A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

egy könnyűlovasénak, zsoldjuk egy részét a huszárokéból és a hajdúkéból kellett átcsoportosítani. Ennek az
átszervezésnek esett például áldozatul feltételezhetően Rueber 1564. évi megjelenésekor az 1562-ben
elhunyt Török Balázs lovaskapitány kontingense is. 453 47 Azaz a győri huszárok száma egy évtized alatt
összesen mintegy 100 fővel apadt. Mivel még az átszervezésekkel sem lehetett teljességgel megoldani a
költségek emelkedését, emiatt növekedett a fenti tekintélyes összeggel 1566-ra a rendek által a győri őrségre
fordított zsoldösszeg.
Győrrel ellentétben már 1556-ra jelentősen növekedett Pápa őrsége és Szentmárton várába is hamarosan
osztrák rendek fizette katonaság került, ami természetesen Búza Benedek említett kinevezésével is szoros
összefüggésben állt. Pápán mind a lovasok, mind a gyalogosok számát majdnem másfélszeresére emelték. 454
48 Erre elsősorban azért volt szükség, mert Nádasdy Kristóf korábban ott szolgáló lovasait (miként arra
utaltunk) többször a Csallóközbe rendelték, továbbá a veszprémi és a fehérvári törökök Hamza fehérvári bég
vezetésével ebben az időben meglehetősen aktívak voltak. 455 49 A pápai létszámemelés anyagi kihatásait az
1557 tavaszán elesett Tata őrségére korábban fizetett összegekből nagyjából pótolni lehetett. Ebből a
summából viszont az uralkodói kezelésbe vett szentmártoni monostor csekély számú lovasságára (mintegy
20 fő) és jelentősebb gyalogságára (150) már biztosan nem futotta. A rendek mégis vállalták a vár őrségének
fizetését, hiszen így a Győr védelme szempontjából alapvető fontosságú véghely irányítását a főkapitány
számára biztosíthatták.
130Devecser lovassága mindeközben felére csökkent, ennek azonban nem stratégiai, de még csak nem is
fizetési, hanem személyes oka volt. 1557 elején egy kótyavetye kapcsán a már korábban is többször vitába
keveredett Choron János és Gyulaffy László annyira összevesztek, 456 50 hogy júliusban az utóbbi már azt
kérte a Haditanácstól, lovasaival Győrben szolgálhasson tovább. 457 51 Ezt engedélyezték is neki, így Gyulaffy
1560. évi tihanyi kapitánnyá történt kinevezéséig a főkapitányság központjában folytatta katonai pályáját. 458
52 A Balaton-parti végvárban viszont talán az ő erőteljes fellépésének volt köszönhető, hogy 1564-re a
huszárok száma – ha nem is igazán jelentősen, de – 10 fővel emelkedett. 459 53 Csesznek és Vázsony
hivatalosan előírt őrséglétszámai viszont Szülejmán szultán utolsó magyarországi hadjáratának esztendejéig
egyáltalán nem változtak.
Végül szembeötlő, miért szerepel a fenti táblázatban az alsó-ausztriai rendek fizette véghelyek között a
Somogy megyei Szenyér várkastélya. Devecser példájához hasonlóan ennek is inkább személyes, mint
katonai okai voltak. A birtokos esztergomi káptalan Nádasdy Tamás nádor halálát követően az 1554-ben neki
elzálogosított várat 1564 májusában Salm győri főkapitánynak adta bérbe, aki azt egészen a vár 1566. évi
elestéig birtokolta. 460 54 Neki sikerült az uralkodónál elérnie, hogy az osztrák rendek fizette győri lovasságból
saját vára védelmére – az uralkodó fizetésén ott szolgáló 25 gyalog mellé 461 55 – közel félszáz huszárt
küldhessen. A főkapitány magánérdeke azonban sértette a saját tartományuk védelmét szem előtt tartó
osztrák rendek érdekeit, ezért 1566 márciusában már arra kérték Károly főherceget, intézkedjen a lovasok
Rába partjára történő mielőbbi visszarendelése ügyében. 462 56
Gall és Salm kapcsolata Nádasdy nádorral – Pallavicinivel ellentétben – viszonylag korrekten alakult,
amelyben az utóbbinál az is szerepet játszhatott, hogy a tisztség elnyerésében Salmot Nádasdy igen
45347 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. C. fol. 39–43. Károly főherceg I. Ferdinándhoz. 1562.
október 14., Enns. Vö. még Herold, 1970. 154.
45448 Érdemes megjegyezni, hogy a pápai lovasság egy része felett 1556-ban az egykori dunántúli
főkapitány, Tahy Ferenc parancsnokolt.
45549 Hamza bég életrajza: Köhbach, 1994. 48–59.: 48. jegyz., ill. vö. még Vass, 1989. 74–75. A törökök
akcióira: Hungler, 1986. 57–65. és Veress D., 1996. 42–44., ill. egy Szigliget faluja elleni támadásra 1558
októberében: Komáromy, 1912. 253. és 264–265.
45650 Komáromy, 1911. 548–549: No. 3.; Varga J., 1981. 107–108. és Veress D., 1996. 41–42.
45751 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 139. fol. 54.
45852 Pálffy, 1998. 143.
45953 „Verczaichnuß alles Khriegsvolckh zu Roß und Fueß der österreichischen Gräniczen, so ain ersame
Lanndtschafft in Osterreich unnder der Enns beczalen, unnd was monnatlichen darauff laufft.” ÖStA KA
AFA 1564/2/10 b.
46054 Borsa, 1984. 78. és 121–125.: No. 127–135. reg. és Gál, 1994. 67–69.
46155 A szenyéri őrségre: NÖLA SA Ständ. Bücher Bd. 5. fol. 168–170. és közlése: Herold, 1970. 150–153.
Vö. még: Huber, 1893. 242–244.: No. 14.
46256 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–14. fol. 61. Az alsó-ausztriai rendek Károly főherceghez. 1566. március
8., Bécs.