1 - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA
AgraEconomy of the European Union
A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével
és támogatásával készült, az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban
Magból csírázik az élet
Intézkedések a tejpiaci helyzet rendezésére
Lehet, hogy magyar lesz
az év borásza Németországban?
2009. 14. évf. 1–2. szám

Agyûjtemény tulajdonosa Dr. Papp Zoltán a gyôri
Széchenyi István Egyetem docense, a mûszaki
földtudomány doktora, mérnökvállalkozó, tehát
eredeti szakmáját tekintve nem gépész; bár az, hogy a
miskolci egyetemen (ahol szintén oktat) „tiszteletbeli
gépésszé” választották, jelzi, hogy a gépész-szakma is
elismeri tudását. A régi motorok (fôleg stabilmotorok),
gépek felkutatásával, gyûjtésével és felújításával tulajdonképpen
mintegy 10–15 éve foglalkozik, azóta azonban
szenvedélyévé vált.
Képek és szöveg: Dr. Szekeres Béla
(Riport a 37. oldalon)
A dunaszegi múzeum épülete
A galéria
Kállai motor fekvôhengeres benzines lokomobil
Brons-Diesel stabilmotor a vaskocsin

Tartalom
MAZSOLÁZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
HÍREK, ESEMÉNYEK
Agrár- és vidékpolitika 2009 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
Jövôre Magyarország lesz a Grüne Woche meghívott vendége . . . . . . . . . . . 4
Megalakult az Európai Élelmiszerlánc Parlament
(FOODLAWMENT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Klímabarát rendelkezéseket! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
ENSZ klímakonferencia Poznanban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
Válságos helyzetben a tejágazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Intézkedések a tejpiaci helyzet rendezésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Elôrelépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Közösségi Kert Program (KKP) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Új kihívásokkal szembesül a hazai burgonyaágazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Lehet, hogy magyar lesz az év borásza Németországban? . . . . . . . . . . . . . . . 10
Fogyasszák a hazait! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
EU AGRÁRIUM ÉS PIACSZABÁLYOZÁS
Folytatódik a fölkészülésünk a magyar elnökségre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Szigorítják a génmódosított szervezetek engedélyezését . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Szarvasmarha-spermatároló központ létesült . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Támogatott és támadott átláthatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Régi-új arcok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Hanyatlanak a méhcsaládok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Európa érzékeny a vízhiányra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Gazdabarát programok a kistermelôi piacokért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság két agrárítélete . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Az IAMA Agrárgazdasági Világfóruma Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
BRÜSSZELBE JÁRUNK
Eltökélt cseh elnökség, Oroszország a kákán is csomót keres,
éhséglázadások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
ARCKÉPCSARNOK
Petr Gandalovic, a cseh mezôgazdasági miniszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
ÖKOGAZDÁLKODÁS
Húsz éves a BioFach . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
AGRÁRSTRATÉGIA
Csak együtt... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
KÍNÁLKOZÓ LEHETÔSÉGEK
Magból csírázik az élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
RIPORT
Gépgyûjtemény a Szigetközben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
KITEKINTÉS
Éhséglázadás fenyeget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
KÖZLÖNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
BORÍTÓ 2–3
BELSÔ SZÍNES 1–2
BELSÔ SZÍNES 3–4
BORÍTÓ 4
Gépgyûjtemény a Szigetközben
Lichtenfelsi Kosárvásár
Alcsúti barangolás
A halászmester könyve
Az Európai Unió
Agrárgazdasága
2009. 14. évfolyam
1–2. szám
A Földmûvelésügyi
és Vidékfejlesztési
Minisztérium
közremûködésével
és támogatásával havonta
megjelenô kiadvány.
Kiadja az Országos
Mezôgazdasági Könyvtár
és Dokumentációs Központ
Felelôs kiadó:
Lükôné Örsi Gabriella –
fôigazgató
Szerkesztôség címe:
1012 Budapest,
Attila út 93.
Postacím:
1253 Budapest 13, Pf.: 15.
Tel.: 489-4910
Fax: 489-4976
E-mail:
szerkesztoseg@omgk.hu
Fôszerkesztô:
Tamás Enikô
Fôszerkesztô-helyettes:
Siadak Balogh Beáta
Szerkesztôbizottság:
dr. Vajda László,
Pallóné Dr. Kisérdi Imola,
Schütz Nándor,
Lükôné Örsi Gabriella,
Román Zoltán
Készült:
AGROINFORM
Kiadó és Nyomda Kft.
1149 Budapest, Angol u. 34.
www.agroinform.com
2009/48
HU-ISSN 1416-6194
A címképterv
Horváthné Fejes Ágnes
munkája
Címképünk:
A téltemetô
vidám sárga virágaival
Tamás Enikô
felvétele
2009. 14. évfolyam 1–2. szám
1

Contents
BROWSER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
NEWS, EVENTS
Agricultural and rural policy 2009 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
Next year Hungary will be the invited guest of the Grüne Woche . . . . . . . . . 4
The European Food Chain Parliament (FOODLAWMENT) has been
established . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
Climate friendly regulations are needed . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
UNO climate conference in Poznan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
Milk sector in crisis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Measures for the regulation of milk market . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
A step forward . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
The Common Garden (Közösségi Kert) Program . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
Hungarian potato sector faces new challenges . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Hungarian oenologist might be the winemaker of the year in Germany . . . 10
Let’s consume domestic products! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
EU AGRICULTURE AND MARKET REGULATION
Preparation for the Hungarian presidency . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Restrictions on the authorisation of GMOs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Cattle sperm storing center is established . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
The attacked and supported transparency . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Old-new faces . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Declining bee families . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Europe is sensitive to the lack of water . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Farmer friendly programs for the markets of smallholders . . . . . . . . . . . . . . 14
Two agricultural judgements of the German Constitunional Court . . . . . . . 18
IAMA Agricultural World Forum in Budapest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
ATTENDING BRUSSELS
Resolute Czech presidency Russia is always finding faults Hunger riots . . . 21
PORTRAITS
Petr Gandalovic, agricultural minister of the Czech Republic . . . . . . . . . . . . 23
ECO-FARMING
The twenty years of BioFach . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
AGRICULTURAL STRATEGY
Only together... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
OPPORTUNITIES
Life sprouts from seed . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
REPORT
Collection of agricultural machines in the Szigetköz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
OUTLOOK
Threatening hunger riots . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
BULLETIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
AgraEconomy
of the European Union
Volume 2009/14.,
Issue 1–2.
Monthly publication,
published out with the
assistance and support of
the Ministry of Agriculture
and Rural Development.
Published by the National
Agricultural Library and
Documentation Centre
Responsible Publisher:
Lükôné Örsi Gabriella
Address
of the Editorial Office:
1012 Budapest,
Attila út 93.
Postal address:
1253 Budapest 13, Pf.: 15.
Tel.: 489-4910,
Fax: 489-4976
E-mail:
szerkesztoseg@omgk.hu
Editor-in-chief:
Tamás Enikô
Vice Editor-in-chief:
Siadak Balogh Beáta
Editorial board:
dr. Vajda László,
Pallóné Dr. Kisérdi Imola,
Schütz Nándor,
Lükôné Ôrsi Gabriella,
Román Zoltán
Printed in:
AGROINFORM Publishing
and Printing Co.
H-1149 Budapest, Angol u. 34.
www.agroinform.com
HU-ISSN 1416-6194
COVER 2–3
INNER COLOURED 1–2
INNER COLOURED 3–4
COVER 4
Collection of agricultural machines
in the Szigetköz
Basket-market in Lichtenfels
Wandering in Alcsút
The book of fishermen
Cover designed by
Ágnes Horváth-Fejes
Front Cover:
A group of eranthis,
photo by
Tamás Enikô
2 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Mazsolázó
Biztatóak az idei év kilátásai az agráriumban. Összesen 483 milliárd forintnyi forrás áll
rendelkezésre, melynek 70%-a az unióból származik. Várható az állattenyésztô telepek felújítása,
a kertészeti berendezések korszerûsítése és még sok más. Részletek a 4. oldalon.
Nem halasztható tovább. Minden országnak el kell készítenie a Nemzeti Éghajlatváltozási
Programot. Magyarországon törvény írja elô a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia kidolgozását
is. Az országos stratégia mellett egy-egy régió, tájegység, sôt település éghajlatváltozási
stratégiájára is szükség lesz. Hazánkban a Klímabarát Települések Szövetségéhez
már 5 község csatlakozott. (Részletek a 5. oldalon.)
2008 novemberében a hazai tejtermelôk több alkalommal félpályás útlezárásokkal tiltakoztak
a multinacionális cégek, áruházláncok hazánkban folytatott diszkriminatív politikája
ellen. A hazai élelmiszerek, köztük a tejtermékek sem szorulhatnak vissza Magyarországon.
A tejpiaci egyensúly helyreállítása nem várhat magára tovább. (Bôvebben a 7.
és 8. oldalon.)
A burgonyatermesztés csak azoknak nyereséges, akik az átlagosnál alacsonyabb önköltséggel
tudnak termelni. Az erôsödô ár-minôség versenyben a hazai termelôk helyzetét ellehetetleníti
az olcsó importburgonya mennyiségének további növekedése. Az önköltségcsökkentés
reális útja a hazai rezisztens burgonyafajták használata, amelyek többször
visszaültethetôk. (Bôvebben a 9. oldalon.)
Lehet, hogy megtanulunk jól gazdálkodni az esôvízzel, és nem fogjuk semmibe venni az
úgynevezett „szürke vizet” sem? Noha Európát úgy emlegetik, mint vízzel viszonylag jól ellátott
kontinenst, van okunk az aggodalomra az éves csapadékeloszlás drasztikus változása
miatt, ami a klímaváltozással is összefüggésben van. (Részletek a 14. oldalon.)
Nem kuriózum Európa fejlettebb nyugati országaiban a helyi piacok bôvítése, elôtérbe kerülése.
Ilyen belvárosi termelôi piacok szép számmal alakulnak Párizsban, Bécsben,
Genfben. Túl azon, hogy színesítik a városképet, a pozitív figyelmet ráirányítják a kistermelôkre.
Valóságos mozgalom indult Európában. A franciáknál ténylegesen divatba jött a
helyi kispiacok sûrû látogatása bevásárlási céllal. Az ún. locavore vásárló legfeljebb 60
km-es körzetbôl származó friss árut hajlandó megvásárolni. Ezzel a közeli vidéket
revitalizálják. (Érdekes részletek a 14. oldalon.)
Vidék-falu-agrárgazdaság. Egymásra kölcsönösen ható, egymást erôsítô fogalmak. Mi várható
el a termelôtôl? A napi megerôltetô munkája után a pihenésre szánt rövid idôt pályázatok
böngészésére fordítsa? Mi változott meg mára a hazai agráriumban? Hogyan lehet
alkalmazkodni és az eddigieknél nagyobb sikert elérni? (Kérdésekre választ a 27. oldalon.)
Hazánk klímája kiválóan alkalmas a magtermesztésre. Ez az az ágazgat, amely a múltban
igen erôs volt és fejlesztésének lehetôségei ma is adottak. (Nem véletlen, hogy külföldi cégek
szívesen termeltetnek magot Magyarországon.) Hogyan lehet a vetômagtermesztés
ismét a hazai mezôgazdaság húzóágazata, mely ráadásul munkahelyeket is teremt vidéken.
(Részletek a 31. oldalon.)
Keveset tudunk az elmúlt év éhséglázadásairól világszerte. Az élelmiszer-árrobbanás még
lejjebb taszította a szegény országokban élôket, ahol tömegek költik élelmiszerre szerény
jövedelmük tetemes részét. 2007-ben már megközelítette az 1 milliárdot az éhezôk száma.
Óriási szám ez! Mindebbôl az is következik, hogy megnô az élelmiszertermelés jelentôsége.
Az eddigieknél sokkal fontosabb lesz a mezôgazdaság és az élelmiszeripar.
(Részletek a 39. oldalon.)
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 3

Hírek, események
Agrár- és vidékpolitika 2009
Az agrárágazat összbevétele 2008-ban az elôzô
évihez képest átlagosan 7–8%-kal emelkedett,
tudtuk meg Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter év eleji sajtótájékoztatóján.
Mint mondta, az agrárágazati kivitelbôl származó
bevételnek köszönhetô az is, hogy a magyar
nemzetgazdaság 2008. évi teljesítménye pozitív
lett. A miniszter hangsúlyozta, a mezôgazdasági
befektetések nagy elônye, hogy a többi ágazathoz
képest a leghamarabb megtérülnek, ezért a mezôgazdaság
az elkövetkezô idôszakban húzóágazattá
válhat. Az ágazaton belül a kertészet, illetve
a vetômagtermesztés kiemelt szerephez fog jutni a
jövôben, a tárca e téren is jelentôs fejlesztéseket tervez.
A gazdasági világválság kapcsán hozzátette,
az élelmiszerek iránti kereslet terén nem tapasztalható
jelentôs csökkenés, sôt a világ népességének
növekedésével az elkövetkezô idôszakban fokozatos
növekedés várható.
A 2008-as év értékelése során a miniszter elmondta,
az elôzetes adatok alapján a mezôgazdaság
kiviteli teljesítménye elérte a 4,6 milliárd eurót,
így az ágazat pozitív szaldója 1,5 milliárd euró
körül lesz. Az egyes ágazatok teljesítményével
kapcsolatban kiemelte, a tavalyi év idôjárása a terméshozamok
szempontjából nagyon kedvezô volt,
a gabona termésmennyisége mintegy 41%-kal
meghaladta az elôzô évit. A kalászosgabona-termés
elérte a 8 millió tonnát, míg kukoricából több
mint 9 millió tonnát takarítottak be. A nagy termés
következtében az árak viszont csökkentek, ami a
termelôket igen hátrányosan érintette. A sertéságazat
helyzete az év végére stabilizálódott, köszönhetôen
a tárca elmúlt évi intézkedéseinek,
melynek során 6 millió forint állatjóléti támogatást
nyújtottak a rászorulóknak. A tejágazat gondjainak
megoldása szintén folyamatban van. A magyar
áruk versenyképességének javítása érdekében
a minisztérium megkezdte a tárgyalásokat a
nagy áruházláncok képviselôivel. Ezek során a
termelôkkel, beszállítókkal szemben alkalmazott
etikai normákról is meg fognak állapodni.
A miniszter szerint az idei év kilátásai is biztatóak.
Az ágazat számára biztos alapot ad, hogy
2013-ig a felmerülô költségek 70%-át uniós forrásból
tudják fedezni. Idén összesen 483 milliárd
forintnyi forrás áll rendelkezésre, melynek 70%-a,
mintegy 338 milliárd forint az uniós támogatás.
Gráf József kiemelte, 2009 kiemelkedô fontosságú
lesz a magyar mezôgazdaság szempontjából,
miután a most megvalósuló agrár-mûszaki fejlesztés
példa nélküli. Összesen mintegy 1000 milliárd
forint áll rendelkezésre, melyet átlagosan
40%-os támogatás mellett lehet majd felhasználni.
Az összeget többek között az állattenyésztô telepek
felújítására, a kertészeti termesztô berendezések
korszerûsítésére, valamint terményszárítók
építésére fordítják. Az agrártárca arra törekszik,
hogy az elmaradt kifizetéseket mielôbb megkaphassák
a gazdálkodók, ezért új támogatási pályázatokat
várhatóan csak áprilisban írnak ki.
Papp Mónika
Jövôre Magyarország lesz a Grüne Woche
meghívott vendége
Idén is megrendezték Berlinben az immár hagyományos
„Nemzetközi Zöld Hét” (Internationale
Grüne Woche) elnevezésû vásárt, amely Németország
leglátogatottabb élelmiszeripari és mezôgazdasági
fogyasztói vására. Az élelmiszergazdaság és
agrárpolitika egyik legnagyobb seregszemléjére
2009. január 16–25. között került sor. A tíznapos rendezvényen
a világ minden tájáról több mint 50 ország
képviseltette magát, a vendégország Hollandia volt.
Magyarország idén 37. alkalommal mutatkozott be a
vásáron, amelyen részt vett Gráf József földmûvelésügyi
és vidékfejlesztési miniszter is. Az AMC közösségi
stand teljesen új arculatot kapott, a 2009 januárjától
bevezetett újításoknak megfelelôen alakították
ki. A magyar agrárium, illetve élelmiszeripar számára
nagy kihívás, hogy 2010-ben a szakvásár szervezôinek
felkérése alapján Magyarország lesz a
vendégország. Az idei vásáron való részvétel már ennek
tudatában, az elôkészületek jegyében zajlott.
A vásár ideje alatt Gráf József a cseh mezôgazdasági
miniszterrel, illetve az év második felében
soros elnöki tisztet betöltô Svédország miniszterével
folytatott szakmai megbeszélést a napirenden
lévô agrárkérdésekkel kapcsolatban. A tárgyalások
során megállapodás született arra nézve,
hogy a svéd elnökségi munkában magyar gyakornok
is részt vesz majd tapasztalatszerzés céljából,
hasonlóan a szlovén és a francia elnökség
alatti munkához.
PM
4 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Hírek, események
Megalakult az Európai Élelmiszerlánc
Parlament (FOODLAWMENT)
A Kárpátok-Eurorégió élelmiszerlánc felügyeleti
körképe címû nemzetközi konferencia keretében
15 ország 350 résztvevôje létrehozta az Európai
Élelmiszerlánc Parlamentet 2008. november végén
Visegrádon az európai régió fenntartható élelmiszerláncának
védelme érdekében. A parlament civil
egyesület formájában mûködik, tagja lehet fogyasztóként
minden résztvevô, illetve késôbb csatlakozó
európai ország állampolgára, az élelmiszerlánc
vállalkozói, érdekképviseletek, tudományos,
illetve oktatási intézmények, hatóságok.
Az egyesület tagjai az élelmiszerláncot érintô
ügyekben döntés-elôkészítô munkálatokat végeznek,
melyek során felméréseket, elemzéseket,
ajánlásokat készítenek, és évente legalább egy alkalommal
összegyûlnek Visegrádon döntéshozatal
céljából. Az Európai Élelmiszerlánc Parlament
fô célja egy európai szintû párbeszéd kialakítása
az aktuális élelmiszerláncot érintô kérdésekben,
a szakértôk, gyártók, forgalmazók, kutatók, hatóságok,
illetve a fogyasztók döntéshozatalba való
bevonásával. Az egyesület az így létrejött döntésekkel
igyekszik támogatást nyújtani a hatóságoknak
és a fogyasztóknak a hosszú távon fenntartható,
megújuló élelmiszerlánc megôrzéséhez,
valamint ajánlásokat megfogalmazni az ehhez
szükséges tevékenységekre, eljárásokra.
PM
Klímabarát rendelkezéseket!
Országosan és világszinten egyaránt, a klímaváltozást
kiváltó okok, illetve a változással járó negatív
hatások csökkentése mellett, egyre nagyobb
hangsúlyt fektetnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra.
Már csak azért is, mert a kutatók
szerint – függetlenül attól, hogy melyik kedvezôtlen
forgatókönyv szerint alakul éghajlatunk –, ha
valóban betartaná minden ország a vállalt kibocsátás-csökkentési
kötelezettségeit, akkor is csak az
évszázad végén érezhetné az emberiség annak jótékony
hatását. Ehhez azonban már ma cselekedni
kell.
A FAO egy magyarországi rendezvényén az
elôadók arra hívták fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás
leginkább a kistermelôket és a szegényeket
fogja sújtani, különösen a trópusi országokban.
A gyakori aszályok és vízhiány, illetve árvizek
miatt a mezôgazdasági termelés visszaesik,
csökkeni fog a termôterületek nagysága. Az emberek
elvándorlásra kényszerülnek. Afrikában a
megmûvelt földterület 96, Dél-Amerikában 87,
Ázsiában 61 százalékán kell számolni ilyen hatásokkal.
Ráadásul a növénybetegségek, de az állatés
humán betegségek sem maradnak majd az eddigi
határokon belül: ahol kedveznek az idôjárási
viszonyok, ott megtelepednek. Mindezek miatt az
élelmiszer- és agrártermelés felértékelôdik, és
ezt csak felerôsíti a klímaváltozás egy másik negatív
hatása, a biodiverzitás csökkenése. Úgy számolják,
hogy 2055-re a vadon élô fajok 16–22 százaléka
eltûnnik. Számolni kell majd a tengeri halállomány
csökkenésével is. A tengervíz melegedése,
a tengerszint emelkedése, a gleccserek olvadása,
mind a klímaváltozás számlájára írható.
Megváltozik az óceánok sótartalma; bizonyos helyeken
több, máshol viszont kevesebb esô lesz.
A Kárpát-medencében és Dél-Európában a
nyári hômérséklet nagyfokú emelkedése várható,
átlagosan 4–4,5 C°-kal, és megnövekszik a forró
napok és éjszakák száma. A csapadékviszonyok
átrendezôdnek: télen több csapadék, nyáron jóval
kevesebb (25%-kal kevesebb) lesz – mondta
Bartholy Judit, az ELTE Meteorológia tanszékének
tanára.
A konfliktusok elkerülhetôk, ha minél jobban
felkészülünk a változásokra. A klímaváltozás hatásait
figyelembe véve kell a földhasználatról
dönteni, az élelmezés-biztonsági programot összeállítani,
a halászati és erdészeti szabályozást módosítani.
A legjobban adaptálható gazdálkodási
formákat kell támogatni. De mindezt megelôzôen
a jogszabályok között kell rendet tenni, „klímabarát”
rendelkezéseket kell hozni, javasolta dr.
Fülöp Sándor, a jövô nemzedékek ombudsmanja.
Minden országnak el kell készítenie a Nemzeti
Éghajlatváltozási Programot, tudtuk meg egy
fórumon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban.
Magyarországon a 2007. évi LX. törvény
írja elô a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia
(NÉS) létrehozását, amely egyedülálló módon
ötpárti egyetértés gyümölcse, és a Környezetvédelmi
Minisztériumban készült el. A 2008/29-es
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 5

Hírek, események
országgyûlési határozat alapján pedig a NÉS felügyeletére
megalakul egy éghajlatváltozási bizottság
és egy éghajlatpolitikai munkacsoport. A NÉS
két részre oszlik, ahogy a klímaváltozással kapcsolatos
teendôk is: a negatív hatások enyhítésére,
illetve adaptálására az alkalmazkodásra.
A Nemzeti Éghajlatváltozási Program ezeknek
megfelelôen tartalmaz intézkedéseket. A program
a 2009–2010-es évekre szól, még 2008-ban elkészült,
de csak 2009-ben fogadja el az Országgyûlés.
Fôbb pontjai:
• kibocsátás–csökkentés (hazánk a kiotói
megállapodás szerint 2012-ig 6%-kal csökkenti
az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását
az 1990-es szinthez képest; majd az
uniós vállalásnak megfelelôen 2050-re
60–80%-kal csökkenti),
• Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) bevezetése
(lakossági meglévô épületek, illetve közösségi
épületek, közintézmények felújítása,
energiahatékonyságuk növelése),
• alkalmazkodás (vízgazdálkodásban, mezôgazdaságban,
erdôgazdálkodásban, egészségügyben,
természetes élôhelyeken és az
épített környezetben),
• horizontális intézkedések (oktatás, képzés,
K+F),
• az emisszió-kereskedelembôl származó
pénzek felhasználása,
• a kis- és középvállalatok innovatív technológiáinak
támogatása,
• klímaerdô telepítése.
Az országos stratégia mellett egy-egy település
klímastratégiáját is érdemes elkészíteni, hallottuk
a brit nagykövetségen szervezett klímabarát települések
konferenciáján. Ez az alulról szervezôdött
szövetség eddig 5 magyarországi települést
fog össze: Tatabányát, Pomázt, Hosszúhetényt, Pilist
és Albertirsát. Összefogásuk célja, hogy segítsék
az önkormányzatok munkáját, védjék a települések
érdekeit klímakérdésekben, illetve ösztönözzék
saját klímastratégia kialakítását és végrehajtását.
A már csatlakozott települések a környezet-
és természetvédelem széles skáláján tettek
vállalásokat, mint pl. kerékpártárolók kihelyezése,
faültetés, napelemes közvilágítás kialakítása,
helyi élelmiszertermelés erôsítése, helyi
piac támogatása, tanösvény létrehozása.
A klímabarát településeken kívül még közel 20
hazai és hazánkon túli település polgármestere
írta alá a klímaalap létrehozásáról szóló dokumentumot.
Ennek alapján az aláírók kötelezik
magukat az üvegházhatású gázok csökkentésére,
számszerûsítik a település által kibocsátott gázmennyiséget,
és igyekeznek semlegesíteni, különféle
klímabarát beruházások segítségével. A klímaalap
ezekhez a beruházásokhoz támogatást nyújt.
Manapság egyre több tudományos és civil fórum
foglalkozik a klímaváltozással, ami a téma
fontosságát mutatja. Érdemes böngészni az interneten,
és elmenni ezekre a rendezvényekre, akár
konferenciáról, akár filmvetítésrôl van is szó.
Kripner Vera
ENSZ klímakonferencia Poznanban
A kiotói jegyzôkönyvben
megállapított kibocsátási
célkitûzések 2012-es lejárata
utáni idôszakra vonatkozó
nemzetközi egyezménynek
az éghajlatváltozás átfogó
és radikális kezelésérôl
kell rendelkeznie.
Az egyezmény jövôképe
szerint a fejlett országoknak
2020-ig az üvegházhatást
okozó gázok globális kibocsátását
drasztikusan kell
csökkenteniük, miközben
mûszaki és pénzügyi támogatás
nyújtásával segíteniük
kell a fejlôdô országokat abban,
hogy alacsony széndioxid-kibocsátással
járó
fejlôdési pályára álljanak,
és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás
ma már elkerülhetetlen
következményeihez.
A Poznan-i konferencia
fontos alkalom arra, hogy
az eddigi tárgyalások eredményeit
felmérjék, felgyorsítsák
azok menetét, további
elôrehaladást érjenek el,
és szilárd alapokat teremtsenek
az utolsó év tárgyalásai
számára.
Forrás: www.wwf.hu
6 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Hírek, események
Válságos helyzetben a tejágazat
A Tej Terméktanács évzáró sajtótájékoztatóján
Kovács László elnök az ágazat helyzetét elemezve
kiemelte, a hazai tejtermelés válságban van, a
versenyképesség biztosítása érdekében az állattenyésztô
ágazatokon belül mielôbbi szakmai öszszefogásra
van szükség. A 2008-as év elején bekövetkezett
kvótaemelés hatására több tagállamban
(Lengyelország, Olaszország, Németország)
fokozódott a tejtermelés, ami lenyomta az árakat.
Az elmúlt idôszakban
nagy mennyiségû olcsó
tej áramlott be a hazai
üzletekbe, ami hozzájárult
a tej árának további
csökkenéséhez, illetve a
gazdasági válság miatt
a vásárlóerô romlása tovább
csökkentette a tejfogyasztást.
Mindezek következtében
az ágazat
belföldön és külföldön
egyaránt piacot vesztett.
Az elmúlt évben csökkent
a terméktanács taglétszáma
is, a kistermelôk
közül többen abbahagyták
a termelést.
A társas vállalkozások
száma 2008-ban mintegy
40%-kal, a magántermelôk
száma 44%-kal volt
alacsonyabb, mint a
csatlakozás elôtti évben.
Kovács László hangsúlyozta, a jelenlegi helyzetben
a legfontosabb feladat a tejpiaci egyensúly helyreállítása
a magyar tejtermelô potenciál megôrzése
érdekében. Ebben kiemelt szerepe lehet a közösségi
marketing eszközeinek, melyek segíthetik a magyar
tejtermékek hazai fogyasztók körében való
népszerûsítését.
Láng Miklós ügyfélkapcsolati igazgató az elmúlt
évben alkalmazott marketingeszközöket ismertette
elôadásában. A 2008-as évben különös
hangsúlyt fektettek a tejtermékek magyar eredetének
kihangsúlyozására, valamint a tej széles
körû felhasználási lehetôségeire igyekeztek felhívni
a figyelmet. Az Agrármarketing Centrum
társadalmi célú kampányt indított 2008. október
1-jén a hazai tej és tejtermékek népszerûsítése
érdekében, amelynek kapcsán több nagyvárosban
(Budapest, Székesfehérvár, Szeged) kóstoltatásokat,
illetve utcai tejtüntetéseket tartottak.
Emellett a sajtóban, illetve a jármûvek kapaszkodóin
jelentek meg népszerûsítô hirdetések, és elkészült
egy internetes oldal (www.tejbar.hu) is,
mely játékos, figyelemfelkeltô formában nyújt
hasznos információkat a fogyasztók számára.
Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. üzletágigazgatója
az ágazat kilátásait elemezve elmondta,
a világpiacot tekintve 2008-ban a tejtermelés
2,2%-kal, míg a fogyasztás 1,8%-kal nôtt. Ez a
tendencia a jövôben várhatóan
lassulni fog,
ugyanakkor a tej és a
tejtermékek ára továbbra
is csökken majd.
A gazdasági válság hatására
nagy készlet halmozódott
fel, míg a kereslet
stagnál. Uniós szinten is
csökkent az ágazat jövedelmezôsége,
ezért számos
tagállamban (Németország,
Csehország,
Lengyelország, Franciaország)
tartottak demonstrációkat
a termelôk
az elmúlt idôszakban.
A 2009-es évben
elôreláthatólag tovább
nô majd a belsô készlet
és a termelés, ezzel
szemben a kereslet terén
csupán kismértékû
növekedés várható.
Az elôrejelzések szerint 2018-ig az eddigi áraknál
alacsonyabb szinten fog stabilizálódni a tej és a
tejtermékek világpiaci ára, és az unió mindjobban
kiszorul majd a világpiacról.
A sajtótájékoztató keretében Istvánfalvi
Miklós, a Tej Terméktanács elnökhelyettese beszámolt
a demonstrációs bizottság eddigi munkájáról.
2008 novemberében a hazai tejtermelôk
több alkalommal félpályás útlezárással tiltakoztak
a szupermarketek multinacionális áruházlánc politikája
ellen Gyálon, illetve Alsónémediben. A demonstrációhoz
csatlakozott a Vágóállat és Hús
Terméktanács, valamint a Baromfi Terméktanács
is. A demonstráció célja egyrészt a kereskedelmi
törvény olyan irányú módosítása, mely figyelembe
veszi a termelôk érdekeit is, valamint a magyar
áruk 80%-os arányának elérése az áruházláncok
polcain Magyarországon.
Papp Mónika
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 7

