A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

Mindezen feladatok ellátását az is nehezítette, hogy Gainbaptista Castaldo 1553 tavaszán Magyarországról
való távozását követően a főhadparancsnok tisztét 1554 áprilisától Nádasdy nádor töltötte be, mellé pedig a
korábbi gyakorlattal ellentétben a magyar rendek sérelmei nélkül az osztrák tartományokból nem lehetett
haditanácsosokat rendelni. A bécsi udvarban ugyanakkor a rendek által delegált haditanácsok is pusztán
időlegesen teljesítettek szolgálatot. Ennek javítására az sem jelentett volna megoldást, hogy – miként
ezekben az esztendőkben tették – a legvitatottabb kérdések megtárgyalására évente mindig újra
összegyűljenek, hiszen naponta újabb és újabb problémák merültek fel egy-egy végvár erődítései és ellátása
ügyében, amelyekkel kapcsolatban azonnali intézkedésekre volt szükség. Míg hadjáratokat lehetett vezetni
alkalmilag összekovácsolt hadvezetéssel, egy ekkora és állandóan változó határvédelmi rendszert a kor
szintjén már nem lehetett alkalmi tisztségviselőkkel ellátni, pláne akkor, amikor a hadügyek „rákfenéjét”
jelentő pénzügyeket már mind az osztrák tartományokban, mind Magyarországon önálló és állandó
hivatalok, a kamarák kezelték. Ráadásul valamilyen formában azt a problémát is mielőbb rendezni kellett,
amelyet Nádasdy nádor és Pallavicini főhadimarsall hatásköri konfliktusa fémjelzett legkiválóbban.
121Mindezen tapasztalatok és már szinte megoldhatatlannak tűnő problémák után tettek javaslatot 1555
végén–1556 legelején I. Ferdinánd tanácsosai egy a hadügyeket, a határvédelmet és az ezzel összefüggő
ellátási kérdéseket irányító önálló kormányszerv létrehozására. Ezt végül jelentős nehézségek után az
esztendő őszén bécsi Udvar Haditanács (Wiener Hofkriegsrat, Consilium Bellicum) néven hívták életre; nem
volt könnyű ugyanis az egyes osztrák tartományokból az immáron állandó jelenlétet megkövetelő tisztséget
elvállaló tanácsosokat megtalálni. 409 3 Magyarok kinevezése fel sem merült; ők a megelőző évtizedekben sem
vettek részt ilyen feladatok ellátásban, hiszen a Magyarországra küldött hadakat idegen segélyekből fizették,
az ország határain kívüli, bécsi hivatali szolgálatra pedig a magyar nemesek a legritkább esetben voltak
hajlandóak. Vonakodásuk azonban tökéletesen érthető, hiszen Mohács előtt a királyi tanácsban és saját
országukban láttak el hasonló feladatokat, amihez igyekeztek minden erejükkel ragaszkodni. Az osztrák
fővárosban pedig kapcsolatok hiányában meglehetősen idegennek érezték magukat. Arra az időre viszont,
amikorra néhányan közülük már megfelelő kapcsolatrendszert építettek ki a bécsi udvar főméltóságaival és
az osztrák nemesség legfőbb képviselőivel, a hadügy központi irányításának kérdése éppen a Haditanács
megalapításával már eldőlt, és egyáltalán nem előnyükre.
A korabeli magyar forrásokban Hadakozó Tanácsként emlegetett új intézményt elsősorban az Udvari Kamara
mintájára szervezték meg. Ennek köszönhetően már adott székhelyen (a bécsi királyi udvarban), állandó
jelleggel és naponta adott időszakokban működő, döntéseit tanács (consilium) formájában meghozó központi
kormányszerv lett. Hatás- és feladatköre utasítása értelmében 410 4 ugyan a hadügy egészére kiterjedt, az adott
szituációban viszont – mivel a dél-dunántúli hadjáratot a budai pasa ellen éppen befejezték – mindenekelőtt a
magyarországi és horvát–szlavón határvédelmi rendszer irányítására és ellátására összpontosult. Az I.
Ferdinánd és Miksa főherceg közvetlen alárendeltségében működő kormányszerv lett ezután kizárólagosan
felelős a végvárak lövegekkel, hadianyaggal, élelemmel való ellátásáért, azok erődítéseinek
meghatározásáért és ellenőrzéséért, a katonaság fizetéséért és minden a határok védelme tekintetében
meghozandó központi döntésért. Feladatai elvégzésében a szállítások és dunai flotilla építése terén a bécsi
arzenál személyzete, a végvári hadszertár-rendszer kiépítése és a katonaság hadianyaggal történő ellátása
tekintetében Hans von Diskau, az alsó-ausztriai tartományok főhadszertárnokmestere (Oberstzeugmeister in
niederösterreichischen Ländern), a várerődítések kapcsán pedig az azok vezetésére kirendelt építési
felügyelők (Superintendent) és várépítészek (Baumeister), végül az élelem-ellátás javítására a várakban
szolgáló élésmesterek (Proviantmeister) álltak segítségére.
Az igen széles feladatkör megfelelő ellátása érdekében Ferdinánd király a végvárak rendszeres felmérésére
és megvizsgálására (Grenzbereitung, Grenzvisitation) kötelezte új kormányszervét, amelyek közül az első
jelentősebb várszemlére már 1557–1558-ban sor került. 411 5 A vármustrák jelentéseinek megvitatása és
értékelése alapján kellett azután a Haditanácsnak 122a törökellenes határvédelmi koncepciót kidolgozni,
szükség esetén pedig a változásoknak megfelelően azt átalakítani, illetve az ezzel kapcsolatos különféle
elképzeléseket megvitatni, hiszen gyakran maguk a kiküldött biztosok sem értettek mindenben egyet, miként
ezt Győr kiépítésének eltérő elképzelései igazolják legkiválóbban. A hadügy teljes körű irányítása ellenére
4093 Firnhaber, 1861. 96–98. és 119–140.: No. I–XV.; Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 1. 236–240. és
Regele, 1949. 15.
4104 ÖStA KA Best. No. 28.; ÖStA KA AFA 1556/13/2.; ÖStA FHKA HKA Instr. No. 127. és ÖStA HHStA
Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 4. 17. Nov. 1556. Kiadásai:
Firnhaber, 1861. 129–132.: No. IX. és Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 2. 276–280.: No. 16.
4115 A győri főkapitányságot sajnos a vizsgálat vagy nem érintette, vagy annak anyaga nem maradt az
utókorra. Illésy, 1894.