Tovább - Intarzia Fabula
Tovább - Intarzia Fabula Tovább - Intarzia Fabula
16 cégismertetõ zérigazgatója, aki maga is erre törekszik. Mint mondta, tavaly modernebbre cserélték az általuk használt számítógépes programokat, idén pedig azt szeretnék elérni, hogy a raktár logisztikai mûködési vonala kódok szerint történjen. Laczkó szerint ez a cég belsõ életében sokkal nagyobb kihívás, mint az új kollekciók bevezetése. A vezérigazgató ugyanis azt állítja, az Antares Románia sikere elsõsorban annak köszönhetõ, hogy az elmúlt tíz év alatt sikerült egy jó csapatot kialakítani. A tervek között Laczkó elsõsorban a professzionalizmus növelését, a meglévõ struktúra optimalizálását jelölte meg, amire a bérek szintjén is hajlandók áldozni. Emellett mintegy 30 százalékos eladásnövekedést terveznek, illetve a személyzet 6-8 százalékos bõvítését is el szeretnék érni. Laczkó Csaba szerint ebben a munkaerõhiány, a szakképzett munkaerõ elvándorlása nagy problémát okoz számukra. A harmadik célkitûzés egy új gyártóvonal bevezetése, ugyanis a cég saját maga szeretné elõállítani a székek béleléséhez használt szivacsot, amelyet jelenleg tömbben vásárolnak. Egy olyan gépsort szeretnének beszerezni, amely a hulladék újrahasznosítására is alkalmas, ugyanis jelenleg nem találnak „vevõt” a szivacshulladékra. Emellett az épület felújítását is tervezik, az elmúlt két év alatt, amióta ideköltöztek, belül sikerült részben renoválni a korábban a Clujana cipõgyár által használt épületet, de ez a külsõ felújításra is megérett. Laczkó Csaba úgy véli, az Antares Románia nincs hátrányos helyzetben amiatt, hogy székhelye Kolozsváron van, ellenben be kellett látniuk, hogy „tetszik, nem tetszik, Bukarest nélkül nem lehet megmaradni a piacon, hiszen a fontos döntések ott történnek”, ezért is határoztak úgy, hogy a fõvárosban is létrehoznak egy fiókot. Szerinte a cég elõnyt kovácsolhat a kolozsvári jelenlétbõl, hiszen mint mondta, Kolozsvár az ország legdinamikusabban fejlõdõ városa. „Jó, hogy itt vagyunk, így ebbõl a piacból nagyobb a részesedésünk”, fejtette ki. A fiatalokat is megcélozzák Az új kihívásokhoz, trendekhez való alkalmazkodás mellett az Antares Románia a fiatalok továbbképzéséhez is hozzájárul. „Személyzeti politikánkhoz hozzátartozik, hogy jó együttmûködést alakítsunk ki a fiatal szakemberekkel, egyetemi hallgatókkal, hiszen általuk mi is frissek maradunk, ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a jövõben õk lesznek felelõs beosztásban” – vallja Laczkó Csaba. A cég 2005 óta a kolozsvári Mûszaki Egyetem építészeti karának dizájnkatedrájával, illetve a Ion Andreescu Vizuális Mûvészetek Akadémiájával közösen minden tavasszal dizájnversenyt szervez, amire idén a brassói faipari mérnöki kar diákjai is beneveztek. A résztvevõknek tavaly a kolozsvári Karolina-térre kellett egy terasznak a berendezését megtervezniük, a versenyre több mint 30 pályamunka érkezett. Az idei verseny eredményhirdetése május harmadik hetében lesz, gyõztese pedig részt vehet egy milánói dizájnkiállításon. Pap Melinda A székeket javarészt külföldi alkatrészekbõl állítják össze