Hírek, események
Intézkedések
a tejpiaci helyzet
rendezésére
Az Európai Bizottság 2009. január 22-i rendelete
alapján mostantól valamennyi tejtermék estében
igénybe vehetô az exportvisszatérítés, pályázati,
illetve standard formában. Az uniós támogatások
részét képezi a harmadik országokba irányuló
tejtermékkivitel támogatása, mely a sovány tejporra,
vajra és a vajolajra vonatkozik. 2009. március
1-jével lehetôség nyílik az intervenciós felvásárlásra
is, az intervenciós mennyiség sovány
tejpor esetében 109 ezer tonna, míg a vajnál 30
ezer tonnát tesz ki.
Máhr András, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium szakállamtitkára sajtótájékoztatóján
elmondta, az agrártárca nemzeti forrásból
mintegy 2,5 milliárd forint támogatást különít
el a tejágazat számára. Emellett több nemzeti
intézkedést is hoztak a hazai tejtermelôk és
feldolgozók helyzetének javítása érdekében.
2009-ben a tejtermelôk mentesülhetnek a szarvasmarhalevél
és -útlevél kiállításának költségei,
valamint a szarvasmarha-füljelzôk elôállítási
költségei alól, továbbá a szállítási költségeket is
elengedik számukra. A szarvasmarhatartók számára
lehetôség lesz arra is, hogy részesüljenek
az állatbetegségek megelôzésével, illetve leküzdésével
kapcsolatban felmerülô költségek támogatásában.
A tejfeldolgozók igénybe vehetik az
élelmiszer „deminimis” támogatást, melynek
részleteit a Tejtermékpálya Bizottság bevonásával
készítik majd el.
Az agrártárca tervei között szerepel a tejfogyasztás
ösztönzése érdekében az iskolatej-program
kiszélesítése, elsôsorban a hosszan eltartható
friss tej (UHT) fogyasztásának növelésével. Ebbôl
a célból marketingprogramot indítanak, melynek
költsége elérheti az 50–100 millió forintot. Az unió
által támogatott élelmiszer-segélyprogram keretében
a rászorultak tejet fognak kapni, amire az
idén mintegy 2,1 millió euró, azaz több mint 500
millió forint áll rendelkezésre.
PM
Elôrelépés
Az Alföldi Tej Kft. 2008-ban elindított egy
975.000.000 forint összértékû logisztikai beruházást,
amelynek célja, a bérelt budaörsi készáruraktár
kiváltása az üzemen belül felépítendô
hûtött készáru- és csomagolóanyag-raktárral.
A jelenlegi gyártócsarnokhoz, annak raktárához
kapcsolódik az összesen mintegy 3475 m 2
alapterületû új raktárépület, amely 4000 raklap
hûtött késztermék és 526 raklap hûtetlen csomagolóanyag
tárolását teszi lehetôvé, a vele egy
tömbben tervezett csomagolóanyag szállítófolyosóval,
poharastermék-hûtôvel és -érlelôvel, e
tömbhöz tartozó hûtôgépházzal, gépészeti alközponttal.
Új exportkiadási pont, UHT-épület és férfiöltözô
került kialakításra. A raktár megépítésével
járulékos feladatok elvégzésére volt szükség;
ilyen a telepi földgázvezeték kiváltása, külsô és
belsô útépítés, külsô kábelhálózat kialakítása, víz-,
szennyvíz- és csapadékvíz-csatlakozások kiépítése,
savótároló áthelyezése.
A beruházás forrásának megteremtéséhez a
tagok tôkeemeléssel 256.640.000 forintot, a Magyar
Fejlesztési Bank 666.500.000 forint hitelt biztosított,
illetve a kft. mezôgazdasági termékek értéknövelésére
kiírt EMVA pályázatot adott be, az
így elnyert támogatási összeg 151.250.000 forint.
A beruházás mûszaki átadása 2008. december
15–16-án megtörtént, az árufeltöltés 2008. december
31-ig befejezôdött.
A beruházás tervezett megtérülése 4,2 év.
FVM Sajtóiroda
Közösségi Kert Program (KKP)
A közösségi kertészkedés gondolata az Egyesült
Államokból indult a 80-as évek végén. Ma már jelentôs
szervezetek képviselik világszerte. (pl. az
American Community Gardening Association
(ACGA)) Mi is a közösségi kertészkedés? Egyszerûen
fogalmazva: egy darab föld néhány ember
által mûvelve. Bôvebben: közösségteremtô, értékteremtô,
kikapcsolódást nyújtó és nem utolsó
sorban termelô tevékenység. (Ez utóbbi mai világunkban
különösen fontos, hiszen ma a termelési
struktúrák miatt az emberek többsége nem találkozik
közvetlenül munkájának gyümölcsével.)
Lakó-, irodai, iskolai stb. közösségek létrehoznak
a saját (általában sajnos elhanyagolt) területükön
egy kertet, melyet közösen mûvelnek, annak terményeibôl
egyformán részesednek. Fûszerkertet
hoznak létre, friss zöldségeket termelnek, gyümölcsbokrokat
ültetnek, esetleg virágágyásokat
8 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Hírek, események
telepítenek, hogy mindenkinek jusson friss virág
az otthonába. Biztonságos élelmiszerhez jutnak a
közösségek, ami napjainkban nem kis szó. Természetesen
ilyen méretû kertek terméshozama
nem esik nagy súllyal latba a lakosság élelmezésének
kérdésében, de mégis nagy örömet okozhat
egy-egy családnak a kosárnyi friss paradicsom,
néhány szem eper vagy a saját spenótból készült
fôzelék. Magyarországon véleményem szerint
fontosabb lenne a közösségteremtô és kikapcsolódást
nyújtó hatás. Sokan élünk társasházakban,
ahol a szomszédainkat csak futólag, vagy annyira
sem ismerjük, közel lakó idegenek vagyunk.
Az együtt végzett munka, fáradozás és a közös
eredmény „csapatépítô” hatása vitán felül áll. Micsoda
megkönnyebbülés az irodai munka után
(közben?) egy félórát kedves növényeink, virágaink
között tölteni! A vezetôség beleegyezésével
munkaidôben elvégzett közös kertészkedés formálja
a közösséget, felüdülést nyújt a dolgozóknak,
és javítja a munkamorált. Jogosan vetôdik fel
a kérdés, miért nem jönnek létre ilyen kertek spontán
módon? Véleményünk szerint az ismeretek és
szakértelem hiánya mellett legfontosabb akadály
az, hogy a kertek létrehozása kezdetben viszonylag
sok fizikai munkát igényel, még gépesítve is.
Ezen a ponton vállalhatna szerepet a KKP. A terület
kijelölésével, „feltörésével”, talajjavítással
adhatná meg a kezdô lökést a közösségeknek.
Ezek azok a nélkülözhetetlen munkák, amelyek
laikusok számára leginkább elrettentôek. A további
munkák ezután inkább örömteli szöszmötölésnek
foghatók fel. A vetés, gyomlálás, kapálás,
kötözés stb. nem igényelnek komolyabb fizikai
erôfeszítést, annál inkább szakmai tájékoztatást.
Ez lenne a program második feladata. A harmadik
a kertek megfelelô gondozásának ösztönzése.
A fáradságos munkával kialakított területek ne
váljanak gyomok, kártevôk martalékává. Ez különbözô
akciók meghirdetésével lenne lehetséges.
Kedvezményesen vagy ingyenesen juttatna a
program vetômagot, palántákat, csemetéket a
résztvevôknek. Különbözô termények versenyét
hirdethetné meg, díjakat oszthatna ki. A legszebb
kerteknek pedig kerületi médiumokban megjelenést
biztosíthatna. Reményeink szerint belátható
idôn belül kialakulna a közösségek nagyobb közössége,
saját fórumokkal, rendezvényekkel, értékekkel
és célokkal.
Huber Márk
Új kihívásokkal szembesül a hazai burgonyaágazat
„Új kihívásokkal szembesülve” alcímmel került
megrendezésre Keszthelyen az idei Burgonya
Ágazati Fórum. A Pannon Egyetem Burgonyakutatási
Központja által szervezett rendezvényen az
érintett szakemberek minden év januárjában öszszegzik
és megvitatják az elôzô év tapasztalatait,
az új, induló szezon kilátásait.
Mint a fórumon elhangzott, 2008 meglehetôsen
változatosan alakult a burgonya termesztésével,
kereskedelmével foglalkozók számára. Koratavaszra
a téli tárolásra betárolt tételek eltaktikázott
mennyisége és a piacradobás rossz ütemezése
miatt túlkínálat alakult ki az étkezési burgonya
piacán. A 2007 ôszvégi, tél eleji magas árak rohamosan
estek, s ez magával rántotta a vetôburgonya
kereskedelmét is. Jelentôs tételek maradtak
eladatlanok, s ebbôl elôre lehetett vetíteni, hogy a
vetésterület növekedni fog. A terméktanácsi statisztika
szerinti 3–4%-os növekedéssel így az ország
burgonyatermô területe 2008-ban megközelítette
a 24.000 hektárt. A területnövekedéshez a
burgonya számára szinte kiváló csapadékeloszlású
évjárat párosult, aminek következtében az elôzô
évinél közel 30%-kal nagyobb termést takaríthattak
be a termelôk. Az összes megtermelt burgonya
mennyisége 578 ezer tonna, az országos termésátlag
pedig 24,5 t/ha volt. Ha bô a termés, alacsonyak
az árak summázták a résztvevôk az ôszi
kereskedelmi helyzetet. Így újra sokak szembesültek
azzal a ténnyel, hogy csak azoknak volt
nyereséges a burgonyatermelése, akik az átlagnál
alacsonyabb önköltséggel tudtak termelni, vagy a
lédig kiszerelés helyett mosva, kicsomagolva tudták
közvetlenül piacra vinni burgonyájukat. Régi/új
kihívás tehát az egyre erôsödô ár- és minôségi
verseny. A hazai termelôk helyzetét nehezíti az
import burgonya nagyságrendjének további növekedése
is. Ötven forintos belföldi kilónkénti átvételi
ár esetén az elsôsorban Belgiumból, Franciaországból
és Németországból beérkezô tételek már
nem csak minôségben, de árban is versenyképesek
a hazai áruval szemben. A fórumon megerôsítést
nyert, hogy az önköltségcsökkentés leghatékonyabb
módja a rezisztens fajták többszöri visszaültetésén
alapuló termelés. Magyarán a vetôgumóköltségen
lehet a legtöbbet spórolni, de visszaültetésre,
több éven át való termesztésre igazából csak
a hazai nemesítésû fajták alkalmasak. Szintén a rezisztens
fajták felértékeléséhez vezethet az unió új
növényvédôszer-szabályozási irányelve is, amelynek
következtében mintegy 15%-kal csökken az
engedélyezett hatóanyagok köre. Ez egyben újabb
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 9

Hírek, események
áremelkedést is hozhat, és felveti a rezisztens kórokozók
kialakulásának fokozódó veszélyét is, különösen
a burgonyavész vonatkozásában.
Az újabb kihívások közé tartozik az ágazat számára
a különbözô karantén betegségek, elsôsorban
a ralsztóniás barnarothadás egyre rohamosabb
terjedése az országban. Lassan már nem
lesz érintetlen termôtáj, érintetlen nagytermelô.
Különösen kockázatos az öntözéses termesztést
folytató üzemek helyzete, hiszen az idén több felszíni
vízfolyásból is kimutatták a kórokozót.
Az egyedüli védekezési megoldás a megelôzés. Ez
pedig, ahogy az eddig felderített 24 üzemi elôfordulás
tapasztalatai mutatják, egyre reménytelenebb.
A növényvédelmi hatóság már a felszíni vizekbôl
való öntözés megtiltását fontolgatja, ami
fôleg az alföldi termelôk számára egyenlô lenne a
burgonyatermesztés kényszerû feladásával.
A sok probléma mellett pozitív történései is voltak
a 2008-as esztendônek. Ez az év a burgonya nemzetközi
éve volt. A világméretû kampányhoz csatlakozva
hazánkban is számos rendezvényen népszerûsítették
a burgonya fogyasztását, tudatosították
az emberekkel a burgonyafogyasztás egészséges
voltát, a rendkívül változatosan elkészíthetô
burgonya modern táplálkozásban betöltött pozitív
szerepét. A terméktanács és leginkább a hazai fajtatulajdonosok,
nagyobb termelôüzemek szervezésében
több helyütt az országban voltak kóstolóval
egybekötött fajtabemutatók, különbözô gasztronómiai
rendezvények. Keszthelyen, ahonnan a hazai
rendezvénysorozat tavaly januárban elindult, s a
mostani rendezvényen zárult, augusztus 20-án már
ötödik alkalommal rendezték meg az országos burgonyafesztivált
és a paprikáskrumpli fôzôversenyt,
októberben pedig a szûkebb szakma számára a
gasztronómiai sajtófogadást.
Az idei év kilátásait elemezve a fórumon megfogalmazódott
mindaz a bizonytalanság, ami az
ágazat helyzetét jellemzi. Még mindig túlzott a
külföldi, minden bajra fogékony fajták termesztésének
aránya. Drága az import vetôburgonya, a
mûtrágya, a növényvédôszer, így magasak a költségek,
alacsony a jövedelmezôség. Részben ennek
köszönhetôen alacsony a minôsített, fémzárolt
vetôgumó használatának aránya. A termôterület
az idén várhatóan nem fog növekedni, az
idôjárás pedig elôre nem tudható. Bár sokak szerint
újra egy a 2007-es évihez hasonló aszályos
évnek nézünk elébe, egy biztos: aki 2009-ben is a
burgonyatermesztésbôl akar majd megélni, nem
kell attól tartson, hogy unalmas éve lesz.
Dr. Polgár Zsolt
Burgonyakutatási Központ, Keszthely
Lehet, hogy magyar lesz az év borásza Németországban?
A magyar Gere Attila a német
Wein Gourmet Magazin év borásza
nemzetközi díjának 2009.
évi jelöltjei között szerepel.
Újabb elismerése a magyar
borászatnak, a magyar boroknak,
hogy Gere Attila bekerült
a német Wein Gourmet Magazin
év borásza nemzetközi díjának
(Wine Awards 2009 jelöltjei
közé. Gere Attila Szepsy
István után, akit 2007-ben jelöltek
erre a díjra, a második
magyar jelölt. Az eredményhirdetésre
2009. március 28-án
kerül sor.
2009-ben hetedik alkalommal
adják át ezt a díjat, amelyre
6 borászt jelölnek. Gere Attila
mellett a jelöltek között egy-egy
spanyol, kaliforniai, francia
német és dél-afrikai borászt találunk.
A gyôztes 2007-ben Doug
Schafer (‘Shafer Vineyards’) kaliforniai
borász lett.
A bor Oscar-díjként is ismert
WINE AWARD elismeréseket
négy kategóriában osztják ki:
– az év bora
– az év borásza
– az év felfedezettje
– WINE AWARD életmûdíj
Fogyasszák a hazait!
Schütz Nándor
Az Oxford Farm Konferencián, amelyet 2009. január elején tartottak
Hilary Benn, az angol agrártárca vezetôje úgy nyilatkozott, hogy…”a
brit sertéságazatnak támogatásra van szüksége. Kérem, vegyenek és
fogyasszanak több brit sertéshúst”. (A britek minden bizonnyal eleget
tesznek a kérésnek. A szerk.)
Schütz Nándor
FVM
10 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

EU Agrárium és Piacszabályozás
Folytatódik a fölkészülés a magyar elnökségre
2011 elsô félévében Magyarország tölti be az
Európai Unió soros elnöki tisztét, mint 2008. évi 5.
számunkban elôször hírül adtuk. Villáminterjút
kértünk Dr. Vajda Lászlótól, az FVM EU Koordinációs
és Nemzetközi Fôosztályának vezetôjétôl.
– Fôosztályvezetô Úr, legutóbbi beszélgetésünk
óta eltelt csaknem 9 hónap. Hol tart
most a fölkészülés a magyar elnökségre?
– 2009. január elején az agrártárca folytatta
az ágazati fölkészülést az elnökségre. Január 4.
és 6., valamint január 8–10. között 30–35 fô fölkészítése
folyt Balatonszemesen. Ôk azok a
többnyire fiatal munkatársak, akik részben a
Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból,
részben a Mezôgazdasági és Szakigazgatási
Hivatalból verbuválódtak, akiknek a személyét
illetôen már korábban, 2008 áprilisában
döntést hozott Gráf József miniszter úr. Ôk szerepelnek
a magyar elnökségi stáblistán. Az öszszesen
74 fôs leendô stáb jobbára fiatal, 30 év
körüli, egy vagy két diplomás emberekbôl áll,
akik már jól beszélnek legalább egy európai
nyelvet. Ezt a jó alapot erôsítik az uniós szakzsargonnal,
a tárgyalókészség tökéletesítésével.
A jelölteknek otthon kell lenniük a magyar agrárium
kérdéseiben, adataiban is, nem különben
uniós ismeretekben.
A januári fölkészülés témája volt az unió intézményeinek
ismerete a Közös Agrárpolitika, valamint
alapinformációk az európai unió agrárgazdaságáról.
A képzés zárásaként a résztvevôk írásban vizsgáztak
a két nap szakmai anyagából. 25 kérdésre
kellett választ adni. Kivétel nélkül megfeleltek a
„házi vizsgán”.
– Lesz még ilyen fölkészítés ebben az évben?
– Igen, kétszer három napos képzés lesz idén
májusban és szeptemberben.
– Miben különbözik majd a magyar elnökség
az eddigiektôl, vagyis más elnökségtôl?
– Mi szoros együttmûködésben dolgozunk a
spanyolokkal és a belgákkal. A három ország elôször
alkot egy „triót” az unió történetében. Ez
egyúttal azt is jelenti, hogy Magyarországnak és
persze a másik két partnernek is – nem csupán
hat hónapon át, hanem 18 hónapon, azaz másfél
éven keresztül – lesz kiemelkedô befolyása az Európai
Unióra. A munka folyamatos lesz másfél
éven át. A soros elnökségek így egységes szempontok
alapján viszik az ügyeket, az egyes témákat.
Ez azt is jelenti, hogy az ô idôszakukra is tervezhetünk,
hogy mik a céljaink, ha ezeket el tudjuk
fogadtatni velük. Nem kell attól sem tartani
(sôt!), hogy a magyar prioritások elvesznek. Hasonló
trió jött létre a lengyel, ciprusi és dán
együttesbôl is.
– Ez egy teljesen új alapállás! A francia elnökség
idején nem volt még trió, ôk egymaguk
uralták az elnökséget és a helyzetet. Talán
nem is lettek volna hajlandók osztozni más
tagállamokkal a feladatokban, a felelôsségben
és a hatalomban… Véleményem szerint
ez erôsíteni fogja a kohéziót a tagálmok
között.
– Úgy látszik, változnak az idôk az Európai
Unióban is…
Fôosztályvezetô Úr, köszönöm a tájékoztatást.
Tamás Enikô
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 11

EU Agrárium és Piacszabályozás
Szigorítják a génmódosított szervezetek
engedélyezését
Az Európai Bizottság régóta szorgalmazza a génmódosított
növények, illetve termékek engedélyeztetését.
Magyar javaslatra a francia elnökség
ideje alatt már napirenden volt ezeknek az engedélyeknek
a felülvizsgálata. 2008. december 4-én
az Európai Unió környezetvédelmi miniszterei
Brüsszelben elfogadták a génmódosított szervezetek
engedélyezésével kapcsolatos tanácsi ajánlásokat.
A jelenlegi döntés értelmében ezek engedélyezésekor
a fogyasztók és a termelôk egészségét
védô biztonsági vizsgálatokat szigorítani fogják.
Azokra a génmódosított növényekre, melyek magukból
növényvédô szerhez hasonló mérgeket
bocsátanak ki, ugyanolyan szigorú szabályok
lesznek érvényesek, mint a növényvédô szerekre.
Az is kedvezô Magyarország számára, hogy ezentúl
könnyebben lehet majd régiókat, helyi közösségeket
GMO-mentes övezetekké minôsíteni. Ezzel
szemben viszont a vetômagokra nem sikerült elôírni
a GMO-mentességet.
Hegyi Gyula EP képviselô úgy véli, az Európai
Bizottság, illetve az Európai Élelmiszerbiztonsági
Hivatal (EFSA) a jelenlegi döntés alapján hamarosan
a gyakorlatban is szigorítani fogja a GMOk
engedélyezési feltételeit. Magyarország jelenleg
GMO-mentesnek számít, s ennek megôrzése
nemcsak egészségügyi, de gazdasági szempontból
is fontos, tekintettel az ország kiemelkedô vetômag-elôállító
szerepére. A magyar képviselô
szerint az lenne ideális, ha a tagállamok maguk
dönthetnének arról, hogy engedélyeznek-e bizonyos
génmódosított fajtákat a területükön; ennek
érdekében a képviselô huszonhét módosító indítványt
nyújtott be az Európai Bizottsághoz. Indítványát
azzal indokolta, hogy az európai lakosság
több mint 70%-a elutasítja a genetikailag módosított
szervezetek engedélyezését, és több mint 90%-
uk igényli, hogy jelenlétük fel legyen tüntetve az
élelmiszereken.
Papp Mónika
Szarvasmarha-spermatároló központ létesült
Az állattenyésztési hatóság (Mezôgazdasági Szakigazgatási
Hivatal Központ Állattenyésztési Igazgatóság)
három év határozott idôtartamra, 2012
januárjáig engedélyezte szarvasmarha spermatároló
központ üzemelését a Holstein-Fríz Tenyésztôk
Egyesülete, valamint a Koncentrált Tejû Fajták
Tenyésztô Egyesülete részére a Genemax Kft.
kezelésében levô (Szigethalom, Sugár u. 16.) telephelyre.
A központ mûködési körébe holstein
fríz továbbá yersey, brown swiss és ayrshire fajtájú,
külföldi eredetû szarvasmarha-sperma
mélyhûtött tárolása, raktározása, felkínálása és
értékesítése tartozik.
A spermatároló központok új típusú létesítmények,
amelyek az állattenyésztési törvényt módosító
2006 évi XI. törvény, illetve a végrehajtására
kiadott 49/2007 (VI.26) FVM. rendelet szerint kapnak
mûködési engedélyt. Az új típusú nemzeti jogi
szabályozás a 2005/24/EK tanácsi rendeletnek
való megfelelést szolgálja.
Dr Flink Ferenc
MgSzH Központ
Támogatott és támadott átláthatóság
Egy brüsszeli döntés értelmében 2008 októberétôl
interneten is elérhetôvé vált a közösségi társfinanszírozású
agrártámogatások haszonélvezôinek
a névsora.
A mintegy 13 milliárd eurót 2008-ban lekötô
vidékfejlesztési források kedvezményezettjeinek
napvilágra kerülése azonban csak az elsô fecskéje
az átláthatóság (transzparencia) megteremtéséért
folytatott uniós igyekezetnek, hiszen 2009.
április 30-ával az egykoron zömmel terület alapú
és állatprémium jellegû immár 36,8 milliárd eurós
összeget kitevô közvetlen támogatások haszonélvezôi
is megismerhetôvé válnak.
Az átláthatóság uniós szorgalmazásának az
egyik, talán a legfontosabb oka az agrárgazdaság
iránti társadalmi szolidaritás vélt vagy valós elhalványodása.
A döntéshozók szerint minden uniós
adófizetônek joga van tudni azt, hogy az adó-eurói
12 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

