BIRODALMAK HELYREÁLLÍTÁS.VP

Harmadik fejezet 

A BIRODALMAK KORA 

Csak a teljes politikai zûrzavar és a naiv optimizmus fedheti el a tényt, hogy 

a civilizált és a polgárság által ellenõrzött nemzetek kereskedelmi terjeszkedésének 

elkerülhetetlen hatásai a látszólag békés versengés átmeneti korszaka 

után szükségképpen elérnek egy olyan pontra, amikor kizárólag az erõ 

fogja meghatározni, milyen mértékben ellenõrzik az egyes nemzetek a világgazdaságot 

s ennek következtében az egyes nemzetek tevékenységi részesedését, 

de különösen a munkásság kereseti lehetõségeit. 

Max Weber, 1894 1 

„Oszt ha odajuttok a kínaiakhoz –…aszongya a német császár –, el ne 

felejcsétek, hogy ti vagytok a kereszténység elõõrse – aszongya –, oszt döfjétek 

bele a bajonettet minden ocsmány hihetlenbe! – mongya. – Csak hadd 

értsék meg, mit is jelent a mi nyugati civilizációnk…Oszt ha neaggyisten 

egy kis fõdhöz jutnátok, ne haggyátok, hogy valami francia vagy orosz 

megkaparincsa tõletek.” 

Mr. Dooley filozófiája, 1900 2 

I. 

A világgazdaság, melynek fejlõdési tempóját a fejlett és fejlõdõ kapitalista 

központ országai határozták meg, szinte magától értetõdõen alakult úgy, 

hogy a „haladó” országok diktáltak az „elmaradottaknak”: vagyis magától 

értetõdõen jött létre a birodalmi megosztottság. Ám paradox módon az 1875 

és 1914 közötti korszakot nemcsak azért nevezhetjük a birodalmak korának, 

mert újfajta imperializmust teremtett, hanem egy másik, sokkal hagyományosabb 

ok miatt is. Valószínûleg ez volt a modern világtörténelemnek az a 

korszaka, amikor a magukat hivatalosan „császároknak” nevezõ vagy a 

nyugati diplomaták szerint e titulust kiérdemlõ uralkodók száma a legnagyobb 

volt. 

Európában Németország, Ausztria, Oroszország, Törökország és Nagy- 

Britannia uralkodói (mint India urai) tartottak igényt a császári címre. Közülük 

ketten (a német és a brit–indiai) az 1870-es években tettek szert a titulusra. 

Ellensúlyozták a francia III. Napóleon „második császárságának” eltûnését. 

Ami az Európán kívüli területeket illeti, a kínai, a japán, a perzsa és 

– inkább a nemzetközi diplomácia nagylelkûsége következtében – az etióp, 

valamint a marokkói uralkodók is rendelkeztek ezzel a címmel, sõt 1889-ig 

amerikai császár állt Brazília élén. Egy-két uralkodóval kiegészíthetnénk 

még a listát, akik többé-kevésbé kiérdemelték a titulust. 1918-ban öt császár 

eltûnt a történelem süllyesztõjében. Ma (1987-ben) e legmagasabb címmel

62 A birodalmak kora 

egyetlen uralkodó, a japán császár rendelkezik, akinek alig van politikai szerepe, 

és politikai befolyása is csekély. * 

Kevésbé triviális értelemben az általunk tárgyalt korszak nyilvánvalóan 

egy új típusú birodalomnak, a gyarmatbirodalmaknak a korszaka. A kapitalista 

országok gazdasági és katonai szupremáciája hosszú ideje kétségtelen 

volt már, bár ezek az országok a 18. század vége és a 19. század utolsó negyede 

közötti idõszakban nem tettek kísérletet arra, hogy hatalmukat formálisan 

is hódításra, területek bekebelezésére és igazgatására váltsák át. 1880 és 

1914 között ez történt, és az Európán és az amerikai kontinenseken túli világrészeket 

többé-kevésbé felosztotta és formális vagy informális politikai befolyása 

alá helyezte egy tucat ország: elsõsorban Nagy-Britannia, Franciaország, 

Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium, az Egyesült Államok 

és Japán. E folyamat áldozatául esett bizonyos mértékben Spanyolország és 

Portugália, e régi, de nem iparosodott európai birodalmak, az elõbbi inkább 

– annak ellenére, hogy Északnyugat-Afrikában megpróbálta az általa ellenõrzött 

területeket kibõvíteni –, mint az utóbbi. Ugyanakkor a legfontosabb 

portugál fennhatóság alatt álló afrikai területek (Angola és Mozambik), melyek 

képesek voltak túlélni a többi gyarmatot, fennmaradásukat fõképpen 

annak köszönhették, hogy a modern riválisok nem tudtak megegyezni abban, 

hogyan osszák föl azokat egymás között. Nem lévén ilyen rivalizálás a 

spanyol birodalom megmaradt amerikai (Kuba, Puerto Rico) és csendes-óceáni 

(Fülöp-szigetek) gyarmataiért, ezekre az Egyesült Államok könnyedén lecsapott 

1898-ban. Névlegesen a legtöbb nagy, hagyományos ázsiai birodalom 

független maradt, bár a nyugati hatalmak „érdekszférákat” hasítottak ki belõlük, 

vagy közvetlen adminisztrációs ellenõrzést vezettek be (mint a Perzsia 

sorsáról rendelkezõ angol–orosz egyezmény tette 1907-ben) gyakorlatilag az 

egyes birodalmak egész területén. E birodalmak politikai és katonai gyengeségét 

biztosra vették. Függetlenségük azért maradhatott meg, mert kényelmes 

ütközõzónát alkottak (mint Sziám, a mai Thaiföld, amely a délkelet-ázsiai 

francia és angol érdekszférát választotta el egymástól, vagy Afganisztán, 

mely Nagy-Britanniát és Oroszországot különítette el), mert a vetélkedõ birodalmak 

nem tudtak megegyezésre jutni a felosztás módját illetõen, vagy 

pedig egyszerûen a méreteik miatt. Az egyetlen nem európai ország, mely sikeresen 

állt ellen a formális gyarmatosításnak, Etiópia volt, mely sakkban 

tudta tartani Olaszországot, a leggyengébb imperialista államot. 

Gyakorlati okokból a világ két jelentõs régióját, Afrikát és a csendes-óceáni 

szigetvilágot teljes mértékben felosztották. Az utóbbi területen egyetlen független 

állam sem maradt; a területen osztoztak a britek, a franciák, a németek, 

a hollandok, az amerikaiak és – szerényebb mértékben – Japán. 1914-re – Etió- 

* A marokkói szultán jobban szereti a „király” titulust. Az iszlám világ ma létezõ egyetlen 

miniszultánját sem tekinthetjük „a királyok királyának”.

A birodalmak kora 63 

pia, a jelentéktelen nyugat-afrikai köztársaság, Libéria és Marokkónak azon 

része kivételével, mely még mindig ellenállt a teljes gyarmatosításnak – Afrika 

teljes egészében a brit, a francia, a német, a belga, a portugál és kismértékben 

a spanyol gyarmatbirodalom részét alkotta. Mint már láttuk, Ázsia megõrzött 

egy látszólag nagy független területet, bár a régebbi európai birodalmak kiterjesztették 

és lekerekítették óriási gyarmati területeiket. Nagy-Britannia Burmát 

hozzácsapta indiai birodalmához, befolyását kiterjesztette vagy megszilárdította 

Tibetben, Perzsiában és a Perzsa-öböl környékén; Oroszország továbbnyomult 

Közép-Ázsiában és (kevesebb sikerrel) Szibéria csendes-óceáni 

partvidékén és Mandzsúriában; a hollandok megszilárdították hatalmukat Indonézia 

távolabbi területein. Két, látszólag új birodalom alakult a francia hódítások 

nyomán Indokínában III. Napóleon hatalma idején, illetve a japánoknak 

a kínaiak rovására történt elõretörése nyomán Koreában és Tajvanon 

(1895-ben), az utóbbi egy kicsit az oroszok rovására esett meg (1905-ben). 

A glóbusznak csak egyetlen olyan jelentõsebb régiója maradt, melyet nem 

osztottak fel a nagyhatalmak. 1914-ben az amerikai kontinensek lényegileg változatlanok 

voltak: olyanok, mint 1875-ben, sõt mint az 1820-as években: független 

köztársaságok. Kivételt csak Kanada, a Karib-szigetek és a karibi part egy 

része jelentett. Az Egyesült Államokat kivéve, ezen országok politikai státusa 

legfeljebb szomszédaikat érdekelte. Mindenki elõtt nyilvánvaló volt, hogy gazdaságilag 

ezek az országok a fejlett országoktól függnek. Ennek ellenére még 

az Egyesült Államok sem tett komoly kísérletet arra, hogy bekebelezze vagy 

közvetlen, adminisztratív befolyása alá vonja õket, pedig ez az ország egyre 

jobban érvényesítette politikai és katonai hegemóniáját az óriási terület fölött. 

Közvetlenül csak Puerto Ricót (Kuba névlegesen független maradt) és az új Panama-csatorna 

keskeny sávját annektálta, mely egy másik kis és névlegesen 

független köztársaság része volt, s melyet a jóval nagyobb Kolumbiából egy éppen 

kapóra jött helyi forradalom eredményeképpen hasítottak ki. Latin-Amerikában 

a gazdasági dominanciáért folyó küzdelem és az ehhez szükséges politikai 

birkózás a tényleges gyarmatosítás nélkül zajlott le. A két amerikai kontinens 

alkotta a Föld egyetlen olyan jelentõs régióját, ahol a nagyhatalmak között 

nem zajlott valódi vetélkedés. A briteket leszámítva nem volt olyan európai állam, 

mely a 18. századi gyarmatbirodalom még megõrzött maradványain (fõleg 

a Karib-térségben) túl gazdasági és egyéb jelentõséggel is bíró hatalommal rendelkezett 

itt. Sem a britek, sem mások nem találtak jó okot arra, hogy a Monroe-doktrínával 

szembeszegülve ujjat húzzanak az Egyesült Államokkal. * 

* Ez a doktrína, melyet elõször 1823-ban fogalmaztak meg, majd a következõ amerikai kormányok 

sorra megerõsítettek, finomítottak, elutasította, hogy a nyugati féltekén az európai 

hatalmak további gyarmatosító vagy politikai intervenciót hajtsanak végre. Késõbb ez egyet 

jelentett azzal, hogy az USA volt az egyetlen hatalom, melynek joga volt ezen a területen a 

beavatkozásra. Ahogy az Egyesült Államok egyre erõsebb lett, úgy vették a Monroe-doktrínát 

egyre komolyabban az európai államok.


Az, hogy egy fél tucat ország felosztotta maga között a világot – ami jelen 

kötetünknek a címét is adja –, a leglátványosabb következménye volt a földgolyó 

fokozódó megosztottságának: eszerint voltak az erõsek és a gyengék, a 

„fejlettek” és az „elmaradottak”, mint arról már esett szó. 1876 és 1915 között a 

Föld felszínének mintegy egynegyedét fél tucat állam felosztotta vagy újra felosztotta. 

Nagy-Britannia 4 millió négyzetmérfölddel (kb. 10 millió négyzetkilométerrel) 

növelte területét, Franciaország 3,5 millió négyzetmérfölddel (kb. 

8,75 millió négyzetkilométerrel), Németország több mint 1 millió négyzetmérföldnyit 

(2,5 millió négyzetkilométert), Belgium és Olaszország valamivel kevesebb 

mint 1 millió négyzetmérföldnyi területet szerzett. Az Egyesült Államok 

közel 100 000 négyzetmérföldnyivel gyarapodott fõképpen Spanyolország 

rovására, Japán közel azonos területtel, amit Kínától, Oroszországtól és 

Koreától vett el. Portugália õsi afrikai gyarmatai kb. 300 000 négyzetmérfölddel 

gyarapodtak; Spanyolország, mely összességében (az USA-val szemben) 

vesztese volt e folyamatoknak, kis, fõképpen sziklás területeket szerzett Marokkóban 

és Nyugat-Szaharában. Sokkal nehezebb az orosz birodalmi növekedést 

felbecsülni, mivel jórészt korábbi hódításaihoz kapcsolódó területeket kebelezett 

be, és folytatta a cári állam néhány évszázada gyakorolt területi 

expanziós törekvéseit; ugyanakkor idõközben, mint majd látni fogjuk, Oroszország 

kénytelen volt bizonyos területeit Japánnak átadni. A fontosabb gyarmatbirodalmak 

közül csak a hollandnak nem sikerült újabb területekkel bõvülnie 

(talán nem is akart), azt leszámítva, hogy kiterjesztették meglévõ ellenõrzésüket 

az indonéz szigetek fölött, melyet már régóta formálisan is 

„birtokoltak”. A kisebb birodalmak közül Svédország felszámolta egyetlen 

megmaradt gyarmatát, egy nyugat-indiai szigetet, amikor eladta Franciaországnak, 

Dánia pedig hasonló lépésre készült – csak Izlandot és Grönlandot 

tartotta meg a fennhatósága alatt. 

