Agaricales

Növényrendszertan gyakorlatok 

2. gyakorlat 

Természetvédelmi mérnöki szak 

2012

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. 

Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. 

Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. 

Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje 

Agaricanae – Kalaposgombák felrendje 

Boletales – Tinórugomba-alkatúak r. 

Boletaceae – Tinórufélék cs. (Boletus, Leccinum, 

Suillus, Xerocomus) 

Agaricales – Csiperke-alkatúak r. 

Russulales – Galambgomba-alkatúak r. (Russula, Lactarius) 

Gasteromycetales – Pöfeteggombák r.

felr. Agaricanae – Kalaposgombák 

r. Boletales – Tinórugomba-alkatúak 

cs. Boletaceae – Tinórufélék családja 

• Hazánkban mintegy 70 faj 

• Sok jó, ehető gomba, de vannak mérgezők is. 

• A termőréteg nagyon könnyen leválik a kalapról. 

• A csöves részt néha fátyol borítja. 

• A spórák sima felszínűek, elliptikusak vagy orsó alakúak. 

• A hús mindig lédús, puha; változó színű lehet.

. Boletales – Tinórugomba-alkatúak 


Ízletes vargánya – 

Boletus edulis 

(úrigomba, igazgomba, szepe)

Boletus edulis – Ízletes vargánya 

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, 

barna, világosbarna, matt, finoman 

nemezes. 

• A termőréteg csöves, a kalap húsáról 

könnyen lefejthető, fehér, sárga, majd 

zöldessárga. 

• A tönk vastag, a hengerestől a hasasig, 

fehéres, világosbarna, a felső részén 

sötétbarna hálózatos erezet található. 

• A hús vastag, fehér, nem színeződő, 

kellemes illatú, dióízű. 

• Júniustól októberig. 

• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben. 

• Ehető, árusítható, jól szárítható. 

•Hasonlít hozzá a 

nemezes kalapú, 

végig hálózatos tönkű 

nyári vargánya 

(Boletus aestivalis).

. Boletales – Tinórugomba alkatúak 

Ízletes vargánya – Boletus edulis




Barna érdestinóru – Leccinum scabrum 

• A kalap domború, dohány-, feketésbarna 

színű, kissé tapadós, vastag húsú. A kalap 

bőre néha a kalap szélén túlér. 

• A termőréteg a tönk előtt felkanyarodik, a 

tönk körül árkot alakít ki, a kalapról könnyen 

lefejthető, fehéres majd barnás színű. 

• A tönk 5-15 cm hosszú, fehér alapon 

szürkésbarnán, feketésen pikkelyes. 

• A hús szürkésfehér, vágásra nem vagy csak 

kissé szürkülhet, íze enyhe, szaga nem 

jellegzetes. 


• Nyírfák alatt nő. 

• Fiatalon ehető, árusítható.

Barna érdestinóru – Leccinum scabrum




Leccinum nemzetség



Suillus nemzetség

Szemcsésnyelű (fenyő)tinóru – Suillus granulatus 

• Gyakran nagyobb csoportokban megjelenő. 

• A kalap 3-10 cm átmérőjű, domború, majd 

ellaposodó. Sárga, okker, vagy világos 

barna, nyálkás, ragadós. A kalapbőr 

könnyen lehúzható. 

• A csöves termőréteg sárgák, tejszerű nedvet 

választ ki, ezek megszáradnak. 

• A tönk hengeres, sárgás, megbarnuló 

szemcsék vannak rajta. 

• Májustól novemberig. 

• Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj. 

• Ehető, árusítható.

Szemcsésnyelű 

(fenyő)tinóru – Suillus 

granulatus

Szemcsésnyelű (fenyő)tinóru – Suillus granulatus



• A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodó, 

rendszerint sötétbarna, felülete nyálkás, 

ragadós. A kalapbőr lehúzható. 

• A csövek eleinte szűkek, sárgák, majd 

barnásak. 

• A tönk hengeres, fehéres gallérja van, 

melyet később a spórák barnásra 

festenek; a gallér felett sárgás, alatta 

fehéres. 


• Kéttűs fenyők alatt nő. 

• Ehető, árusítható. 

Barna gyűrűstinórú – Suillus luteus





. Boletales – Tinórugomba alkatúak 

Barna gyűrűstinóru – Suillus luteus

Molyhos tinóru – Xerocomus subtomentosus 

• A kalap 5-10 cm átmérőjű, félgömb, majd 

ellaposodó. Barna, világos barna, okkeres 

árnyalatú, bársonyos. 

• A csövek tágak, a tönkre lefutók, élénk 

sárgák. A pórusok nyomásra gyengén 

kékülhetnek. 

• A tönk lefelé vékonyodó, gyakran görbe; 

Sárgás-barna, felülete gyakran pontozott. 

• A hús sárga, enyhe szagú és ízű. 

• Májustól októberig. 

• Lomb- és fenyőerdőben. Gyakori. 

• Ehető, árusítható faj.



Molyhos tinóru – 

Xerocomus subtomentosus

Molyhos tinóru – Xerocomus subtomentosus

Molyhos tinóru – Xerocomus subtomentosus

Xerocomus subtomentosus – Molyhos tinóru









Agaricales – Csiperke-alkatúak r. (Amanita, Agaricus, 

Macrolepiora, Lepiota, Pleurotus, Lepista, 

Armillariella, Marasmius, Omphalotus, 

Tricholomopsis, Coprinus, Inocyce, 

Hypholoma) 


Gasteromycetales – Pöfeteggombák r.