EU Agrárium és Piacszabályozás
hova kerülnek. Egy kimutatás szerint a közösségi
támogatások, lakosságszámra vetítve, mintegy 100
eurójába kerülnek az EU adófizetô polgárainak
évente, ami ha csak az euró-forint árfolyamot nézzük,
nem éppen elhanyagolható összeg.
Az átláthatóság javítását célzó döntés osztatlan
sikert éppen nem aratott. A leghevesebben Párizs,
Berlin és Bécs tiltakozott, és ha lehet adni a szóbeszédre,
az opponálóknak hozzávetôlegesen egy
évig sikerült „jegelni” a döntés végrehajtását.
Egyes francia források szerint a franciák azt
sérelmezik, hogy az Európai Bizottság nem társított
semmiféle szakmai indokokat a napvilágra
hozott támogatási adatok mellé, így a transzparencia
nem hogy az eredeti célját nem éri el, hanem
egyenesen károkat okoz.
A németek is elzárkóztak, és ellenezték a kedvezményezettek
listájának a közzétételét. A német
érdekvédelmi szervezetek szerint ugyanis, ha
már az agrártermelôk esetében indokoltnak tartják
Brüsszelben a teljes kitárulkozást, akkor nem
Régi-új arcok
Dr. Milan Pogačnik szlovén mezôgazdasági minisztert
megerôsítették miniszteri posztján. Az új
szlovén négypárti kormánykoalíció Borut Pahoz
miniszterelnökkel az élén ismét bizalmat szavazott
a 62 éves állatorvos professzornak, aki 2004-ben
fél éven át vezette az agrártárcát. Széles körben ismert
személyiség, aki a ljubljanai Állatorvosi Fakultáson
1990 óta dékánként dolgozott, és korábban
az Állatorvosi Tanács elnöke is volt, valamint
a Szlovén Mezôgazdasági Erdészeti és Élelmiszeripari
Minisztérium tanácsadójaként mûködött.
1946. augusztus 30-án Celje-ben született,
1971-ben végzett állatorvosként, majd tudományos
pályára került. 1994-ben nevezték ki a Ljubljanai
Egyetem professzorának. Elôdje Iztok Jarc,
aki a szlovén EU-elnökség alatt elnökként vezette
a KAP felülvizsgálatát.
Új agrárminisztert neveztek ki Ausztriában is.
Nikolaus Berlakovich személyében, aki az új osztrák
kormány mezô- és erdôgazdasági, környezetvédelmi
és vízgazdálkodási minisztere (Bundesminister
für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt
und Wasserwirtschaft) 2008. december másodikától.
Josef Pröllt váltotta az agrárposzton, aki pénzügyminiszter
lett az új osztrák nagykoalícióban.
A 47 éves Berlakovich jól ismert regionális szinten.
Burgerland tartományi parlamentjében
1991–2008 között képviselô volt. Bécsben végzett
agrárszakemberként. Horvátul és angolul is beszél.
TE
kellene diszkriminálni más haszonélvezôi köröket
sem. Minden brüsszeli támogatást kapó, ágazati
besorolástól függetlenül, kerüljön hasonló elbírálás
alá!
A Brit Farmerek Szövetsége (National Farmer
Union) ugyanakkor nem osztja az intézkedéssel
kapcsolatos aggodalmakat. Náluk már hozzászoktak
az emberek a nyilvánossághoz, a brit sajtó
jó néhány év óta közzé teszi a nagy haszonélvezôk
támogatási adatait a lista élén a királyi családdal.
Az angol törvények értelmében ugyanis
3 évre visszamenôleg minden termelô kötelezhetô,
hogy publikálja az elnyert támogatásokat.
Az EU-27-ek szintjén elrendelt transzparenciarendelettel
a Bizottság azt akarja elérni, hogy tekintse
át mindenki a közös agrárpolitika indokoltságát,
méretét, és racionalizálja a közösségi
támogatásokról alkotott elképzeléseit. A Bizottság
nem titkolt célja, hogy korlátozza a magas öszszegû
kifizetéseket.
Összeállította: Szabó Jenô
Hanyatlanak
a méhcsaládok
Európa méhcsaládjainak hanyatlása hatással lesz
az élelmiszertermelésre is az Európai Parlament
véleménye szerint. Az egyik EP képviselô, Astrid
Lullig Luxemburgból kifejtette, hogy ökológiai
megújuló zónákat szükséges kialakítani a sovány
legelôkön, réteken. Ugyanô azt is javasolta, hogy
az Európai Közösség több anyagi erôforrást pumpáljon
a kutatásba, többek között a GMO növények
termesztése, a rovarölô szerek használata és
a növekvô méhpusztulás közti összefüggések kutatásába;
csakúgy, mint a méhészeti szektor fejlesztésébe.
Az élelmiszertermelés 76%-a függ a
méhektôl, a zöldségfélék termelésében a méhek
szerepe 84%-os, a magtermesztés pedig egyáltalán
nem nélkülözheti a méheket.
TE
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 13

EU Agrárium és Piacszabályozás
Európa érzékeny a vízhiányra
A 2008. évi ciprusi aszály a szigetország
össznemzeti jövedelmének
1,5%-át emésztette föl.
Az ilyen és az ezekhez hasonló
események egyre gyakoribbak a
jelenlegi és a jövô Európájában.
A jelenség a klímaváltozás következménye,
de összefügg a
vízfogyasztás növekedésével, a
víz- és a talajhasználat helytelen
gyakorlatával. Stavros
Dimas környezetvédelmi fôbiztos
mondta mindezeket az Óvjuk
meg Európa vizét címû konferencián.
Kifejtette ugyanitt,
hogy a 2003. évi aszály mintegy
10 milliárd euró veszteséget
okozott a mezôgazdaságban,
azon belül is az állattenyésztésben,
az erdészeti szektorban, és
mintegy 100 millió embert és
Európa területének harmadát
érintette. Azt is hozzátette, hogy
ha nem tesz az Európai Unió
sürgôs intézkedéseket a biodiverzitás,
a vízminôség, az erdôtüzek
megakadályozása, a talajjavítás
érdekében, egész régiók
indulnak sivatagosodásnak
az Európai Unióban. S ennek
már most megmutatkoznak a
jelei. A 21. század végére 1–5,5
°C-kal emelkedik a hômérséklet,
a hirtelen lezúduló esôk
gyakorisága 10–40%-kal nô
Észak-Európában és 20%-kal
csökken a csapadék Dél-Európában
– ez utóbbiak az Európai
Környezetvédelmi Ügynökség
elôrejelzései. Noha Európát úgy
emlegetik, mint olyan kontinenst,
amely elegendô vízzel
rendelkezik, a vízhiány mégsem
ismeretlen, a vízzel való
okos és takarékos gazdálkodás
már napjaink szigorú parancsa.
Felhívta a figyelmet ipari
üzemek takarékos vízfelhasználására,
beleértve az ún. „szürkevízzel”
való gazdálkodást és az
esôvíz újbóli fölfedezését.
Integrált vízpolitikára, nemzetközi
együttmûködésre van
szükség a kutatási eredmények
jobb és gyorsabb felhasználására,
mivel a klímaváltozáshoz
nekünk kell alkalmazkodni.
TE
Forrás: AgraFacts
Gazdabarát programok a kistermelôi
piacokért
Meglepetésszámba megy globalizálódó világunkban,
ha valahol a lokális érdekek, ráadásul államilag
támogatott formában felszínre kerülhetnek,
kiteljesedhetnek. Különösen így van ez akkor,
ha termelôi piacokról, a termelô és a fogyasztó
közvetlen találkozásáról hallunk olyan
eseteket, ahol mindkét fél megtalálja a maga számítását.
A termelô a nem éppen szerény nagy és
kiskereskedelmi árrésbôl részesedhet, a fogyasztó
pedig a friss és egészséges helyi termék rendszeres
fogyasztójává válhat, és ezt sikerélményként
élheti meg. Pozitívum továbbá, hogy a termelô,
akit vásárlási döntésével a vevô preferál,
garanciaként holnap is az arcát adja a termékéhez.
Szermaradványokkal terhelt világunkban ez
nem éppen lebecsülendô garanciális elem. A fogyasztó
pedig vásárlásával a helyi vállalkozások
életben maradását is segíti, így döntésével hozzájárulhat
közvetlen környezetének gazdasági fejlôdéséhez,
élhetôbbé tételéhez. Különösen becses
a hír akkor, ha a piac mindenhatóságát hirdetô
nagyhatalmak háza tájáról érkeznek ilyen és ehhez
hasonló jó hírek.
Tágabb környezetünket nézve is akad jó példa.
Az EU-n belüli fejlettebb nyugati országokban
ugyanis már jó ideje nem kuriózum a helyi piacok
léte. Eléggé megszokott látvány, hogy egy-egy közteret
vagy parkolót ideiglenesen, egy bizonyos
napra, vagy egy-egy délelôttre átengedik a helyi
termelôk egy kis csoportjának, hogy azok saját
termékeiket közvetlenül a fogyasztóknak eladhassák.
Találkozhatunk ilyen ideiglenes belvárosi termelôi
piacokkal Genfben, Párizs egy-egy kisebb
terén éppúgy, mint Bécsben. Terjed a mozgalom
önszervezôdô változata nálunk is. Most ne az évtizedes
múltra visszatekintô, ún. MDF piacra gondoljunk
csak, hanem a 2008-as év (dinnye, meggy,
alma, krumpli) értékesítési anomáliáit oldani
szándékozó civil kezdeményezésekre, amikor termelôk
spontán szervezôdéssel reagáltak a multinacionális
kereskedelmi vállalatok vagy feldolgozók
önköltség alatti felvásárlási árdiktátumára.
14 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

EU Agrárium és Piacszabályozás
A franciáknál például – legalábbis párizsi hírforrások
szerint – egyre nagyobb népszerûségnek
örvend a „LOCAVORE” névvel azonosított, terjedôben
lévô tudatos fogyasztói magatartás, amit a
következôkkel jellemezhetnénk. A helyi termelôi
piacot látogató „locavore” vásárlók csak a helyben,
illetve legfeljebb 60 km-es körzetben megtermelt
termékeket hajlandók megvásárolni, mondván,
a nagyobb szállítási távolság nagyobb környezetkárosítással
jár, így a környéki gazdaságot
támogatni kívánó vásárló a szállítás környezetrombolását
vásárlásával nem támogatja.
Amerikai termelô piaci fejlesztési
program
Az élelmiszer bizalmi termék, tudják ezt a tengeren
túl is. Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett
információk szerint nemcsak a fogyasztói
igény növekszik a kistermelôi piacok iránt, hanem
állami támogatási forma is kapcsolódik ehhez
az egyre jobban terjedô mozgalomhoz. Bizonyíték
erre az Amerikai Szövetségi Minisztérium
(USDA) termelôi piacokkal foglalkozó, a Mezôgazdasági
Marketing Szolgálat (AMS) részeként
mûködô szervezet honlapja: www.ams.usda.gov
Ahhoz, hogy ezek az ideiglenes zöldség-gyümölcs
árusító helyek Amerikában is vonzóak legyenek,
és róluk a vásárló idôben tudomást szerezhessen
valamint a helyi termelôk a termelési szerkezetüket
a helyi kereslet változásaihoz igazíthassák
piaci ismeretekre, a vásárlási szokások befolyásolására,
szervezésre, piaci információk átadására,
reklámra, marketingre, termékpromócióra, a
lokális kispiac felszereltségének és arculatának
kedvezô kialakítására van szükség. Éppen ezért az
USDA immár mintegy másfél évtizede speciális termelôi
piacfejlesztési programot mûködtet.
Nem tévedés, az elsô jelentés publikálására
1994-ben került sor. A programban részt vevô farmerek
száma azóta megtöbbszörözôdött.
A programban részt vevô termelôk számának
változása
ÉVEK
Gazdaságok Növekedési ráta
száma (1994=100)
1994 1755 0
1996 2410 137,3
1998 2746 156,5
2000 2863 163,1
2002 3137 178,7
2004 3706 211,2
2006 4385 249,8
2008 4685 266,9
Az USDA tehát, mintegy másfél évtizede állami
program szintjére emelte a helyi termelôi piacok
preferálását és a helyben megtermelt (fôleg
zöldség, gyümölcs valamint helyben feldolgozott)
termékek közvetlen termelôi értékesítését. Mivel
az amerikai szövetségi mezôgazdasági minisztérium
évente programértékelô beszámolóban öszszegzi
a termelôi piacok fejlesztésére irányuló törekvések
megvalósulását, mód nyílik arra, hogy
egynéhány példaértékkel is bíró kezdeményezést
megemlítsünk.
A támogatható programok között fontos
célkitûzésnek számít:
• Reklám és piaci promóció,
• Márkanév és árujelzôk bevezetése,
• Termelési többletek levezetése, menedzselése,
• Hulladékgazdálkodás, újrahasznosítás,
• Biztosítás,
• Piaci szolgáltatások fejlesztése,
• Szállítás és célba juttatás rendszereinek fejlesztése,
• Piaci infrastruktúra fejlesztése, elektronikus
felszerelések beszerzése,
• Házi földolgozás, áruvá készítés, saját raktárkapacitás
fejlesztése, csomagolás, elôhûtés
feltételeinek megteremtése.
A helyi piacok fejlesztése kapcsán az USDA
szakemberei leginkább az autóutak menti termelôi
elárusítóhelyek felszereltségének javítását részesítették
elônyben az elmúlt néhány évben. Vállalt
célkitûzésük szerint a célzott állami beavatkozással
a helyben megtermett, friss zöldség- és
gyümölcstermékek áttételek nélküli piacra jutásának
elôsegítése volt az alapvetô cél.
Az amerikai agrárköltségvetés 2006-ban mintegy
900 ezer, 2007-ben és 2008-ban pedig mintegy
1 millió USD-s keretösszeggel mûködött és
mintegy 20 célzott támogatási programot indított
a helyi kistermelôi piacok kialakításának, illetve
fejlesztésének támogatására. A keretösszegbôl is
érzékelhetô, hogy nincs különösebb állami gyámkodás,
a program ugyanis csak arra szorítkozik,
hogy a helyi kezdeményezéseket felkarolja, bátorítsa,
így a támogatás csak addicionális forrásként
mûködik. A támogatási célkitûzések, mint
ahogy a támogatható célterület listájából is
kitûnik, meglehetôsen széles skálán mozognak.
(A pénzalap forrásaihoz való hozzájutás feltételeit
a Farmers Market Promotion Program rögzíti.)
A Termelôi piactámogatási programot
(Farmers Market Promotion Program (FMPP)) az
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 15

EU Agrárium és Piacszabályozás
1976. évi Farmer közvetlenül a fogyasztónak (Farmer
to Consumer) direkt marketing törvény
(Act.), jelenlegi módosítása alapozza meg.
A Farmer közvetlenül a fogyasztónak program
segít abban, hogy a fogyasztó friss termékhez jusson,
és a helyi gazdaságokból közvetlenül piacra
kerülô zöldséget, gyümölcsöt vehessen. A közvetlen
termelôi kínálat révén a fogyasztó egészséges,
frissen szedett terményekhez jut, a helyi specialitások
választékát részesítheti elônyben, s ezzel
pótlólagos jövedelemhez juttathatja a helyi mezôgazdasági
vállalkozásokat.
A termelôi piacok mind a termelôk (farmerek),
mind a fogyasztók számára egyértelmû, kézzel
fogható és konkrét jövedelempozíció-javulást
eredményezô elônyöket hordoznak. Így Amerikában
is a termelôi piacok a kisgazdaságok integráns
részévé váltak a falvakban, kisvárosokban.
A farmerek, e program hatására, alternatív értékesítési
csatornákhoz jutnak. A fogyasztók számára
pedig kettôs haszonnal is jár ez a lehetôség.
Egyrészt garantáltan friss, helyben termesztett zöldség-
és gyümölcstermékekhez, házi készítésû, helyi
ízlésnek megfelelô élelmiszertermékekhez juthatnak.
Másrészt személyes kapcsolatot alakíthatnak ki a
termelôvel. Amerikában is bizalmi cikk az élelmiszer,
ezért ott is erôsödik, kiváltképp vidéken, de
mint egy New York belvárosára kidolgozott program
is igazolja, a nagyvárosokban is, és nem kizárólag
csak vidéken, az a tudatos vásárlói magatartás,
mely elônybe helyezi a személyes garanciákat és
a helyi ízeket. Egyre fontosabbá válik a termelô és
fogyasztó között mára megbomlott bizalmi viszony
helyreállításának az igénye az USA-ban is.
Mindemellett a kistermelôi piacok fejlesztését
szorgalmazó program hozzájárul a friss zöldség,
gyümölcs fogyasztásának fellendítéséhez és más,
helyben megtermelt mezôgazdasági termények fogyasztásának
megkedveltetéséhez. A helyi termelésû
termények iránti fokozódó kereslet élénkítheti
a helyi vállalkozásokat, javíthatja jövedelmezôségüket,
ezáltal erôsödhet a lokális gazdaság, és
ezen keresztül az ország. A kistermelôk, családi
gazdaságok így hasznosabb tagjaivá válhatnak a
helyi közösségeknek, és kevésbé kiszolgáltatottak
a koncentrált, ma már globális méreteket öltô kiskereskedelemnek
és élelmiszeriparnak.
Néhány 2008-ban preferált célterületet érdemes
megemlíteni. Támogatásban részesült az agrárturizmus,
a lokális értékeket és termékeket
bemutató video-klipek készítése, honlapkészítés,
út menti standok és infrastruktúrájuk kialakítása,
helyi piaci transzparensek felállítása, piaci ismeretek
oktatása, üzleti tervezés, fogyasztói és élelmiszer-biztonsági
ismeretek átadása.
Támogatásban részesültek az alacsony jövedelmû
rétegek számára szervezett termelôi akciók,
a kisgyermekesek és az idôs korúak számára
szervezett, csomagküldô kezdeményezések.
Talán érdemes néhány példát
megemlíteni. Így:
Arizonában a jóváhagyott támogatás a helyi termelôi
piacok fenntarthatóságát és a piacokhoz való
hozzáférés könnyítését volt hivatva elôsegíteni.
Arkansasban a megítélt támogatás a választékbôvítést,
a kínálati skála szélesítését, a fogyatékos
vásárlóknak a piaci infrastruktúra használatában,
illetve igénybevételében való segítését
célozta. Itt is a kisgyermekes és várandós anyák,
valamint az idôs gazdák támogatási programjában
való részvétel lehetôségének javítását célozta
a beavatkozás, de fontos kiegészítô elemként
jelentkezett a nagyhírû és az USA-ban rendkívüli
jelentôségre szert tett élelmiszerjegy-programmal
való kapcsolódás biztosítása. Ha ugyanis itt az
adott termelôi értékesítô hely beszáll az élelmiszerjegy-elfogadási,
beváltási programba, akkor
piacfejlesztési támogatásban részesülhet.
Kalifornia olyan közvélemény-formáló programokra
kapott támogatást, melyek a helyi termelôi
piacok promóciós tevékenységét a leghatékonyabban
szolgálják.
Colorádoban a támogatás a termelôi piacok
élelmiszerjegy-programba való bekapcsolódását,
a helyben elôállított termékek termelôi piacokon
mért piaci forgalmának növelését, keresettségének
javítását célozta.
Floridában a kapott támogatás a helyi közösségi
farmerpiacot támogató civil szervezet akciójához
kapcsolódott. Itt a piaci jelenlét fokozását, a
kínálat bôvítését célzó toborzáson volt a hangsúly.
Észak Karolinában a megítélt piacfejlesztési
támogatás egy 2500 négyzetláb alapterületû, a helyi
termelôk piacra jutását lehetôvé tevô központi
tér kialakítását segítette, ahol a helyi pékek és
szakácsok, helyi alapanyagok felhasználásával,
helyi specialitásokat kínálnak. E közösségi térben
sütemények, lekvárok, gyümölcslevek, szárítmányok,
gyümölcscsipszek kerülnek forgalmazásra.
A támogatás a környékbeli termelôk hozzáadottérték-növelô
tevékenységét kívánja ösztönözni
olyan gyümölcstermékek esetében is, melyeket
friss gyümölcsként már nem tudtak értékesíteni.
Oregonban a helyi Egészségügyi Egyetem
kantinjainak élelmiszerkínálatába vonják be a
kistermelôi produktum termékeit, a helyi farmok
kínálatát, így kívánva fokozni a gazdasági aktivi-
16 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Brüsszelbe járunk
tást és javítani a farmok jövedelemtermelô képességét.
Az egyetemváros, a hírforrások szerint, már
csak a 11 ezer állandó alkalmazottját nézve is komoly
fogyasztói piac, nem is beszélve az ott évente
megforduló, képzés, továbbképzés, átképzés
céljából megjelenô és bizonyos idôt eltöltô, mintegy
180 ezer vendégrôl.
A helyi termelésû termékekre alapozott egyetemi
közétkeztetés elvi alapvetéssel is párosul, hiszen
az egészségtudatos táplálkozás fundamentuma
az egészséges termék, melyet a helyi termelôk
ellenôrzött termelése, zöldség-gyümölcs kínálata
hivatott biztosítani.
Dél-Karolinában a lakosság 21%-a a szegénységi
küszöb alatt él, így a termelôi piacok az
élelmiszerárak leszorításában és az élelmiszerjegy-beváltási
programban is szerepet kell, hogy
játszanak. Az ottani civil szervezet célja a helyi
zöldség-gyümölcstermelôk helyi fogyasztói piacokhoz
való jutásának elôsegítése, a forgalomnövekedésbôl
származó jövedelemtömeg növelése,
a szegényebb vásárlói réteg zöldség-gyümölcsszükségletének
kielégítése.
Texasban a megítélt támogatás a helyi termelôi
piacok egységes megjelenési arculatát, a piaci
architektúra korszerûsítését, vásárlóvonzó képességének
javítását célozza.
Vermontban a jóváhagyott támogatás a helyi
civil szervezôdés által szorgalmazott célok megvalósulását
segíti. Nevezetesen a feldolgozottsági
fok javítását, a hozzáadott érték növelését eredményezô
fejlesztések megvalósítását és tréningek
lebonyolítását segíti a támogatás.
Wisconsinban a helyi Gazdaságfejlesztési
Társaság által már hosszú ideje szorgalmazott
fejlesztési koncepcióhoz kötôdik a támogatás.
A beavatkozás azt célozza, hogy a környék kecsketartó
gazdaságai építsenek ki szorosabb együttmûködést
az ott letelepedett szomáliaiakkal. Azaz
a helyi fogyasztói piac ezen ritka lehetôségét
használják ki, és a szituáció kínálta fogyasztói kereslet
szerint fejlesszék a helyi kecskehúspiacot.
Az emigrációba szorult szomáliai közösség
ugyanis preferálja a kecskehúst, sôt az államok
területén máshol letelepedett szomáliaiak számára
is szállíthatnának a termelôk kecskehúst,
sajtot és egyéb kapcsolódó terméket.
Új-Mexikóban a felkínált piacfejlesztési forrás
a helyi zöldség-gyümölcs termelôk és diósok terményeinek
helyi piacokon történô értékesítését segíti.
A helyi piacok fejlesztésével egyúttal a szegény
sorsúak friss zöldség-gyümölcs termékekhez való
hozzájutását is segítik, így itt is fontos szerep hárul
az élelmiszerjegyek keresletet gerjesztô szerepére.
New York sajátos helyzetben van. A támogatással
a belvárosi utcai élelmiszerárusok helyi
termelôi kínálatot preferáló magatartását díjazza
a jogalkotó. A fogyasztói piac pedig adott, hiszen
ha mesterségesen gerjesztett piacról is van szó,
de azok az árusok, akik a New York állambeli
termelôk termékeit élelmiszerjegyre is árusítják,
támogatásban részesülhetnek. Ebben a városban
(nem tévedés!) mintegy 1 milliárd dollárnyi élelmiszerjegy
forog az élelmiszer-kereskedelemben
és gerjeszt többletkeresletet az alapvetô élelmiszertermékek,
így a farmtermékek iránt is. Tehát
azok a belvárosi utcai élelmiszerárusok, akik
patronálják a kistermelôk termékeit, és ellenôrizhetô
forgalmat bonyolítanak, szimpátiát és
keresletet keltenek a farmtermékek iránt, a jóváhagyott
támogatás révén anyagi elônyökhöz
jutnak.
Helyi adottságokra szabva
A fentiekbôl is kitûnik, hogy a helyi termelôi piacok
fejlesztése nem kaptafára mûködik az USAban,
hanem a helyi adottságok kínálta lehetôségekkel
igyekeznek a termelôk, illetve a helyi civil
vagy közösségi szervezetek élni, és a kínálkozó
lehetôségeket a megpályázható támogatási öszszeg
segítségével kiaknázni.
A kialakított támogatási konstrukció éppen
ezért nem normatív jellegû, pusztán a cél tekintetében
következetes. Nevezetesen, támogat minden
olyan helyi kezdeményezést, mely a termelôi
piacok fejlesztését célozza, és hozzásegíti a termelôket
ahhoz, hogy a közvetlen piacra jutás lehetôségével
éljenek, a helyi fogyasztói piacokon megjelenjenek,
termelésük hozzáadott értékét ilyen módon
is növeljék, és friss terményeiket helyben értékesítsék.
Ez jó a fogyasztónak és jó a termelônek,
még Amerikában is!
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 17

EU Agrárium és Piacszabályozás
Mindemellett látható, hogy az USA-ban több
nagy horderejû támogatási program is összekapcsolódik
ezen a területen. A helyi termelôi piacok
fejlesztéséhez adott támogatás jó néhány államban
összekapcsolódik a szegénység elleni küzdelem
fontos elemét képezô, nagy költségvetési forrást
lekötô belsô élelmiszersegély-programmal,
mely pótlólagos belsô élelmiszerpiacot gerjeszt az
Egyesült Államokon belül. Ez a szociális indíttatású
segélyprogram, amellett, hogy segítheti többek
között a termelôi piacok fejlôdését is, stabilizálni
képes az agrártermelés hazai piaci keresleti
oldalát, így az USA némiképp függetleníteni
tudja magát a világpiaci árak sokszor hektikus
változásaitól.
Magyar helyzet
A 135/2008. (X. 18.) FVM rendelet keretében a
hazai termelôk is hozzájuthatnak piacfejlesztési
támogatásokhoz. A támogatás konkrét feltételeit
a falumegújításra és falufejlesztésre igénybe vehetô,
az Európai Mezôgazdasági Vidékfejlesztési
Alapból folyósított támogatási jogcím tartalmazza.
A rendelet 3. §-a szerint négy célterületre irányulnak
a fejlesztések. A 3/c. célterület például a
helyben megtermelt mezôgazdasági termékek értékesítési
feltételeinek a javítását célozza. Ennek
keretében támogatja új piacok létrehozását, meglévôk
korszerûsítését, fejlesztését, bôvítését, az
elôírásoknak való megfeleltetés biztosítását.
A piacok területén fedett és fedetlen elárusítóhelyek
kialakítására, egyéb üzlethelyiségek, szolgáltatásokhoz
szükséges helyiségek, raktárak,
szociális és hatósági helyiségek, kiegészítô infrastruktúra,
a szelektív hulladékgyûjtést biztosító
hulladéktárolók kialakítására, valamint a mérlegelést,
illetve a ki- és berakodást segítô eszközök,
gépek, berendezések beszerzésére nyílik, támogatás
igénylése mellett, lehetôség.
A piacfejlesztési támogatások mértéke a tervezett
költség 80%-át is elérheti, hátrányos helyzetû
térségekben 85% is lehet. Mivel a korábbi hazai
gyakorlaton a 2007–2013 között érvényesülô
ÚMVP kíván változtatni, ezért a támogatási kérelem
benyújtásának elsô idôszaka: 2008. október
15-november 30. közötti idôszakra esett, így a
kulturált helyi termelôi piacok nálunk is fejlôdésnek
indulhatnak.
Összeállította: Szabó Jenô
Forrás: www.ams.usda.gov
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság
két agrárítélete
1. Alkotmányellenes az agrárértékesítési
járulék
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2009.
február 3-án hozott ítéletében az agrártermelôk
és az élelmiszerüzemek kényszerjárulékát, amelyet
negyven év óta az agrártermékek közösségi
finanszírozására fordítanak, az alkotmánnyal
nem összeegyeztethetônek nyilvánította, megsemmisítve
az alapjául szolgáló törvényt
(Absatzatsfonds-Gesetz, 1969.). Ítélete szerint törvényi
szabályozása ennek az értékesítést segítô
alapnak, amellyel a Német Agrárgazdaság Központi
Marketing Társasága (közismert nevén
CMA) gazdálkodik, 2002. július 1-e óta semmisnek,
nem megengedett külön-járuléknak tekintendô.
Az ítélet indoklása szerint a csoporthaszon
nem egyértelmû. Az sem valószínûsíthetô, hogy
az államilag szervezett reklámozásnak nagyobb
lenne a hozadéka, mintha az egyes vállalkozások
azt maguk szerveznék. A német agrár- és élelmiszergazdaság
helyzete az elmúlt évtizedekben
(1990 óta) oly mértékben stabilizálódott, hogy határokon
átnyúló versenyben semmiféle hátrányt
18 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

