2009/9. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

500 NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009
leteiben (ivarhoz kötött öröklôdés, kromoszómaelmélet,
géntérképezés). Azóta is kedvelt
tesztállat kis mérete, rövid generációs ideje és
nagy utódszáma, olcsó és egyszerû tenyészthetôsége,
egyszerû keresztezhetôsége és kis kromoszómaszáma
(4 pár) miatt. További elônyt jelent
az a különleges sajátsága, hogy lárvális szövetei
sejtjeinek ún. politén óriás kromoszómáik
vannak, amelyekben fénymikroszkóp alatt még
az egyes gének is jól kivehetôk. A politén kromoszóma
kromatidok vastag nyalábjaiból áll,
amelyben a megduplázódott kromoszómák egymással
összetapadva maradnak.
Napjainkig számos vizsgálatot fejlesztettek
ki, ilyenek az ivari kromoszómához kötött letális
tesztek. Itt általában a hím imágókat kezelik,
majd vizsgálják az F 2
nemzedéket ahol a kezelt
X kromoszómákat öröklô hímek elpusztulnak
(Rédei 1987, White és Claxton 2004). 2000-ben
befejezôdött a teljes ecetmuslica genom nukleotidsorrendjének
meghatározása, ami nagyban
megkönnyíti a molekuláris szintû vizsgálatokat:
a Drosophila genom mérete mintegy 180 Mbp,
mely a jelenlegi becslés szerint kb. 13 000 gént
tartalmaz (White és Claxton 2004). A teljes genom
feltérképezése után a Drosophila megfelelô
tesztállat a legújabb módszerek alkalmazására
is (genomikai megközelítés, molekuláris markerek).
SMART-teszt
A Drosophila mozaik- vagy SMART-teszt az
ecetmuslica genetikai mozaikjainak indukcióján
alapul (Szabad 1983, 1987, Bokán és Darvas
2009). Az eljárás során beltenyésztett, vizsgálatokra
alkalmas recesszív marker mutációkat hordozó
szülôktôl olyan utódokat hoznak létre,
amelyek a marker mutációkra transz heterozigóták,
vad fenotípust mutatnak. Az utódok fejlôdése
során a testi sejtjeikben kromoszómatörések
és azt követôen mitotikus rekombinációk
következhetnek be, illetve bizonyos génekben
pontmutációk jöhetnek létre. Mindezek eredményeképpen
a képzôdô utódsejtek az adott recesszív
marker mutációkra homozigótává válnak,
a mutáns fenotípust mutatják, és az eredeti,
vad típusú sejtek között mozaikfoltot képeznek.
A vizsgálatokhoz a szárnysejteket érintô mwh
(multiple wing hair) és flr (flare) marker mutációk
használatosak. A vad típusú, egyetlen egyenes
szôrszálat fejlesztô szárnysejtektôl jól megkülönböztethetôek
az mwh-ra homozigóta, kis
csomócskákban 3–7 szôrszálat növesztô sejtek
és a flr tulajdonságra homozigóta sejtek, melyekbôl
egyetlen, göndör szál ered.
A mutagén hatás vizsgálata során a létrehozott
utódokat lárvakorban lehetséges mutagén
hatásnak teszik ki, majd imágóvá fejlôdésük
után vizsgálják szárnyaikat. Ha egy kezelés során
a mozaikfoltok elôfordulása egy kezeletlen
kontroll csoporthoz képest emelkedik, az mutagén
hatást jelez. A foltok száma és mérete alapján
számolható ki a mozaikfolt-indukció gyakorisága,
mellyel a mutagén hatás erôssége is jellemezhetô.
Gerincesek – in vitro
A gerinceseken végzett in vitro vizsgálatokat
izolált sejtvonalakon végzik, amelyeket általában
egérbôl, patkányból vagy hörcsögbôl származó
petesejtek, limfociták vagy fibroblasztok
alkotnak. Ezek az in vitro tesztek alkalmasak
kromoszómaaberráció, DNS-törés, micronucleus-képzôdés,
örökletes transzlokáció, soron
kívüli DNS-szintézis és testvérkromatid-csere
kimutatására. A humán sejtvonalak limfocita,
fibroblaszt és tumorsejtekbôl származnak. Napjainkban
a legelterjedtebb humán sejtvonal a
HH4 limfoblasztoidból származik, mely a TK6-
tk lókusz mutációját hordozza (Darvas 2006).
Gerincesek – in vivo
Az in vivo tesztek elvégzésére az in vitro
tesztek pozitív eredményei után kerül sor. Ebben
az esetben a vegyület a szervezet komplex enzimkészletével,
teljes metabolizációs rendszerével
találkozik, mely eltérô módon befolyásolhatja,
megváltoztathatja a bekerült anyag sorsát.
A vizsgálatokhoz általában emlôsöket, így
patkányt, egeret, hörcsögöt használnak. Az akut
vagy krónikus hatásnak kitett állatokat felboncolják,
majd csontvelôjüket, májukat, gonádjaikat,
esetleg embrióikat dolgozzák fel.