Agaricales – Csiperke-alkatúak r.

Agaricales 

Amanita – galóca nemzetség 

•közepes vagy nagy termetűek 

•a kalapszél gyakran bordázott 

•fehér lemezek (kevés kivétel) 

• teljes és részleges burok 

• ált. fejlett gallér 

• pettyek v. bocskor 

• mikorrhizásak 

• mérgezők, néhány ehető

Agaricales r. 

Gyilkos galóca - Amanita phalloides

Gyilkos galóca – Amanita phalloides 

• A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen 

sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb, 

felülete selymes, fénylő, benőtten szálas. 

• A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, 

a tönköt nem érintik. 

• A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé 

vastagodó, márványozott felületű; fehér 

lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló, 

fehér bocskora van. 

• A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára 

emlékeztető ízű. 

• Júniustól novemberig. 

• Főleg tölgy alatt növő gombafaj. 

• Halálosan mérgező

Gyilkos galóca – Amanita phalloides




Hosszú lappangási idejű mérgezések (4 órától több napig) 

Gyilkosgalóca-mérgezés (phalloides-szindróma, ciklopeptid 

mérgezés) 

• Halálos kimenetelű mérgezések 90-95 %-át alkotja. 

•A halálozási szám Magyarországon évente 10 körül van. 

•Tünetei: A mérgezés lefolyása jellegzetesen két fázist mutat. A 

lappangási idő 6-24 óra (legtöbbször 8-12 óra). 

• Kezdetben gyomorpanaszok, majd csillapíthatatlan hányás, 

hasmenés, láz, kiszáradásveszély (gasztrointesztinális fázis). 

• Az akut tünetek egy-két nap múlva csökkennek, de ezután 

következik be a májkárosodás, májmegnagyobbodás, sárgaság, 

gyomor- és bélvérzések, öntudatzavar stb. (májkárosodási vagy 

hepatorenális fázis). 

• A máj mellett jelentősen károsodhat a vese is. Súlyos esetben egykét 

héten belül halálhoz is vezet.

• Hatóanyagai: amatoxinok (a szervezet nem tudja lebontani), 

fallotoxinok és a virotoxin. 

•Egy termőtest egy négytagú családnak elegendő halálos dózist 

tartalmaz. 

•A tünetek csak akkor jelentkeznek, ha a méreg a tápcsatornából 

felszívódott. 

•A májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, és kb. 48 óra múlva a 

sejtek elhalnak. 

•A sejtmembránokat is károsítják, gátolják a sejtosztódást. 

•Alkalmazott terápia: 

•a toxin eltávolítása a béltraktusból és a vérből, 

•A szervezet víz- és elektrolit-háztartásának visszaállítása, 

•Kemoterápia: májvédőszerek, C-vitamin, antibiotikumok, 

•Végső esetben májátültetés. 

•A letalitás 10-15 %-ra csökkenthető.

Az amatoxin és fallotoxin LD 50 értékei különböző fajoknál (mg/kg) 

(LD 50 érték: a kísérleti állatok felénél pusztulást okozó mennyiség) 

Állatfaj 

Amatoxin Fallotoxin 

Fehér egér 0,4-0,8 1,8-2,2 

Fehér patkány 2,8-3,5 1,1-1,4 

Nyúl 0,1-0,2 1-2 

Aranyhörcsög - 0,5-0,7 

Macska 0,5 - 

Tacskó 0,1 - 

Sertés 0,1-0,2 - 

Béka 2-5 - 

Csiga 20 - 

Ember 0,1 -

• Előidéző gombafajok: gyilkos galóca, fehér galóca, kistermetű 

őzlábgombák (vörhenyes, húsbarnás őzlábgomba) 

gyilkos galóca 

vörhenyes őzlábgomba 

fehér galóca 

húsbarnás őzlábgomba


Párducgalóca - Amanita pantherina

Párducgalóca – Amanita pantherina 

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, sötét vagy 

szürkésbarna, széle mélyen bordázott, sok fehér 

petty díszíti. 

• A sűrű, puha és szabadon álló lemezek kifejlett 

állapotban is fehérek maradnak. 

• A tönk karcsú 5-15 cm hosszú, fehér, töve 

peremes, gumós, kicsit feljebb gyűrűszerű zóna 

van, bocskora nincs, gallérja gyengén fejlett, 

fehér, lelógó, bordázottság nélküli. 

• Húsa puha, vizenyős, fehér, retekszagú, édeskés 

ízű. 


• Savanyú talajú fenyő-, tölgy- és bükkerdőkben nő. 

• Mérgező.

Párducgalóca – Amanita pantherina




Párducgalóca típusú mérgezés (Pantherina szindróma) 

•Rövid lappangási idő (0,5-3 óra) és alkoholmámorhoz hasonló 

tünetek jellemzik 

•Az alkoholfogyasztáshoz hasonló érzelmi állapot (felfokozott 

érzelmi állapot, heves beszéd, erős motorikus nyugtalanság, 

vitustánc, személyiség-, tér- és időérzékelési zavarok) jön létre, 

amelyet a beteg káros utóhatás nélkül kialszik. 