a fa kultúrája 17 Életre szóló szerelem a fafaragással SZÉKELY KAPUTÓL AJÁNDÉKPLAKETTIG MINDENT FARAGOTT MÁR JAKAB FERENC FARKASLAKAI MESTER Közhely, de igaz: aki gyerekkorában megszeret valamit, azzal egész életére elkötelezi magát. A fúró-faragó gyermek is egy életre szerelmese marad a fának, legyen akár élõfa, akár munkadarab. Jakab Ferenc nyugalmazott farkaslaki tanító, egykori iskolaigazgató nevét ez a szeretet tette ismertté nemcsak szûkebb hazájában, de az ország határain is túl, szerte Európában. A nyolcvanon túl járó mester 66 éve megszállottja a famunkának: a vele folytatott beszélgetésbõl született alábbi írás – mondhatni – egyszerû élettörténetnek is felfogható, de ez az életút tanulságai, példaértéke okán mindenképpen tiszteletre, sõt követésre méltó. Jakab Ferenc – A mi családunk Kányádba való. Apám a mezõgazdaság mellett famunkával is foglalkozott, nagyszerû ács volt, messze földre is hívták dolgozni. A falubeli asszonyok is állandóan jöttek: – Lajos bácsi, kéne egy kendertiló! – vagy: – Csináljon nekem egy osztovátát meg léhelõt! – Apám még festett-faragott cifrajármot is készített, az utolsót vagy harminc éve el is kunyerálta egyik orvos barátom, és lehet, Kiváló acélból, rendelésre készültek a mester szerszámai hogy azóta már valamelyik magyarországi múzeumba került. Nem csoda, hogy mióta az eszemet tudom, állandóan fúrtam-faragtam. Kicsi szekeret, sõt biciklit is csináltam fából – igaz, az elsõ próbánál öszszetörött, de megcsináltam! – és adottságaimra apám meg az emberek is felfigyeltek: – Lajos bácsi, ebbõl a gyerekbõl valami nagy mester lesz! – Hát nem tudom, hogy így van-e, de én még most is, nyolcvanon túl, alig várom, hogy vésõt vehessek a kezembe. Sándorfalvi és telekfalvi minták A díszítõfaragást 1942-ben kezdtem, akkor jártam a polgári iskolába. Telekfalváról hozott eljegyzési ajándékról, egy fatálcáról loptam le a híres sándorfalvi meg telekfalvi faragók mintáit. Bicskával faragtam, ezt ma is õrzöm, mint a szemem fényét, de az elsõ munkámat is megtartottam: rengeteg hasonlót faragtam még az évtizedek során, és küldtem mindenfelé ajándékba is, ehhez viszont most is ragaszkodom. 1945-ben kerültem a keresztúri tanítóképzõbe, ott hozzáértõ faragómesterek, kiváló szobrászok tanították kézimunkaórákon a fa- meg agyagmunkát. Mi a nagyobbak munkáit próbáltuk leutánozni, valósággal belehajszoltuk magunkat a faragászatba, és ez a hajsza (lelki értelemben) ma is tart. Aki a keresztúri tanítóképzõben végzett, az mind értett a faragáshoz, sokuk kiváló fafaragó lett: Varga Károly (a csíkszeredai faragóegyesület ma a nevét viseli), Jakab József, Bálint Dezsõ,
- Page 2: Szeretettel várjuk a XYLEXPO vás
- Page 5 and 6: esemény 5 Expowood: Siker minden t
- Page 7 and 8: info-flash 7 H í r e k i n f o w o
- Page 9 and 10: info-flash 9 szerkezetét. A termé
- Page 11 and 12: esemény 11 Magyarok az Expowoodon
- Page 13 and 14: esemény 13 Tudást is kínálnak I
- Page 15: cégismertetõ 15 Favázas székek
- Page 19 and 20: a fa kultúrája 19 tek, és a hiva
- Page 21 and 22: design 21 MaXimilian home - maXimil
- Page 23 and 24: 23 apróhirdetés Az apróhirdetés