EU Agrárium és Piacszabályozás
nem szenvednek. 1990-ben tárgyalta már ezt a
kérdést az alkotmánybíróság, de akkor nem
emelt kifogást.
Elsô reakciójában a szövetségi agrártárca és
több agrárszövetség sajnálkozását fejezte ki a
szövetségi alkotmánybíróság ítéletével szemben.
Az agrártárca meg kívánja vizsgálni, milyen lehetôségek
kínálkoznak arra, hogy az értékesítés támogatását
a jövôben is folytatni lehessen.
A CMA-nak 40 szervezet (agrár- élelmiszeripari-
és kereskedelmi szövetségek) a résztulajdonosa.
A fô tulajdonos a német Parasztszövetség.
A ZMP-nek is több szervezet a tulajdonosa, a fôtulajdonos
a Élelmiszeripari Szövetségi Egyesülés.
A CMA vezetése úgy ítéli meg, hogy az agrártermékek
központi értékesítésének ösztönzése továbbra
is indokolt. Ez már önmagában az európai
versenyhelyzetbôl is adódik, hiszen valamennyi
szomszédos állam (pl. a francia SOPEXA, az olasz
ICE, a spanyol ICEX, az osztrák AMA szervezetek)
hasonló eszközökkel rendelkezik. Az egyedi
vállalkozás közösségi finanszírozású hálózat nélkül
elveszett! A ZMP által gyûjtött és kiértékelt
adatok nélkül az agrárágazatnak tekintélyes információ-deficittel
kell szembenéznie.
Gerd Sonnleitner, a Német Parasztszövetség,
egyben a CMA igazgatótanácsának elnöke úgy
nyilatkozott, nehezen tudja megérteni, hogy egy
ilyen sikeres alapnak miért nincsen meg a jogi
igazoltsága. Németországban az élelmiszerek
központi értékesítésének ösztönzését az utolsó
centig a gazdaság fizette, míg más tagállamokban
és harmadik országokban ezt jelentôs mértékben
az állam vállalja magára. Haladéktalanul új koncepciót
és finanszírozási modellt kell kidolgozni,
figyelemmel más tagállamokban alkalmazott
szervezeti modellekre.
Az értékesítési alap egy éves bevétele a kényszerjárulékokból
évente 90 millió euró (mintegy
25 milliárd forint). Ebbôl 74 millió euróval gazdálkodik
a bonni központú, 150 fôs CMA. Ebbôl
az alapból fedezik az ugyancsak bonni székhelyû
140 fôt foglalkoztató, 60 éve mûködô ZMP-t (Központi
Piaci- és Ártájékoztató Szolgálatot) is.
A források 35%-a a tejágazatból, egyharmada
pedig a húságazatból származik.
A német agrár- és élelmiszerkivitel értéke
1987-ben 19,3 milliárd DM, a behozatalé pedig
33,5 milliárd DM volt. 2002-ben az export 23,2 milliárd
euró, az import pedig 29 milliárd euró volt.
Az alkotmánybíróság ítélete az Absatztsfonds
mellett érinti a faalapot (Holzabsatzatsfonds –
évente 15 millió eurós keret) és a Német Borintézetet
(Deutsches Weinistitut – évente 12 millió
eurós keret a borértékesítés elômozdítására) is.
2. Az agrártámogatások új szabályozása
nem alkotmányellenes
2005-ben Saar-vidék tartomány alkotmányossági
panaszt nyújtott be a Szövetségi Alkotmánybírósághoz.
Normakontrollt kért arra vonatkozóan,
hogy a 2003-as uniós agrárreform nemzeti bevezetésének
kritériumai, pontosabban az egyes
tartományok eltérô mértékû közvetlen kifizetései
az alkotmánnyal összeegyeztethetôk-e. Saar-vidék
álláspontja szerint agrártermelôi öt millió euróval
kevesebb támogatáshoz jutnak hozzá, mint
ami megilletné ôket.
Németország 2005-ben a reform hektárátalány-rendszerû
regionális változatát vezette be.
A tartományok eltérô bázisjogosultsága miatt tartományonként
az egy hektárra esô átalány mértéke
eltérô nagyságú. Ennek következtében
2013-ban egy hektárra vetítve példaként említve
Saar-vidék 265 euró, Rajna-Pfalz 280 euró,
Baden-Württemberg 302 euró, Alsó-Szászország
326 euró, Bajorország 340 euró Észak-Rajna–
Vesztfália pedig 360 euró közvetlen kifizetésre
lenne jogosult.
A Szövetségi Alkotmánybíróság 2008. október
14-én meghozott és december 23-án közzétett ítéletében
elutasította Saar-vidék tartomány panaszát.
Álláspontja szerint a törvényben foglalt vitatott
szabályozás nem ellentétes az alkotmánnyal.
A régiónkénti (tartományonkénti) differenciálást
egy szövetségi törvényben az alkotmány ugyanis
nem zárja ki, amennyiben az eltérô kezelésnek
kielégítô érdemi jogosultsági indokai vannak és a
törvényhozó egységes szabályozási elvre alapoz.
Ezeknek a követelményeknek a kifogásolt törvény
eleget tesz.
Az alkotmánybíróság ugyanakkor aggályosnak
ítélte hosszútávon a tartományonkénti eltérô
támogatás mértékét. Megítélése szerint 2013-tól
nem betonozódhat be ez a különbség, annak indokoltsága
egyre kevésbé lesz igazolható. Mivel
ez az idôpont majd a távoli jövôben következik
be, addig még a törvényhozónak a késôbbi korrekciókra
lehetôsége van, jelenleg nem állapítható
meg, hogy ezek a jövôben jelentkezô hatások a
jelenlegi szemszögbôl az alkotmánnyal nem öszszeegyezethetôek.
Az illetékes állami szerveknek
mindenesetre ahhoz kell tartani magukat, hogy
ezeket a hatásokat figyelemmel kövessék és a
múltbeli referencia értékek befolyásának többé
tartalmában nem igazolható bebetonozása ellen
idôbeli korlátozás nélkül tegyék meg a szükséges
lépéseket.
Schütz Nándor
FVM
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 19

EU Agrárium és Piacszabályozás
Az IAMA Agrárgazdasági Világfóruma
júniusban Budapesten
A Nemzetközi Élelmiszer
és Agrárgazdasági Szövetség,
azaz IAMA XIX. Agrárgazdasági
Világfórumára
és Tudományos
Szimpóziumára 2009. június
20–23. között Budapesten
kerül sor. A konferencia
magyar szervezôje
az Európai Minôségügyi
Szervezet Magyar Nemzeti
Bizottsága (EOQ MNB), az FVM támogatásával.
Az IAMA az agrár- és élelmiszergazdaság magas
szintû vezetôinek, tudósainak és kormányzati
döntéshozóinak szakmai együttmûködésén alapuló
világszervezete. A 2009. évi Világfórum
Budapesten való megrendezésével az IAMA célja,
hogy tevékenységét a közép-európai országokra
is kiterjessze, illetve tovább bôvítse Kelet- és Délkelet-Európa
felé. A konferencia vezértémájául a
„Globális kihívások – lokális válaszok” címet választottuk,
ezzel is minél több résztvevôt kívánunk
megszólítani a közép-kelet-európai régióból.
A konferencia keretében FAO workshop is
megrendezésre kerül. A konferencián legalább
300 fô részvételére számítunk a világ minden részébôl.
A Világfórum miniszteri nyitófogadása 2009.
június 21-én este a Mezôgazdasági Múzeumban,
Vajdahunyadvár lesz.
A 2009. június 22–23-i Világfórum fô témái
lesznek:
1. Globális kihívások és lokális válaszok: trendek
az élelmiszer és agrárgazdaságban
2. A közép-európai országok válaszai a globális
kihívásokra
3. A kereskedelem hatása az értékláncra
4. Regionális termékek a globális arénában
5. A kormányzati politika befolyása az élelmiszer
és agrárgazdaságra
6. Élelmiszer termékek az egészségért és a jó
közérzetért: globális és lokális fejlesztések
7. A 4F (Food, Fibre, Fuel and Feed) feszültsége
8. Regionális stratégiák a globális kihívásokra
(összegzés)
A Fórum szekcióülései az IAMA bevált gyakorlatának
megfelelôen felkért, magas szintû elôadókkal,
panelvita
formájában kerülnek
megrendezésre.
A Világfórumon magyar
nyelvû szinkrontolmácsolást
biztosítunk.
A Fórum
programjáról és
meghívott elôadóiról
további részletek
tudhatók meg az
IAMA honlapján: www.ifama.org
A Világfórumot megelôzô június 20–21-i Tudományos
Szimpóziumon neves tudományos szakemberek
és szakértôk tartanak mintegy 100 elôadást
a következô szekciókban:
1. Élelmiszerlánc-szemlélet
2. Élelmiszer-és agrárgazdasági stratégiák
3. Fogyasztói orientáció és marketing
4. Élelmiszerminôség és -biztonság
5. Bioüzemanyagok
6. Esetkonferencia
7. Egyetemi hallgatók esettanulmány vetélkedôje
A Világfórumhoz még a következô szatellit
rendezvények is kapcsolódnak:
• FAO workshop az agrárgazdasági fejlesztésekrôl
Közép- és Kelet-Európában
• Szeminárium az agrárközgazdászok képzésrôl
(múlt, jelen és jövô)
A külföldi résztvevôk a konferencia befejezése
után 1–2 napos, változatos fakultatív szakmai kirándulásokon
ismerkedhetnek meg Magyarország
szépségeivel, agrárgazdaságának jellegzetes
régióival (Szeged és környéke, Debrecen és a
Hortobágy, Eger és Tokaj borvidékek, Balatonfelvidék,
Dunakanyar).
A hazai és a környezô országok résztvevôi
kedvezményesen vehetnek rész a konferencián,
ha regisztációjukat a hazai szervezôkön keresztül
intézik (www.eoq.hu és www.congressline.
hu/iama).
A jelentkezési határidô 2009. május 1.
Pallóné Dr. Kisérdi Imola
(FVM)
20 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Brüsszelbe járunk
Eltökélt cseh elnökség, Oroszország a kákán is csomót
keres, éhséglázadások
A közvetlen kifizetéseket továbbra is megbízhatóan
folyósítani kell, ellenkezô esetben tömeges földelhagyások
várhatók, vagyis megvan annak a veszélye,
hogy tömegesen hagynak fel a földmûveléssel.
Politikailag nehéz, bonyolult feladat
elérni, hogy a tagállamok között kiegyenlítsék a
közvetlen kifizetések különbözô szintjét Jean-Luc
Demarty a Mezôgazdasági Fôigazgatóság fôigazgatója
szerint ez jóval a 2013 utáni idôszakban valósulhat
csak meg. A nemzeti agrártámogatásokat
10% erejéig az egyes kormányok újragondolhatják,
és változtathatnak a szerkezetükön, és azon is
hogy ezt a nemzeti támogatást mire is költik.
A termelôk megítélése sokkal pozitívabb a szigetországban,
mint Európa más országaiban.
David Yelland, a The Sun korábbi fôszerkesztôje
egyenesen arra biztatta a farmereket, hogy a gyôzô
nyelvét használják, ne az áldozatét. „Csak nem
fogunk bocsánatot kérni azért, hogy az adófizetôk
pénzének egy kicsi részét a mezôgazdaság támogatására
fordítjuk?!”- hangzott el a kétnapos konferencián,
ahol a skót mezôgazdasági miniszter,
Richard Lochhead vetette föl a kérdést, hogy
Skócia, Wales és Észak-Írország ugyan miért kérne
bocsánatot azért, hogy az adófizetôk pénzét a
mezôgazdaság támogatására fordítja?!
Hiánycikk a humorérzék
A cseh elnökség – mindjárt az elején bocsánatot
kellett hogy kérjen az EU-s országokat tréfásan
bemutató rajzokért, melyeket a cseh Cherny
grafikus készített – nagy energiával látott munkához.
Agrárpolitikai vonatkozásban már kitûzték
az ülések idôpontját (2009. január 19., február
23–24., március 23–24., május 25., június 22–23.)
Ezeknek a találkozásoknak a során szó lesz többek
között a fûszerezett borokról, az épületfa-kereskedelemrôl,
élelmiszerek reklámjáról, valamint
az információs és kommunikációs technológiákról
vidéki térségekben, a közös agrárpolitika
egyszerûsítésérôl, a genetikailag módosított fajták
együtt-termelhetôségének kérdésérôl, valamint
az élelmiszerek, takarmányok, állategészség
és állatjólét törvényhozási programjának teljesítésérôl.
Van azonban egy olyan téma, amiben nincsen
egyetértés a Bizottság és a cseh elnökség között:
ez a Segítség a szükségben témaköre. A cseh kormány
meg van gyôzôdve arról, hogy ez sokkal
több, mint a nemzeti vagy a regionális szociális
politika, ez – meggyôzôdésük szerint – európai
agrárpolitika. A Bizottság nyomást gyakorol a
cseh elnökségre, mivel ezzel nem ért egyet.
A cseh elnökség azonban nem tágít, kitart amellett,
hogy maga az Európai Parlament mondja ki
a végsô szót 2009 májusában.
A cseh elnökség ki akarja egészíteni a
növényvédôszer-dossziét is, valamint behatóan
foglalkozik a takarmánypiac és -felhasználás, az
emberi fogyasztásból kizárt állati melléktermékek,
valamint az állatjólét a vágóhídon kérdésével
is. Valószínûleg megszületik egy egész
Európára kiterjedô deklaráció az állatjólétrôl, kiegészülve
az állatszállítás maximális idejével is.
Az intervenció határa
Csaknem 307 ezer tonna gabonát ajánlottak
föl intervenciós fölvásárlásra január elején az
uniós országok. Ezen belül 230 ezer tonnát magyar
részrôl, 74 ezer tonnát szlovák részrôl.
Tavaly november óta az intervencióra fölajánlott
gabonakészletek elérik a 649.084 tonnát, amibôl
8774 tonna árpát már fölvásároltak. 16.145
tonna búza, 96.542 tonna árpa és 527.623 tonna
kukorica még raktárakban van. A 700 ezer tonnányi
kukorica a maximális intervenciós mennyiség
ebben az évben. Ezen felül nem lesznek újabb intervenciós
felvásárlások.
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 21

Brüsszelbe járunk
Véget ért az ír dioxinbotrány
Véget ért az ír dioxinbotrány, amelyre 2008
decemberében derült fény. Hála a gyors beavatkozásnak,
sikerült egyetlen hét alatt visszavonni
az összes olyan terméket, mely 2008 szeptembere
óta levágott sertésekbôl származott. Ezzel el lehetett
kerülni a még nagyobb bajt – jelentették ír
hatóságok. Tom Moran fôtitkár közölte, hogy több
mint 130 ezer sertést és 4500 szarvasmarhát kellett
levágni, és ki kellett vonni minden földolgozott
sertés- és szarvasmarhaterméket. A dioxinkrízis
következtében mintegy 91 ezer sertés
valószínûleg károsodott. Kompenzációra a tenyésztôknek
eddig 35 millió eurót fizettek ki,
ezen belül 10 millió euróval az elsôdleges földolgozókat
kártalanították. Az EU állategészségügyi
szóvivôje kijelentette, hogy hivatalosan is véget
ért az ír dioxinkrízis.
Számos holland sertéshús-feldolgozó cég világossá
tette, hogy az orosz piac csak 1 cégnek engedélyezte
az exportot. Egy olyan cégnek, amelyik
az összes szállítmány 10%-át exportálta
Oroszországba. Hasonló megszorításokra számíthat
Franciaország és Spanyolország, miután az
orosz állatorvosi felügyelet megjelenik. Németország
sem kivétel, bár vannak olyan szóbeszédek
is, hogy 24 feldolgozóból csupán 4-et zárnak
ki az exportból. Alexander Gordejev orosz agrárminiszter
és Sergei Dankvert élelmiszerbiztonságért
felelôs vezetô számos kétoldalú megbeszélést
folytatott német illetékesekkel a berlini
Grüne Woche várásáron.
Az egyik a legnagyobb probléma az, hogy
Oroszország zéró toleranciát hirdetett, ami azt jelenti,
elég ha az ellenôrzôk egyetlen hibát is fölfedeznek
(pl. antibiotikummaradvány vagy növényvédôszer-maradvány)
az üzemet azonnal kizárják
az exportlistáról. Arról is nevezetesek az
oroszok, hogy megvizsgálnak 5–6 üzemet, de kizárnak
az exportlistáról 15–20-at. Konkrét kérdésekre
ködösítô magyarázatot adnak. Pl. az üzem
nem felel meg az orosz normáknak… Ami még
nagyobb kérdés: hogyan kerülhet az üzem vissza
az exportlistára? (Ez a gyakorlat ellenkezik az elfogadott
nemzetközi normákkal, s valószínûleg
nem is tehetné meg Oroszország, ha a WTO-nak
tagja lenne.)
Moszkva arra az álláspontra jutott az utóbbi
hónapokban, hogy az exportkvótákat csökkenti
azért, hogy erôsítse, bátorítsa a hazai termelést.
Vlagyimir Putyin úgy nyilatkozott, hogy Oroszország
önellátóvá válik baromfi- és sertéshúsból
3 éven belül, marhahúsból és tejtermékekbôl
7 éven belül.
Moszkva 300 ezer tonnával, 952 ezer tonnára
csökkentette a teljes baromfihús importkvótát.
Az USA-ból érkezô importot 20%-kal, 750 ezer
tonnára csökkentette. Az Európai Unióból érkezô
kvótát 24%-kal csökkentve, 185 800 tonnára redukálta
az Oroszországba szállítható baromfihús
mennyiségét. A pénzügyi válságra hivatkozva
szintén csökkentette az importot.
A sertéshúsra vonatkozó kvóta azonban lényegében
nem változott: megközelíti az 532 ezer tonnát.
A legutóbbi piaci jelentések szerint az orosz
fogyasztás a gazdasági válság bekövetkeztével a
kontinensnyi országban is csökkent, ebben az évben
várhatóan 5–10%-kal.
Nô az éhezôk száma
Oroszország önellátásra törekszik
A kulcsélelmiszerekbôl szükség van egy, az
egész világra kiterjedô ellátási programra, ami
magában foglalja a raktározási rendszert a leginkább
nélkülözô fejlôdô országok számára. Terjedjen
ki az élelmiszerellátási biztonság az egész
világra! Az ír Fine Gael megerôsítette, hogy közös
agrárpolitikára, mint sarokkôre minden körülmények
között szükség lesz 2013 után is. A Világbank
felmérése szerint 860 millió ember éhezik,
ez újabb 100 millióval fog nôni éppen a jelenlegi
gazdasági válság következtében igen gyorsan.
Tamás Enikô
(Forrás: AgraFacts)
22 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Na de hol van az a Lichtenfels? kérdezheti joggal a kedves olvasó.
Hát Bajorországban, közelebbrôl a Felsô-Majnavidéken,
Nürnbergtôl mintegy 80 km-re, északra. Tôlünk egy kicsit távol
esik, éppen ezért kevesen fordulnak meg arrafelé. Bizonyára még a kosárfonók
közül is csak néhány magyar csodálta meg az évenként megrendezett
eseményt, a kosárvásárt.
Nem véletlen, hogy a különbözô anyagokból készült fonott kosarak,
bútorok, használati és dísztárgyak, vagy éppenséggel mûvészi térelemek
seregszemléjére itt Lichtenfelsben kerül sor minden év szeptember harmadik
hétvégéjén. A városka és környéke, ahogy a helybeliek nevezik
Oberfranken (Felsôfrankónia), már évszázadok óta a német kosáripar, -
fonás fellegvárának számít. Itt van a hároméves képzést nyújtó kosárfonó
szakiskola, a szomszédos Michelauban pedig az 1930-as évektôl meglévô,
a világon is ritkaságnak számító kosármúzeum. A fonás jelentôségét
egyetlen adattal is bizonyíthatjuk. Michelauban 1906-ban az akkor 2400
fôt meghaladó lakosságból 886 kosárfonó volt.
A kosárvásáron a tömegízlést kiszolgáló, különbözô – sokszor oda nem
illô – színes anyagokból készült tárgyakon kívül találkozhatunk a szakma
csúcsát képviselô, a hagyományokat magas szinten továbbfejlesztô újdonságokkal
is. Szerencsére ezek vannak többségben. A mesterek alkotó kedvének
köszönhetôen az újszerû formák, fonásmódok sokfélesége magával
ragadja még a laikus vásárlátogatót is.
Az éppen elég kellemetlen idôjárás dacára sokan voltak, és a számunkra
meglehetôsen borsos árak dacára mindenki vásárolt. Már az elsô
Mexikói munkák
nap délelôttjén rengeteg kosár talált gazdára. Fogytak a különbözô kézi és hátikosarak, virágtartók, dobozok.
Különös sikere volt az apróbb termékeknek, például a litván fonók által kínált, sínvesszôbôl készült, fonott
„virágszálaknak”. Amúgy kevés volt a külföldi résztvevô, az említett litvánokon kívül még egy-két lengyel mûvészt
sikerült felfedeznem.
A nálunk alig ismert finom fonás remekei
Ezt a tálat hasított (sín)vesszôbôl készítették
Század eleji újságtartó
Ez is fûzfavesszôbôl készült Szardínia-szigetén

Lépésrôl-lépésre elleshetjük a „háti” fonásának titkait...
Magas fokú tervezés és igényes kivitelezés jellemezte a
fonott bútorokat. A manufaktúrákban gyártott, kézzel
fonott berendezési tárgyak a német mesterek igényességét
hirdették.
A vásár egy részén „fonott világ” név alatt szerepeltek a fonott
mûtárgyak, ezek között megcsodálhattuk a pillangókra emlékeztetô
hatalmas fonott szobrokat, vagy csak egyszerûen a vesszôk
sajátos elrendezésével elôállított mûvészi térelemeket. Nem hiányoztak
az iparmûvészek fonott alkotásai sem. Számomra egy lengyel
mûvésznô különleges, nálunk csak a szalmafonásban ismert
fonásmóddal készült fûzfa térelválasztói adták a legnagyobb
élményt.
Úgy tûnt, hogy a fûzvesszôt termelô ültetvényesektôl és az
alapanyag-elôállítóktól kezdve a fonókon keresztül a kereskedôkig
számtalan embernek, családnak nyújt tisztes megélhetést a
magas színvonalon végzett munka, miközben mindenki ki tudja
élni a kreativitását. A kereslet nagy, az érdeklôdôk megtalálják az
ízlésüknek és pénztárcájuknak megfelelô árut.
Lépten-nyomon a magyar kosárfonók és a szakmával kapcsolatban
állók jutottak eszembe. Milyen kár, hogy kevesen jutnak el
idáig, kevesen tudnak róla! Jó lenne, ha ezek az élmények eljutnának
a magyar kosárfonókhoz is, ha minden érdeklôdô eljutna
legalább egyszer erre a vidékre, és a vásáron kívül megnézhetné
a kosármúzeumot is. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. A bátrabbak
még az árusítással is megpróbálkozhatnának. Az újító
kedvû iparmûvészeinknek bizonyára inspirációt adna, és felhívná
a figyelmet az eddig nem kellôen kihasznált technikára, a fonásban
lévô lehetôségekre.
Képek és szöveg: Ari Ilona
Kedveltek a rusztikus anyagból készült fonott áruk
Kicsi, nagy, kosár mindenütt
Mindenki megtalálja a kedvére valót
Találhatunk festett és fehérített termékeket is

Utolsókat rúgta a tél, de már kénytelen volt átadni
helyét a tavasznak alcsúti barangolásom idején.
A gyep fáradt szürkébôl halvány fakózöldre váltott,
s a hóolvadás után lenyalva simult a földhöz. A hóvirágok
patyolatfehér harangjaikkal már tavaszt hirdettek csakúgy,
mint a nevetô, aranysárga téltemetô, vagy a titokzatos illatos
hunyor.
Elvadult, szabadban telelt öreg kandúr jött könyörögni
egy kis ennivalóért. Fülsértô, könyörgô nyávogására a hátizsákokból
itt is, ott is elôkerült egy kis sajt, egy szelet száraz
kenyér, egy kis szalonnabôr… Mit törôdött ô azzal, hogy
tilosban, madárrezervátumban jár!
Alcsúti arborétum! Talán a legszebb tájképi és egyben
gyûjteményes kert Magyarországon. Szép most is, mikor a
fák csupasz ágainak a viharosan változó felhôk adnak vibráló
hátteret. A fenyôk zöldje most sötétebb, és a gyantás
ágvégek még alszanak, de az öreg fûzfák már teregetik
fátyolos, aranyzöld barkáikat a víz fölé. S a madarak is
Bíztattak a hóvirágok, hogy itt a tavasz
lerázták magukról a téli reménytelenséget, mert
az itt telelôknél fészekrakás ideje van.
Behunyom a szemem, és elképzelem, milyen
lehetett ez a csodakert József nádor idejében és
késôbb, mikor fia, József fôherceg folytatta a
megkezdett munkát. Nagy élet lehetett itt!
A Pollack Mihály tervezte klasszicista
barokksárga pihenôkastély elôtt vidám társaság
üldögél fonott kerti székeken. Kik kártyáznak,
kik sakkoznak, de a többség a májusi nap felé
fordítja arcát. A smaragdzöld gyepet itt is, ott is
megtörik a tarka virágszônyegek. Fiatal lányok
és fiúk vidám csoportja labdázik. A pálmaházból
kiviszik a szabadba szorgos kertészek a jól
A libanoni cédrus pompás ágrendszere
Platánmatuzsálem
Vizek és fák