•A tüneteket a gombák iboténsav és muszkazontartalma hozza létre, 

amely muszcimollá alakul át. A muszcimol az iboténsavnál 5-ször 

hatásosabb. A muszcimol a gamma-aminovajsav (GABA) 

neurotranszmitter molekula szerkezeti analógja, és hatása ezen 

alapul. 

• Mivel a toxin a szimpatikus idegrendszerre hat, ezért 

gombaatropinnak is nevezik. A felsorolt vegyületek nemcsak a 

melegvérűekre bódító hatásúak, hanem rovarölő (légyölő) hatásukról 

is nevezetesek.

•Kezelése tüneti. 

•A légyölő galócát szibériai, indiai kultúrák népei és magyar 

sámánok is használták 

•Előidéző gombafajok: párducgalóca, légyölő galóca 

párducgalóca 

légyölő galóca

Légyölő galóca – Amanita muscaria 

• A 10-20 cm átmérőjű kalap domború, 

majd ellaposodik, piros vagy 

narancssárga, rajta fehér pettyek vannak, 

• A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem 

nőnek a tönkhöz. 

• A fehér tönk gumós tövű, bocskora 

nincs, nagy, lelógó, cafrangos gallérja 

van, tövét rücskös övek díszítik. 

• Augusztustól novemberig. 

• Erősen savanyú talajú lomb- és 

fenyőerdőkben nő. 

• Mérgező.


Légyölő galóca - Amanita muscaria

Légyölő galóca – Amanita muscaria




Légyölő galóca 

Amanita muscaria 

Agaricales r.

Császárgalóca – Amanita caesarea 

• Kalapja 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb 

alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga, 

narancsvöröses; széle bordázott. 

• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek; 

élénk aranysárgák. 

• Tönkje 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag, 

hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett 

gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, 

zsákszerű bocskora van. 


• Savanyú talajú lomberdőkben növő faj. 

Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, 

kímélendő. 



Császár galóca - Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea

Császárgalóca – Amanita caesarea


Császár galóca - Amanita caesarea

• Kis vagy közepes termetű a termőtest. 

• A kalap domború, gyakran szögletes, lehet pikkelyes. 

• A lemez fiatalon rózsás vagy szürkés, később csokoládébarnára 

színeződik. 

Agaricaceae - Csiperkefélék 

Agaricus spp. – Csiperke nemzetség 

• A spórapor vörösesbarna. 

• A tönk változatos, több fajnál gumós. 

• Általában van gallér. 

• Húsuk fehér, sárgul vagy vörösödik. 

• A hús szaga fontos bélyeg lehet. 

• Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken. 

• A többség ehető, a kellemetlen szagú, sárguló húsú fajok 

enyhén mérgezők.


Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis 

• A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres, 

krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, 

bolyhos, esetleg fehéresen pikkelyes. 

• A lemezek piszkosfehérek, majd 

csokoládébarnák. 

• A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé 

gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól 

fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített. 

• A hús vastag, jóízű, keserűmandulára 

emlékeztető illatú. Sérülésre nem változik a 

színe. 


• Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. 

Gyakori. 




„Boszorkánykör” 

„Ördögök és boszorkányok tánca” 

- Magpáros hifa kihajt, elindul 

az új micéliumtelep képzése 

- egyirányban hajtanak a talajban 

- hifák az évelő füvek gyökérzetével 

szimbiózisba lépnek 

- Termőtestképzés a micélium legerősebb 

részén: a „kör” külsején 

Főként pereszkék, csiperkék, 

galócák


Őzlábgombák (Macrolepiota, Lepiota nemzetség)

Macrolepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség 

 

• A termőtest nagy, általában húsos, a kalap szivacsos. 

• A kalap kúpos, majd tányérszerűen kiterül, közepén púpos 

marad. 

• A kalap felületén általában barna, felszakadozó, 

tetőcserépszerűen álló pikkelyek találhatók. 

• A lemezek hasasak, a tönk körül gyűrűben nő össze 

(kollárium), fehérek. 

• A tönkön mozdítható vastag gyűrű található. 

• A tönk bázisán többnyire nagy gumó fejlődik. 

• A spórapor többnyire fehér színű. 

• Szaprotrófok. 

• Ehetők.

Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera 

• A kalap nagy, 30 cm-t is elér, fiatalon dobverő 

alakú, később esernyőszerűen kiterül, de a közepén 

púpos marad. Alapszíne fehéres, letörölhető, barna, 

koncentrikus pikkelyekkel díszített. 

• A lemezek fehérek, a tönk körül gyűrűben 

összenőnek. 

• A tönk karcsú, hengeres, a tövén gumóval, fehéres 

alapon barnán márványozott, a kalapból 

kifordítható, csöves. Vattás, összetett gallérja 

elmozdítható. 

• A hús puha, a tönkben szívós, nem színeződik. 


• Világos, ligetes erdőkben, erdőszéleken. Gyakori. 


Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera



Nagy őzláb – Macrolepiota procera


Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera

Nagy őzláb(gomba) - 

Macrolepiota procera 

Agaricales


Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera

Lepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség 

• Kis vagy közepes termetű a termőtest. 

• A kalap kúpos, kiterülő, a közepén gyakran púp marad. 

• Az alapszínnél sötétebb színű pikkelyek koncentrikusan 

helyezkednek el. 

• A lemezek fehérek. 