Csakhogy ami látványos, az nem feltétlenül a legfontosabb is. Amikor az 

1890-es évek végén a világ állapotát elemzõk a nemzeti és nemzetközi fejlõdés 

alapjaiban és érzékelhetõen új szakaszát felismerték, és látták, mennyire különbözik 

a század közepének szabad kereskedelmétõl és szabadversenyes, liberális 

gyakorlatától, a gyarmatbirodalmak kialakulását csak ezen újszerû folyamatok 

egyik elemének tekintették. Az ortodox elemzõk úgy vélték, általánosságban 

a nemzeti expanzió olyan új korszakában élnek, melyben (mint már jeleztük) 

a politikai és gazdasági elemek többé már nem különülnek el világosan 

egymástól, és amelyben az állam egyre aktívabb és meghatározóbb szerepet 

játszik otthon is, külföldön is. A nem ortodox elemzõk viszont specifikusabb 

megközelítésben a kapitalista fejlõdés új szakaszát látták a fejleményekben, 

mely a legkülönbözõbb tendenciák eredményeként jött létre. Ezen utóbbi elemzések 

közül, melyek a késõbb „imperializmusnak” nevezett jelenséget vizsgálták, 

a legnagyobb hatást Lenin 1916-ban írt kis könyvecskéje gyakorolta; a 

szerzõ „a világnak a nagyhatalmak közötti felosztását” a tíz fejezetet tartalmazó 

könyvecskének csak a hatodik fejezetében említi elõször. 3


Mindazonáltal, ha a gyarmatosítás a világ helyzetében beállott átfogóbb 

változásoknak csak egyik aspektusa volt is, ez volt mind között a legmegrázóbb 

és legszembetûnõbb. Az alaposabb elemzésnek ez volt a kiindulópontja, 

mivel kétségtelen tény, hogy az „imperializmus” szó a politikai és újságírói szótárnak 

csak az 1890-es évek vége felé vált részévé, amikor a gyarmati hódításokkal 

kapcsolatos viták megindultak. Ráadásul a kifejezés csak ekkor nyerte 

el azt a gazdasági dimenzióját, melyet koncepcionálisan azóta is õriz. Ezért is 

értelmetlenek azok az utalások, melyek a gyarapodás hagyományos politikai 

és katonai formáiból indulnak ki a szó terminológiájára utalva. Igaz, a császárok 

és a birodalmak régtõl léteztek, de az imperializmus egészen új jelenség 

volt. A kifejezést (mely nem fordul elõ Marx Károly írásaiban, aki 1883-ban 

halt meg) a politikában elsõként az 1870-es években Nagy-Britanniában használták, 

és még ennek az évtizednek a végén is neologizmusnak számított. Általánossá 

az 1890-es években vált. 1900-ra, amikor az értelmiségiek már könyveket 

szenteltek a jelenségnek, az egyik elsõ könyv szerzõjét, a brit liberális J. A. 

Hobsont idézve: „közszájon forgó kifejezés… és a nyugati világ jelenkori politikájának 

legerõteljesebb mozgalmára utalt”. 4 Egyszóval a kifejezés új volt, és 

egy új jelenség leírására szolgált. Ez a puszta tény elegendõ ahhoz, hogy figyelmen 

kívül hagyjuk az „imperializmusról” folytatott feszült és vádaskodó ideológiai 

vitában részt vevõ egyik irányzat nézeteit, mely szerint a jelenségnek 

semmi új vonása nincs, legfeljebb annyi, hogy egyfajta kapitalizmus elõtti maradvány. 

Általában azonban mindenki érzékelte, hogy itt új jelenségrõl van szó, 

és ilyenképpen is tárgyalták. 

Az ezzel az érzékeny témával foglalkozó álláspontok olyan szenvedélyesek, 

átláthatatlanok és zavarosak, hogy a történész elsõ feladata rendet vágni 

közöttük, hogy így maga a jelenség tisztán látható legyen. A vita jórészt 

ugyanis nem arról folyt, mi történt a világban 1875–1914 között, hanem a 

marxizmusról, mely önmaga is szenvedélyeket ébreszt; mivel – ahogy várható 

volt – Leninnek az imperializmusról szóló (erõsen kritikus) elemzése 

1917 után központi szerepet kapott a kommunista mozgalom forradalmi 

marxista köreiben, illetve a „harmadik világ” forradalmi mozgalmai kibontakozásában. 

Különös jelentõséget adott a vitának az, hogy az egyik oldalon 

állóknak látszólag volt valamiféle immanens elõnye, mert miközben az imperializmus 

ellenzõi és támogatói az 1890-es évek óta egymás torkát átharapva 

vitáztak a kérdésrõl, a kifejezés maga fokozatosan pejoratív színezetet 

kapott (és már aligha veszti el). A „demokráciától” eltérõen, melyet még 

ellenfelei is szeretnek hangoztatni bizonyos pozitív többletjelentései miatt, 

az „imperializmus” alapvetõ jelentése szerint valami helytelen dolog, melyet 

ennélfogva csak mások követnek el. 1914-ben még sok politikus büszkén 

nevezte magát imperialistának, de a 20. században ilyen politikusok gyakorlatilag 

nem akadtak. 

A lenini elemzésnek (mely bevallottan egy sor kortárs marxista és nem 

marxista szerzõ elméletére támaszkodott) az volt a kritikus megállapítása,


hogy az új imperializmus gazdasági gyökerei a kapitalizmusnak egy specifikus, 

új korszakában keletkeztek, mely többek között a „világ területi felosztását 

eredményezte a kapitalista nagyhatalmak között” formális és informális gyarmatokra 

és befolyási övezetekre. A kapitalista hatalmak közötti versengés késõbb 

elvezetett az I. világháborúhoz is. Itt most nem szükséges kifejtenünk azt 

a specifikus mechanizmust, amely a „monopolkapitalizmusból” a gyarmatosításhoz 

vezetett – errõl amúgy is eltérõ vélemények léteznek még a marxisták 

körében is –, sem a 20. század végén kibontakozó „dependenciaelmélet” alapelveit. 

Mindegyik elmélet így vagy úgy azt hangoztatja, hogy a tengerentúli gazdasági 

terjeszkedés és a tengerentúli területek kizsákmányolása döntõ jelentõségû 

volt a kapitalista országok fejlõdése szempontjából. 

Nem volna túlságosan érdekes ezen elméletek bírálatába belemélyedni, és a 

jelen összefüggésben nincs is jelentõsége. Mindössze azt kell megjegyeznünk, 

hogy az imperializmus nem marxista elemzései hajlanak arra, hogy a marxista 

álláspont ellenkezõjét állítsák, és eközben sikerül a kérdést elmaszatolniuk. Általában 

tagadták, hogy bármilyen specifikus kapcsolat volna a 19. század végi 

és a 20. századi imperializmus és a kapitalizmus között általában, illetve a kapitalizmus 

e sajátos fázisa között, melyben az imperializmus, mint már láttuk, 

testet öltött. Tagadják, hogy az imperializmusnak komoly gazdasági gyökerei 

lennének, hogy a gyarmattartó országoknak jelentõs gazdasági hasznot hozott, 

tagadják, hogy az elmaradott régiók kizsákmányolása lényegi fontosságú 

volt a kapitalizmus számára, és hogy ennek a folyamatnak negatív hatása volt 

a gyarmati gazdaságokra. Azt állítják, hogy nem az imperializmus vezetett a 

birodalmak közötti kibékíthetetlen vetélkedéshez, és szerintük nem volt döntõ 

szerepe az I. világháború kirobbanásában. Mivel elutasítják a gazdasági magyarázatot, 

helyette pszichológiai, ideológiai, kulturális és politikai magyarázatokat 

vesznek elõ, bár gondosan elkerülik a belpolitika veszélyes vizeit, hiszen 

a marxisták hangsúlyozzák a birodalmi uralkodó osztályoknak az imperialista 

politikából és propagandából származó elõnyeit, melyek többek között 

ellensúlyozzák a dolgozó tömegeknek a munkásmozgalomhoz való egyre erõsebb 

vonzódását. Ezen érvek egy része valóban hatásos, bár némelyikük kölcsönösen 

kizárja egymást. Tény, hogy a korai antiimperialista elméleti irodalom 

jórészt nem védhetõ. Ám az antiimperialista irodalomnak az a legnagyobb 

hiányossága, hogy nem ad magyarázatot a gazdasági és politikai, nemzeti és 

nemzetközi fejlemények összefüggéseire, melyeket pedig 1900 táján a kortársak 

olyan egyértelmûnek láttak, hogy egyetemleges magyarázatot kerestek. 

Mindez megkerüli azt a kérdést, a kortársak miért érezték úgy, hogy az „imperializmus” 

akkoriban egyszerre volt újszerû és történelmileg központi jelentõségû 

fejlemény. 

Félretéve a leninizmust és az antileninizmust, a történésznek elsõként azt 

a nyilvánvaló tényt kell leszögeznie, amit az 1890-es években senki sem tagadott 

volna, hogy a világ felosztásának gazdasági vetületei vannak. Ha e kijelentést 

demonstrálni akarjuk, ahhoz nem kell mindent elmagyaráznunk a


korszak imperializmusáról. A gazdasági fejlõdés nem valamiféle hasbeszélõ, 

melynek a történelem többi összetevõje csak afféle bábja. Ezért van az, 

hogy még a legegyszerûbben gondolkodó üzletember, mondjuk, egy dél-afrikai 

arany- vagy gyémántbánya tulajdonosa sem tekinthetõ pusztán pénzcsináló 

gépnek. Õ sem volt érzéketlen az imperialista terjeszkedéssel oly 

szoros összefüggésben álló politikai, érzelmi, ideológiai, hazafias vagy akár 

rasszista hatásokkal szemben. Ha azonban gazdasági kapcsolatot szeretnénk 

találni a centrumországok gazdasági fejlõdési tendenciái és a perifériák 

bekebelezése között, akkor sokkal kevésbé lesz meggyõzõ a magyarázatunk, 

ha olyan mozgatórugókat találunk, melyek nem mutatnak rá a nem 

nyugati világban való terjeszkedés és hódítás lényegi mozzanatára. És még 

azok a magyarázatok is, melyek e lényegi kapcsolatról, például a rivális hatalmak 

stratégiai számításairól beszélnek, csak úgy elemezhetõk, hogy közben 

állandóan szem elõtt tartjuk a gazdasági dimenziókat. Ahogy a mai közel-keleti 

politikát, mely sokkal bonyolultabb annál, mint hogy szimpla gazdasági 

alapokon értelmezhetnénk, sem lehet reálisan megközelíteni, ha 

elfelejtkezünk az olajról. 

Nos, a 19. századról beszélve az egyik legfontosabb tényezõ az egységes 

globális gazdaság létrejötte, mely fokozatosan behatolt a világ legtávolabbi 

sarkába is, és egyre sûrûbb gazdasági, kommunikációs és árucsere-tranzakciós 

hálót hozott létre; a fejlett országokat a pénz és az emberi kapcsolatok 

kötötték egymáshoz és a világ elmaradottabb részeihez (lásd A tõke kora, 3. 

fejezet). Ezek nélkül nem lett volna ésszerû oka az európai államoknak arra, 

hogy a pillanatnyi érdekeiken túl is érdeklõdést mutassanak, mondjuk, a 

Kongó-medence iránt, vagy diplomáciai tárgyalásokba bonyolódjanak valami 

csendes-óceáni szigetecske miatt. A gazdaság ilyetén globalizációja nem 

volt új, bár a század közepe táján jelentõsen felgyorsult. Tovább szélesedett 

– relatív értelemben, de terjedelemben és számszerûleg sokkal jelentõsebben 

– 1875 és 1914 között. Az európai export 1848 és 1875 között több mint 

négyszeresére nõtt, de 1875 és 1915 között csak duplájára emelkedett. A világ 

kereskedelmi hajózása 1840 és 1870 között 10 millió tonnáról csak 16 millió 

tonnára emelkedett, ám a következõ negyven évben megkétszerezõdött, 

míg a világ vasúthálózata az 1870-es kicsivel több mint 200 000 kilométerrõl 

1 millió kilométerre nõtt közvetlenül az I. világháború elõtti évekre. 

A szállításnak ez az egyre sûrûbbre szövõdõ hálója még az elmaradott és 

korábban marginális térségeket is integrálta a világgazdaságba, és a gazdagság 

és fejlõdés hagyományos központjainak érdeklõdését is felkeltette irántuk. 