A pálmaházi romok itt-ott életveszélyesek
Óriástuják
áttelelt fagyérzékeny délszaki növényeket. Korai,
narancsszínû futórózsa-lugasban fiatal pár beszélget
sorsdöntô dolgokról. Aztán mintegy vezényszóra szedelôzködni
kezd a felnôtt társaság.
A kastély dísztermében délelôtti hegedûhangversenyre
gyülekeznek. A virgonc ifjak szívesebben maradnának
a labda mellett. De menni kell, mert a messze földrôl
jött hegedûmûvészek már hangolnak.
Aztán kinyitom a szemem és belém sír a valóság:
a kastélynak szinte csak az oromfala maradt meg emlékeztetôül.
A pálmaház romokban.
De a fáknak jót tett az idô. Tekintélyt sugárzó óriás
platánok sorakoznak a parkban. A fasorok összeboruló
ágai gótikus templomra emlékeztetnek. Az óriástuják
Romantikus kôhíd a XIX. századból
csoportja valóságos szigetet alkot, alattuk titokzatos félhomály. A mocsári ciprus idôs korára kifejlesztette léggyökereit,
amelyek ôrt álló törpéknek tûnnek a vízparton. Japán akácok, török mogyorók, tulipánfák és vérbükkök,
vasfák és hársak, lepényfák és kínai selyemakácok a késôbbi hetekben, hónapokban mutatják meg
pazar szépségüket. A több ezer növény csupán a fényért áll néma küzdelemben egymással. A kipusztultak földön
elfekvô törzseit vastagon lepi be a bársonyos moha, és fatestük holtában is tovább élteti a szúbogarakat,
csigákat, szarvasbogarakat, százlábúakat.
Országosan, szigorúan védett az alcsúti park. A burbonliliom-végû kovácsoltvas kerítést több száz méteren
– úgy hírlik – egyetlen éjszaka lopták el… A hírmondónak megmaradt rövid kerítésszakasz egy szebb jövôrôl
álmodik.
Képek és szöveg: Tamás Enikô
Kitekintés a romokból
József nádor egykori kastélyának falmaradványa

Arcképcsarnok
Petr Gandalovic
cseh mezôgazdasági miniszter
1964. augusztus 15-én született
Prágában.
A Károly Egyetem matematika
és fizika szakán végezte
tanulmányait.
1987–1990. Ústí nad Labem
város középiskolai
tanára.
1989 a Polgári Fórum alapító
tagja.
1990–1992. a csehszlovák
Nemzetgyûlés tagja.
1991 a Polgári Demokrata Párt
alapító tagja.
1992–1994. környezetvédelmi
miniszterhelyettes.
1994–1997. a külügyminiszter
tanácsadója.
1997–2002. a Cseh Köztársaság fôkonzulja New
Yorkban.
2002–2006. Ústí nad Labem város polgármestere.
2006 szeptemberében regionális fejlesztési miniszterré
nevezték ki.
2006 novemberében a Polgári Demokrata Párt
elnökhelyettesévé választották.
2007. január 9-én nevezték ki mezôgazdasági
miniszterré. Elôdje Jan Mladek volt.
Csehország a 2007–2013 közötti idôszakra
összesen mintegy 100 milliárd korona (3,6 milliárd
euró) támogatást kapott az Európai Bizottságtól
vidékfejlesztési terveinek megvalósításához.
A cseh agrártárca döntése alapján az
összeg egyik felét mezôgazdasági célokra, másik
felét vidékfejlesztésre használják fel. A vidékfejlesztési
programok elsôsorban a vidéki
infrastruktúra korszerûsítésére, új munkahelyek
teremtésére, a falusi turizmus körének
bôvítésére, valamint a megújuló energiaforrások
felhasználási arányának növelésére irányulnak.
Az élelmiszertermelés korszerûsítésére
mintegy 17 milliárd koronát különítettek
el.
Csehországban 2007-ben a mezôgazdaságban
foglalkoztatottak reáljövedelme jelentôs
mértékben, több mint 20%-kal nôtt, az ország
ez alapján a második helyen
áll az Unió tagállamai között.
Petr Gandalovic szerint a fejlôdés
elsôsorban a termelési érték,
illetve a hatékonyság növekedésének
köszönhetô, valamint
összefügg a világpiaci
változásokkal is. A miniszter
úgy véli, a cseh gazdák versenyképessége
megfelel az
uniós szintnek, és az elkövetkezô
idôszakban további növekedés
várható. Ugyanakkor azt
is elmondta, hogy az infláció
növekedése, mely mára a mezôgazdasági
termékeket, illetve
élelmiszereket is elérte, komoly
fenyegetést jelent a világgazdaság
számára. A nyersanyagárak emelkedése
mellett a kereslet szerkezetének változása,
a kínai és indiai gazdaság erôteljes fellendülése,
illetve a bioüzemanyagok iránti kereslet
növekedése szintén hozzájárul ehhez a folyamathoz.
Petr Gandalovic szerint az agrártárca kiemelt
feladatai közé tartozik, hogy segítséget
nyújtson a gazdáknak a természeti erôforrások,
illetve a táj természetességének megôrzésében.
A vidéken élôk számára a megfelelô életfeltételek
biztosítása szintén nagy jelentôséggel bír,
miután a cseh lakosság majdnem egynegyede
2000 lakost meg nem haladó nagyságú településeken
él.
A cseh elnökség ideje alatt (2009. január
1–2009. június 30.) a miniszter nagy figyelmet
kíván fordítani az élelmiszerbiztonsággal, -minôséggel,
valamint a hagyományos termékelôállítással
kapcsolatos kérdésekre. Úgy véli,
az élelmiszer-minôségrôl szóló Zöld Könyv
nagy segítség az ezen a téren felmerült problémák
megoldásához. Egy interjúban elmondta,
az elnökség fô feladatai közé tartozik azonos
versenyfeltételek biztosítása a régi és új tagországok
termelôi számára, illetve az adminisztrációs
terhek csökkentése valamennyi mezôgazdasági
résztvevô számára.
Papp Mónika
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 23

Ökogazdálkodás
Húsz éves a BioFach
A világ ökológiai gazdálkodói, biokereskedôi
2009. február 19–22. között immár 20. alkalommal
találkoztak, hagyományosan Nürnbergben.
A biotermékek, természetes kozmetikumok és a
kényeztetô testkultúra (wellness) vezetô nemzetközi
szakvásárain a BioFach és Vivaness kiállításokon
több mint 2900 szakmai kiállító fogadta a
mintegy 46 000 fôt meghaladó látogatót.
A biotermékek gyártóinak az ökológiai termelés
mellett a becsületes kereskedelem és a szociális
munkafeltételek megvalósítása is szívügyük.
Indokolt lesz az ünneplés, mert világszerte nô
az ökogazdálkodás, és egyre többen keresik a
bioélelmiszereket.
A világon 30,4
millió hektár területen
folytatnak
ökológiai mûvelést.
A legnagyobb
ökológiailag mûvelt
földterület Ausztráliában található 12,3 millió
hektáron, ezt követi Európa (8 millió hektár),
(majd a sorban Kína (2,3 millió hektár), Argentína
(2,2 millió hektár) és az Egyesült Államok (1,6
millió hektár) következik.
Európában összesen mintegy 8 millió hektáron
folyik ökogazdálkodás. Egy év alatt a növekedés
mintegy 7%-os volt. A területi és a gazdaságok
számának növekedésében a kelet-közép-európai
országok állnak az élen. A fogyasztásban ellenben
továbbra is a nyugat- és észak-európai országokban
legnagyobb a növekedés. Európában
2007-ben mintegy 16 milliárd euró értékben fogyasztottak
bioélelmiszert. A fogyasztás közel
80%-a négy országra esik (Németország 33%,
Nagy-Britannia 18%, Franciaország 16%, Olaszország
11%).
Az éves növekedés tekintetében az európai statisztikák
élén Dánia – az év vendégországa a 2009-
es Biofach szakvásáron – szerepel 33%-kal a 26%-
os Svédország elôtt. A milliárd euróban mért piaci
volumen tekintetében Németország áll az élen.
Néhány ország az éllovasok közül:
Németország
Németországban egyre több gazda tér át az
ökogazdálkodásra: a biogazdaságok száma 2007-
ben a megelôzô évhez képest 6,5%-kal 18 703-ra,
az ökológiai gazdálkodású terület nagysága pedig
4,8%-kal 865 000 hektárra nôtt. A gazdaságok
5%-ában, és az összes mezôgazdasági terület
5,1%-án folyik a gazdálkodás a biotermelésre vonatkozó
irányelvek szerint. Az ökoszektorban tevékenykedô
vállalatok – a termelôk, valamint a
feldolgozók, az importôrök és a kereskedôk – teljes
száma mintegy 12%-kal 26 820-ra nôtt. (ZMP
Központi Piac- és Pénzügyi Elemzô, Bonn)
A német Ökológiai Élelmiszergazdálkodási
Szövetség szerint a biotermelés 2007-ben 700 millió
euróval, 15%-kal bôvült, a teljes forgalom pedig
elérte az 5,3 milliárd eurót.
A forgalomnövekedés mintegy 79%-a az élelmiszer-kiskereskedelemnek
tudható be.
A német GfK Fogyasztáskutató Társaság szerint
a bioélelmiszerek
több éven
keresztül mintegy
15%-os növekedést
mutató németországi
piaca
2008 elsô felében a
megszokott magas mértékben, 10%-kal nôtt.
A bioélelmiszerek az élelmiszerek teljes piacára
vetített 3,2%-os részesedése 2004-hez képest
szinte megkétszerezôdött.
Franciaország
Franciaországban 2007-ben 11 978 ökogazdaság
mûködött, ami 3%-os növekedés az elôzô
évhez képest. Biomûvelés 557 133 hektáron folyt,
ami a mezôgazdasági termôterület 2%-ának felel
meg. Franciaországban 5031 cég foglalkozik biotermékek
feldolgozásával, amelyek 1371 nagy- és
kiskereskedô révén jutnak el a vásárlókhoz.
A francia lakosság 77%-a szeretne még több bioterméket,
84%-a pedig támogatja az ökológiai
földmûvelés további kiterjesztését.
Franciaországban a biotermékek összesített
forgalma már az ötödik évben mutat 10%-os növekedést,
és eléri a mintegy 2,5 milliárd eurót.
A biotermékek részesedése a teljes élelmiszerfogyasztásból
1,8%–2% körül mozog. A statisztikai
adatok alapján minden francia lakos évente átlagosan
43 eurót költ biotermékek vásárlására.
Nagy-Britannia
Nagy-Britanniában több mint 600 ezer hektár
területen mintegy 4500 gazdaság termel, dolgoz
fel bioélelmiszert.
A biotermékek nagy-britanniai piaca 2006-
ban mintegy 3 milliárd eurót tett ki, ami 22%-os
24 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Ökogazdálkodás
növekedési rátának felel meg az elôzô
évhez képest. A biomûvelésû terület
3,6%-ot tesz ki, és a brit lakosok
2006-ban fejenként átlagosan 49 eurót
költöttek biotermékekre. A meszsze
legnagyobb piaci részesedést az
élelmiszer-kiskereskedelem szereplôi
érték el.
Olaszország
Olaszország vezet Európában mind
a biotermelésbe bevont területek
nagyságát, mind a biotermelôk számát
illetôen. 2007. év végén Olaszországban
50 276 „bio-vállalkozó” volt.
Az ellenôrzött bioterület az elôzô évihez
képest 0,18%-kal nôtt, így elérte
az 1 150 253 hektárt. A fogyasztás ennél
jelentôsebben, 10,2%-kal nôtt az
elôzô évihez képest.
„A kiszerelt bioélelmiszerek fogyasztásának
10,2 százalékos szintjén belül a legdinamikusabban
a bébiételek (+36,5%), a friss és
feldolgozott zöldség-gyümölcs (+25,2%) és az alkoholmentes
italok (+19%) fogyasztása emelkedett.
Az említett figyelemre méltó változások ellenére
a bioélelmiszerek vásárlásában továbbra is a
tej és a tejtermékek (20,6%), a friss és feldolgozott
zöldség és gyümölcs (17,1%), valamint az édesipari
termékek (11,4%) aránya a meghatározó, a
három termékcsoport a teljes forgalom csaknem
felét teszi ki.” (Kálmán Z. EU Agrárgazdasága 13.
évf. 9. sz.)
Csehország
Csehország vezeti az egykori szocialista országok
ökogazdálkodási listáját 312 890 hektár területtel.
2007-ben 51,6 millió eurós forgalmat ért el
a bioélelmiszer-fogyasztás. 2010-ig ezt ötszörösére,
260 millió euróra szeretnék növelni. Ezt egy
intenzív, 1 millió eurós információs kampánnyal
kívánják segíteni.
Szlovénia
A kétmillió lakost számláló Szlovénia mintegy
5% biomûvelésû mezôgazdasági termôterülettel
rendelkezik. A biopiac volumenét mintegy 4 millió
euróra becsülik.
A biotermékeknek erôs jelenléte van a kiskereskedelemben.
A fogyasztás növekedését Szlovéniában
saját bio-védjeggyel segítik.
Dánia
Dánia joggal lesz 2009-ben az év vendégországa.
Dániában az értékesített élelmiszerek
6,5%-a származik biotermelésbôl. 2007-ben 33%-
kal nôtt a biotermékek forgalma, elérve a 680
millió eurót. Egy dán lakos évente átlagosan 80
eurót költ bioélelmiszerre. Így ezen a téren a dán
fogyasztók az elsôk az Európai Unióban, és
Európában csak az unión kívüli Svájcnak átlagosan
fejenként 102 eurós éves biotermék-fogyasztása
haladja meg ezt az értéket. (Összehasonlításul:
egy magyar fogyasztó alig 0,3 eurót költ bioélelmiszerre.)
Figyelemreméltó, hogy Dániában is állami
öko-védjegy garantálja a fogyasztók és a gazdálkodók
számára a biztonságot.
Dániában 2007-ben a 45 370 mezôgazdasági
üzem közül 2889 foglalkozott ökológiai termeléssel
164 000 hektáron, és ezzel a 2,7 millió hektárnyi
teljes mezôgazdasági termôterület 6%-án folyik
ökotermelés.
Abban, hogy az Európai Unióban Dánia az
élen jár a biotermékek fogyasztásában, szerepe
van annak, hogy pl. a dán fôvárosban, Koppenhágában
az iskolák, otthonok, kórházak és hivatalok
élelmiszer-szükségletének 45%-a biotermelésbôl
származik, és ezt a részesedést 2009-ig
90%-ra tervezik növelni. A dán biogazdálkodás
rendkívüli fejlôdésének titka elsôsorban az agrárpolitika
és az ökogazdálkodásban részt vevô gazdálkodók,
feldolgozók, kereskedôk közötti jó
együttmûködésben rejlik. A dán miniszter asszony
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 25

Ökötermesztés
Bioélelmiszerek forgalma Európában
Ország
Év
Lakosság Fogyasztás Fogyasztás
millió fô euró/fô/év millió euró/ország
Németország 2007. 82,19 65 5 342
Nagy-Britannia 2007. 58,43 49 2 863
Franciaország 2007. 58,54 43 2 517
Olaszország 2007. 57,24 32 1 832
Svájc 2007. 7,50 102 765
Ausztria 2007. 8,16 64 522
Hollandia 2007. 15,66 28 438
Dánia 2007. 5,25 80 420
Svédország 2007. 8,84 42 371
Belgium 2004. 10,19 29 300
Spanyolország 2004. 39,72 6 238
Finnország 2004. 5,14 38 195
Csehország 2007. 10,24 5 52
Görögország 2004. 10,52 2 21
Norvégia 2,7 8 20
Szlovénia 2007. 1,92 2 4
Magyarország 2004. 10,17 0,3 3
Lengyelország 2004. 38,64 0,04 2
Forrás: Willer, Yousefi (2006)
BioFach 2009 sajtóközlemény (2008)
Solti G. Ökogazdálkodás a világban és Magyarországban. – Ôstermelô (2008/5.)
Biomezôgazdaság Olaszországban – Az Európai Unió Agrárgazdasága (13. évf. 9. sz.)
a biogazdálkodásban a minôség és hitelesség
rendkívüli fontosságát hangsúlyozta.
Magyarországon az ökológiai gazdálkodás területe
és a gazdaságok száma évek óta folyamatosan
csökken. Sajnos az egy lakosra jutó évi 0,3
euró fogyasztással az európai listán – Lengyelországgal
együtt – a sor végén vagyunk.
A bioélelmiszerek fogyasztása iránti igény egyre
növekszik, különösen a tudatos vásárlók, a kisgyermekes
családok, a betegek körében. Sajnos
ennek gátat szab, hogy a hazai ökogazdálkodás
nem élvezheti az agrárkormányzat kellô támogatását,
az öko-agrármarketing is komoly kívánnivalót
hagy maga után, nincs egységes öko-védjegy
és – véleményem szerint – az ökogazdálkodás,
a kereskedelem, az érdekvédelmi,
civil és ellenôrzô szervezeteik
közötti viszálykodás, rivalizálás sem segíti
a hazai bioélelmiszer-fogyasztás növekedését.
Az azért öröm, hogy a BioFachon minden
évben jelen vannak a magyar ökogazdálkodók,
bemutatva és sikert aratva a
biohungarikumokkal. Sajnos, amíg 8–10
évvel ezelôtt a közép-európai térségben
Magyarország az ökogazdálkodás területén
élenjáró volt, a példakép szerepét töltötte
be, mára sereghajtókká váltunk, és
csak álmodozhatunk arról, hogy Magyarország
valamikor a BioFach vendégországa
legyen.
Dr. Solti Gábor
Sárközy Péter Alapítvány
a Biokultúráért
26 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Agrárstratégia
Csak együtt...
Az Agrár Európa Klub decemberi, A Falu címû folyóirat
szerkesztôségével közösen tartott rendezvényén
jövônk egyik legnagyobb kérdéscsoportját, a
vidék, a falu és a mezôgazdaság kapcsolatát vitatatták
meg a tudományos, politikai, gazdasági élet
szakemberei. A vélemények, javaslatok jelentôsen
eltértek egymástól, hiszen mindenki más oldalról,
más szemmel nézi, értékeli az eseményeket. Az elôadások
remélhetôen olvashatók lesznek A Falu
2009-es elsô számában, ezért az elôadások, hozzászólások
tartalmi ismertetésével nem foglalkozunk.
Egyetlen gondolatot – ami minden hozzászólásban
megjelent – szeretnénk kiemelni, több oldalról bemutatni:
csak összefogással léphetünk elôre.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
EU Bizottság által történô elfogadása utat nyitott
a vidék felemeléséhez, ezen keresztül mezôgazdaságunk
„régi fényének” visszaállításához. Megjelentek
és folyamatosan bôvülnek a pályázati lehetôségek,
a falusi turizmustól kezdve a mezôgazdasági
termékek belsô piacon és harmadik országokban
történô megismertetésével és promóciójával
kapcsolatos tevékenységek támogatásáig.
Ember (termelô!) legyen a talpán, aki a napi
(fizikai) munka mellett és utána képes megismerni
minden elérhetô támogatást, pályázatot.
A vidéki ember erre nem készült fel, nemcsak az
egyéni kistermelô, de a családi vállalkozások, a
közepes nagyságú árutermelô gazdaságok jelentôs
része sem. Néha utánozni kell az unió eredményt
elért országainak belsô munkáját: a szaktanácsadás
egyik legfontosabb – ha nem is kimondottan,
de a vidéki ember szemszögébôl mindenképpen
– feladata a támogatási formációk,
meghirdetett lehetôségek eljuttatása a termelôhöz.
Nem véletlen, hogy évek óta a hazai szaktanácsadók
továbbképzésének egyik fontos kérdése
a pályázati rendszerekben való eligazodás. Egyedül
a termelô nem juthat elôre, csak együtt társaival
és az állami támogatással (részben) segített
szaktanácsadói hálózat segítségével. (A pályázatok
ismertetése és a pályázatírás ma külön gazdasági
tevékenység, a sikerdíj mértéke azonban nem
mindig áll arányban a ráfordított munkával vagy
az elnyert pályázati összeg nagyságával.)
Rendezvényben, írott anyagban nincs hiány,
nagyon sokat beszélünk az együttmûködés szükségérôl,
a közös fellépés hatékonyságáról, az
alapanyag-termelés és a feldolgozás egymásra
épülésérôl, az értékesítés fontosságáról stb. Az elhangzó
beszámolók körvonalazzák a változás
(változtatás) iránti igényt, politikai hozzáállástól
függetlenül azonos vagy hasonló következtetésekre
jutnak, mint a tudományos intézetek. Szlogennek,
elcsépelt kifejezésnek, rossz emlékû
kényszernek tekintik azonban sokan az együttmûködés,
a közös tevékenység iránti elvárást, a
közös fellépést.
Tekintsünk át néhány területet, ahol a vidék
és a mezôgazdaság csak akkor léphet elôre, ha
megvalósul az együttmûködés. Nem lehet azt
mondani, hogy minden ma kezdôdik, ami volt, az
már nem érdekes. Különösen nem igaz ez a gondolkodás
a mezôgazdaságra, több okból sem: a
termelés egy hosszabb folyamat része, a ciklusidôt
nem lehet egy határon túl rövidíteni, a felkészülés
az árutermelésre anyagi és tudati (oktatási)
feltételeket követel, a parasztember hagyományôrzô,
a tulajdon- és bérleti viszonyok alapvetôen
szabályozzák a föld használatát (kihasználását).
Vissza kell egy kicsit tekintenünk, legalább
az elmúlt 60 év folyamataira, sikereire és
buktatóira is. Fontos a gazdasági szempontú értékelés,
és szerencsére egyre gyakrabban lehet errôl
olvasni hozzáértô történészek, közgazdászok,
agrárszakemberek tollából. Ma még közöttünk élnek,
dolgoznak a döntések elôkészítôi, maguk a
döntéshozók. Tapasztalataik, visszaemlékezéseik
nagyon sok néha érthetetlen intézkedés indokát
megadják, ha tetszik, megmagyarázzák.
Agrárstratégiát hosszú távra
Mai gondjaink jelentôs része a második világháborút
követô idôszakra nyúlik vissza, hiszen a
tulajdonviszonyok az 1945. március 29-én, Pusztaszeren
ünnepélyesen megkezdett földosztás óta
is többször változtak. Az agrárértelmiség, az agrárszakemberek
helyzetét a politikai változások
szinte lehetetlenné tették, ezért sokan más területen
(más országban) kerestek munkát. Sajnos
ez ma is meglévô tendencia, mert a középiskolákban,
a felsôoktatásban végzettek jelentôs része „pályaelhagyónak”
minôsül. (Nem a kapcsolódó, az
agrárágazatot is érintô, pl. banki, vagy biztosítási
szakterületekre gondolok elsôsorban.) Az okok
azonban sokkal mélyebbek, mintsem kizárólag a
képzést, az egyént, vagy a pénz mindenek feletti
hatalmát lehetne hibáztatni. Ki kell mondani,
hogy az agrár-szakmai elképzelések gyakran nem
megalapozott szakmai kutatómunka eredményeként
alakultak ki, hanem egy túlpolitizált környezetben,
a külsô elvárásokat nemcsak teljesítô, ha-
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 27