• A tönk karcsú, rajta vékony gallér van, a gallérzóna alatt 

gyakran pikkelyes, pelyhes, gyapjas, szemcsézett. 

• A tönk a kalapból nem (vagy nehezen) fordítható ki. 

• A hús gyakran kellemetlen szagú, de lehet kellemes, 

édeskés is. 


• Gyakran bolygatott helyen fordulnak elő. 

• Mérgezők, vannak súlyosan mérgezők is.

Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola 

• A kalap kicsi, 1-8 cm, kezdetben kúpos, ellaposodik, de a közepe 

púpos marad. Fehéres rózsás alapszínű, rozsdabarna körkörös 

pikkelyekkel díszített. 

• A lemezek szabadok, sűrűn állnak, fehérek, néha kicsit 

barnulnak. 

• A tönk karcsú, vékony, alul kissé gumós, fehéres, vagy halvány 

vöröses. A gallér múlékony, hártyás, szakadozó. 

• A hús fehér, megtörve vörösödik, a tönk alján vöröses. Szaga és 

íze nem jellegzetes. 

• Júliustól novemberig. 

• Lomb- és fenyőerdőkben, 

bokros helyeken. 

• Erősen mérgező. 

füves,

Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola


Vörhenyes őzláb(gomba) - Lepiota helveola


Laskagomba – Pleurotus nemzetség

Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus 

• A termőtest rendszerint csoportosan jelenik 

meg. 

• A kalap max. 15-20 cm átmérőjű, 

ellaposodó, nyelv, vagy lapát formájú. 

Kékesfeketés, szürkésbarna színű. 

• A lemezek fehéresek, a tönkre lefutók. 

• A tönk oldalt álló, fehéres, rendszerint 

vaskos. 

• Októbertől decemberig. 

• Lombos fák törzsén, tuskóján 


Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus










Pereszkék - Lepista nemzetség

Lepista – Tölcsérgomba, pereszke 

• A termőtest közepes- vagy nagytermetű 

• Húsos, változatos színű, gyakori a szürke 

• Ellaposodó kalap, egyes esetekben erősen tölcséres 

• A lemezek szélesen a tönkre nőnek, egyes csoportoknál lefutók 

• A hús több fajnál jellegzetes szagú, fűszeres, virágillatú, dohos, 

lisztszagú 

• A spórapor színe csoportelválasztó bélyeg 

• Szaprotrófok 

• Lomb- és fenyőerdőkben nőnek 

• A fajok többsége ehető, néhány faj étkezésre alkalmatlan

Lila pereszke – Lepista nuda 

• A kalap 5-15 cm, kezdetben félgömb alakú, majd 

ellaposodó, gyengén tölcséresedő, széle fiatalon 

begöngyölt, ibolyásbarna, barna, csupasz. 

• A lemezek sűrűn állnak, ibolyásak, a tönkre 

pereszkefoggal lefutók. A spórapor ibolyásfehér. 

• A tönk 5-10 cm hosszú, bunkó alakú, ibolyás, a 

csúcsán fehéresen deres. 

• Húsa vastag, lilás, kellemes illatú, jóízű. 

• Szeptembertől decemberig. 

• Lomb- és fenyőerdőkben, 

vastag avar alatt növő faj. 


Lila pereszke –Lepista nuda


Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum)





Szürke tölcsérgomba – Lepista nebularis 

• A kalap 6-15 (20) cm, domború, majd hamarosan kiterül, 

többé-kevésbé tölcséres. A színe szürke, hamubarna, 

barnásszürke, fiatalon hamvas. 

• A halványsárga lemezek sűrűn állók, keskenyek és egy 

kicsit lefutnak a tönkre. A kalap húsáról lefejthetők. 

• A felfelé elvékonyodó tönk belseje eleinte szivacsos 

szerkezetű, idővel üreges lesz. A színe fehéres vagy 

világosszürke, a felszíne finoman szálas. 

• Húsa vastag, jellegzetesen 

fűszeres szagú és ízű. 

• Szeptembertől novemberig. 

• Lombos-, vegyes- és 

tűlevelű erdőkben. 

• Ehető, de megárthat.

Szürke tölcsérgomba – Lepista nebularis



Szürke tölcsérgomba – 

Lepista nebularis 



Armillariella - tuskógomba nemzetség

Armillariella - Tuskógomba 

• Középtermetű termőtest 

• A kalap púpos, közepe finoman pikkelyes; mézszínű, 

sárgásbarna 

• A lemezek erősen vagy kissé lefutók; fehéres, krém, idősödve 

rozsdásan foltosodik 

• A tönk egyenletes vastagságú; galléros vagy nem, gyakran 

szálas díszítésű; több faj csoportos 

• A hús kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós, gyakran 

jellegzetes szagú, fanyar ízű 

• A spórapor fehér-krém színű 

• Szaprotróf vagy parazita 

• Élő vagy elhalt fán, gyökéren 

• Ehetőek, de egyes fajok csak 20 perc főzés után 

• Armillariella mellea – Gyűrűs tuskógomba

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea 

• A kalap 2-12 cm, félgömb alakú, majd 

ellaposodik, sárgás, sárgásbarna, középen 

letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyekkel. 

• A lemezek a tönkre kissé lefutók, megbarnulnak, 

rozsdabarnán foltosodnak. 