És most, hogy elérhetõk lettek, elsõ pillantásra úgy tûnt, ezek a régiók 

zökkenõmentesen válnak a fejlett világ részeivé, hiszen korábban betelepült, 

európai származású emberek készítették elõ a talajt, kiirtották vagy kiszorították 

innen az õslakosokat, városokat építettek, és kétségtelen, hogy megindították 

az ipari civilizáció fejlõdését is: így történt az Egyesült Államokban 

a Mississippitõl nyugatra, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon,


Dél-Afrikában, Algériában és Dél-Amerika déli csücskében. A jóslat, mint 

majd látni fogjuk, nem vált be. Bár nagyon távoliak voltak ezek a területek, 

és klimatikus okok miatt a kortársak úgy tekintettek rájuk, mint ahol a fehér 

telepek nem túl vonzóak, de ahová – a korszak egyik vezetõ birodalmi 

hivatalnokának szavait idézve – „a maroknyi európai csapat elhozhatja a tõkéjét, 

energiáját és tudását, hogy a lehetõ legnagyobb hasznot hajtó kereskedelmet 

teremtsenek meg, és olyan termékekre tegyenek szert, amelyre fejlett 

civilizációjuknak szüksége van”. 5 

És ennek a civilizációnak most az egzotikus dolgokra volt szüksége. A technikai 

fejlõdés most olyan nyersanyagokat igényelt, melyek ezeken a távoli tájakon 

– esetleg kizárólag csak ott – könnyen hozzáférhetõen fordultak elõ éghajlati 

vagy földrajzi okokból. A belsõ égésû motorhoz, a könyvünkben tárgyalt 

korszak tipikus találmányához olajra és gumira volt szükség. Az olaj ekkor még 

döntõen az Egyesült Államokból és Európából (Oroszországból és jóval kisebb 

arányban Romániából) származott, de a közel-keleti olajmezõk már ekkor is intenzív 

diplomáciai konfrontációk és alkudozás tárgyai voltak. A gumit kizárólag 

a trópusokról exportálták, ahol a kongói és az Amazonas menti esõerdõk 

õslakóinak szörnyû kizsákmányolásával termeltették meg; a bánásmód ellen jogosan 

szervezõdött a korai antiimperialista tiltakozás. Késõbb Malajziában is 

nagy gumiültetvények létesültek. Az ón Ázsiából és Dél-Amerikából származott. 

A korábban elhanyagolt, nem rozsdásodó fémeket a gyorsaságot fokozó 

technika igényelte az acélötvözetekhez. Néhány közülük a fejlett világban is 

nagy mennyiségben fordult elõ, fõképpen az Egyesült Államokban, de a 

legtöbbhöz nehéz volt hozzáférni. Az új elektromos és motoripar nem nélkülözhette 

az egyik legõsibb fémet, a rezet. A legjelentõsebb lelõhelyei és késõbbi kitermelõi 

azokban az országokban voltak, melyeket a 20. század végén harmadik 

világként emlegetünk: Chilében, Peruban, Zairéban, Zambiában. És persze 

továbbra is élt az állandó, kielégíthetetlen igény a nemesfémek iránt, mely ebben 

a korszakban Dél-Afrikát a világ kiugróan elsõ számú aranytermelõjévé 

tette, hogy gyémántkészleteirõl már ne is beszéljünk. Az imperializmus elõtt a 

bányák nyitottak utat, és minden másnál hatékonyabbak voltak, mert vonzóan 

nagy profitot biztosítottak, érdemes volt vasúti szárnyvonalat építeni hozzájuk. 

Az új technika igényeitõl függetlenül a centrumországokban a tömeges fogyasztás 

növekedése az élelmiszerek iránti kereslet megugrását eredményezte. 

Az arányokat tekintve a kereslet túlnyomórészt a mérsékelt éghajlaton megtermelhetõ 

alapvetõ élelmiszerekre, a búzára és a húsra irányult, melyet most 

olcsón és nagy tömegben állítottak elõ az Európából kivándoroltak által benépesített 

területeken – Észak- és Dél-Amerikában, Oroszországban, Ausztráliában. 

De átalakult a hagyományos és jellegzetes „gyarmati áruk” piaca is. Régebben 

a fejlett világ fûszerüzleteiben kapni lehetett cukrot, teát, kávét, kakaót 

és az ezekbõl készült árucikkeket. A gyors szállítás és a konzerválás 

lehetõvé tette, hogy trópusi és szubtrópusi gyümölcsök is eljuthassanak Európába: 

megteremtõdtek a „banánköztársaságok” létrejöttének feltételei.


A britek fejenként 1,5 font teát fogyasztottak az 1840-es években, 3,26 

fontot az 1860-as években, az 1890-es években már 5,7 font teát ittak. Ez évi 

átlag 224 millió font exportot jelentett, szemben az 1860-as években szükséges 

98 millió körüli és az 1840-es években exportált 40 millió font teával. Míg 

a britek inkább lemondtak az Indiából és Ceylonból származó tea kedvéért 

arról a néhány csésze kávéról, addig az amerikaiak és a németek még sokkal 

nagyobb mennyiségben exportálták a kávét elsõsorban Latin-Amerikából. 

Az 1900-as évek elején egy átlagos New York-i család hetente egy font kávét 

ivott meg. A brit kvéker sör- és csokoládégyártók, akik boldogok voltak, 

hogy alkoholmentes italokkal látják el az embereket, a nyersanyagot Nyugat-Afrikából 

és Dél-Amerikából hozták be. Azok az okos üzletemberek, 

akik 1885-ben megalapították az Egyesült Gyümölcstársaságot (United 

Fruit Company), magánbirodalmakat hoztak létre a karibi térségben, hogy 

Amerikát a korábban mellõzött banánnal ellássák. A szappangyártók, akik 

elsõ ízben használták ki az új piacteremtõ ágazat, a hirdetõipar kapacitását, 

az afrikai növényi olajra vetettek szemet. A gyarmati gazdaságok második 

oszlopait az ültetvények, birtokok és gazdaságok alkották. A harmadik oszlopnak 

meg a fejlett országok kereskedõit és bankárait tekinthetjük. 

Ezek a fejlemények azonban nem változtatták meg az ipari és iparosodó 

országok jellegét és formáját, bár kiterjedt új iparágakat hoztak létre, melyeknek 

a sikere erõsen függött a világ egy meghatározott régiójának sorsától, 

ilyenek voltak például az olajvállalatok. Ám annyiban átalakították a világ 

többi részét is, amennyiben az egész Földet a gyarmati és félgyarmati területek 

olyan komplexumává tették, melyek a világpiacra termeltek egy 

vagy két meghatározott exportterméket, s ennek következtében teljes mértékben 

ki voltak szolgáltatva a világpiac szeszélyeinek. Malájföld egyre inkább 

a gumi és az ón szimbóluma lett, Brazília a kávéval lett azonos, Chile a 

nitrátokkal, Uruguay a hússal, Kuba a cukorral és a szivarral. Sõt mi több, az 

Egyesült Államok kivételével még a fehérek lakta gyarmatok sem tudtak iparosodni 

(ezen a fejlõdési fokon), mert ezek is a nemzetközi specializálódásnak 

estek áldozatul. Még európai mértékkel mérve látványos sikereket is elérhettek, 

különösen azok a területek, melyeket szabad és általában harcias 

európai bevándorlók népesítettek be, akiknek választott testületeik voltak, 

melyek demokratikus radikalizmusa akár félelmetesnek is bizonyult, bár e 

radikalizmus sem volt elegendõ ahhoz, hogy a bennszülöttekre is kiterjedjen. 

* Ha egy európai a birodalmak korában emigrálni akart, akkor járt a legjobban, 

ha Ausztráliába, Új-Zélandra, Argentínába vagy Uruguayba ment; 

máshol, az Egyesült Államokat is beleértve, rosszabbul járt volna. Ezekben 

az országokban már jóval korábban megszervezõdtek a munkás- és radiká- 

* Tény, hogy a fehér demokráciák rendszerint kirekesztették a bennszülötteket a fehér bõr 

révén szerzett elõnyökbõl, sõt sok esetben nem tekintették õket teljes mértékben embereknek 

sem.


lis-demokrata pártok, sõt kormányok is, hamarabb léteztek a társadalmi jóléti 

biztonság és szolgáltatások intézményei, mint az európai államokban. De 

ezek a lépések elsõdlegesen az európai (pontosabban a brit) ipari gazdaságok 

„kiigazítását” szolgálták, ezért nem is érte meg nekik – vagy a nyersanyagimporthoz 

kapcsolódó érdekcsoportoknak –, hogy saját ipart fejlesszenek ki. 

Másrészt persze a centrumországok sem üdvözölték volna az iparosodási törekvéseket. 

Bármi volt is a hivatalos retorika, a gyarmatok és az informális 

függõségi viszonyban lévõ régiók funkciója az volt, hogy kiegészítsék a birodalmi 

központok gazdaságát, nem pedig az, hogy vetélkedjenek vele. 

Azok a függésben lévõ területek, ahol nem az úgynevezett (fehér) „telepes 

kapitalizmus” fejlõdött, már nem jártak ilyen jól. Gazdasági vonzerejüket 

az adta, hogy nyersanyagokkal és olcsó („bennszülött”) munkaerõvel 

rendelkeztek. Ugyanakkor a földbirtokosok, a komprádor kereskedõk – legyenek 

helyiek, európaiak vagy ez is, az is – és a kormányok (már ahol voltak) 

alkotta oligarchia nagy haszonra tett szert pusztán abból, hogy a régió 

fõ exportcikkének kivitele hosszú idõn át egyenletesen nõtt, s csak elvétve 

szakították meg rövid, bár néha drasztikus válságok (mint például Argentínában 

1890-ben), amelyeket a gazdasági ciklusok, a spekuláció, a háború 

vagy a béke idézett elõ. Bár az I. világháború néhány piacot elvágott a centrumtól, 

a legtöbb beszállító régióra nem volt jelentõs hatással. Az õ nézõpontjukból 

a birodalmak kora, mely a 19. század végén kezdõdött, a nagy 

gazdasági válsággal ért véget 1929–33-ban. Ezzel együtt is a tárgyalt korszakban 

egyre sebezhetõbbé váltak, mivel sorsuk lényegileg a kávé (a brazil 

exportnak például 1914-re már 58%-át, a kolumbiai exportnak pedig 53%-át 

a kávé adta), a gumi és az ón, a kakaó, a marhahús vagy a gyapjú árától függött. 

De az 1929-es gazdasági válságig, amikor a nyersanyagárak vertikálisan 

csökkentek, ennek a sebezhetõségnek, úgy tûnt, nincs hosszú távú jelentõsége 

az export és a hitelek korlátlan bõvülésének fényében. Mint már láttuk, 

a kereskedelmi viszonyok 1914 elõtt látszólag éppen ellenkezõleg, 

a nyersanyagtermelõk érdekeit szolgálták. 

Akár így, akár úgy, ezeknek a területeknek a világgazdaságban játszott növekvõ 

gazdasági szerepe nem ad választ arra, hogy a vezetõ ipari államok miért 

versengtek egymással a Föld gyarmatokra és érdekszférákra való felosztásában. 

Az imperializmus antiimperialista elemzése számos okot talált erre. 

Ezek közül a legismertebb a legkevésbé meggyõzõ: az ti., hogy a tõkére állandó 

nyomás nehezedik, hogy profittermelõ befektetéseket hajszoljon, ha kell, a 

hazai tájon kívül is, hogy a befektetések biztonságban legyenek a külföldi tõke 

rivalizálásával szemben. Mivel a brit tõkeexport óriási arányban nõtt meg a 

század utolsó harmadában, és az ezekbõl a befektetésekbõl származó bevételek 

alapvetõen fontosak voltak a brit fizetési mérleg szempontjából, természetes, 

hogy az „új imperializmust” a tõkeexporttal kapcsolják össze, mint azt J. A. 

Hobson is tette. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ennek az óriási tõkeáramlásnak 

csak egészen kis hányada irányult az új gyarmatbirodalmakba: a brit kül-


földi befektetések jórészt a gyorsan fejlõdõ és rendszerint régi fehér telepes 

gyarmatokra áramlottak, s ezeket hamarosan lényegileg független „domíniumoknak” 

tekintették (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika), illetve 

„címzetes” domíniumoknak: ilyen volt Argentína, Uruguay, az Egyesült Államokról 

már nem is szólva. Ráadásul ezeknek a befektetéseknek a java 

(1913-ban 73%-a) állami kölcsön volt, melybõl vasutakat és közmûveket építettek, 

melyek persze nyilván jobban jövedelmeztek, mint ha a brit kormányzati 

adósságba fektették volna a pénzt – az elõbbi átlagosan 5%-os hasznot hozott 

az utóbbi 3%-os hasznával szemben –, de kétségkívül kevesebb profitot termelt, 

mint a hazai ipari tõke, legfeljebb a bankárok tettek szert ennél nagyobb 

profitra, akik a kihelyezéseket szervezték. Ezek a befektetések inkább biztonságosak, 

mint magasan jövedelmezõk voltak. Mindez azonban nem jelenti azt, 

hogy egyes befektetõi csoportok ne szereztek volna gyarmatokat csak azért, 

mert óriási, gyors profitot reméltek, vagy azért, hogy a meglévõ befektetéseiket 

megóvják. Bármi volt is az ideológiai magyarázat, a búr háborút mégis az 

arany megszerzése motiválta. 6 

A gyarmati terjeszkedés meggyõzõbb, egyetemes mozgatórugója az új piacok 

iránti igény. Az, hogy ez gyakorta bizonyult sikertelennek, nem lényeges 

szempont. Széles körben elfogadott volt az a nézet, hogy a gazdasági válság 

elõidézte „túltermelést” az export bõvítése megoldhatja. Az üzletemberek, 

akik amúgy is hajlottak arra, hogy a világkereskedelmi térkép fehér 

foltjait a potenciális vásárlók millióival töltsék ki, természetesen keresték az 

ilyen kiaknázatlan területeket. Kína élénken foglalkoztatta a kereskedõk 

fantáziáját – de szép is lenne, ha a 300 millió kínai mindegyike venne egy 

rajzszöget! –, a másik az ismeretlen kontinens, Afrika volt. Az 1880-as évek 

elején, a válság kezdetén a brit városok kereskedelmi kamaráját mélységesen 

felháborította annak a gondolata is, hogy diplomáciai tárgyalások révén kizárhatják 

kereskedõiket a Kongói-medencébe irányuló forgalomból, ahol mesés 

kereskedelmi lehetõségeket reméltek, annál is inkább, mert egy koronás 

üzletember, a belga II. Leopold szándékozott itt jövedelmezõ vállalkozásba 

fogni. 7 (Ám az történt, hogy kedvelt kizsákmányolási módszere, a kényszermunka 

nem segítette elõ kifejezetten az egy fõre jutó fogyasztás növekedését 

még abban az esetben sem, ha a kínzások és a tömegmészárlások ténylegesen 

nem csökkentették a lehetséges vásárlók számát.) 

