2009/9. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

NÖVÉNYVÉDELEM 45 (9), 2009 499
Új módszernek számít a hagyományos lemezöntéses
technológiával szemben az Ames
MPF teszt, mely 96 lyukú mikrotálcát alkalmaz.
Ez az eljárás gyorsabb, költség- és anyagkímélôbb
a hagyományos tesztmódszernél, viszont a
teszthez használt baktériumok azonosak, így a
kapott eredmények összevethetôek a korábbi irodalmi
adatokkal (Flückiger-Isler és mtsai 2004).
Bár az Ames-tesztet hagyományosan Salmonella
typhimurium törzsekre fejlesztették ki,
napjainkban azonban több protokoll elôírja a
teszt párhuzamos elvégzését Escherichia colival
is. Ez esetben a WP2 törzset szokás alkalmazni,
mely érzékenyen detektál oxidációs mutagéneket,
keresztkötéseket indukáló ágenseket és néha
hidrazinokat (Darvas 2006).
A magasabb rendû szervezetektôl eltérôen a
baktériumoknak nincs oxidatív, metabolizáló enzimrendszerük.
Ezért a teszteket minden esetben
el kell végezni májkivonat hozzáadásával is, mely
modellezheti a vizsgált anyag viselkedését a
metabolizációs rendszerek átalakítása után. Ez az
S9-nek nevezett mikroszomális frakció patkányból
vagy szíriai aranyhörcsögbôl származik és
mikroszomális valamint citoszolikus metabolizáló
enzimeket tartalmaz (Ames és mtsai 1973b).
A rágcsálók mája lehet kezeletlen vagy enzimindukáló
anyagokkal elôkezelt (pl. Aroclor 1254,
vagy fenobarbital és β-nafto-flavon keveréke).
Az S9 frakció így képes elôállítani a vizsgált
anyag metabolitjait. Ha a tesztanyagunk csak az S9
frakcióval válik mutagénné, úgy az eredeti anyagot
promutagénnek nevezzük (Anonymous 1997).
Eukarióta (egyenes kromoszómások) egysejtûeken
végzett tesztek leggyakrabban alkalmazott
tesztszervezetei az egysejtû élesztô- és penészgombák
közül kerülnek ki (Aspergillus sp.,
Saccharomyces sp.). A vizsgálatok végpontja lehet
forward (a vad típusú allél mutáns alléllá
alakul) vagy reverse (vad típusú allél létrejötte
mutáns allélból) mutáció, mitotikus rekombináció,
aneuploidizmus vagy génkonverzió (White
és Claxton 2004).
Növényi tesztek
A mutagenitásvizsgálatok között növényi
teszteket is alkalmaznak. Így például az ionizációs
sugárzás hatásait már az 1930-as években
vizsgálták Allium és Tradescantia fajokon. Napjainkban
a legelterjedtebb tesztek a kukorica
(Zea mays) waxy lókuszának mutagenitásvizsgálata,
a Tradescantia fajokon végzett porzószálszôr
teszt és micronucleus vizsgálat, a vöröshagyma
(Allium cepa) tenyészôcsúcsán végzett
vizsgálat és a lúdfû (Arabidopsis) termésének
analízise (White és Claxton 2004). A felhasznált
növények tökéletes tesztalanyok jól kezelhetô
kromoszómáik és szenzitivitásuk miatt,
ezért alkalmazásuk széles körben elterjedt, és
napjainkban számos teszt sztenderdjét alkalmazzák
a laboratóriumok világszerte. Különösen
kedveltek a talajminták monitorozásakor, hiszen
ez a növények alapvetô tápláló közege.
Allium cepa teszt
Az Allium fajok 16 nagyméretû kromoszómáján
igen jól láthatóak az elváltozások, aberrációk,
így a vöröshagyma évtizedek óta kedvelt
faj a kromoszómaelváltozások kutatására.
A teszt során a hagymát csíráztatják, majd a néhány
centis gyökérkezdeményeket a vizsgálandó
anyag hatásának teszik ki 2–24 óra hosszat
(egy mitotikus fázis idejére). Ezután a gyökérszôrökbôl
ana- vagy telofázisban lévô sejteket
izolálnak, és ezen vizsgálják a fellépô kromoszómaaberrációkat
(Fiskesjö 1985).
Arabidopsis teszt
A lúdfû (Arabidopsis) kedvelt tesztnövény
könnyen kezelhetô volta és rövid életciklusa miatt,
és egyetlen növény képes akár 50 000 magot
is teremni. A teszt során a növény magját teszik
ki a vizsgálandó anyagnak, majd a magból fejlôdô
növény klorofillhiányos mutáns embrióit
vizsgálják a második utódnemzedékben (Rédei
1987, White és Claxton 2004).
Gerinctelen állatokkal végzett vizsgálatok
A legkedveltebb tesztszervezet a gerinctelen
többsejtûek közt az ecetmuslica (Drosophila
melanogaster). Az 1900-as évek elején Thomas
Hunt Morgan használta elôször genetikai kísér-