- Page 25 and 26: 25 KAPCSOLAT: FOX SRL, tel.: 0749-1
- Page 27 and 28: cégismertetõ 27 A Grandcom kft. e
- Page 29 and 30: faanyagvédelem 29 4. sz. fotó kü
a fa kultúrája<br />
17<br />
Életre szóló<br />
szerelem<br />
a fafaragással<br />
SZÉKELY KAPUTÓL AJÁNDÉKPLAKETTIG<br />
MINDENT FARAGOTT MÁR JAKAB FERENC<br />
FARKASLAKAI MESTER<br />
Közhely, de igaz: aki gyerekkorában megszeret valamit, azzal<br />
egész életére elkötelezi magát. A fúró-faragó gyermek is egy életre<br />
szerelmese marad a fának, legyen akár élõfa, akár munkadarab.<br />
Jakab Ferenc nyugalmazott farkaslaki tanító, egykori iskolaigazgató<br />
nevét ez a szeretet tette ismertté nemcsak szûkebb hazájában, de<br />
az ország határain is túl, szerte Európában. A nyolcvanon túl járó<br />
mester 66 éve megszállottja a famunkának: a vele folytatott beszélgetésbõl<br />
született alábbi írás – mondhatni – egyszerû élettörténetnek<br />
is felfogható, de ez az életút tanulságai, példaértéke okán<br />
mindenképpen tiszteletre, sõt követésre méltó.<br />
Jakab Ferenc<br />
– A mi családunk Kányádba való. Apám a mezõgazdaság mellett famunkával<br />
is foglalkozott, nagyszerû ács volt, messze földre is hívták<br />
dolgozni. A falubeli asszonyok is állandóan jöttek: – Lajos bácsi, kéne<br />
egy kendertiló! – vagy: – Csináljon nekem egy osztovátát meg<br />
léhelõt! – Apám még festett-faragott cifrajármot is készített, az utolsót<br />
vagy harminc éve el is kunyerálta egyik orvos barátom, és lehet,<br />
Kiváló acélból, rendelésre készültek a mester szerszámai<br />
hogy azóta már valamelyik magyarországi múzeumba került. Nem<br />
csoda, hogy mióta az eszemet tudom, állandóan fúrtam-faragtam. Kicsi<br />
szekeret, sõt biciklit is csináltam fából – igaz, az elsõ próbánál öszszetörött,<br />
de megcsináltam! – és adottságaimra apám meg az emberek<br />
is felfigyeltek: – Lajos bácsi, ebbõl a gyerekbõl valami nagy mester<br />
lesz! – Hát nem tudom, hogy így van-e, de én még most is, nyolcvanon<br />
túl, alig várom, hogy vésõt vehessek a kezembe.<br />
Sándorfalvi és telekfalvi minták<br />
A díszítõfaragást 1942-ben kezdtem, akkor jártam a polgári iskolába.<br />
Telekfalváról hozott eljegyzési ajándékról, egy fatálcáról loptam le a híres<br />
sándorfalvi meg telekfalvi faragók mintáit. Bicskával faragtam, ezt<br />
ma is õrzöm, mint a szemem fényét, de az elsõ munkámat is megtartottam:<br />
rengeteg hasonlót faragtam még az évtizedek során, és küldtem<br />
mindenfelé ajándékba is, ehhez viszont most is ragaszkodom.<br />
1945-ben kerültem a keresztúri tanítóképzõbe, ott hozzáértõ faragómesterek,<br />
kiváló szobrászok tanították kézimunkaórákon a fa- meg<br />
agyagmunkát. Mi a nagyobbak munkáit próbáltuk leutánozni, valósággal<br />
belehajszoltuk magunkat a faragászatba, és ez a hajsza (lelki értelemben)<br />
ma is tart. Aki a keresztúri tanítóképzõben végzett, az mind<br />
értett a faragáshoz, sokuk kiváló fafaragó lett: Varga Károly (a csíkszeredai<br />
faragóegyesület ma a nevét viseli), Jakab József, Bálint Dezsõ,
Change language