Ám a globális gazdasági helyzetnek az volt a bökkenõje, hogy egy sor fejlett 

országnak egyszerre támadt igénye arra, hogy új piacokat szerezzen. Ha 

elég erõsek voltak, akkor az elmaradott világ piacain a „nyitott kapuk” elvét 

követték; ha azonban nem voltak elég erõsek, akkor igyekeztek maguknak 

olyan területeket megkaparintani, melyek a tulajdon jogán az anyaországi 

kereskedelmet monopolhelyzetbe hozzák, vagy legalább jelentõs elõnyt biztosítanak 

neki. Ennek a törekvésnek logikus következménye volt a harmadik 

világ szûz területeinek felosztása. Bizonyos értelemben ez az 1879 után mindenhol 

tért hódított protekcionizmus kiterjesztése volt (lásd errõl a követke-


zõ fejezetet). „Ha Önök nem volnának olyan makacsul a protekcionizmus hívei 

– mondta a brit miniszterelnök a francia nagykövetnek 1897-ben –, akkor 

nem gondolnák rólunk, hogy mi lelkesen annektáljuk a területeket.” 8 Ebben 

az értelemben az „új imperializmus” természetes velejárója volt annak a 

nemzetközi gazdaságnak, mely számos, egymással versengõ ipargazdaság rivalizálására 

épült, amit aztán az 1880-as évek gazdasági problémái még jobban 

kiéleztek. Ebbõl nem következik, hogy minden egyes gyarmatnak önmagában 

Eldorádóvá kellett volna válnia, bár ténylegesen ez történt Dél-Afrikában, 

mely a világ elsõ számú aranytermelõje lett. A gyarmatok rendszerint 

alkalmas kiindulópontot jelentettek a regionális üzleti terjeszkedéséhez. Ezt 

az Egyesült Államok Külügyminisztériumának egyik tisztviselõje világosan 

meg is fogalmazta a századfordulón, amikor az USA a nemzetközi divatnak 

megfelelõen saját gyarmatbirodalmat próbált kiépíteni. 

Ezen a ponton következett be, hogy a gyarmati területek megszerzése 

iránti igény gazdasági mozgatórugói szétválaszthatatlanul egybevegyültek a 

cél elérése érdekében alkalmazott politikai eszközökkel, hiszen a protekcionizmus 

nem más, mint politikai segítségnyújtás a gazdaságnak. A gyarmatosítás 

stratégiai motívumai egyértelmûen Nagy-Britanniában voltak a legerõsebbek, 

melynek már régóta voltak gyarmatai, s ezek kulcsponti elhelyezkedésüknél 

fogva biztosították a brit kereskedelmi és tengeri érdekek 

érvényesítését a világ azon szárazföldi és tengeri régióiban, illetve a gõzhajózás 

kialakulásával azokon a területeken, melyek széntelepekként szolgáltak, 

s melyeket a brit gazdaság létfontosságúaknak tekintett. (Gibraltár és 

Málta a kulcspozíció történelmi példái, Bermuda és Aden pedig a második 

funkciót példázzák.) Tényleges és szimbolikus jelentõsége volt annak is, 

hogy a szállítmányokat megvédjék a fosztogatóktól és a tolvajoktól. Mihelyt 

a rivális nagyhatalmak nekiláttak Afrika és Óceánia feldarabolásának, 

mindegyik megpróbálta megakadályozni, hogy a többieknek nagyobb falat 

(vagy valami különösen vonzó morzsa) jusson. Mivel egy-egy nagyhatalom 

státusát döntõen meghatározta, hogy kitûzte-e nemzeti lobogóját valamelyik 

pálmafákkal szegélyezett tengerparton (vagy nagyobb valószínûséggel 

kiszáradt bozóttal benõtt területen), a gyarmatok megszerzése értéküktõl 

függetlenül, önmagában is státusszimbólummá lett. 1900 táján még az Egyesült 

Államok is, melynek imperializmusára sem addig, sem azóta nem volt 

jellemzõ a formális gyarmatok birtoklása, kötelezõnek érezte, hogy kövesse 

a divatot. Németországot mélységesen bántotta, hogy bár hatalmas és dinamikusan 

fejlõdõ nemzet, mégis kisebb gyarmatbirodalommal rendelkezik, 

mint a britek vagy a franciák, pedig a meglévõ német gyarmatoknak is kicsi 

volt a gazdasági jelentõsége, stratégiai fontossága meg még annyi sem. 

Olaszország makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a sivár afrikai sivatagnak 

és hegyeknek egyes részeit magáénak tudja, mert ezzel bizonyíthatta, hogy 

maga is nagyhatalom; és amikor 1896-ban nem sikerült Etiópiát meghódítania, 

nemzetközi pozíciója érezhetõen megrendült.


Míg a nagyhatalmaknak voltak gyarmataik, a kisebb államoknak egyszerûen 

nem volt „joguk” ehhez. Spanyolország gyakorlatilag gyarmatai maradékát 

is elvesztette az 1898-as spanyol–amerikai háborúban. Mint már említettük, 

komoly tárgyalások folytak arról, hogy Portugália afrikai gyarmatain hogyan 

osztozzanak. Csak a hollandoknak sikerült csendben megõrizniük gazdag, régi 

gyarmataikat (fõképpen Délkelet-Ázsiában), és a belga királynak lehetett magánbirodalmat 

kihasítani Afrikából azzal a feltétellel, hogy mindenkinek szabad 

bejárást biztosít oda, mivel egyetlen nagyhatalom sem akadt, mely jelentõs 

részt engedett volna át másoknak a Kongó folyó medencéjébõl. Persze hozzá 

kell tennünk, hogy Ázsiában és az amerikai kontinenseken óriási területek 

voltak, ahol politikai okok miatt föl sem merült, hogy az európai hatalmak részesedhetnek 

a területek felosztásából. Az amerikai kontinenseken a meglévõ 

európai gyarmatok helyzetét a Monroe-doktrína kötötte meg: eszerint csak az 

Egyesült Államoknak volt cselekvési szabadsága. Ázsia nagy részén a küzdelem 

a névlegesen független államok fölötti befolyás megszerzéséért folyt, nevezetesen 

Kína, Perzsia és a Török Birodalom hovatartozása volt napirenden. 

Kivételes helyzetben volt viszont Oroszország és Japán – az elõbbi sikeresen 

terjeszkedett Közép-Ázsiában, de nem sikerült megszereznie Észak-Kína 

egyes részeit, az utóbbi pedig megszerezte Koreát és Formosát (Tajvant) a kínaiak 

elleni háborúban 1894–95-ben. A rivalizáló nagyhatalmaknak tehát gyakorlatilag 

Afrikában és Óceániában volt esélyük a területek megszerzésére. 

Az imperializmust alapvetõen stratégiai nézõpontból magyarázó elméletek 

megragadtak néhány történészt, akik azt állították, hogy a britek afrikai 

terjeszkedésének oka elsõsorban az volt, hogy megvédjék az Indiába vezetõ 

tengeri és szárazföldi utakat a potenciális veszélytõl. Valóban fontos hangsúlyoznunk, 

hogy globális értelemben a brit stratégia döntõ eleme India volt, 

és ez a stratégia megkövetelte az Indiába vezetõ rövidebb tengeri utak 

(Egyiptom, a Közel-Kelet, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, Szaúd-Arábia) és a 

hosszabb tengeri utak (a Jóreménység foka és Szingapúr) ellenõrzését, sõt az 

egész Indiai-óceánnak – beleértve a döntõ jelentõségû afrikai partok és az 

ezek hátországát alkotó területek – kézben tartását is. A brit kormányok 

nagy figyelmet fordítottak erre. Az is igaz, hogy az utak mentén található 

helyi hatalmak széthullása (például Egyiptomban, Szudánt is beleértve) a briteket 

eredeti szándékaiktól eltérõen sokkal közvetlenebb politikai jelenlétre 

késztette, adott esetben direkt hatalomgyakorlásra is. Ezeket az érveket 

azonban továbbra is ki kell egészíteni az imperializmus gazdasági elemzésével. 

Elõször is azért, mert alábecsülik egyes afrikai területek megszerzésének 

közvetlen gazdasági indítékait, melyek Dél-Afrika esetében a legnyilvánvalóbbak. 

A Nyugat-Afrikáért és Kongóért folytatott pozícióharcot is elsõdlegesen 

gazdasági célok mozgatták. Másodsorban ezek az érvek elfeledkeznek 

arról, hogy India azért volt „a birodalmi korona legfényesebb ékköve” és a 

brit globális stratégia legdöntõbb eleme, mert valóban lényegi szerepet játszott 

a brit gazdaságban. E szerep soha nem volt jelentõsebb, mint éppen ek-


koriban, amikor a brit pamutkivitel 60%-a Indiába és a Távol-Keletre irányult, 

s ezen belül Indiának kulcsszerep jutott – az export 40-45%-a –, és ebben 

a korszakban Nagy-Britannia nemzetközi fizetési mérlege az Indiából 

származó fizetési extraprofittól függött. Harmadrészt, a helyi kormányok 

széthullása, mely idõnként az európai nagyhatalmak beavatkozását vonta 

magával olyan régiókban, melyekkel korábban ezek nem foglalkoztak, önmagában 

is elegendõ lehetõséget adott a gazdasági terjeszkedésre és ezáltal a 

helyi struktúrák szétverésére. És végül nem igazolható az az állítás, mely szerint 

a nyugati kapitalizmus belsõ fejlõdésében az 1880-as években semmi 

olyan változás nem ment végbe, mely a világ területi újrafelosztására magyarázatul 

szolgálna, mivel a világkapitalizmus ebben a korszakban egészen más 

volt, mint az 1860-as években. Az 1880-as években már rivális „nemzetgazdaságok” 

közössége volt, melyek „megvédik” magukat egymással szemben. Röviden: 

a kapitalista társadalomban a politikát és a gazdaságot éppen annyira 

nem lehet különválasztani, mint egy iszlám államban a vallást és a társadalmat. 

Az „új imperializmust” pusztán gazdaságon kívüli okokkal magyarázni 

éppen annyira hamvába holt kísérlet, mint a munkáspártok megjelenését 

tisztán gazdaságon túli okokkal indokolni. 

Valójában a munkásmozgalomnak vagy általánosabban szólva, a demokratikus 

politikának a kialakulása (lásd a következõ fejezetet) lényegileg 

összefügg az „új imperializmus” felemelkedésével. Mióta a nagy imperialista, 

Cecil Rhodes 1895-ben megfogalmazta, hogy ha valaki a polgárháború elkerülésére 

törekszik, akkor imperialistának kell lennie, 9 sokan felismerték 

az ún. „szociális imperializmus” jelentõségét, azaz azt a kísérletet, hogy a 

belsõ elégedetlenséget az imperialista terjeszkedés adta lehetõségekkel, például 

gazdasági fejlesztéssel, társadalmi reformokkal vagy egyéb módokon 

csökkentsék. Kétség nem férhet hozzá, hogy a politikusok tökéletesen tudatában 

voltak az imperializmus potenciális elõnyeinek. Egyes esetekben – nevezetesen 

Németországban – az imperializmus kialakulását elsõdlegesen „a 

belpolitika primátusával” indokolták. A szociális imperializmusnak talán 

legkevésbé releváns eleme volt az, amelyrõl Cecil Rhodes beszélt, s mely elsõdlegesen 

azokra a gazdasági elõnyökre gondolt, melyeket a gyarmatbirodalom 

közvetlenül vagy közvetetten biztosított az elégedetlen tömegeknek. 

Nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy a gyarmati hódítások, 

mint olyanok, összefüggésben lettek volna a centrumországok munkásságának 

foglalkoztatásával vagy reáljövedelmével, * és az az elképzelés, hogy 

nagy tömegek kivándorlása a gyarmatokra majd a túlnépesedett országok 

* Egyes esetekben a birodalom persze hasznos lehetett. A cornwalli bányászok otthagyták 

lakóhelyüket s a tönk szélén álló ónbányákat, és en masse áttelepültek a dél-afrikai aranybányák 

mellé, ahol nagyon sok pénzt kerestek, és az átlagosnál is fiatalabban haltak meg tüdõrákban. 