• A tönk vékony, 5-12 cm hosszú, többnyire 

csoportos, sárgás vagy barnás, gallérja fehéres, 

alatta pikkelyes felületű a tönk. 

• Húsa sárgásfehér, jellegzetes szagú, kissé fanyar. 

• Szeptembertől novemberig. 

• Főleg hűvösebb időben gyakori, tuskókon nő, 

gyertyános-tölgyesben, gyümölcsösökben. 

• Kalapja ehető, árusítható, de nyersen mérgező, 

20 percig főzni, sütni kell!


Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea






Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea 

rhizomorfa


Szegfűgombák – Marasmius nemzetség

Marasmius - Szegfűgomba 

• Kistermetűek, a megszáradt gomba felnedvesítve újra feléled 

• A kalap domború, majd ellaposodó, egyes fajoknál bemélyedő; 

széle több fajnak bordázott; néhány faj higrofán 

• A lemez lekerekítetten a tönkre nő vagy szabad 

• A lemez fehéres,krémszínű, okkeres 

• A tönk szívós, rostos 

• A hús gyakran jellegzetes illatú, szagú 

• A spórapor fehéres 

• Szaprotróf 

• Fű között, ágakon, levélen, lomb- és fenyőerdőkben 

• Ehetők, vagy étkezésre alkalmatlanok 

Marasmius oreades – Mezei szegfűgomba

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades 

• Apró gomba, kalapja 2-7 cm átmérőjű, eleinte 

domború, később ellaposodik, de közepe 

púpos marad. Széle gyakran hullámos, 

bordázott, színe halványokkeres, zsemleszínű, 

a kalap közepe higroszkópos. 

• A lemezek ritkán állók, vastagok, különböző 

hosszúságúak, nem mindegyik éri el a tönköt, 

krémszínűek. Spórái fehérek. 

• A tönk vékony, hengeres, 4-7 cm hosszú, a 

kalappal megegyező színű, szívós rostos. 

• Húsa kellemes, fűszeres szagú és ízű. 

• Áprilistól decemberig. 

• Füves helyeken, legelőkön, gyakori. 

• Kalapja ehető, árusítható.

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades












Világító tölcsérgomba – Omphalotus nemzetség

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius 

• Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később 

tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös, 

rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas. 

• Lemezei sűrűk, mélyen lefutók, 

narancssárgák, később kifakulnak. 

• Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe, 

narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas. 

• Húsa sárgás, narancsos, szaga nem 

jellegzetes, íze savanykás. 


• Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok 

tövében, csoportosan növő, gyakori faj. 

• Mérgező, hánytató hatású.

Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius



Világító tölcsérgomba – 

Omphalotus olearius 



Tintagomba nemzetség – 

Coprinus sp. 

• egyenes, üreges tönk 

• gyakran csoportos 

• elfolyósodó kalap

Coprinus sp. – Tintagomba nemzetség 

• A termőtest apró vagy közepes 

• A kalap kúp alakú, néhány fajnál kiterül 

• A lemezek szabadon állnak, feketék lesznek, majd 

elfolyósodnak 

• A tönk vékony, törékeny, gallér lehetséges, gyakran csoportos 

• A hús elfolyósodó 

• A spóraszín barna, fekete 

• Szaptrotrófok 

• néhány faj ehető, a többi nem fogyasztható 

• coprint tartalmazhatnak, mely az alkohol-dehidrogenáz enzimet 

blokkolja, alkohol nem fogyasztható 3 napig

Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus 

• A kalap 5-15 cm átmérőjű, fiatalon tojás alakú, majd 

a széle felhasadozik, felpöndörödik. Alapszíne fehér, 

közepe barnás, felületén barnás, gyapjas, pelyhes 

pikkelyekkel. 

• A lemezek sűrűn állók, kezdetben fehéresek, majd 

sötétednek, feketések lesznek és elfolyósodnak. 

• A tönk karcsú, hengeres, kissé gumós lehet az alján, 

csöves. Gyűrű szerű gallérja múlékony. 

• A hús vékony, törékeny, fűszeres illatú, ízű. 

• Áprilistól novemberig. 

• Füves helyeken, utak mentén, szerves anyagban 

gazdag területen. Gyakori. 

• Fiatalon ehető.

Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus









Diszulfirám típusú mérgezés (tintagombamérgezés, 

koprinuszszindróma) 

•Gomba és alkohol egyidejű fogyasztásakor lép fel a mérgezés, 

alkohol nélkül a gomba nem mérgező. 

•Tünetei: A megbetegedés a néhány perctől 72 óráig tartó 

tünetegyüttest jelent a gomba fogyasztása után. 

• Pár perc múlva megfigyelhetők a tünetek: forróságérzet, intenzív 

vörösödés az arcon, nyakon, mellkason; izzadás, remegés, 

jellegzetes fémes íz a szájban, szívdobogás, vérnyomásesés, 

kollapszus. 

• Az esetek nagy részében a tünetek néhány óra (2-4 óra) múlva 

spontán elmúlnak, terápia nem szükséges. 

• Komplikációk csak különleges esetekben pl. magas vérnyomásos 

vagy szívbeteg személyeknél adódik. Mindenesetre ajánlatos 

mindenféle alkoholfogyasztást (pl. még egy üveg sört is!) 3 napig 

felfüggeszteni.