Agrárstratégia
nem azokat túlteljesíteni igyekvô egyének, csoportok
elképzelései szerint. Az elmúlt közel két évtized
sem tekinthetô a mezôgazdaság és a vidék sikeres
idôszakának, de sokak véleményével együtt
hiszem, hogy egy hosszú távú, perspektivikus, a
falut középpontba állító, határozott agrárpolitika
ismét biztosítaná az ország gazdasági és erkölcsi
felemelkedését. A folyamatok, a magyar parasztság
szemléletének, gondolkodásának elemzésénél
azonban még távolabbra kell mennünk, hiszen a
földtulajdon viszonyait illetôen nincs a világon
még egy olyan ország, ahol két évszázad alatt
többször is ilyen mélyreható változásokat kellett
a vidéki embereknek megélni és túlélni. Irigykedve
hallgattuk sokszor a dán, a német, vagy a
holland, a portugál paraszti gazdaság bemutatkozását:
„ezt az istállót a nagyapám kezdte építeni”,
vagy „e farmon nevelkedett már a nagyapám is”
stb. A reális történelmi visszatekintésre minden
olyan szakembernek szüksége lenne, aki ma a
magyar agrárágazatban dolgozik, vagy arról véleményt
mond. (Ajánlom az „Agrárvilág Magyarországon
1848–2002” címû, az FVM támogatásával
kiadott könyvet.) 1
Az ország rendkívül nehéz helyzetben volt a
hatvanas évek elején is: gabona, hús behozatalára
szorult. A kényszer akkor a mezôgazdaság felé
fordította a politikai vezetés figyelmét. Feladva
korábban megváltoztathatatlannak ítélt dogmákat,
az agrárirányítás tapasztalt szakemberek kezébe
került, akik együtt az agrárértelmiséggel, a
politikai döntéseket sikeresen más irányba terelték.
Sokan vannak, akik emlékeznek erre az idôszakra,
de a történelmi dokumentumok is bizonyítják,
hogy választásra kényszerült az ország
vezetése: vagy „nyitja” a kapukat, nagyobb mozgásteret
enged, vagy bevezetik ismét – mint a háború
után – a jegyrendszert. A „nagyobb mozgástér”
azt jelentette: nem kellett a Szovjetunióban
alkalmazott mezôgazdasági rendszer kizárólagosságát
fenntartani, más gazdálkodási formák,
technológiák bevezetésére, átvételére is lehetôség
nyílt.
Az agrárágazat általános kérdéseit nem lehet
alágazatonként, területi egységenként, régiónként
vizsgálni, de nem lehet termelési környezetébôl
sem kiszakítani. Vagyis a „VIDÉK” vizsgálata
során együtt kell elemezni a falu és a mezôgazdasági
termelés (az élelmiszer-elôállítás) kérdéseit.
A stratégia kialakításánál a mesterséges, bizonyos
egyéb, gyakran politikai érdekek mentén
történô elválasztás téves, félrevezetô eredményt
ad. A falu és az agrárágazat, a termelés és színhelyének
fejlesztése csak párhuzamosan, együtt
valósítható meg. Az agrárfejlesztés és a vidékfejlesztés
nem kerülhet versenyhelyzetbe, olyan
partnerség kell, ahol az agrárérdek és a falu, a vidék
érdeke egyaránt biztosítható.
Visszapillantás
Az alapanyag-termelés és a feldolgozás a világ
és az Európai Unió legtöbb országában közös,
egymásra épülô tevékenységként jelenik meg,
nem különálló gazdasági csoportok irányítják. Az
említett könyv „A ››MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI
CSODA‹‹” fejezetében, „AZ AGRÁRGAZDASÁG
INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSA” címszó alatt olvashatjuk
az akkori miniszter, dr. Dimény Imre visszaemlékezését
2 : „1967 elsô napjaiban kaptam feladatul
az úgynevezett egységes, integrált MÉM
szervezetének, mûködési rendjének a kidolgozását.
Két minisztériumnak és két fôhatóságnak
egyesítésével kellett az új minisztérium szervezeti
és mûködési rendjét kialakítani, s ennek
mûködôképes személyi állományát meghatározni.”
…„Különösebb gazdasági, politikai jellegû
››eligazítást‹‹ ehhez nem kaptam.” …”Az új minisztérium
a korábbi operatív irányító tevékenység
helyett fôleg igazgatási, hatósági, közgazdasági-szabályozási
és mûszaki-fejlesztési feladatokat
látott el.”… „Munkatársaim az akkori idôszak
legjobb szakembereibôl kerültek ki, akik a szakmai
felkészültségen kívül nagy áttekintéssel bírtak
a jog és igazgatás területén is.” „Jelszavunk a
szakmai felkészülés, a szakmaszeretet, a tudás és
a hivatástudat volt. Ez pedig minden nap a politikai
ellenszenv erôsödését eredményezte.”
Az alapanyag-termelés és az élelmiszer-feldolgozás
irányítása egy kézbe került, az ágazati miniszter
felelt a kutatásért és a teljes szakmai oktatásért,
a betanítottképzéstôl az egyetemi oktatásig.
Ez teremtett lehetôséget a gazdaság által elvárt
szintû, tartalmú és létszámú szakember-képzésre,
az innovációs tevékenység bôvítésére, a tudományos
eredmények gyors alkalmazására. Új kifejezés
jelent meg, amit mára sikerült elfelejteni: élelmiszergazdaság.
Mondhatjuk, hogy az országot a
vidék, az agrárágazat emelte fel, mert a szakemberek
szabadabban (is) dolgozhattak, széleskörû
együttmûködés alakult ki… Meggyôzôdéssel
mondhatjuk ma is: a parasztság nélkül nincs elô-
1 Estók–Fehér–Gunst–Varga: Agrárvilág Magyarországon 1848–2002. Argumentum Kiadó–Magyar Mezôgazdasági Múzeum
Budapest, 2003. 392. p.
2 Idézett mû 319.p
28 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Agrárstratégia
relépés, nincs gazdasági megújulás, nincs az országnak
jövôje, a mezôgazdaság elhanyagolása az
ország teljes leszakadását eredményezi.
A rendszerváltás megkezdése után a mezôgazdasági
átalakulás tôke nélkül, befektetôk nélkül,
a piac elvesztésével, az árutermelô gazdaságok
drasztikus csökkenésével, az élelmiszer-feldolgozó
ipar elvesztésével, a vidéki jövedelem jelentôs
részét képezô, ún. kiegészítô tevékenység megszûnésével
indult. Ami korábban segítette a gazdaság
vagy az egyén munkáját (pl. világszínvonalú
technikák, technológiák, az egyéni érdekeltség,
az integráció, a közös értékesítés, a külsô
szakértelem, a tudományos munka) ma csak korlátozottan
áll a termelô rendelkezésére. A szaktanácsadás
mûködését sem sikerült végérvényesen,
az EU más országaiban megismert szintre hozni.
Csodának nevezhetjük-e, hogy a vidék és az agrárágazat
nem tudott lábra állni? Inkább azt kell
csodának tekinteni, hogy a vidék még él és dolgozni,
tenni akar. Rend, tisztesség, tisztaság és
technológiai fegyelem nélkül az élelmiszer-elôállítás
egyetlen területén sem lehet eredményes
gazdálkodásról beszélni. A mezôgazdaság átalakításában
a teljes liberalizmus valósult meg,
amely összefogás helyett a korábbi együtt-mûködést
is szétzilálta, lezüllesztette.
Ha azt akarjuk, hogy kilábaljunk a nehézségekbôl,
a vidék, az élelmiszertermelés, a gazdálkodó
és az üzem jelentôs segítségre szorul: az
anyagi támogatás mellett szakmai segítségre is
szükség van. A globalizációt lehet szeretni vagy
elutasítani, de a tényekkel szembe kell nézni,
azokhoz alkalmazkodni kell: eladható termékekre
lenne szükség. A termelés színhelyén élô, a mindennapi
munkával elfoglalt embertôl nem lehet elvárni,
hogy a kereslet irányát – sem a belsô, sem a
külsô szinten – megtalálja. De hiába is veszi észre
ma egy termelô, nem képes egyedül az igényt kielégíteni.
A keresett és nálunk gazdaságosan elôállítható,
lehetôleg minél magasabb szinten feldolgozott
termékek értékesítéséhez összefogás,
együttmûködés kellene.
Sokat beszélünk szakmai körökben a vízhasznosítás
kérdéseirôl, az öntözött területekrôl.
A változás a tudományos bizonyítások és programok
ellenére rendkívül lassan indul. Hatalmas
beruházásokra lenne szükség, amelyet a tôkehiányos
és szétszórt területen gazdálkodó üzemek
nem képesek finanszírozni. A klímaváltozás negatív
hatásaival foglalkozó jelzések sem találtak igazi
meghallgatásra. A technológiai átalakításhoz, a
termékszerkezet váltáshoz is közös piackutatás,
termelés-fejlesztés, feldolgozó bázis, eszközrendszer
és pénz kellene. Talán helyi és országos öszszefogás
segíthetne. Ha az agrárágazat érdekérvényesítô
képessége a készülô tervekben sem technikailag,
sem az anyagi kérdéseket illetôen nem
lesz meghatározó, annak a magyar nemzetgazdaság
látja kárát – akár éveken belül is.
A mezôgazdaság, a falu szerepét, jelentôségét
nagyon sokszor, sokan igyekeztek háttérbe szorítani.
Gondoljunk a „vas és acél országa” szlogenre,
annak követôire. Mégis, az országot a jegyrendszertôl
a mezôgazdaság, a falusi emberek kitartó
munkája mentette meg. A mezôgazdaság
nemcsak nálunk, de az egész világon politikai
kérdés, hiszen enni és inni mindenkinek és minden
nap kell. Alapvetô lehetôségeink adottak, a
környezeti feltételek ember által történô tudatos
felhasználásában maradtunk le. Az ország adottságait,
elhelyezkedését, ásványkincseit tekintve a
mezôgazdaság nemzetgazdasági szerepérôl nem
mondhatunk le, sôt ennek erôsítése, tudatos kihasználása
vihet csak elôre.
Az ágazat alacsony érdekérvényesítô képességérôl
komoly viták folynak, azonban ha az agrárértelmiség
nem tud egységesen felállni, összefogni,
perifériális érdekek mentén alakulnak ki a „szakmainak”
titulált érvek, így nem is léphetünk elôre.
Ugyancsak a múlt tapasztalataként kell a birtok-
és üzemnagyság kérdésérôl a jövôre gondolni:
amíg az ellenségkép generálása folyt (az 50-es
évek: nagybirtok, kulák stb.), addig csak süllyedtünk
lefelé. Amikor a nagyüzem elfogadta és segítette
a kicsit, felvállalta pl. a koordinációt, az értékesítést,
sok minden elônyére változott. Az egyén
egyre többet dolgozott, mert értelmét látta, és
szakmai, gazdasági, anyagi segítséget kapott. Ma
a helyzet ismétlôdik: szembenállást tapasztalunk
minden téren, és nem az igazi agrárszakemberek
generálják a vitát. Mindig elôjön a kérdés, kicsi
vagy nagy, egyéni vagy családi gazdaság, milyen
formáció a legjobb. Nincs legjobb, nincs vagy:
minden gazdasági formációnak megvan a helye
és sajátos szerepe. Vagyis ki kell bátran mondanunk,
és az agrárágazat valamennyi résztvevôjének
el kell fogadnia, hogy a Kárpát-medence ökológiai
viszonyai között a „kis” gazdaságoknak és a
„nagy” gazdaságoknak egymás mellett kell élni és
mûködni. Nem az egymással szemben elért részsikerek,
pillanatnyi pénzügyi eredmények viszik
elôre a vidéket, hanem együtt, egymást segítve a
kölcsönös érdekek mentén kell az új stratégia kidolgozását
folytatni.
Munkahelyteremtés falun
A falu egyik legnagyobb baja a munkanélküliség.
Nem ritka az olyan település, ahol az önkor-
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 29

Agrárstratégia
mányzati alkalmazottakon kívül szinte nincs
egyetlen helyi lakosnak sem keresete. A falu így
elnéptelenedik, a fiatalok máshol keresnek (ha
találnak) megélhetést, a környezet, az utcák, a
házak elhanyagoltak. Ki szeret ilyen helyen élni?
A közhasznú munka új elôírásai talán segítenek
egy kicsit ezen a helyzeten. A falusi értelmiség
megtartása, helyben maradása társadalompolitikai
kérdés, amellyel foglalkozni kell. Értelmiségi
háttér nélkül nem maradnak fenn a kis települések,
de komoly probléma jelentkezik a nagyobb
községekben is. A mezôgazdasági melléktermékek
feldolgozásával foglalkozó szervezetek a vidéki
foglalkoztatás egyik legfontosabb formájaként
jelentek meg a hatvanas években Magyarországon
(mint melléküzemágak) és mûködnek
ma önálló (kis)vállalkozásokként az uniós országokban.
A hazai vagy a helyi értékesítés jelentôségét a
nagyobb árutermelô gazdaságok szintjén lebecsülik.
Pedig ha nincs lehetôség a felesleges, néha
rendkívül kis mennyiségû áru eladására, a
megtermelt érték elvész. Ezért követelik nagyon
sokan a helyi termék-elôállítás és értékesítés fejlesztését,
jogi szabályozásának változtatását, több
uniós ország belsô elôírásaihoz hasonló kialakítását.
Helyi kezdeményezés, együttmûködés nélkül
nem léphetünk elôre.
A falusi turizmus fejlesztése évtizedek óta felszínen
tartott kérdés. A hozzánk hasonló adottságokkal
rendelkezô országokban ez természetes
keresetkiegészítô tevékenység. Kifogás volt sokáig
a szakmai oktatás hiánya, de ausztriai mintára,
az ott elfogadott képesítéshez hasonlóan már
1991-ben a magyar iskolarendszerbe beépült
(mezôgazdasági gazdaasszonyképzés). Az Országos
Képzési Jegyzék átalakításaival változott a
képzés formája (ma falusi vendéglátó), de nem az
agrárágazathoz tartozik. Ez nem lenne baj, a
probléma inkább ott van, hogy lebecsült képzéssé
vált, ifjúsági rendszerben nem kívánatos a bevezetése.
Miért??? Ha Ausztriában ma is folytatják
és jelentôs kereslet van rá, az ottani szabályozás
elfogadja, akkor nálunk miért kellett degradálni?
A helyi vendégfogadás sem valósítható meg
egyetlen család akaratából, vagy nagyon alacsony
szinten. Itt is a falu lakosságának, a környék több
településének összefogására lenne szükség, mint
a hazai jó példák is mutatják.
Az eszközhatékonyság értelmezése és egy gép,
egy üzem eszközeinek hatékonysági vizsgálata
közgazdasági feladat. Ami ebbôl a termelônek a
legfontosabb: csak akkor lehet korszerû gépekkel,
eredményesen dolgozni, ha azok kihasználtsága
optimalizált. Egy kisebb gazdasági egység a
mai technológia szintjén erre nem képes. A gabonabetakarítás
során, évtizedekkel ezelôtt sem állt
rendelkezésre minden gazdaság udvarán a cséplôgép,
mégis a termény idôben raktárba került.
A magyar gazdálkodók is eljutottak különbözô támogatások
révén európai falvakba, ahol láthatták
a gépszövetkezetek, egyéb gazdasági társulások
sikeres tevékenységét. Vagyis megint ott vagyunk,
hogy a helyi közösség akkor lehet eredményes,
ha közösen határoz, a nagy pénzigényû
technikai eszközöket közösen használja.
Sajnálatos tény, hogy a magyar társadalom önszervezô
képessége alacsony, szinte nem, vagy
alig alkalmas „az alulról jövô kezdeményezések”
kialakítására, folytatására. Ennek történelmi-társadalmi
okait lehet vizsgálni, de tényként kell elfogadnunk,
más utat kell választani. A vidék és a
falu megmaradása, a mezôgazdaság nem egy
ágazat, nem politikai gondolkodás kérdése, hanem
alapvetô nemzetstratégiai kérdés. Az ország
megmaradása a falu jövôjétôl függ, de csak akkor
lehet megmenteni, ha minden erô ezért kiáll és
érte együtt dolgozik. A globális és a helyi érdek
viszonyában mutatkozó érdekellentét feloldása
után lehet a vidék új fejlôdésérôl beszélni.
Amit a piac nem old meg
A piac szerepe meghatározó a gazdaság minden
területét tekintve, de ha nem jól ítéljük meg,
ha a protekcionizmus a döntéseket alapvetôen
befolyásolja, tévútra kerülhetünk. Ma már be kell
látni, hogy a piac nem kizárólagos, nem old meg
minden gazdasági kérdést, sokkal több irányú
elemzésre és tudományos munkára van szükség.
Intézeteink (még) mûködnek, jól felkészült szakembergárda
áll rendelkezésre. Javaslataik azonban
gyakran csak a fiókokig jutnak el, a felhasználás,
a gyakorlati alkalmazás késlekedik…
Mondhatjuk azt is, hogy több, közösen elfogadott
és elhatározott döntésre lenne szükség, amelyek
alapját a szakmai vizsgálatok, a szakemberek javaslatai
szolgáltatják, mint 1967-ben…
Alapvetô szakmai kérdésként vetôdik fel, hogy
szabad-e kis termôterületen a nagyobb beruházás
nélkül megvalósítható gabonatermesztés növelésének
irányába menni? A termésmennyiség növelhetô,
hiszen még messze nem használtuk ki a
terület adta lehetôségeinket, de az egész vidéket
gabonatermesztésbôl eltartani nem lehet, bármilyen
nagy hatékonyságú technológiát is vezetünk
be. Olyan termékstruktúra kialakítása szükséges,
ahol a piac által keresett termékek gazdaságosan
állíthatók elô és olyan mennyiségben, amely ármeghatározó,
vagy legalább árbefolyásoló ténye-
30 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Agrárstratégia – Kínálkozó lehetôségek
zô lehet. Persze könnyû mondani, megvalósítani
annál nehezebb. Ez is csak anyagi támogatással,
a kutatás fejlesztésével, magas szintû koordinációs
tevékenységgel, az oktatás szélesítésével érhetô
el. Ki koordináljon, ki szervezzen? Jó lenne, ha
mindazon szervezetek együtt gondolkodnának,
amelyeknek befolyásoló szerepük lehet. Szakértelem,
megfelelô elôkészítés nélkül, tisztán pénzügyi
vagy pillanatnyi piaci alapon szervezett
együttmûködés tiszavirág-életû, csak a szervezôk
vagy egyes kisebb csoportok számára biztosít
újabb pénzelvonási lehetôséget a vidéki térségekbôl.
Az anyagi, pénzügyi nehézségeket mindenki
ismeri: nincs mûködô tôke, nincs felhalmozott
vagy szabadon felhasználható pénzeszköz.
A külföldi tôkérôl mint megváltó lehetôségrôl beszéltek,
de a tôke magától nem jön, csak ha nyereségre
számíthat. Ma már teljes illúzió, mert
nem jön, mert nem érdeke és nincs! Ez azt jelenti,
hogy önerôbôl kellene talpra állni!
A szakmai felkészülés, az általános képzés hiánya
miatt a termelô nem tanulta meg, hogyan
kell kereskedni, eladni. Eddig nem volt rá szüksége,
hiszen e feladatot megoldotta más. Ma viszont
termelni kevés, az értékesítés pedig a globalizálódó
Európában egyedül nem lehet sikeres.
Vagyis az értékesítés csak együtt hozhatja meg a
kívánt eredményt, de nem a termeléstôl elszakított,
csak a saját érdekeltségét nézô felvásárlók
útján, hanem valamilyen közös célt elfogadó
együttmûködô partnerséggel.
Dr. Wallendums Árpád
Magból csírázik az élet
Lehet-e a vetômagtermesztés az agrárium húzóágazata?
Az utóbbi években a vetômagtermesztés a hazai
növénytermesztés meghatározó ágazatává vált,
jelenleg a szántóterület három százalékán, évente
120 ezer hektáron termesztenek 240 ezer tonna
vetômagot, mintegy 70–80 milliárd forint értékben
– mondta Gráf József földmûvelésügyi és
vidékfejlesztési miniszter a Kelet-Európai Vetômag
Hálózat (EESNET) tavaly novemberben, Siófokon
tartott konferenciáján. Korábban, 2008 áprilisában
az Európai Vetômag Szövetség (ESA)
tartotta szekcióülését Budapesten. A közelmúltban
emlékülés volt Debrecenben „50 éves a Magyar
Hibridkukorica Program” címmel. Úgy
tûnik, vetômagfronton zajlanak az események, de
a mezôgazdasági folyóiratok szinte minden számában
találhatunk a témába vágó cikket, és az
interneten böngészve is bô választékra lelhetünk.
Az elôzô felsorolás azt mutatja, hogy a vetômag
nem „elfeledett” ágazata a mezôgazdaságunknak,
ma is figyelemre tart számot. De vajon
megfelelôen ki tudjuk-e használni az összes lehetôségünket?
Egy 1938-ban kelt írásban azt olvashatjuk,
hogy „mert ma már hazánk sok tekintetben
Nyugat-Európa vetômagkamrájának tekinthetô.”
Nézzük meg mennyire érvényes ez a megállapítás
a vetômag-elôállítás, -forgalmazás múltjára
és jelenére. Hogy is indult a magyar vetômag
karrierje? Bizonyára találhatunk a régen eredményes
módszerek között olyanokat, amelyek ma is
sikerrel kecsegtetnek.
Az 1800-as évek második feléig hazánkban a
vetômaggal és növénynemesítéssel tudományos
megalapozottsággal senki nem foglalkozott, szervezett
magvizsgálat nem történt. Elsôként
Deininger Imre a debreceni Magyar Királyi Gazdasági
Akadémia keretében vizsgált vetômagot.
Ugyancsak az ô nevéhez fûzôdik a magyaróvári
akadémiához kapcsolódva az elsô hazai vetômagvizsgáló
állomás létrehozása 1878-ban. A századforduló
körül sorra alapították a vetômagvizsgáló
állomásokat, köztük Budapesten is, amely 1881-
ben az Állatorvosi Akadémia növénytani tanszékéhez
kapcsolódva szervezôdött. A Czakó Kálmán
vezetésével, Budapesti Magyar Királyi Vetômag-
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 31

Kínálkozó lehetôségek
vizsgáló Állomás néven létrejött intézmény önállóságát
csak tíz évvel késôbb nyerte el.
Czakó halálát követôen 1896-ban Dr. Degen
Árpád – aki ekkor már mint jelentôs flórakutató
ismert volt – kapta a megbízást a fôvárosi állomás
vezetésére. Az intézmény továbbfejlesztése, megfelelô
elhelyezése, hazai és külföldi elismertetése
is fôként az ô érdeme, amelyen 38 éven át fáradhatatlanul
dolgozott. Degen Árpád vezetése alatt
a budapesti intézet a mezôgazdasági botanika
egyik központja lett, mely számos hazai és külföldi
szakembert képzett ki.
Mintavétel és fémzárolás
a századfordulón
A hazai vetômagos szakemberek hamarosan
nemzetközi tekintélyt vívtak ki maguknak munkájukkal.
Ezt bizonyítja, hogy a monarchiabeli
vetômagvizsgáló állomások vezetôinek elsô tanácskozását
éppen Budapesten tartották 1885-
ben. A tanácskozáson megállapodtak a magyar
szakemberek által kidolgozott vizsgálati módszerek
alkalmazásában, és döntöttek azok kötelezô
érvényû bevezetésérôl. Magyar részvétellel alakult
meg 1921-ben Koppenhágában az Európai
Vetômagszövetség, majd 1924-ben a máig folyamatosan
mûködô Nemzetközi Vetômag Szövetség
(ISTA). Nemsokára szintén magyar javaslatra és
kidolgozásban már egységes nemzetközi vetômag-vizsgálati
szabályzatot fogadtak el.
A vetômagvizsgáló állomások feladata igen
széleskörû volt, alapvetôen a hamisítások tilalmáról
szóló 1895. évi XLVI. tc-ben foglaltak végrehajtása
volt: a vetômagvak és más növényi cikkek
forgalmának ellenôrzése, a gazdák, kertészek
és erdészek megvédése a hamisítványoktól és
visszaélésektôl, szakvélemény és tanácsadás,
magvizsgálat, a beküldött gyomnövények és azok
magjainak meghatározása, kísérletek végzése a
növényi termések fejlôdésére, a magvak képzôdésére,
érésére, csírázó képességére vonatkozóan.
Késôbb állami ellenôrzô jeggyel látták el a
gazdasági növények folyamatosan bôvülô körének
megvizsgált magvait. Ôrködtek a kivitelre kerülô
magyar vetômagvak minôsége felett, csak az
államilag garantált minôségû vetômagvakkal lehetett
sikereket elérni a nemzetközi piacokon.
A magyar vetômag hamarosan fogalommá lett.
Fogalom volt a magyar vetômag
Hiába gyommagoktól mentes és csíraképes a
vetômag, ha a belôle kikelô növény tulajdonságai
nem megfelelôek. Az agrárszakemberek idôben
felismerték, hogy hazánknak szüksége van az okés
célszerû nemesítés megindítására, hogy a jó
minôségû vetômag fogalmához hozzá tartozik a
megfelelô fajta is. Az elsô összehasonlító fajtakísérlet
szintén Magyaróvárhoz köthetô. Cserháti
Sándor akadémiai tanár, az általa kezdeményezett
és 1891-ben megalapított Országos Növénytermelési
Kísérleti Állomás vezetôjeként – egyéb
mezôgazdasági kísérletei és kutatásai mellett – a
gabonafélék nemesítésére és minôsítésére irányuló
kísérletet indított. A hazai nemesítô munka
nemsokára már további 10 kísérleti állomáson
folyt, együttmûködésben a vetômagvizsgáló állomásokkal.
Munkájuk bizonyára eredményes volt,
mert 1915-ben kiadásra került a Növényfajta
Törzskönyvezési Szabályzat. Ezután a vetômag
minôségét a nemesített, törzskönyvezett fajta garantálta.
A forgalmazás egyik feltétele volt, hogy
a vetômagnak a fajta tulajdonságaival rendelkeznie
kellett, és ezt szigorúan ellenôrizték.
Szervezési kérdésekben is fontos elôrelépés
volt, amikor megalakult a növénytermesztôi felügyelôi
hálózat. 1931-ben bevezették az Állami Ellenôrzô
Jegyet, tíz évvel késôbb pedig a nemesített
fajtákra a kötelezô fémzárolást. Ezután került sor
az elsô Magyar Nemzeti Fajtajegyzék kiadására.
A magyar vetômag jó minôségét a külföldi kiállításokon
– csak a századfordulóig számolva –
27 elnyert aranyérem bizonyítja. A fogalommá
vált Mauthner Ödön magkereskedô cég magjainak
jó híre és megbízhatósága révén lett több európai
uralkodó udvari szállítója. A nemzetközi piacok
jelentôs része az elsô világháború idején és
a trianoni békeszerzôdés után elveszett. De a hiteles
minôség ismét meghozta az eredményeket,
a vetômagágazat és -kereskedelem nem csak
visszanyerte régi rangját, hanem új területeket is
32 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Kínálkozó lehetôségek
meghódított. A hazai piac ellátásán túl, a szomszédos
országokon kívül szállítottunk szinte
mindegyik nyugat-európai országba, Észak-
Amerikába, sôt Észak-Afrikába is. Túlzás nélkül
állítható, hogy a vetômagtermesztésbôl, -kereskedelembôl
származó bevételek hozzájárultak a
történelmi események sújtotta ország gazdasági
talpra állásához.
A felbecsülhetetlen károkat okozó második világháború
vetômagtermelésünket sem kímélte.
Tönkretéve, kifosztottan álltak a raktárak, megsemmisültek
a nemesített vetômagkészletek.
A búza vetésterülete a felére csökkent, de még erre
sem volt elegendô vetômag. Pedig arra nagy
szükség volt, mert az ország élelmiszer- és fôként
kenyérellátását csak elegendô és jó minôségû vetômag
alapozhatta meg. A mezôgazdaság vezetôi
fontosnak tartották a vetômagágazat újraélesztését,
a korábban elért eredmények visszaállítását,
majd fejlesztését. Az elsô szervezési intézkedések
nyomán 1947-ben megalakult a Magtermeltetô Rt,
ezzel egyidejûleg az FM öttagú Növénynemesítô
és Szaporító Bizottságot hozott létre. Még ez évben
egy kormányrendelet újraszabályozta a Vetômagvizsgáló
Intézet mûködését, felhatalmazva
önálló hatósági ellenôrzésre, és elôírta a kisparcellás
fajtakísérletek végzését. A vetômag-szaporítást
– amely a háború elôtt a fôként uradalmi
nagybirtokokhoz kötôdött, azok megszûnését követôen
– fôleg az újonnan alakult állami gazdaságok
vették át.
A kívánatosnál többször átalakított szervezeti
formák között a szakemberek a korábban megszokott
színvonalon végezték munkájukat, biztosítva
ezzel a folyamatosságot, miközben kezük
alatt egy új, már korszerû ismeretekkel rendelkezô
generáció nôtt fel (mindez elmondható a további
60 évre is). Az eredmények nem sokáig várattak
magukra. 1955-re már sikerült az exporthoz
is elegendô vetômagot elôállítani az akkori
150 ezer hektár vetômagtermesztô területen,
amely már a 60-as évek elején meghaladta a 200
ezer hektárt. Ugyanilyen arányban emelkedett az
elôállított vetômag mennyisége is. Ugrásszerûen
nôtt az ipari növények, szálastakarmányok, hüvelyesek
és répák szaporítóterülete, 1963-ra összesen
megközelítette a 25 ezer hektárt. A háború
elôtti hagyományokon fejlôdött az aprómagvak
szaporítása és exportja. Az ágazat felfutásban
volt. Pedig a nyugat felé irányuló exportot hátrányos
jogi megkülönböztetés sújtotta. Ezt elsôsorban
a magas minôségi követelmények elôírásával
és betartatásával igyekeztek kivédeni. A magyar
vetômagágazat élenjáró volt a mezôgazdaságon
belül.
Az igazi átütô eredményt azonban a hibridkukorica-program
hozta. 1953-ban Magyarországon
regisztrálták Európa elsô beltenyésztéses hibrid
kukoricáját. Az új hibridek, különösen az Mv 1 elnevezésû,
olyan sikeressé váltak, hogy állami
program indult elterjesztésükre. 7 év alatt sikerült
elérni, hogy Magyarországon a kukorica vetésterületének
100%-án hibrid vetômagot vetettek.
Az export 1960-as évek elején indult évi 5-10
ezer tonnával, 1980-as évtized végére 93 ezer tonna
maximumot ért el. Majd a rendszerváltás után
meredeken zuhant 30 ezer tonna körüli éves
mennyiségre, miközben a keleti piacok is összeomlottak.
Újabb piacokat kellett keresni. Ma a
változatlanul jó minôségû, génkezeletlen magyar
kukorica-vetômag exportja elsôsorban a nyugateurópai
(Németország, Franciaország, Olaszország,
Hollandia) felhasználók felé irányul, utána
a környezô országok következnek. Azóta az
export 25 ezer és 60 ezer tonna között változik,
ami leginkább a terméseredmények ingadozását
követi. Biztató elôjel, hogy a kukoricavetômagelôállító
területek nagysága az 1996-os 17 ezer
hektár alatti mélypont után nem csökken tovább,
2530 ezer hektár körül stabilizálódni látszik.
A szaporítóterület csökkenését a hatékonyság növekedése
egyenlítette ki, így a fémzárolt vetômag
mennyisége lényegében azonos szinten maradt.
Csak jó vetômag hozhat bôséges termést
A hibridkukorica kapcsán kissé elôreszaladva
tekintsünk el a többi szántóföldi és zöldségvetômag
termelésének, exportjának, fajtaválasztékának
és minôségének 1960 és 1989 közötti aprólékos
elemzésétôl. „Régi dicsôségünk” részletes
elemzése bizonyára kevés ma is hasznosítható tapasztalattal
szolgál. A volt exportpiacaink jórészt
megszûntek, a termeltetési és értékesítési struktúrák
teljesen átalakultak, a birtokszerkezet és a
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 33