A cornwalli bányatulajdonosok megvásárolták a maláj ónbányákat, és jóval tovább éltek.


biztonsági szelepe lesz, legfeljebb demagóg fantáziának bizonyult. (Valójában 

sosem lehetett könnyebben kivándorlási célpontot találni, mint 1880 és 

1914 között, és a kivándorlóknak csak egy csekélyke töredéke választotta 

anyaországának gyarmatát –, illetve csekély töredékük kényszerült erre.) 

Sokkal fontosabb volt az a gyakorlat, hogy a szavazóknak dicsõséget, 

mintsem költséges reformokat ígértek a politikusok; és hát lehet-e annál dicsõségesebb, 

mint távoli, egzotikus területek és fekete bõrû népek leigázása 

– különösen, ha e gyõzelmek olcsón születtek. Általában véve az imperializmus 

felbiztatta a tömegeket, különösen a potenciálisan elégedetlen csoportokat, 

hogy a gyarmattartó állammal és nemzettel azonosuljanak, és ilyen 

módon öntudatlanul adják meg az állam által képviselt társadalmi és politikai 

rendszer legitimációját és igazolását. A tömegpolitika kialakulásának 

korszakában (lásd a következõ fejezetet) a régi rendszereknek is szükségük 

volt az új legitimációra. És ezzel a kortársak tökéletesen tisztában voltak. 

Az 1902-ben rendezett brit koronázási ceremóniát, melyet gondosan átformáltak, 

különösen azért méltatták, mert kifejezésre juttatta, hogy „a szabad 

demokrácia elismeri az örökletes uralkodói hatalmat, amely népének világot 

átfogó hatalmát szimbolizálja” (kiemelés E. H.) 10 . Röviden, a birodalom jó 

ideológiai összetartó erõnek bizonyult. 

Hogy a hazafias zászlólengetésnek ez a fajtája mennyire volt hatékony, nem 

teljesen világos, különösen azokban az országokban, ahol a liberalizmust és a 

jóval radikálisabb baloldalt erõsen antiimperialista, háborúellenes, antikolonialista 

vagy általában arisztokrataellenes hagyományok jellemezték. Aligha 

kétséges, hogy sok országban az imperializmus kimondottan népszerû volt az 

új középosztályok és fehérgallérosok körében, akiknek a szociális identitása abban 

az óhajban öltött testet, hogy õk lehessenek a hazafiasság kiválasztott 

megtestesítõi (lásd a 8. fejezetet). Sokkal kevésbé nyilvánvaló, hogy a munkások 

spontánul rajongtak volna a gyarmati hódításokért, sõt háborúkért, vagy 

hogy érdeklõdést mutattak volna a régi vagy új gyarmatok iránt (kivéve a fehér 

telepesek által lakottakat). Az imperialista gyõzelmek miatt érzett büszkeség 

intézményesítésére is történtek kísérletek, például Nagy-Britanniában 

1902-ben ünnepelték elõször a „birodalom napját”, s ezek a kísérletek túlnyomórészt 

arra alapozták sikerüket, hogy a mozgósították az iskolás gyerekeket. 

(A patriotizmus szerepérõl általában majd késõbb szólunk.) 

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy rendkívül népszerû volt a felsõbbrendûség 

és dominancia tudata valami távoli helyen élõ fekete bõrûek fölött, és 

ebbõl hasznot húzott az imperializmus politikája. A nagy nemzetközi kiállításokon 

(lásd A tõke kora, 2. fejezet) a polgári civilizáció elõszeretettel sütkérezett 

a tudomány, a technika és az ipar szentháromságának dicsõségében. 

A birodalmak korában gyarmatainak dicsfényében fürdette meg magát. 

A század vége felé a korábban ismeretlen „gyarmati pavilonok” száma 

megsokszorozódott: 1889-ben tizennyolc ilyen pavilon egészítette ki az Eiffel-torony 

látványát, 1900-ban pedig tizennégy gyarmati pavilon várta Pá-


rizsban a turistákat. 11 Kétségtelen, hogy ez a népszerûség gondosan elõkészített 

volt, de mint minden valóban sikeres propaganda, legyen bár kereskedelmi 

vagy politikai, azért lehetett sikeres, mert találkozott a közönség 

igényeivel. A gyarmati kiállítások tárgyai rendkívül keresettek voltak. Brit 

ünnepségek, a királyi temetések és koronázások annál látványosabbak voltak 

(akárcsak az ókori római gyõzelmek), minél több díszes ruházatú, alázatos 

viselkedésû – önként lojális, nem pedig fogoly – maharadzsa vett benne 

részt. A legpompázatosabbak a katonai parádék voltak, mert felvonultak 

ott turbános szikhek, bajuszos radzsputok, mosolygó és rendíthetetlen 

gurkhák, szpáhik és magas, fekete szenegáliak: a barbároknak tekintett világ 

a civilizáció szolgálatában. Még a Habsburg Bécsben is, ahol pedig nem 

törõdtek a tengerentúli gyarmatokkal, lenyûgözte a látogatókat egy asanti 

falu. Nemcsak a vámos Rousseau álmodott a trópusokról. 

A felsõbbrendûség tudata ilyen módon egyesítette a nyugati fehéreket, a 

gazdagokat, a középosztálybelieket és a szegényeket egyaránt, és nemcsak 

azért, mert mindannyian élvezték a fensõbbség tudatát, különösen akkor, ha 

a gyarmatokon voltak. Dakarban vagy Mombasában a legszerényebb hivatalnok 

is úr volt, és „gentlemanként” kezelték azok is, akik Párizsban vagy 

Londonban a létezésérõl sem vettek volna tudomást; a fehér munkás a feketék 

irányítója volt. De ahol az ideológia legalább az egyenlõség lehetõségét 

fenntartotta, ott is dominanciává alakult. Franciaország hitt abban, hogy 

alattvalóit franciákká tudja változatni, a „nos ancetres les gaulois” (õseink, a 

gallok) képzeletbeli leszármazottjaivá (ahogyan az iskoláskönyvek tanították 

Timbuktuban, Martinique-on vagy Bordeaux-ban). A britek azonban 

nem így gondolták, mivel mély meggyõzõdésük volt, hogy a bengáliak vagy 

a jorubák nem voltak és nem is lehetnek soha angolok. Mégis, a bennszülött 

évoluék rétegének puszta léte is világossá tette a nagy többség „evolúciós” 

elmaradottságát. Az egyházak nekiláttak, hogy az igaz keresztény hit valamelyik 

változatára térítsék a pogányokat – kivéve azokat a helyeket, ahol 

ezt a gyarmati kormányok kimondottan elutasították (például Indiában), 

vagy ahol a feladat nyilvánvalóan bukásra volt ítélve (az iszlám régióban). 

Ez volt a hittérítés klasszikus idõszaka. *12 A hittérítõk erõfeszítései korántsem 

az imperialista politikát propagálták. Gyakorta megesett, hogy a 

missziók szemben álltak a gyarmati hatóságokkal; sokszor jellemezte mûködésüket 

az, hogy a térítettek érdekeit tekintették elsõdlegeseknek. Mégis, az 

Úr sikere az imperialista elõrenyomulás egyik formája volt. Hogy a kereskedelem 

követte-e a zászlót, vitatható, de az kétségtelen, hogy ezek a gyarmati 

hódítások nyitottak utat a fokozott hittérítõi tevékenységnek – például 

* 1876 és 1902 között a Bibliának 119 fordítása jelent meg, szemben az elõzõ 40 évben kiadott 

74, illetve az 1816–45 között megjelentetett 40 fordítással. Huszonhárom új protestáns 

misszió indult Afrikába az 1886–95 közötti idõszakban, azaz mintegy háromszor annyi, mint 

az elõzõ évtizedben.


Ugandában, Rhodesiában (Zambia és Zimbabwe) és Nyaszaföldön (Malawi). 

És ha a kereszténység ragaszkodott is a lelkek egyenrangúságához, a testi 

különbségeket nyomatékosan kiemelte – még a papokét is. A hittérítést egyértelmûen 

a fehérek végezték a bennszülöttek körében, és fehérek is finanszírozták 

a papi szolgálatot. És bár a bennszülött hívõk száma megsokszorozódott, 

a papságnak legalább a fele továbbra is fehér bõrû volt. Ha 1880 és 

1914 között színes bõrû püspököt akarnánk találni, nagyon erõs mikroszkópra 

lenne szükségünk, hogy egyre is rábukkanjunk. A katolikus egyház az 

1920-as években iktatta be az elsõ ázsiai püspököt, nyolcvan évvel azután, 

hogy felismerte, mennyire kívánatos volna ez a fejlemény. 13 

Ami pedig az emberek közötti egyenlõséget szenvedélyesen hirdetõ mozgalmat 

illeti, a baloldal kétféle hangon beszélt. A hagyományos baloldal elvileg 

és általában gyakorlatilag is antiimperialista volt. A brit munkásmozgalom 

éppúgy követelte India szabadságát, mint Egyiptom vagy Írország szabadságát. 

A baloldal mindig habozás nélkül elítélte a gyarmati háborúkat és a hódításokat, 

gyakran – mint például amikor a brit mozgalom elutasította a búr háborút 

– vállalta az idõleges népszerûtlenség kockázatát is. A radikálisok tárták 

fel a kongói bányák, az afrikai kakaóültetvények szörnyûségeit. A brit Liberális 

Párt nagy választási gyõzelmét eredményezõ kampány 1906-ban a dél-afrikai 

bányákban tapasztalható „szörnyû rabszolgaság” felszámolását követelte. 

Mégis, ritka kivételektõl eltekintve (mint például Holland Indonézia) a nyugati 

szocialisták semmit sem tettek azért, hogy megszervezzék a gyarmati népek 

ellenállását elnyomóikkal szemben, s ez a Kommunista Internacionálé megalakulásáig 

így is maradt. A szocialista és munkásmozgalmon belül azok, akik 

õszintén hitték, hogy az imperializmus az „önkormányzásra még nem érett” 

népek történetének kívánatos, de legalábbis nélkülözhetetlen fejezete, kisebbséget 

alkottak a revizionista vagy fábiánus jobbszárnyon belül, bár nyilván sok 

szakszervezeti vezetõ is úgy vélte, hogy a gyarmatokról fölösleges vitákat 

folytatni, illetve a színes bõrûekre úgy tekintettek, mint az életerõs fehér munkások 

munkahelyét veszélyeztetõ olcsó munkaerõre. Kétségtelen, hogy a színes 

bõrûek bevándorlásának megtiltását elsõként a munkások kezdeményezték 

– ez az elv határozta meg a „fehér Kalifornia” és a „fehér Ausztrália” politikát 

az 1880-as évek és 1914 között, és a lancashire-i szakszervezetek a 

lancashire-i textilgyárosokkal együttesen követelték, hogy India ne iparosodjon. 

Nemzetközi téren a szocializmus 1914 elõtt túlnyomórészt az európaiak és 

a fehér bevándorlók, illetve az õ leszármazottaik privilégiuma maradt (lásd az 

5. fejezetet). A gyarmatosítás számukra marginális probléma maradt. A kapitalizmus 

új, „imperialista” korszakáról adott elemzéseik és definícióik, melyeket 

az 1890-es évek végétõl készítettek, a gyarmati hódításokat és kizsákmányolást 

az új korszak egyik jellemzõ szimptómájának tekintették: szerintük ez 

a tünet, akárcsak az imperializmus összes egyéb tünete is, nem kívánatos 

ugyan, de semmiképpen sem a legjelentõsebb. Kevés olyan szocialista volt,


akik Leninhez hasonlóan felismerték, hogy a világkapitalizmus perifériáján 

„gyúlékony anyag” halmozódik fel. 

Amennyiben az imperializmus szocialista (vagyis fõképp marxista) elemzése 

a gyarmatosítást a kapitalizmus „új korszakának” tágabb koncepciójába 

ágyazta be, kétségkívül elvileg helyes volt, bár elméleti modelljének egyes 

részleteiben tévedhetett is. Idõnként hajlott arra, hogy a gyarmati terjeszkedés 

jelentõségét a centrumországok gazdasági életében túlbecsülje, hasonlóan a 

kortárs kapitalistákhoz. A 19. század végi imperializmus kétségkívül „új” jelenség 

volt. Az egymással vetélkedõ ipari-kapitalista nemzetgazdaságok közötti 

verseny korszakának szülötte volt, és mint ilyen, új jelenség, melyet felerõsített 

az üzleti élet kiszámíthatatlansága miatt a piacok megõrzésének és ellenõrzésének 

igénye (lásd a 2. fejezetet); röviden, ebben a korszakban „az uralkodó 

osztály egységesen követelte a védõvámokat és a gyarmati terjeszkedést”. 14 

Része volt ez annak a folyamatnak, melynek során elfordultak a magántõke és 

az állam laissez-faire kapitalista gyakorlatától. A folyamat maga is új volt, és 

magával hozta a nagy korporációk és oligopóliumok kialakulását, valamint az 

állam fokozódó beavatkozását a gazdasági életbe. Olyan korszak jelensége 

volt, melyben a globális gazdaság perifériáinak jelentõsége egyre növekedett. 

