Vízhasználatok a Duna vízgyűjtő-területén - Danube Box

Fotó: Erika Gussmann
Folyóparti nagymosás
A folyók, mint a Duna és mellékfolyói, bőséggel
szállítják azt az anyagot, ami a mosáshoz nagy
mennyiségben szükséges, nevezetesen: a vizet.
Kis fapallókon, erre a célra épített mosókunyhókban,
állandó helyre lehorgonyzott „mosóhajókon”,
vagy csak úgy egyszerűen a parton:
azelőtt így mostuk a ruhánkat. A szövetet deszkán,
sulykolófával kellett kiverni ahhoz, hogy
a szappanmaradványok a szövetrostokból eltávozzanak.
A mosás és öblítés nagyon fáradságos
munka volt a mosógép feltalálása előtt,
telente az emberek gyakran melegvizes edényt
hordtak magukkal, hogy az öblítéstől elgémberedett
ujjaikat felmelegítsék. Amíg a gyári
mosószerek meg nem jelentek, a szennyest éjszakára
hamulúgban (fahamuval kevert forró
vízben) vagy házilag készült szappanos lében
beáztatták, majd másnap rendesen átgyúrták és
kisulykolták. A természetben is akad néhány
növény, amely szappanszerű anyagokat tartalmaz,
és víz hatására habzik. Ezekkel a piszkot,
zsírt vagy izzadságot ugyancsak ki lehet oldani,
pontosabban mosni a kelmék szöveteiből.
1. javaslat: izgalmas feladat kipróbálni, hogyan
lehet a szappanfűből habos vizet készíteni.
A növényt kereshetjük a természetben vagy
a kertben, vagy megvásárolhatjuk a patikában.
A szép, halvány rózsaszín virágú növény tudományos
neve: Saponaria officinalis. A gyökerét
fel kell darabolni és le kell forrázni.
2. javaslat: A gyermekek által kedvelt vadgesztenye
is tartalmaz hasonló szappanszerű
anyagokat. Az apróra vágott és leforrázott magokból
habzó lúg nyerhető, amellyel megkísérelhetjük
egy próba-szövetdarab foltjainak eltávolítását.
Szappanfű: Leveleit vízben szétmorzsolva
habot készíthetünk
Kiegészítő információ
159