Kínálkozó lehetôségek
tulajdonviszonyok alapvetôen megváltoztak. Belépésünk
az EU-ba szintén módosította a feltételrendszert.
Ha valamit érdemes átmenteni a változások
elôtti idôkbôl, az a minôség, megbízhatóság
és szervezettség. De érvényes ez a megállapítás
akkor is, ha hosszabb távra tekintünk vissza, és a
vetômagtermelésünk eltelt 130 évének eredményeibôl
próbálunk tanulságokat leszûrni.
A mai helyzetre vonatkozóan számos tanulmány,
elôadás, újságcikk szolgál adatokkal, elôremutató
elemzésekkel. Minden szakember
egyetért abban, hogy Magyarországon kedvezôek
az éghajlati és talajadottságok a minôségi vetômag-termesztéshez.
A vetômag-szaporító terület
az 1980-as éveket jellemzô 300–350 ezer hektárról
meredeken leesett a rendszerváltást követôen,
hullámzó értékek után ma 120 ezer hektár körül
alakul. A hazai vetômagpiac becsült volumene
300 millió euró, ezen belül a legnagyobb értéket
a hibridvetômagok (kukorica, napraforgó, repce)
képviselnek 205 millió, majd a cereáliák következnek
41 millió, a zöldségek 31 millió, a takarmány
és széna 23 millió euró értékben, amint az
a siófoki konferencián elhangzott. A Magyarországon
megtermelt összes vetômag 27–30%-a
exportra kerül.
Ha részleteiben vizsgáljuk, a szántóföldi növények
esetében a magtermesztés mennyiségében
követi a hazai növénytermesztés struktúráját.
Legnagyobb a cereáliák, majd a kukorica magtermô
területe, az energiatermelô növények közül a
repce és a napraforgó következik. A búzánál gyors
fajtaváltás következett be, a mennyiségi szemléletet
felváltotta a minôség felértékelôdése, ezért
eltûntek a gyenge minôségû fajták. Az ipari növények
területén a nagy nemzetközi vállalatok térnyerése
kényszeríttette ki az igazodást. Az állattenyésztés
jelentôs csökkenése visszavetette a korábban
fontos takarmánynövények termesztését.
Fajtakitermesztési parcellák
Monorierdôn
A búzatermesztésben az egyik legégetôbb
probléma, hogy hiába áll rendelkezésre a megfelelô
fémzárolt vetômag, a termelôk – pénzügyi,
támogatási és egyéb okok miatt – inkább saját
utántermesztésbôl fognak magot. A szakemberek
az elvetésre kerülô teljes mennyiségbôl a fémzárolt
vetômag részesedését nevezik felújítási
aránynak, amelynek minimálisan elfogadható értéke
40–50%. Mióta az EU-ba történt belépéskor
megszûnt a felújítást preferáló nemzeti támogatás,
ez az érték jóval alatta (25–30%) marad. Még
rosszabb a helyzet a tritikálé esetében (8–10%).
Ma már negatív példaként említik Magyarországot
a nemzetközi megbeszéléseken. A felújítás
elmaradása nemcsak a termelési eredményekre
és minôségre, végsô soron a jövedelmezôségre
van kedvezôtlen hatással, hanem hosszú távon a
fajta- és vetômag-elôállítás rendszerére is hátrányos.
Úgy tûnik, hogy önmagában a felvilágosító
munka nem elegendô. Az ágazat vezetôinek, szakembereinek
és a képviseleti szerveknek kellene
megtalálni a módszereket, amelyek közvetlenül
érdekeltté teszik a gazdálkodókat. Néhány hasonló
problémával küszködô országban már találtak
eredményesnek látszó megoldást. A felújítási
arány emelése hosszú távon minden szereplô
számára elônyökkel járna.
A zöldségmagpiac 3/4-én a kertészettel (is)
foglalkozó kis- és nagyobb gazdaságok szerepelnek
felvevôként, ôket többségében a multinacionális
cégek látják el. A fennmaradó 1/4 részt az
ôstermelôk által és a saját fogyasztásra termelô
kiskertekben felhasznált évi 30 millió kis tasak
vetômagot jelenti, amelyet elsôsorban helyi forrásokból
szereznek be. Ezen a területen kiváltképpen
igaz, hogy a kívánatosnál jobban megnôtt
a vetômag-elôállítók száma, fôleg, ha a piac nem
regisztrált szereplôit is tekintetbe vesszük. Mindez
együtt járt a szakmai színvonal csökkenésével,
és nehézkessé tette az ellenôrzést, nem csak a
minôség, hanem a fajtaazonosság szempontjából
is. Saját kedvezôtlen tapasztalataimat a kiskerttulajdonosok
bizonyára megerôsítik. Nem vígasztal,
hogy ôsszel a piacon viszontlátom az apró brokkolikat.
Ezek szerint más is rossz tulajdonsággal
rendelkezô, nem fejesedô fajtát tartalmazó tasakot
vásárolt. Még a Hollandiából származó, meglehetôsen
borsos árú vetômag is okozott már kellemetlen
meglepetéseket. Úgy látszik, hogy az elôállítók
felelôsségét hangsúlyozó elv ezen a területen
nem válik be. Az EU feltételrendszerén belül
meg kellene találni a módszereket, amelyekkel fel
lehetne lépni a kiskiszerelésû zöldség-magvaknál
jelentkezô minôségi visszaélések ellen.
Azért van jó példa a zöldségeknél is
Mondhatjuk, hogy a magpiacon a nagygazdaságok
mellett a kisfelhasználók nem jelentenek
akkora mennyiséget, amire érdemes lenne a többi
megoldásra váró probléma mellett odafigyelni.
Más lehet a megítélés, ha az évi 30 millió tasak
vetômagért kifizetett összeget vesszük számításba,
ami általában a szerényebb jövedelmû rétegek
zsebébôl vándorol ki. Még kedvezôtlenebbnek
tûnik a helyzet, ha a ki sem kelt, vagy a betegségekre
fogékony növény, rossz minôségû, ke-
34 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Kínálkozó lehetôségek
vés termés okozta veszteségét számítjuk. Eljátszadozva
a számokkal, abból a feltevésbôl kiindulva,
hogy egy vásárló átlagosan 10 kistasakos
vetômagot vásárol, akkor ez évente 300 ezer családot
érinthet hátrányosan!
A cikk megírása közben folytatott egyeztetések
során megfogalmazásra került más, árnyaltabb
vélemény is, amely nem vitatja, hogy a kistasakos
szegmensben sûrûbben találkozni minôségi
problémákkal, mint a profi árutermelôi célra
szánt vetômagoknál. A kistasakos forgalmazás jelentôs
részét már évtizedek óta 10–12 hazai cég
adja, ôk hosszú távon gondolkodva igyekeznek a
házikerti kertészeket minôségi vetômaggal kiszolgálni.
Problémát fôleg az egyszeri eladásra
koncentráló, gyengébb minôségû vetômagot forgalmazók
okozzák, a minôséggel és a cég hírnevével
nem törôdve – hangzik az érvelés. Mivel a
forgalomba hozó minden esetben köteles letéti
mintát képezni, amelybôl az utólagos kontrollvizsgálatok
elvégezhetôk, arra lehet biztatni a kiskerttulajdonosokat
is, hogy ne sajnálják a fáradságot,
reklamáljanak. Ezt elsô lépésben a forgalmazónál
tehetik, ha ezt nem találják megnyugtatónak,
érdemes ezeket a „kis” problémákat is jelezni
a Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal
(MgSzH) Központjában.
De térjünk vissza a vetômagtermesztés további
szereplôihez, a kisgazdaságok vetômagtermesztéséhez!
Szükségük van – nemcsak anyagi,
hanem szervezési, technológiai, információs – támogatásra,
amely kiszámítható eredményeket
hozhat a kis területen kielégítô jövedelmet biztosító
növények, így a dísz-, gyógy-, fûszer- és illóolajos
növények, továbbá a biovetômag elôállítása
területén. Mindezek viszonylag nagyobb
élômunkaigényükkel jó hatással lehetnek a foglalkoztatottságra,
a megfelelô minôségû termékek
elôállítása pedig speciális piaci igényeket elégíthet
ki.
Ma Magyarországon mintegy 30 helyen folyik
növénynemesítés. A regionális kutatóintézeteket
korábban az agráregyetemekhez csatolták, majd
ezeket átvette az oktatási tárca. További intézkedések
hatására ma már elmondható, hogy az állami
nemesítô helyek többsége Oktatási Minisztérium
alá tartozik. A közvetlenül az agrártárcához
kötôdô kutatóintézetek gazdasági társaságokká
alakultak. Az MTA Mezôgazdasági Kutatóintézet
nem folytat vállalkozási tevékenységet,
ugyanakkor az intézethez tartozó kereskedelmi
cégek, a fajtafenntartó nemesítést és vetômagelôállítást
végzô kft és az rt formában mûködô kísérleti
gazdaság révén közvetetten, de kapcsolatban
van a termelôkkel és a piaccal is.
A fordulat éveiben a kereskedelem rendszere
és módszerei is változtak. Azelôtt a vetômag-ellátás
és -kereskedelem az állami tulajdonú Vetômag
vállalat monopóliuma volt. A vállalat megyei
részlegei közül ténylegesen egy él tovább. Egyes
nagy termelési rendszerek új típusú integrátor
szerepû szervezetekké alakultak. Jelentôs vetômagüzletággal
rendelkezik közülük a Bábolna-
Nagyigmándi IKR és a Nádudvari KITE. A vetômag-szaporító
nagyobb gazdaságok általában értékesítést
is végeznek, mindamellett kereskedô
cégeknek is szállítanak. Azok a külföldi nemesítô
cégek, amelyek korábban csak termeltettek nálunk,
saját magyarországi vállalataikon keresztül
értékesítenek.
Szerezzük vissza elvesztett piacainkat!
Az exportlehetôségekhez visszatérve, sokan
osztják azt a véleményt, hogy vissza lehet szerezni
a keleti piacon a korábbi pozíciónk egy részét.
Különösen az orosz és ukrán mezôgazdaság fejlesztésének
irányai kecsegtetnek kedvezô kilátásokkal.
A változások ellenére a korábban kialakult
kapcsolatok egy része bizonyára újra feléleszthetô.
Ma törvényi szintû szabályozás, a vetômagtörvény
biztosítja az állami elismerési eljáráshoz
szükséges jogszabályi keretet. Az állami elismerésben
részesített növényfajták bekerülnek a
Nemzeti Fajtajegyzékbe, amelynek része a Szántóföldi
Növények Nemzeti Fajtajegyzéke, illetve a
Zöldség-, Gyógy-, Illóolajos és Fûszernövények
Fajtajegyzéke. Fajtajegyzékeink megfelelnek az
EU Közös Fajtajegyzékének, felosztásuk, lényegi
szerkezetük, továbbá az abba való bejutás feltételei
(DUS vizsgálat) megegyeznek, megkönnyítve
a közös fajtajegyzékbe való bekerülést. Felvétel a
közös fajtajegyzékbe egyben azt is jelenti, hogy a
vetômag értékesítése nem esik korlátozás alá az
EU területén. Ma az egyidejûleg regisztrált fajták
száma többszöröse a korábbinak, például a fajtalistánkon
több mint 120 ôszibúzafajta szerepel, de
a nagy választék dacára ma is csak a kevés fajtát
termesztenek. A csatlakozást követôen egyszerûsödött
a zöldségfajták vizsgálata, regisztrációja és
szaporítása. A zöldségfajták vetômagját mint
standard vetômagot lehet forgalomba hozni.
Mindezt nem lehet egyértelmûen pozitívan megítélni,
visszatekintve a korábban leírtakra.
A jogvédelem azonban a növénynemesítési
kutatások eredményeinél még számos problémát
felvet. A gyakorlatban nehezen érvényesíthetô a
jogdíj az utántermesztett vetômagoknál, ami végsô
soron a hazai nemesítési programok finanszí-
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 35

Kínálkozó lehetôségek
rozhatóságát fenyegeti. Ez a hátrány, amelyhez
még a felújítás alacsony mértéke is hozzájárul,
különösen a búzanemesítésnél teremt kritikus
helyzetet.
Ha végigtekintünk a vetômagágazat mai helyzetén,
megállapítható, hogy az intézményi, szervezeti
keretek adottak. Az EU-csatlakozás a vetômagvizsgálatok
és fajtaminôsítés területén lényegi
változást nem hozott. Az azóta újra átszervezett
szakigazgatás keretein belül – gondolok itt az
MgSzH létrehozására – tovább folyik a már korábban
is sikeres munka. A Szántóföldi Növények
Vetômagjainak Fajtaigazolási Rendszerében
(OECD) minôsített, nemzetközi forgalomba kerülô
vetômagtételek szempontjából Magyarország,
Franciaországgal és az USA-val együtt általában
az elsô három helyen szerepel. A szervezet 2004-
2005. évi statisztikájában az elsô helyen állunk.
A magas színvonalat az elért eredményes akkreditációk
is bizonyítják. Bár a vetômagtörvény lehetôvé
teszi más akkreditált labor általi vetômagminôsítést,
eddig még egyetlen szereplô sem élt
ezzel a lehetôséggel, ami szintén az MgSzH Központban
végzett munka elismertségét jelzi.
Újra húzóágazat lesz a vetômagtermesztés!
Nagyon biztató, hogy ma több testület, társaság
munkája segíti a vetômag-elôállítók, forgalmazók
érdekeinek érvényesülését és a kölcsönös
elônyök biztosításába bekapcsolódnak a felhasználók
érdekképviseleti szervei is. Néhány ezek
közül a teljesség igénye nélkül: Vetômag Szövetség
Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, Gabonatermesztôk
Országos Szövetsége, Magyar
Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedôk
Szövetsége, Fajtakísérleti Innovációs Tanács,
Magyar Növénynemesítôk Egyesülete. Ezek
a szervezetek már többször bizonyították alkalmasságukat
az együttgondolkodásra, közös álláspont
kialakítására, és összefogással igyekeznek
érvényre juttatni a vetômagágazat érdekeit. Példaként
gondolhatunk itt akár csak a közelmúlt
eseményeire: posztregisztrációs fajtakísérletek,
vetômag-tartalékolási pályázat, „Pannon búza”
védjegy, közös állásfoglalás a fémzárolt vetômag
használatáról stb.
Csak felsorolásszerûen még néhány momentum:
– Az internethasználat kiszélesedésével lényegesen
megváltozott vetômagágazat szereplôinek
információellátása. Félô azonban,
hogy ezen a csatornán éppen a leginkább
rászoruló kistermelôkhöz – akikhez
vélhetôen alig jut el az írott szaksajtó – nehezen
vagy nem érnek el a hírek, hasznos
tudnivalók.
– Nagy jelentôsége lehet a szakmai érvek további
összegyûjtésének, megfogalmazásának
és az irányító felügyeleti szervekhez
való továbbításának, hozzájárulva az országon
és az EU-n belüli érdekérvényesítési
munka sikerességéhez.
– Elôsegíti a munkát, hogy a legtöbb vetômaggal
kapcsolatos nemzetközi szervezetnek
tagjai vagyunk, sôt nem egynek vezetésében
is ott vannak képviselôink, például a
Vetômagvizsgálók Nemzetközi Szövetsége
(ISTA) elnöke, továbbá a Növénynemesítôk
és Kutatók Európai Szövetsége (European
Association for Research on Plant Breeding
(EUCARPIA)) elnöke neves magyar szakember.
Az elôzôekben említett példákon
túlmenôen tagjai vagyunk a Nemzetközi
Vetômagszövetségnek (ISF), továbbá az új
növényfajták oltalmára létesített Nemzetközi
Egyezménynek (UPOV), ahová belépésünk
már 1983-ban megtörtént.
Visszatekintve a vetômagágazat elmúlt 130
évére, összehasonlítva mai adottságaival, sikereivel
és gondjaival, talán nem tûnik túlzottan optimistának,
ha igennel felelünk az alcímben feltett
kérdésre. Igen, lehet a vetômagtermesztés a mezôgazdaság
húzóágazata. A biológiai feltételek jó
része megmaradt, a lehetôségek sok tekintetben
adottak, a vetômag-minôsítésben és a nemesítésben
eddig összegyûjtött szaktudás ma is megvan,
a szakmai és érdekképviseleti szervek, valamint
a termelôk és a piac más szereplôi között létezik
az aktív kapcsolat és jórészt a bizalom is. Mindezek
reményt adnak arra, hogy a fentebb részletezett
nehézségekre van megoldás, közös munkával
további eredményeket lehet elérni.
Ari Ilona
36 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Riport
Gépgyûjtemény a Szigetközben
A X. Országos Mezôgazdasági Gépésztalálkozón,
Mezôkövesden ismerkedtem össze Dr. Papp
Zoltán úrral, és már akkor megbeszéltük, hogy a
közeljövôben meglátogatom és megnézem féltett
kincseit, amelyeket – az örökös helyszûke miatt –
több helyen volt kénytelen elhelyezni. A gyûjtemény
tulajdonosa a gyôri Széchenyi István Egyetem
docense, a mûszaki földtudomány doktora,
mérnökvállalkozó, tehát eredeti szakmáját tekintve
nem gépész; bár az, hogy a miskolci egyetemen
(ahol szintén oktat) „tiszteletbeli gépésszé”
választották, jelzi, hogy a gépész-szakma is elismeri
tudását. A régi motorok (fôleg stabilmotorok),
gépek felkutatásával, gyûjtésével és felújításával
tulajdonképpen mintegy 10–15 éve foglalkozik,
azóta azonban szenvedélyévé vált.
A gépek, forgó-mozgó-pöfögô masinák iránti
szeretet és érdeklôdés nem alap nélküli, hiszen
szülôfalujában, Kajárpécen édesapja tíz szakmának
volt értôje és máig pótolhatatlan mestere. Annak
idején pedig a legtermészetesebb volt, hogy a
nagyobbacska fiúgyerek – még ha néha szívesebben
focizott volna is – segítsen édesapjának a már
rábízható kisebb munkáknál, javításoknál, festéseknél,
szereléseknél. Ezzel aztán – szinte észrevétlenül
– kitanulta a szakmát, késôbb pedig kiderült,
nem voltak teljesen haszontalanok a nyári
munkára fogás évei sem.
Az elsô gépkincseket természetesen követték
a többiek, már alig-alig fértek el a kajárpéci szülôi
ház különbözô melléképületeiben. Az élet úgy
hozta, hogy Papp Zoltán Nyúl községbe költözött,
ahol aztán a ház garázsában, melléképületeiben,
valamint a jól felszerelt mûhelyben helyezte el a
gépek egy részét. Az autó persze így kiszorult a
garázsból! Az egyre gyarapodó gyûjtemény legnagyobb,
leginkább bemutatásra alkalmas része
azonban Dunaszegen, ebben a bájos, fejlôdô szigetközi
faluban, külön erre a célra készült, stílusos
épületben talált otthonra. Papp Zoltán végigkalauzolt
birodalmán, miközben – nyugodt szívvel
mondhatom – csodálatos és tiszteletre méltó
munka eredményeként létrejött olyan gépgyûjteménnyel
ismerkedhettem meg, amilyet keveset lehet
látni az országban. Ezt az élményemet szeretném
megosztani az olvasóval, és biztatni mindenkit,
hogy látogasson el Dunaszegre, nézze
meg a gyûjteményt, és ismerkedjen meg ezzel a
kiváló emberrel.
Legelôször a nyúli háznál elhelyezett gépeket
néztük meg. Papp úr alapelve a régi gépekkel
kapcsolatban az, hogy a felújítással a régi, az eredeti
mûködô gépet és hangulatot szeretné visszaadni,
tehát csak azokat a részeket festi, színezi,
amelyeket feltétlenül szükséges. A vas, réz alkatrészek
eredetiek maradnak, és ahogy régen is tették,
gázolajos, olajos ronggyal tisztítja, áttörölgeti
ôket, és ez így szebb, hitelesebb.
A raktárba belépve elsôként egy 120 éves öntvény-kútfej
légüsttel tûnik az ember szemébe, ami
ritkaság-számba megy Magyarországon. A kút
Bécsben készült, az egyedi kastélyból került ide,
eredetileg kézi-kerekes volt. (Természetesen
minden darabnak külön története van, amibôl itt
most csak néhányat elevenítenék fel.) A következô
darab egy „Brons-diesel” stabilmotor, amely
Nagykanizsáról, egy kastély pincéjébôl került elô
(darabokban, mert valaha felrobbant) és érdekessége,
hogy ún. „féldízel” (az elôkamrás dízeleknek
egyedi ôse, az indítás még a finom párlatok
begyújtásával történt) – ilyen mûszaki szinten
nincs másik az országban. Külön érdekesség az a
„vaskocsi”, amelyen ez a gép áll: ugyanis átlóba
fordított szögletes tengelyû, mivel az így 45 fokban
elfordított tengely jóval nagyobb terhelést bír!
Ugyanebben a raktárban van még néhány stabilmotor,
így pl. egy 1925. elôtti gyorsforgású Ganzmotor,
különleges, üvegablakos nézôkéjû eredeti
gyári réz karburátorral; egy kis lendkerekû MIA
(a HSCS gyár utóda) motor; egy 6 lóerôs Szlaviamotor.
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 37