•A tüneteket a gomba koprin hatóanyaga okozza, amely 

megakadályozza az alkohol lebomlását. 

•Előidéző fajok: ráncos tintagomba, valószínűleg a változékony 

tinóru is. Újabban a gyapjas tintagomba és a kerti tintagomba ilyen 

hatását kizárják. 

ráncos tintagomba 

változékony tinóru


Inocybe – Susulyka nemzetség 

• A termőtest kicsi vagy közepes. 

• A kalap kiterül, de púp marad a közepén, gyakrabban 

sugarasan szálas, pikkelyes, behasadozó, több faj 

fátyolmaradvánnyal díszített. 

• A lemez a tönkre nő vagy a tönköt érintő; fiatalon sok fajnál 

múlékony pókhálószerű fátyol fedi; fiatalon halvány, majd 

piszkosbarna színű lesz. 

• A tönkön gallér vagy gallérzóna 

ritka; több fajnál gumós 

• A hús gyakran feltűnően kellemes 

szagú: virág, körte ill. gyümölcs, 

muskátli vagy édeskés illatú, több 

fajnak undorító, föld vagy 

lisztszaga van.

• Néhány faj zöldül, vörösödik, van feketedő is. 

• A spórapor dohánybarna, piszkosbarna. 

• Mikorrhizások, egy faj szaprotróf. 

• Erdőben, talajon, mohában, bolygatott, bokros helyen, egy 

faj fán nő. 

• Mérgezők. 

Inocybe fastigiata – Kerti susulyka

Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii 

• A kalap 2-8 cm átmérőjű, kúpos, később kiterül, közepe púpos 

marad, fehér, később rózsás, téglavörös vagy pirosas, felülete 

erősen sugarasan szálas, széle gyakran berepedezik. 

• A lemezek a tönkhöz nőttek, vagy felkanyarodók 

• A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, fehéres, később barnás, felülete 

finoman pelyhes-korpás. 

• A hús puha, törékeny, tönkben szálas, kellemes, gyümölcsre, 

virágra emlékeztető (gyakran émelyítően erős) illatú. 


• Lomb- és fenyőerdők talaján 

• Súlyosan mérgező.

Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii




Rövid lappangási idejű mérgezések (15 perctől 4 óráig) 

Susulyka vagy muszkarin típusú mérgezés (muszkarin-szindróma 

•A légyölő galócáról kapta nevét, később kiderült, hogy a faj csak kis 

mennyiségben tartalmaz muszkarint, más méreganyagokat tartalmaz 

nagyobb mennyiségben, ezért másik mérgezési csoportba került. 

•Tünetei: A mérgezés lappangási ideje rövid (15 perc-2 óra, 

legtöbbször 15-30 perc). 

• A jellegzetes, paraszimpatikus idegrendszeri tünetek (izzadás, 

remegés, könnyezés, nyálfolyás) jelentkeznek kezdetben. A pulzus 

lassul, a pupilla beszűkül, a vérnyomás csökken. 

• Asztmához hasonló légszomj és látási zavarok is felléphetnek. 

• A mérgezés végkimenetele a dózistól függően akár halálos is lehet. 

Egereknél a letális dózis 0,46 mg/kg, embernél a halálos dózist kb. 

180 mg-ra becsülik.

• Hatóanyaga: muszkarin. 

•Az ingerület átvitelben szerepet játszó acetilkolin átalakítását 

végző enzimet gátolja. 

•Ellenszere az atropin, amely a szimpatikus idegrendszert stimulálja 

•Előidéző fajok: susulykagombák (pl.: téglavörös, kerti), fehér 

tölcsérgombák (pl.: mezei, viaszfehér), kígyógombák (pl.: 

retekszagú, rózsáslemezű). 

téglavörös susulyka 

kerti susulyka

viaszfehér tölcsérgomba 

mezei tölcsérgomba

etekszagú kígyógomba 

rózsáslemezű kígyógomba

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare 

•A kalap 2-8 cm, félgömb alakú, kissé kúpos, 

ellaposodó, kénsárga, a közepén narancsos vagy 

rozsdabarna. 

•A lemezek a tönkhöz nőttek, sűrűn állnak, fiatalon 

kénsárgák, később zöldesek, végül feketésbarnára 

színeződnek a spóráktól. A fiatal gombán a 

lemezeket finom, pókhálószerű burok takarja. 

•A tönk 5-10 cm hosszú, hengeres, gyakran görbe, 

csoportos, felül sárga, lefelé haladva rozsdabarna. 

•Húsa puha, sárga, dohos szagú, keserű ízű. 

•Áprilistól novemberig. 

•Elsősorban lombos fák korhadékán növő, 

csoportosan megjelenő, gyakori faj. 

•Mérgező, gyomor-bélpanaszokat okoz.

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare


Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare

. Agaricales 

Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare









Agaricales – Csiperke-alkatúak r. (Amanita, Agaricus, 

Macrolepiora, Lepiota, Pleurotus, Lepista, 

Armillariella, Marasmius, Omphalotus, 

Tricholomopsis, Coprinus, Inocyce, 

Hypholoma) 


Gasteromycetales – Pöfeteggombák r. (Geastrum, Phallus, 

Scleroderma, Lycopercon)

Russulales – Galambgomba alkatúak 

Galambgomba nemzetség – Russula sp. 

