A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

a katonai hatáskört pedig – az országgyűlésnek a királyi előterjesztésre adott válasza szerint – a rendek egy
része még a végvári kapitányokra és az idegen főtisztekre is ki szerette volna terjeszteni, 386 14 noha ennek
kimondása a törvénycikkbe végül mégsem került be. A rendek pozícióinak a hadügyek területén való
megerősödését a következő, 1556. évi diéta is bizonyította, hiszen azon még arra is volt erejük, hogy egy
idegen főtiszt, a Lippa várát a törököknek feladó, spanyol Bernardo de Aldana feletti katonai bíráskodás
terén korlátozzák – az ország szabadságaira való hivatkozással – a bécsi hadvezetés hatáskörét. 387 15
A feszültség 1555 végére Nádasdy és Pallavicini között már odáig fajult, hogy a főhadimarsall végül győri
székhelyű tisztéből való felmentését kérte. Majd 1556-ban csak azzal a feltétellel volt kész a Szigetvár
felmentésére vonuló hadjáratban részt venni, hogy kizárólag az uralkodónak vagy egyik fiának a
főparancsnoksága alatt hajlandó szolgálni. 388 16 Ez végül kérése szerint valósult meg, midőn I. Ferdinánd
király 1556 júliusában a Ferdinánd főherceg vezette sereg főhadbiztosává (supremus commissarius bellicus)
nevezte ki. 389 17 A hadjáratban a főherceg legfőbb parancsnoksága alatt nádori kinevezésének megfelelően
viszont maga Nádasdy látta el a fővezéri feladatok túlnyomó részét. 390 18 A nádornak tehát Pallavicini
többszöri tiltakozása ellenére sikerült megőriznie főparancsnoki jogkörét a magyarországi mezei csapatok
felett.
A mezei csapatokkal szemben a Győr szomszédságában fekvő végvárak irányításába – Pallavicini, majd Gall
főkapitány és a hamarosan átszervezésre kerülő bécsi hadvezetés ellenállása miatt – Nádasdy csak kis
mértékben tudott beleszólni. Ez irányú törekvése ennek ellenére vitathatatlan volt, miként az a már idézett
1554. évi szentmártoni példából is egyértelmű. Az apát és várnagya akkor úgy nyilatkozott, Pallavicini
parancsait csak a nádor tudomásával hajlandó végrehajtani. Hasonlóképpen próbálkozott Nádasdy az
esztendő őszén befolyását növelni Cseszneken is, midőn panaszt tett a főhadimarsallnak, hogy az ottani
gyalogok meglehetősen fegyelmezetlenül élnek és nincsen igazi vezetőjük. A nádor ezért atyafiát,
Hagymássy Eustákot javasolta a vár élére új kapitánynak. Miután azonban az őrgróf egy biztost küldött ki a
cseszneki állapotok megvizsgálására, hamarosan kiderült, Nádasdy állításával ellentétben Trombitás Miklós
kapitány az őrséggel megfelelően gondoskodik a vár védelméről. 391 19
113A nádornak és Pallavicini főhadimarsallnak, majd Gall győri főkapitánynak a komoly hatásköri ellentétek
dacára a határvédelem hatékony funkcionálása érdekében mindenképpen együttműködésre volt szüksége.
Noha mindkét fél érdeke az volt, hogy a hadügy területén saját befolyását a másik kárára növelje, és
bizonyos határon túl semmiképpen nem engedtek a szembenálló félnek, amennyiben konkrét veszély
fenyegetett, igyekeztek mindent közösen megtárgyalni és egymásnak segítséget nyújtani. 392 20 Különösen
egybeesett a győri főtisztek és a nádor érdeke a Rábaköz védelmének kérdésében, amelyre Nádasdy mint
birtokainak központi területére mindig kiemelt figyelmet fordított. Mivel pedig a Rábaköz egyúttal Alsó-
Ausztriát is védelmezte, Bécsben a befolyásos Nádasdy ennek védelmére vonatkozó javaslatait mindig
gondosan meghallgatták.
1554 októberétől a magyarországi határvédelem korszerűsítése érdekében három esztendő át újabb és újabb
tanácskozásokat tartottak, amelyeken a bécsi haditanácsosok, az osztrák tartományok rendjeinek delegáltjai
és a tapasztaltabb idegen főtisztek mellett a legtekintélyesebb magyar főméltóságok és tanácsosok is
kifejthették véleményüket. 393 21 Nádasdy nádor – Zrínyi Miklós bán és Tahy Ferenc mellett – e tárgyalások
egyik legfőbb magyar szószólója volt. Az egyeztetések egyikére dolgozta ki 1555 márciusának elején
Nádasdy saját koncepcióját a Dunántúl, illetve azon belül is mindenekelőtt a Rábaköz védelméről.
Tervezetében az országrész várait négy védvonalba osztotta – függetlenül attól, hogy azokban milyen
fizetésű őrség állomásozik –, és az alábbi táblázatnak megfelelően határozta meg, hogy az egyes vonalakba
ratio exigit, munus ipsum suum in persona et authoritate regia rite exercere possit.” CJH, 382–383.
38614 „Reliqui quoque omnes capitanei gentiumque ac locorumcunque praefecti, cujusvis nationis, ab ipso
dependeant.” MOE, III. köt. 523.: No. VIII. 1555. július.
38715 Pálffy, 1997/5. 217–218.
38816 Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz.
38917 Lásd az életrajzi lexikon adatait.
39018 A hadjárat eseménytörténetére lásd mindenekelőtt: Bende, 1968.; A főhercegre: Hirn, 1885.
39119 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 11–13. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez.
1554. szeptember 17., Győr.
39220 Ezeket az egyeztető tárgyalásokat többnyire Pápán, Győrben, Sárváron, Kapuváron vagy
Bodonhelyen tartották. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy
Tamáshoz. 1553–1555.
39321 Lásd a következő alfejezetben idézett forrásokat.