A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

hadügyének koordinálását, szükség esetén pedig a vármegyei és felkelő nemesi csapatok vezetését. A bécsi
hadvezetés tehát a Dél-Dunántúl védelmének szervezését továbbra is átengedte a magyar–horvát főtisztnek, a
győri főkapitányság irányításába viszont Nádasdy halála után már nem engedett a magyar rendeknek
semmiféle beleszólást.
1342. A központi hadvezetés és a magyar rendek törekvései a győri védelmi övezet
irányítására a 16. század második felében
a. Végvidéki és kerületi főkapitányok a Dunántúlon 1566 után
1566-ban Szigetvár elfoglalásával és a Somogy megyei várak török kézre kerülésével az a határvédelmi
zóna, amelynek kiépítésében majd működtetésében Nádasdy Tamás, Tahy Ferenc és Zrínyi Miklós dunántúli
főkapitányok elévülhetetlen érdemeket szereztek, egy pillanat alatt összeomlott. Az elveszett várak pótlására
a Balatontól délnyugatra mielőbb új védelmi zónát kellett szervezni, hiszen most már Stájerország is egyre
fenyegetettebb helyzetbe került. A Haditanács ezért szükségintézkedésként november 13-án a vidék
helyismeretében és irányításában igen jártas, de már csak egyedül élő egykori főkapitányt, Tahy Ferencet a
Balaton és a Dráva–Mura közötti végek főkapitányává (finium intra lacum Balaton et Dravum ac Muram
supremus capitaneus) nevezte ki. 476 1 Igen jelentős számú katonaságával, 1000 lovasával és ugyanennyi
gyalogosával, Tahy feladata az országrész védelme érdekében mielőbb szükséges rendelkezések
meghozatala, valamint annak feltérképezése volt, miként lehetne az ekkor még Nádasdy nádor özvegye,
Kanizsai Orsolya magántulajdonában lévő Kanizsa várának környékén a győrihez hasonlóan védelmi övezet
szervezni. A tisztét betegsége miatt végül csak 1567 őszéig ellátó 477 2 Tahy ennek érdekében megkezdte a
terület várainak megszemlélését és egyes helyekre – például a Balaton-parti keszthelyi ferences kolostorba és
Fonyódra 478 3 – katonaságából időlegesen őrséget rendelt. Intézkedéseivel megtette az első lépéseket a
későbbi Kanizsa környéki várövezet, a kanizsai főkapitányság kiépítéséhez, amelyet azután Kanizsa 1568.
évi királyi igazgatásba kerülését követően Thury György, majd utódai fejeztek be. 479 4
Miközben 1566-ban a dél-dunántúli védelmi zóna megsemmisült, a győri főkapitányság jelentősen
megerősödött. Noha a magyar történetírás gyakran a Győrnél az esztendő nyarán összegyűlt és Miksa
főherceg vezette királyi sereg szemére veti, hogy nem nyújtott segítséget a szultán ostromolta Szigetvárnak,
a kor hadsereg-utánpótlási rendszerének és Magyarország útviszonyainak ismeretében erre reálisan
semmiféle lehetősége nem volt. Ráadásul a táborban járvány pusztított, ami tovább korlátozta a királyi
hadvezetés lehetőségeit. Nem minden kontingens várakozott azonban Győr alatt. Salm főkapitány 135jelentős
magyar könnyűlovas-csapatok élén előbb június elején felmentette az Arszlán budai pasa ostromolta Palotát,
majd a hónap végén visszafoglalta a közel másfél évtizede török kézen lévő Veszprémet, végül pedig Tata
várát és két üresen hagyott szomszédját, Gesztest és Vitányt is. 480 5 Az utóbbiak azonban még az esztendő
őszén valószínűleg ismét az ellenség kezébe kerültek. 481 6 Noha Vitányt – nyilván meglehetősen romos
állapota miatt – a törökök sohasem építették be alább még bemutatásra kerülő magyarországi
4761 „Articulus ex Francisci de Thahy supremi capitanei inter lacum Balathon et fluvios Muram et Dravum
regni Hungariae finium instructione de 13. Novembris anno [15]66 etc.” ÖStA KA AFA 1566/11/1., ill.
Vándor, 1994. 288–290. Vö. még ÖStA KA HKR Akten Exp. 1566. Dez. No. 104. és No. 199.
4772 ÖStA KA Best. No. 159. II. Miksa császár értesíti a kanizsai német katonaságot Tahy elbocsátásáról.
1567. november 24., Bécs.
4783 Keszthelyre: Ila, 1973. 224. és Bilkei–Turbuly, 1989. 22.: No. 64. (Az adatokra a keszthelyi vár
törökkori történetén dolgozó Végh Ferenc hívta fel a figyelmemet, amelyet ezúton is köszönök.); Fonyódra:
„das er [ti. Tahy – P. G.] auß seiner Anzal Khriegsleüth das Casstel Fonoth sol beseczen.”, ill. „das er [ti.
Thury] des Magyar Wallandt Castel Fonoth auß seiner Anzal Khriegsleüt versehen soll.”, valamint
„abermalß Bevelch des Magiar Waillendt Gschlosl Fonoth unnd Segligeth mit Phardtn unnd Fueßkhnechtn
von Kanischa auß zuversehen.” ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. fol. 5. 1567. január, fol. 83. 1567.
december 24. és fol. 130. 1568. április. Fonyód történetének törökkori feldolgozája Hóvári János tehát ezt
helyesen feltételezte. Hóvári, 1985. 146.
4794 Müller V., 1973. 35–88. és Vándor, 1994. 299–304.
4805 Palota ostromára: Szíj, 1960. 86–93. és Veress D. Cs., 1983. 93–96.; Veszprém visszavételére:
Matunák, 1897.; Prokopp, 1967.; Veress D. Cs., 1983. 97–99. és Hungler, 1986. 67–72.; Tatára: Rohrbacher,
1888. 111–112. és Bíró, é. n. 193.; Gesztesre és Vitányra pedig szintén Rohrbacher, 1888. 111–112., ill.
Sándor, 1964. 162. és Stepancsics, 1996. 4.
4816 Erről Pethő János komáromi főkapitány jelentéséből tudunk: „Das Gesstes unnd Withan verloren sey,
bith den Tottes zuversehen.” 1566. november 2. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 173.