred thousand types of synthetic chemicals and many millions natural compounds present as components of Earth. Living organisms are being exposed to these natural and industrial chemicals through food, water and air. It is proven that eighty percent of all cancerous diseases are caused by mutagen contamination. The connection between carcinogenic and mutagenic compounds are strong, therefore, it is highly necessary for us to be able to detect the mutagenic effects of the agricultural chemicals. The three levels of mutation (gene mutation, clastogenecity and aneuploidy) should be covered in a limited number of tests. In case of a positive in vitro test, the potentially mutagenic substance should be studied in vivo in order to determine whether the in vitro genotoxic potential is expressed in vivo. Eighteen percent of all currently known chemicals, which display mutagenic effects during at least one test, are pesticides. Érkezett: 2009. április 1.
NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 505 RÖVID KÖZLEMÉNY A NÉGYFOLTOS FÉNYBOGÁR (GLISCHROCHILUS QUADRISIGNATUS SAY, 1835) KUKORICAÁLLOMÁNYOKBAN Keszthelyi Sándor Kaposvári Egyetem ÁTK, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. Egy talán már többek által ismert rovar, szántóföldi növényvédelemi jelentôségérôl kívánok röviden beszámolni. A négyfoltos fénybogárral (Glischrochilus quadrisignatus) [angol neve: sap (picnic) beetle, fourspotted sap beetle], más néven piknik bogárral a szôlô szüretelésekor, lehullott, erjedô félben lévô gyümölcsökön már találkozhatott a kert-szôlô tulajdonos, vagy a természetbúvár. Ennek magyarázata, hogy az alkoholos erjedésben lévô, nagy cukortartalmú, lédús növényi szövetek vonzzák a rovart. Sajnos az utóbbi években ez a nagy egyedszámban jelenlévô rovar megjelent a kukoricakultúrákban. Itt elsôsorban a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) károsításaként jelentkezô nedves rágcsálékban, fermentálódó szövetekben figyelhetô meg. Úgynevezett másodlagos (angolul scavenger) kártevôként, a növényi sebzések nyitva tartásával segíti a gyengültségi paraziták megtelepedését (Fusarium spp., Ustilago maydis stb.). A faj a palearktikumban nem honos. Eredeti elterjedési területe Észak-, Közép-Amerika (nearktikum). Adventív, Európában megfigyelt faunaelemként elôször 1954-ben tudósítottak róla. Šefrová és Lastůvka 2005-ös adventív fajok listáját és elemzését tartalmazó munkájában invazív fajnak jelöli, amely agrár- és kertészeti kultúrákban, illetve az azt övezô növénytársulásokban lép fel. Kiváló alkalmazkodó képességét jellemzi, hogy fél évszázad alatt sikeresen elterjedt Európában. A bogár 4–6 mm hosszú, kissé megnyúlt, ovális, enyhén domború. Testszíne fekete, szárnyfedôkön narancssárga foltokkal díszített, amelyek alakja, elhelyezkedése fajra jellemzô. Felülete csupasz, pontozása finom, szórt. Az elôtora olyan széles, mint a szárnyfedôk, vagy azoknál valamivel keskenyebb, végük egyenesen lemetszett, vagy lekerekített. A fénybogarakra jellemzôen bunkós végû csáppal rendelkezik (1. ábra). A nôstények nagyobbak a hímeknél, de az ivari kétalakúság nem jellemzô a fajra (Slipinski és Merkl 1993). 1. ábra. A négyfoltos fénybogár (Fotó: A. Herrmann; www.zin.ru/animalia/coleoptera/eng/nit_herr.htm)
Page 1 and 2: NÖVÉNYVÉDELEM 45. évfolyam 9. s
Page 3 and 4: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 491 A
Page 7 and 8: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 495
Page 11 and 12: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 483 s
Page 13 and 14: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 485 t
Page 15 and 16: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 487 T
Page 17 and 18: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 489 L
Page 19 and 20: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 497 M
Page 21 and 22: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 499
Page 25: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 503 1
Page 29 and 30: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 507 K
Page 31 and 32: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 509 V
Page 33 and 34: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 511 1
Page 35 and 36: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 513 1
Page 37 and 38: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 515 m
Page 39 and 40: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 517 T
Page 41 and 42: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 519 u
Page 43 and 44: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 521 m
Page 45 and 46: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 523 M
Page 47 and 48: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 525 l
Page 49 and 50: NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 527 K
Page 51 and 52: 4. ábra. H. axyridis imágó (form
Page 53 and 54: 3. ábra. E+B1 kezelések a II. hul
Page 55: A KÖRNYEZETBARÁT NÖVÉNYVÉDELEM

2009/9. - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

2009/9. - OrszÃ¡gos MezÅgazdasÃ¡gi KÃ¶nyvtÃ¡r