A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

irtokosa, Lengyel András töltötte be a királyi kapitány tisztét, miként az korábban hasonló módon történt
Pápa, Devecser, Csesznek és a Vázsony véghelyein is. 503 28
A fenti kis várak őrségei annak ellenére, hogy a fizetési elszámolások tekintetében „hivatalosan” Török
Ferenc dunántúli kerületi főkapitány haderejét alkották, katonai szempontból a gyakorlatban Salm győri
főkapitánynak engedelmeskedtek. Ennek több magyarázata volt. Egyrészt Török sokkal kisebb formátumú
politikus volt mint akár Nádasdy, akár Zrínyi, így befolyását Salmmal szemben nem érvényesíthette;
másrészt Salm győri generálisként akaratát rá tudta kényszeríteni a pápai végvár kapitányaként neki
alárendelt kerületi főkapitányra. Igazi erőteljes fellépésre azonban csak ritkán volt szükség, hiszen apjához
hasonlóan Salm rendkívül kompromisszumkész ember volt, aki ráadásul a pápai főúr családjával baráti
viszonyt alakított ki. Sőt Salm a magyar rendek körében annyira népszerű volt, hogy az 1563. évi 77.
törvénycikk értelmében még magyar „állampolgárságot” (indigenatus) is kapott. Ekként győri kormányzása
és a kerületi főkapitánynak való parancsnoklása már nem volt sértő a magyar rendek számára.
Mindezekkel magyarázható, hogy Török 1571 január 16-án bekövetkezett haláláig 504 29 a győri végvidéki és
a dunántúli kerületi főkapitány között nagyobb összetűzésre nem került sor. Az utóbbi biztosan érezte
hátrányos pozícióit, ezért már 1569 tavaszán több ízben kérte elbocsátását, az uralkodó ellenben ezt nem
fogadta el. 505 30 Összességében mindez azt eredményezte, hogy a Haditanács Salmon keresztül szinte minden
akaratát megvalósíthatta a Balaton és Duna közötti területen, Töröknek így ténylegesen csak bizonyos
rendfenntartó feladatok ellátása (például jogtalanul elfoglalt birtokok visszaszolgáltatása) 141maradt. 506 31
Hasonlóan szinte korlátlanul érvényesültek a bécsi hadvezetés célkitűzései a kanizsai főkapitányoknak
köszönhetően a Balaton és a Mura közötti végeken. Így a Dunántúlon szolgáló két végvidéki főkapitány
mellett a kerületi főkapitány tiszte már-már kezdett jelképessé válni.
142b. Egy különleges intermezzo: győri főkapitány a dunántúli kerület élén (1571–1574)
Török Ferenc halála után Miksa király és a Haditanács előtt ismét jelentős probléma állt. A kerületi
főkapitányi tisztséget ugyanis Bécsben úgy szerették volna újra betölteni, hogy a dunántúli határvédelemben
megszerzett igen meghatározó pozícióikat a győri és a kanizsai végvidéki generálisok továbbra is
megőrizhessék. A bécsi hadvezetés célkitűzése ez esetben rendkívül hamar, meglehetősen könnyen és igen
megnyugtató formában vált valóra. A fent említett kis várak védelme és ellátása érdekében a tisztség
betöltésére rendkívül nagy szükség volt, ezért Salm főkapitány már 1572 február elején szorgalmazta Török
pápai várkapitányi és kerületi főkapitányi tisztének ellátását. 507 1 Az első meglepetés bizonyára ezt követően
érte a Haditanácsot, hiszen néhány nappal később készhez vehette Török özvegyének, guthi Országh
Borbálának a levelét, amelyben az asszony azt javasolta, Salm végvidéki generálist bízzák meg a kerületi
főkapitányi tisztség ellátásával. 508 2
1571 áprilisáig azután folytak a tárgyalások Salmmal és a magyar rendekkel a tisztség betöltése ügyében,
amikor egy váratlan esemény azonnal szükségessé tette a gyors döntéshozatalt. A hónap második napján a
Kanizsa melletti Orosztonynál a Balaton és a Mura közötti végek irányítója, a neves Thury György egy török
lesvetésnek áldozatul esett, 509 3 ami immáron azt jelentette, hogy a kerületi mellett a kanizsai főkapitányi
tisztség is megüresedett. A Dunántúl védelme tehát már-már kritikussá vált, ezért a bécsi hadvezetés április
közepén az erre kész Salmot – feltételezhetően egy esztendőre – megbízta a kerületi főkapitányság ideiglenes
ellátásával (Verwaltung der Kreishauptmannschaft); 510 4 ezzel pedig valóra vált Török özvegyének februári
50328 „Instruction über die Haubtmanschafft Fonodth auf Michaeln Takharo.” Uo. Reg. Bd. 156. fol. 43.
1572. május 9. Lengyelére: ÖStA KA Best. No. 232. 1573. szeptember 15.
50429 Payr, 1924. 169. Vö. még: MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 37. fol. 28–29.
50530 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 149. fol. 20. (1569. március 12.) Vö. még Uo. fol. 28. és fol. 34.
50631 1568 júliusában például Miksa király arra adott rendeletet Török kerületi főkapitánynak, hogy „pro
suppremi capitaneatus offitio” intézkedjék Pálfalvay Magdolnának Pálfalván (Vas megye) lévő és Hettyey
György által jogtalanul elfoglalt birtokainak az országggyűlési törvénycikkek előírásának megfelelően
történő visszadása ügyében. MOL P 1313 Batthyány cs. lt., Misc. „Miscellanea” Series I. No. 220.Miksa
király Török Ferenchez. 1568. július 25., Bécs.
5071 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 7. Salm kéri „Erseczung beeder des Tereckh Ferencz
Haubtmanschafften.” 1571. február 9.
5082 Uo. fol. 8. 1571. február 10.
5093 Thury halálára: Takáts, 1928/1. 136.; Müller V., 1973. 83. és Molnár L., 1989. 57–58.
5104 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 27. 1571. április 18.; 1571. augusztus 9. előtt Salmot már
valóban „supremi partium regni Hungariae Ultradanubianarum capitaneatus administrator”-ként említik.
GyL GyKHL Lad. 19. Fasc. 55. No. 3088.