Vízhasználatok a Duna vízgyűjtő-területén - Danube Box

A Duna-kultúra, amit Vincsa-kultúrának
is hívnak, Kr.e. 5300 és 3500 között létezett
a balkáni térségben, (itt beleértve a mai Szerbia,
Nyugat-Románia, Nyugat-Bulgária, Délkelet-Magyarország,
Kelet-Bosznia és Dél-
Ukrajna területét). Az e kultúra egyik nevét adó
helység, Vincsa (Vinča) Belgrádtól 14 km-re,
a Duna mellett fekszik. Itt a földművelés (mindenekelőtt
az egyszemű búza, más néven az
alakorn, egy ősi búzafajta) és az állattenyésztés
(elsősorban szarvasmarha, juh, kecske) nyomaira
bukkantak. Lakói négyszög alaprajzú
faházakban laktak, amelyek egy része több helyiségből
állt. A fazekasság itt játszott először
meghatározó szerepet.
A Vincsa-kultúra már egy ó-európai, idegennek
tűnő írást is alkalmazott, amelyet mind
a mai napig nem fejtettek meg, (az első ismert
írást a sumérok használták kb. Kr.e. 3200 körül).
Az ezzel az írásjelekkel díszített agyagcserepek,
edények és szobrocskák lelőhelyei
Kelet-Magyarországtól Szerbián és Románián át
Bulgáriáig és Észak-Görögországig húzódnak.
A mintegy 11 m magas vincsai domb több
egymás fölötti kultúrréteget rejt, amelyek azt
dokumentálják, hogy a települést több évezreden
keresztül, a korai kőkorszaktól a bronzkorszakig
folyamatosan lakták.
Az igazoltan legkorábbi rézművesség a Vaskapu
vidékén már Kr.e. 5500 körül működött.
Kiegészítő információ
171