• rövid, egyenes tönk 

• tölcséresedő kalap 

• sűrűn álló, törékeny, fehér lemezek

Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha 

• A kalap 5-15 cm, félgömb alakú, majd a közepe benyomottá 

válik. Változatos színű, ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, 

rózsáslila. Legritkább esetben kék. 

• A lemezek fehérek, tönkhöz nőttek, szabályosan, küllőszerűen 

állnak, hajlékonyak, rugalmasak. 

• A tönk 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, zömök, fehér, 

néha a tövén ibolyás futtatással, töve kihegyesedő. 

• A hús fehér, kemény, pattanva törik, 

a kalapbőr alatt lilás színű lehet, 

dióra emlékeztető ízű. 


• Lomb- és fenyőerdőben növő gyakori faj. 

• Ehető, árusítható faj.

Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha




Kékhátú galambgomba – Russula cyanoxantha






Lactarius - Tejelőgomba 

• A termőtest kicsi-nagy termetű. 

• A kalap: ellaposodik, középen benyomott vagy tölcséres lesz; 

több fajé zónázott. 

• A lemez a tönkre nő vagy lefutó; gyakoriak a köztes vagy 

villásan elágazó lemezek, sokszor a tejnedv miatt foltos. 

• A tönk hengeres, a bázisnál elkeskenyedő. 

• A hús szferocisztákat (kerek sejtek) tartalmaz; vékonyfalú 

hifákban tejnedv vagy savószerű lé van; színe fontos határozó 

és csoportelválasztó bélyeg (fehér, sárga vagy hosszabbrövidebb 

idő után sárgul, narancsszínű, vérvörös vagy 

narancsból lesz vörös, fehérből vörös vagy rózsaszínű lesz, 

szürkül, lilul).

• Csak kevés faj enyhe ízű, a többség keserű vagy csípős; a legtöbb faj 

szagtalan, néhány faj azonban jellegzetes szagú. 

• A spórapor fehér, krém, okker. 

• Mikorrhizás fajok. 

• Lomb- és fenyőerdőben, gyakran egy-egy fafajhoz kötötten. 

• Néhány faj ehető, a többség étkezésre alkalmatlan, egy-egy faj 

mérgező. 

Lactarius deliciosus – Ízletes rizike 

Lactarius piperatus - Fehértejű keserűgomba

Fehértejű keserűgomba - Lactarius piperatus 

• Kalapja 5-15 cm, domborúból hamar kiterülő, majd tölcséresedő, 

széle sokáig aláhajló, felszíne csupasz, matt, száraz időben 

repedezik, színe fehéres. 

• Lemezei sűrűn állók, tönkre lefutók, fehér-krémszínűek, halvány 

okkerbarnásan foltosodhatnak. 

• Tönkje 3-10 x 1-3 cm, hengeres, fehér, okkerfoltos lehet, felülete 

csupasz. 

• Húsa fehér, kemény, sérülésre 

bőséges fehér tejnedvet ereszt, 

amely égetően csípős, szagtalan. 

• Júliustól októberig. 

• Lomb- és fenyőerdőkben. 

• Csak sütve fogyasztható.

Fehértejű keserűgomba - Lactarius piperatus






Ízletes rizike – Lactarius deliciosus 

• A kalap kiterülő, tölcséressé válik, átmérője 4-15 cm. Pereme 

sokáig begöngyölt marad. Színe narancsvöröses, halvány 

narancsokker vagy narancs-rókaszínű, körkörösen sávozott, 

zöldesen foltosodik. 

• A lemezek sűrűn állnak, a kalaphoz hasonló színűek, a tönkre kissé 

lefutók. Érintésre lassan zöldesre színeződnek. 

• A tönk 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag, hengeres, üregessé válik, a 

töve néha kifejezetten elkeskenyedik. Kalapszínű, a felületén kicsi, 

sötétebb, lapos gödröcskék láthatók. 

• A hús fehér, pattanva törik, narancsszínű 

tejnedvet ereszt, amely megzöldül. 

Enyhe ízű, gyengén gyümölcsillatú. 


• Fiatal kéttűs fenyők alatt található 


Ízletes rizike – Lactarius deliciosus







Lucfenyvesi rizike - Lactarius deterrimus









Agaricales – Csiperke-alkatúak r. 


Gasteromycetales – Pöfeteggombák r. 

Geastraceae - Csillaggombafélék cs. (Geastrum) 

Phallaceae - Szömörcsögfélék cs. (Phallus) 

Sclerodermaceae - Áltriflafélék cs. (Scleroderma) 

Lycoperdaceae - Pöfetegfélék cs. (Lycopercon)

Pöfeteg-félék – Gasteromycetales (Gasteromycetes)

Geastrum - Csillaggomba 

• Kis-, középes termetűek. 

• Fiatalon gömbölydedek, majd külső burkuk csillag alakúan 

lebenyekre szakad. 

• A külső burok vastag, bőrszerű, néhány fajnál higrometrikus. 

• A belső burok a gömbölyű nyeles vagy nyél nélküli termőrészt 

borítja, sima, felnyílik, így kiszabadul a spórapor. 

• Termőrésze a termőtest egészét kitölti. 

• Húsa fehéres, puha, majd barnává, porcossá válik. 

• Spórapora barna. 


• Lomb- és fenyőerdőben, füves helyeken nőnek. 

• Étkezésre alkalmatlanok.