A jelenség 1900-ban olyan „természetesnek” tûnt, mint amilyen elképzelhetetlen 

lett volna 1860 elõtt. De ami az 1873 utáni kapitalizmus és a fejletlen régiókba 

való terjeszkedés közötti kapcsolatot illeti, kétséges, vajon a „szociális imperializmus” 

is játszhatott volna-e ilyen szerepet a választói jog kiterjesztésének 

politikáját folytató országok belpolitikai életében, mint amilyen a valóságban 

neki jutott. Minden olyan kísérlet, mely az imperializmus magyarázatát le 

akarja választani a 19. század végén a kapitalizmus történetének specifikus fejleményeitõl, 

legföljebb ideológiai ujjgyakorlatnak minõsíthetõ, legyen bármilyen 

zseniális vagy érdekes is. 

II. 

Továbbra is megválaszolandó azonban az a kérdés, hogy milyen hatást gyakorolt 

a nyugati (és az 1890-es évektõl a japán) terjeszkedés a világ többi részére, 

és milyen jelentõsége volt az imperializmus „birodalmi” aspektusának 

a centrumországokra nézve. 

Az elsõ kérdést sokkal könnyebben meg tudjuk válaszolni, mint a másodikat. 

Az imperializmus gazdasági hatása jelentõs volt, de persze a legjelentõsebb 

tényezõ ezen belül az immanens egyenlõtlenség, mely a centrum- és a 

függõségi országok kapcsolatát tökéletesen aszimetrikussá tette. Az elsõnek 

a másodikra gyakorolt hatása súlyos és meghatározó volt még a tényleges 

megszállás nélkül is, míg a másodiknak az elsõre gyakorolt hatása nagyjából 

mellékesnek mondható, és soha nem volt élet-halál kérdése. Kuba fennmaradása 

a cukor árától függött, és attól, hogy az USA hajlandó-e importálni, míg


még az egészen kicsi „fejlett” országokat – például Svédországot – sem rázta 

volna meg, ha a kubai cukor hirtelen eltûnik a piacról, mert nemcsak innen 

juthattak hozzá a szükséges készletekhez. Gyakorlatilag a Szaharától délre 

fekvõ minden afrikai állam importja és exportja néhány nyugati országgal 

bonyolódott, míg ezeknek a nyugati gazdaságoknak Afrikával, Ázsiával és 

Óceániával folytatott kereskedelme emelkedett ugyan szerény mértékben 

1870 és 1914 között, de továbbra is marginális maradt. A 19. század folyamán 

az európai export- és importkereskedelem mintegy 80%-a más fejlett országokkal 

bonyolódott, és ugyanez érvényes az európai külföldi beruházásokra 

is. 15 Amennyiben ezek a tengerentúlra irányultak, abban az esetben egy fél 

tucat gyorsan fejlõdõ, leginkább európai eredetû telepesek lakta országot – 

fõképp Kanadát, Ausztráliát, Dél-Afrikát, Argentínát stb. –, valamint természetesen 

az Egyesült Államokat érintette. Ebben az értelemben az imperializmus 

kora teljesen más képet mutat, ha Nicaraguából vagy Malájföldrõl nézzük, 

mint ha Németország vagy Franciaország perspektívájából. 

A centrumországok között az imperializmusnak kétségtelenül Nagy-Britannia 

számára volt a legnagyobb jelentõsége, mivel az õ gazdasági szupremáciája 

mindig is a tengerentúli piacokkal és nyersanyagforrásokkal kialakult 

speciális kapcsolatán múlott. Valójában még az is kérdéses, vajon az ipari 

forradalom óta valaha is különösebben versengett-e Nagy-Britannia az 

iparilag fejlett országok piacaiért, kivéve persze a 1850–70 közötti aranykort. 

Hogy tehát Európán kívüli privilegizált pozícióit megõrizze, az valóban 

élet-halál kérdésévé vált a brit gazdaság számára. 16 A 19. század végén ez 

mindenesetre kitûnõen sikerült neki, s ekkor a brit monarchia tényleges 

vagy közvetett hatalma a Föld egynegyedére terjedt ki (amit a brit atlaszok 

büszkén pirosra színeztek). Ha ebbe beleértjük a független államok alkotta 

„informális birodalmakat” is, melyek ténylegesen a brit gazdaságtól függtek, 

akkor a Föld mintegy egyharmada állt brit gazdasági és természetesen 

kulturális befolyás alatt. Nagy-Britannia például még sajátos utcai postaládáinak 

formáját is exportálta Portugáliába, és egy teljességében brit intézményt, 

a Harrods áruházláncot Buenos Airesbe. De 1914-re ennek a közvetett 

befolyási zónának java részét, különösen Latin-Amerikában, kezdték 

más nagyhatalmak is a befolyásuk alá vonni. 

Ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy a sikeres hódító offenzívának közvetlen 

köze lett volna az „új” imperialista terjeszkedéshez – kivéve a legnagyobb 

profitot hozó hódítást: a dél-afrikai arany- és gyémántbányák megszerzését. 

Ennek eredményeképpen egy tucatnyian (fõleg németek) hirtelen 

milliókra tettek szert –aWernher, a Beit, az Eckstein családok és mások –, 

akiket legalább ilyen sebességgel integrált a brit felsõ tízezer – amely soha 

nem volt még ennyire készséges az elsõ generációs pénzcsinálók iránt –, fõképpen, 

ha a pénz elköltésében elég nagystílûeknek bizonyultak. Ugyancsak 

ez eredményezte a legnagyobb gyarmati konfliktus, a dél-afrikai háború


(1899–1902) kirobbanását, mely letörte két helyi köztársaság fehér paraszti 

telepeseinek ellenállását. 

Nagy-Britannia tengerentúli sikerei javarészt abból fakadtak, hogy még 

szisztematikusabban zsákmányolta ki a már meglévõ brit birtokokat, illetve 

az országnak abból a speciális helyzetébõl adódtak, hogy bizonyos területeknek 

fõ importõre és befektetõje volt, például ez volt a helyzet Dél-Amerikában. 

India, Egyiptom és Dél-Afrika kivételével a brit gazdasági tevékenység 

javarészt látszólag független országokba irányult: a fehér „domíniumokra” 

vagy az Egyesült Államokba és Latin-Amerikába, ahol a brit 

állami tevékenység nem tudott hatékonyan érvényesülni. Például amikor a 

Külföldi Kötvénytulajdonosok Társasága (ezt a gazdasági válság idején alapították) 

fájdalmas segélykiáltásokat hallatott a jól ismert latin-amerikai 

gyakorlat miatt, azaz a tartozások felfüggesztése és az elértéktelenedett 

pénzben való fizetések miatt, a brit kormány nem állt hatékonyan a latin-amerikai 

befektetõk mögé, mert nem is tudott. A nagy válság fordulópont 

volt ebben a tekintetben, mert, mint a késõbbi világméretû válságok 

(beleértve az 1970-es és 1980-as évekbeli válságokat is), nagymértékû nemzetközi 

adósságválságot eredményezett, ami a centrum bankjait kockázatos 

helyzetbe sodorta. A brit kormány maximum annyit tudott tenni, hogy 

megakadályozta a nagy Baring-bankház csõdjét az 1890-es „Baring-válság” 

során, amikor ez a bank túl merészen ugrott fejest a fizetésképtelen argentin 

gazdaság örvényébe. Ha a befektetõket diplomáciai eszközökkel támogatta, 

mint azt 1905 után egyre gyakrabban tette, akkor ez fõképpen más országok 

befektetõivel szemben fordult elõ, akiket saját kormányaik támogattak, 

s kevésbé a nagyobb elmaradott országok kormányaival szemben. * 

Ha a jó és a rossz éveket összeadjuk, akkor a brit kapitalisták igazán busás 

hasznot húztak az informális vagy „szabad” birodalomból. 1914-ben a 

Nagy-Britannia által nyilvánosan kibocsátott hosszú távú tõke közel fele 

Kanadában, Ausztráliában és Latin-Amerikában volt. 1900 után az összes 

brit megtakarítás több mint felét külföldön fektették be. 

Természetesen Nagy-Britannia is megszerezte a maga részét a világ újonnan 

gyarmatosított területeibõl, és a brit erõ és tapasztalat eredményeképp 

ez nagyobb és persze sokkal értékesebb volt, mint a többieké. Bár Franciaország 

Nyugat-Afrika túlnyomó részét elfoglalta, mégis a régióban található 

négy brit gyarmat tartotta ellenõrzés alatt „a legsûrûbben lakott afrikai területet, 

a legnagyobb termelõi kapacitást és a kereskedelem túlsúlyát”. 17 

* Akadt példa a hadihajó-gazdaságra is – Venezuelában, Guatemalában, Haitin, Hondurasban 

és Mexikóban –, de ez nem módosítja a képet. Persze a brit kormányok és tõkések, ha választaniuk 

kellett a brit gazdasági érdekeket támogató vagy a velük ellenséges helyi pártok és 

államok között, nem riadtak vissza a brit profitot segítõ oldal támogatásától: így történt ez 

1872–82-ben, amikor Chilét támogatták Peruval vívott háborújában, vagy 1891-ben, amikor a 

chilei Balmaceda elnök ellenségeivel fordultak szembe. A tét a nitrátok birtoklása volt.


A britek célja azonban nem a terjeszkedés volt, hanem annak megakadályozása, 

hogy mások a brit kereskedelem és tõke felségterületeire rátenyereljenek 

– amint az a tengerentúlon megtörtént. 

Vajon a többi hatalom profitált-e hasonlóképpen a gyarmati terjeszkedésbõl? 

Erre lehetetlen válaszolnunk, mivel a formális gyarmatosítás a globális 

gazdasági terjeszkedésnek és versenynek csak az egyik aspektusa volt, és a 

két vezetõ ipari hatalom, Németország és az USA esetében nem is a legfontosabb 

aspektusa. Mi több, mint már korábban láttuk, csak Nagy-Britannia 

(és esetleg Hollandia) számára volt gazdaságilag lényeges az elmaradott világgal 

kialakított különös viszony. Biztosan csak a következõket tudjuk kijelenteni. 

Elõször is a gyarmatok megszerzésének igénye, úgy tûnik, aránylag 

erõsebben hatotta át a gazdaságilag kevésbé dinamikus centrumországokat, 

ahol bizonyos mértékben potenciálisan ellensúlyozták versenytársaikkal 

szembeni gazdasági és politikai lemaradásukat – és Franciaország esetében 

a demográfiai és katonai hátrányt is. Másodszor, minden esetben voltak 

meghatározott gazdasági csoportok – nevezetesen azok, melyek a tengerentúli 

nyersanyag kereskedelmével vagy ipari hasznosításával foglalkoztak –, 

melyek erõsen kiálltak a gyarmatosítás mellett, s ezt persze nemzeti érdekként 

tüntették fel. Harmadrészt, míg ezen csoportok némelyike jelentõs haszonra 

tett szert a terjeszkedésbõl – 1913-ban a Compagnie Française de 

l’Afrique Occidentale pédául 26%-os osztalékot fizetett 18 –, az új gyarmatok 

jelentõs része kevés tõkét vonzott, és gazdasági eredményeik is lehangolóak 

voltak. * Röviden: az új gyarmatosítás a protekcionizmussal megerõsített, 

versengõ nemzetgazdaságok közötti gazdasági-politikai rivalizálás korszakának 

mellékterméke volt. Ugyanakkor miközben a gyarmatok és a centrum 

közötti kereskedelem szinte változatlanul növekedett a teljes kereskedés 

arányaihoz viszonyítva, a protekcionizmus csak mérsékelt sikerrel járt. 

A birodalmak kora azonban nemcsak gazdasági és politikai, hanem kulturális 

jelenség is volt. A „fejlett” kisebbség leigázta a világot, s ez erõszakkal 

és intézményesen, a példa révén és a társadalmi átalakulás során megváltoztatta 

az eszméket, a célokat és az elképzeléseket. A gyarmati országokban ez 

legfeljebb a bennszülött elitet érintette, bár nem szabad elfelejteni, hogy néhány 

területen, például a Szahara alatti területeken maga az imperializmus 

vagy a hozzá kapcsolódó keresztény misszió tette lehetõvé a nyugati típusú 

képzésben részesült új társadalmi elit kialakulását. A „frankofon” és 

„anglofon” afrikai államok közötti mai különbségek pontosan tükrözik a 

* Franciaországnak még az sem sikerült, hogy teljes mértékben integrálja az új gyarmatokat 

a protekcionista rendszerbe, noha 1913-ban a francia birodalom kereskedelmének 55%-át az 

anyaországgal bonyolította. Mivel képtelen volt megtörni ezen területek már meglévõ, más 

régiókhoz és centrumokhoz fûzõdõ gazdasági kapcsolatait, Franciaország arra kényszerült, 

hogy gyarmati áruszükségleteinek nagy részét – a rezet, a nyersbõrt és a bõrt, a trópusi faanyagot 

– Hamburg, Antwerpen és Liverpool közvetítésével vásárolja meg.


francia és a brit gyarmatbirodalmak közötti határvonalakat. * Afrikát és Óceániát 

kivéve, ahol a keresztény hittérítõknek sikerült nagy tömeget áttéríteni 

a nyugati vallásokra, a gyarmatok lakossága, ha egy mód volt rá, nem változtatta 

meg életmódját. És a kevéssé rugalmas misszionáriusok nagy bánatára, 

a bennszülöttek nem annyira a Nyugatról importált hitet, hanem annak bizonyos 

elemeit vették át, melyek számukra is értelmezhetõk voltak meglévõ hiedelmeik 

és intézményeik alapján, esetleg ezek igényei szerint. Akárcsak a 

lelkes brit gyarmati tisztviselõk (akik rendszerint a középosztályok izmos 

egyedeibõl kerültek ki) által a csendes-óceáni szigetlakók körében meghonosított 

sportok, a gyarmati vallások éppen annyira tûntek furcsának a külsõ 

szemlélõ számára, mint a szamoai krikett. Ez még ott is igaz volt, ahol a hívõk 

látszólag követték felekezetük ortodoxiáját. De könnyen hajlottak arra, 

hogy a hitnek sajátos variációját fejlesszék ki, elsõsorban Dél-Afrikában – az 

egyetlen olyan afrikai régióban, ahol valóban tömeges áttérések voltak –, ott 

már 1892-ben kivált a missziókból egy ún. „etióp mozgalom”, mely a kereszténységnek 

a fehérekkel kevésbé azonosítható változatát hozta létre. 

