A Hódoltság Kora - Habsburg Történeti Intézet

novemberében kelt és már idézett utasítása szerint ugyan a Dunántúlon minden vár hadügyének irányításáért
felelős volt (tehát a két királyi utasítás is ellentmondott egymásnak), a valóságban azonban – miként
bemutattuk – tényleg csak a Győr szomszédságában fekvő és az alsó-ausztriai rendek által fizetett
végváriaknak parancsolt. Azaz jelen esetben a Magyar Kancellária által fogalmazott utasítás nem a hivatalos
előírásokat, hanem (aligha véletlenül) a tényleges gyakorlatot tartotta szem előtt. Ennek az lett az eredménye,
hogy 108Tahy főkapitány Nádasdy feladatkörét vette át, míg Pallavicini főhadimarsall Ehrenreich von
Königsberg feladatait örökölte meg.
Tahy Ferenc csak egy esztendeig láthatta el tisztét és folytathatta tovább Nádasdy dél-dunántúli
tevékenységét, hiszen 1554 áprilisában olyan eseményre került sor a Pozsonyban tartott diétán, amelyre a
magyar rendek politikai–katonai vezetői már régóta vártak. Báthory István 1530. évi halála óta Ferdinánd
király a nádori tisztséget nem töltötte be, aminek természetesen elsősorban az volt az oka, hogy a hadügy és
a királyi csapatok irányítása területén az idegen csapatokat vezető főhadparancsnokok és a nádor között el
akarta kerülni a súlyos konfliktusokat. Nádor nem lévén a helytartók jogkörét ugyanis maga az uralkodó
szabályozhatta, amiből a hadügyi kérdések vezetését – miként láttuk – rendszeresen kihagyta. A
helytartókkal ellentétben azonban az 1485. évi nádori cikkelyek, azaz Magyarország törvényei értelmében –
amelyek betartására Ferdinánd trónra lépésekor koronázási esküt tett 370 32 – az uralkodó távollétében a nádor
volt a magyarországi csapatok főparancsnoka, azaz generalis et supremus capitaneus-a. 371 33 Ezért jelentett
merőben új helyzetet a magyarországi hadügy, de a Győr környéki védelmi övezet szempontjából is, hogy
Újlaky Ferenc helytartó lemondását, valamint Révay Ferenc nádori helytartó (locumtenens palatinalis in
iudicialibus) halálát követően a rendek többszöri szorgalmazására és az erdélyi hadihelyzet szorításában
1554-ben Ferdinánd király rákényszerült arra, hogy beleegyezzen a nádorválasztásba. A rendek pedig nem
mást, mint a korábbi dunántúli főkapitányt, Nádasdy Tamást emelték a legmagasabb magyarországi
főméltóságba, külön törvénycikkben mondván ki, hogy „a nádornak ugyanaz a hatalma és jogköre kell, hogy
legyen, amilyen az ország régi szabadságai és szokásai értelmében a többi nádornak szokott lenni.” 372 34
1095. Nádasdy tamás 1554. évi nádori kinevezésének következményei
Az április 15-én tisztébe lépő Nádasdy Tamás nádor volt olyan kiváló politikus, hogy megpróbáljon élni
azzal a páratlan lehetőséggel, amely számára – és ezáltal egyúttal a magyar rendeknek – a nádori tisztség
hosszú idő óta történt újbóli betöltésével adatott. Ferdinánd király a nádor megválasztását követően nem
tehetett mást, minthogy az 1485. évi cikkelyek értelmében határozza meg kinevezésében Nádasdy
feladatkörét. 373 1 A témánk szempontjából meghatározó hadügy vonatkozásában ez annyit jelentett, hogy
utasításszerű kinevező okirata értelmében – elvileg legalábbis – Magyarországon ettől kezdve Nádasdy volt
az összes királyi katonaság főkapitánya („existente palatino nemo alius praeter ipsum officium generalis
capitaneatus… habere et exercere consuevit”), bár az irat egyik következő mondata jogkörét már csak a
magyar nemzetiségű katonaságra próbálta korlátozni. 374 2 A kinevezés egy újabb passzusának értelmében
viszont Nádasdy arra is lehetőséget kapott, hogy a távollévő uralkodó személyében eljáró helytartóként és
főkapitányként az összes végvári kapitánynak, sőt még a Győrhöz tartozó várak élén álló Sforza Pallavicini
possit.” MOL E 136 MKA Div. inst. No. 173. (Csomó 20.) fol. 319.
37032 Benda, 1976. 11–12.
37133 „Negyedszer: ha valamikor az ország megszorult helyzete sürgősen kívánná és szükséges volna, hogy
az országlakosok annak szüksége és szorgos megvédése érdekében fölkeljenek, a nádornak kell az ő vállalt
tiszténél fogva az ország és az országlakosok közönséges és főkapitányának [generalis et supremus
capitaneus regni et regnicolarum – P. G.] lennie és azokat vezetni, mindazonáltal a királyi felség parancsához
és határozatához képest.” CJH, 398–399.: 1485. évi nádori törvénycikkek, 4. pont.
37234 „Qui quidem palatinus authoritatem potestatemque eam habere debebit, quam alii palatini juxta
veteres regni libertates ac consuetudines habere soliti fuerunt.” CJH, 1899. 366–367.: 1554: 6. tc. 1. §. Vö.
még röviden, de annál találóbban: Szekfű, 1935. 98–99.
3731 MOL E 144 MKA Tört. eml., Belügy (Doboz 1.) fol. 97–100. I. Ferdinánd Nádasdy Tamást
Magyarország nádorává nevezi ki. 1554. április 15., Pozsony. Kiadása egy másik példányról: Kiss, 1908.
404–409.: No. XLIII. Vö. még: Ember, 1938. 153. és Ortvay, 1912. 370. és Fallenbüchl, 1988. 69.
3742 „talibus expeditionibus generalibus dictus Thomas Nádasdy palatinus personaliter interesse ac omnibus
capitaneis et exercitibus Hungaricae nationis tam nostris, quam omnium dominorum Praelatorum et
Baronum ac Statuum regni nostri supremi et generalis capitanei officio fungi et praeesse… possit et valeat.”
MOL E 144 MKA Tört. eml., Belügy (Doboz 1.) fol. 97–100.