Erdei csillaggomba – Geastrum fimbriatum 

• Termőteste gömb alakú, 2-5 cm-es, krémszínű, félig a 

földben van; majd a külső burok csillag alakban 7-8 

lebenyre felszakad, kihúzza a termőtestet a talajból; a belső 

burok ülő, felül csőrszerű nyúlvánnyal. 

• Termőrétege a termőtest belsejében található. 

• A külső burok elszárad, a belső burok pergamenszerű lesz, 

belsejében az érett spórák 

barna tömegével. 

• Júliustól októberig. 

• Talajon, lomb- és fenyőerdőben. 

• Étkezési értéke nincs.

Pöfeteggombák - Gasteromycetales 

Erdei csillaggomba – Geastrum fimbriatum

Gasteromycetales 




Phallus - Szömörcsög 

• A kifejlett termőtest közép-nagytermetű, fiatalon kisközéptermetű, 

gömbszerű („boszorkánytojás"), a föld alatt 

fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású, alján 

micéliumzsinórral; 

• később tojás alakura megnyúlik, a talajból kissé kiemelkedik, 

piszkosfehér, okkeres vagy lilás színű lesz 

• a gomba a külső burkot felszakítja és a tönk néhány óra alatt 

magasba emeli a süveget. 

• A süveg olajzöldes színű, felülete gödrös; nyálkás csúcsán 

fehéres gyűrű van; a tönk vastag hengeres, üreges, fehér színű, 

alsó részén a burok maradványa, a bocskor található

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus 

• Fiatalon a boszorkánytojás gömbölyű, 3-6 cm, 

átmérőjű, a föld alatt fejlődik ki, 

alján micéliumzsinór van. 

• A süveg 3-8 cm, harang alakú, csúcsos, 

felül lyukas, olívzöldes, felülete gödrös, nyálkás. 

• A tönk hosszú, hengeres, üreges, szivacsos 

állományú, színe fehér, alján bocskor található. 

• A termőréteg a süveg gödrös felületét borítja, 

folyékony, büdös, dögszagú, a spórákat 

rovarok terjesztik. 


• Lomb- és fenyőerdőkben, helyenként 

tömegesen előforduló faj, 

főleg száraz, meleg időben gyakori. 

• Fiatalon, tojás alakjában ehető.

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus





Scleroderma - Áltrifla 

• Kis-, közepes termetű, gömbölyded, ülő vagy kis tönkje van, 

alján vékony micéliumköteggel 

• A burok lehet vastag, kemény vagy vékony, törékeny, sárgás, 

okkeres, repedező vagy szemölcsös. 

• Éréskor a burok szabálytalan repedéssel felnyílik, a spórák 

kiszóródnak. 

• Termőrésze a termőtest egész belsejét kitölti. 

• Húsa fiatalon rugalmas, hamar megsötétedik, márványossá 

válik, majd termőrétege szétporlik. 



• Lomb- és fenyőerdőkben, egyes fajok réteken, legelőkön 

fordulnak elő. 

• Mérgezőek.

Áltrifla – Scleroderma vulgare 

• A termőtest gömbölyded, zárt, kissé lapított, 4-8 cm átmérőjű, alján 

többnyire gyökérszerű micéliumköteg található. 

• Burka vastag, kemény, sárgás, okkeres színű, felületén felrepedező, 

pikkelyes, szemölcsös. 

• A spórák a termőtest belsejében keletkeznek. 

• A hús merev, bőrszerű, eleinte szürkésrózsás, majd márványozottan 

bíborfekete, belsejében a termőréteg éretten porszerű, fekete, szaga 

kellemetlen, íze nem jellegzetes. 


• Savanyú talajú lomb- és 

fenyőerdőben, sokszor 

mohapárnában fordul elő. 

• Mérgező.


Áltrifla – Scleroderma vulgare

Áltrifla – Scleroderma vulgare

Lycoperdon - Pöfeteg 

• Kis vagy közepes termetű, gömbölyű vagy körte alakú 

• A külső burok fehéres, szemcsés, tüskés, a belső sima, érett 

állapotban a tetején keletkező nyíláson távozik a spórapor. 

• A termőtest alsó részén szivacsos, meddő rész található. 

• Termőrésze a termőtest felső, kiszélesedő harmadában 

található. 

• Húsa fiatalon rugalmas, fehér, később szivacsszerű, 

sárgászöldes, majd elfolyósodik és szétporlik, a meddő rész 

megszürkül. 



• Lomb- és fenyőerdők talaján, korhadt faanyagon fordulnak elő. 

• Amíg belsejük fehér, ehetőek.

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum 

• 3-8 cm magas, 2-6 cm széles, a termőtest körte 

formájú, enyhén púpos, alsó fele tönkszerű, 

elkeskenyedő. Színe fehéres, később okkeres, 

felületén fehéres, könnyen letörölhető 

szemcsék vannak. 

• A spórák a termőtest felső, kiszélesedő 

részének belsejében képződnek, éréskor a 

termőtest csúcsán nyílás keletkezik, melyen át 

távoznak a spórák. 

• A hús kezdetben rugalmas, fehér, majd sárgás 

vizenyős. Fiatalon kellemes szagú és ízű. 


• Lomb- és fenyőerdők talaján, néha korhadó 

tuskón, csoportosan megjelenő faj. 

• Fiatalon ehető.

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum

Agaricales

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?