Riport
A stabilmotorokról el kell mondani, hogy túlnyomó
többségben belsô égésû erôgépek (korábbi
elnevezéssel tûzgépek, tûzmotorok), amelyeket
különféle munkaeszközök, köztük jelentôs részben
mezôgazdasági munkagépek (darálók, szivattyúk,
szecskavágók, cséplôgépek, malmok,
fûrészek) üzemeltetésére, meghajtására használtak.
/A „mótor” nem helyesírási hiba; korábban –
nagyjából a II. világháború elôttig, az öreg gépészek
így mondták és hivatalosan így is írták (és
hangsúlyozták) a szót!/ A stabilmotorok kevesebb
gyûjtôt (és érdeklôdôt) vonzanak, és jóval kevesebb
a még fellelhetô, különösen értékes darab is.
A kerekekre szerelt, ezáltal kézi, állati, ritkábban
gépi vontatású meghajtó-gépek, az ún. lokomobilok
(tehát helyváltoztatásra képesek) már sokkal
jobban érdeklik az embereket, látogatókat, különösen
a fiatalabbakat.
Ezután menjünk át a garázsból avanzsált
mûhelybe vagy kisebb raktárba is. Itt elôször egy
100-110 éves állóhengeres benzinmotor vonja magára
a figyelmet, amely a Szajki-tavak környékérôl
utazott ide; egy beomlott öreg pajta romjai
alatt, félig a földbe temetve találta az új tulajdonos
a gépet. Mivel jobb érzésû emberként nem
volt szíve a vashulladék-telepre (MÉH) vitetni,
most a látogató egy mûködôképes, a Bánki-Csonka-féle
motorra „hajazó” gépben gyönyörködhet,
amely valamikor fûrészüzemet vagy asztalos-üzemet
mûködtethetett. Ugyancsak itt látható két
Mayer-motor (a szombathelyi Mayer-gépgyár
gyártmányai, több mint 100 évesek), amelyek közül
az egyik a pécsváradi téglagyár vízszivattyúját
hajtotta. Különlegessége az eredeti Mayer-karburátor,
valamint a Henriod-féle függôleges ingaszabályozás.
A másik – lokomobil kivitelû – érdekessége
a szokatlanul nagy, 170 mm átmérôjû dugattyú;
a gép szivattyús aggregátnak készült, rajta
van a gyári szivattyú is (ezért hosszabb a kocsija
a szokottnál); a mezôgazdaságban használták
öntözésre.
A gazdag gyûjtemény legnagyobb része 2004
óta Dunaszegen, a falu központjában, a Falumúzeum
mögötti épületben van. Miért pont itt? Tipikus
példa arra, amikor egy szélesebb látókörû faluvezetô,
polgármester gondolkodásmódja találkozik
egy helyet és bemutatási lehetôséget keresô,
szépítô-jobbító szándékú, tevékeny ember elképzeléseivel.
Így Papp Zoltán helyet talált gyûjteményének,
Dunaszeg pedig gazdagodott egy
vonzó látnivalóval, amelyet büszkén hirdet is a faluról,
„a sziget gyöngyszemérôl” szóló kiadványában.
Természetesen nemhogy bemutatni, még felsorolni
sem tudom az itt látható különbözô gyártmányú
és korú motorokat, egyedi érdekességeket,
ezért inkább a mezôgazdasággal kapcsolatos gépekre,
különlegességekre, egy-egy történetre összpontosítok
ebben a riportban. Maga az épület –
amelyet persze Papp úr álmodott meg – ízléses,
odaillô, egyszerû, letisztult formavilágú. Adott a lehetôség
a ház elôtti külsô téren gépbemutatók szervezésére,
ahol üzemben, mûködés közben élvezhetik
az – elôre bejelentett – látogatók a gépmatuzsálemek
mozgását, hangját, szagát, hangulatát.
Nézzünk néhány gépet a sok közül; a csarnokban
szépen leolajozottan sorakoznak a múlt emlékei.
Elôször egy cseh (1936-os) „ROBOT”
Wichterle Kovarik motort mutatnék be, amely kifejezetten
öntözô aggregátként kertészetben
mûködött. Aztán egy több mint százéves – a
Mátrából származó – HSCS gyártmányú szecskavágó
ragadta meg a figyelmemet, amelynek érdekessége,
hogy a valamikori kézi hajtású vas-kerékre
egy ügyes falusi bognár fából ácsolt egy
laposszíj-tárcsát, ezzel motorhajtásúvá téve azt.
Ugyanitt láthatunk egy KÜHNE-darálót, mellette
pedig egy HSCS gyártmányú, igen szépen, eredeti
állapotában felújított – százévesnél öregebb –
kukoricadarálót (Dunaszentpálról származik, eredeti
gyári motorral, festéssel, Staufer-zsírzószelencével
stb.). Az itt kiállított, installált „Mayermótor”
(3 lóerôs, teljesen egyedi) története is különleges.
Egy makádi tanító fia kezelte a gépet, aki
fiatalon meghalt, a tanító pedig fia munkaeszközét
emlékként évtizedeken át ôrizte. A gépet több
mint 50 évi állás után (sok-sok munkával) „élesztette
fel” Papp úr, de mire errôl – kérésének eleget
téve – értesíthette a tanítót, már ô is meghalt.
Említésre érdemes még az a fekvôhengeres,
benzines 5 LE körüli lokomobil, amely Kállay
Lajos budapesti gépgyárából került ki. Valamikor
6 ló vagy ökrök vontatták; különlegessége az ún.
„meregetôs olajozó”, amely csak akkor mûködik,
ha megy a motor (nem kell tehát az elzárásra
ügyelni, mint a Henry (vagy kehely) olajozónál.)
A mezôgazdaságban igen szerették a Kállay-motorokat,
mert egyszerûek, praktikusak, könnyen kezelhetôek
voltak. Ennek érdekében Kállay Lajos
lement a falvakba, és nem röstellte az öreg gépészektôl,
gépkezelôktôl megkérdezni, meg vannak-e
elégedve a géppel, mit kellene változtatni,
a gyakorlatban használhatóbbá tenni rajtuk, és
ezeket a tapasztalatokat a késôbbi tervezés során
hasznosította.
Az épület egyik végében szálláslehetôség
(vendégszoba) is van mellékhelyiségekkel, a másik
végén pedig egy ízlésesen kialakított galérián
további kisebb gazdasági, illetve ház körüli eszközöket
(régi petroforok, kézi-darálók, mozsarak
38 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Riport – Kitekintés
stb.) találunk, valamint egy rusztikus fabútorokkal
berendezett tárgyalót.
A gyûjteménynek az utóbbi években szépen nô a
látogatottsága; fôleg nyugdíjas-csoportok, szakiskolások,
szakmai-baráti körök, veterán autó-motor
klubosok érdeklôdnek és jönnek rendszeresen.
Évente mintegy 500 látogató fordul meg itt, és
10–15 gépbemutatóra kerül sor. A gyûjtemény
„gazdája” szerepel gépeivel évente a mezôkövesdi
gépésztalálkozón, de az ország más vidékeire is
hívják ôt falunapokra, kenyérünnepekre, aratóünnepekre.
A gyûjtemény minôségét illetve szakmai
elismertségét jelzi, hogy megcsodálták már a
német Audi gyár vezetôi is és meghívásuknak eleget
téve Papp Zoltán a gyár mérnökeinek tartott
nagysikerû elôadást, de jártak már itt a párizsi
mûegyetem ötödéves gépészmérnök-hallgatói is.
Pályázati pénzek megszerzésére eddig nem törekedett
a tulajdonos, de a tervezett fejlesztésekhez
– még egy kisebb faépület kialakítása a meglévô
mellé – erre is sort kell keríteni. Az önkormányzattal
együtt tervezik EU-s, illetve hazai pályázatokon
való részvételt, akár falusi turizmus
keretében.
Papp Zoltánt a folyamatos kíváncsiságon és a
megismerés örömén túl az is vezérli, hogy szeretné
a motorokkal kapcsolatos ismereteit másokkal
is megosztani, a múlt csodálatos, egyszerû
technikáit megismertetni, és apáink munkaeszközeit
megmenteni, bemutatni és megszerettetni
a mai (szak)emberekkel és fiatalokkal is. Távolabbi
célja – amelyhez meggyôzôdésem, hogy jó
úton halad – a gyûjtemény bevonása az ismeretterjesztésbe,
valamint a mûszaki oktatásba is.
Elérhetôség: Dr. Papp Zoltán
9082 Nyúl, Park út 2/a
Tel.: 06-20-925-7480
Stabilmotor gyûjtemény, Dunaszeg, utca
2. (Falumúzeum mögött)
06-96-352-012 Polgármesteri Hivatal
06-20-358-4837 Veres László
Dr. Szekeres Béla
Éhséglázadás fenyeget
A közelmúltban lejátszódó élelmiszer-világpiaci áremelkedés fogyasztásra gyakorolt
hatása az elmaradott országokban
A magyar sajtóban az elmúlt évben viszonylag kevés
teret kapott a már mögöttünk hagyott világpiaci
élelmiszer-árrobbanás egyes fejlôdô országokban
elôidézett súlyos társadalmi-politikai hatásának
bemutatása. Részben, vagy egészben elmaradtak
az ehhez kapcsolódó „társadalmi megmozdulásokról”
szóló tudósítások. Pedig volt ilyen
bôven. A negatív hatás 2008-ban elsôsorban a
harmadik világ élelmiszerimportra szoruló részében
– így pl. Egyiptomban, Pakisztánban, a Közép-afrikai
Köztársaságban, Haitin, Marokkóban,
Indonéziában, Etiópiában és Mexikóban – jelentkezett
kiélezett formában. Az események címben
szereplô súlyos minôsítése abban az esetben is
fenntartható, ha a felsorolt országokban ezek a
tömegmegmozdulások (egyelôre) nem torkolltak
országos méretû éhséglázadásba.
A világpiaci élelmiszer-áremelkedés által kiváltott
problémát nem lehet eléggé hangsúlyozottan
kezelni, és semmi esetre sem szabad a világban
elszigetelt, lokális jelenségnek tekintetni. Bizonyíték
erre a FAO legutóbbi világélelmezési tanulmányában
a világon éhezô emberek számáról
publikált adat. Ha hihetünk a FAO-számoknak,
akkor a világon éhezôk száma a 2003–05. évek közötti
848 millió fôrôl 2007-ben 75 millió fôvel, 923
millió fôre emelkedett. Ráadásul olyan helyzetben
– és ez bizony nagyon elgondolkodtató – amikor a
világélelmezési helyzet romlása 2008-ban valószínûleg
folytatódott, mivel az élelmiszerek világpiaci
ára nem 2007-ben, hanem 2008-ban tetôzött,
és a nemzeti kiskereskedelmi élelmiszerárak
késleltetve követik az élelmiszerár világpiaci alakulását.
3
Ilyen körülmények között nagyon fontosnak
tartom, hogy az USDA Közgazdasági Kutató Szolgálata
által novemberben mellékesen publikált
(mert egyébként a cikk elsôsorban az áremelkedést
kiváltó tényezôkkel foglalkozik) a világpiaci
élelmiszer-áremelkedés fogyasztási szerkezetre
gyakorolt hatását prezentáló modellt megismertessen
a folyóirat olvasóival, és néhány vonatko-
3 A világ 2007. évi élelmezési helyzetét bemutató legfrissebb FAO publikáció a következô Internet címen található:
http://www.fao.org/docrep/011/i0291e/i0291e00.htm.
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 39

Kitekintés
zásban az olvasót a világélelmezési helyzet továbbgondolására
késztessem. 4
Az USDA-ERS kutatók egy nagyon gazdag és
egy nagyon szegény ország fogyasztási szerkezetét
modellezve közölnek egy táblázatot, amelyben
a világpiaci élelmiszer-árnövekedés fogyasztásra
gyakorolt hatását mutatják be. A modellben a nagyon
gazdag ország egy fôre vetített évi elkölthetô
jövedelmét 40 ezer dollárnak, a nagyon szegényét
800 dollárnak veszik. A modell arra van „kihegyezve”,
hogy a fogyasztásban nélkülözhetetlen
alapélelmiszerek kiskereskedelmi áremelésének
fogyasztásra gyakorolt hatását számszerûsítse,
olyan további feltételezéssel élve, hogy a
szegény és gazdag országban egyaránt 30 százalékkal
nô az alapélelmiszer kiskereskedelmi ára,
és a nem alapélelmiszerek fogyasztása nem
csökken.
Röviden kitérnék arra az egyszerûsítô feltételezésre,
hogy a kutatók mindkét országtípusban
az alapélelmiszerek árának növekedését azonosnak
vették az adott év világpiaci élelmiszer-árindexének
harminc százalékos növekedésével.
Megítélésem szerint ez olyan egyszerûsítés,
amely a szegény országban az áremelkedés mértékének
alulbecsléséhez, a gazdagban pedig felülbecsléséhez
vezetet. Abból a megfontolásból
állítom ezt, mert gazdaságpolitikai tapasztalat
szerint a gazdag országban általában jobban rendelkezésre
állnak a pénzügyi tartalékok bármely
nem kívánt gazdasági hatás tompítására (amilyen
ez az áremelkedés is!), mint a szegény országban.
Az elmúlt évben a hírek arról szóltak, hogy a viszonylag
gazdag országok, Kína, Japán, ahol ehhez
a szükséges források rendelkezésre álltak, éltek
is az ártompítás lehetôségével.
Azonban tekintsünk el az elôbbi torzítástól, a
gazdag és a szegény országban azonos áremelkedést
feltételezve is drámaian eltérô a modellben
az áremelkedés által kiváltott hatás, amelyet az
alábbi, az eredeti forráson alapuló, de általam némileg
átszerkesztett táblázat foglal össze.
Az adatok azt mutatják, hogy a szegény országban
a lakosság már az áremelkedés elôtt a
teljes jövedelme 35 százalékát alapélelmiszerekre
kellett hogy költse, és ez az arány az alulbecsültnek
ítélt „csak” 30 százalékos áremelkedés
következtében is 46 százalékosra nôtt. Eltérô volt
1. táblázat
Az alapélelmiszerek 30 százalékos áremelkedésének hatása a gazdag és szegény országok
fogyasztási szerkezetére (USA dollárban)
Áremelés elôtti kiinduló állapot
Megnevezés
Magas jövedelmû
országok
Alacsony jövedelmû
élelmiszerimportôr
országok
Elkölthetô összes jövedelem 40 000 800
Élelmiszerkiadás 4 000 400
Alapélelmiszerre 800 280
Egyéb, nem alap élelmiszerre 3 200 120
Élelmiszerkiadás az elkölthetô összes jövedelem százalékában 10 50
Alapélelmiszer-kiadás az összes élelmiszerkiadás százalékában 20 70
Alapélelmiszer-kiadás az elkölthetô összes jövedelem százalékában 2 35
Áremelés utáni állapot
Elkölthetô összes jövedelem 40 000 800
Élelmiszerkiadás 4 240 484
Alapélelmiszerre 1 040 364
Egyéb, nem alap élelmiszerre 3 200 120
Élelmiszerkiadás az elkölthetô összes jövedelem százalékában 11 61
Alapélelmiszer-kiadás az összes élelmiszerkiadás százalékában 25 75
Alapélelmiszer-kiadás az elkölthetô összes jövedelem százalékában 3 46
4 Az USDA ERS publikáció az AMBERVAVES folyóirat 2008. novemberi számában jelent meg „, és az alábbi a
http://www.ers.usda.gov/AmberWaves/November08/Features/FoodPrices.htm címen teljes terjedelmében elérhetô.
40 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Kitekintés – Közlöny
a helyzet a gazdag országban, ahol a modell szerint
a felülbecsült 30 százalékos áremelkedés
elôtt az összjövedelem két, majd azt követôen is
csupán három százalékát költötte a népesség
alapélelmiszerre. A szegény országban a népesség
csak tizenegy százalékos jövedelemátcsoportosítással
tudta (volna) fedezni alapélelmiszerszükségletét,
ami némi magyarázattal szolgál arra
vonatkozóan, hogy az elmúlt években a bevezetôben
felsorolt országokban miért váltott ki
egyes társadalmi rétegekben olyan heves reakciókat
az élelmiszerek világpiaci árának emelkedése.
(Azért, mert jövedelmükbôl nem tudták kifizetni
a megnôtt élelmiszerszámlát... Többek között
ezért (is) nôhetett a világon – utalva a már
idézett FAO adatra – 2003–2005 átlagával 2007-et
összehasonlítva 75 millióval az éhezôk száma…
Ennyit a múltról, de vajon mit hoz a jövô? –
A közgazdaságtan, amikor rendkívül bonyolult,
nagyon sok tényezôs modelleket vizsgál, általában
úgy jár el, hogy a vizsgálatnál egyetlen tényezôt
választ, és az összes többi tényezôt a folyamatban
változatlannak tekintve határozza meg a
kiválasztott tényezô hatását. Az USDA ERS kutatói
is ezt a módszert alkalmazták, amikor a hatásvizsgálatukban
a világpiaci élelmiszer-árváltozást tekintetve
az egyetlen független változónak, a kiválasztott
tényezô fogyasztási szerkezetre gyakorolt
hatását vizsgálták. – Azonban a modellben nemcsak
az élelmiszerárak nôhetnek, hanem – utalva
a világgazdasági helyzet mostani fenyegetô irányú
változására – a rendelkezésre álló elkölthetô jövedelem
is csökkenhet. Egy ilyen hatás kifejtése már
meghaladja e lapban közölhetô terjedelmet, ezért
a bemutatott modell alapján ennek a feladványnak
a megoldását az olvasóra bíznám…
Dr. Szôke Gyula
agrárközgazdász
Az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenô
rendelkezések
Az alábbiakban felsorolt EU rendelkezéseket az Official Journal L sorozatának 2008 decemberében és
2009 januárjában megjelent számaiból válogattuk. A lista teljesség igénye nélkül szelektálja a mezôgazdasággal
és élelmiszeriparral foglalkozó rendelkezéseket. Az Európai Unió teljes magyar nyelvû joganyaga
elérhetô az Európai Unió Hivatalos Lapjának különkiadásában.
Állategészségügy, takarmányozás,
növényvédelem
A Bizottság 1189/2008/EK rendelete (2008. november
25.) a Horvátországból, Bosznia és Hercegovinából,
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból,
Szerbiából, Koszovóból és Montenegróból
származó borjútermékekre vonatkozóan 2009.
évre megállapított vámkontingensek alkalmazása
részletes szabályainak megállapításáról
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L322, 2008. december
2. 11. oldal
A Bizottság határozata (2008. november 20.) a
2006/88/EK tanácsi irányelvben elôírt kockázatalapú
állat-egészségügyi felügyeleti rendszerekre
vonatkozó iránymutatásokról (az értesítés a
C(2008) 6787. számú dokumentummal történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L322, 2008. december
2. 30. oldal
A Bizottság 2008/897/EK határozata (2008. november
28.) a tagállamok által 2009-re és az azt
követô évekre benyújtott, egyes állatbetegségek
és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre
és figyelemmel kísérésükre irányuló
éves és többéves programok, valamint az azokhoz
nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról
(az értesítés a C(2008) 7415. számú dokumentummal
történt)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L322, 2008. december
2. 39. oldal
A Bizottság 2008/902/EK határozata (2008. november
7.) a napropamidnak a 91/414/EGK tanácsi
irányelv I. mellékletébe történô felvétele megtagadásáról
és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédô
szerek engedélyének visszavonásáról
(az értesítés a C(2008) 6281. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L326, 2008. december
4. 35. oldal
A Bizottság 2008/907/EK határozata (2008. november
3.) a lófélék egy harmadik országból egy
másikba történô szállítására vonatkozó egészségügyi
garanciáknak a 91/496/EGK tanácsi irányelv
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 41

Közlöny
9. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban
történô megállapításáról (az értesítés a
C(2008) 6296. számú dokumentummal történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L327, 2008. december
5. 22. oldal
A Bizottság 2008/908/EK határozata (2008. november
28.) egyes tagállamok éves BSE ellenôrzési
programja felülvizsgálatára történô felhatalmazásáról
(az értesítés a C(2008) 7288. számú
dokumentummal történt)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L327, 2008. december
5. 24. oldal
A Bizottság 1213/2008/EK rendelete (2008. december
5.) a növényi és állati eredetû élelmiszerekben,
illetve azok felületén található növényvédôszer-maradványok
határértékének való megfelelés
biztosítására, valamint a fogyasztók növényvédôszer-maradványoknak
való kitettsége
értékelésére irányuló, a 2009., 2010. és 2011. évre
vonatkozó többéves összehangolt közösségi
ellenôrzési programról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L328, 2008. december
6. 9. oldal
A Bizottság 2008/912/EK határozata (2008. november
28.) az élelmiszer- és takarmányellenôrzés
területén mûködô egyes közösségi referencialaboratóriumok
2009. évi közösségi pénzügyi
támogatásáról (az értesítés a C(2008) 7283. számú
dokumentummal történt)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L328, 2008. december
6. 49. oldal
A Bizottság 1219/2008/EK rendelete (2008. december
8.) az egyes madarak Közösségbe történô
behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételek
és a karantén alá helyezésükkel kapcsolatos
feltételek megállapításáról szóló 318/2007/EK
rendelet módosításáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L330, 2008. december
9. 4. oldal
A Bizottság 2008/113/EK irányelve (2008. december
8.) a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a mikroorganizmusok
hatóanyagként való felvétele tekintetében
történô módosításáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L330, 2008. december
9. 6. oldal
A Bizottság 2008/920/EK határozata (2008. december
4.) az állatbetegségek és zoonózisok felszámolására
és ellenôrzésére irányuló egyes
2008. évi módosított programok jóváhagyásáról,
valamint a 2007/782/EK határozatnak az egyes
tagállamoknak a határozattal jóváhagyott programokhoz
nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulás
újraelosztása tekintetében történô módosításáról
(az értesítés a C(2008) 7572. számú dokumentummal
történt)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L331, 2008. december
10. 15. oldal
A Bizottság 2008/934/EK határozata (2008. december
5.) egyes hatóanyagoknak a 91/414/EGK
tanácsi irányelv I. mellékletébe történô felvétele
megtagadásáról és az e hatóanyagokat tartalmazó
növényvédô szerek engedélyének visszavonásáról
(az értesítés a C(2008) 7637. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L333, 2008. december
11. 11. oldal
A Bizottság 1234/2008/EK rendelete (2008. november
24.) az emberi, illetve állatgyógyászati
felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalomba
hozatali engedélyére vonatkozó feltételek
módosításainak vizsgálatáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L334, 2008. december
12. 7. oldal
A Bizottság 2008/937/EK határozata (2008. december
5.) a kénsavnak a 91/414/EGK tanácsi
irányelv I. mellékletébe történô felvétele megtagadásáról
és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédô
szerek engedélyének visszavonásáról (az értesítés
a C(2008) 7612. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L334, 2008. december
12. 88. oldal
A Bizottság 1243/2008/EK rendelete (2008. december
12.) a 2006/141/EK irányelv III. és VI.
mellékletének módosításáról bizonyos anyatejhelyettesítô
tápszerek összetételi követelményeire
vonatkozóan (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L335, 2008. december
13. 25. oldal
A Bizottság 2008/940/EK határozata (2008. október
21.) az egyes állatbetegségek és zoonózisok
felszámolására, az azok elleni védekezésre és folyamatos
ellenôrzésükre irányuló, a Közösséggel
közösen finanszírozott nemzeti programok szabványos
jelentési követelményeinek megállapításáról
(az értesítés a C(2008) 6032. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L335, 2008. december
13. 61. oldal
42 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Közlöny
A Bizottság 2008/941/EK határozata (2008.
december 8.) egyes hatóanyagoknak 91/414/EGK
tanácsi irányelv I. mellékletébe történô felvétele
megtagadásáról, és az ilyen hatóanyagokat tartalmazó
növényvédô szerek engedélyének visszavonásáról
(az értesítés a C(2008) 7803. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L335, 2008. december
13. 91. oldal
A Bizottság 2008/943/EK határozata (2008. december
12.) a csontolajnak a 91/414/EGK tanácsi
irányelv I. mellékletébe történô felvétele megtagadásáról
és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédô
szerek engedélyének visszavonásáról
(az értesítés a C(2008) 8083. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L335, 2008. december
13. 97. oldal
A Bizottság 1249/2008/EK rendelete (2008. december
10.) a szarvasmarhák, sertések és juhok
közösségi minôsítési rendszereinek alkalmazására
és e termékek árának bejelentésére vonatkozó
részletes szabályok megállapításáról
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 3. oldal
A Bizottság 1250/2008/EK rendelete (2008. december
12.) a 2074/2005/EK rendeletnek az emberi
fogyasztásra szánt halászati termékek, élô
kéthéjú kagylók, tüskésbôrûek, zsákállatok és
tengeri haslábúak behozatalára vonatkozó bizonyítványkiállítási
követelmények tekintetében
történô módosításáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 31. oldal
A Bizottság 1251/2008/EK rendelete (2008. december
12.) a 2006/88/EK tanácsi irányelvnek a
tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek
forgalomba hozatalára és közösségi behozatalára
vonatkozó feltételek és bizonyítványkiállítási
követelmények tekintetében történô
végrehajtásáról és a kórokozó-átvivô fajok jegyzékének
meghatározásáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 41. oldal
A Bizottság 1252/2008/EK rendelete (2008. december
12.) az 1251/2008/EK rendelettôl való eltérésrôl
és a Malajziából származó, egyes tenyésztett
víziállatok szállítmányainak a Közösségbe
történô behozatalának felfüggesztésérôl (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 76. oldal
A Bizottság 1253/2008/EK rendelete (2008. december
15.) a metionin-hidroxi-analóg rézkelátjának
takarmányadalékként való engedélyezésérôl
(1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 78. oldal
2008/946/EK A Bizottság határozata (2008. december
12.) a 2006/88/EK tanácsi irányelvnek a
tenyésztett víziállatok karanténjára vonatkozó követelmények
tekintetében történô végrehajtásáról
(az értesítés a C(2008) 7905. számú dokumentummal
történt) (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L337, 2008. december
16. 94. oldal
A Bizottság határozata (2008. december 15.) a
Bursaphelenchus xylophilus (Steiner et Buhrer)
Nickle et al. (a fenyôfa fonalférge) elterjedése elleni,
Portugáliának az attól ismerten mentes területein
kívüli más területeire vonatkozó ideiglenes
kiegészítô intézkedéseknek a tagállamok számára
történô elôírásáról szóló 2006/133/EK határozat
módosításáról (az értesítés a C(2008) 8298.
számú dokumentummal történt)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L338, 2008. december
17. 64. oldal
A Bizottság 1290/2008/EK rendelete (2008. december
18.) a Lactobacillus rhamnosust (CNCM-
I-3698) és Lactobacillus farciminist (CNCM-I-
3699) tartalmazó készítmény (Sorbiflore) takarmányadalékként
való engedélyezésérôl (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L340, 2008. december
19. 20. oldal
A Bizottság 1291/2008/EK rendelete (2008. december
18.) egyes harmadik országokban a szalmonella-ellenôrzési
programok 2160/2003/EK
Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet szerinti
jóváhagyásáról és egyes harmadik országokban a
madárinfluenza-felügyeleti programok felsorolásáról,
valamint a 798/2008/EK rendelet I. mellékletének
módosításáról (1)
Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L340, 2008. december
19. 22. oldal
Román Zoltán,
Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium,
Természeti Erôforrások Fôosztálya
Az itt felsorolt jogszabályokról érdeklôdni lehet
a 301-4055-ös telefonon és a romanz@fvm.hu
email címen. További jogszabályok megtekinthetôk
a http://eur-lex.europa.eu oldalon.
2009. 14. évfolyam 1–2. szám 43

Tájékoztató
Az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ
EURÓPAI UNIÓ GYÛJTEMÉNYE
• A gyûjteményt az Országos Mezôgazdasági Könyvtár olvasói használhatják.
• A szabad polcokon elhelyezett mintegy 1500 könyv- és 50-féle folyóirat-állomány helyben olvasható.
Egyes anyagrészekrôl olvasóinknak igény szerint fénymásolatot készítünk a szerzôi jogvédelmi
szabályok figyelembevételével.
• Az Európai Unió statisztikai és jogi CD-ROM adatbázisainak használatához szükség esetén térítésmentesen
segítséget nyújtunk. Az adatbázisok anyagának nyomtatása, ill. adathordozóra mentése
azonban térítésköteles.
Megjelent a 2006-os MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI BIBLIOGRÁFIA
A CD-n megjelent bibliográfia teljes áttekintést ad a hazai mezôgazdaságnak
és határterületeinek szakirodalmáról.
Mintegy 200 folyóirat feldolgozásával készül, évente több ezer bibliográfiai tételt tartalmaz.
A mezôgazdaság szakterületei szerint rendezett, katalogizált kiadvány használatát külön
tárgy- és névmutató könnyíti meg.
A Word-formátumban feldolgozott címanyag egészben és részenként is kinyomtatható,
ill. saját publikációk, tudományos dolgozatok, szakdolgozatok és pályázatok irodalomjegyzékébe
tetszôleges válogatással közvetlenül átmásolható (átemelhetô).
Segíti továbbá a könyvtárban való célirányos tájékozódást is; elôzetes (otthoni) használatával már
elôre tervezhetô, hogy a könyvtárban melyik szakanyagot kérjük ki.
Megrendelhetô telefonon: 06-1-489-4910 és e-mail-en: a szerkesztoseg@omgk.hu
AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG
Könyvtárunk koordinációs központi feladatából következôen rendszeres tájékoztatást adunk
szakmai munkánkról, tudományos tevékenységünkrôl, szolgáltatásainkról, terveinkrôl,
rendezvényeinkrôl a hazai és nemzetközi eseményekrôl az agrárágazat könyvtárosai
és az érdeklôdôk számára. Megjelenik negyedévente az OMGK honlapján.
SZAKIRODALMI SZOLGÁLTATÓHÁZ
Szaklapok és folyóiratok, magyar és idegen nyelvû szakkönyvek, tankönyvek, elektronikus
adathordozók és dokumentumok értékesítése a hazai szakkönyvkiadók teljes választékával.
A Szolgáltatóházban mûködik az elsô hazai mezôgazdasági szakkönyv-antikvárium.
BUDAI TELEHÁZ
Szolgáltatásainkból: számítógép-használat, nyomtatás, fénymásolás, faxolási lehetôség, CD-írás,
szkennelés és Internet-használat. Számítógépes programok használata: szövegszerkesztés,
táblázatkészítés, adatbázis-kezelés stb. Internetes könyváruház.
Telefon/fax: 06-1-489-4974, e-mail: telehaz@omgk.hu, honlapunk: www.budaitelehaz.gportal.hu
ORSZÁGOS MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT
1012 Budapest, Attila út 93. • 1253 Budapest 13, Pf.: 15 • Telefon: 06-1-489-4900
Pénzforgalmi jelzôszám: MNB 10032000-01494532
44 AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Mayer motor Makádról
Gyorsforgású Ganzmotor,
eredeti gyári karburátorral
HSCS szecskavágó fa laposszíj-tárcsával
HSCS kukoricadaráló
Kilátás a csarnokra a galériáról
Öntvénykút-fej légüsttel

A halászmester könyve
AMestergazda
sorozat halászattal,
halgazdasággal
foglalkozó
kötete, mely
Lajkó István tollából
jelent meg, teljes
körû áttekintést
nyújt a halászat témakörérôl.
Magyarországon
a halászat
nemzetgazdasági jelentôsége
kicsi, viszont
egyes térségekben
alternatív jövedelemszerzési
lehetôséget
jelenthet,
amelyhez korszerû
szakmai ismeretekre
van szükség.
A hasznos gyakorlati
tanácsokat tartalmazó
könyv egyszerû,
jól érthetô
formában vezeti be
az olvasót a halászat
rejtelmeibe. A mû
elsô felében a halbiológiai
alapismeretek
mellett a szerzô
részletesen bemutatja
a tógazdasági
haltenyésztés módszereit,
a halastavak
létesítésétôl egészen
a lehalászásig. Itt olvashatunk a halastavak termelôképességének fokozására irányuló
technológiákról, a halak szaporításáról is. Ugyanakkor a mesterséges haltenyésztés
mellett a könyv természetes hazai vizeinkkel, valamint a természetes vízi
halászattal is foglalkozik. Megismerkedhetünk a hazánkban használatos 14 módszerrel,
valamint az ezekhez szükséges eszközökkel, illetve a halászat jogi szabályozásával
is. A könyv ugyancsak bemutatja a halgazdaságokban elôforduló betegségeket,
az ezek elleni védekezési lehetôségeket, valamint kitér a halászat biztonságtechnikai,
illetve környezetvédelmi kérdéseire is.
A halászmester könyve a Szaktudás Kiadó Ház gondozásában jelent meg.
Papp Mónika