A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

1567 októberében Miksa király az országrész egyik legjelentősebb birtokosát, enyingi Török Ferencet
nevezte ki dunántúli kerületi főkapitánnyá, 488 13 aki már 1566 szeptemberében jelezte, kész elvállalni a
tisztséget. 489 14 Török kinevezése több szempontból is meglehetősen érdekes volt. A magyar tanácsosok
(Bornemissza Pál erdélyi püspök, Oláh Miklós esztergomi érsek, Verancsics Antal egri püspök, Mérey
Mihály nádori helytartó és Pethő János volt komáromi főkapitány) ugyanis nem Törököt, hanem Tahy
Ferencet és Eck Graf zu Salm győri főkapitányt javasolták a tisztségre. Pethő János ugyan felvetette még
Thurzó Ferenc nevét is, de – mivel ő pusztán az ország északnyugati részén rendelkezett birtokokkal –
kinevezését csak a legvégső esetben ajánlotta. 490 15 Tahy neve azonban a Balaton és Dráva közötti végek
kormányzására való főkapitányi kinevezését 137követően, Salmé pedig eddig ismeretlen okból hamar
lekerült a napirendről. Ennek köszönhetően kerülhetett sor hosszú idő után Török kinevezésére.
Annak, hogy Törökkel közel egy esztendeig folytak a tárgyalások, mind a Haditanácsnak, mind a magyar
rendeknek nagyon nyomós okai voltak. Török kinevezése ugyanis a bécsi hadvezetés szempontjából
előnyökkel és hátrányokkal is együtt járhatott. Mindezekkel maguk a rendek is tisztában voltak, és
természetesen saját előnyükre akarták kihasználni a főúr esetleges tisztségbe lépését. A probléma alapját
elsősorban az jelentette, hogy Török egyúttal Pápa várának királyi kapitánya is volt, és e minőségében a
győri főkapitánynak, Salmnak tartozott engedelmességgel. Első látásra ez valóban igen kedvezett a
Haditanács érdekeinek, azaz a rendek hadügyi törekvéseinek korlátozására a győri főkapitányság területén,
hiszen Salm Török felettese lett, ha nem is mint a kerületi, hanem mint a pápai kapitánynak. Bécsben
felismerték azt is, milyen veszélyekkel és problémákkal járhat, ha Töröknek sikerül Salmtól függetlenítenie
magát, és ezáltal növelni a magyar rendek befolyását annak a várövezetnek az irányításában, amelyet nem
könnyen szereztek meg az elmúlt két évtizedben. A magyar rendek mindeközben persze úgy gondolkoztak,
Török révén majd nőhet befolyásuk a győri végeken, azaz az 1547. évi 20. törvénycikknek megfelelően
ezúttal egy pápai székhelyű kerületi főkapitány segítségével korlátozhatják az idegen származású főkapitány
hatáskörét.
A bécsi hadvezetés mindezek ellenére mégis Török kinevezése mellett döntött, noha számára nyilván
megfelelő megoldást jelentett volna az is, ha Tahyt nevezik ki a posztra, akit – mint említettük – többen is
javasoltak a tisztségre; vagy az a megoldás, ha Török került volna Kanizsára, miként ennek lehetősége fel is
merült. 491 16 Török kinevezésében végül a magyar rendek egy részének kitartó támogatása játszhatott fontos
szerepet, a végső döntést mégis nyomós anyagi érdekek is motiválták. Az alsó-ausztriai rendek Veszprém és
Tata visszafoglalása után a második vonalba került Balaton-felvidéki várak zsoldjának fizetését nem voltak
hajlandók tovább vállalni, pontosabban az azokra fordított összegeket – miként az 1552, illetve 1557 előtt
történt – ismét a két vár fizetésére rendelték. Az említett kis várak éves zsoldjának több mint 20 000 rajnai
forintnyi költségének fedezését viszont elutasították, hiszen erre egyrészt évente megszavazott segélyeikből
már nem futotta, másrészt a törökkel való béketárgyalások következtében hadi kiadásaik és ezzel
összefüggésben a végvári katonaság létszámának csökkentését szorgalmazták. Erre végül 1567. március 1-én
került sor.
Az osztrák rendek ebben az esztendőben mindezek következtében Győrben már csak a leszállított létszámú
magyar katonaságot (400 huszárt, 400 gyalogot, mintegy 20 tüzért és 7 egyéb személyt) fizették, hiszen
nehézlovasok 492 17 és naszádosok már nem állomásoztak a városban. 493 18 A főkapitányi központon kívül
viszont ők fedezték továbbra is a pápai (270 lovas és 300 gyalog), valamint a szentmártoni őrség (17 lovas,
150 gyalog, 1 tüzér és a várnagy) zsoldját, továbbá a visszafoglalt Veszprémbe vezényelt tetemes számú
katonaságot, 200 lovast és 300 gyalogot, évi mintegy 27 000 rajnai forintnyi fizetéssel. Több mint 120 000
forintnyi éves segélyükből azonban a főkapitány fizetése (közel 9000 forint/év) mellett a tatai őrségre már
nem futotta. Emiatt az utóbbit ezután Miksa 138királynak részben más uralkodói jövedelmekből kellett
48813 „Instruction auf Franciscn Tereckh über die Craißhaubtmanschafft herdißhalb der Thonaw” 1567.
október 10. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. fol. 67. A közel egy esztendeig tartó egyeztető tárgyalásokra:
Uo. Bd. 145–148. fol. passim.
48914 Uo. Exp. Bd. 145. fol. 153. 1566. szeptember 6.
49015 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 93. Konv. A. fol. 162–163., fol. 165., fol. 168–171., fol. 174–177
és fol. 194–195. Bornemissza Pál, Oláh Miklós, Verancsics Antal, Pethő János és Mérey Mihály javaslatai.
Az első kivételével (1566. december 20.) mind datálatlan.
49116 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. fol. 62. 1567. szeptember.
49217 1567 áprilisában bekövetkezett elbocsátásukra: Pertl, 1939. 14–16. és ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol.
44.
49318 Pertl, 1939. 15–16.