A gyarmati országok elitjeinek vagy lehetséges elitjeinek az imperializmus 

elsõdlegesen „nyugatosodást” jelentett. A folyamat persze már jóval 

elõbb elkezdõdött. A gyarmati hódítástól vagy a függéstõl veszélyeztetett 

országok kormányai és elitjei már néhány évtized óta világosan látták, hogy 

nyugatosodniuk kell vagy megsemmisülnek (lásd A tõke kora, 7., 8. és 11. fejezet). 

És valóban, az ilyen eliteket az imperializmus korában inspiráló ideológiák 

a francia forradalom és a 19. század közepe közötti idõszakra nyúltak 

vissza, hiszen például August Comte (1798–1857) pozitivizmusának formájában 

jelentkeztek; ez a modernizáló doktrína inspirálta Brazília, Mexikó és a 

török forradalom kormányait (lásd 288., 295. oldal). Az eliteknek a Nyugattal 

szembeni ellenállása nyugatias maradt még akkor is, amikor a széles 

körû nyugatosítást a vallási, erkölcsi, ideológiai vagy politikai pragmatizmus 

alapján elutasították. A szent Mahatma Gandhit, aki ágyékkötõt hordott, 

és orsóval járt-kelt (hogy elejét vegye az iparosításnak), nemcsak hogy 

az ahmedabadi ** gyapotfeldolgozó gyárak tulajdonosai támogatták anyagilag, 

hanem maga is Nyugaton végzett ügyvéd volt, akire szemmel láthatóan 

erõteljes hatást gyakorolt a nyugati ideológia. Ha csak a hindu hagyományõrzõt 

látjuk benne, akkor tökéletesen érthetetlen jelenség marad. 

Szó, mi szó, Gandhi nagyon jól illusztrálja az imperializmus korszakának 

sajátos hatását. Viszonylag szerény kereskedõ- és pénzkölcsönzõ kasztban 

született, amely korábban nem állt kapcsolatban azzal a nyugati elittel, 

mely a brit fennhatóság alatt Indiát irányította, mégis Angliában szerzett 

diplomát és politikai képzettséget. Az 1880-as évek végére ez olyannyira le- 

* Ezek a nagyhatalmak 1918 után osztoztak a német gyarmatokon. 

** „Ah – kiáltott fel állítólag az egyik ilyen patrónus hölgy – ha Bapuzsdi tudná, mibe kerül, 

hogy õt szegénységben tartsuk!”


hetséges út volt az ambiciózus fiatalemberek számára, hogy Gandhi írt egy 

útikönyvet angliai tapasztalatairól a hozzá hasonlóan szerény körülmények 

közül induló fiatalok számára. A választékos angolsággal megírt könyvben 

minden részletre kiterjedõ tanácsokat ad: hogyan utazzanak a P&O gõzösön 

Londonba, ott hogyan találjanak szállást. Jó tanácsokkal szolgált arra 

nézve is, hogyan tarthatja be az étkezési elõírásokat a jámbor hindu, és hogyan 

lehet megszokni azt a meglepõ nyugati szokást, hogy az ember maga 

borotválkozik, nem pedig borbéllyal nyíratja a szakállát. 19 Gandhi nem tekintette 

magát sem lelkes asszimilálódónak, sem olyannak, aki elutasít mindent, 

ami brit. Mint azt azóta számos, a gyarmati felszabadulásért küzdõ élharcos 

is tette a centrumországban való idõleges tartózkodása idõszakában, 

Gandhi is olyan nyugati körökhöz csatlakozott, melyek ideológiailag közel 

álltak hozzá. Az õ esetében ez a brit vegetáriánusok csoportja volt, akikrõl 

jogosan lehetett azt gondolni, hogy más „haladó” ügyet is felkarolnak majd. 

Gandhi az „új imperializmus” teremtette közegben sajátította el a 

passzív rezisztencia nem hagyományos elvét, mellyel a hagyományokhoz 

ragaszkodó tömegeket mozgósítani tudta. A módszer a nyugati és keleti ideológiák 

egyes elemeinek összekapcsolásából épült; Gandhi nem csinált titkot 

abból, hogy John Ruskin és Tolsztoj tanítványa. (Az 1880-as évek elõtt elképzelhetetlen 

lett volna, hogy az indiai politikai helyzet orosz eszmékkel termékenyüljön 

meg, de az új század elsõ évtizedeire ez a hatás általánossá vált 

az indiai, illetve a kínai és a japán radikálisok körében.) Dél-Afrika, a gyémánt- 

és aranybányák profitjából meggazdagodott ország nagy tömegben 

vonzotta a szerény indiai bevándorlókat, és a faji megkülönböztetés ebben 

az új környezetben olyan ritkán tapasztalható helyzetet teremtett, melyben 

a nem elit származású indiaiakat is lehetett modern politikai mozgósításra 

ösztönözni. Gandhi politikai gyakorlatra és politikai érdemekre mint az indiai 

jogok dél-afrikai érdekképviselõje tett szert. Aligha tehette volna meg 

ezt Indiában, ahová késõbb visszatért – de csak az 1914-es világháború kitörése 

után –, és az indiai nemzeti mozgalom kulcsszereplõje lett. 

Egyszóval a birodalmak kora megteremtette azokat a feltételeket, melyek 

„kitermelték” az antiimperialista vezetõ egyéniségeket, és azokat a feltételeket 

is, melyek, mint látni fogjuk (a 12. fejezetben), felerõsítették hangjukat. 

De persze anakronizmus és félreértés, ha a fejlett nyugati országok befolyása 

és dominanciája alatt álló népek és régiók történetét úgy mutatják be, mint 

a Nyugattal szembeni ellenállás történetét. Anakronizmus, mert néhány kivételtõl 

eltekintve, a jelentõs antiimperialista mozgalmak a legtöbb régióban 

legkorábban az I. világháború kitörésével és az orosz forradalom hatására 

kezdõdtek, és félreértés azért, mert a modern nacionalizmusnak – a függetlenségnek, 

a népek önrendelkezésének, a területileg egységes államok kialakításának 

stb. (lásd a 6. fejezetet) – olyan történelmi jelentõséget tulajdonít, 

mellyel az nem rendelkezhetett és nem is rendelkezett. Valójában a nyugatiasodott 

elit került elõször kapcsolatba ezekkel az eszmékkel nyugati látogatá-


sai alkalmával, illetve azokban az oktatási intézményekben, melyeket a Nyugat 

alakított ki, hiszen ezek az eszmék is Nyugatról származtak. A Nagy-Britanniából 

hazatérõ fiatal indiai diákok magukkal vihették Mazzini és 

Garibaldi jelszavait, de ez Pandzsáb lakosságát közömbösen hagyta, nem is 

beszélve az olyan régiókról, mint mondjuk Szudán, ahol senkinek a leghalványabb 

sejtelme sem volt arról, mit is akarnak ezek a fiatalok. 

Az imperializmus legjelentõsebb kulturális hagyatéka ezért a nyugati mintájú, 

az adott országok legkülönbözõbb kisebbségei számára elérhetõ oktatás 

volt: a kiválasztott kevesek tanult emberekként felfedezték – keresztény áttérés 

révén, de anélkül is – az elõttük megnyíló lehetõségeket, és papok, tanárok, 

hivatalnokok vagy ügyintézõk lettek. Egyes területeken ki lehetett törni 

úgy is, hogy a tanult „bennszülött” az új hatalom katonája vagy rendõre lett, 

az egyenruhájukat viselte, átvette az idõbeosztásukat, otthoni életmódjukat. 

Õk persze csak a jövendõ felforgatók kisebbségét alkották, ebbõl is következik, 

hogy a gyarmatosítás korszaka, mely az emberi élet mércéjével mérve is 

rövid ideig tartott, hogyan hagyhatott ilyen tartós nyomokat. Hiszen meglepõ 

tény, hogy Afrika nagy részén a gyarmatosítás története a területek elfoglalásától 

a független államok kikiáltásáig egyetlen ember élettartamába belefér 

– mondjuk, például Sir Winston Churchill életébe (1874–1965). 

És vajon hogyan hatott az elmaradott világ a domináns országokra? Az 

európai terjeszkedésnek a 16. századtól egyik mellékterméke volt az egzotikumok 

iránti fogékonyság, bár a felvilágosodás korának filozófusai az Európán 

kívüli és az európai kivándorlók alapította különös országokra rendszerint 

az európai civilizáció erkölcsi barométereként utaltak. A civilizált régiók 

alkalmasak voltak a Nyugat intézményi hiányosságainak bemutatására, 

mint például Montesquieu Perzsa levelek címû mûvében; ahol nem estek 

még át a civilizáción, azokat a népeket nemes barbároknak látták, akiknek 

természetes és csodálatra méltó magatartása leleplezte a civilizált társadalom 

romlottságát. A 19. századtól kezdve a nem európaiakat és társadalmaikat 

egyre inkább alacsonyabb rendûeknek, gyengéknek és elmaradottaknak, 

sõt gyermekdednek kezdték látni. Megérdemelték a leigázást, de legalábbis 

azt, hogy az egyetlen valódi civilizáció értékei behatoljanak közéjük, 

és e civilizációs felsõbbrendûséget kereskedõk, misszionáriusok és fegyverrel 

meg tüzes vízzel felszerelt katonák hada képviselte. És bizonyos értelemben 

a hagyományos nem nyugati társadalmak értékei egyre vesztettek 

jelentõségükbõl saját közegükben is, mivel a korszakban csak az erõ és a haditechnika 

számított. A császári Peking kifinomultsága megmentette-e egyszer 

is a Nyári Palotát a nyugati barbárok fosztogatásaitól és rombolásától? 

Vajon a hanyatló mughal fõváros elit kultúrájának eleganciája – melyet 

olyan csodálatosan ábrázol Szatjadzsit Raj A sakkozók címû alkotása – feltartóztatta-e 

az elõrenyomuló briteket? Az átlag európai megvetést érzett 

ezekkel az emberekkel szemben. Az egyetlen nem európai csoport, melyet 

vonzónak találtak, a harcosok voltak, elsõsorban azok, akiket be lehetett so-


rozni saját gyarmati hadseregeikbe (a szikhek, a gurkhák, a berber hegyilakók, 

az afgánok, a beduinok). A Török Birodalom mogorva tiszteletben 

részesült, mert még hanyatlásában is rendelkezett olyan gyalogsággal, mely 

ellenállt az európai haderõknek. Japánt attól kezdve fogadták egyenlõként, 

mikor megnyert néhány háborút. 

És mégis, pusztán a globális kommunikációs hálózat fejlettsége, az idegen 

földek megközelíthetõsége közvetve vagy közvetlenül felerõsítette a nyugati 

és az egzotikus világ közötti szembenállást és összefonódást. Akik mindkét világot 

ismerték és meg akarták mutatni, kevesen voltak, bár a gyarmatosítás 

korszakában írók is csatlakoztak hozzájuk. Az írók közvetítõi szerepre vállalkoztak 

a két világ között: voltak köztük eredeti foglalkozásuk szerint értelmiségiek 

és írók, illetve hivatásos tengerészek (mint Pierre Loti és a legjelentõsebb, 

Joseph Conrad), katonák és hivatalnokok (mint az orientalista Louis 

Massignon) vagy gyarmati újságírók (mint Rudyard Kipling). Az egzotikus 

azonban egyre inkább a mindennapi mûveltség részévé vált, mint Karl May 

(1842–1912) hihetetlenül népszerû ifjúsági regényeiben, melyeknek elképzelt 

német hõse bejárta a Vadnyugatot és az iszlám Keletet, kiruccant Fekete-Afrikába 

és Latin-Amerikába; de felbukkant a krimikben is, itt a gonosz szereplõk 

között megjelentek a kiismerhetetlen és mindenható keleti emberek, mint például 

Sax Rohmer hõse, Dr. Fu Manchu; a brit kamaszoknak szóló ponyvaregényekben 

felbukkant egy gazdag hindu, aki a sztereotip barokkos hindi-angolt 

beszélte. Sõt bizonyos téren az egzotikus a mindennapi gyakorlat szükséges 

részévé vált, mint például Buffalo Bill vadnyugati show-jában, ahol a cowboyok 

és az indiánok is egyformán egzotikusak voltak. Ez a vonulat 1887-tõl Európát 

is meghódította, s jelen volt a nagy nemzetközi kiállítások egyre kifinomultabban 

bemutatott „gyarmati falvaiban” és a kiállított tárgyakban. A furcsa 

világoknak ezek a felvillanásai, bármilyen szándékkal is készültek, nem 

voltak hitelesek. Ideológiai okokból születtek, általában a „civilizált” világnak a 

„primitívvel” szembeni felsõbbrendûségét igazolták. Annyiban voltak imperialisták, 

mint azt Joseph Conrad regényei mutatják, hogy az egzotikus és a mindennapi 

világ közötti fõ kapcsolóerõt a Nyugat formális vagy informális behatolása 

jelentette a harmadik világba. Amikor a köznyelv elsõsorban a gyarmati 

hadseregekben használt szlengbõl a tényleges gyarmati tapasztalatok kifejezésére 

szolgáló szavakat vett át, azoknak általában negatív csengése volt. Az 

olasz munkások a sztrájktörõket crumirinek nevezték (egy észak-afrikai törzs 

neve alapján), és az olasz politikusok az engedelmes déli szavazói tömegeket, 

amelyeket helyi patrónusaik vezényeltek el a választásokra, ascarinak mondták 

(bennszülött gyarmati csapatok). A spanyolok amerikai gyarmatain az indián 

törzsfõnököket caciquesnek nevezték, késõbb ez mindenféle politikai vezér 

szinonimájává vált; a caids (észak-afrikai bennszülött fõnökök) szó a franciaországi 

gengszterbandák vezetõinek megnevezése lett. 

Volt azonban az egzotikumnak ennél pozitívabb oldala is. Az intellektuális 

hajlamú hivatalnokok és katonák – az üzletembereket kevésbé vonzották ezek


a dolgok – sokat gondolkodtak az anyaország és a gyarmatok társadalmának 

különbségein. Ez egyfelõl lenyûgözõ mennyiségû tudományos munkát eredményezett, 

különösen az indiai gyarmaton, valamint elméleti fejtegetéseket, 

melyek átalakították a nyugati társadalomtudományokat. E munka javarészt a 

gyarmati közigazgatás melléktermékeként vagy annak elõsegítése érdekében 

született, és jórészt kétségtelenül a nyugati kultúra szilárd és magabiztos felsõbbrendûségének 

tudatán nyugodott. Ez alól talán csak a vallás jelentett kivételt, 

az elfogulatlan megfigyelõ kétségbe vonta, mondjuk, a metodista vallás 

felsõbbrendûségét a buddhizmussal szemben. Az imperializmus hatására jelentõsen 

megnõtt a keleti – vagy magát keletinek nevezõ – spiritualizmus iránti 

érdeklõdés, sõt a keleti vallások felvétele is. 20 Bár a gyarmati rendszerek bukása 

után sok kritika érte ezeket a nyugati tudományos munkákat, mondván, 

hogy nem többek, mint a nem európai kultúrák önhitt becsmérlései, de ez nem 

egészen igazságos megállapítás. A legszínvonalasabb munkák komolyan vették 

vizsgált tárgyukat, tisztelettel és útmutatást keresve fordultak feléjük. 

Ami a mûvészeteket, különösen pedig a vizuális mûvészeteket illeti, a 

nyugati avantgárd a nem nyugati kultúrákat egységesen azonos értékûnek 

tekintette. Ebben a korszakban jelentõs hatást gyakoroltak a nyugati mûvészetekre. 

Érvényes ez a kifinomult civilizációkat képviselõ, bár igen távoli 

mûvészetekre (mint a japán, amelynek a francia festõkre gyakorolt hatása 

jól ismert) és a „primitívnek” tekintett afrikai és óceániai mûvészetekre is. 

Fõ vonzerejük éppen „primitivizmusukban” rejlett, de tagadhatatlan, hogy 

a 20. század elsõ évtizedeinek avantgárd generációi megtanították az európaikat 

arra, hogy önértéküknél fogva, eredetüktõl függetlenül is mûvészinek 

tekintsék ezeket a mûveket. 

Az imperializmusnak még egy aspektusát szeretném érinteni: a centrumországok 

uralkodó és középosztályaira gyakorolt hatását. Bizonyos értelemben 

az imperializmus olyan mértékben fokozta fel ezen osztályok és a képükre 

formált társadalmak gyõzelmét, ahogyan azt semmi más nem tudta 

volna. Egy fél tucat, fõképp északnyugat-európai ország uralta a Földet. 

Akadtak olyan imperialisták, a latinok és a szlávok nagy fájdalmára, akik 

szerették hangoztatni a teuton és különösen az angolszász eredetû hódítók 

érdemeit – akiknek bárki legyen is az ellenfelük, a szerencse melléjük szegõdik 

–, s ez a nézet még Hitler Nagy-Britannia iránti kelletlen elismerésében 

is tükrözõdik. Ezekben az országokban néhány, a felsõ és középosztályhoz 

tartozó embercsoport – tisztek, hivatalnokok, üzletemberek, mérnökök – 

hatékonyan gyakorolta a gyarmatok feletti uralmat. 1890 táján kicsivel több 

mint 6000 brit hivatalnok irányította a közel 300 milliós Indiát kb. 70 000 

angol katona segítségével, akik között a közlegények, akárcsak a sokkal nagyobb 

létszámú bennszülött csapatoknál, zsoldosok voltak, és valóban 

aránytalanul nagy számban verbuválódtak a született gyarmati harcosok, az 

írek közül. Az eset szélsõséges, de semmi esetre sem példátlan. Hát lehetett-e 

ennél kitûnõbb bizonyítéka az abszolút felsõbbrendûségnek?


A birodalom tényleges irányításában részt vevõk száma tehát viszonylag 

alacsony volt – szimbolikus jelentõségük viszont annál nagyobb. Amikor az 

író Rudyard Kipling, az indiai gyarmatbirodalom bárdja 1899-ben tüdõgyulladásban 

szenvedett, és a kortársak azt hitték, haldoklik, akkor nemcsak a 

britek és az amerikaiak gyászoltak – Kipling nem sokkal korábban írt az 

Egyesült Államoknak költeményt az amerikaiak Fülöp-szigetekkel kapcsolatos 

felelõsségérõl A fehér ember terhei címmel –, hanem a német császár is 

küldött részvéttáviratot. 21 

Másfelõl azonban a birodalmi gyõzelem nehézségeket és bizonytalanságokat 

is szült. A problémák abban jelentkeztek, hogy az anyaországok uralkodó 

osztályai a gyarmatok fölötti hatalom és saját népük kormányzása közötti ellentmondást 

egyre feloldhatatlanabbnak érzeték. Az anyaországokban – mint 

majd látni fogjuk – a demokratikus választási rendszer egyre inkább és láthatólag 

elkerülhetetlenül kiterjedt, illetve terjedõben volt. A gyarmatokon viszont 

autokrácia érvényesült, mely a fizikai erõszakon és a fensõbb hatalom 

elõtti passzív behódoláson alapult, mert ez a felsõbb hatalom olyan nagy volt, 

hogy megingathatatlannak és ennek következtében legitimnek látszott. Katonák 

és fegyelmezett „prokonzulok”, abszolút hatalommal rendelkezõ, elszigetelt 

emberek birodalom nagyságú területek és kontinensek felett uralkodtak, 

miközben az anyaországban a tudatlan és alacsonyrendû tömegek féktelenek 

voltak. Hát nem volt elég tanulság – a tanulságot itt Nietzsche A hatalom akarása 

címû mûve értelmében használva –, amit levonhattak volna? 

Az imperializmus bizonytalanságokat is szült. Elõször is a fehérek egy 

maroknyi kisebbségét – hiszen a fehérek többsége is az alsóbbrendû létre 

kárhoztatottak közé tartozott, amint arra a fajegészségtan új tudománya kíméletlenül 

rámutatott – szembeállította a feketék, barnák, de fõképpen a 

sárgák hatalmas tömegeivel; „a sárga veszedelemmel” szemben II. Vilmos 

császár a Nyugatot egységre és védelemre szólította fel. 22 Fennállhattak-e 

sokáig világbirodalmak, melyeket olyan könnyedén szereztek meg, társadalmilag 

olyan kevéssé voltak beágyazva, olyan abszurdan könnyen hagyták 

magukat irányítani – kevesek odaadó szolgálata és sokak passzivitása 

eredményeképpen –, tehát fennállhattak-e ezek a világbirodalmak sokáig? 

Kipling, az imperializmus legnagyobb – lehet, hogy egyetlen – költõje a demagóg 

birodalmi büszkeség nagy pillanatát, Viktória királynõ gyémántjubileumát 

1897-ben üdvözölve, a birodalmak tiszavirágéletére emlékeztetett: 

Messze hangzón porrá omlanak hajóhadaink; 

Dûnén és szirtfokon enyész a tûz: 

Íme, tegnapi pompánk 

Ninive és Tirus sorsára jut! 

Nemzetek bírája, ments meg még minket, 

Nehogy elfelejtsük, nehogy elfelejtsük. 23


A pompa vezette a tervezõk kezét, amikor Indiában a hatalmas új birodalmi 

fõváros, Újdelhi terveit készítették. Vajon Clemenceau volt az egyetlen 

szkeptikus szemlélõ, aki elõre látta, hogy ez lesz a legújabb a romba dõlt 

birodalmi fõvárosok hosszú sorában? És vajon a globális hatalom annyival 

sebezhetõbb volt, mint az anyaországi fehér tömegek fölötti hatalom? 

A bizonytalanság kétélû volt. Hiszen ha a birodalom létét (és az uralkodó 

osztályok hatalmát) alattvalói fenyegették (bár ekkor még nem, még nem 

azonnal), nem volt-e sokkal közvetlenebbül kitéve a hatalomvágyból eredõ 

belsõ eróziónak, annak a hajlandóságnak, hogy a darwini kiválasztódás elmélete 

szerint átengedje a terepet a rátermettebbnek? Nem lehetséges, 

hogy a hatalom és az üzlet biztosította gazdagság és luxus elgyengítette 

azokat az izmokat, melyek állandó megfeszülése kellett volna ennek az állapotnak 

a fenntartásához? A birodalom az anyaországokban nem teremtett-e 

parazitalétet és a barbárság végsõ diadalát? 

Ezek a kérdések sehol nem keltettek végzetesebb visszhangot, mint minden 

birodalmak legnagyobb és legsebezhetõbb birodalmában, amely méreteiben 

és dicsõségben a múlt minden birodalmát felülmúlta, és más tekintetben 

mégis a pusztulás szélén állt. Még a szorgalmas és energikus németek is 

úgy látták, hogy az imperializmus kéz a kézben jár azzal a „járulékos állapottal”, 

mely csakis a pusztuláshoz vezethet. Halljuk, J. A. Hobson hogyan 

ad hangot ezeknek a félelmeknek: ha Kínát felosztanák, 

Nyugat-Európa nagyobb része talán olyanná alakulna át, mint aminek nyomait 

már Dél-Angliában, a Riviérán, Olaszország és Svájc turisták látogatta és kertes 

lakónegyedeiben láthatjuk, a gazdag arisztokraták által benépesített kis szigetekké; 

és ezek az arisztokraták a Távol-Keletrõl kapnának osztalékot és nyugdíjat; 

körülvennék õket a hivatásos alkalmazottak és kereskedõk csoportjai, valamint a 

személyi szolgák, a szállítómunkások és a romlandó árucikkek elõállításának 

utolsó fázisában közremûködõ munkásoknak az elõbbinél népesebb csoportjai: 

minden létfontosságú ipar eltûnne, a legfontosabb árucikkek és iparcikkek Afrikából 

és Ázsiából érkeznének sarcként. 24 

A burzsoázia belle époque-ja így fegyverezte le magát a burzsoáziát. H. 

G. Wells regényének bájos, ártatlan Elói, akik életüket vidám játékkal töltik 

a napon, ki vannak téve a sötét Morlockok kénye-kedvének, mert tõlük függenek, 

és tehetetlenek velük szemben. 25 „Európa – írta a német közgazdász, 

Schulze-Gaevernitz –…át fogja adni a fizikai munka terhét, elõször a mezõgazdaság, 

aztán a bányászat terheit, majd a fáradságos ipari munkát a színes 

bõrû fajoknak, és maga megelégszik a jövedékes szerepével, és ezzel talán 

a színes fajok gazdasági, majd késõbb politikai emancipációjának útját 

egyengeti.” 26 

Hát ilyen látomások zavarták meg a belle époque álmát. Keveredett bennük 

a birodalom rémálma és a demokráciától való félelem.

BIRODALMAK HELYREÁLLÍTÁS.VP

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?